Tisztelt Doktornő!
Bejelentkeztünk egy klinikai szakpszichológushoz(addiktológiára van szakosodva) de nem tudom hogy van-e rá szükségem. Anyáék a pánikrohamokkal kapcsolatban keresték meg, mást nem tud.
Mióta az egyik családtagom komoly betegségben szenved azóta volt néhány pánikrohamom , amik mostanára már enyhültek sőt 2-3 hónapja nem volt egy sem. De eléggé szorongok ideges vagyok
És a szüleim tudta nélkül cigizek már 13 éves korom óta, sőt mostanság kipróbáltam a biofüvet de nem használom rendszeresen. Ha elmennék esetleg akkor érdemes neki a cigit és drogot megemlítenem, vagy nem? Félek hogy kiderülne és anyáék megtudják, van elég baj itthon így is és ha kiderülne abból csak rossz dolgok sülnének ki. Ön mit javasol mit tegyek?

jó napot kívánok !
azt érzem hogy a barátom nem igazán figyel rám nem igazán érzem azt hogy fontos lennék számára nagyon sok problémánk van de talán elsősorban az hogy sokat iszik minden nap és azt szeretném ha meg változna mert úton van már a pici baba is és elég sokszor közöltem vele azt hogy nem szeretném ha inna ha úgy viselkedne mint más normális apukák és én abban kérném a segítségét hogy nem tudom mit kéne tennem ebben a helyzeteben ebben szeretném a tanácsát kérni
Válaszát előre is köszönöm

Üdv, azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy lassan 10 hetes terhes vagyok de utálom. Utálom mert a nap 24 órájában rosszul vagyok, fáradt vagyok. Ami a legnagyobb baj hogy kihat a párkapcsolatomra. Úgy érzi nem foglalkozok vele annyit, ami igaz is mert egyszerűen nincs erőm lelkileg se mert kiborit ez a folytonos rosszullét, hogy tükörbe nézek és már nem úgy nézek ki, hizok, karikás szemek… Tele vagyok félelemmel, nem fogok megfelelni, régen 8 kg Vál több voltam és a mostani párom szerint az nem volt vonzó, akkor mi lesz a terhesség alatt, mivan ha megreped a bőröm, ha hizok??? Félek hogy mivel nem bírok annyit foglalkozni vele akkor elhidegul, hiszen már most úgy érzi h nem foglalkozok vele, pedig akarok csak rosszul vagyok főleg az ecigi füsttől amit szív.. Mit tegyek hogy annyit tudjak vele foglalkozni, hogy ne érezze így? Hogy ne változzak annyit ami ki hat ránk? Kezdem nagyon negbánni a terhességet csak félek, hogy már késő. Kérem segítsen.

Udvozletem,
Ferjem elozo hazassagabol van ket kislanya. Az exe az elso kislany utan fiut akart, emiatt a masodik lannyal elete elso honapjaiban nem is foglalkozott, most 6 eves. A valasuk utan ( kb 2 eves koratol) elkezdte a kislanyt fius ruhakba oltoztetni, fius jatekokat vett neki. Nalunk mindig kislanykent viselkedett, babazott, sminkelt, de voltak fius dolgai is, plusz egy idoben azt mondta, kukit akar.
Miutan terhes lettem es kiderult, fiunk lesz, levagatta a kislany hajat. A gyerek elmondta nekunk, o nem akart ilyen rovidet. Fiunk szuletese utan az ex kozolte, hogy a kislany transzszexualis es el kell ot fogadni fiukent. Mostmar a gyerek azt mondja, o egy kisfiu. Velemenyem szerint nem az. Kulfoldon elunk, az anyja nem hajlando pszichologushoz vinni, de mar egy szervezet segitsegevel mindenkit ra akar beszelni, hogy kezeljek fiunak. Mi nem tehetunk semmit, akar le is csukhatnak, ha szakemberhez visszuk a gyereket. Az en kerdesem, mi hogy alljunk a gyerekhez a lathatasnal, hogy minel kevesebbet seruljon? Lanykent vagy fiukent kezeljuk? Van esetleg valami modszer, amibol rajohetnenk, hogy tenyleg transzszexualis e vagy csak az anyjanak akar megfelelni?
Elore is koszonom a segitseget!
Egy aggodo mostoha

Jó estét.Tóth Anita vagyok. manapság sokat idegeskedek még a kicsiny dolgokon is.a párom is szokott idegesiteni.ha ideges vagyok kiabálok .mitöl lehet?elég sokat vagyok igy.30éves vagyok

Tisztelt Tanácsadó!
Óvodás korom óta gyűlölöm a testem minden egyes apró részletét. Az évek során ezekhez hozzászoktam és elfogadtam a tényt, hogy soha nem is tudom majd magam megszeretni. A probléma amivel fordulok Önhöz, az lenne, hogy az elmúlt évben azt vettem észre magamon, hogy már célommá vált az éreztetni magammal hogy nem vagyok és sose leszek elég jó. Azt érzem megérdemlem mindazt, amit saját magamtól kapok. A barátaimat sokszor kiborírja, hogy nem tudok pozitív dicséreteket, bókokat elfogadni másoktól, azt mondják csakis a negatív kritikát vagyok hajlandó meghallani. A válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Kedves Pszichologús!
Péntek Martin vagyok 18 éves és 6 éve küzdök pánikbetegséggel. 2 év tünetmentesség után 2018-ba újra elöjött és, a rohamaim ha rámjönnek akkor elkell futnom különben ugy érzem elájulnék ha nem futnék el, ez azóta van mióta egyszer mikor rohamom volt elfutottam és elmult. Azóta ha rohamom van akkor mindig elfutok, a rohamaim enyhítésére szedek gyógyszert antidepresszánst sertadepy a neve, de a rohamaim közbe az elfutás megmaradt. Attól fél az anyám, hogy elkezdi veszélyes vagyok és bolond, nem tudod ilyenkor mit csinálsz, egyszer csak megölsz valakit. Én szerintem ezt csak tulreagálta, mivel multkor mikor egy nagy rohamom volt valakit emiatt majdnem fellöktem. Én szeretnék tanácsot kérni, hogyan lehetne ezeket az elfutásokat korrígálni, megszüntetni. Nagyon sokat segítene ha tudna erre válaszolni. Ugye most lettem 18 éves ezért a gyermek pszichiátriára nem járok, de nem merek elmenni egy felnött pszichiátriára mert félek befektetnének énmeg utálom a korházakat, rosszul vagyok ha ottvagyok, maga szerint elmenjek egy felnött pszichiátriára?
Üdvözlettel: Péntek Martin

Jónapot kívánok! Gondoltam pszichologushoz fordulok ha tudnak nekem ebbe segiteni, álmomba latok fekete alakokat ami nagyon remiszto, parom reggel mondta hogy kiabaltam visitottam hogy ne hagyjon itt mert felek es szo szerint az egyik oldalrol a masik oldalra ugrottam mert attol az alaktol meg ilyedtem nagyon sok ilyenen megyek keresztul sőt mikor fent vagyok akkoris látom es felek magyon remelem tudnak nekem ebbe segiteni!!

Nagyon régóta szenvedek túlsúllyal. És mindig abbahagytam. A testem és a szívem persze afelé húz hogy diétázzak, de az agyam ellenáll ennek és nem tudom miért. Pedig akarom, de mégis lemondok róla. Nem tudom mit csináljak.

Kedves Doktornő

32 éves 2 gyermekes anya vagyok. A párommal 12 éve élünk együtt. Sokszor voltak problémáink de mindig sikerült megoldanunk. Körülbelül egy éve vettem észre magamon, hogy nem érdekel a szex. Az elmúlt egy évben rengeteg stresz ért, meghalt az anyukám, sok feladat szakadt a nyakamba, például a fogyatékos testvérem ellátása, gondozása. Sokat gondolkozom azon hogy miért nem érdekel a szex. A párommal már beszéltem erről kértem legyen türelmes velem, mert sokszor visszautasítottam már. Azt mondta az lesz. De én tudom jól, hogy 1 év sok idő. Természetesen voltunk együtt ez alatt az 1 év alatt is de nagyon ritkán, és akkor is igazából csak azért, mert féltem hogy ha megint visszautasítom elhagy vagy megcsal. Nem tudom mi a baj velem, de van hogy eltelik 2 hét úgy hogy eszembe se jut. Igazából csak akkor jut eszembe, ha a párom jelzi, hogy összebújna velem. Olyankor sokszor szinte rá kell beszélnem magamat. Sokszor, amikor a párom jelzi, felém hogy összebújna velem, szinte összerándul a gyomrom, hogy jaj ne..semmi kedvem hozzá…most mit mondjak neki…nem utasíthatom el megint…haragudni fog… És ehez hasonló gondolatok jutnak eszembe. Miért nem érdekel a szex? 32 évesen ez biztos nem normális. Mit csináljak, hogy ez elmúljon? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt!
Van kisfiam idèn lessz 9 èves. Most 1.osztàlyba jàr. Az utobbi időbe gond van az òràkon nem aktiv. Ha fölszòlitjàk olvasni-nem akar,verset mondani-nem akar, àtmàsolni a tàblàrol nem csinàlja. Nèha tanìtònèni besegìt hogy utol èrje magàt,azelőtt is,ithon èn is segìtek neki ìrni,fogom a kezèt hogy gyorsabban leìrja,mert lassù,de mindig is ojan volt.nem èrdekli a kinti jàtszàs,baràtkozàs. Àltalàba az iskolàban piszkàljàk,vagy meglökik,vagy fölbuktatik,eldobjàk a ceruzàjat,egy hete nem akart bemenni az iskolàba,de tanitònènivel ràvettük.azòta azt mondja nincs gond a tàrsaival,de azòta romlott a tanulàs,pedig nem buta.mit ajànl mit tegyek hogy feldobjam a lelki àllapotàt vagy hogy meginditsam az èrdeklődèsèt minden irànt.a jàtèka is meghùzòdott alaku autòzas,nincsennek gyerekek itt közelbe ès azèrt gondoltam hogy nem tàrsalgò tipus. De ha birjnà megtenni akkor a mobilon lògna egèsz nap ott jàtszana
Vàrom vàlaszàt.
Tisztelettel Angèla

Probléma ha teljesen különálló vagyok a társadalomtól és elvárásaitól?
Mármint más emberek ilyeneken aggódnak, hogy "jajj huszonévesen szűz vagyok, öngyilkos leszek"
"nincs munkám" "a karrierem romokban".
"mikor házasodok meg" "gyereket akarok".
Hallom ezeket, olvasom fórumokon, de engem ezek nem izgatnak annyira. De mostanában próbálom leutánozni az embereket és olyan idegen tőlem.
nem akarok házat, nekem jó lenne albérletben, vagy bérelt szobában, máskor meg a szüleimnél.
A többi ember miben különbözik tőlem hogy ennyire mereven, a társadalomban működnek? Nekem nem okoz örömet a társadalmi szerepek ellátása.
Bár én még csak huszas éveim elején járok, lehet hogy ez változni fog?
Ismerek lányokat, akik nagyon meghatározott kritériumok szerint keresnek párt, mintha annyira sokat érnének pedig csak homosapiensek.
Anyagi biztonság fontossága, az emberek olyan kacifántosan fogalmazzák meg a lelki életüket párkapcsolatukat, mit szeretnének elérni. Szerintem egy párkapcsolat vagy ház nem ad semmi örömöt.
Én nem aggódok.
A társadalomba beilleszkedett ember annyira furcsa, vagy nem tudom hogyan fogalmazzak.
Olvastam a különc személyiségekről, skizoid, skizotíp személyiségzavarról lehet hogy nekem ilyenem van?
Kicsit elgondolkoztam hogy ennyire eltérek másoktól és ha esetleg változtatnék, akkor új ingereket, érzelmeket tapasztalhatnék meg és jobb lenne mégis, mint különállónak lenni ki tudja.

Koszonom szepen a gyors valaszukat!
A parom rendszerint igy viselkedik velem, csak amikor nem vagyok ennyire elesett akkor lehet konnyebben veszem de a kapcsulatunk ideje alatt barmi gyengeseg vagy problema ert, mindig bantoan reagal, turelmetlen, rajtam csattan minden. Kicsit meha azt erzem ilyenkor meg nagyobbat rug belem. Csunya ezt leirni de ezt erzem. Sajnos parterapiarol hallani sem akar. Evek ota tema volt nalunk. Egyreszt mert amiket mond ket nap mulva letagadja vagy negyszemkozt mindig mindenben ram haritja a felelosseget es a hibat. Sosem ismerte be azt hogy milyen, meg akkor sem amikor uvoltve a falat verve zavart el otthonrol mert apropenzben tudtam kifizetni neki a kb 2000Ft “tartozasomat” amit 1nap utan szova tett hogy meg nem adtam meg. En sosem tettem szova hogy minden reggel lementem neki reggilhez valot venni vagy barmit. De amikor ezek utan szova mertem tenni mert o kiakadt 2000Forinton, akkor en voltam a vilag legszemetebb embere. Sajnos neha azt erzem az orultbe kerget azzal amit csinal. Ahogy kepes banni velem, megbant utana letagadja vagy egyszeruen csak en vagyok az oka annak is. Gondolkoztam rajta hogy csinalnom kene hangfelvetelt hogy szembesitsem vele miket mond vagy hogyan orjong, es nem vagyok orult, de azon is kiakadna, letagadna, plussz amikor ezek zajlanak en nem azzal vagyok elfoglalva hogy felvetelt csinaljak hanem hogy hol is vagyok valojaban es mi tortenik. Hogy jutott el idaig. Szoval vele lehetetlen megbeszelni barmit mert en vagyok a hibas, sosem kert meg semmiert elnezest vagy bocsanatot. Nem tudom mit kene tennem.

Tisztelt Tanacsado! Az alabbiakban szeretnem a tanacsat kerni. 3eve elek parkapcsolatban egy elvalt 3gyermekes ferfival. Elegge el vagyok keseredve amit az elmult 2honapban ateltem. Sosem volt nyugott, problemamentes a kapcsolatunk de most ket honapja eleg rossz passzban vagyok. Uj munkahelyen kezdtem, nagyon boldog voltam es megfelelni vagyas is volt bennem. 1honap utan sikerult elkapnom es lebetegednem. Csak 2napot mertem otthon maradni vele es mentem vissza dolgozni. Aztan kovetkezo hetre sikerult visszaesnem es akkor mar az orvos parancsolt pihenesre. Kozben az a kevesbe szerencses dolog tortent hogy 2nap labadozas utan ugy beallt a nagyon kohogestol a derekam( ami mutve is volt), hogy napokig alig birtam menni es vegul nem tudtam munkaba menni hetfon. Nehezen kaptam orvosi segitseget mert aki mutott mar nem praktizal akihez meg kontrollra jartam elhagyta az intezmenyt stb. Szoval masfel hetig magam probaltam kijonni ebbol, de mozogni is alig birtam. Azt ereztem sokszor hogy a parom nem tamogat lelkileg ebben a helyzetben ami nagyon megviselt lelkileg. Felelmek, uj munkahelyet elvesztem e illetve miert nem mulik a fajdalom ugy ahogy kene. Sokszor veszekedett velem es azt mondta ha lenne gyerekem mar igy is elmennek dolgozni. Ez sok dolog miatt fajt, mert sem o sem a volt felesege nem dolgoznak rendesen es ott van a harom gyerek. Es veszekedett velem en meg elsirtam magam mert igazsagtalannak tartottam ahogy beszel velem, es erre azt mondta ha elsirom magam nem er hozzam. Ez a mai napig faj ez a mondata. En azert sirok mert vagy feszultseget vezetek le vagy mert faj nagyon valami a lelkemnek es igy jon ki.
o a mai napig nem erzi hogy ezzel rosszat mondott volna nekem. Tegnap mikor bevitt a korhazba, mert kivetelesen most megkertem ra egyreszt az allapotom miatt masreszt mert nem tudtam hogy jovok el. Kaptam injekciot a gerincembe de o otthagyott a korhazba, anyukamat hivtam hogy jojjon ertem ebben az allapotban. Mikor felhivtam hogy felek az injekciotol akkor leszolt hogy minek felek, meg en csak felek, csak ezt tudom, es mondtam neki inkabb hagyjuk ezt a beszelgetest mert az erzesimet szerettem volna csak megosztani esetleg egy kis biztatast kapni vagy szeretet de nem ezt. Azt erzrm nagyon sokszor igazsagtalan velem es nekem ezek nagyon fajnak. Sokszor dugrohamai vannak, mint amikor bevitt a korhazba es mindenen kiakadt es hangosan mondta masok elott a serto es nem tul intelligens megnyilvanulasit. Nem tudom megmondani miert vagyok meg vele. Egyet tudok hogy most annyira szuksegem lenne egy kis tamogatasra a reszerol lelkileg. Sokszor gondolkozom rajta hogy biztosan en vagyok tulerzekeny de nem tudok maskeppen reagalni ezekre, mert nagyon tudnak fajni amiket mond. Sosem mondtam neki ilyeneket amikor egy evig fajt a hasa es orvostol orvosig jartunk hogy ilyen meg olyan. Pedig o is jocskan tele volt felelmekkel, de szerintem ez termeteszes es ezert en sosem bantanek senkit.
Mit tud tanacsolni nekem, jelenleg terapiara nem tudok eljarni? Anyukam mar nagyon latni sem szeretne a lakasaban a paromat, mert szerinte nem normalis es nagyon kegyetlen velem.

Kedves Cintia!

Sok problémával néztem szembe az utóbbi hónapokban és szükségem van egy kívülálló felnőtt ember véleményére, mert tanácstalan vagyok és nem tudom kihez fordulhatnék ez ügyben. Önbizalomhiánnyal küzdök és ezek a negatív gondolatok rossz hatással vannak az életemre. Nincsenek barátaim, mert nehéz számomra, hogy nyissak mások felé. Ennek a leküzdésén dolgozom. Elkezdtem olvasni egy önsegítő könyvet. Igyekszem pozitív dolgokkal megtölteni a gondolatimat és olyan helyzetekbe hozni magam, amik kimozdítanak a komfortzónából.
Előző vasárnap a barátom szakított velem, épp emiatt az önbizalomhiány miatt, illetve a miatt, amit ez kihoz belőlem gyakran. Sok konfliktusunk volt eddig is, de most valóban rettenetes módon hozta ki belőlem az alkohol a rossz érzéseket, a féltékenységet. Másnap újra beszéltünk, hogy nem tud elengedni, de meg kell találnom magam és le kell küzdenem a démonjaimat, hogy egészséges párkapcsolatunk legyen és ezért most kevesebbet találkozunk és beszélünk, hogy magammal foglalkozhassak.
A szüleimmel jó a viszonyom és mindent megbeszélek velük, mégis állandóan konfliktus van. Szerintük ezek a konfliktusok abból erednek, hogy nem foglalkozom eléggé a családommal, nem szánok rájuk elég időt és ha barátom van akkor csak a barátommal foglalkozom.
Én rettenetesen igyekszem nekik megfelelni, de sosem tudok. Kollégista vagyok, de minden hétvégén hazajárok. Most, hogy lett a barátom és végre volt valaki, aki elhívott programokra (mivel nincsenek barátaim, így mikor egyedül voltam, folyton otthon ültem hétvégente), megváltozott a szituáció és eljártam hétvégente egy-egy helyre. Mindezt úgy, hogy közben a szüleimnek is próbáltam megfelelni pénteken hazamentem a koliból és csak szombaton este jöttem fel a programra , majd utána vasárnap megint hazautaztam és csak hétfőn hajnalba utaztam vissza a suli miatt Pestre, hogy velük lehessek. Ez fárasztó, de nem bánom ha ettől boldogok lesznek. De nem azok. Ha van programom, bűntudatot keltenek bennem és arra hivatkoznak, hogy miért nem hét közben járok el, mikor itt vagyok a koliban. (Általában azért nem mert jól tanulok és fontosnak tartom,hogy bejárjak az óráimra és nem szívesen hagyom ki őket egy buli vagy program kedvéért). Pedig nagyon vágynék végre programokra…
Feltűnt, hogy mikor a szakításom után hazamentem és elmeséltem anyukámnak a történetet, neki egyből az volt a reakciója, hogy biztos van már egy másik lány. Előtt nem merült fel bennem ez a gondolat, vagyis a racionális énem nem ezt gondolja. De miután elmondta mit gondol nem bírom kitörölni magamból, amit mondott. Pedig szeretném, mert ez egy rossz gondolat és nem visz előre csak rosszat szül bennem. A problémám amiben szeretném a segítségét kérni, az az hogy képtelen vagyok eldönteni, hogy vajon igaza van e szüleimnek és mikor van barátom akkor befolyásol és most is ő befolyásol, azért távolodom-e el a családomtól, mert annyira minden elé helyezném őt ? Vagy a családom túlzott ragaszkodása féltése van-e rám hatással. Felmerült bennem az a gondolat, hogy mi van, ha a féltékenységet anyukámnak ezek a mondatai okozták, amiket elültetett bennem előtte, hogy van más lány, hogy ez és ez a fiú hátsó szándéka. De rettegek attól, hogy rosszul látom és ezeket az ellenséges gondolatokat az szülte bennem a családom felé, hogy félek, hogy elveszítenem a barátom… De nem akarom, hogy rosszba legyek a családommal, de nem is akarom, hogy ennyire féltsenek ennyire ne adjanak szabad teret és nem akarom ezeket a féltő negatív gondolatokat se hallani, mert mélyen csak az önbizalmamat rombolják és ott víz hangzanak a fejembe, anyukám szavai.
Nem tudom, mit csináljak! A srác és a szüleim is negatív hatással lennének rám? Vagy honnan tudjam kinek van igaza? A szüleimnek vagy nekem? Vagy csak túlzottan féltenek? Vagy valóban rossz, amit csinálnak? Vagy én vagyok rossz és én rombolom le a kapcsolatomat velük?
Tudna nekem segíteni, hogyan legyek képes meglátni az igazságot?
Sajnos a szüleimmel erről nem beszélhetek, mert csak konfliktust eredményez akárhányszor csak belekezdenék…