Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
03.29 - 04.08-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Tisztelt Doktornő!
Egy éve nagyon elkezdtem vonzódni egy 18 évvel idősebb férfihoz. Csak néhányszor beszéltünk munkaügyben, de mindig éreztem a vonzalmat, izgalmat. Ha elmegyünk néha-néha egymás mellett, csak nézzük egymást. Olyan vagyok, mint egy kamasz. Ha pl. köszön, felvidulok.
Nem kezdeményezett. Én sem mertem. Belegondoltam, hogy bár most a korkülönbség nem okozna gondot, mi lesz 25 év múlva? Meg abba, hogy mit akarna ő egy tőle sokkal fiatalabbtól.
Én férjre és gyerekre vágyom, s szeretnék tartozni valakihez.
Elkezdtem kerülni, de minden nap ő eszembe jut.
Úgy gondolom, ha akarna valamit, már lépett volna.
Hogyan tudnám ezeket az érzéseket tisztázni magamban?
Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett helyzetben érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen tulajdonságok, személyiségjegyek, viselkedési jellemzők azok, amiket szimpatikusnak, vonzónak talál a kollégájában. Lehetséges, hogy nem az életkora miatt kezdett el vonzódni hozzá. Amennyiben úgy érzi, az Ön által megélt helyzet kellemetlenségeket okoz a mindennapi munkafolyamatok, személyes találkozások során, érdemes lehet az említett férfi kollégával beszélgetést kezdeményeznie. Ezt a diskurzust természetesen nem egy “szerelmi vallomásként” vagy a vonzalma beismeréseként érdemes elképzelni, inkább olyan kérdéseket fontos körbejárni, hogy miként gondolkodnak Önök egymásról (mint kolléga,vagy esetleg barát), hogyan látják ezt a kapcsolatot.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szeretném megkérdeyni mit tegyek . egy nap apám felakasztota magát elöttem megkért vegyem ki a széket alola meg tetem aznap este a szomszédunk lövöldözöt ránk. majd intézetbe kerültem ahol nemi eröszak áldozata lettem töbször verekedések voltak ami sulyos testi sérölésekben végzödtek majd az intézetben is 2 alkalomal volt lövöldözés. volt egy auto balesetem elveszitetem anyámat és nagymamámat. Nem tudom kell e szakemberhez forduljak de egyre nehezeben viselem ezeket az emlékeket és egyre kevésbé akarok élni is. Van értelme egyátalán az életnek.
Kedves Kérdező!
Levelében rendkívül súlyos traumákat említ, illetve írja, hogy úgy érzi, nincs értelme az életének. Mindenképpen javaslom, hogy mielőbb kérje szakember segítségét, akár térítésmentesen, az Ön lakóhelye szerint illetékes pszichiátriai gondozóban vagy ambuláns ellátásban is érdeklődhet.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm! Lányom 29 éves , 8 hónapnyi ismeretség után eljegyezte egy helyes fiú. A probléma a fiúval hogy hazudik. Pl. márkás autói vannak, amiről kiderült hogy a cégé ahol dolgozik. Belvárosban építkezik, cigánysoron anyuka udvarában ujjit egy parasztházat. Stb. Anyukája beíratkozott edzésre ahová járok. Közölte hogy ő szervezi az esküvőt, már minden meg is van. Idén csak polgári lesz, de el se menjek, ő sem biztos hogy ott lesz. Amikor tiltakozni próbáltam az arcomba nevetett hogy ne rugózzak ezen. Telefonos applikáción nyomköveti az egész családot, a lányomat is. Minden edzés előtt kiborít, mindég közöl valamit mintha nekünk semmi közünk nem lenne az egészhez.
Folyton jön a kapcsolataival, pedig kiderült hogy csak egy takarítónő egy birtokon. A lányom hallgat, kerüli a kommunikációt az egész családdal.
Nem tudom mit tehetnék, hogy állítsam le anyukát úgy hogy ne ártsak a lányomnak?
Kedves Erika!
Ha jól vettem ki a leveléből, akkor a lányával való kapcsolatát szeretné javítani, a vele való kommunikációt erősíteni. Fontos lenne ennek érdekében, hogy keressen olyan alkalmakat, amikor kettesben tud vele lenni és őszintén beszélgetni a kapcsolatukról, arról hogy mik az aggályai és mik a vágyai. Ha a lánya érzi az Ön szeretetét, elfogadását és kíváncsiságát, akkor ő is nyitottabb lesz az Ön irányában. A fiúval kapcsolatban pedig fontos lenne, hogy ő is érezze, hogy maga nyitott felé, vagyis szervezhet olyan alkalmakat, amikor a fiút elhívja magukhoz vendégségbe, kisebb-nagyobb szívességet tehet feléjük, illetve a fiú anyukájával is szervezhet közös programokat.
Remélem sikerül közvetlenebb és őszinte kapcsolatot kialakítania a lányával.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Betegesen vágyom a szerelemre és félek, hogy sosem fogom megtalálni. Úgy érzem, hogy nem kellek senkinek. Mindenki hülyének néz, nem vesznek komolyan. A családom nem enged sehova. Sose voltam szórakozni. Nem drogozok, nem vagyok alkoholista. És így sem kellek senkinek.
Kedves Kérdező!
Levelében egy nagyon nehéz helyzetet említ.
Fontos lehet elsősorban családjával beszélgetést kezdeményezni, hogy miért nem engedik Önt el különböző programokra, mitől tartanak, hogyan lehetne ezt a helyzetet az Ön számára kedvezőbbé tenni. Az ismerkedés természetesen nemcsak a személyes, hanem az online térben is lehetséges napjainkban. Online társkereső alkalmazásokat, oldalakat is érdemes lehet kipróbálni. Amennyiben úgy érzi, problémáit egyedül nem tudja rendezni, javaslom, hogy kérje pszichológus szakember segítségét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
Egy közeli rokonom 2 gyerekes (11 és 19) édesanya. Nem szokta bántani a gyerekeit, viszont nem tetszik a gyereknevelési módszere. Sokat kiabál a gyerekeivel, főleg ha nem csinálják meg, amit mondott. Ha kér valamit, a gyerekeknek az azonnal teljesíteni kell. A hobbijuk megvonásával büntet, ha pl. nincs rend a szobájukban, pedig már háromszor elmondta, hogy takarítsanak ki. Gyakran türelmetlen, parancsoló, nem tűr ellentmondást. Mondtam neki, hogy nem lehet mindig minden azonnal, amikor akarja: válasza: felrúglak.
Ezeken kívül jó anyának és embernek gondolom, csak érdekel, hogy az ilyen gyereknevelési módszereket lehet, vagy kell változtatni? Főleg azon, hogy nem tudom vele megértetni, hogy a kiabálás nem jó, nem dől össze a világ, ha a gyerekek nem mindig mindent úgy csinálnak, ahogy ő akarja.
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy nem ért egyet rokona gyermeknevelési módszereivel. Az Ön által leírt kiabálás, azonnali cselekvésre való erőltetett ösztönzés büntetés kilátásba helyezésével valóban okozhat a gyermekek személyiségfejlődésében negatív irányú változásokat. Természetesen önmagában az, hogy a szülő kifejezi haragját, esetenként kiabál, jutalommegvonást/ büntetést alkalmaz, teljesen elfogadható, viszont nem mindegy a fegyelmezési eszközök mértéke, a kiabálás során elhangzott szavak esetlegesen bántó, megalázó jellege, az érzelmileg túlfűtött szituáció megbeszélésének és a konfliktus rendezésére való törekvésnek hiánya. Amennyiben túlzónak minősülnek ezek a nevelési gyakorlatban alkalmazott eszközök, a gyerekek spontán önállósodasi törekvéseit, énerejüket, saját maguk hatóképességébe vetett bizalmukat, önértékelésüket is negatívan befolyásolják.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot kivánok A kérdésem birtoklási és kontroll problémákal függ össze A menyem olyan szinten féltékeny mindent ellenőrizz A fiam sehova nem mehet egyedül Szinte minden munkahelyről kirugják őket Mert csak eggyütt dolgoznak Ha valakivel beszélget óriási cirkusz van és ez bárhol meg történik Eljön a barátnőm pl elmegy a boltba veszekedés cirkusz Már én fogok erre rámenni és sajnos már tettlegeség is fajult a dolog Mondtam a fiamnak küldje orvoshoz Kérdés a következő Ha ilyen sulyos az eset érdemes pszhiologus segitségét igénybe venni Van erre valami megoldás Köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett esetben érdemes lehet feltárni, mik a féltékenység háttérben meghúzódó tényezők, mióta tart,hogyan áll ehhez hozzá a pár. Amennyiben nem változik a párkapcsolati probléma, és mindkét fél motivált a segítségkérésre, egyéni vagy párterápiás ellátás is javasolt lehet.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm! Én és párom körülbelül 2hónapja ismerkedtünk meg,nem párkeresési célból,mert ő 40+évesen nem független és van egy 10éves gyermek is a kapcsolatukban,semmi nincsen már szexuálisan közöttük,se kommunikáció, se együtt alvás.Úgymond megszokás a stabil élettér miatt.közös tulajdonban. Én pedig független nőként 2gyermeket már felneveltem, és válásokon is túl vagyok,meg sok tapasztalaton. Szóval jelenleg én lettem a szeretője egy olyan férfinek,aki nem mer, nem képes azt a döntést meghozni,hogy otthonról elköltözik,vagy felvállalja a kapcsolatunkat.Minden működik köztünk.kommunikáció,szex,bizalom,de ő minden estét otthon tölt, ami engem zavar és szóvá is teszem,hogy lépjen. Hiszen nincs vesztenivalója,mert abszolút halott a kapcsolata otthon már 10éve.Tervez velem, de mindig nagyon távoli,pl egy éves távlatban majd, hogy akkor mi lesz. Tudja magáról hogy egy gyenge ,döntésképtelen ember. Inkább azt várná,hogy lebukjon.Én pedig azt tanácsolom neki mindig, hogy valljon otthon mindent
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nehéz élethelyzetben lehet, melyet valószínűleg szeretne mielőbb megoldani.
Az említett probléma kapcsán érdemes párjával beszélgetést kezdeményezni arról, hogy a megszokáson kívül mi tartja őt a kapcsolatban, milyen félelmei vannak, mi történne, ha elképzelné, hogy elköltözik otthonról és Önnel folytatja az életét. Fontos, hogy Ön is beszéljen a saját érzéseiről, mit ad Önnek ez a kapcsolat, elfogadható -e az Ön által említett “szeretői státusz”, ha igen, akkor meddig. Tervez -e Ön változást, szeretne-e ultimátumot kikötni, hogy ha bizonyos ideig ugyanezt a felállást követik, mi fog történni az Önök viszonyával.
A párja természetesen eldöntheti, hogy beszél -e a viszonyáról otthon, de Ön is hozhat döntést arról, hogy a jelenlegi helyzet meddig és milyen feltételekkel kényelmes Önnek.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő!
Mivel a fent említett “betegség” kapcsán nem találtam felnőttekre vonatkozó írást/tanulmányt, így gondoltam itt írok.
Kereszt/kevert dominancia esete áll fent nálam (jobb kezes de bal lábas vagyok) úgy ahogy édesapámnál is. Édesapám 10 éve több évig tartó súlyos mentális betegségek után öngyilkos lett.
Kell aggódnom, hogy a két betegség között van összefüggés vagy csak szerencsétlen összefüggés? Okozhat felnőtt korban mentális zavarokat? Gyerekkoromban nem volt problémám ebből kifolyólag.
Tudtommal a kortörténetében ez nem fordult elő.
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Dávid!
Amennyiben abból az összefüggésból nézzük a mentális zavarokat, hogy az agyféltekei dominanciával ok-okozati vagy akár együttjárási (korreláció) összefüggés lenne, akkor a jobb vagy bal agyféltekei dominanciával rendelkező személyeknek mindig mentálisan egészségesnek kellene lenniük. Egyértelműen kimutatott, hogy ez nincs így – az agyféltekei dominancia és a mentális zavarok között sem okozati sem korrelációs szignifikáns összefüggést nem mutattak ki. Még egy fontos információ: genetikailag nem annyira a szüleinkre, inkább a nagyszülőkra vagy szüleink testvéreire hasonlítunk.
A mentális zavarok hátterében ezer ok állhat, és az egyik szülő betegsége nem determinálja, hogy a gyermek is mentális zavarral fog küzdeni.
Ami a leveléből átjön, hogy fél attól, nehogy olyan életútja vagy betegsége legyen, mint az édesapjának. Ha átgondolja, objektív és önreflektív módon megvizsgálja, hogy milyen tulajdonságokkal, gyermekkorral, társadalmi kortörténettel rendelkezik Ön és milyennel az édesapja, biztoson látja a különbséget.
Üdvözlettel
onlinepszzichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni, a lányom aki 16 éves jelenleg egy másik lánnyal került “szorosabb” kapcsolatban, aki eddig a legjobb barátnője volt.Nem tudom, mit tegyek, rá kérdezzek, vagy várjak, mi a megfelelő hozzá állás, maga tartás egy ilyen helyzetben? Eddig a fiúk érdekelték, legális tudomásom szerint.
Segítségét előre is köszönöm szépen.
Tisztelettel :
Kiss Tünde
Kedves Kérdező!
Ebben az életkorban a serdülők az identitás formálódásának szakaszában vannak, ami azt is jelenti, hogy a szexuális orientáció nem szilárdult meg. A serdülő érdeklődést mutathat akár azonos nemű, akár különböző nemű személyekkel kapcsolatban. Ez az érdeklődés nem is feltétlenül minden esetben szexuális töltetű, sokszor inkább az intimitást, a biztonságot, kötődést, valakihez tartozást keresik. Amennyiben lánya beszél Önnek a kérdésben említett barátnőjéről, érdemes meghallgatni, nem zavarba ejtő kérdéseket feltenni róla, kíváncsiságot mutatni felé.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kétlaki élettel kapcsolatban kérnék segítséget, hogy működhet -e hosszú távon, ha a két ház kb. 30 percre van egymástól. Szüleim régi házába laktunk párommal 2 évig egy kisvárosban. Szüleim, tesómék 460km-re költöztek, én maradtam a megyében csak. Párommal szerettünk volna saját házat, nagyobb kerttel, de ő 2 évig csak azt mondta, hogy csakis a szülőfalujában tudja elképzelni az életet, nagy kerttel. Vettünk egy házat a faluban szép nagy kerttel. Én mindig is kisvárosi voltam. Nem szívesen jöttem el anyáék házából, szüleim azt mondták akár örökre is lakhatunk benne, annyi volt azzal a baj, hogy csak 300nm2 a kert és párom sajàt házat akart. Azonban nem tudok élni itt a falun, mert itt nincs semmi. Lehangolt, céltalan, boldogtalan vagyok. A kisvárosban meg mindig kimozdultam. Van egy 1 hónapos babánk. A párom benne van a kétlaki létben, de nem adná el a falusi házat. Hétvégén itt, hétköznap a vàrosban. Működhet a babával? Csak miatta aggódom.
Kedves Edina!
Leveléből az jön át, hogy nagyon jól megtalálták a köztes életformát a párjával, hogy mindkettőjük igénye, elképzelése figyelembe legyen véve.
Ez a “kétlaki” életforma nagyon gyakori, de inkább úgy szoktak beszélni az emberek erről, hogy hétközben a (kis)városban vannak, ott a munka, iskola és hétvégén a telekre lemennek, ami van hogy több mint 100 km-re van. Az, hogy minden hétvégét vidéken töltenek, milyen gyakorisággal mennek le, mennyi időt töltenek ott pl szabadság, iskolai szünidő alatt – ez már a pár, család közös döntése és sok tényezőtől függ.
Amennyiben Önnek sok, hogy minden hétvégén lent vannak és más közös program nincs – ezt beszélje meg a párjával. De önmagában nem ez az életforma, ami problémát jelent(het), hanem ha a család tagjai között ez az életforma miatt feszültség alakul ki. Ezt pedig megbeszéléssel, az érdekek, igények kölcsönös figyelembevételével meg lehet oldani, fel lehet oldani. A levélből úgy tűnik, ebben az egyezségben már az első fő lépést megtették! Lehet, hogy még egy kicsit kell rajta finomítani, de mindenképpen jó irány a kölcsönös alkukézség, alkalmazkodás.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Üdv Kb másfél éve kezdődött minden, amikor is semmiből semmi, állandóan magas volt a pulzusom. Nem értettem mi történik, fáradtság szédülés tört rám. Jelenleg anyaságin vagyok. El mentem orvoshoz, ahol nem találtak semmit. Ezután sertralin-t szedtem aminek köszönhetően át éltem életem első pánik rohamját. Ezen belül is epizódikusan. Ezután még szedtem a gyógyszert egy ideig de utánna úgy döntöttünk a dokival, hogy elhagyom. Ezután már nem volt pánikroham. Szorongó lettem, es már magam sem tudom miért. Rengeteg módszert kipróbáltam már, homeopátiás szerektől kezdve, mindfullness, jogazom, legzesgyak., megfigyelni a gondolataimat, elfogadni, megpróbálom definiálni a félelmem es meg sorolhatnám. De semmi sem működik, időnként csak úgy semmiből semmi rosszul leszek. Meg ugrik a pulzusom,diszkomf.,szedulok, mostanában érzem hogy a szívem is gyakrabban ki hagy egy ütemet. Aztán nyilván enyhe rosszullet , es kicsit rá parázok. Felvidéken elek, es a lehetőségeim segitsegre igencsak csekelyek
Kedves Rebeka!
Semmiből, hirtelen előjövő szorongás hátterében első lépésként egy alapos kivizsgálás (labor, pajzsmirigy, kardiológia, inzulinrezisztencia, ételallergia stb.) indokolt, különösen ha terhesség alatt/után jelenik meg. Amennyiben ezek mind megvoltak, és mind negatív lett, azután megyünk át pszichés okok keresésére.
A pánikroham mindig a jelzése a léleknek, hogy van egy helyzet az életben, amit a lélek rossznak, akár lélektanilag veszélyesnek él meg, és ebből nem lát kiutat. Pl munkahelyen van egy kiabálós, agresszív főnök, és én úgy gondolom, hogy nem tudok másik munkahelyre menni, mert nincs más munkalehetőség vagy azt gondolom, hogy nem fognak máshova felvenni. Ebből a példából is látszik, hogy sokszor a sakk-matt helyzetet, a bezártságot és a tehetetlen-kiszolgáltatott helyzetet saját magunk gondolataival, fantáziájával teremtjük meg, a valóságban általában nem vagyunk ennyire kiszolgáltatottak és tehetetlenek. Legtöbbször van mód a változtatásra, a helyzet kezelésére vagy legrosszabb esetben a menekülésre. Nagyon fontos annak megfogalmazása, hogy amikor az egész kezdődött, előző pár napban vagy pár hétben történt-e valami, ami érzelmileg felkavart. Ezen elindulva és mélyebbre ásva eljuthat a valós probléma és saját gondolatainak, helyzetértékelésének a megismeréséhez, ami után már lehet ennek megoldásán és módosításán dolgozni. DE hangsúlyozom, hogy ezt csak a negatív szomatikus kivizsgálások után lenne adekvát.
Buzdítanám, hogy amennyiben nem ment végig a vizsgálatokon (hangsúlyosan pajzsmirigy (nem csak TSH, hanem T3 és T4 vizsgálat), kardiológia és inzulinrezisztencia), akkor ezt tegye meg, és ha mind negatív, akkor végignézni jelen élethelyzetét, kapcsolatait, mert lehetséges, hogy ott van valami, amit nem tud önmaga számára megnyugtató módon kezelni, megélni. Ehhez – ha gondolja – az onlinepszichologus.net kollégái terápiás segítséget tudnak nyújtani.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Üdvözlöm! Az a gyanúm, hogy a párom pánikbetegségben szenved. Körülbelül 1 éve jelentkezett nála, hogy félreüt a szíve. Látta kardiológus, volt EKG vizsgálat, 24 órás holter illetve sziv UH is, továbbá laborvizsgálat. A kardiológus megerősítette a szivritmuszavart, de azt mondta hogy nem olyan mértékű, hogy komolyabb problémát okozzon. A többi vizsgálatnál szinte minden rendben volt, a koleszterin szint volt egy kicsivel magasabb. A vizsgálat előtt egyszer az ügyeletre is bementünk külföldön, mivel megmérte a vérnyomását, s az eszközön villogott egy ikon, ami szív rendellenességre hívja fel a figyelmet, ezt látván később úgy bepánikolt, hogy jobbnak látta, ha megnézi valaki. Az elmúlt hetekben folyamatos mellkasi nyomás, ujj és szájzsibbadás, néha mintha folytogatnák, halálfélelem, szédülés, mély levegő vétel jellemezte. Illetve munka után egyből lefekszik az ágyba, ami soha nem volt rá jellemző. Elképzelhető, hogy pánikbeteg? Üdv, Lídia
Kedves Lídia!
A pánikroham és a kardiológiai (szív) betegségek közötti elkülönítés, differenciáldiagnózis felállítása még az orvosok számára is néha nehéz – ezért is első körben a kardiológiai betegségek kizárása áll. Teljes mértékben ezt nem tudták kizárni, találtak szívritmuszavart. A nehézséget, összefonódást az is bonyolítja, hogy a kisebb szívritmuszavar (aritmia, dysrhythmia) tüneteire is kialakulhat generalizált szorongás vagy akár szabálytalan vagy rendellenes szívverésre pánikszerű reakció.
Pánikrohamra jellemző, sőt fontos differenciáldiagnosztikai kritérium, hogy nem fizikai megterhelésre jelentkezik!! Amennyiben következetesen fizikai megterhelés során/után jelentkezik a mellkasi szorítás, bal kar zsibbadás, légszomj, akkor elsősorban kardiológiai vonalon kellene továbbmenni. Amennyiben kiszámíthatatlanul, váratlanul akár pont nyugodt állapotban, helyzetben jelentkezik, akkor inkább pánikroham irányába megyünk. Ez általánosságban igaz, egyedi kivizsgálás minden esetben szükséges.
Vannak személyek, aki testi állapotukra nagyon önreflektív módon tudnak rálátni, testi állapotukat tudatos szinten is megélik. Ez pozitív, mivel így a szomatikus zavarokat, betegségeket korai stádiumban már felfogják és orvoshoz tudnak menni. De ennek az árnyoldala az, ha a testi “abnormalitások” (pl. aritmia) félelemmel tölti el a személyt. Márpedig testi “anomáliák” mindig vannak, amik a teljesen egészséges testi működés része, és normális. Ebben az esetben ezek elfogadása ami fontos lehet, és nem annak a jelei, hogy beteg, a halálos betegségnek meg plána nem az előjelei. Ezt pszichoterápia során át lehet dolgozni, elfogadni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot .Nem rég átestem egy kombinált mell műtéten . Egészségügyi okokból döntöttem úgy hogy megműtettem magam volt 2 daganat a melleimben. Műtét sikeres volt több mint 5 órás Viszont saját mellállományomból szinte semmi nem maradt így csak az Implantátum amit előtte is tudtam hogy így tudják megoldani mégis azt érzem amióta megműtettem magam mintha nem lennék önmagam soha sem vágytam implantátumra mindig is a természetes dolgokat szeretem. Valamiért a tudat hogy már nincs meg a saját mellem lelkileg nagyon megvisel . Műtét után a páromhoz költöztem amiatt hogy talán ő könnyebben tud ápolni és nagyon segítőkész tényleg mindenben számíthatok rá de én mégis valamiért nem vagyok boldog. Kérdésem az lenne hogy amit érzek ez normális vagy elképzelhető hogy valamilyen depresszió vagy hasonló dolog zajlik bennem? Normális az hogy nem tudom elfogadni ezt a kiszolgáltatott helyzetet.Értem ezt úgy hogy nem tudok egyedül tisztálkodni és sebeket sem ápolni és sok mást sem amik alapvetők voltak
Kedves Renáta!
Masztektómia (teljes vagy részleges melleltávolítás) után teljesen normális a kiszolgáltatott helyzetet nagyon nehez bírja el, szorongással teli. Nagyon jó, hogy párja segítőkész, ott van Ön mellett.
Egyfelől, ahogy az idő előrehaladtával a seb kezd begyógyulni, úgy ez a kiszolgálatottság, elesettség érzés csökkeni fog, hiszen már nem szorul ápolásra. Másfelől a nőiességben, testképben bekövetkező negatív változás általában a mellrekonstrukció, az implantátum beépítése után, a seb teljes begyógyulása után kezd helyreállni. Ezután már nincs szükség a külső protézist tartalmazó melltartó viselésére. Elvileg a mellrekonstrukciós műtét után az önbizalom, saját test felé elfogadás visszaáll, de ez nem mindig valósul meg. Pszichoterápia ebben sokat segít, speciálisan onkopszichológia ami az onkológiai betegségek és ezekkel járó pszichés támogatását nyújtja. Több onkológiai osztályon dolgozik onkopszichológus, ahol műtötték, ott érdeklődhet, hogy ebben tudnak-e segíteni Önnek.
Több önsegítő csoport is van, honlap, amik segíthetnek Önnek. Teljesség nélkül csak egy, amit találtam:
https://www.intima.hu/intim-magazin/mellrak-info/elet-mell-nelkul-mutet-utan
Ez a cikk is a témába illik
Pszichológia az onkológián: személyes gondolatok a mellrák elleni küzdelem világnapja alkalmából
Mindenképp kérjen, keressen és fogadjon el segítséget! Nem kell ezt egyedül, erősként, lelki támogatás nélkül végig csinálnia!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok
Segitségre lenne szükségem hogy édesapám hogyan tudnám lebeszélni egy rossz indulatu lányról tudom hogy az 29 éves a lány Apukám a 14 áldozata s mivel köti a törvény a kezem Apukám meg hajthatatlan nem rakja ki a lakásból már csak ez az ötletem támad segítséget kérjek mert nem szeretném hogy le húzza anyagilag
Köszönöm szépen előre is várom válaszát
Tisztelttel Fejősné Juhász Brigitta
Kedves Kérdező!
Amennyiben az említett helyzet az édesapjával történő személyes beszélgetés által nem megoldható, és valóban anyagi károkozás kockázata merül fel, a lakás tulajdonosa jogi segítséget kérhet. Ebben a helyzetben célszerű lehet egy ügyvéd/jogtanácsos felkeresése, aki olyan kitételekkel segít Önöknek szerződést megfogalmazni, hitelesíteni, hogy megelőzhetőek legyenek esetleges jövőbeni anyagi károk.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szeretnék pszichológushoz járni, de felmerült bennem egy kérdés: ha például a terápia során kiderül, hogy en a szakdolgozatomat nem magam írtam, hanem fizettem valakinek hogy megírja (es ez bántja a lelkiismeretemet), akkor a pszichológusnak lenne jelentési kötelezettsége? Vagy nyugodtan elmondhatom neki, mert a titoktartási kötelezettség erre is vonatkozik?
Kedves Kérdező!
A pszichológust köti a titoktartás, ez alól kivételt képez, ha a páciens esetében fennáll önmagát vagy mások életét, egészségét, testi épségét veszélyeztető állapot, illetve, ha rendőrségi, bírósági, gyámhatósági hivatalos idézést kap a szakember, és a hatóságok kötelezik az információ kiadására.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
