A családomban én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült egyből a felvételi! 2 éve sem vettek fel, és idén sem sikerült (még nem lehet véglegesen tudni)! Mivel valószínüleg sehova nem volt elég a pontom, 8. Osztályos koromban is meg kell írnom a felvételit! Már 2 éve is úgy éreztem, hogy soha többet nem sikerül, és bár próbálom lenyelni a könnyeimet, ha csak rá gondolok, sírhatnékom támad és arra gondolok, hogy nekem ehhez már nincsen sem kedvem sem energiám, és hogy én vagyok a családomban a legbénább!

Üdvözletem..Egy olyan problèmàm lenne,röviden megfogalmazva hogy mindig mindent megtettem a csalàdomèrt( felesèg es egy 18 èves fiù gyermek)őszìntén elmondtam mindig a vèlemènyem es ezt ellenkező oldalról is mindig elvàrtam,de sosem kaptam meg ,a gyerekem ott hazudik ahol tud pedig tőlünk nem ezt làtta,a felesègem pedig bàrmiről is legyen szó nem mondja meg őszintèn hogy mit gondol,egyszerűen màr nem èrzem jol magam othon,es talàn csùnya amit mondok de a szeretetem is teljesen elveszett felèjük, egyszerűen úgy èrzem hogy arrèbb kellene àlnom.nem tudom hogy mit tegyek..vàlaszàt előre köszönöm..

Az lenne a kérdésem, hogy, ha valaki elmondja a pszichológusának/pszichiáterének, hogy nap, mint nap van öngyilkossággal kapcsolatos gondolata, vagy esetleg már bántotta is magát, elmondhatja a szülőknek, ha már nagykorú az illető? (18-19 éves) Vagy elmondhatja-e bárkinek?

Köszönöm válaszát!

Üdvözlöm, tanácsot szeretnék kérni. Kislányom 1 éve óvodás. Eleinte nehéz volt a beszokás, nagyon anyás. Az idei évben, decemberig szintén nehéz volt, eljutottunk oda, h órákig csak sírt.Nem vett részt feladatban, nem evett, csak egy óvónőt fogadott el, a másik óvónőre azt mondta, hogy nem szereti, Rengeteget beszélgettünk erről, együtt, óvónővel is. És hatott, minden szuper lett januártól. Oviról csak pozítivan beszélünk vele, óvónőkről is, stb. Tudja, hogy dolgoznom kell, nem tudok vele otthon lenni. Nevetve köszönt el tőlem minden reggel.
Na és az új helyzet. Bárányhimlő, velem volt itthon 1 hétig, aztán egyik nap a mama ment érte, én későn értem haza, másnap pedig utolsóként értem oda érte az oviban, aztán hétvégén a mamájával volt egyik este. És jött az új hét, nátha, aztán láz, otthon maradt, újra a mamáékkal. És ez nagyon megviselte, anyahiány, betegség. Ma 20 perc kellett mire eljöttem, nem volt szívem otthagyni, sírt, mert nem volt a kedvenc óvónéni, akihez az elejétől ragaszkodik, pszichológus barát azt mondta, őt anyahelyettesítő funkcióval látta el. Óvón most írt, hogy hamar megnyugodott, ez csak nekem szólt, legyek határozottabb. Lehet, nem kellett volna reggel ottmaradnom, de próbáltam megnyugtatni. Lehet hogy ez az egész csak nekem szól, és hiszti? Vagy mélyebb dolog lehet a héttérben? Otthon minden rendben, sose veszekedünk, szeretetben élünk. Ami még fontos tényező, hogy 2 éve, és tavaly is kórházban voltam, először 5 hetet, tavaly pedig 1 hetet. Beteg voltam, kiborultam, depresszió stb. Ez az egész családot megviselte, és nyilván ő is érzékelte, hogy mindenki aggódik, avgy hallhatott olyat, amit nem kellett volna. És mamáéknál volt abban az időben a legtöbbet, illetve az apukájával. Ez biztos, hogy megviselte, mert ezen kívül együtt vagyunk, együtt alszunk stb. De azóta, ilyen probléma nincs, szerencsére jól vagyok, és éljük az életünket.
Köszönöm előre is válaszát, mindenképpen szeretnék névtelen maradni.

Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy 6 éve vagyunk együtt, ebből fél éve házasok, a férjem 33 én 24. Rengeteg nehéz időszakunk volt, de mindent meg tudtunk oldani együtt.
Az évek alatt többször szóba került a gyerekvállalás, hajlott is rá a férjem. Azt mondta Ő is szeretne gyerekeket. 2 éve volt egy nem tervezett bababánk,de sajnos elveszítettük a terhesség elején.
Az esküvő elött és után is felhoztam a témát, hogy szeretnék kisbabát, de Ő mindig csak azt mondja hogy "majd" meg hogy "meglátjuk". Mikor megkérdezem tőle,hogy mikor van az a majd vagy mi az oka annak, hogy nem szeretne nem kapok választ. Nincsenek anyagi gondjaink, saját ház, kocsi stb. Az évek alatt mindig nyugtattam magam, hogy nemsokára belevágunk csak le kell rendeznie magába a dolgait.
Már kifogytam az ötletekből, hogy miért nem szeretne. Ez miatt eléggé feszült lett a viszony közöttünk, mert nincs értelmes indoka erre.
Nem tudom mi oka lehet vagy mitől félhet annyira, hogy nem mer belevágni a családalapításba.
Szeretem, de nem szeretnék lemondani miatta a gyermekvállalásról.
Mit lehet ilyenkor tenni? Illetve mi oka lehet annak hogy nem mer lépni?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kitöltöttem pár kérdőívet, mely alapján elég rossz eredmények jöttek ki (depresszió, szorongás, hatékonyság, nehéz elethelyzet).
A szorongás érzem minden percben, antidepresszánst szedek. Külföldről előttem, h majd itthon jobb lesz, de fizikai állapotom an romlást tapasztalok. Szexuális problémák, gyengeség, fáradtság, szorongás. Társasági életem nem jobb. Tavmunkaban dolgozom. Heti egy csoportra járok (borderline), s néha kineziológus hoz. Korábbi terapeuta Mal megrekedtem, nem haladtunk előre, ahogy az életemben is ez a helyzet.
Fogyni szeretnék 5 kg-t, de nagyon nehéz. Régen az anorexia adott erőt ilyen helyzetben, de most már az sincs.
Szeretnék hatékony eszközt, terapeuta találni, akivel együtt tudnank működni. Mindig próbálok idomulni, küzdeni, de megrekedunk, s csalódnom.
Tanacsot kérnék, h hogy mit lehetne tenni, hogy csökkenjen a halálvagy s ne legyek pszichológus függő… (pszichológus rol pszichológus rá való ugralasok helyett).
Köszönettel, Maria

31 éves férfi vagyok 4 éves kapcsolatomnak lett nagyon csunya vége a hetekben! Szinte majd nem minden kapcsolatom ugyan így alakult, annyi különbbséggel hogy az utóbbinak egy 7éves kisfia van aki miatt elég sok volt közöttünk a kofliktus!A munkámban sikeres vagyok elismernek ami jó érzéssel tölt el és lelkiismeretesen is végzem azt bár sokszor nagyon nagy a nyomás és a stressz! Nehezen viselem a kritikákat és az elutasítást vagy ha nem adnak igazat valamint mindenben a negatív dolgot látom keresem,nem tudok semminek szívből örülni vagy csak addig érdekel még meg nem kapom,veszem vagy csak ritkán,egyik nap azt érzem boldog vagyok majd kirepülök aztán másnap vagy később jön az az érzés,hogy nekem ez biztos jó lesz? Biztos ezt akarom? és mint ha egy ördög piszkálna felülről és nem hagyná hogy egy jó célban maradjak! Sokszor döntésképtelen vagyok párkapcsolat,magánélet, bizalom terén nem vagyok biztos magamban és nem tudom ki vagyok valójában! Olyan rossz dolgokat követtem el a kapcsolatomban amire a párom nem szolgált rá de amikor megtettem éreztem nem helyes és ez nekem nem is kell nem is jó!Egészséges módon szeretem magam de nem imádom a tükörben nem nézegetem magam naphosszat de nyilván ha szingli vagyok akkor szeretek leginkább jól kinézni de a kapcsolatban annyira amennyit a párom elvár! Elolvastam mindent a nárcisztikus személyiség zavarról az oldalukon valamint más oldalakon is és igen sok esetben magamra találtam benne ami teljesen elvette az életkedvem! A ex párom ugyan úgy végigolvashatta ezeket és iszonyatos érzés az ,hogy feltehetőleg egy ilyen szörnynek tart 4év után!Mai napig nem voltam tisztában ezzel,hogy én ki mi vagyok sok esetben miért reagálok “úgy” bizonyos helyzetekben konfliktusokban ahogyan!A expárom kapcsulatunk elott járt pszihologusnál akinek elmesélte milyen vagyok és azt a választ kapta,hogy nagy valószinűséggel narcisztikus személyiségzavarban szenvedek,tehát ő tisztában volt vele ezután lehuztunk 4 évett mialatt rengeteg jó és rengeteg rossz is volt de én 6alkalommal nem tiszteltem,hazudtam,megcsaltam és sok esetben én sem tudom,hogy miért mert iszonyatosan szeretem mai napig! Hatszor megbocsájtott esélyt adott arra, hogy bizonyítsak de ha ő tudta milyen vagyok és ezen ő nem tud segíteni akkor miért nem mondta el ezt nekem személyesen,hogy mi is vagyok egy olyan szituációban amikor én kértem menjünk el párterápiára mivel nem oké nálam valami!? Tudom jól mai napig,hogy szeret de egyben megfogadta azt a tanácsot amit az interneten olvasható,hogy MENEKÜLJ!!! Ha tudta és tényleg szeretett miért nem mondta el miért nem próbált segíteni az ellen amivel én nem voltam tisztában? Ha narcisztikus vagyok ha nem úgy érzem mai napig,hogy nagyon szeretem és sokat tettem érte és tényleg őszintén belátom a hibáimat amit eddig soha nem tudtam inkább bűnbakokat kifogásokat kerestem a kapcsolatban így,hogy már tudom mi lehetett a gond nem tudom hibáztatni sem haragudni és képtelen vagyok gyűlöletet ébreszteni magamban azért,hogy nekem könnyebb legyen lezárnom és tényleg nem szégyent érzek ha nem bűntudatot,nem szeretnék ez a szörny lenni megakarok szabadulni a narcisztikus személyemtől bármi áron!!!!! Jelenleg félek saját magamtól félek bárkit közel engedni magamhoz attól tartva,hogy fajdalmat csalódást okozok neki vagy épp magamnak ha ugyan olyan rossz leszek! A szakítás óta nem tudok hazudni nőknek úgy mint régebbi szakításaim után és azt érzem nem is akarok de ha meg is akarom próbálni bűntudatot érzek és azt,hogy ismét kiakarok valakit használni értéktelenül önző módon és NEMET mondok magamnak velük pedig őszintén közlöm a gondolataimat! Iszonyatosan rossz érzés mivel minden hol azt olvasom,hogy egy ilyen pasitól meneküljenek!Komoly szándékokkal jegyeztem el az exemet és családot szerettem volna nyugalomban és tényleg szerettem úgy érzem egyedül neki sikerült bennem valamit még is megváltoztatnia a rengeteg kitartással és azzal hogy jó volt hozzám!Nem akarok ugyan az az ember lenni aki voltam szeretnék én is boldog lenni és ezért bármire képes vagyok kerüljön bármibe elismerem a hibáim kínoznak mai napig és készen állok a valtozásra terápiára akár de félek ha végképp nem lesz bennem az exem már akkor visszaesek vagy feladom a terápiát vagy nem bízom abban sem egyedül úgy érzem az exem támogatása jelenléte segítene csak mivel ő ismer a leges legjobban kivel együtt éltünk!Nem imádom magam nem vagyok elszállva szerettem szívből tenni a páromért és az ő kisfiáért is jó érzés öntött el ha azt láttam rajtuk,hogy jó nekik és boldogok,vagy ha örömöt okoztam de sajnos eleg sok tulajdonság meg van a narcizmusra bennem manipuláció,hazugságok,akaratosság,empátia hiány,narcisztikus düh és leginkább akkor ha alkoholos állapotban vagyok és nagyon félek! Akkor én soha nem leszek boldog,hűséges őszinte nyugodt ember??? Ha konfliktus alakul ki valkivel akkor előjön az ördög ismét? Kilátástalan jelenleg minden számomra,csalódott vagyok szorongok és alvászavarom van emiatt nem merek semmit tenni amit a múltamban eddig tettem ebben a helyzetben és minden éjjel az exemmel álmodok valósághűen minden nap megbírkózom a bűntudattal,hogy miért nem tudtam hamarabb meg ezeket miért nem változtam ?! Köszönöm hogy leírhattam Önöknek és remélem tudok a történetemmel segíteni másoknak valamint az őszinte válaszukat is !

Üdvözlettel: egy csalódott változni akaró nárcisztikus férfi:(

Kedves hölgyem!

Én egy 20 éves fiatal srác vagyok, aki még december tájékán egy vélt elváltozást fedezett fel a testem egy intimebb részén. Az elváltozásról hamar kiderült, hogy semmi komoly nem kapcsolható hozzá és nincsen különösebb bajom. Sajnos január végén viszont ez az elváltozás gyulladásos tüneteket okozott, amelynek következtében jelentősen beindult a fantáziám. Időközben az influenza vírust is sikerült megszereznem, amely hőemelkedéssel, hasmenéssel és torokgyulladással járt, valamint egy nem fájdalmas, de állandó nyomó,szoritó érzéssel a fejemben. Sajnos ez az eset olyannira belekergetett az aggodalomba és szorongásba, hogy hipohonder szerű tüneteket produkálva sorra kreáltam magamnak a problémákat és tüneteket. Ezek közül két esetben pánikrohamot is kaptam, amely magas vérnyomás és remegésben nyílvánult meg bennem. Az aggodalmaskodással teli állapot megközelítőleg 3 hétig tartott ( bár sosem állandó szinten, inkább csak fellángoló időszakokat mutatott ). Ez idő alatt Ez az állapot a szexualitásom érintettségével indult és ennek jegyében jelentősen csökkent a libidó szintem, ami előtte normál szinten volt. Magnézium és c + d vitamin tablettákat folyamatosan szedtem ez idő alatt. Azonban most értem el arra a pontra, hogy kezdem elfogadni részben azt a tényt, hogy semmi bajom. Egy vérvizsgálat + tumormarker vizsgálat is igazolta, hogy semmi gondom nincsen és minden tökéletes szervi tekintetben. Egyedül a torok pirossága és a fej nyomó jellegű érzése maradt meg. 2 hete azonban elkezdtem úgy érezni mintha az érzelmeket és érzéseket nem tudnám olyan intenzitással átélni. A hipohondria miatt gyakran volt halálfélelmem és egyszerűen semmi érdekeltséget nem mutattam a külvilág felé. Azóta már sok minden változott és végre újra elkezdtem érdekelni a hobbiaim, sok időt töltök szüleimmel és barátaimmal. Azonban a nagyobb fokú nyugodtságom ellenére még mindig megvan az érzelmek tompa érzése. Régebben sokkal intenzívebben éreztem mindent és most néha elfog a közömbösség érzése, valamint gyakran erőltetetnek érzem magam. Felfogom, ha egy szituáció vicces és tudom jól, hogy alaphelyzetben felhőtlenül nevetnék rajta, de az érzést sajnos egyszerűen vagy egyáltalán vagy csak tompán tudom megélni. Ha esetleg egy pozitív érzés megfog és megmarad, akkor gyakran szimplán a mosolygásra a testem ásítás ingerével reagál, amit megintcsak nem értek miért. Az egész napom egy hullámvölgy, amelyben néha boldog tudok lenni egy kis időre, aztán átmegy az egész egy közönyös állapotba. Szeretnék újra a régi lenni és mindent meg is akarok tenni ennek érdekében, hiszen tudom jól milyen ember is vagyok valójában. De evvel együtt félek is, hogy ez az állapot nem fog eltűnni és aggódok. A feszültséget nem érzem magamon, de lehetéges már hozzászoktam és emiatt nem fogom fel Pl.: ha leesik egy pohár és széttörik vagy ha megijesztenek egyszerűen meg sem ijedek, mintha állandóan készenlétben lenne a testem. A zenéket sem tudom annyira nagy élvezettel hallgatni, mint régebben, mintha a hatásuk elveszett volna. A jövőben lesz még egy MRi vizsgálatom, amely pontot tesz az I végére és remélhetőleg utána képes leszek elengedni a témát, mert még részben sajnos bennem van ez a múltbeli történés. A fejem érzése is aggaszt hiszen már január óta érzem a jobb oldalra lokalizálodó nyomást, amely néha vándorol vagy fülfájást is okoz. Gondoltam már több súlyos képletre is pl.: agydaganat, de szerintem ez csak merő túlzás lenne, hogy emiatt történik ez a tompa érzékelés. Összeségében azt szeretném megkérdezni, hogy ez betudható egy enyhe depressziónak? És ha igen, lehetséges hogy kellő hozzáállással és rekreációval ez el képes tünni? Esetleg mennyi idő kellene hozzá? Nem szeretnék pszichiáterhez menni és gyógyszereket szedni, nem tartom őket jó ötletnek és kellően erős is vagyok, hogy talpra tudjak állni. Csak egy tanácsra lenne szükségem.

Nagyon köszönöm a válaszát! Sokat segít vele 🙂

További szép napot!
Sz. Peti

Befejezetlen tanulmány és munkanélküliség önéletrajzba?
Olyan állásra pályázok, ami nem kapcsolódik ahhoz a szakmához amúgy sima iskolarendszerű okj amit nem végeztem el nincs meg a komplex szakmai vizsga csak az év végi bizonyítvány hogy jártam egy ilyenre, viszont utána voltam sokáig munka nélkül és olyan munkáim is voltak ahol nem voltam bejelentve, volt alkalmi utána tesco 2 hónapig, sütöde 1 hónapig stb. így 2 év alatt csak dolgozgattam valamit.
A legmagasabb végzettségem így érettségi. Most találtam irodai munkát ahova pont fiatalok jelentkezését várják.
Mennyit lehet hazudni, például a sok 1 hónapos, hetes munkákat nem említem meg például.
Mondhatom azt hogy évekig nem bejelentett munkám volt? arról úgyse tudhatnak semmit.
A képzésről meg nincs komplex szakmai bizonyítványom, amúgy azért nem vizsgáztam, mert komoly lelki problémáim voltak és nem tudtam tanulni,bejárni órára pszichiáterhez jártam, ezért nem is tudtam volna vizsgázni és nem is érdekelt az a szakma.
Ha az igazat mondanám, hogy össze vissza csináltam mindent, akkor nem igen vennének fel semmi normálisabb helyre dolgozni.
A pszichológus szerint komoly önértékelési problémákkal küzdök, régen jártam pszichológushoz. Ez mondjuk megmagyarázza az életvezetésemet, nincs benne semmi rendszer.

5éve vagyok pánikbeteg,anyum elvesztése hozta ki!szinte álandó szorongás van rajtam,gyomor görcs,nagyon le van szabályozva az életem,nem tudok tömegközlekedéssel útazni,bár az autó is problémás,és már nem szeretnék menni sehova mert az még fokozza a tüneteimet!frontint szedek,változó a mennyiség,de nem szedek sokat!köszönöm a segitséget!

Jó napot kívánok!

Abbam szeretném a segítségét kérni, hogy 22 évesen nem engedik meg a szüleim, hogy barátom legyen, eddig sosem lehetett. Ennek az az oka, hogy otthon lakom és egyelőre esély sincs elmenni innen.
Finoman szólva prostinak hívnak, csak azt nem tudom megérteni, hogy másnak már 16-17 évesen sem csinálnak ebből problémát. Emgem epvittek nőgyógyászhoz akkoriban, mert egy tábor miatt n alaudtam itthon és megláttak egy csoportképen, amin fiúk os rajta voltak…

Biztos, hogy is meg is vernének. Semmibe sem vesznek, napi szinten megy, hogy "pofa be vagy én verem be stb.". Anyám minden nap átkutatja az összes holmimat, neten nyomozgat utánam, bankban stb…

Fogalmam sincs mit lehetne tenni…

Üdv!
Viktória vagyok 23 éves és lassan 2 éve egyedüálló.Ismerkedéseim során egy emberrel sikerült olyan kapcsolatot létrehoznom akivel eltudnám képzelni egy komoly kapcsolatot.Lassan 1 éves "ismerjük" egymást.A férfi 25 éves intelligens,jó képű és nagyon egy hullámhosszon vagyunk.Hobbink közös,hasonló az érdeklődési körünk és a jövőről alkotot képünk is.Volt egy hónapos randikorszakunk ami intenzív volt.Randijainkat nem akarom boncolgatni de nagyon emlékezetesek és ,eseménydúsak voltak.Egymással töltött idő mindig repült .Egyszer viszont bűnbe estünk,nem tudtam saját vágyaimnak parancsolni és ő sem,mivel nagyon vonzónak tartottuk a másikat ,ez egyinkőnkre se vallott ez a viselkedés.Nem bántottam meg de az első aktus borzasztóan sikerült.Későbbiekben is újra próbálkoztunk ez egy fokkal jobban is sikerült de nem tudott olyan teljesítményt nyújtani mint amilyet szeretett volna.,Tudni kell róla hogy egy nagyon maximalista ember.Ezután is beszéltünk randit ,de rá 2 nappal azt mondta hagyjuk abba a randizást.Személyes találkozót kértem tőle ezen kijelentése után.3,5 órán keresztül beszlégettünk a parkban ebbe beletartozott az is hogy elég intenzíven csókolóztunk.A lényeg itt bevallotta hogy nagyon zavarta a szexuális teljesítménye persze csak burkoltan.Nem kerestünk egymást .Majd októberben újra elkezdtünk beszélgetni,érdeklődött felőlem majd meglepődött hogy szóba állok vele annak ellenére hogy annyiba hagytuk a dolgot.Újra találkoztunk minden oké volt 1-2 hétig,és újra írta hogy nem működhet.Naiv voltam ismét .Újév február hónapban szintén megkeresett.Minden amit abbahagytunk ott folytattuk a dolgokat ,jó kis eszmecseréket folytattunk,flörtöltünk,nosztalgiáztunk és egyebek.Spontán feldobtam hogy találkozhatnánk mint régi jó ismerősök.Sokkolta a meghívásom mert párszor megbántott már.Egyik este olyanokat írt hogy annyiszor könyörgött volna hogy adjak neki esélyt mert úgyérzi hogy velem működhetne hosszútávon stb.Őszintének hangzott,és mondom mi tart vissza ? Barátnőm van és nem lenne illő erről beszélnie velem.Na ez engem is sokkolt,mivel tényleg mély dolgokról beszélgettünk.Szüneteltettem a kommuniációt vele kicsit,majd elhívott hogy talállkozzunk.Belementem.Kávézóban beszélgettünk és ő azért jött el hogy "lezárjuk".Mégis mit ,mikor semmi nincs közöttünk kivéve azt a vonzódást amit nem tudunk megmagyarázni.Ezidő alatt figyeltem minden mozdulatát amit egy férfi tud csinálni.Piszkálta az itallapot,a csészével játszott,fürkészte a tekintetem,közel ült hozzám és még sorolhatnám.Ezt lelehetet volna zárni annyival hogy megkávézunk és szia .4 órán át beszélgettünk és sétáltunk majd hazavitt.Bevallom nagyon szemtelen voltam mert elakartam csábítani.Mondtam hogy kiszállok az életéből és nem leszek ott mint kísértés,de ezt nem akarta,mert imádja a társaságom.Én viszont ezt a se veled ,se nélküled dologba beleőrülök.Pont eleget vártam már hogy döntsön velem kapcsolatban.Hogy ne csalja meg a barátnőjét én akartm megcsókolni hogy ne legyen bűntudata.Végül is ő csókolt meg és majd szétszedtük a másikat a kocsiban 3 órán keresztül,peszre beszélgettünk is közben.Sose láttam férfit így akinek így csillogott volna a szeme ahogy rám nézett akkor.Lehet naiv vagyok és részéről csak testi vágy ,de akkor már rég tovább lépett volna hiszem már többször is volt velem úgy.Még annyit hogy a jelenlegi kapcsolata nagyon friss és szűz lánnyal van akivel semmiféle testi kapcsolatot nem tud létrehozni (még csókot sem) .Illetve szerintem a szülői nyomás is nagy behatással van rá,mert görög katólikus családból származik.Kérte hogy adjak időt neki .Két nap múlva megint írt egy regényt tele ellentmondásokkal.Nem illek hozzá,majd következő mondatában velem eltudná képzelni 1-2 évnél tovább is az életét mert hasonlók vagyunk,tudom mi kell neki stb.De a jelenlegi minden testi kapcsolat nélküli kapcsolatában jól érzi magát ,kedveli a lányt .Arra szeretnék választ kapni hogy csak szórakozik-e velem vagy önmagát tesztelte azzal hogy amik zavarják a jelenlegi kapcsolata van e olyan stabil hogy ellenálljon a kísértésnek?Esetlegesen érezhet-e írántam többet mint pusztán testi vágy ?Illetve lehetséges hogy csak saját magának hazudik azzal hogy nem illünk össze ? Válaszát előre is köszönöm !

20 éves lány vagyok,2éves koromtól kezdve anyukám egyedül nevelt.Apám (nehezemre eski leírni is ezt a szót)sosem törődött velem igazán.néha amikor elvitt valahova,csúnyán beszélt velem,lehülyézett kiabált a többi ember előtt is akár,ezekre mind emlékszem,pedig csak 4-5éves voltam.Sokszor sírtam mert megígérte hogy jön,de nem jött.
Kb.13évesen megkértem többet ne keressen,3havonta 10percre nem akarom látni.azóta az utcán is elmegyünk egymás mellett,azóta lett új családja,néha látom őket.
Most 20 évesen ott tartok képtelen vagyok normális párkapcsolatot kialakítani.Nem tudtam megbízni egyik páromban sem(2volt eddig, 2éves,a másik csak fél év),féltékeny voltam mindenkire,semmit nem hittem el nekik.Ennek kapcsán mlg annyit hogy a korom beliek egyáltalán nem érdekelnek 30-35között kerestem mindig.
A másik pedig az lenne,hogy bármilyen helyzetben ahol férfi pl a vizsgaelnök és beszélnem kell előtte,olyan stresszes leszek hogy általában sírógörcsöt kapok közben. ha eladó,árus stb férfi,inkább nem veszek semmit,keresek női eladót.

Ezeknek lehet köze az apámmal valo rossz kapcsolatomhoz?le tudnám ezt győzni valahogy,feldolgozni ezeket?szeretnék teljes értékű életet élni,de azt érzem sosem leszek képes rá.
Megköszönném válaszát.
Üdv,Réka

Úgy érzem a lelki fejlődésem megrekedt.Igazából 6.5 évesen megkellett volna hallnom a testvéremmel együtt akivel már akkor sem ápoltam jó viszonyt de mindenemet neki adtam, hogy megakadájozzam a halálát.Egy belső megérzés azt mondta , hogy mamám,papám,én és tesom ne utazzunk el a nyaralonkba.Sírva könyörögtem,hogy ne menjünk de senki nem hallgatott rám csak azt értem el hogy én es tesom itthon maradjunk.Mamámék elmentek,meghaltak,megölték őket, előre kitervelt volt ha mi is mentünk volna 100%hogy nem lennék most itt.Egy orvos azt mondta szembe mentem a sorsommal nem kellene élnem már.Ezért van ez a céltalanság, a sikertelen párkapcsolatok , a magány körülöttem,hisz nem rendeltettek nekem senkit ebben az életben.Szerettem volna babát.Terhes lettem.Az apja minden előzmény nélkül a hír hallatára (tervezett baba volt) 3nap örömködés elteltével összevert az utcán kidobott a kocsijából..a gyereket nem akartam utána.Nem szeretnék már babát senkitől ez nagyon sokszor átgondolt döntés.De nem tudom mit kezdjek magammal? Karrier nem érdekel egy munka se köt le, nem érdekel a pénz, ház, hisz úgy is felesleges a megszerzett javakat nem visszük a sírba.Nem barátkozom már, nincsenek barátaim a próblémáimat csak én ismerem nem beszélek senkivel róla.De nem látszik vidáman kelek és mosolygok amikor kell.De belül véezek.Szeretek egyedül lenni.Viszont aggaszt, hogy mi lesz így velem ilyen szomorúan , kiégve.Gyerekem nem lesz.Családom nincs .Férjhez menni nem tervezek a férfiakat megvetem úgy érzem nem sok mindenre alkalmasak.Úgy gondoltam sokáig,hogy az élet értelme a boldogság a gyermek a szerelem.De mivel ezeket kiégedték belőlem elvesztek a céljaim .Nagyon sok tragédia ért szívem szerint szakemberhez fordulnék de nem tehetem meg.Pedig segítség kellene.Régebben foglalkoztatott sokszor az öngyilkosság de ma már nem magamat bántanám hanem szokat akik ilyenné tettek akik lelki és fitikai fájdalmat okoztak.Szeretném a segitségét kérni van értelme a létezésemnek?

Üdvözletem!

2 éve nevelem gyermekeimet felváltva heti váltásban. Az elején az exszel elszámoltuk a kiadásokat, de egy éve nem rendezi a tartozásait. Költünk mindketten, de jelentős tarozást halmozott fel.
A lányomnak vett szemüveget, mert kellett. A fiamnak is kellene. Tudom hogy néztek neki is, de nem vették meg.
Megkérdeztem a fiam, hogy vettek-e, vesznek-e neki is.
Azt a választ kaptam, hogy én is vehetnék neki.
Igyekszem nem szidni a gyerekek előtt az exet. Mit mondhatnék ebben a helyzetben?

köszönöm