Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdv! Én egy nagyon tanácstalan 18 éves diáklány vagyok és azért írok önnek, mert már végképp nem tudom, hogy merre állok a világban. Az egész azzal kezdődött, hogy érettsegi után nem sikerült bejutonom az egyetemre, ahova egyebként is csak az elvárások miatt jelentkeztem. Itt már a család neheztelt rám, így kerestem egy okj képzést, hogy mégse legyek tétlen egész évben. Szóval ősszel felköltöztem vidékről Szegedre. Itt nagyon nehezek voltak az első hónapok, nem nagyon ment a beilleszkedés, pedig ezelőtt sosem volt probléma a barátkozással, ezenkívül meg a honvágy is ott volt. Itt nagyon nehezen telt el kb 2 és fél hónap, aztán kicsit magamhoz tértem újra. Tudni kell, higy világ életemben sportoltam, atléta vagyok. Ebbe az időbe ezt is elhanyagoltam, majd mikor újra belekezdtem jött egy sérülés és két hónapra a sportot megint hanyagolni kellett, most próbálok visszatérni, ami eleve próbára tesz. Csak mivel fitness szakra járok suliba, így ott is kimaradoztam. A legnagyobb problémám most az iskolával van. Nagyon le is maradtam, kiestem a ritmusból és rájöttem, hogy ez a szak nagyon nem nekem való. Utálom minden egyes pillanatát, nagyon nehezen szánom rá magam, hogy elmenjek legalabb 2 napra Szegedre és szó szerint rosszul vagyok, ha mennem kell. Szívem szerint otthagynám most ezt az iskolát, de az eszem azt mondja, hogy már nincs sok hátra belőle, június eléjen vizsga. Viszont már semmi erőm nincs hozzá! Egyébként jelentkeztem újra egyetemre, mostmár több tudatossággal, tehát valamilyen szinten van jövőképem. Csak itthon, ha ezt elmondom, hogy otthagynám, akkor jönne ismét az hogy semmirevaló vagyok. Pedig nekem most épp elég lenne, hogy felkészülök egy emelt tesi érettségire, az egyetemi felvételire és arra figyeljek, hogy májusban újra bajnoki dobogón tudjak állni. Annyira zavaros minden a fejemben az iskola miatt, a családban is vannak gondok rendesen, volt egy fiú is aki szépen kihasznált, már nem tudom mi lenne jó és mi nem. Ezek a dolgok már kihatnak a hétköznapjaimra, szó szerint ébren vagyok egész éjszakákat, érzem, hogy egy kész roncs vagyok 18 évesen. Elég összetett a problémám, talán ennyiből nehéz is megérteni, de remélem, hogy tud segíteni, legalább, abban, hogy a szívem vagy az eszem hozza a döntéseket! Előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a szülei felől ilyen szigorú elvárásokkal kell szembenéznie. Az OKJ-s képzést hogyan választotta? Mi az, amit ennyire megutált benne? A jövőképe milyen pontosan? A szüleivel mennyire tud ezekről a dolgokról beszélni? Ők hogy viszonyulnak a saját karrierjükhöz? A családjában milyen gondok vannak? A fiú hogyan használta ki Önt? Ezekről a kérdésekről fontos volna hogy mélyebben elbeszélgessen valakivel. Akár egy szakemberrel itt az oldalon, négyszemközti konzultáció keretein belül. Ha alaposan átgondolja ezeket a témákat, akkor az érzelmek és a racionalitás összangba tud kerülni a döntésének meghozatala előtt.
Üdvözlettel:
Kedves doktornő!
Segítségre lenne szükségem. 24 éves férfi vagyok! Munka ügy miatt sürgősen elkell költöznöm Németországba. A párom ott el! Anyukám nem bírja feldolgozni, és beletorodni döntésekben! Nagyon sokat sír! Ez rám is kihat! Majd megszakad a szívem itt hagyni. Nem érti meg hogy nem örökre megyek el. Mert tudok látogatóban jönni! De nem bírok ketté szakadni! A szüleim el vannak válva! Mostoha apukám is külföldön dolgozik! Anyukám 2 testvéremmel él itthon! Mit tudják csinálni? Hogyan ertessem meg vele, hogy ez nem a vilagvege? 🙁
Kedves Kérdező! Segítségre anyukájának lenne szüksége. Valamiért nehezen engedi el Önt. Ezt neki kell feldolgozni. Azzal segítheti neki a legtöbbet, ha javasolja, hogy forduljon szakemberhez. Pszichológus tud segíteni az ő problémáján. Önnek a saját életét kell élnie, és úgy veszem ki soraiból, hogy önnek az elválás nem okoz problémát, anyukájának viszont ige. Ezért javaslom az ő részére pszichológus felkeresését.
Tisztelt Dr. Nő!
Segítségét, és véleményét szeretném kikérni, mit csináljak. Párommal megromlott a kapcsolatunk. 2015 nyarán ismerkedtünk meg. Hamar összeköltöztünk és a gyermekvállalás is elég hamar sikerült. 20 éves vagyok, párom 23. Imádjuk a kislányunkat, tervezett baba volt. A gondok akkor kezdődtek mikor kiderült, hogy babát várok. Párom 180 fokos fordulatot vett. Elkezdett társkeresőzni, más lányok meztelen képeit nézegette, internetes oldalakon kedvelte, pornót nézett, exeivel beszélgetett a múltról, milyen szép is volt. Teltek a napok, pocakosodtam, egyre többet vitatkoztunk ezek miatt. Próbáltunk leülni, családtól segítséget kérni, hogy megoldhassuk a problémat. Megszületett életünk szerelme. Párom újra a régi lett. Nagyon sokat foglalkozik a picivel, és próbál rám is odafigyelni. Ami a problémám, egyáltalán nem tudom elfelejteni a múltat, miket tett. Minden este sírva fekszem le, félek, hogy mikor fog újra ilyen dolgokat tenni. Ami mégjobban zavar, a szexuális életünk romokban. Próbálom odatenni magam, odafigyelni az igényeire, bevetni egy két praktikát, amivel nem is lenne baj. Mindketten élvezzük egymás társaságát, de úgy érzem kevés vagyok neki. Hiába elégítem ki az igényeit, egyből bezárkózik, és nézi a pornô. Hiába elötte volt aktusunk. És ezt mindennap. Van amikor napjában többször is. Senkinek érzem magam emiatt. Önbizalmam a béka feneke alatt. Sokszor mondtam neki hogy engem zavar,mindig letagadja. A másik, hogy úgy érzem egyáltalán nem büszke rám, nem érdekli mi történik velem. Hiába rakok fel közösségi oldalra saját képeket, piciről képeket, vagy saját magamról, észre sem veszi. Mindig más lányok képeit nézegeti, tetszikeli, amikor meg felhozom , hogy én is raktam fel képet,lerendezi annyival hogy láttam.
Nagyon jó apuka, és bármit kiejtek a számpn, megkapom. De hiányzik az érzelem. Sokkal jobban örülnék egy szép szónak, mint tárgyaknak. A múltban tett dolgaitól meg egyenesen depressziós leszek ha rágondolok. Ha a társaságunkban más lány van,már egyből gyomorgörcsöm van. Amióta ilyen problémáink vannak, nagyon heves, indulatos lettem. A legkissebb problémától is ideges leszek, a gyomrom fáj.
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy hozzánk fordult. Részletesen leírta a problémáját, amiből kiderült, hogy párja viselkedését nehezteli több dologban. Úgy gondolom, hogy nem megfelelően kommunikálnak egymással, a párjával többet kellene beszélgetni arról, hogy neki és Önnek milyen igényei lennének a kapcsolatukban, mind szexuális, mind érzelmi szinten, s ezeket hogyan lehetne közösen elérni, vagy mit lehetne teljesíteni belőlük. A kapcsolatuk színesítésén is érdemes lenne elgondolkodniuk, hogy milyen programokkal, közös tevékenységekkel, közös hobbival lehetne még több újdonságot behozniuk. Amennyiben ezek ellenére sem érez javulást, ajánlom, hogy keressenek fel, akár az itteni munkacsoportból párkonzultációval is foglalkozó szakembert, vagy a helyi családgondozóban dolgozó családterapeutát/mediátort.
Szabó LiliKedves Doktornő!
Problémám a következő lenne ,állandóan aggódom valamin.Apró dolgokon is képes vagyok kórosan aggódni. Pl nem merek ,hosszabb távra elmenni autóval úgy,hogy én hajtsak ,mert mi lesz ha baj történik. Sorolhatnám még tovább az aggodalmaimat.Képes vagyok ,apró dolgokon ,annyira felidegesíteni magam,hogy szinte pánik kerít hatalmába.Várom tanácsát mit tehetnék ,hogyan küzdhetném le vagy forduljak szakemberhez.Válaszukat köszönöm.Tisztelettel
Kedves Kérdező! Panaszai szorongásos betegségre utalnak. Ezt ne vegye diagnózisnak, mert ennyi információból és online levél alapján nem diagnosztizálhatunk. Úgy érzékelem panaszai szenvedést okoznak az Ön számára, így mindenképp javaslom pszichológus felkeresését vagy lakhelyén, vagy közülünk is választhat online terápia formájában. Panaszain pszichoterápia segíteni tud.
Kedves Doktor Nő!
Eddigi életem meghatározó negatív élményei azok voltak, hogy 6 éves koromban vitiligo-s fehér foltok jelentek meg a bőrömön és 12 éves koromban elváltak a szüleim viszonylag viharos módon. A válás talán engem rázott meg a legjobban, mert az edzőnőm miatt történt, így magamat is hibáztattam sokáig. A bőrömön található foltok miatt mindig önbizalomhiánnyal küszködtem, sosem vettem fel rövid ruhadarabokat még nyáron sem, ami miatt sokszor éreztem magam rosszabbnak a többi embernél. A szorongásom olyan dolgokban is megnyilvánult, mint például az iskolában nem mertem mások előtt szendvicset enni, nem szerettem ha néznek, nem mertem idegenekkel telefonálni. 16-17 éves koromra ezek a szorongások csillapodtak.
Ma már boldog párkapcsolatban élek, anyukámmal és a báttyámmal élek, egy neves egyetemre járok és jó munkám is van. Azonban mindig bűntudatot érzek amiatt, hogy sosem vagyok boldog, sosem vagyok megelégedve magammal. Minden apró dolgon stresszelek és nem tudom megvalósítani azokat a dolgokat, amiket célul tűzök ki magamnak. A bűntudat érzése abból fakadhat, hogy a problémáimat senkivel sem tudom megosztani csak a barátommal, de őt sem szeretném ezzel terhelni legtöbbször. Anyukám a munkájába temetkezve nem szakít időt közös beszélgetésekre, vagy ha igen, azt mondja, hogy örülne ha olyan problémái lennének, mint nekem és ne nyavajogjak.
A stresszes tünetek már fizikailag is megmutatkoznak rajtam szemrángásban, a vitiligo-s foltjaim újra elkezdtek terjedni és a nyakam is rengeteget fáj. Mindezek mellett a koncentrációs képességem rengeteget romlott az elmúlt 4 évben, ami a tanulásban is megmuatatkozik, nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan szeretnék.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Levélíró! Nem tett fel kérdést, de leveléből jól érezhető, mennyire megviseli önt ez a helyzet már jó ideje. Panaszai alapján pszichoterápiát javaslok, mely szorongásos panaszait oldaná. Nem tudom 16-17 éves korában mi segített csillapítani a szorongást, de úgy tűnik ismét fellángolt. Az az érzésem, hogy problémája túlnőtt azon, hogy baráti beszélgetésekkel oldani lehessen, legalábbis leveléből ezt olvastam ki. Szakember felkeresését javaslom akár lakhelyén, akár a honlapunkon, ahogy Ön választ.
Kedves Doktornő! A nagymamám (83 éves) tavasztól őszig otthon lakik, ugyan nehezen mozog, de el tudja látni magát, szellemileg friss, érdeklődő, kommunikatív, jó a memóriája. A teleket nálunk szokta tölteni, és az utóbbi időben néhányszor arról panaszkodott, hogy szellem jelent meg az ágya mellett. Pontos leírást is adott a szellemek kinézetéről (mindegyik alkalommal mást látott), állítja, hogy nem álmodott, valóban jelen voltak, majd hirtelen elenyésztek a semmibe a szellemek, és azóta fél. Sokszor nem mer kimenni a szobájából, ha mi nem vagyunk otthon. Napközben egyedül van, mert a szüleim és én is dolgozunk, általában 5 óra körül érünk haza. A nyári időszakban, mikor a saját otthonában lakik, sosem számol be ilyenfajta “élményekről”. Pszichiáterhez egyelőre nem szeretnénk elvinni ezzel a problémával, mert valószínűleg nagyon tiltakozna. Azzal kapcsolatban szeretném kérni a tanácsát, hogy hogyan tudnánk neki mi segíteni, hogy a félelmei megszűnjenek? Hogyan kommunikáljunk vele “jól” ebben a témában? A racionális választ, hogy szellemek nincsenek, nem fogadja el. Válaszát köszönöm előre is.
Kedves Kérdező! Nagyon gondoskodóan fordul családjuk a nagymama felé. Ebben az életkorban előfordulnak ilyen jellegű illúziók, hallucinációk, elsősorban agyi érrendszeri probléma kapcsán. Az ilyen beszámolókkal nem érdemes vitatkozni, hiszen ezt ő valóságosnak fogja fel. Hogy félelmei megszűnjenek, ebben orvosi segítség lesz szükséges. Amennyiben fokozódik a szenvedése, lehet, hogy rá tudják majd venni, hogy segítséget kapjon. Ha más tünet is fellép, pl. hallási hallucinációk, javaslom, hogy mindenképp szakorvoshoz forduljanak. Hasznos lehet “kikérdezni”, elbeszélgetni vele arról, hogy kire, kikre hasonlítanak ezek a szellemek, miért látogatják, mit akarnak tőle, mit gondol a szellemekről. Elképzelhető, hogy a szellem valamely konkrét félelemnek a “kivetülése”, tehát a szellemekről való beszélgetésből kiderülhet, hogy valójában mitől fél, de ha ez nem segít, beszéljék rá, hogy szakemberhez forduljon, nem fogják “bolondnak” nézni, szenvedésein lehet enyhíteni, megszüntetni. Sok sikert kívánok!
Kedves Doktornő! El vagyok keseredve, mert a barátom, akit nagyon nagyon szeretek, egy évvel tovább fog gimnáziumba járni mint én. Ebből adódóan nem tudom, és nem is merek dönteni arról hogy hol tanuljak tovább. Budapesten van már pár ötletem hogy mit tanuljak, ugyan akkor itt, nem igazán találtam. Tehát a problémám: A szívem ide húz, az eszem oda. Nagyon szomorú vagyok és félek. Mit tegyek? 🙁
Kedves Kérdező! Fontos, hogy megbeszélje a barátjával, hogy hogyan változik, változik-e a kapcsolatuk, ha Ön más városban tanul tovább. Úgy érzékelem attól fél, hogy elveszíti barátját, ha térben eltávolodik tőle, gondolom ritkábban tudnak majd találkozni. Fontos tehát tisztázni, hogy a barátja mit gondol erről a helyzetről. Lehet, hogy egy év múlva ő is abba a városba készül továbbtanulni, ahol Ön? Ön ismeri az ő terveit? Tudnak a kettejük tervei találkozni? Ezeket javaslom, hogy beszéljék meg.
Kedves Segítő! Az empátia hiányán lehet javítani bármilyen pszichoterápiás módszerrel?
Kedves Kérdező! Lehet fejleszteni az empátiás készséget többféle módszerrel, de a problémakörben megfogalmazottak kapcsán online terápiát nem javaslok, csak olyan pszichoterápiás lehetőséget válasszon, ahova személyesen el tud járni.
Tisztelt Doktor nő!
A tanácsát szeretném kérni. A párommal 2 éve vagyunk együtt. Ő egy elég öntörvényű, makacs személyiség, ha problémája van, azon napokig, hetekig rágódik, ilyenkor teljesen bezárkózik, semmi sem érdekli csak saját maga. Ez pedig mostanában gyakran van. 10 évvel idősebb tőlem, fontos, felelősségteljes, nagy teherrel járó munkája van, magas vezető beosztásban. Mostanában úgy viselkedik mintha én itt sem lennék, néha, ha mondandója van rám zúdítja a gondolatait, amit én mindig nyitottan hallgatok, próbálok neki jó tanácsot adni. Sokszor alszik külön, ő a nappaliban, én a hálóban. Többször mondtam, hogy ez nekem rossz érzés, de nem érdekli, mindig ugyanaz a válasz, gondolkodik, hagyjam. Szexuálisan soha nem kezdeményez, ha én nem tenném hónapokig nem lenne köztünk semmilyen intim kapcsolat (egyszer kibírtam 2 hónapig, hogy nem közeledtem én sem, neki eszébe sem jutott). Ha beszélgetünk erről, azt mondja, hogy szeret, fontos vagyok neki, de mégsem veszi figyelembe az érzéseimet. Próbáltam eddig erősíteni magam, örülni minden kedves szónak, érintésnek, de most nagyon távol érzem magamtól. Máskor is volt már ilyen, de nem tartott tovább 2 hétnél, utána odafigyelt, sok időt töltött velem, velem aludt, de most hiába minden mondatom. Nem bánt, nem veszekszik, csak szörnyen érdektelen és önző, ami engem érzelmileg lassan felőröl. Nem tudom mit tegyek.
Válaszát köszönöm!
Kedves Anett! Köszönjük bizalmát. Sajnos nem lehet az információk alapján eldönteni, hogy a párja miért is viselkedik így Önnel, vajon munkahelyi stressz, párkapcsolati – vagy szexuális probléma áll-e a kialakult helyzet hátterében. Próbáljon meg párjával beszélni, hogy ez a helyzet nem megfelelő az Ön számára, s kérje ő szakember segítségét, ha problémája olyan jellegű (pl. munkahelyi stressz, gyászfolyamat). A párkonzultációt javaslom abban az esetben, ha ő is szeretne változtatni az Önök kapcsolatán, azaz a kapcsolatukban van a probléma (akár az itteni párkonzultációval foglalkozó szakemberek közül, akár a helyi családsegítő szolgálat szakemberei közül). Amennyiben ő nem akar tenni semmit sem, Önnek lenne érdemes elgondolkodnia, hogy hosszútávon akar-e így élni vele együtt.
Szabó LiliKörülbelül egy éve dolgozom egy hajléktalanszálló éjjeli menedékhelyén mint szociális munkás. Ott az egyik ellátottunk sajnos belém szeretett, és bár már nem lakik abban az intézményben, interneten keresztül azóta is folyamatosan irogat nekem és öngyilkossággal fenyegetőzik ha nemet mondok neki arra hogy járjak vele. Mit tegyek? A rendőrséget nem szívesen vonnám bele, mert ezt leszámítva egy nagyon rendes férfiról van szó, aki sosem volt velem pimasz vagy tiszteletlen.
Kedves Edit! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával! Úgy gondolom, hogy kizsarolni a szerelmet nem lehet, ezt a hajléktalan férfinek is meg kell értenie, nem hiszem, hogy Önnek fel kellene adnia a függetlenségét azért, hogy az ő életét megmentse. Érdemes lenne jeleznie a másik intézmény vezetőjének, hogy így viselkedik ez a férfi, s megkérni a főnökét, hogy másik szociális munkás intézze az ő ügyeit. Az a kérdés inkább szerintem, hogy Ön miért bizonytalanodik el ilyen helyzetekben? Félelmet érez vagy lelkiismeret furdalást? Mennyire enged Ön mások akaratának vagy mennyire tud a saját akarata szerint élni? Amennyiben foglalkoztatják az ilyen jellegű kérdések, érdemes lenne szakemberhez fordulnia (akár az itteni munkacsoportból), hogy átbeszélhessék a viselkedése mögötti háttértényezőket.
Szabó Lilimeg ismerkedtem egy kulfoldi mas kulturaju ferfivel ugy erzem szeretjuk egymast de sok a konfliktus koztunk..ezzel kapcsolatban szeretnek tanacsokat kerni vagy ezt meg beszelni mert sajnos nincs kivel beszeljek rola es a gondolataim felemesztenek..elore is koszonom a segitseget.
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Nem fogalmazta meg pontosan, hogy milyen gondolatok gyötrik. Más kultúrájú partnerrel hosszabb időt vesz igénybe az ismerkedés, hiszen nem egymás anyanyelvét beszélik, nehéz ilyen esetben megérteni, hogy pontosan mit is szeretne kifejezni a másik fél, lehet ebből is adódnak konfliktusok Önök között. Ezen felül meg kell ismerni a másik kultúráját is, hogy milyen értékek fontosak náluk, miért reagálhatnak az adott helyzetben tőlünk eltérően. Érdemes lenne utánaolvasni részletesen, hogy az adott országban, ahonnan ő jött, mik a szokások, mi az életszemléletük. Próbáljon meg ennek megfelelően többet beszélgetni vele, az ő kedvében járni (pl. a náluk lévő tradicionális ételek megfőzésével), és több közös programot szervezni, hogy lássa, hogy ő hogyan reagál különböző helyzetekben. Amennyiben hosszabb idő után is ugyanezeket érzi, azt javaslom, hogy forduljon szakemberhez (akár az itteni munkacsoportból), hogy a problémáit részletesebben át lehessen beszélni.
Szabó LiliÜdv.
Segítséget szeretnék kérni.
3 napja bánt valami,nyomast lrhamgolt vagyok,szomorú, de nem tudom, hogy mi lehet az oka ennek foggalmam sincs hogy mi bánthat,nyomaszthat és már nem bírom.Ki töltöttem a “Beck”-féle depressziós kérdőívet ami szerint enyhén depressziós vagyok.Nem tudom hogy mi lehet a oka ennek.Kb 1 évvel ezelőtt volt ez nálam de idővel el múlt.Segítségét szeretném kérni mert nem tudom mi lehet ez.Köszönöm!
Kedves Kérdező! Hogy mi lehet az ok, az egy nehéz kérdés. Erre feltáró pszichoterápia segítségével adható válasz, ami egy hosszabb, több hónapon át tartó folymat. Nem tudjuk, hogy depressziós-e, a Beck kérdőív kitöltésével kapott pontszám nem diagnózis értékű, csak bizonyos pontszám elérése a gyanúját keltheti fel a depressziónak. A depresszió (amit nem tudjuk fennáll-e önnél) többféle pszichoterápiás módszerrel kezelhető, illetve gyógyszeresen. Gyógyszer akkor merül fel, ha súlyos depresszióról van szó. Az Ön esetében vagy pszichoterápia merül fel, de csak levele alapján írom ezt. Minden terápiát diagnózis alkotás előz meg, mely legalább egy 50 perces interjút és esetleg plusz tesztfelvételt feltételez. Ezeket pszichológus tudja elvégezni, ha igényli, fordulhat bármelyikünkhöz. Még annyit hozzátennék, hogy a depresszió diagnózis egyik feltétele, hogy legalább 2 hete, a hét több napján, a nap nagy részébven fenn kell állnia a tüneteknek. Nem írja 1 éve mennyi ideig állt fennn önnél ez az állapot és mitől múlt el. Fontos elkülöníteni a szomorúságot, nyomott hangulatot, melyet valamely esemény okozhat, ami velünk történik, pl. összeveszünk valakivel és a depressziót. Negatív érzései mindenkinek vannak időről időre, de ha ez önt akadályozza hétköznapi életvitelében pl tanulásban, munkában, kapcsolataiban, illetve elviselhetetlen szenvedést okoz, javaslom pszichológus felkeresését.
Tisztelt Doktornő!
Nagyon régóta azzal szenvedek már, (kisgyerek korom óta), mert néha elfog egy borzasztó érzés.Nincs semmi előzménye, semmi konkrét dolog amihez kötni tudnám.Van hogy órákig tart, van hogy csak olyan 10-15 percig, de nagyon lehangoló, és nem igazán tudom semmihez sem hasonlítani.Nem ijesztő és nem is stresszel, csak…nem is tudom, lehangoló, nem tudom pontosabban megfogalmazni.
Mostanában kevesebbszer jelentkeznek ugyan ezek az érzések, viszont már egy éve nem tudok normálisan aludni, nagyon nehezen megy az elalvás, és az életemre a semmittevés jellemző.
Néha úgy érzem csak akkor vagyok elégedett, ha szomorú vagyok, és ez nagyon összezavar.Ha “jól érzem magam” sokszor utána, de legtöbbször már közben közömbösséget, és kényelmetlenséget érzek, és ez megállít abban hogy javítsak a helyzetemen.
Még egy furcsább tünet, hogy néha csak úgy elfog a nevetés.De úgy, hogy majdnem megfulladok.Elég ha pl. ránézek egy asztalsarokra, nagyon ironikusnak és viccesnek találom, és nem tudom abbahagyni a nevetést, legalább 1 óráig.
Utána sokszor érzem magam nagyon levertnek, de utána beáll a semlegesség állapota a hangulatomban.
Nagyon megköszönném, ha tudna valami tanáccsal szolgálni.
Válaszát előre is köszönöm!
(17 éves lány vagyok)
Kedves 17 éves lány!
Nagy lépést tett meg, hogy jelenlegi helyzetében, melyben általában nehéz cselekednie, írt az onlinepszichologus.net csapatának! Köszönöm, hogy éppen minket tisztelt meg a bizalmával! A borzasztó, lehangoló érzés, az elalvás nehézsége, a szomorúság, a közömbösség, az akaratlan nevetés és a többi érzés átélése, amelyekről ír, nagyon megterhelő lehet az Ön számára. Nehéz ezeket szavakkal megragadni, Ön mégis nagyon pontosan írta le az állapotát és én értem Önt. Ez az érzelmi helyzet, amely, mint írja, kisgyerekkora óta fogja el, és más-más kifejeződési formában jelenik meg, olyan, amellyel feltétlenül érdemes mielőbb foglalkoznia, szakember segítségével. Minél előbb kér segítséget, annál inkább fog tudni érdemben változtatni a helyzetén. 17 évesen jó időben van. Háziorvosa segítségével eljuthat az állami intézményi háló egy szakemberéhez, aki nagy valószínűséggel gyógyszeres kezelést fog Önnek ajánlani, azonban pszichoterápiás segítségnyújtás nélkül a változás nem lesz mélyreható és tartós. Pszichoterápiás segítséget (vagyis szakemberrel való beszélgetést és más lélekgyógyító módszereket) kevés állami intézmény nyújt, ezért általában várólistára kerülnek a jelentkezők. Amennyiben teheti, minél előbb forduljon olyan terapeutához, aki azonnal a rendelkezésére tud állni. Levele alapján azt érzem, hogy rendelkezik a pszichoterápiában fontos önreflexiós készséggel. Vagyis rá tud tekinteni saját belső állapotaira és be tud számolni azokról. Most érdemes lépnie, hogy megjelent Önben az igény és az indíttatás! Kollégáimat jó szívvel tudom ajánlani, és persze hozzám is fordulhat bizalommal.
Kedves Cintia! Korábbi kérdésem az volt, hogy lehet-e fejleszteni az empátiát. Párommal 8 évig voltunk együtt. Jó ember, csak elég önző, és úgy tűnik, nem tudja átérezni, hogy milyen fájdalmakat okozott nekem. Úgy látom rajta, hogy ez nem szándékos. Inkább valahogy úgy tudnál leírni, mint egy “érzelmi analfabéta”, nem degradáló értelemben. Külföldön él. Azt a lehetőséget kapta tőlem, hogy újra elgondolkozok azon, hogy megpróbáljuk, ha megoldja, hogy beszéljen pszichológussal, és ezáltal valahogy megpróbálja megérteni, mit okozott nekem. (külföldön laktam, vártam rá 9 hónapig, hitegetett, boldogtalan voltam, hazaköltöztem miatta, vele maradtam, pedig már ez is fájt, egy évre rá különösebb gondolkozás nélkül kiköltözött külföldre, annak ellenére, hogy választás elé állítottam, és mondtam neki,hogy emiatt elég nagy az esély, hogy szakítani fogunk) Komolyan elhiszem, hogy ez nem szándékos, csak egyszerűen fel se fogja, hogy ez gond. Vajon lehet ezen javítani valamit? Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy kifejtette bővebben a problémát. Úgy látom ezek alapján, hogy ha együtt akarnak maradni, párterápiára lesz szükség, és nem online formában. Érzékelem, hogy Ön szenved, szeretne változtatni, nem tudni a párjának mi az elképzelése, de ha ő is önnel képzeli el az életét, érdemes terápiába menni.
Tisztelt Doktornő!
Megpróbálom röviden summázni kérdéseimet…Már 5 éve hogy diagnosztizálták nálam a bipolaritást. Nem sokára kezdek egy munkahelyen,ha minden jól megy. Az első kérdésem az lenne,hogy tudnám a gondolattorlódásomat blokkolni? Sokszor úgy érzem mint ha kavarognának a gondolataim, valamint egyfajta vékony csövön próbálna egyszerre kitolulni. Az írás bejött: naplószerű, “offline” blogra kell gondolni.
A másik kérdéskör: a “stigma”, sokan megszólnak,családban is,nem nagyon tudok megbízni senkiben. Eddig egyetlen barátnőm volt, hát ezt nehéz leírni….de még szűz vagyok. Nem tudom,okozhat-e ez maradandó érzelmi károkat? Sokszor bezárkózom az én kis világomba: irodalomba menekülök, vagy zeneírásba. Félek, ha végleg elszakadok a valóságtól,baj fog történni..Természetesen szedek gyógyszert….de ez is csak mankó, szeretnék teljes életet élni,szeretni és befogadni új impulzusokat…A dokim jó fej, de itt Ózdon…5 perc átlag a vizsgálat ideje…. Mostanában sokat álmodok apukámmal,aki két éve halt meg és nagypapával. Egy folyó partján állok, ők pedig a másik oldalon. Ez jelenthet valamit?
Hát röviden ennyit írnék
Nagyon köszönöm válaszukat
Üdvözlettel
Márk
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával. A gondolattorlódás sajnos a betegség egyik visszatérő tünete. Leginkább figyelem minél erősebb összpontosítása ajánlott ilyenkor, akár olvasási, rajzolási, írási vagy esetleg sportolási tevékenységgel. Az nem derült ki a leveléből, hogy mennyire érzi úgy, hogy a gyógyszerei jól lettek beállítva, amennyiben nem, érdemes kezelőorvosának jelezni, vagy másik kezelőorvost keresni. Arról sem ír, hogy konkrétan miért szólják meg Önt akár családtagjai is? Az, hogy kevés kapcsolata volt, még nem jelenti azt, hogy érzelmileg ne tudna kapcsolódni, valószínűleg kevesebb lány kelti fel a figyelmét. A betegségét nem kell szégyellnie, hiszen jól beállított gyógyszerek mellett, tud teljes életet élni. Nagyon sokan élnek boldog párkapcsolatban ilyen diagnózissal is. Édesapja és nagyapja halála biztos intenzíven foglalkoztatja Önt, ezért álmodik még velük rendszeresen. Mennyire volt szoros kapcsolata velük? Volt-e ideje elbúcsúzni tőlük? Amennyiben tünetei súlyosbodnának azt ajánlom, hogy a kezelőhelyén vagy a helyi pszichiátriai gondozóban kérjen pszichoterápiás segítséget is, hogy állapota ne romoljon, s könnyebben tudjon a munkájában helytállni.
Szabó Lili
