Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő/úr!
Évek óta visszatérő probléma, hogy túl aggódom a saját magam és környezetem egészségével való foglalkozást. Fesztültséget okoz, ha másoktól betegségről hallok. A legapróbb testi tüneten is aggódom, és félek az esetleges komolyabb problémáktól. Sokszor a boldogabb időszakokat sem tudom ezek miatt megfelelően megélni. Orvosi vizsgálat után gyakran aggódom azon, hogy megfelelő eredmény született-e. Mi tudnék tenni ennek az állapotnak a javításáért, megszűntetéséért?
Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakembert felkeresnie, hogy mi minden állhat a szorongása mögött pl. történt e veszteség az életében, vagy traumatikus esemény, esetleg súlyosabb betegség a családban.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Cím!
Párommal 8 éve alkotunk egy párt, azonban mindig is voltak veszekedések mert sokmindenről máshogy gondolkodunk illetve a személyiségünk is más, de nagyon szeretjük egymást. Februárban volt egy nagy összeveszésünk főként az eddigi rengeteg konfliktus miatt, a kommunikáció nem volt a legjobb és sokmindent nem mondott el nekem ami bántotta és én se neki. Külön költöztünk egy időre, időt kért gondolkodni mert sok rajta a teher (más jellegű problémái is vannak). Nemsokára azonban visszamegyek megbeszélni a dolgokat. Nemrég beszéltünk és azt mondta ha megpróbáljuk ezt újra, akkor szerinte nem jó ötlet együtt laknunk egy darabig. Én viszont tartok attól hogy ha külön költözik, nem tudunk annyi minőségi időt együtt tölteni amennyi kellene hogy megoldjuk a problémákat és újra közel kerüljünk egymáshoz, hiszen mindketten elfoglaltak vagyunk alapból (munka, tanulás). Mi lenne a legjobb ötlet ebben a helyzetben? Külön lakásban kezdeni újra vagy együtt lakva megpróbálni újra?
Kedves Levélíró!
A különköltözés gondolata első hallásra ijesztő lehet, sokan a szakítás előszobájaként élik meg. De ez nem törvényszerű. Ha jól átgondolt, közösen meghatározott céllal történik, akkor akár egy tudatosabb szakasz is lehet.
Amit a párja javasol lehet működőképes, különösen akkor, ha feszültségek, elakadások vannak. Néha az is sokat segít, ha kicsit kívülről tudnak rátekinteni a kapcsolatra. De abban igaza van, önmagában a távolság nem hoz megoldást. Ami számít, az az, hogyan használják ki ezt az időt.
A fizikai különélés akkor lehet jó, ha közben továbbra is van egymás felé figyelem, rendszeres, tartalmas beszélgetés. Pl. mit éreznek, mire van szükségük, miben sérültek. Fontos, hogy legyen közös cél. Ne csak annyi, hogy kicsit külön leszünk, aztán majd meglátjuk – mert ez könnyen bizonytalanságba csúszhat át, ahol az egyik fél vár, a másik meg halogat.
Ha az életük most nagyon sűrű, az érzelmi kapcsolat fenntartása tudatosságot igényel. Érdemes lehet heti fix időt beiktatni – csak ketten. Nem a gondok kivesézésére, hanem valódi kapcsolódásra. Ha úgy érzik, már túl sok sérelem gyűlt össze, vagy nehéz higgadtan beszélni, akkor érdemes lehet párterápia keretében folytatni. Egy szakember jelenléte biztonságot adhat ahhoz, hogy kimondják azt is, amit egymásnak egyébként nem mernének.
Nem tudom azt mondani, hogy a különköltözés vagy az együttmaradás a jobb választás. A kérdés inkább az, mit tudnak belőle kihozni. Lehet ez egy átmeneti időszak – ami közelebb hoz, feltéve, ha tudatosan, őszintén végigmennek rajta.
Biztos nem könnyű helyzet, de lehetőséget is hordoz magában. Akkor is, ha végül a kapcsolat megerősödik, és akkor is, ha tisztábban látják, merre menjenek tovább.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm.
El vagyok keseredve,5éve nem találok párt,pedig nagyon vágyom rá . Nagyon sokat ismerkedek és mindig ugyanaz van.Nagyon jól indul ,meg akarnak ismerni ,dicsernek és vagy nem jutunk el a találkozóig vagy egyik napról a másikra eltűnnek (úgy hogy nem volt testi kapcsolat) .Holott ők keresnek meg.Pedig kedves vagyok,odafigyelek arra is,hogy ne legyek “sok ”
Értetlenül állok mindig ehhez.
Talán velem van valami baj?
Úgy érzem sose lesz senkim 🙁
Nagyon köszönöm ha pár mondatban tudna segíteni . 🙂
Kedves Éva! Köszönjük levelét.Megértem elkeseredését, nagyon nehéz a párra találás manapság (is). Nem tudom hol ismerkedik, de biztos hogy a sok-sok társkereső oldal minőségében, kinálatában nem könnyű eligazodni és biztonsággal” szörfözni”. Sajnos az egyéb plattformok, ismerkedési helyszinek, (pl. szórakozó helyek), valamint a korosztály is jelentősen befolyásolja -ahogy ön fogalmazott- a partner eltűnését
A potenciális párok, illetve a mai társadalmi rétegződés, helyzet is befolyásolja az úgynevezett ghosting-jelenséget. Erről a fogalomról az oldalunkon (irásaink, videóink) fül alatt tájékozódhat, illetve arra buzditanám, hogy ne adja fel(!) és ne önmagában keresse a hibát.
Ha nem tudna úrrá lenni nehéz helyzetén és továbbra is önhibáztató gondolatokat fogalmaz meg, javaslom hogy foglaljon időpontot hozzánk, az oldalunkon található szakembereink közül bárkihez fordulhat,
várjuk szeretetttel, üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinKedves doktornő!
A napokban lett vége egy viszonylag rövid kapcsolatnak, de nem tudom elengedni és nagyon sok az önellentmondás. Szakítás előtt egy héttel kórházba kerültem epilepsziás roham miatt, de a párom nem jött be látogatni, sőt utána nem is találkoztunk már. Végül vasárnap, miután úgy volt, hogy jön értem a munka helyemre, de elfelejtette, kiadtam a frusztrációmat. Először azt mondta, hogy nem akar szakítani, aztán közölte, hogy nekem úgyis rossz lesz, neki az öccse és saját maga a fontos, én soha nem leszek a legfontosabb neki és nem szeret annyira mint én őt, de nem érdemel meg sem engem, sem a boldogságot. Valami betegsége van esetleg? Pszichopata vagy Nárcisztukus személyiség zavarra gyanakszom azok alapján, amiket mondott, de nem tudom. Illetve van esély arra, hogy újra megkeres, esetleg újra lehet kezdeni ezek után? Mit tanácsol, mit tegyek? Napok óta borzasztó állapotban vagyok, munkába se tudtam menni.
Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Levélíró!
Együttérzek Önnel, biztos nehéz ez az időszak. Amit leír, abból nehéz megmondani, hogy az expartnere beteg-e vagy sem, és nem lehet megállapítani pszichopátiát, vagy nárcisztikus személyiségzavart sem ennyi információból. Ami azonban biztos, hogy nem támogatta Önt a kórházi időszak alatt, nem tudott, vagy nem akart Önnel érzelmileg elmélyülni, és kijelentette, hogy soha nem lesz Ön a legfontosabb számára.
Ezek alapján viszont úgy tűnik, hogy egy érzelmileg elérhetetlen partner, aki talán nem is volt kész egy mélyebb kapcsolatra. Lehet, hogy megoldatlan érzelmi problémái vannak, de ez nem változtat azon, hogy Ön többet érdemel annál, hogy másodlagosnak érezze magát egy kapcsolatban.
Lehetséges, hogy egy idő után újra megkeresi, pl. amikor egyedül érzi majd magát, és támogatásra van szüksége. De a kérdés nem az, hogy ő visszajön-e, hanem hogy Ön szeretne-e egy olyan kapcsolatban lenni, ahol nincs érzelmi biztonságban.
Egy egészséges, jól működő kapcsolatban a kölcsönös törődés és támogatás alapvető. Ha valaki megfeledkezik Önről egy nehéz időszakban, és nem nyújt támogatást, akkor nem érdemes fenntartani vele a kapcsolatot.
Hogy mit tehet most? Figyeljen önmagára, foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyek feltöltik, beszéljen a barátaival, családdal, ha esetleg van rá módja, szakemberrel. Erősítse az önértékelését, és foglamazza meg magának, mire van szüksége egy kapcsolatban. A szakítás egy veszteség, idő kell, hogy elfogadja véget ért és feldolgozza az érzéseit.
Tudom, hogy most nagyon fáj, de hosszú távon ez az élmény lehetőséget adhat arra, hogy egy olyan kapcsolata legyen, ahol valódi törődést, odafigyelést kap. Ha úgy érzi, egyedül nehezen birkózik meg ezzel, forduljon segítségért.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita34 eves fiam, hol dolgozok hol nem. Sokszor iszik, ikyenkor bajt csinal. Van felesege. En mikor teszek jot? Ha segitem oket anyagilag, vagy ha kiszallik ebbol az egeszbol. Mar idegileg kivagyok, mert sosincs penzuk es mindig tolem kernek. Semmi nem valtozik, csak igergetesek vannak. Szulokent, mi az en feladatom, ilyen esetben.
Kedves Mária! Megértem nehéz helyzetét, együtt érzek önnel. Ha a gyermeke alkoholproblémái súlyosbodnak feltétlenül javaslom szakember mielőbbi felkeresését.Nehéz megmondani azt, hogy ön mikor tesz jót/ vagy rosszat az anyagi segitség/támogatás tekintetében. Nem áll rendelkezésre részletesebb információ , nem irt arról miben segit ön, (folytonosan pénzben, alkalmanként élelmiszerben, megélhetésre kell a fiának, mire költi, van e mhelye gyermekének, mennyire “várja el gyermeke a szülői támogatást…..?
Ha továbbra is tanácstalan: konzultációra, tanácsadásra szivesen várjuk, állunk rendelkezésre. Az oldalunkon tett látogatása során szakembereink közül választhat.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinJo napot kívánok .tanácsot szeretnék kérni kissé korán kamaszodo lányommal kapcsolatban .12 éves ,jó tanuló ,mindenben segít és mostanra elértem nála azt hogy barátnői viszonyban is vagyunk így mindent elmond nekem és én igyekszem megérteni és mindent elmagyarázni neki.apuka sokat van külföldön én vagyok itthon 3gyermekemmel.lanyom egy fél éve szerelmes ,amit elsőre nem közölt mert félt ,aztán nekem elmondta megbeszéltük ,veszélyekrol mindenről felvilagositottam.apuka tiltja nagyon ,mondván meg kicsi a szerelemhez,én pedig megértem a lányomat mert sokat beszélünk mindent elmesel .iskolában találkoznak a fiúval ,itthonról nem jár el a lányom ezt is megbeszéltük hogy még nem szabad ,uzenetezeseiket a fiúval rendszeresen napi szinten látom ,mert nekem megmutatja .de mivel apuka tiltja és sok a veszekedés a helyzet miatt ,lányom kétségbe van esve hogy mi lesz ,és lassan én is mellette ,nem tudom mi lenne jobb ,hagyni hogy szerelmes legyen ,szabályok és korlátok mellett ,vagy tiltani .
Kedves Renáta!
A kamaszkori szerelem életkori sajátosság már ebben az életkorban is, így nem meglepő hogy a lányát is eltalálta Ámor nyila. Azáltal, hogy korábban kamaszodik, a hormonok is erősebb hatást válthatnak ki nála, ami miatt még kevésbé tudja kezelni az érzéseit. Nos, mire van szüksége vajon a lányának a szüleitől? Hogy tiltsák azt, amire nagyon vágyik, amit még ő sem tud kezelni és korlátozni? Vagy hogy megmaradjon az őszinte, bizalmas kapcsolat a szüleivel, akihez bármikor fordulhat, ha szükségét érzi? Amibe természetesen belefér az, hogy “szabályok és korlátok mellett” tehet meg csak dolgokat.
A leveléből úgy tűnt, hogy megvan Önök között a bizalmas és egyenrangú kapcsolat, a lánya elmondja és megmutatja magának az üzeneteiket. Nagyon fontos, hogy ez a bizalmi szint még megvan, nem veszett el, tehát nyomon tudják követni a szerelmi kapcsolatot, ha erre Önöknek szükségük van.
Még egy fontos dolog, amire önöknek mint szülőknek ráhatásuk van: hogy közös álláspontot képviseljenekés és következetesek legyenek a lányuk felé. Ha a lányuk azt tapasztalja, hogy a szülői háttérben nincs stabilitás és kiszámíthatóság, az őt is sérülékennyé teheti.
Gondolják át mindketten, hogy hogyan tudják a legjobban támogatni a lányukat és mit tehetnek azért, hogy ezt a szerelmet a legbiztonságosabban élhesse meg.
Sok szerencsét kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
18 év ismeretség(ebből 12 év házasság,2 közös gyermek) után a férjem azt mondta,hogy nincsenek benne érzelmek irántam,barátként tud csak rám tekinteni. 5 hónapja külön élünk,én kértem a költözésre,mert nagyon fájtak a mondatai.Sértve érzi magát,amiért költözésre kértem.Válni egyenlőre nem akar,szerinte dolgozunk azon,hogy helyrehozzuk a dolgot,merthogy ő is szeretné,hogy újra minden rendben legyen közöttünk.Abban reméli a megoldást,hogy a múlt sérelmeit alaposan átbeszéljük,hogy mi vezetett ideáig és hátha elindulnak benne az érzelmek újra.A beszélgetésekhez mediátor segítségét kértük. Mit lehet ilyen helyzetben tenni?Lehet megoldás a sérelmek átbeszélése?Egy elhidegült kapcsolatot újra lehet éleszteni?Mit tehetek én? Szenvednek a gyerekek,szenvedünk mi felnőttek is sajnos. Nem tudom és nem is akarom elengedni ezt a kapcsolatot.Azt gondolom,hogy ha a férjem nem látná, hogy van remény, akkor nem erőlködne. Iránymutatását előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy hasznos lehet a mediátorral közösen folytatott beszélgetés. Nem biztos, hogy a kapcsolat újjá fog éledni, de mindenképpen a felmerült kérdésekre választ kaphatnak, megérthetik, hogy hogyan működik a másik fél, s vajon milyen formában lehetnek kapcsolatban a jövőben, mi az, amit még tudnak nyújtani egymásnak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot! Én azért írok, mert szeretnék tanácsot/ segítséget kérni! Sajnos ide nem fér ki az egész történet, de létezik olyan, hogy valakit nem tudunk elfelejteni ? Vágyunk rá, de tudjuk, hogy így jobb ? Előre is nagyon köszönöm a választ!🥹
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy idővel változhatnak ezek az erős érzések, vágyak az emberben. Más élethelyzetek, életcélok, kapcsolatok jönnek, s idővel átalakulhatnak ezek hatására a régi emlékek érzelmi töltete.
Üdvözlettel:
Szabó Lili40-es éveink végén járó házaspár vagyunk. Fizikálisan rendben vagyok, évente járok szűrésre, testsúlyomat évek óta megfelelően tartom, sportolok. A munkahelyemet szeretem. A feleségem is, habár sokat dolgozik. Az utóbbi pár héten nehézkesebben alakulnak a dolgok, értve ezalatt, hogy nehezebben lelkesedem be, és ilyenkor szex közben is alábbhagy vagy ideiglenesen megszűnik a „dinamika”. Észrevettem, hogy amikor nehézkes az „elindulás”, akkor fáradtság vagy valami pszichés dolog van. A szex, ha el is akad, általában visszahozható, de manuális vagy orális ingerlés is szükséges ilyenkor; olyan is van, hogy elhalasztjuk pár órával és akkor már OK. Az átlagosnál szorongósabb is vagyok. Ugyanakkor egyébiránt jól megvagyunk, közös programokkal, sok sétával, beszélgetéssel. A kommunikációnk java tőlem ered, feleségem kevésbé kommunikatív, de az utóbbi évtizedekben sikeresen összeboronálódtunk. Van több csinos ruhája, alsóneműje, de nagyonritkán veszi fel, hiába kérem.Hajnali erekciók vannak.
Kedves Levélíró!
Kérdés hiányában általánosságban tudok erről írni, de ha pontosabb válaszra van igénye, nyugodtan kérdezzen, írjon.
Amit leírt, az alapján úgy tűnik, hogy alapvetően rendben van a kapcsolatuk, de most valamiért nehezebben indul be a vágy, és ez néha az együttlétek közben is megmutatkozik. Mivel hajnali erekciója van, valószínűleg nem fizikai probléma áll a háttérben, hanem inkább pszichés vagy érzelmi tényezők.
A szorongás, fáradtság, stressz simán befolyásolhatja a libidót és a teljesítményt. Hosszú kapcsolatban természetes, hogy hullámzik a vágy, és néha kicsit több tudatosság kell a fenntartásához.
Ha egyébként jól működnek együtt, akkor ez valószínűleg nem egy nagy probléma, csak egy átmeneti időszak. Lehet, hogy egy kis változatosság vagy egy lazább hozzáállás is segíthet. Ha viszont ez tartósan fennmarad, és úgy érzi, egyre inkább frusztrálja, érdemes mélyebben ránézni, mi lehet a háttérben, és érdemes lehet szakemberhez fordulni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaJó napot kívánok!
Mezei Martina vagyok, egy pár hónapja problémám van az alvással. Az elmúlt időszakban többször is felébredek éjszakánként, ami ezelőtt nem volt jellemző. Általában 2-3x felkelek, de valamikor többször is és nem tudom mi okból történhet ez. Sokszor szoktam furcsákat álmodni, de azok jellemzőek is voltak régebben is, de jellemző az is, amikor a bennem elnyomott érzelmek, pillanatok jelennek meg. Leginkább az aggaszt, hogy sokszor felkelek éjszakánként és nem tudom magam kipihenni rendesen. Esteleg ebben tudna nekem segíteni, hogy ez mitől lehet, hogy ennyiszer felkelek.
Válaszát előre is köszönöm! Szép napot kívánok!
Kedves Martina!
Arra a kérdésére, hogy mi miatt van az alvási nehézsége – nem tudok ennyi információ alapján válaszolni. Ehhez fel kéne venni egy anamnézist Önnel, kikérdezve az aktuális élethelyzetét, szomatikus állapotát, jelenleg szedett gyógyszereit, és természetesen visszamenőleg kb. fél évre, hogy milyen életesemények történtek, milyen betegségei voltak (pl. COVID?). Ezen információk fényében lehet elindulni (hangsúlyozom, hogy elindulni) megkeresni az okokat.
Az átalvási problémákra vannak természetes gyógymódok, melyek segíteni tudnak és vannak különböző technikák is, amelyek specifikusan az elalvást és átalvást segítik. Ezek megtanulása sem egy email válasz kereteibe férnek be.
Amennyibe komolyan akar ezen változtatni, mert így hoszzútávon az életminősége is romlik, akkor első körben szomatikus úton kéne egy kivizsgálás és/vagy alváscentrumba is el tud menni és/vagy legalább 1 alkalommal egy pszichoterápiás ülésre elmenni, ahol ezek a kérdések és válaszok alapján már specifikusabban is el tud indulni az okok és ezzel együtt a megoldások felé.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaA gyermekeim születése óta 4 éve sajnos megromlott a házasságom. Eltávolodtunk a feleségem egymástól, nincs intimitás állandóak a veszekedések sok a feszültség a mindennapokban.
Nincs segítségünk a gyereknevelésben nincsenek nagyszülők akik segítenének.
Nem tudunk kettesben időt tölteni,
Már a válás is megfordult a feleségem fejében de én nem szeretném a gyerekeimet ennek kitenni és szeretném megmenteni a házasságom.
Sajnos a kommunikáció is minimális a sértettség és a problémák miatt.
Tanácstalan vagyok nem tudom merre hogyan tovább.
Ingerült ideges feszült vagyok ami az életem minden területére kihat .
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Levélíró!
Megértem a tanácstalanságát. A kisgyermekes időszak sok párkapcsolatot próbára tesz. A fáradtság, a stressz és a segítség hiánya könnyen eltávolíthatja egymástól a feleket. Szülés után a nők hormonálisan is másként működnek: a csökkenő ösztrogén és a szoptatás során termelődő prolaktin miatt az anya elsősorban a gyermekére fókuszál, a libidó pedig csökkenhet. A férfi ilyenkor gyakran kívülállónak érzi magát, és ha ehhez feszültség, veszekedések is társulnak, az tovább mélyítheti a problémát.
A legnehezebb az, hogy ilyenkor mindenki változást akar, de senki sem tudja, hol kezdje. A felesége reakcióit, érzéseit nem tudja közvetlenül befolyásolni – de azt igen, hogy Ön hogyan viszonyul ehhez a helyzethez. És ez az a pont, ahol el lehet indulni.
Amit most tehet, hogy először saját magára figyel. A folyamatos stressz fokozza az ingerültséget, és beindíthat egy ördögi kört: feszültség – veszekedés – sértettség – még több távolság. Próbáljon napi 10-15 percet találni magára, akár egy séta, sport vagy más kikapcsolódás formájában. Ha Ön kiegyensúlyozottabb, az a kapcsolatukra is pozitív hatással lehet.
Figyeljen a feleségére, de ne elvárással, hanem támogatással. Ajánlja fel a segítségét, vagy figyeljen oda rá, hallgassa meg, de ne csak a problémákra koncentráljanak, hanem arra is, ami jól működik. Ha ad, aztán kap is.
A kommunikáció jelenleg minimális, de nem kell rögtön nagy beszélgetésekkel kezdeni. Apró, de pozitív jelekkel, kedves gesztussal, egy „Miben segítsek” kérdéssel, egy őszinte elismeréssel lassan csökkenthető a feszültség, és meg lehet teremteni a kapcsolódás alapját, ami aztán segíti az intimitás kialakulását.
A változás időt igényel, de ha 2-3 hónapon át következetesen figyel a saját feszültségének csökkentésére és a kapcsolat apró építésére, már észreveheti az első pozitív jeleket. Ha egyedül nehéznek érzi ezt, párkapcsolati tanácsadás vagy egyéni konzultáció is segíthet az irány megtalálásában.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaFérjemmel 19 éve egy pár vagyunk.Egy ideje észrevettem ,hogy nőket néz az utcán,boltban,bárhová megyünk.Ritkan megyünk mert általában sokáig dolgozunk így inkább csak hétvégén mozdulunk ki együtt.Szóltam neki,de ő tagadja ő nem nézett senkit én bekébzelem ,én nézem,halucinálom ezeket beszéli.Tegnap a munkahelyemen bejött van egy hűtőszekrény ami üveges oda áll elé és abban is az utcán lévő visszatükröződést nézte .Nem egy pillantásról van szó.Tegnap este is említettem és az volt a válasza hogy beteg vagyok menjek el orvoshoz .Van ilyen hogy engem hibáztat azért amit tesz.Vagy tényleg velem van gond?
Kedves Levélíró!
Ebben az esetben igaza lehet a párjának vagy éppen Önnek is, nem lehet megmondani. De nagyon elbizonytalanító lehet, ha nem hihet a saját szemének se. Érdemes lehet végiggondolni, hogy van-e más változás: a kapcsolatukban, esetleg Ön vagy a férje , a szokásaik változtak-e. Illetve az is fontos, hogy az Ön számára mit jelent, hogy a férje más nőket néz meg, ez milyen érzéseket kelt Önben, és jó lenne, ha az Önben lévő érzéseket megosztaná vele, ezekről tudnának beszélni. Mivel jelenleg ott elakad a beszélgetés, hogy kinek van igaza, míg az érzések esetén ez nem kérdés. Mindenki maga tudja, hogyan is érzi magát.
A konfliktusok kezelésében segít az asszertív kommunikáció és az én üzenetek is, mivel az érzések megfogalmazása nem vádló, minősítő, így nem kell védekeznie a másik félnek. Így van lehetőség arra, hogy érdemben beszélgessenek. Az asszertivitásról bővebben olvashat az írásaink között is.
Ménich HelgaJó napot ! Párom szakított velem pár napja azt mondta időre van szükségem hogy átgondoljam mit is szeretne mert nem biztos az érzéseidben tudja hogy valamennyire szeret mégis fontos is vagyok de már nem szeret annyira mint amennyire szeretett. Azt mondta 50% esélyt lát arra hogy össze tudja szedni saját magát és újra kezdjük a kapcsolatunkat és 50%-ot hogy végleg befejezzük.Majdnem 2 évet voltunk együtt . Nem tudom hogy mit kellene tennem kezdjem el teljesen lezárni ezt a kapcsolatot és beletörődni abban hogy ennek vége van vagy mondjak magamnak pozitív dolgokat hogy biztosan vissza fog találni hozzám. A napok óta nem tudok koncentrálni az életemben más dolgokra mert folyamatosan csak szomorkodom sírok ,nem tudok másra fókuszálni teljes mértékben tanácstalan vagyok hogy egyáltalán van-e értelme várnom. Abban biztos vagyok hogy én nagyon szeretem őt és ő nagyon fontos számomra életemben először éreztem azt hogy valaki igazán a társam.Válaszát előre is köszönöm .
Kedves Rena!
Együttérzek Önnel ebben a nehéz élethelyzetben, a szakítás alapjaiban rengeti meg a kapcsolatot és az abba fektetett bizalmat. Az ilyenkor érzett tehetetlenség, tanácstalanság és szomorúság a helyzet feletti kontroll elvesztését jelzik, teljesen érthető és valós érzések. A párja elzárkózása és visszavonulása nem segít abban, hogy meg tudják beszélni a kapcsolatban jelentkező problémákat és közösen találják meg a megoldást. Pedig valójában az egymás felé fordulás jelenthetné a leghatékonyabb megoldást ebben a helyzetben, amiből a párja kizárja most magát és csak önmagára akar fókuszálni.
Az érzéseinek megértése és a történtek feldolgozása érdekében javaslom hogy olvassa el a témában készült cikkeinket, videóinkat!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Itt folytatnám tovább😩😩 Más néven mert a rendszer csak egyszer engedi kérdést küldeni.Mikor elköltöztem akkor is azt mondta 1 hónap alatt sehol nem volt ,vissza mentem és megint jött az üzenet és kiderült hogy eljárt egy másik nőhöz nem hozzám jött hogy helyre hozzuk a kapcsolatot.Most külön vagyunk 4 hónapja,beszelünk ,de most az utóbbi napokban már nem nagyon keres.Ha eddig én voltam aki azt mondta hagyjon békén akkor az volt hogy van valakim,de szerintem ő az aki eljár máshoz,de közben azt mondja szeret.
Hogy tudom ezt elengedni? Én szeretem ! De úgy érzem míg együtt laktunk csak én adtam ő nem! Mintha én csak arra kellettem volna hogy kiszolgaljam! Mit tegyek?!😩😩
Kedves Anna!
A megcsalás az egyik legfájdalmasabb jelenség a párkapcsolatban, a gyenge lábakon álló kapcsolatot tovább pusztítja, mérgezi. A megcsalást a legtöbb ember nehezen dolgozza fel, ugyanis a bizalom olyan szinten szertefoszlik, amit csak nagyon komoly elkötelezettség árán tudnak újraépíteni a felek. Ehhez azonban kölcsönös felelősségvállalásra van szükség, hogy a bizalmi rendszer újraépülhessen. A bizalom helyreállítása nélkül egyetlen párkapcsolat sem tud hosszútávon működni, ezért érdemes párkapcsolati tanácsadó segítségét kérni.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm.Nem is tudom hol kezdjem….A párommal 6 ève vagyok,voltam együtt.Az elejen meg minden szép volt sokat mondta hogy költözzek hozzá.Aztan ez megváltozott már nem akarta annyira,kiderült hogy 2 èv után megcsalt eljárt egy másik nőhöz.Mikor ez kiderült azt mondta hogy az a másik nem kell neki én kellek.Megbocsajtottam,összeköltöztünk de a tüske bennem maradt,és volt is rá okom mert továbbra is tartotta vele a kapcsolatot.En ott maradtam vele próbaltam meg ezt is megbocsátani.Aztan ez a nő már nem volt a kèpben,de észre vettem hogy más nőket jelölget be és írogat nekik,sőt volt olyan hogy találkát is megbeszélt velük.Ezen szinte minden naposak lettek a veszekedések ,ő azt mondta hogy abba nincs semmi hogy beszélget.Elköltöztem tőlle 3* is mindig vissza mentem,de mindig lebukott hogy folytatja a dolgot.Tudom nem szép dolog de néztem a telefonját mert nem bíztam benne és mindig volt is rá okom.
Kedves Csilla!
A megcsalás az egyik legfájdalmasabb jelenség a párkapcsolatban, a gyenge lábakon álló kapcsolatot tovább pusztítja, mérgezi. A megcsalást a legtöbb ember nehezen dolgozza fel, ugyanis a bizalom olyan szinten szertefoszlik, amit csak nagyon komoly elkötelezettség árán tudnak újraépíteni a felek. Ehhez azonban kölcsönös felelősségvállalásra van szükség, hogy a bizalmi rendszer újraépülhessen. A bizalom helyreállítása nélkül egyetlen párkapcsolat sem tud hosszútávon működni, ezért érdemes párkapcsolati tanácsadó segítségét kérni.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – pszichológus
