Tisztelet Szakember!
"Én nem én vagyok" érzés gyötör napok óta. Van háziállatom, teljesen idegen számomra, pedig évek óta velem van. Lelkiismeret furdalásom van emiatt. Dolgozni nem szeretnék menni. Nagy gond lehet velem?

Tisztelet Szakember!
"Én nem én vagyok" érzés gyötör napok óta. Van háziállatom, teljesen idegen számomra, pedig évek óta velem van. Lelkiismeret furdalásom van emiatt. Dolgozni nem szeretnék menni. Nagy gond lehet velem?

Üdvözlöm!
Jelenleg verseny sportolok és versenydiétán is vagyok Február óta.
Azt vettem észre, hogy 3 hete nem tudok örülni semminek. Nem érzek semmit . Úgy érzem a nap legnagyobb részében, hogy semminek semmi értelme…. NEM örülök már annak se, ha verseny után ehetek finomakat sőt nehezen tudom elviselni a változást és nagyon stresszel. Vannak gyerekkorom óta szülőkkel való problémák is amik kihatnak még mindig a mostani életemre. Minden el tudtam fogadni eddig, de most úgy érzem minden megváltozott , nem tudom sokszor hova tenni a dolgokat néha erős dühérzet is elönt és agressziót érzek magamon, A versenydiéta miatt a párkapcsolat is megváltozott máshogy állunk egymáshoz, ami ezzel járhat, de most ez is elkezdett nagyon zavarni. A nap folyamán még a tapasztalatom, hogy egyik pillanatban jókedvem van utána hirtelen egy gombóc van a torkomban. Elkezdett zavarni pl tárgyak állása, ha nem úgy áll ahogy odatettem akkor nagyon rossz érzés van bennem és állandóan meg kell igazítanom, van hogy a konyhapult le van takarítva és napi 3x is letakarítom ha 1db morzsa rámegy ilyen mánia jött rám. Mi lehet a probléma? Mit tanácsol?

Üdv.
Ő idén töltötte a 27-et, én makd még csak most fogom a 22-t. Tavaly mikor ilyen tájt összejöttünk kalandnak indult az egész. De imadtuk egymás társaságát. Aztán odáig fajult a dolog, hogy megkért, hogy legyek a barátnője. És itt kezdődtek a gondok. Volt hogy nem keresett napokig, nem reagált az üzenetekre, amikor találkoztunk feszült volt stb. Aztan nagy nehezen eljutottam odáig, hogy ez így nem működik, szóval közös megegyezés alapján szakítottunk. De a jó viszony megmaradt. Beszélgettünk. Nem éreztem a hiányát. Aztán jött az első részeg üzenet. Hiányzom, le akar velem feküdni. Majd még egy párszor kaptam ilyet,még végül én is beláttam, hogy túlságosan hiányzik. Két légottot meg is éltünk. Majd megint egyre kevesebbet beszéltünk. S mikor már kezdtem volna megbékélni a hiányával ,egy nap beközölte, hogy lett barátnője, és hogy ő is pécsi, és nem szeretné, ha úgy futnánk össze, hogy nem tudok róla. De ennek ellenére, ha netán összefutunk és időnk engedi, meghív valamire. Nyilvan ndm fogadtam el az ajanlátot, és vészreakcióként azt mondtam nekem is van valakim.
Most ott tartunk, hogy nekem nagyon hiányzik. Szimplán csak rossz nélküle.
Ő meg boldog a barátnőjével, és nem mellesleg dolyamatosan kapom a részeg hiányzol, kezdjük újra, legyél a szeretőm üzeneteket, amit józanul "jajjdenagyon megbán" mert "szereti a barátnőjet, es hogy nemsokara osszekoltoznek..Tudja hogy hianyzik, enis azt hogy en neki. Miért csinálja ezt? Ha nem akar igazán…
Mit csináljak en.

Csalados anya vagyok de kb.1 eve a latoterembe kerult egy szimpatikus ferfi parszor kerultunk olyan helyzetbe ahol tudtunk kettesben is beszelgetni igen megnyero volt azota parkapcsolatban el de tartjuk a barati kapcsolatot interneten. 1 hete ujbol akart velem kettesben beszelgetni de pont nem voltam otthon azt igerte majd maskor azota nem jelentkezett. Igazabol nem tudok eligazodni rajta. Mindig leveszi a szemuveget ha velem beszelget,es nagyon vidaman csevegunk ,olyan elottem mint egy nyitott konyv ,egybol kinyilik es magatol mindent elmond de ennel tobb meg nem tortent eddig. Vajon mit akar?

Üdv.
Sajnos egy éve volt egy szakításom, egy elég hosszú (11 éves) kapcsolatnak szakadt vége. Ebből a kapcsolatból tartozásokkal jöttem ki amik miatt állandóan hatalmas a stressz az életemben. Rettegek mindenféle pénzügyi dolgot szóbahozni.
Nemrég megismerkedtem egy csodálatos nővel és bár pár hónap alatt megszüntetheteim az anyagi jellegű problémáimat, rendkívül nagyon rettegek tőle, hogy bármit is mondjak Neki erről. Van, hogy spontán elsírom magam még akkor is ha megvan a tervem arra, hogy ebből a gödörből kijöjjek.
Nagyon hálás lennék, ha segítene, hogy tudnám átvészelni ezt az előttem álló pár hónapot úgy, hogy közben ne ássam alá az éppen épülő kapcsolatomat Vele. Hajlamos vagyok nagyon komolyan túlgondolni dolgokat, erre már többször felhívták a figyelmemet.

Kedves doktornő!
31 éves nő vagyok és egyszerűen nem szeretek élni úgy érzem az életnek nincs semmi értelme legalábbis az enyémnek nincs. Mindig is más voltam mint a többi korombeli lány vagyis már jobban mondva nő. Kiskoromtól kezdve mindig csak rossz dolgok értek. Alkoholista apa mellett nőttem fel én és a testvéreim is. Nagyon rossz életünk volt az apu mellett főleg édesanyám szenvedett sokat miatta mert őt is sokszor bántalmazta és minden nap veszekedett vele amit ugye én is és a testvéreim is hallottunk. Nagyon rossz éltünk volt akkoriban. Én mindig is félénk és zárkózott voltam magamnak való akit mindenki csak bántott kiközösített. De tudom ez már a múlt mert azóta nagyon sok idő eltelt felnőtt nő lettem. Hiába lettem felnőtt a múltam elkísér a mai napig is. Bármibe is kezdek az soha nem sikerül. Semmiben nincs szerencsém sem a munkában sem pedig a szerelmi életemben. Mindig csalódok nem találom a helyem az életben. Nincsenek céljaim terveim a jövőre nézve. Úgy érzem nincs értelme az életemnek nem látok semmi jót az életben mert szerintem nincs. Az ember azért él gyakorlatilag hogy dolgozzon és keresse a pénzt mert ha nem akkor éhen hal. Hát ez lenne az élet értelme? Ez lenne a jó az életbe hogy kidolgozzuk a lelkünket is. Mert szerintem ezért nincs értelme élni. Mint ahogy írtam soha nem szerettem élni most meg mióta itthagyott édesanyám még annyira se szeretek mint eddig. Amig ő velem volt boldogabb voltam mert ő jelentette számomra a mindent nekem ő volt a támaszom az édesanyám és a barátnőm is egyben. Már 1 éve hogy meghalt azóta úgy érzem hogy most már végleg egyedül maradtam a világon senkire sem számíthatok csak saját magamra. Hiába vannak testvéreim ők nem pótolják az anyut soha nem is tudják. Ahogyan a párom se tudja pótolni őt. A kapcsolatom se jó a barátommal mindig csak veszekedünk nem értjük meg egymást. Ő is makacs önfejű mint én. Ellentétei vagyunk egymásnak. De szeretem őt és csak miatta élek. Mégsem vagyok vele boldog. Nem ilyen társra vágytam mint ő. Számomra az a fontos hogy lelkileg értsenek meg és adjanak értelmet az életemnek. Nem bírok tovább így élni egyedül érzem magam nagyon. Nincs semmi amit felmutathatnék hogy ezt elértem. A munkahelyeken sem tudom megállni a helyem sehol nem szeretnek mindig engem talál meg mindenki. Pedig nem vagyok egy lusta nő mégis mindig olyan helyre kerülök ahol nem kedvelnek vagy nem jövök be az embereknek. Nem tudom mi lehet velem a baj pedig csúnya se vagyok. Olyan munkát szeretnék ahol egyedül dolgozhatok mert nem bírom elviselni az embereket magam körül. Én észreveszem azonnal ha valakinek nem vagyok szimpi ez a legnagyobb baj velem hogy nagyon jó emberismerő vagyok! Nem tudom miért van ez így már gyerekkorom óta úgy érzem mintha átok ülne rajtam mintha nekem nem járna a boldog élet. Nem tudom hogy mászhatnék ki ebből a szakadékból. Semmi kedvem az élethez boldogtalan vagyok. Ön szerint mi lenne a jó megoldás mit tehetnék annak érdekében hogy legyen értelme az életemnek hogy vegyenek emberszámba engem mert ez így nekem nem jó gyerekkorom óta csak az ág húz és szenvedek.

Több éve vagyunk együtt a párommal, már össze is költöztünk. Nemsokára lesz az esküvőnk. Nemrég volt a legénybúcsúm, ahol egy buli után sétáltunk az utcán, ahol a barátaim szóba elegyedtek egy hölggyel, aztán nemsokára mondták, hogy menjünk, mert a hölgy elvisz valahová. Egy perc séta után már egy sztriptíz bárban találtam magam. Leültünk egy asztalhoz, ahol rendeltek egy italt mindenkinek. Tanakodtak valamin aztán mondták, hogy válasszak egy hölgyet, mondtam előre, hogy nem szeretnék, de mondták, hogy nincs kifogás, jobb, ha én választok, végül választottam. Gondoltam egy sztriptíz belefér. A hölgy elvitt egy privát szobába, ahol nem egy sima táncot mutatott be, hanem egy öltáncot és mondta, hogy nyugodtan megfoghatom, bizonyos határokon belül. Őszintén bevallom itt már nem tudtam ellenállni, a hölgy gyönyörű volt és én alkohol hatása alatt voltam. Nem kifogásokat akarok gyártani, csak le szerettem volna írni pontosan a helyzetet. Másnap amikor kijózanodtam megbántam a történteket, nagyon bánt, hogy ilyet tettem a párommal, legszívesebben kitörölném azt az estét az életemből. Úgy érzem nem csak őt csaptam be, hanem saját magamat is, nagyon rosszul érzem magam azóta emiatt. Gondoltam rá, hogy elmondom neki, de tudom, hogy mennyire megbántanám vele, meggyengíteném a kettőnk közötti bizalmat, valamint fennáll a veszélye, hogy szakítana velem, amit nem szeretnék, mivel úgy érzem soha nem szerettem még ennyire, valamint nem csak a páromat, hanem a lelki társamat is megtaláltam benne. Nem tudom, hogy mi a jó döntés egyedül cipeljem tovább ezt a zsákot és vágjak bele így egy házasságba. Másik lehetőség, hogy elmondom neki így ketten cipeljük, mellesleg megbántom és kockára teszek mindent.

Változtatnom kell hogy a párom elfogadjon.Nagyon szeretem viszont sokszor vagyok ingerült és sokminden rosszul esik és sokszor féltékeny vagyok

Üdvözlöm. . Nem tudom kihez jut el az üzenet. Segítséget szeretnék kérni. Édesanyám alkoholizmusáról szeretnék beszélni. Remélem tud valaki segíteni. Előre is köszönöm..

Hütlenség… Feleségemmel 30 éve élünk együtt,4 gyerekünk van.A lényeg mult év karácsonya óta az akkor munkatársává lett illetővel folyamatosan messengeren tartotta a kapcsolatot mindezt titokban.Kértem fejezze be erre megszüntette a fiókot .Közben röviddel utána uj fiókot nyittatott a lányunkkal.Folytatta.Megbeszéltük befejezi de nem tette.Közben hogy érezze törődök vele gyakran bujtam hozzá a korábbiakhoz képest és naponta éreztettem vele szeretem.Véletlenül nyitottam rá amikor az illemheylen volt,és vettem észre ujra miszerint folyamatosan ir még mindig vele.Elvettem a telfont és mindent végigolvastam.Azon a lapon az volt amelyik nyitva maradt amit élppen mutatott a telefon: " jó volt",nagyon!!" volt a álasz.Ekkor jöttem rá mit tett.Rettenetesen dühös voltam de nem bántottam.Kérdőre vontam,mindezt ugy hogy ő alkoholista életvitelt folytatott amiben csak reménykedni tudok befejezte mert erre is megkértem azóta mióta ez történt mert ezeket ki akarom belőle szürni.Miszerint se irás se találka se semmi.Az illyető ott is hagyta a m.helyet.Ez egy szintü megnyugvás.Elmesélte asz irásokra hivatkozva amit felhoztam ellene megbeszélték aznapra is a találkát és szex lett belőle.Ő beszélgetést várt el amint mindig ahogy elmondta valahányszor találkoztak.Mikor hova,előre vagy hátra ült be.De szerintem szándékosan tett az az illető valami táskát akko nap előre hogy direkt csak hátul tudjon helyet foglalni a feleségem amikor ott van.Mindenről részletesen kikérdeztem.Véletlen volt nem ezt akartam beszélgetni hivott és mentem..ezt mondta.Kérdeztem nedvedstörlőt melyikőjük vitt be magával az autóba mikor beszálltak.Erre azért voltam kiváncsi hogy ha a feleségem akkor tudatosan vitte hogy aztán hazsnálhassa.Ezzel szemben ő azt mondta az az illető volt akinél auz autóban törlő volt mert vannak gyerekei.Mindent ugy szerveztek ne tudjak róla semmilyen módon,ebben is hazudott a feleségem .Ezalatt az idő alatt ..mult karácsony ill. ez év ápr.-ig ezzel oltam amit korábban beszéltünk ,nem tartja a akapcsolatot vele.Elenben de.A munkahelyen is messengeren beszéltek,és beszélték meg azt a napot is ugy vélem.A beszélgetés lényege az volt hogy szex,gumi ami az ő feladata ,viz,ilyenek.Ill.ezeken felül egyolyan uj helyszinre hivta ami uj volt.Egyszerüen azután miután megérkezett a feleségem a helyszinre beült hátra és rövid beszélgetés után az az illető hátramászott hozzá és a nyakát csókolta.Azt mondta a feleségem elérzékenyült és hagyta amit történjen.A korábbi ülő helyzetből engedte lehuzza vizszintes fekvő helyzetbe és csókolgatás közben le is tolta félig a nadrágját,bugyi maradt..Ezután már itthon a követketző beszélgetéskor kérdezték egymástól jó volt-e?igen..nagyon.Ellenben nekem a feleségem azt mondt aegy részéig volt jó csak aztán nem,nem elégült ki.De az illetőt biztatta mindenben hogy igen,és minden heylszinre elment vele akkor a feléeségem állitása szerint csak beszélgetni.Igy amikor ezt a m.helyen megbeszélték,irta az illetőnek hogy "akkor hazaszólok"….haza is szólt de azt mondta tulórázik.Folyamatosan ez ment a legnagyobb természetességgel.Semmi vonzalmat nem érez érzett iránta ezt tudatta is vele.De csak ha beszélgetni akarnak és barátként kezeli mért titkolta a találkák létét és egyben hazudott róla.Azt mondta nem biztatta semmivel csak beszélgetésbe volt benne.Ezzel szemben ez történt.Azt mondta ahogy kikérdeztem alaposan semmi udvarlás flört féle nem volt.Egyszerü beszélgetésnek indult dologból pár perc után lett a szex,a megcsalás.Érzelem nélkül hogy megy ez,ill. hogyan derithető ki mégis amit a feleségem hogy nem akart semmit,hogy bizonyitható be hogy mégis készült rá,hogy tudatosan ment arra a helyszinre?Sok jelet észrevettem én mert egy hónapja ezzel kelek fekszek.Folyamatosan sirtam.Hogy léphettnek át barátságos beszélgetésbőkl egy ből egy konkrét szexhez érzelem nélkül anélkül hogy érzelem lenne benne ,vagy ha egyik a máésikat nem kérdi ennek érdekében akarod-e vagy szeretnél többet?Egyszerüen odabujik és a másik csak hagyja magát??Tudom hosszura sikeredett ez a kérdés de legyen kedves segiteni a válaszával mert nem tudok még sok mindent megérteni pedig rengeteget beszéltünk már róla,és a feleségem nem fogadja el azt hogy még egy hónap után is napota felhozom ezt a témát.Mert valahányszor felhozom mindig "eszébe juttatom"..de beszélni kell róla amit én nagyon ferrül meg is tettem vele,de akkor is vannak még nyitott kérdések amikre választ akarok.Maradok tisztelettel: Csaba,

Kedves tanácsadó!

A következőkben szeretnék egyben tanácsot kérni és egyben leírni a problémám.
A parkapcsolatom 9 éve tart, 48 éves vagyok. Nem élünk együtt, de én szorosnak és fontosnak éreztem. Sajnos egy nagyon szomorú dolog történt alig egy hónapja velem. Édesanyám sajnos elhunyt. Ez engem természetesen nagyon megvisel, nagy veszteség nekem. Az "úgynevezett" párom sajnos nem áll mellém ebben a gyászban. Én próbálok vele a lehetőségekhez képest ugyanúgy foglalkozni, amennyire ebben a helyzetben lehetséges.
Már tettem célzást neki arra, hogy szívesen venném, ha eljönne anyukám temetésére, de a füle botját sem mozdítja. Nyilván nem lehet senkit se ilyesmire kötelezni, vagy erőltetni, de talán fontos lenne, hogy ilyen fontos eseményen az embernek a párja vele legyen, biztosítsa afelől, hogy vele van, számíthat rá. Gyakorlatilag kerüli a témát, és nem is vigasztal, nem érzem a szeretetet és egyáltalán semmi meleg, baráti gesztust felőle. Én azért azt hittem, hogy neki fontos, hogy legalább a látszatra adjon, ha már nem is jön tőle őszintén, hogy mellettem legyen abban a nehéz pillanatban. Ennek ellenére a szexualitást ugyanúgy elvárja tőlem, mintha mi sem történt volna ami számomra rendkívül megterhelő. Sosem kérdez rá, hogy hogy vagyok, teljesen elzárkózik tőlem. Édesanyám halála előtt azért ez nem így volt. Igaz, nem kedveli a szüleimet, pedig ők mindig közeledtek hozzá, befogadták a családba, de ő ezt nem értékelte, legalábbis nem nyilvánította ki. Most, hogy már édesanyám elhunyt a végtisztességet sem adja meg neki, hogy pl eljön a temetésére. Legalább a látszat miatt még tehetné, de erre sem képes. Ez az egész hűvös magatartása azt hozza ki nyilván belőlem, hogy már nem érzem azt a fajta intimitást ami volt köztünk. Nem tudok hozzábújni úgy mint régen, hisz nincs mellettem lelkileg sem a gyászban. Én azt gondolom pedig próbálok partner lenni neki a szexben, mert neki az a legfontosabb, de ez az egész így nagyon nem stimmel. A témát kerüli, nem hozza elő, hogy biztosítana afelől, hogy számíthatok rá, hogy vigasztalni csak egy mondattal, vagy bármi. Se egy simogatás, se semmi. Fogalmam sincs mit tegyek, édesanya elvesztése sok mindent megváltoztatott. De ha ilyen dolgokba igazán nem áll mellém, akkor hogy számíthatok rá bármiben is. Olyan mintha őt is elvesztettem volna, és ez így nekem sok. Sajnos az ő részéről ezt az egész viselkedést egy közönynek, közömbösségnek, szeretetlenségnek érzem. Az édesapám tartja bennem a lelket, és nyilván mivel ezt az egészet ő is tapasztalja meg van a véleménye az "úgynevezett barátomról, vagy hogy nevezzem vőlegényemről". Pedig apu is mindig próbált vele barátságos lenni, de apu felé sem tesz baráti, vagy együttérző lépéseket. Tehát gyakorlatilag az együttérzés kimutatása, vagy érzékeltetése hiányzik felénk. Nagyon furcsa nekem ez az egész.
Nagyjából leírtam a problémát.
Köszönöm, hogy elolvasták.
Üdvözlettel
Anna

Kedves doktornő!
Amellett, hogy igen, tini vagyok én is, jobb szeretném, ha a segítség nem mint egy normális kamaszhoz szólna, hanem inkább egy nagyon zavarodott emberhez. Mint sokan másnak én is küzdök a céltalansággal, de nekem nem ez lenne a legfőbb probléma. Arra rájöttem, hogy erősen ambivertált személy vagyok, inkább az extrovertált felé húzok, mégis egyszerűen úgy érzem szét robban a fejem. 0-24-ben jár az agyam, ez segít az írásban, de szörnyen lehangol, mert a mellett, hogy én sem látom értelmét az életnek, még közben meg is bolondít, ahogy mások, velem egy idősök viselkednek. Unom a megjátszott -beszélgetéseket, unom a hétköznapokat, unom a sulit, mindent amit rámerőltetnek. Nem volt mindig így, lehet, hogy talán én is csak egyszerű tinédzser vagyok, de másokat nem viseli meg ennyire az élet. Élvezettel csinálnak mindent, egyik napról élnek a másikra, én pedig aggódok és magányosnak érzem magam, mert Nem tálalom a helyem. Mielőtt félreértés esne, nem segíteni szeretnék a problémáimon, hanem megoldanom őket. Mindig is pozitív személy voltam, de mostanában akarva akaratlan mindenkit megsértek, megbántok, és a legrosszabb, hogy nem is érdekel. Kb 2 éve. A legnehezebb, hogy senkinek sem tudom elmondani, mert mindenki vagy lekezel, vagy gyerekként bánik velem és elintézi egy "majdelmúlik"-kal. Talán egyszerűen segítene bármilyen válasz.

Tisztelt Doktor/nő!

Párkapcsolati problémák miatt kerestem fel egy pszichológus szakembert, de úgy érzem nem tud segíteni a problémán. Úgy gondolom erre kellene fókuszálnia, mivel enyhe depressziót állapított meg nálam. Szerinte a jövőt is meg kellene tervezni egy évre előre.. Stb. Továbbá nem tud minden héten fogadni. A problémáim nagy eredete a gyerekkoromra vezethető vissza. A kérdésem az lenne, hogy nem lenne célszerűbb egy másik szakembert s inkább egy pszichoterapeutát felkeresni ebben az esetben? Továbbá a heti egy alkalom elegendő lehet a problémák feltárására?

Köszönöm a válaszát

Nem tudom elfogadni hogy a párom cigizik mit tegyek?
Már 1 éve tart a kapcsolatom egy 24 éves pasival. Kezdettől fogva tudtam hogy dohányzik meg ő is tudta hogy én nem tudom elviselni elfogadni ezt a rossz szokását. Sajnos már odaáig fajult a dolog hogy féltékeny lettem a cigarettára tudom ez hülyén hangzik de úgy érzem a páromnak sokkal fontosabb a cigi mint én. Minden nap csak veszekedek vele miatta és csak magamat készítem ki feleslegesen sajnos. De nem tehetek róla soha nem fogom elfogadni hogy ő cigizik. Én úgy érzem hogy ő nem is akarja letenni a cigit vagy nincs akaratereje már magam se tudom mit gondoljak. Minden nap csak veszekedek vele miatta de akkor se fog leszokni róla ahogy eddig sem tette. Nekem már többször is mondta hogy megpróbálja csak nagyon nehéz neki és örüljek annak hogy én nem szoktam rá. Most jelenleg csak ez a problémám a párommal és úgy érzem a cigi fogja végleg tönkretenni a kapcsolatunkat mert én akárhogy is próbálok beletörődni hogy cigizik nem tudok ez az érzés sokkal erősebb nálam és ez az amit a párom nem tud megérteni. Nem tudom mit tegyek hogyan fogadjam el hogy cigizik?