Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdvözlöm!
Adott egy 2 éve fent álló ismeretség. Hol beszélünk, hol nem. Ezek interneten történnek. Minden beszélgetésünk flörtbe végződik és, hogy ő kihátrál. Személyesen is találkoztunk már egyszer. Többször elmondta, hogy ha ismét találkozunk akkor le kell üljünk megbeszélni ezt az egészet. De nem mer találkozni, és sajátos véleménye van a nőkről. Őt mindenki kihasználja, megcsalja, senki nem menne hozzá ki külföldre. Ha megszakitjuk a beszélgetést, akkor hónapokig nem beszélünk és egyszer csak újra. De mindig flört a vége. Legutóbb már megmondtam neki, hogy hajlandó vagyok közelebb költözni, de előtte ezt személyesen beszéljük meg. Nem reagált rá. Hónapokig nem beszéltünk utána. Most ismét beszélünk és kezd az egész megint abba az irányba menni . Közben a távolság köztünk csökkent. Nem tudom mivel tudnék segíteni neki, mert úgy érzem, hogy korábbi sérelmek miatt fél, önbizalom hiányos. Viszont fontos lehetek neki, ha ez a körforgás állandó.
Kedves Zoé!
A leveléből nem derült ki, hogy az internetes kapcsolatával milyen kérdés vetődik fel önben, hogy miben kér segítséget? Én azt olvasom ki a leveléből, hogy tanácstalannak érzi magát, mitévő legyen ezzel a férfival kapcsolatban. Tanácstalan, mert talán szeretné tudni, mit tehetne azért, hogy ez a kapcsolat még szorosabb legyen? Maga hogy definiálná ezt a kapcsolatot? Mit szeretne ezzel a férfival? Mivel lenne elégedett? Merre terelné ezt a kapcsolatot? Fontosnak tartom, hogy megvizsgálja a saját érzéseit, vágyait ezzel a férfival kapcsolatban és ezt meg is tudják beszélni az egyik alkalommal.
Remélem sikerül dűlőre jutnia, hogy mik a tervei ezzel a kapcsolattal!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm
Van egy ismerősöm akinek van egy 6 éves kislánya aki sokszor nagyon kezelhetetlen. Dühöng, hisztizik és néha meg is üti az édesanyját.Az oviban is panasz van rá az erőszakos viselkedése miatt. Az hozzátartozik a történethez hogy a kislány hétköznap a nagymamájánál lakik mert a szülők nem tudják megoldani hétköznap az ovodába vitelt és elhozást. Ezért csak hétvégén van velük.A nagymamája pedig bár nagyon szereti de sokször enged a kislány szeszélyeinek hogy ne hisztizzen sokat. Esetleg ennek lehet köze a viselkedéséáhez? Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Gyula! Köszönjük levelét és érdeklődését. Nem lehet könnyű, ha a környezetében lévő gyermeknevelési nehézség igy megérinti. Az ön által emlitett korcsoportra jellemző az indulatkezelési nehézség, s természetesen az is közrejátszhat ebben, hogy a származási család helyett az előző generáció (nagyszülő) gondozza a gyermeket. Az engedékenység erre még ráerősithet, s előfordulhat, hogy mindez egy hibás magatartásformát generál a kislánynál Javaslom- ha nem enyhül a helyzet, ajánlja oldalunkon található kollégáink valamelyikét, állunk szives rendelkezésére.
Üdv,
Lengyel KatalinJó nalot!14 éves lány vagyok. 3 éve elváltak a szüleim, akkor azt mondtam mindenkinek hogy “semmi bajom” és annyit mondtam hogy én is elhittem…
De nemrég rájöttem hogy nagyon nem vagyok jól néha rámjön a szomorúság és elkezdek sírni. Nem tudok magammal mit csinálni nagyon szomorú tudok lenni akár napokig… félek hogy bántani fogom magam, eddig még csak a bőrömet tépkedtem és mást nem csináltam, nem is akarok de félek hogy megteszem.
Kedves Eszti! nagyön -nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! A szüleink válása az egy krizis- helyzet, amely mindenkit megérint. Sajnos nem lehet érzelemmentesen és feszültségmentesen válni. Ha nem vagy jól (bőrtépés) és az önbántalmazó gondolataid súlyosbodnának, javaslom, hogy mindenképpen kérj segitséget, értesitsd szüleidet és keressetek fel egy szakembert! Mi is állunk rendelkezésedre, az oldalunkon számos kolléga közül választhatsz,,,, Akár engem is kereshetsz, üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Az én problémám az lenne. Ha a párom dühös, de nem rám miért van rám hatással? Egyszerre érzek félelmet, szorongást. Van, hogy éreztet velem dolgokat szó szerint. Vannak jelek amiktől befeszülök. Van, hogy akire dühös akkor ugy érzem mindekire az. Mert annyira kivetiti. Valahol érzem, hogy félnem kell tőlle mert nagyon agresszív. Van, hogy neki esik dolgoknak és szétveri. Sokat panaszkodik, de engem nem hallgat meg soha.
Kedves Andrea!
A jogrendszer szerint az is erőszaknak, másik személlyel szembeni bántalmazásnak minősül, ha az illető verbálisan (azaz szavakkal, kiabálva vagy sértő, bántó, megalázó szavakat használva) erőszakos vagy az is, ha mellette, a környezetében csapkod, tör össze dolgokat (azaz nem a másik személyt veri meg, hanem tárgyakon tölti ki a haragját). Tehát az Ön megélése, érzése, hogy ilyenkor fél, teljesen jogos.
Sokkal kevesebb feszültséget is már empatikusabb személy megérez a másiknál, különösen ha együtt él vele.
Mivel nemigazán hallgat Önre, valószínű, hogy nem nagyon tudják békés módon megbeszélni a dolgokat, azt, hogy Önt a párja viselkedése hogyan érinti – így kevés lehetőség marad a kapcsolat rendezésére, változtatására. A kérdés ezért inkább az, hogy Ön mit tehet a saját érdekében? Ön mit tud változtatni, hogy elviselhetőbb legyen a párja viselkedése, kevesebb félelmet, szorongást éljen át? Milyen biztonsági lehetőségei vannak, amivel csökkenteni tudja a félelmét? Ne abban gondolkodjon, hogy a párja miben, hogyan tudna változni, változtatni, hanem hogy Önnek milyen lehetőségei, védelmi rendszerei vannak?
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot!
Komplexebb problémám van mint a stresssz.
Nemrég volt egy szakításom ami nagyon megviselt, de a kapcsolat is nehéz volt. A kapcsolatom traumatizált.
Emellett belevezetett a mély kútba. 38 éves vagyok és nincs felmutatható igazi eredményem.
Tudom hogy ennél biztos érdekesebb történet is van. De nagy szükségem lenne a segítségre.
Gyakran magam mögé nézek hátha ott van az exem. Szorongok stresszel. Céltalannak érzem magam.
Rossz szokásaim vannak.
Üdv
Gergő
Ui.: ha ön nem is vállalna kérem válaszoljon és mutasson irányt hogy hol keressek segítséget
Kedves Gergő!
Ha jól értem a leveléből, akkor a szakítás óta nem talál vissza önmagához, mintha elveszett volna az életének értelme, ami addig célt adott. Ez most talán hiányzik az életéből. Valami, ami értelmet ad az életének.
Ha szeretne egy szakemberrel beszélgetni ezekről a kérdésekről, nálunk is kereshet olyan pszichológust, akit szimpatikusnak talál.
Remélem megtalálja a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Kedves Dr. Nő/Úr!
Hiányzik az exem pedig már három éve szakítottunk. Én szakítottam vele, mert úgy éreztem elhanyagolt viszont azóta depresszióval küzdök és nagyon bánom. Nagyon hiányzik ez az időszak, és nem tudok túllépni rajta, ebben az időben boldog voltam. Pedig van párkapcsolatom most, éd neki is, de van hogy sírva kelek fel, szinte minden nap eszembe jut az exem. Hogy tudnék túllépni rajta vagy segíteni magamon, mert már lelkileg összeroppanok és az idő csak megy és semmihez nincs kedvem… Azt érzem megérdemlem életem végéig a szenvedést, hogy ilyen buta voltam, hogy nem becsültem meg őt.
Kedves Angelika! Megértem elkeseredését és szomorúságát. Egy kapcsolatot is meg kell gyászolni és fel kell dolgozni a szakitást. Ha ez hosszabb ideig elhúzódik:” Elhúzodó gyászreakciónak hivjuk” (már 1 éven túl), amit feltétlenün szükséges lehet kezelni. Főként ha depressziója (ön szerint az, vagy diagnosztizált?) romlana, súlyosbodna, mindenképpen javaslom szakember felkeresését a problémája orvosolása érdekében,. Oldalunkon számos kolléga közül választhat, várjuk szeretettel:Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm!én egy olyan problémával fordulok önhöz ami engem már nagyon régóta nyomaszt..egyszerűen nem vagyok megelégedve az élet sorsommal és azt érzem, hogy nem tudok sehogy ezen változtatni.Én egy erdélyi származású lány vagyok de mindig is úgy éreztem,hogy én egyáltalán nem jó helyre születtem mindig is Budapesten akartam élni oda vágyakoztam folyton de sajnos nem volt/nincs rá lehetőségem, hogy tényleg ott lehessek..már 3 éve Angliába költöztem a párommal itt dolgozunk egy csirke gyárban amit nagyon utálunk mindketten de itt van jó pénz keresési lehetőség penzileg jövünk ki csak jól másképp nemigazan vagyok én boldog.semmi vegzettsegem nincsen sajnos még erettsegim sincs ezért tudom, hogy csak ez jut nekem. Kérem segítsen hogyan fohadjam el ezt az élet sorsom ? Mit csináljak,hogy könnyebb legyen ? Annyira szomoru bele gondolnom, hogy úgy kell le élnem a további életem, hogy soha nem lehetek ott ahol igazán szeretnék és boldog lehetnék..hogyan fogadjam ezt el ?
Kedves Hanna!
Sajnálom, hogy reménytelennek érzi az életét és tehetetlenséget él meg. Amikor az ember azt tapasztalja több alkalommal, hogy nem tudja befolyásolni a sorsát, akkor egy idő után hajlamos feladni a próbálkozást, és beletörődik abba, hogy ez van, ennyi jár. Azonban ez nem egészen így van. Jó néhány dolog van, amit az ember tényleg nem tud befolyásolni és megváltoztatni, de egy csomó van, amit viszont igen. Nézzen szét maga körül, gondolja át az életét! Mik azok az apró dolgok, amikben igenis tud változtatni? Az ember megváltoztathatja a viselkedését, a reakcióit. Ön dönt arról, hogy kivel él, hogy mivel tölti a szabadidejét stb. Próbáljon pici változtatásokat becsempészni az életébe, hogy megtapasztalhassa annak a jó érzését, hogy meg tud tenni dolgokat, tud hatni az életére. Kezdjen bele egy új hobbiba, vagy kezdjen el sétálni minden nap, vagy olvasson egy könyvet. A lényeg, hogy kezdjen bele valamibe és tartson ki benne. Ez az érzés hozzásegítheti Önt ahhoz, hogy átformálódjon a véleménye arról, hogy reménytelen és befolyásolhatatlan az élete. Nem könnyű ez az út, de érdemes megpróbálnia.
Amennyiben a lehangoltság ennek ellenére tartósan Önnel (1 hónapnál tovább) marad, érdemes szakember segítségét kérnie.
Udvözlettel;
Györe RitaÜdvözlöm!
Jelenleg 2 pszichológusnál járok, és eljött az ideje, hogy válasszak kettőjük közül, hiszen csak egyikőjükkel lehet folytatni a terápiát, viszont nem tudok dönteni. Két fő dolog miatt jelentkeztem pszichológushoz: az egyik, hogy feldolgozzam, hogy a családomban rendszeres bántalmazás történt gyerekkoromban. A másik, hogy sikerüljön helyéretennem, mikor az egyik nap évekkel ezelőtt megtámadtak az utcán sétálvan. Azb egyik pszichológus klinikai szakpszichológus és EMDR terapeuta. Saját állítása szerint ez a terápia az ilyesmi traumafeldolgozásra tökéletes. Ő nagyon kedves, empatikus, megértő, viszont nagyon lassan haladunk, egy két érdekes megállapításon kívül nem történt semmi, viszont a bizalom az meg van felé. A másik szakpszichológus (család és párkapcsolat), Aktív Analitikus Terapeuta. Ő kicsit nyersen fogalmaz, egyből kimondja amit gondol, szóval már az első alkalommal is nagy hatással volt rám, de nem tudom, hogy ez a nyersesség hosszútávon működhetne-e.
Köszönöm!
Kedves Krisztián!
Nagyon jól tette, hogy szakemberhez fordult. Viszont az Ön számára is zavaró lehet hosszabb távon, ha két szakemberhez is jár, így érdemes ezt a helyzetet mielőbb megszüntetnie. A döntést végső soron Önnek kell meghoznia. Végzettségét, képzettségét tekintve mindkét szakember megfelelő lehet. Azt javaslom, hogy hallgasson a megérzéseire, szívére. Mivel a bizalom alapvető a terápiás kapcsolatban, nagyon sokat jelent, ha valamelyikükkel már kialakult vagy érzi ezt a bizalomteljes kapcsolódást. Amit még érdemes fontolóra vennie, hogy nem biztos, hogy a gyorsabbnak tűnő út a jobb. A terápia bizony időigényes folyamat, és nem a terapeutának van ilyenkor elsősorban sok időre szüksége, hanem a kliensben zajló részben tudatos, részben tudattalan folyamatok – ellenállások, változások stb, amik sok időbe telnek, ám ezeket nem érdemes siettetni, mert a valóban tartós változtatás egy belső meggyőződésből, elfogadásból és küzdelemből tud csak létrejönni. És ehhez annyi időt kell adni magának az embernek, amennyi szükséges – akár hosszú, akár rövid ez az időtartam. És nagy általánosságban az is megfogalmazható, hogy minél mélyebb egy trauma, vagy nehéz élethelyzet, annál hosszabb lehet a gyógyulás, javulás felé vezető út.
Remélem, jó döntést hoz majd és el tud köteleződni egy olyan terápiás kapcsolatban, ami segítségére lesz.
Üdvözlettel;
Györe RitaSzexuális kapcsolatba kezdtem volna egy kedves, szexmániás nővel, (55) de nem értem el erekciót. Ez a viszony 4 hónapja tart, elején a fennálló alvás zavart (2óra alvás) okoltam, jelenleg helyre álltam gerodorm altatóval 6,5 órát is alszom. De az ötödik alkalommal is az történt, hogy maximális izgatás hatására is sokára lett kőkemény, majd aktus alatt egyszerűen elvesztettem a keménységet. Működik rendesen, de vele nem. Az 5. Alkalomig stresszeltem, bizonyítási vágy, önértékelés stb. Sikertelenség után elengedtem a streszt, nevettem, nem való nekünk a szex. De hogy elfogadtam, nem feltétlenül jelentheti, hogy legközelebb menne ezzel tisztában vagyok. Létezik, olyan, hogy valakivel egyáltalán nem passzol az ember?
Helyre állhat ez a zavar?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
A stressz, a teljesítménykényszer, és az önértékeléssel kapcsolatos problémák gyakran befolyásolhatják a szexuális teljesítményt, különösen akkor, ha magas elvárásokat támasztunk magunkkal szemben. A partnerrel való kapcsolat dinamikája, és az Ön saját érzései mind befolyásolják a folyamatot.
Előfordulhat, hogy két ember szexuálisan nem teljesen kompatibilis, még akkor is, ha más területeken jól működik a kapcsolat. Ez nem ritka, és sokszor nem a fizikai vonzalom hiányán múlik, hanem a közös ritmus, kommunikáció, valamint a kölcsönös igények és elvárások összehangolásán. Az, hogy egy bizonyos helyzetben nem sikerül elérni a kívánt eredményt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lenne helyreállítható a szexuális összhang.
Bár Ön már jelezte, hogy az alvásproblémáit sikerült kezelnie, nem kizárt, hogy más fizikai tényezők is befolyásolják az erekció tartósságát. Érdemes lenne konzultálni egy urológussal, andrológussal, hogy kizárják az esetleges szervi problémákat. Bár írta, hogy mással működik, ebben az esetben ennek kisebb az esélye, de ennek ellenére is érdemes lehet utána járni.
Az, hogy Ön elengedte a stresszt és képes volt humorral kezelni a helyzetet, mindenképpen pozitív, azt mutatja, hogy képes reálisan értékelni a helyzetet, ami fontos lépés lehet a probléma megoldásához. Az, hogy a jövőben ez javulhat-e, részben attól is függ, hogy mennyire tudja a stresszt kezelni és milyen mértékben tudnak közösen a partnerével dolgozni ezen a kérdésen.
Összességében a szexuális diszfunkció sokféle tényező eredménye lehet, és gyakran időre, türelemre, valamint szakértői segítségre van szükség a megoldáshoz.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaÜdv! Együtt élek két éve a párommal. Rájöttem, hogy folyamatosan nőknek irogat instagrammon. Rengeteg nőnek. Nagyon obszcén dolgokat. Emellett a szexuális együttléteink száma leredukálódott körülbelül havi 1re. Tudom hogy szeret. De eggyáltalán nem kapom már meg tőle az érzelmi biztonságot. Az én szeretetnyelvem a testi érintés. Ő egyáltalán nem szereti ezt. Azt érezteti velem, hogy túl sok vagyok. Emellett alkoholproblémái is vannak. És ha bármiről megpróbálok vele beszélni tagad és megsértődik. Emellett folyamatosan társaságba jár.Minden szabadidőnkben. Meg sem próbál velem kettesben lenni. Közben pedig nagy tervei vannak velem. Velem akarja leélni az életét. Kiköltöztünk külföldre, hogy megalapozzuk a közös jövőnket. Én egyébként a kapcsolaton bellül nagyon odaadó voltam mimden téren. Kompromisszumokat kötöttem. Sokat. A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehet valahogy kommunikációra bírnom? Vagy érdemes-e egy ilyen embert? Vagy a saját lelki békém érdekében inkább engedjem el?
Kedves Regina!
Nagyon együttérzek Önnel, hiszen komoly csalódáson megy most keresztül és tanácstalanságában nem tudja mit tegyen, hogyan férjen közelebb a párjához, aki úgy tűnik, érzelmileg elhagyta önt. Ez tényleg nagyon fájdalmas lehet, ha a másik fél figyelmen kívül hagyja, nem reagál magára, tagad és kihátrál a kapcsolatból. A konfliktuskerülő emberrel tényleg nehéz az őszinte érzésekről beszélni, de a legtöbb, amit megtehet, ha őszintén, kritikától és ítélkezéstől mentesen kifejezi neki az érzéseit, azzal kapcsolatos szükségleteit és utána legyen kész a párbeszédre, vagyis igyekezzen meghallani hogy a párja mit akar és mire vágyik. Erről nagyon fontos lenne beszélgetni, vagyis hogy meghallhassák egymás vágyait, szükségleteit. Mondják el egymásnak, hogy mit várnak ettől a kapcsolattól, mit várnak egymástól. Tehát úgy tudja kommunikációra bírni a párját, ha maga meg tud neki nyílni és őszintén elmondani neki, hogy mit érez és mire van szüksége. Ennek persze feltétele, hogy a párja is mutasson nyitottságot és legyen befogadó állapotban. Ha ez nem jön létre, ott tényleg nehéz lesz egymáshoz kapcsolódni és megérteni egymást.
Ha szakember segítségét kérné a helyzet kezeléséhez, akkor javaslom, hogy az oldalunkon keressen egy szimpatikus szakembert, akivel át tudná beszélni a helyzetet részletesebben.
További minden jót kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm!
Én a xvi. kerületben és ez ev decemberében, fogok szülni nemsokára belépek a 3. trimeszterbe.
Évek óta szedem a scippat, napi 1x reggel 10mg, egyszer abba akartam hagyni, de rosszabb lett, sajnos évek óta nem kapok támogatást, segítséget, a gyógyszert is a háziorvosom írja fel, magánra nincs pénzem, most a terhesség alatt is szedtem a gyógyszert végig, a kerület ahová tartozom pszichiáter, annyit mondott, ha jól vagyok szedjem és kész, a nőgyógyászom, védőnőm semmit nem tud róla, a másik korhaz nőgyógyászaton pedig 2 orvossal beszéltem eddig, az egyik nem tud róla a semmit, a masik szerint még sokan szülnek scippaval…
Elvileg nincs gond a babával, de így a terhesség végén egyre jobban izgulok a mellékhatások miatt, ön szerint szedhetem tovább a gyógyszert? Kell valamilyen megfigyeles? Előre is köszönöm, ha segít, mert nagyon informació hiányban szenvedek!
Kedves Evelin!
Megértem az aggodalmát, a várandósság egy különleges – érzelemmel és sokszor bizony bizonytalansággal teli időszak is egyben. Gyógyszerekkel kapcsolatban sajnos nem tudunk Önnek segíteni, hiszen ez a pszichiáterek kompetenciája.
Ha jól értem amit írt, akkor több szakembert (szülész nőgyógyászt és pszichiátert is) felkeresett és megkérdezett már, akik azt mondták nem jelent gondot ha a továbbiakban is szedi a megszokott gyógyszerét. Ennek ellenére továbbra is aggódik és bizonytalan a kérdésben. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb az lenne, hogy válasszon egy szakembert akiben igazán meg tud bízni, és kövesse az ő tanácsait, javaslatait.
Ha aggodalma, szorongása nem csökken, általános közérzete nem javul, kérje pszichológus szakember segítségét.
Minden jót,
Tán-Cseh VivienJónapot kívánok.Szülés után panikbetegségem lett amit hosszan 4 év alatt kezeltem ki saját magamból.Azonban azt észre vettem hogy valahogy rajta maradtam.Rámtörnek szóró időszakok, túlságosan félek.Ráparázok dolgokra, pl van hogy a pulzusom figyeltem , van hogy ráktól féltem van hogy a depressziótól féltem mivan ha az leszek…pontosan nem tudom mi a baj velem,de volt hogy attól féltem hogy el tudok e menni a gyerekekért az óvodába.dolgozom rendesen,de ezek a rám rám törő időszakok nagyon rosszak.mi a lehet a pontos bajom? Évek óta csak találgatok.koszonom a választ
Kedves Alexandra!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz érzésekkel, félelmekkel kell megküzdenie időszakosan, ez nagyon nehéz lehet! Sajnos a szorongás, pánik tünetek hátterében sokminden állhat, ezeket a tüneteket, negatív automatikus gondolatokat, érzéseket egyedül megdolgozni nagyon nehéz, sokszor nem is sikerül. Ha van rá lehetősége, mindenképpen javaslom, hogy kérje pszichológus vagy klinikai szakpszichológus segítségét, hogy jobban rálásson a tünetek kialakulásának a miértjére és meg tudja haladni őket, de legalábbis elviselhető mértékűre csökkenteni! Az oldalon található szakemberek mindegyikét jószívvel ajánlom, bárkitől tud kérni előjegyzést, vagy időpontot foglalni, ha van szabad.
Amennyiben jelenleg ezt nem engedheti meg magának, a tünetek csökkentésére fordítson hangsúlyt – próbálja megfigyelni, naplózni a gondolatokat, érzéseket ezekben az időszakokban, felismerni, hogy milyen események, akár személyek, feladatok tudják ezt triggerelni és készüljön ezekre tudatosan. A sport, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás és egészséges étkezés is nagyon sokat tud segíteni a stresszes, terheltebb időszakok átvészelésében.
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
Jó napot kívánok!5 nappal ezelőtt szakított velem 20 után a párom és bár régóta tudom,hogy nem jó a kapcsolatunk padlóra kerültem.A kérdésem az, hogy van egy befizetett nyaralásunk 2 nap múlva közös barátokkal amire ő mindenképp megy(nyilván mert jól van) én viszont nem akartam csak sírok a 4 fal között napok óta viszont a barátok mellettem állnak és azt mondják,hogy menjek legyek erős mert ő vígan nyaralgatna én meg itthon még jobban kiborulnék.Azt mondják a környezet(Törökország) meg az ő beszélgetéseik segítenének mert most beszűkült nekem a világ,a lakásból sem léptem ki azóta(a párom máshol alszik). Amikor ez megtörtént 5 napja a párom is azt mondta,hogy menjünk el ő is ezt akarta csak nem tudom,a közelsége,egy szobában alvás miatt nem e omlanék össze még jobban viszont ha itthon maradok akkor még jobban sajnálom magam,hogy ő vígan nyaralgat.Mi a tanácsa mit tegyek?
Előre is köszönöm,elkeseredetten várom a válaszát!
Császár Gabriella
Kedves Gabriella!
Sajnálom, hogy nem küldtünk azonnali választ a kérdéseire, dilemmájára, hiszen tényleg nagyon sürgős döntés előtt állt. Azóta már túl vannak a nyaraláson, és nem tudjuk, hogy végül hogyan döntött. Elment? Vagy otthon maradt? Bárhogy is döntött, annak úgy kellett lennie. Egy ilyen váratlan és nehéz helyzetben ugyanis nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés. És onnan kell továbbmenni és feldolgoznia a kapcsolat megszakadását.
Ehhez szüksége lehet barátokra akik meghallgatják az érzéseit, gondolatait, akik feltétel nélkül elfogadják. Ha szakember segítségére lenne szüksége, akkor azt javaslom, hogy keressen egy olyan szimpatikus szakembert az oldalunkról, akivel átbeszélhetné a kapcsolatának alakulását és aki segíthet feldolgozni a történteket.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Szeretnék online beszélgetni szakemberrel. Sokan sokféleképpen diagnosztizáltak, de meg nem gyógyítottak. Autista tesztet soha senki nem csináltatott velem, erre irányuló kérdéseik sem voltak, így teljesen meglepetésszerűen ért, amikor nemrég valaki tanácsára kitöltöttem 3 különböző (angol nyelvűt is) autizmus tesztet és mind a 3 közepes eredményt mutatott. Erről szeretnék beszélni.
Kedves Zsuzsanna!
Az Ön által kért beszélgetéshez kérem válasszon majd klinikai pszichológus végzettségű szakembert, aki a vélt vagy valós diagnózisának megállapításában segítséget tud nyújtani. A honlapunkon az Önnek szimpatikus szakember kiválasztása után tud foglalni időpontot online, remélem sikerrel jár.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot kívánok!
Miért van az, hogy a gyerekem apja állandóan feszült úgy alapból és velünk is, velem is és a gyerekkel is állandóan feszült hangnemben és ingadozó hangulatban beszél, hol kedvesen, hol ingerülten utasítja a gyereket és erőszakosan ráerőlteti az akaratát. Mit tanácsolnak ebben a helyzetben? Üdv., Sándor Adrienn
Kedves Adrienn!
Átérzem a helyzetét, mindig nehéz megélni azt, ha a családban feszültség uralkodik. A férje viselkedésének és feszült állapotának okát nem tudom megmondani, de javaslom hogy kezdeményezzen egy őszinte beszélgetést kettejük között. Próbáljon meg nyugodt körülményeket teremteni – válasszon semleges, békés helyet és időpontot, amikor kettesben lehetnek. Ossza meg a férjével érzéseit és aggodalmait.
Bízom benne, hogy a beszélgetés során közösen találnak módot arra, hogy mindketten jobban érezzék magukat. Ha megakadnak a folyamatban, kérjék bátran szakember segítségét!
Minden jót,
Tán-Cseh Vivien
