A szüleim elváltak. Anya nevel minket. Sosem voltam rossz gyerek. DE a kíváncsisság rávett arra, hogy kipróbáljam a cigit. apával nem olyan a kapcsolatunk, hogy erről magamtól beszéljek vele. A lényeg, hogy lebuktunk és most szombaton beszélnem kell majd vele. Anya mérges rám amiért falazott nekem és az öcsémnek. Tudom, hogy nem vagyok teljesen jó gyerek de anya rám sem nézz. Nagyon szeretnék választ kapni. Mit tudok tenni? Mivel tudnám meg békíteni?

Szép napot!
Egy elég összetett problémával kapcsolatban szeretnék kérdést feltenni. Igyekszem röviden kifejteni. Mostanában egyre sűrűbben tapasztalok irracionális, ok nélkül fellépő félelmeket/gondolatokat. Gyakori hogy hirtelen egészen banális dolgokból fenyegető következtetéseket vonok le. Például ha látok mondjuk egy bizonyos számkombinációt, rendszámot, objektumot vagy valamit amiről (fogalmam sincs miért) az agyam úgy gondolja, legalábbis úgy sugallja hogy valamiféle katasztrofális és végérvényes eseményt jelez előre…akkor erőteljesen elkezdek szorongani és igyekszem minden erőmmel semlegesíteni a gondolatot, legtöbbször sikertelenül (pl felvetem annak lehetőségét hogy a félelmem csak akkor válik valóra ha véletlenül ismét belebotlok egy ilyen számkombinációba/objektumba stb….nos és hát ez elég gyakram előfordul) és valahogy az alakult ki bennem, hogy ilyenkor ez az esemény az egész további napomra hatással van (ha valami úton-módon nagy nehezen nem sikerül semlegesítenem), értem ezalatt hogy aznap már úgy érzem nem szabad semmi érdemlegeset tennem mert mindaz amit véghezvinnék (pl.képzőművészeti produktum) úgymond (nem tudom jobb szóval kifejezni) megpecsételődik ezáltal, negatív értelemben. Az egyetlen "kiút" tehát ha aznap már semmi olyan cselekvést nem végzek amihez egyébként kedvem lenne…Tudom és teljesen világos számomra hogy mindez teljesen abszurd, de valahogy mégsem tudok kilépni ebből, akarva-akaratlanul előjön újabb és újabb formában. Régebben is voltak néha gyengébb formában hasonló babonáim(?). De mostanság egyre több szorongást okoznak, egyre inkább árnyaltabbak. A fent vázolt módon egyre inkább egyfajta elkeseredettségbe taszítanak.
Valamelyest elmélyedtem a témában, olvasgattam fellelhető információkat az ocd-ről, különösképpen annak "tiszta o"-ként definiált formájáról. A leírtak alapján esélyes hogy ez az én problémám is? A választ előre is köszönöm!

Jóestét! Nekem egy nagyon egyszerű kérdésem lenne. Hogyan lépjek tovább valakin aki igazából rengeteget ártott nekem, és nem volunk egyenlő felek a kapcsolatban de mégsem tudok túllépni rajta? Hiába találkozok a barátaimmal vagy hallgatok zenét, edzek semmi nem segít mert mindig rá gondolok. És olysokan figyelmeztettek,hogy szakítsak meg vele minden kapcsolatot, mert nem jó hozzám én mégsem vagyok képes elengedni. Vele pedig sajnos lehetetlen megbeszélni bármit is.
Válaszét előre is nagyon köszönöm!

Depresszió, alvászavar, gyász feldolgozása ami még nem sikerült és munka hely el vesztése, vagy is van most már de nem az ami kellene hogy legyen! Belé fordultam étvágytalan vagyok a barátok tol el távolodtam egy kissé!

Üdvözlöm!
Lassan 2éve tartó szeretői viszonyban vagyok benne.Mindkettőnknek van párkapcsolata.A találkozásaink száma elég ritka,nehézen összehozható,csak délelőttönkent tudunk talalkozni,sokszor az utolsó pillanatban lemondja a találkát.legutóbb mikor hívott kiderült hogy sok probléma van a munkahelyen illetve közölte hogy lassan megszületik első gyermeke.azt is mondta hogy szeretne találkozni és hogy nem tűnt el de jelenleg nem tudja megoldani ezt a helyzetet.nem ígér semmit mert nem akar.En annyit mondtam neki higy rendben.a telefonbeszélgetéseink száma is nagyon ritka én sose hívhatom őt,mindig ő keres.Meddig érdemes várnom? Illetve egyáltalán érdemes e? Nekem az elhangzottakból nem egyértelmű,hogy lesz e folytatás.köszönöm a segítséget.

Üdvözlöm !lassan hat és fél éve vagyok pánikbeteg ebből Másfél év tünetmentes volt de sajnos másfél éve ismét visszatértek a tüneteim és hol kevesebb sikerrel tudom kezelni hol többet .Hát az utóbbi egy hónap megint elég rossz nagyon erős szédülés sem van hányinger belső remegés félelem szorongás érzet és Abban szeretném a tanácsát kérni hogy hogy tudnám ezt elmulasztani hogy ne legyenek ezek a érzések bennem és ne jöjjenek a pánikrohamok kétnaponta rám két hete elkezdtem tornázni hogy le vezessem a feszültséget de eddig meg semmi eredményét nem láttam valamikor nagyon nehezek a reggelim Ez végett nem is tudok elmenni itthonról mindig ilyenkor elvesztem a reményt hogy Ez már örökre így marad ,de nem szeretnék szomorú és boldogtalan ember lenni három gyermek anyukája vagyok és még szeretnék élni Nem csak túlélni a napokat .hiába tudom hogy nem vagyok beteg mégis minden egyes pánikrohamtól megijedek.Több pszichológussal is beszéltem az elmúlt évben; nem jártam sok sikerrel Amúgy vettem észre mintha nem vennék komolyan a problémámat amiről beszélek és csak pénzkidobásnak tartottam így az egészet. arra ébredek hogy gyomoridegem van és szorongás van bennem attól hogy el kell mennem itthonról be kell mennem a boltba meg ilyen hasonló dolgok általában ezek a szorongások mindig délelőtt a délelőtti órákban erősebbek rajtam délutánra már valamennyire jobb a közérzetem könnyebben megyek el helyekre szeretnék változtatni de már teljesen Tanácstalan vagyok hogy mit hogy kellene tennem ezért kerestem meg. Köszönöm hogy elolvasta levelemet.Enikő

Köteles-e a pszichológus magánrendelés során nyugtát adni?

Kedves Cintia!
Mostanában nagyon stresszes időszakot élek, rengeteg kötelesség nyomja a vállamat. Soha nem volt még ilyen, de minden napom háromnegyed része sírással telik, rettentő rossz a kedvem, nem tudok enni, nagyon borúlátó vagyok és ez főként szeretethiányt hoz magával. Nagyon félek, hogy a párkapcsolatomra rámegy, mert folyamatosan szeretnék a párommal lenni (nem élünk együtt), vele beszélni, keresem őt, rettegek hogy egyszer elhagy, stb. pedig nem volt problémánk eddig… attól félek, hogy "sok" leszek neki, de nem tudok uralkodni magamon, nagyon labilis vagyok lelkileg.
Köszönöm a segítségét: A.

Szerintem bezavarodott a személyiségem. Értem ez alatt hogy nem tudom hogy ki vagyok és mit akarok, mik a terveim.
Csak ülök és nézek ki a fejemből és a Facebookozok egész nap és furcsa mozdulatokat csinálok, néha már csak úgy nyújtogatom a nyelvem és nincs semmi akaraterőm, minek csináljak bármit is? és agresszív vagyok
Érdemes elmenni pszichiáterhez? Mert akkor felhívom időpontért.
Úgy érzem magam mint egy tehetetlen kisfiú.
Pszichiáter ad gyógyszert ami aktívabbá tesz, megnöveli a dopamint az agyamba ami a motivációért felelős? érdemes gyógyszert szedni ilyen állapotokra?
mert a napi rutinom, felkelek beszélgetek interneten egy Ildikó nevű nővel, játszok a gépen,hangosan zenét hallgatok, elmegyek biciklizni, boltba, filmet nézek, pornó. Munkát kéne keresni, de nem hívnak vissza ahova jelentkezek.
És túl sok gondolat, mindent túlbonyolítok.
a postára sincs motivációm elmenni.

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

Olyan problémába ütköztem a párkapcsolatommal kapcsolatban ami 1,5 éve tart, hogy a kedvesem más nőknek írogat olyan dolgokat mint amiket nekem..folyton azt mondja szeret és fontos vagyok neki és velem tudja elképzelni, de ennek ellenére ezeket a dolgokat csinálja, mint kihúztam belőle szeret velem lenni és együtt időt eltölteni, de amikor nem vagyunk együtt akkor nem érzi ezt mindig , hogy jó velem. Nem igazán veszekszünk a másfél év alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy ez hányszor történt meg. Jó együtt lenni s látom rajta ilyenkor ő is boldog, de még is fenn áll ez a probléma, azt mondja neki nem megy ez a "kapcsolatosdi" , de akkor miért van velem? Tegnapi nap folyamán kértem Tőle, hogy gondolja át ezt az egészet, hogy nélkülem szeretné-e folytatni az életét vagy velem. Ő azt mondta próbáljuk meg még utoljára, hogy alakul ez az egész..nos kíváncsian várom.

Van egy 7 eves fiam aki 2.vagy 3 eves kora ota noiesebb az atlagosabb fiuknal viselkedesileg jatszani lanyosab dolgokal szeret pl fozni.takaritani .eleg noies a viselkedese jarasa tancolasa a lanyokal jobban szeret jatszani mint a kisfiukal mar voltam vele tanacsadohoz es valasz az volt kinovi de valtozas nem nagyon van mit tegyek ?mar a sulit fogja kezdeni es elege feltem emiatt mar eleg nagy ahoz kepest es mar elbeszelgetem vele ezekrol a dolgokrol es az ovoninije is mar beszelt vele es mongya hogy o fiu nem lany tudgya de a viselkedese meg is masabb. Nem tudom hogy ki e novi eszt mar vagy tenyleg ilyen lesz e felnotnek ???vigyem vissza szakemberhez ?koszonom

Jó napot!
Mostanában megfelelési kényszerrel küzdök. Ez abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan megpróbálok megfelelni az Instagramra és a Facebookra feltöltött fényképeimnek. Tehát azt hiszem, hogy csak akkor vagyok önmagam ha úgy nézek ki mint azokon a fényképeken. Így ki sminkelem magam és rögtön szèpnek látom magam meg boldog vagyok, aztán amikor nem sminkelek egyfajta szorongás kerít hatalmába, hogy így nem vagyok önmagam és nem vagyok olyan szép mint az instagrammon. És megnézem más lányok profilját és arra gondolok, hogy ők smink nélkül is szebbek nálam, pedig tudom, hogy ez nem a valóság! Mit tanácsol? Úgy gondolom az önbizalmammal lehet gond. Van esetleg bármilyen módszer arra, hogy ezt leküzdjem?

Üdv Doktornő!
Tömören megfogalmazva lassan elvesztem az érdeklődésem minden iránt amit eddig szivesen csináltam. Legyen az meló vagy szabadidős dolog.
Megcsinálom amit nagyon muszáj de hatalmas szenvedéssel. Igen tudom lustaságnak hangzik de érzem nem erről van szó. Már semmi nem hoz lázba,nem érdekel. Vagy itt egy példa a mindennapokból.Ha kitalálok a hétvégére valami programot akkor jó ötletnek tűnik,de már másnap megbánom. Ahogy közeledik egyre rosszabb. Pénteken már minden bajom van. Utána eljön az ideje és végig csinálom ugyan,de nagy szenvedéssel.Semmi örömöm nincs benne. Szinte mindennel így vagyok amit régebben szerettem most semmi kedvem hozzá. Sajnos gondolom a családnak is elege van a lehangoltságomból,és persze nekem is.
Tudna valami tanácsot adni kedves Doktornő?

Üdv.
Már lassan fél éve gondolkozom, hogy igénybe kell vennem pszichológusi segítséget, és ha részben csak de most jött el a pillanat. Úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó, nincs motivációm, mintha kiégtem volna és a nyugdíjas éveimet taposnám. Nem szeretek társaságban lenni, félek nyitni az emberek felé, bénának érzem magam úgy érzem, hogy a legegyszerűbb munkára is alkalmatlan vagyok. Szeretnék tanulni, minden vágyam, hogy gyermekvédelmi gyám legyek, de nem tudom elkezdeni a főiskolát, mert félek, hogy úgyse menne. Mindenhez így állok hozzá holott tudom, hogy ez nem jó de nem megy akkor sem. Mintha depressziós lennék, minden apróságon sírok ezért vesztettem el a munkahelyem. Tudom, hogy segítségre van szükségem, de nem merek/mertem kérni talán ez az első lépés.

Kezét csókolom, Bader Tamás vagyok, roma származású, 18 éves végzős, tanulni szerető gimnazista. Több hónapja megismerkedtem, és kapcsolatba léptem egy nálam 3 évvel fiatalabb nem roma lánnyal. Kezdetben minden rendben volt, aztán a szülei tiltják tőlem a mai napig, így csak titokban találkoztunk, mára azonban lebuktunk. A szülők meg sem akarnak ismerni, fenyegetik a lányt hogy mi lesz, ha nem szakítunk, mondják, hogy lesz más, de semmiben nem vagyunk ennyire biztosak, mint egymásban. A barátnőm már előttem sem érezte magát otthon jól, manapság még úgysem. Teljesen tanácstalannak érzem magam, ha nem sikerül változást elérni, akkor továbbra is csak titokban tudunk találkozni.
Mit tehetnék? Válaszát előre is köszönöm!