Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
egy éve vagyunk együtt, és nagyon sokszor megbántott. Ő külföldön dolgozott én itthon tanultam. hazudott nekem, becsapott, nem szerettet ahogy kellett volna. Most kimutatja ezt nagyon is, hogy fontos vagyok, én is nagyon szeretem, de ha eszembe jutnak ezek a dolgok amiket tett nagyon begurulok, mérges vagyok, kiabálok, egyszeruen nem tudom magam túltenni ezen . A kérdésem az lenne , hogy ez sikerulhet e ? Hogy elengedjem ezt, mert már nem birom igy tovabb . lehet e még közös jövönk ?
Kedves Márta, Köszönjük a bizalmát. Úgy tűnik számomra, hogy a szeretet mellett még elég intenzív düh él Önben a régi sérelmek miatt a párja iránt. Mindketten szerethetik egymást a leírtak alapján, így a nyugodt közös jövő megteremtése is lehet egy reális cél. Az Ön bizalma visszanyerésén lenne érdemes legfőképpen dolgozni a jövőben. A jelen helyzetben úgy gondolom, hogy párkonzultáció lenne erre a legjobb megoldás, ahol a régi sérelmeket is át lehetne dolgozni közösen, ami miatt a tünetei jelentkeznek. Keressék fel vagy a helyi családsegítő szolgálatot (a legtöbbnél ingyenes párkonzultációt vagy mediációt lehet igénybe venni), vagy a honlapunkon található párterápiás módszert használó szakemberek egyikéhez kérjenek időpontot online tanácsadásra.
Szabó LiliJo estet tisztelt Cintia.
Sokat foglalkozom a kerdéssel hogy miert ragaszkodom a baratomhoz akivel 5eve vagyok kapcsolatban,..2szer szetmentunk parhonapra,..es most ujra talalkozgatunk.48 eves vagyok,..ozvegy 6 eve ozvegy,es a lanyommal lakok.Azert fordoltam onhoz kedves Cintia mert nemértem a baratom hozzaálasát a kapcsolatunkoz.Beszelt a fiaval akki 70km re lakik tole a mobilon,..es mondta neki az en jelenlétemben hogyvolt kirandulni a testverevel es a baratnojevel,….(kozben 4en voltunk)es megkerdezdem tole hogy mi volt az oka annak hogy nemmondta hogy a baratnojevel is.Nagyon duhbe gurult,..es hogy nefoglalkozzam azzal hogy o mit mond.Nagyon elszomorit mindig a hozzaálasa a kapcsolatunkhoz.A baratom kulfoldon dolgozik,..jol keres,…néha segit a kertben es pár aprossaggal,…de a lelkem tobbre vagyik,….nemtudom mit csinaljak hogy neszeressem……Koszonom a valaszát…..tisztelettel Elelka
Kedves Etelka! Ha jól értem úgy érzi, hogy barátja nem viszonozza megfelelően érzéseit és talán nehéz számára felvállalni a kapcsolatukat. Azt mindenképp érdemes lenne tisztáznia vele, hogy ő mit vár a kapcsolatuktól, mert lehet, hogy nem ugyanaz az elképzelésük. Amennyiben ő is szeretné, hogy javuljon Önök között a viszony, érdemes párterápiát igénybe venni. Azt kérdezi “mit csináljak, hogy ne szeressen”- ez talán azt jelenti, hogy szakításon is gondolkodik? Ha igen, és szereti, akkor nehéz lesz az elválás. Ha egy kapcsolat véget ér, hasonló gyászfolyamat zajlik le, mint halálesetkor, a kellemetlen érzéseket nem érdemes “megspórolni”, mert annál nehezebb feldolgozni. Ha pedig együtt maradnak, fontos lenne, hogy őszintén meg tudják beszélni a problémákat. Ha ez nem megy, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Nemsokára 13 éves lesz a fiam. Ma megnéztem az internetes előzményeit a telefonján, és egy csomó pornóoldalt dobott ki. Nem tudom mit tegyek! Beszélgetni szeretnék vele, persze megmondom, hogy megnéztem és bocsánatot kérek tőle. A másik verzió, hogy rákérdezek és mélyen hallgatok arról, hogy tudom.
Kedves Szilvia!
Köszönöm, hogy terápiás közösségünket megtisztelte bizalmával! Leveléből kihallom, hogy szeretne beszélni fiával, és mintha nem is a beszélgetés tartalma okozná az Ön számára a nehézséget, hanem a téma fölvetése. Ha jól értem, akkor érzékeli a bizalmi kapcsolat megőrzésének jelentőségét, amely megalapozhat egy ilyen beszélgetést. A beszélgetés tartalma persze attól függ, hogy milyen kapcsolatot ápol a fiával, hogy mennyiben beszéltek ezelőtt a családban a szexualitás témájáról általában, hogy ha van Önnek partnere, mennyire szabadon fejezik ki az érzéseiket egymás iránt (pl. megcsókolják, megsimogatják-e egymást az Ön fia jelenlétében), és persze attól is, hogy a pornófilmek nézése hol szerepel az Ön értékrendjében. A kiskamaszoknak kb. a fele látott már pornográf tartalmakat az interneten, a felmérések alapján. Az érdeklődésük természetes, különösen abban az esetben, ha otthon, vagy az iskolában nem kapnak megfelelő felvilágosítást.
Az eredeti kérdésére visszatérve: Önnek, mint szülőnek felelőssége, hogy figyelemmel kísérje fia fizikai-érzelmi fejlődését, melynek fontos eleme a szexualitáshoz való viszonyának fejlődése. Az internetes tartalmak ellenőrzése is hozzá tartozhat ehhez a felelősséghez. Ugyanakkor bizonyára azt is érzékeli, hogy fiát kellemetlenül fogja érinteni, ha Ön felfedi, hogy megnézte a keresési előzményeket a telefonon, mert ilyen intim témában szeretné a magánszféra védettségét megőrizni magának. Ha úgy dönt, hogy felvállalja, hogy rákeresett az előzményekre a telefonon, javaslom, hogy bocsánatkérés helyett a fent említett dilemmát ossza meg a fiával, valahogy így: „felelős vagyok érted, tudom, hogy ez számodra kellemetlen, ettől nekem is nehéz, de fontos, hogy beszéljünk róla, mert szeretném, ha egészséges lennél, és ez része az egészségednek”. Ha úgy érzi, hogy egy ilyen beszélgetésnek helye van az Önök kapcsolatában (persze ha rá tudják szánni az időt is), akkor érdemes megpróbálni, mert elősegítheti a bizalom elmélyülését. Ha távol áll Öntől egy ilyesfajta beszélgetés, akkor az Ön által említett rákérdezésnek is lehet helye.
Bátorságot és őszinteséget kívánok Önnek ehhez a beszélgetéshez! Amennyiben további kérdése lenne, kérem, forduljon hozzám, vagy munkatársaimhoz bizalommal! Néhány online konzultációs beszélgetés hozzásegítheti, hogy tisztábban lássa, mit kell tennie.
Kedves doktornő! Párommal két éve vagyunk együtt. Nagyon szeretem őt, kívánom is, de ő képtelen az intimitásra, és prűd. Nem szereti a meztelenséget, simogatást, puszilgatást, irtózik az orális szextől. Előjáték nélkül a lényegre tér. Többször próbáltam beszélni vele erről, de dühös lett, csak annyit mondott, hogy ő ilyen, nem kívánja a többi dolgot. Arra sem adott választ, hogy az előző barátnőivel is ilyen volt. Nem tudom mit tegyek, mert nekem így nem jó a szex.
Kedves Dorina! Mivel Ön többször próbálta megbeszélni vele a problémát, és ő elzárkózott, javaslom forduljanak szexuálpszichológushoz. Hangsúlyozza neki, hogy a szakember abban tud segíteni, hogy mindkettejüknek kielégítő élménye legyen. Sokan azért félnek ilyenkor szakemberhez fordulni, mert attól tartanak, hogy ők lesznek hibásként beállítva. Van, aki szégyell segítséget kérni. Fontos, hogy hangsúlyozza neki, hogy csak pozitívan jöhetnek ki abból, ha segítséget kérnek. Sok sikert kívánok!
Jo napot kivanok!
Baratnom mar nem szeret ugy mint regen.Jelenleg ujbol felizzodt a lang benne egy kicsit.Talalkozunk (ritkabban,1x hetente) ugyan,es osszebujunk stb. De megsem erez ugy mint az elott,vagy nagyon gyengen/enyhen.
Hogyan tudnam taplalni a langot benne,hogy ujbol belem szeressen?
Kedves Nándor! Köszönjük bizalmát! Talán van ötlete, vagy meg is kérdezheti párját, hogy kezdetben ,mitől “izzott benne a láng”. Ez teljesen egyedi lehet, nincs általános recept, hogy ki kibe mitől fog beleszeretni. Próbálja kideríteni, mire van barátnőjének igénye. Ha tudnak egymással őszintén kommunikálni, az már fél siker!
Kedves Orsolya,
Köszönöm szépen a lehetőséget! Ket gyermekem es kiegyensulyozott parkapcsolatban elek 13 eve parommal. Szűkebb családi körünkben adódott probléma már 5 éve kb. Mióta várandós lettem, konkrétan a sogornommel kapcsolatban. Ő is várandós volt. Két hét különbséggel szultunk. Szóval a gyermek nevvalasztastol kezdve a keresztszulok választásán át meg volt már az ellentét közöttünk. A két fivér csak a háttérbe vonulva nézték az esemenyket. Közben a nő egy másik férfival összejött, Elvileg tőle fogant a második gyerek. Azóta is a párom bátyjával él. Szent a béke. Viszont sajnos a lányaink egy csoportba járnak ovodaba. Amit nem szerettünk volna, de a vezetőket nem befolyasoltuk anno. Most kozepsosok. Viszont mára már az anyuka nagyon csúnyán viselkedett velünk, a lányát ellenünk neveli. Lányomat leciganyozta a lánya az oviban, mondván anyukája szokta vikirol (kislányom), mondani. Továbbá Niki (az unokatestvér), pici koruk óta piszkálja, durvaskodik Vikivel. Csípi az arcát, kicsiként harapta, most a farsangon a csuklóját majdnem kitekerte. Elnyomott agresszióvan benne úgy vélem. Keveset foglakoznak az ilyen gyerekkel. Szóval nem egyszerű Velük a helyzet. Nikit az apja nevelte Fél éves korától, mert Ildikó (a szálka), visszament dolgozni. Az oviban is folyton rászáll vikire, mint egy pioca, nem hagyja kibontakozni. Mindig magára vonja Viki figyelmét. Sokszor rájuk kell szólni, mert zavarják a foglalkozásokat. Viki szerint nem baj, hogy ilyen vele, legalább van társa, barátja. Sajnos kissé vissszahuzodobban éltünkaz ovi előtt, nem nagyon tudtunk eljárni ide oda, bartaink sem voltak, max. Velük jöttünk össze néha. Azok is csak a pialasrol szóltak sajnos. Én nem élveztem. No de azok az évek már elmúltak, előre kell nézni.
Szerintünk a megoldás a másik csoportba való áthelyezés lenne. Faluban élünk, egy óvoda van. Esetleg lesz lehetőség másik csoportba tenni vikimet. A kérdésem az lenne, hogy jó ötlet-e ez ön szerint? Mi Nem szeretnénk Velük tartani a kapcsolatot. Távol szeretnénk tőlük helyezkedni. Hiába él még anyósom, még miatta sem hagyhatjuk ezt annyiban tovább. Az ilyen eseteket jó így megoldani? Szépen megfogalmaztam Ildikónak ezeket a minap, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Persze még nem válaszolt. Szóban a leciganyozas óta nem vagyok hajlandó állni Velük. Igaz majd találkozunk a hétvégén Elvileg. Megfelelő magatartást tanúsítok majd. A szintjére nem áll módomban lesullyedni. A kislányom nem sínyli meg valószínűleg ezt, viszont előnyére válik majd remélem. Sajnos nekem sincsenek igaz, tiszta rokonaim. Párom is csak az elhallgatás, szőnyeg alá sopres szintjén áll a családi béke megtartása miatt. De már lassan mer kiállni melletunk. Hiaba, mindent a szülőktől kapunk. Viszont én már a gyermekeim érdekét tesztem első helyre. A jövőjük, a kis bekenk a tét. Ez számít szerintem. Nem mindegy mit adunk át nekik. Ne a kudarc, elnyomás, megfelelési kényszer legyen bennük. Mert ennek a hátrányos kapcsolatnak gondolom későbbre is megmarad a hatása, nyoma? Sajnálom kicsit zavaros volt itt ott az iromanyom, de remélem érthető volt nagyjából. Bízom a megerzeseimben, hogy jól gondolkodom és cselekszem a családom érdekében. Köszönöm szépen előre is a megtisztelő válaszát. Minden jót kívánok Önnek és kedves családjának.
Üdvözlettel: Éva
Kedves Éva!
Sajnálattal olvasom a családi viszályról írt sorait. Nyugtassa meg a tény, hogy nagyon sok családban fordul elő hasonló konfliktus, gyakoriak az összetűzések, érdek ellentétek.
Egyetértek azzal, amit írt, hogy ilyen konfliktussal terhelt esetekben a kislánya érdekei a legfontosabbak. Természetesen a gyerekek megérzik a szüleik feszültségét, emiatt az is fontos, hogy Ön is jól érezze magát és minél több ideje és energiája maradjon a szeretteivel való foglalkozásnak, ne kelljen leterhelnie magát érzelmileg az állandó konfliktussal. Ha Ön szerint az óvodai csoportváltás a lánya egészséges fejlődését szolgálja, akkor nem érdemes habozni. Beszélgessenek arról, hogy milyen a másik csoport, kikkel fog tudni ott barátkozni, milyenek az óvónők és miért is lesz jó a lánya számára, ha új lehetőségeket kap (például több barátja lesz, mert a mostaniak mellett újakat is megismer). Mindenképpen beszéjen az óvónőkkel is, hogy ők mit javasolnak, hogyan tudják segíteni gyermekét a változás zökkenőmentessé tételében. A gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni az újhoz, amennyiben ebben megfelelő segítséget kapnak. Azonban ha a beszélgetések során úgy tapasztalja, hogy a lánya mégsem tudna jól működni az új csoportban, a váltás az ő kárára menne, akkor ezt természetesen vegye figyelembe a végső döntésnél. Illetve semmiképpen nem javaslom, hogy a lánya érzelmeit a rokon kislány felé tiltsa (a gyerekek a feltétel nélküli szeretetben élnek). Beszélhetnek erről, hogy az érzelmek természetesek, az is érthető, hogy szereti a rokonát, ugyanakkor elfogadnia és eltűrnie a bántó, ártó/elnyomó viselkedéseket nem szabad attól sem, akit barátjának tart! Továbbá megnyugtathatja, hogy amennyiben másik csoportba kerül, akkor is fog találkozni időnként vele (pl. az udvaron), így az ő kapcsolatuk még megmaradhat, fognak tudni együtt játszani, ha szeretnének.
Kívánom, hogy az Önök és a kislánya számára legmegfelelőbb döntést tudják meghozni!
Köszönettel:
Kedves Veronika!
Mit javasol egy fiatal felesegnek, ahol a ferj nagyon instabil erzelmileg. (Valojaban mindketten azok vagyunk a gyermekkorunk miatt. Hianyzott az apa szerepe a csaladbol.) O egy nagyon spontan egyenigeg. Ha valami dontest meg is hoz, az meg az utolso pillanatig valtozhat.
En ennek pont az ellenkezoje vagyok. Megtervezek valamit Es ragaszkodok is hozza. Igy nyilvan nem tudunk dulore jutni.
Sokat dolgozik, ha itthon van faradt Es alszik. Olyan mintha teljesen kulonbozo eletet elnenk. Vagyom arra hogy tartalmas idot toltsunk egyutt. Legyunk aktivak es tegyunk olyan dolgokat amit mindketten szeretunk. De egy rossz idoben mondott szo is eleg hogy elvegye a kedvet Es akkor meg ha korabban igert is valamit, mar nem lesz belole semmi.
Egy masik terulet ami nagyon bant, hogy tul kozeli kapcsolatban van az anyukajaval. Szinte nem tud nelkule elni! Egy oranyira lakik tolunk de minden hetvegen mennunk kell hozza Es ott kell toltenunk egy ejszakat.
Mind a ketten ezt akarjak, teljesen egy velemenyen vannak. Ha felszolalok akkor en vagyok a rossz. De hat konyorgom… ki kivel hazas?
O az edesanyjaval vagy velem? Ki fele tartozik nagyobb elhivatottsaggal? Csak kovessem vakon amit mond Es a dolgok jobbra fordulnak idovel?
Erdekes, a barati vagy romoni koreimben akik hazasok egesz kiegyensulyozott a kapcsolatuk egymassal es a szulokkel, anyossal, apossal is tudjak hol a hatar…
Mi baja van a ferjemnek? Ez engem teljesen felorol Es mar nem tudom hogy kezeljem az egeszet. Kikeszit engem Es a kapcsolatunkat is….. 🙁 ;(
Kerem, adjon tanacsot!
Banatos feleseg
Kedves Bánatos feleség!
Leveléből úgy érzem, tehetetlennek érzi magát. Ez nagyon nehéz érzés. Fontos, hogy ilyen esetben képes legyen segítséget kérni.
Nehéz olyan párral élni, aki sokat dolgozik és mindig fáradtan ér haza. Azonban az a tapasztalat, hogy még a legelfoglaltabb emberek is tudnak időt szakítani arra, ami fontos nekik. És Maga fontos, kedves Bánatos feleség.
Találjon módot, hogy nyugodtan le tudjanak ülni, hogy férje legyen jelen testben-lélekben. Ragaszkodjon hozzá, hiszen mindketten fontosak a kapcsolatban. Maga is.
Beszélgessenek, mondja el férjének érzéseit, amit a fenti helyzetekkel kapcsolatosan érez. Kapcsolatainkat az egymásra való odafigyeléssel, beszélgetéssel tudjuk gondozni, ápolni, építeni.
Bízom benne, hogy sikerrel jár ezeknek a helyzeteknek a megteremtésében.
22 éves fiú vagyok a barátnőm azt mondta hogy szeret mint embert , imád nem akar nélkülem élni de nem szeret mint pàrjàt . 2,5 éve vagyunk együtt és eddig nagyon boldogok voltunk . Én mindennél jobban szeretem és nem akarom el veszíteni . Mit tegyek ?
Kedves Bence! Köszönjük kérdését! A fellángoló szerelem általában körülbelül két évig szokott tartani hormonális okok miatt (lecsökken a szervezetben a feniletilamin szintje). Utána főleg a szeretet, a bizalom, a hűség tartja össze a kapcsolatot. Sokaknak ez a kapcsolati színvonal nem elegendő, s újra az erős érzések után vágyódnak. Érdemes lenne a párjával arról beszélni, hogy hogyan tehetnék izgalmasabbá a kapcsolatukat. Mire vágyik Ő? Több közös újfajta program szervezése, új tevékenységek kipróbálása is erősítheti a kapcsolatukat. Azonban mindkettőjüknek energiát kell beletenni ebbe ahhoz hosszútávon, hogy élvezetessé tegyék a közös jövőjüket s megmaradjanak egymás mellett társként. Amennyiben hosszútávon nem sikerül a kapcsolatot megerősíteni a párkonzultációt ajánlom lehetőségként akár a helyik családgondozóban, akár ebben a módszerben jártas itteni szakembereink közül.
Szabó LiliKedves Pszichológus! 13 éve kezdődött nálam a pánik, szorongás. Rexetint kaptam rá, amit azóta szedek 2 naponta 10mg. Közben 7 éve agydaganatban meghalt a férjem, akit 1 èvig félig lebénulva ápoltam munka mellett. Lányom segítségével. Fiam épp ekkor érettségizett, közgázra készült, nem vették fel külföldi munkát vállalt. Mivel az utóbbi egy évben furcsán viselkedett, úgy gondoltam nem bírom még az ő problémáit is vállalni, jobb is ha így döntött. Munkát alig talált barátnője tartotta el. Amikor hazajött, szinte menekült Pestre, olyan feszült volt, nem igazán vett részt apja ápolásában bár nagyon szerette őt. Később amikor majdnem nekiment testvérének egy piti probléma miatt, elárulta, hogy drogozik, rászokott a koleszban. Ezért nem sikerült a felvételi. Belekezdett egy komoly szakmában, az utolsó vizsgát nem tette le, pedig nekem egyedül kellett eltartami 3 évig. Meggondolta magát, nem akarja azt csinálni. Azóta alkalmi munkából él, rendkívül értelmes, próbálnak leszokni de szerinte a terápiás kezelés neki nem segített.önértékelése szinte 0. Eddig támogattuk, segítettük, de minden találkozásunk nagy dúhrohammal végződött, így feszült a légkör. Engem pedig folyamatosan padlóra küld a siránkozásaival, azt sem tudom mit tegyek, hogyan segítették rajta, mert semmilyen tanácsot nem fogad el. Amikor hív nyakamba borítja milyen boldogtalán, pedig mellette van szerelme, akivel együtt él. Ő előtte is ezt hajtja. Legutóbb azt mondta nekem, én adtam neki életét és én is veszem el. Máskor meg, hogy milyen szép gyermekkora volt,3 gyerek közül ő volt elkényeztetett, hiszen a 2 nővére és közte 10 éve van. Mindenki imádta. Mit tegyek? 29 éves mindannyiunkat elmart maga mellől. A kényszerelvonó sikertelen, nem enged beleszólwst az életébe.azt mondja, neki kell egyedül talpraállni, de sokszor inkább óngyilkos lenne.Felhívott, hogy vagyok? Nagyon rosszul pszichiátriai kezelésre járok. Erre kezdi mondani a saját baját meg az öngyilkosság.Mondtam, nem hallgatom, elég nekem most a saját bajom. Ő egyébként házias, süt, főz, takarít. Nagyon aranyos a barátnője, akivel közös jövőt, gyereket terveznek. Engem a környezetem családközpontú, vidám embernek tart, amit én is aláírok! Most azonban szorongós.Szedem a napi 30 mg rexetint
Mit tegyek, kérem szíves tanácsát. Hogyan hárítsam az ő problémáit, hiszen 7 éve próbálom erőmön felül segíteni, de mostmár inkább a 4 kisunokámra fordítanám a meglevő idegeket. Köszönettel: Anikó
Kedves Anikó! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával! Nehéz helyzetben van a saját állapota és a fia állapota miatt. A sok stressz, ami éri, ronthat a szorongásos betegségén. A helyi pszichiátriai gondozóban vagy a helyi kórházban (ahol kezelik Önt) érdeklődni kellene, hogy pszichológushoz is lehetne-e rendszeresen járnia terápiára emiatt, hogy az aktuális szorongásai, negatív gondolatai csökkenjenek, mert nem biztos, hogy csak a gyógyszeres kezelés elegendő ilyen esetben. Leveléből nem derül ki, hogy a fia hányszor és milyen “kényszerelvonón” vett részt, azaz milyen kezelésben részesült. Érdemes lenne neki másik addiktológus orvost keresni, ha saját erejéből nem tud változtatni az addikcióján. Ezen felül kérdéses, hogy depresszió vagy más egyéb betegség is fennáll-e nála. A fia barátnőjét is szükséges lenne bevonni a problémába, akár az orvoskeresésbe is, hiszen közös jövőt terveznek. Családi összefogásra lenne szükség (a többi gyerekére legfőképp), hogy közös fellépéssel a betegségbelátását a fiának növeljék, akár közösen beszéljenek arról, a mostani állapot már nem tartható, s ha kell közösen keresnek orvost, s elkísérik a kezelésekre is. A család háziorvosával is érdemes lenne konzultálni, hogy milyen lehetőségek vannak számára a lakóhelyén. Önnek fontos lenne, hogy minél több pozitív élmény érje a mostani helyzetében, ezért próbáljon meg minél több időt az unokáival tölteni, programokat szervezni velük, s olyan tevékenységeket folytatni, amelyeket szívesen végez.
Szabó LiliTisztelt Szakértők,
Olyan helyzetbe kerültem, hogy képtelen vagyok a helyes utat látni, úgy érzem, beleörülök, már éjszakákat sírok át miatta izzadó tenyérel hetek óta.
Úgy egy éve egymásba szerettünk egy férfival. Soha senki iránt nem éreztem ilyesmit, mint iránta. Mellette megszűnt a külvilág, úgy éreztem, mintha önmagam férfi változata lenne. Ő is ugyan ezt mondta, és éreztem rajta. Viszont már az elejétől fogva sokat veszekedtünk, azt hittük, leginkább azért, mert úgy éreztem, ennek ellenére nem törődik velem eléggé, nem ér rá annyit, mint amennyit én igényeltem volna, volt féltékenység, stb. Kb fél év járás után többször is megpróbált velem szakítani, a végén már kb könyörögtem órákig, hogy ne tegye. Az összes próbálkozás után pár nappal elmondta, hogy hiszti volt a részéről, nem lett volna jó döntés, mert én vagyok neki az “igazi”. De nem sokkal később ismét úgy láttam, hogy szakítani akar, nem éreztem már, hogy érdemes lenne könyörögnöm, és tovább nem bírtam alázni magamat: megelőztem és szakítottam vele. Teljesen összetörtem. Pár hét múlva már keresett. Szépen lassan újra összejöttünk. Nagyon boldog voltam, ő is, hittük mindketten, hogy ritka csoda a szerelmünk. De a veszekedések folytatódtak, hiába szóltam sokkal kevesebb dologért, bármit is, bármilyen szépen próbáltam megbeszélni, azonnal kiborult, hogy őt mindig elszámoltatom, köztünk nincs nyugalom, stb. Két hónap után derült égből villámcsapásként közölte, hogy végleg vége. Én mégikább romokban voltam.
Majd pár hétre rá ismét elkezdett keresni, hogy megbánta…
Hozzátartozik, hogy két különböző városban lakunk, ugyan maximum egy óra alatt át tudunk menni egymáshoz, de ez úgy néz ki, hogy ő egyedül él, én pedig a szüleim mellett egy közös udvaros, de teljesen elkülönült lakásban.
Most eljutottunk odáig, hogy újra találkoztunk, szeretné újrakezdeni, belátta, mikben hibázott, stb. Egyszerűen csodálatosan érzem magamat vele, még így is, hogy ennyiszer meg akart szabadulni tőlem. Ha nem keres, enni nem vagyok képes, ha jelentkezik, ragyogok. Továbbra is azt érzem 100%-ban, hogy soha senkivel nem volt még ilyen. De az első nagy dilemmám, hogyha ennyiszer szakítani akart velem, ugyan úgy megtenné máskor is, és egyre jobban tönkremennék, ilyen életet nem akarok, rettegek tőle, viszont úgy érzem, ha eddig soha, akkor már ezután sem éreznék senki iránt ilyet, ilyen szerelmet… A második problémám mégnagyobb. Kijelentette, hogy benne a legnagyobb feszültséget nem a vitáink adták, hanem az, hogy én nem akarok elköltözni a szüleim mellől, viszont neki nem menne úgy a családalapítás, nem érezné magát önállónak, “ház urának”, férfinak úgy, hogy egy házban élunk a szüleimmel. Neki csak úgy lenne jó, hogyha ketten teljesen külön költöznénk. De nem akart “megzsarolni”, “kirobbantani”, ezért inkább elhagyott. Pedig sosem szóltak bele semmibe a szüleim, nem mászkálnak át, persze a közös udvar miatt látjuk őket mindig, áthallatszanak dolgok, szem előtt vagyunk, de nem szólnak semmiért.
34 éves nőként (ő 37) úgy látom, hogy nem kéne újra nekiállni keresgélni a nagy szerelmet, hogy hátha, eddig sem jött össze, ő az első… És más se biztos, hogy odajönne lakni. Viszont egyszerűen úgy látom, hogy teljes önfeladás, megalázkodás lenne, ha miatta elköltöznék. Minden pénzünk és évek energiája ráment a családdal, hogy legyen ott mellettük egy külön otthonom, hogy később tudjuk egymást segíteni. És életem szerelméért fel kéne adnom. Vagy őt, vagy ezt. A szüleimmel szemben is a kitolás és a hálátlanság netovábbjának érezném, ha elköltöznék onnan (és nem is adható el külön a két lakás, mert ahhoz túl egyben van). És ráadásul egy olyan emberért, akinek már sokszor nem kellettem… Praktikus okokat nem tudunk figyelembe venni, mert nekem persze az, hogy a szüleim mellett, neki, hogy külön, az övé pl jobb helyen van, az enyém nagyobb, szóval ilyen szempontból nem lehet eldönteni. Javasolta, hogy adjunk el mindent, és vegyünk egyet a szüleimnek, egyet magunknak, olyat és olyan helyen, ami mindkettőnknek jó. De én ezt ugyan úgy teljes feladásnak érzem. Úgy érzem, mintha azt kéne eldöntenem, hogy melyik lábamat vágjam le.
Kérem szépen, hogy segítsenek, hogy lehet dönteni egy ilyen helyezetben? Érdemel esélyt? Tényleg teljes feladás és a szüleimmel szembeni hálátlanság lenne, ha elköltöznék? Vagy jogos az igénye?
Előre is nagyon köszönöm!
Anita
Kedves Anita! A szülőktől való elköltözést nem nevezném hálátlanságnak vagy kitolásnak, inkább önállósodásnak. Persze vannak olyan családok, ahol több generáció él együtt, de ez nem mindenkinek kielégítő. Úgy érzem leveléből, Ön rajongással fordul mind szülei, mind az említett férfi felé. Ez a “se vele se nélküle” kapcsolati helyzet Önt nagyon megviseli, mert ragaszkodik hozzá, és szüleihez is. A leírása alapján az átlagosnál is jobban. Ezért is zavarja Önt a férfi viselkedése, aki elég bizonytalannak tűnik számomra (hol szakít, hol önnel akar élni). Ez engem bizonyos személyiségtípusra emlékeztet, amit szándékosan nem nevezek nevén, mert távdiagnosztika elég szakmaiatlan lenne részemről. Ha a fiatalember hajlandó rá, javaslom szakember felkeresését, aki segítene Önnek a döntésben vagy párterápia formájában, ha az együttélés mellett dönt. Az a benyomásom (de kérem ne vegye készpénznek), hogy a fiatalember ugyanúgy fog Önnel viselkedni, mint eddig, mert ilyen a személyisége.
Barátommal fél éve vagyunk együtt,az utóbbi 2-3 hónapban ha el akartam menni barátnőimmel valahová csajos programot csinálni,ő mindig jönni akart. Mondtam neki,hogy nem bulizni megyek,csak plázázni,vagy bemenni egy cukrászdába sütizni a barátnőimmel. Természetesen nem hazudtam neki. Ma már a szexuális életben is,ritka,amikor én is akarom a dolgot,nem csak ő. Amikor csak ő szeretné,mindig rám mászik,és a végeredmény az,hogy csak ő élvezi. Hiába mondok neki nemet,vagy felkapja a vizet,vagy tovább csinálja. Amikor dolgozom is,vagy iskolában vagyok,utána mindig fáradt vagyok,és nem érti meg,hogy neha egyedül is akarok lenni. Mindennap találkozunk szinte,ilyenkor délután 2-3-tól egészen este 6-ig együtt vagyunk. 6 után mindig ki akarja találni,hogy bejön hozzánk,mert itt is akar lenni. Ma elzavartam ezzel,mert betelt a pohár. Most nem is igazán vágyom a társaságára,inkább egyedül vagyok. Van,hogy felhívott,de nem vettem fel neki. Írni írtam,de telefonon nem beszélek vele. Kellene tartanunk szünetet? Vagy mit kellene tennem?
Kedves Levélíró!
A leveléből úgy tűnik, hogy Önnek most megterhelő ez a kapcsolat, valamiért a határokat nem sikerül úgy megtartaniuk, ahogy Ön szeretné. Először is fontos lenne, hogy magában rendezze, mit vár el ebben a párkapcsolatban, mik a saját érdekei, hogyan érzi magát jól a kapcsolatban. Minden (pár)kapcsolat egyfajta szerződésként is elképzelhető, amihez Ön és a barátja is “elmondja” a feltételeit, és idővel közösen jutnak valamilyen egyetértésre, konszenzusra úgy, hogy abban végül mind a ketten elégedettek lehetnek. Időnként persze újra és újra lehet írni ezeket a “szerződési tételeket”, ha valami mégsem válik be, vagy mégsem olyan, ahogyan Önöknek megfelelő. (Ilyen szerződési pont lehet, például, hogy hetente 1x vagy 2x elmegyek a barátnőimmel plázázni, hetente x alkalommal kettesben töltünk egy romantikus estét, naponta 15 percet beszélgetünk, ha nemet mondok a szexre, akkor ne másszon rám, egyedüli napot/estét tartok, ha úgy érzem, hogy erre van szükségem, de erről mindig időben szólok a barátomnak, havonta elmegyünk egy napra kirándulni, évente egy hétre kettesben valahová stb.) Persze ezeket a dolgokat Önök találják ki és lehet rugalmasan kezelni, és ahogyan önmagát, a párját és a kapcsolatukat is egyre mélyebben megismeri, újabb dolgokkal kibővíteni és más dolgokat pedig kivenni/módosítani.
A kapcsolati “szabályok” nem elegendők önmagukban, fontos az érzelmeit is tisztázni, mit szeret Ön, mi dühíti, mitől érzi magát boldognak, milyen az az együttlét, ami örömteli. A szexet hogyan szereti, mik a különbözőségek Önökben, mennyivel gyakrabban szeretné a barátja és Önnek milyenek az igényei.
Hogy kellene-e szünetet tartania? Gondolja át mit érez ezzel kapcsolatban, vajon mennyi időre lenne szüksége? Mit csinálna a szünet alatt? Kérdezze meg a barátját, hogy neki mi a véleménye a párkapcsolati szünetekről? Hogyan fognak kommunikálni a szünet alatt, után? Kibírja-e a szövetségük ezt a szünetet?
Ezeknek az átgondolása nem feltétlenül könnyű lelki munka, ugyanakkor az egyre jobb önismerettel közelebb kerül ahhoz, hogy meg tudja fogalmazni Önmagának, pontosan mit is szeretne, legyen szó szünetről, szakításról vagy a kapcsolat folytatásáról. Ha úgy érzi, hogy nehéz kifejeznie az érzelmeit, vágyait, akkor bátran olvasson asszertív kommunikációs technikákról. Nehézségeire, kérdéseire skype tanácsadás formájában is lehetőséget ad az onlinepszichologus.net szakmai csapata.
Köszönjöm a bizalmát!
3 hónapos a kisfiam. Császárral szültem. Maradt rajtam még plusz 10 kiló,de heti 2x járok edzésre. A párom nem közeledik felém. Azt mondja a kilók is zavarják,de van más is,ami nem olyan egyszerű…de nem.mond semmit. Sajnos munkahelyi gondjai is vannak. Azt mondja fáradt, ideges,meg a kilók meg amit nem mond el.
Mi lehet a baja? Köszönöm a választ.
Kedves Fruzsi! Köszönjük bizalmát! Ha valaki valamit nem mond el, akkor sajnos nem tudjuk kitalálni, csak akkor tudjuk meg biztosan, ha megmondja. Ha nem, csak tippelni, találgatni tudunk, ami nem visz közelebb a megoldáshoz ebben az esetben. A kilókon lehet változtatni, ez bíztató, amit nem mond el, azzal kapcsolatban jó lenne tudni, miért nem mondja el, mi gátolja, hogy elmondja. Ha a férje szeretné, hogy Önök között visszaálljon az intimitás, akkor neki is kell tennie érte. A legtöbbet az őszinte kommunikáció segíthet. Nem tudom ez mennyire működött Önök között korábban. Ha igen, akkor helyre lehet állítani, ha nem, ki lehet alakítani. Párkonzultáció sokat segíthet.
Szeretném megkérdezni hogy gyermekkoromra visszavezethető e az a probléma, hogy nem merek beszélni a párommal, konfliktusok elkerülése miatt, és kapcsolaton kívül, másnál keresem azt, amit tőle nem kapok meg! De közben tudom, érzem hogy szeretem őt és vele szeretnék maradni!
Kedves Piroska! Röviden válaszolva: lehet. Felnőtt kapcsolatainkat nagy mértékben meghatározzák gyermekkori kapcsolataink, ún. kötődési stílusunk. Pl. az is, hogy megbízok-e a másikban, hogy mennyire tudok megnyílni valakinek. A párválasztást jelentősen befolyásolja milyen volt szüleinkkel, illetve számunkra fontos személyekkel a kapcsolatunk gyermek korunkban, hogy milyen tudatos és tudattalan igényeink, elvárásaink vannak. Nem véletlen, hogy miért bizonyos típusú férfiakhoz vonzódunk. Ez akkor érdekes, ha megfigyeljük az ismétlődést- pl. a párválasztásban. Mindezek mellett a partner valós tulajdonságai is jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogyan viszonyulunk hozzá. Feltehetőleg párjának van olyan tulajdonsága, szokása, stb, ami önből azt váltja ki, hogy nem mer őszintén beszélni vele. És igen, elképzelhető, hogy azért, mert az az adott tulajdonság, viselkedés, amivel ezt Önből kiváltja, már ismerős az Ön számára, akár gyermekkorából. De ez csak egy általánosítás részemről, azaz, hogy Önnél pontosan hogyan van, személyes beszélgetésből derülhet ki.
Kedves Doktornő!
Már magamban kezdek teljesen elbizonytalanodni,. 12 éve ismertem meg férjemet, 3 éve házasodtunk össze. Ő 20 évesen megnősült, két lány gyermeke született 8 évet éltek együtt a volt feleségével, aki a férjem legjobb barátjával csalta meg. 10 évi házasság után 1993-ban mondták ki válásukat. Ezek után két kapcsolata volt férjemnek négy- négy évig tartottak, mindegyikbe a volt nej rondított bele, egyszer vissza is ment hozzá pár hónapra, de újra szakítottak. Mi 2005-ben találkoztunk, tartottuk a a kapcsolatot a gyerekeivel. együtt jártunk kirándulni, de nem volt olyan karácsonyunk, ünnepünk amibe bele ne rondított volna a volt neje. Odáig jutottunk, hogy a gyerekei ballagására, esküvőjére sem mehetett el párom, majd azt is megtiltotta hogy eljöjjenek a gyerekek hozzánk. Okát talán abban látom, hogy most is mindenben szerette volna ugráltatni Józsit amire ő ugrott volna, csak kérdeztem ki az ő családja. A végső lökést az okozta mikor mi össze házasodtunk, mindenhonnan letiltatta a férjemet a gyerekek facebookjától kezdve, még szigorúbban nem jöhettek, sőt az időközben megszületett unokáját sem láthatja. Soha egyetlen szóval nem bántotta, rosszat soha nem mondott a gyerekeknek anyjukról, mindig kérte segítsenek neki, vele vannak. A közösen épitett házat a feleségének ajándékozta teljes bútorzattal együtt, kocsival együtt. Két táskával jött el. A problémám az, hogy a férjem családja nap mint nap a volt feleségét emlegetik nekem, hogy milyen szép volt, mint egy kirakati baba, s nem telik el úgy családi esemény hogy ne említenék állandóan. S hiába kérem nem hagyják abba, s a leg szebb hogy nem érti a férjem ez miért zavar engem. Nekem is volt egy előző házasságom két gyerekem, de nálunk senki nem emlegeti fel a volt férjemet a gyerekeim sem . A férjem tőlem sosem kérdezi meg hogy telt el a napom, mi történt velem, hogy érzem magam, sőt ha én mesélenék, kijelenti miért neki mondom, ő ezen nem tud segíteni, nem is érdekli. De a volt sógornőjét kérdezgeti hogy mi van velük, mit csinál a volt sógora, s a volt feleség most nyitott használt ruha kereskedést hogy megy neki, szerinte mi lesz a sorsa. Ha szóvá teszem hogy nekem ez fáj, hogy a velem kapcsolatos dolgok nem érdeklik, de a régi 30 évvel ezelőtti családja akikhez már semmi köze az érdekli, velem kapcsolatban semmi. S még nekem mondja, hogy majom vagyok, hisztizek, hogy nincs igazam. Mondtam Neki, hogy igazából egy valakit szeretett, a többi kapcsolata is ezért ment tönkre, mert ott is mindenbe beleszólt a volt neje. Szerinte én egy hisztis nem normális nő vagyok aki teljesen kikészíti.
Szeretném tudni tényleg így van e.
Köszönöm megtisztelő válaszát
Köszönettel: Erzsébet
Kedves Erzsébet!
Köszönöm, hogy megtisztelte bizalmával terápiás közösségünket. Ha jól értem levelét, akkor férjével való kapcsolatában Ön hiányolja a figyelmet, az odafordulást, és rosszul esik Önnek, hogy a volt feleségével való kapcsolatáról nem tudnak egymással érdemben beszélni. Valamint bántónak érzi, hogy az Önben az első házassággal kapcsolatban felmerülő érzéseket az Ön férje elutasítja, és elintézi azzal, hogy „hisztis vagy, majom vagy, nem vagy normális”. Véleményem szerint az Ön igénye, szükséglete, hogy férjével hétköznapi dolgokról napi szinten tudjanak beszélgetni („hogy vagy? hogy vagyok?) teljesen jogos. Feltételezem, hogy ez nem volt mindig ilyen nehéz, és az Ön által vázolt folyamat eredményeként jutottak ide. A másik oldalon, férje részéről jogos az igény, hogy kapcsolatot tartson gyermekeivel, unokájával. Amíg lányai gyerekek voltak, a kapcsolattartás csak a volt feleségén keresztül volt megvalósítható, és ez sok konfliktushoz vezetett, amely a kapcsolat (átmeneti, vagy végleges) megszakadását eredményezte a lányokkal. Ön leírja, hogy a konfliktusok oka az volt, hogy férjének első felesége „belerondított” a dolgokba, „ugráltatni” akarta Józsit (ha nem is értem pontosan, hogy mit ért ezek alatt), míg Ön – ha jól értem – nyitott volt arra, hogy a lányokkal jó kapcsolatot ápoljanak.
Ön azt kérdezi tőlem, hogy valóban hisztis-e, ahogy a férje állítja. Ha jól sejtem, akkor férje valami olyasmit érthet ez alatt, hogy Ön erős érzelmekkel (talán aggodalommal, haraggal, szomorúsággal?) reagál olyan témákra, amelyekkel kapcsolatban Neki nincsenek hasonló érzései (vagy legalábbis nem mutatja ki azokat). Lehet, hogy az Ön férje, aki nagylelkűen otthagyta a házat, bútorokat, kocsit a volt feleségének, mindezt a lányokért tette. Az, hogy érdeklődést mutat volt feleségének sorsát illetően, szintén nem jelenti azt, hogy még forró érzelmeket táplálna iránta. De az is lehet, hogy amit Ön mondott, hogy férje egyvalakit szeretett, és az a volt felesége, igaz. Ezekre a kérdésekre a választ csak az Ön férje tudná megadni, de Ő elzárkózik ez elől a beszélgetés elől. Lehet, hogy részben azért is, amilyen erős érzelmeket Ön mutat. Érzelmi dolgok terén nehéz igazságot tenni. Érzéseinkről azt szoktuk gondolni, hogy igazak: úgy van, ahogy érzem. De sok pszichológus szerint az egyes emberek érzelmi időjárását korábbi érzései és tapasztalatai is meghatározzák, vagyis általában nem egyszerűen, tisztán az adott helyzetre reagálunk.
Nehéz úgy beszélni egymással, ha erős érzéseink vannak, különösen, ha a másik nem mutatja ki esetleges erős érzéseit. Ilyen helyzetben úgy megfogalmazni mondandónkat, hogy a másik meg is hallja és meg is értse azt, egy külön nyelvezetet igényel. Néhány online konzultáció alkalmával ráérezhet erre a nyelvezetre. Forduljon hozzám, vagy munkatársaimhoz bizalommal, szívesen leszünk a segítségére.
a férjemre rá irt a faceebookon az exe titokban találkoztak én megláttam miket irogatnak egymásnak kérdőre vontam a férjem miért kelett eszt velem csinálni ő nem lát benne semmi problémát kértem hagyja békén a csajt ne irogassanak aszt mondta hogy nem hagyja abba neki fontos mindenki aki a faceebookon van mondtam akkor menjen el aszt mondta nekem nincsen itt semmi keresnivalóm, félek hogy többet akar a nőtől tavaly nyár óta teljesen kivagyok ,már régóta megaláz nőkkel,aszt hittem 50 éves korára le ál nagyon bánt az egész nem tudom hogy kezeljem a dolgot aszt látom hogy minnél jobban bánt annál jobban élvezi hogy irogat a nőnek nem tudom mit tegyek már pszihologushoz is mentem ,kérem segicsen . előre is köszönöm segicséget .moni
Kedves Móni! Írja, hogy már fordult pszichológushoz. Egy valaki csak egy pszichológushoz tud járni, nem szerencsés más pszichológus tanácsát egy időben kikérni. Esetleg nem bízik jelenlegi pszichológusában? Ha erről van szó, kérem jelezze ezt neki. A döntéshozásban a pszichológiai tanácsadás, illetve terápia lehet segítségére. Fontos, hogy megbízzon, akihez jár.
