A tegnapi üzeneteire válaszolva. Este szakított velem, azon a jogcímen hogy egyedül akar lenni hosszú ideig. Érzem, hogy nagy a gond vele…
Köszönöm!
Eszter.

Tisztelt Címzett! Sosem fordultam még ilyesfajta segítségért, most viszont úgy érzem kezdek megőrülni, talán depresszióba esni. Tudom, ha szemtől szembe ülnék egy szakemberrel, nem szépítem, bolondnak tartanám magam. Ezért is örültem meg ennek az oldalnak. Hatalmas bajban vagyok. Két éve találkoztam egy Férfival, ügyvéd, felesége van. 21 vagyok Ő 34 éves, nincs nekik gyermekük. Mikor először meglátott, teljesen megzavarodott, később a sors úgy hozta, hogy egymásra találjunk. Mivel felesége van így mindig tartottunk a lebukás veszélye miatt. Mivel igen sikeres ember mindenki felismerte autójáról, így a legelső alkalommal megláttak minket. Az egymás iránti vágy hatalmas erővel bírt bennünk. Többször ismételtük. Többször tett olyan jelzéseket mint pl: -Senki sem elérhetetlen, vagy miután elváltunk: – Ki tudja mi lehetett volna belőlünk. Beleszerettem, őrülten. Egyszer elkövettem egy hibát, csak féltékennyé akartam tenni, vagy talán csak azt akartam, hogy ne legyek neki könnyű Nő. Olyan Férfival aki nagyon közel áll hozzá. Azért mert hanyagolt és félt hogy ismét lebukunk. Összevesztünk. Van mikor összefutunk olyankor behív az irodába, kacérkodik, de ennél tovább sosem jutunk, ugyanez jellemező az SMS-ekkel is. Két éve szeretem ezt a Férfit, két éve a bocsánatáért esedezem, és két év alatt soha egy pillanatra sem tudok megszabadulni az emlékétől. Több szeretőt tart. Az egyik kérdésem, miért? Mondta, hogy gondok vannak otthon. Írtam róla egy könyvet, amit azt mondta elolvas, ha odaadom. Több portrét festettem, rajzoltam róla. Próbáltam más Férfival feledtetni, korábban sosem sikerült, mert úgy éreztem mindenki más hozzá képest csak szegényes utánzat, és ezt nem a karrierjére értem. Szeretem a hús-vér embert, azt akarom hogy Ő legyen a gyermekeim apja! Tudom, hogy ő is akar, testileg biztos. Hogyan szerezzem vissza, meddig várjak még rá? S ha nem sikerül hogyan feledjem? Egész fiatalságom feláldoznám, még ha csak szerető maradnék is.

Tisztelt szakemberek!
Kisse kellemetlen nekem ez a temakor de szeretnek tisztan latni valojaban mi zajlik korulottem,bennem.a volegenyemnel szexualis zavaroknak tekintheto dolgokat eszleltem.ugy erzem ezek a dolgok az egeszseges hatarokat atsurolja,de valojaban erositest v cafolast kerek onoktol,hogy tudjam milyen iranyba lepjek a jovoben.
rejtett agresszionak eszlelem a dolgokat,amik szex kozbeni agresszioban-ugy velem szadizmusban jelentkeznek./ezek testi serelmekkel jarnak a reszemrol,ugyanis pofozas,”elfenekeles”,szijjal veres,lekopes stb hasonlo szituaciok jelentkeznek.es pornofuggonek tartom,mert ha napi 2-3 alkalommal van koztunk testi kontaktus,akkor is szukseges neki a szadista elvont durva dolgok nezegetese.beszelgettem vele errol a dologrol,de a vege az lett,hogy ugy erzi hogy uj korszakot nyithatunk a szexualis dolgainknak,es azota meg vadabba valt.az ajulasig folytogatas,az oralis szex “tovig”,a gillotin felvetese es ne soroljam mind jelentkezik,es valojaban szerinte nekem kell hozza formalodnom es elturnom az alavetett szerepet..es harmadik szemelyt akar bevonni a mi kettonk viszonyaba.
ezek a dolgok szamomra nem egeszsegesek de talan Onok tobbet segithetnek az analizisben. ..a kettonk kozti viszony nagy lepesekben romlik azota,valojaban el fogom ot hagyni,mert ugy erzem,hogy beteg emberrel vagyok egyutt.az egyetlen ami miatt visszakozok a konkret donteshozataltol az,hogy negy honapos kis ikreink vannak,es ha segithetek valahogyan neki,akkor a babak miatt megprobalom,es esetlegesen egy terapiara jelentkeznenk,vagy kozultaciora.
elore is koszonom a valaszukat!es varom a fejlemenyeket…tisztelettel

Irtam egy szerelmes verset, s a làny akiröl irtam addig addig piszkàlt hogy mutassam meg hogy mit irogatok hogy odaadtam neki és most csa néz engem de nem szól hozzàm :(. Ilyenkor mi van?

Kedves Tanácsadó!

Olyan problémával fordulok önhöz/önökhöz, pár hónapja volt egy pánikrohamom ez fejzsibbadással kezdődött majd párnappal később roham. Sajnos a fejzsibbadás és fájdalom nem szűnt meg..jelenleg rengeteget dolgozom napi 14óra szombaton is. Heti 1napot pihenek vasárnap. Esküvőre készülök amit párommal fizetünk nagyo sokat kell rá gyűjtenünk..Mind anyagilag leterhel,érzelmileg hiszen elkötelezem magam ettől picit tartok. Mindemellet nagyon nagyon stresszes vagyok minden miatt mindig is az voltam ki mit gondol rólam csináltam e bármi rosszat a mai napon..Mára elvieslhetetlen lett a probléma.Mit kéne tennem? Zsibbadás miatt házi orvosnál jártam vérképem vérnyomásom rendben van. Félek hogy megbolondulok lassan…Köszönöm

Tisztelt Pergel-Szaraz Cintia!
koszonom szepen az elobbi valaszat.elnezeset kerem,talan homalyosan fogalmaztam.
igy konkret kerdesem tehat az,hogy a felsorolt dolgok osszessege betegsegre vonatkoztathato e?-agresszio a szexben-lekopes,pofozas,folytogatas-ajultsagig,szijjal veres,pornofuggoseg,fikcionalas szex kozben,alarendeles minden tekintetben,abban elvezet,ha a masiknak fajdalmat okoz?
es ami az elobbi kerdesere a valaszom:nem, nem egyezek bele,es oszinten mostanaban mar el is zarkozok a fizikai kapcsolattol teljes mertekben.eddig gyengedebb volt,csak neha durvult el nehany fenekre csapassal,v hasonloval..mostanaban kezdett kemenyebb lenni,amiota beszelettunk es o realizalta onmagaban,hogy o a durva dolgokat szereti.es kerni kezdett vadabb es vadabb dolgokat.-mellesleg,elmeselte,h soha egy no sem tudta igazan kielegiteni ot,ami aggaszto,mert nem akarok elmenni addig a hatarig,hogy o kieleguljon-barmennyire is szeretem.de o ertetlenul all a dolgok elott..beszelgettem vele a terapias kezelest is emlitve-amire a valasza annyi volt,hogy beleegyezik,ha o valoban beteg/szerinte ez fuszer a szexualis eletben,es csak akkor fogadja el,hogy baj van,ha szakember mondja neki,hogy ez mar tobb a fuszernel-de o mar nagyon kezd eldurvulni,es feltem a sajat egeszsegem-ugy fizikait,mint lelkit/-mert nem akar elvesziteni engem es a babakat.ez az utolso probalkozasom,h megmentsem a kapcsolatunkat.tudom,hogy ez tul szukszavu leiras a dolgokhoz,de alapbol picit utanaolvastam,es a “szadista” leirast talaltam talan a legmegfelelobbnek osszevetve a dolgokat.

nagyon szepen koszonom az eddigi valaszat..

Kedves Doktornő!
Azért írom Önnek ezt a levelet hátha tudna olyan tanáccsal szolgálni ami a céljaim felé irányt mutatna. 3 hónapja szakított a barátom velem 6 év után.. Annyit mondott csak, hogy ő egyedül szeretne lenni nem biztos a döntésében, de most ezt érzi jónak, hogy egyedül legyen. Én elengedtem mondtam, hogy ha ezt érzi nem tehetek ellene semmit. Összetörtem, ez úgy jött mint derült égből a villámcsapás.. Azóta persze találkoztunk beszélő viszonyban vagyunk nem veszekedtünk, ha kell segítünk egymásnak, de ennyi ő nem közelít én nem közeledhetek… Nem tudom mit tehetnék, hogy újra közel kerüljünk egymáshoz. Boldog párkapcsolatban éltünk persze voltak vitáink, de próbáltunk mindig mindent megbeszélni. Szeretem és nem tudom nem szeretni. Hiányzik! Megkérdeztem szokott e még rám gondolni azt felelte igen, de nem tudom ez jelenthet e jót.. Szakítás után mindketten keményebben elkezdtünk edzeni én konkrétan ebbe temetkeztem bele… Az utóbbi 2 hétben edzettünk is együtt úgy gondolom ő is jól érezte magát velem, de ha pl. társaságban vagyunk (egy baráti kör) teljesen másként viselkedik.. Nem tudok kiigazodni rajta mert annyi különböző impulzust bocsájt felém, hogy csak még jobban összezavarodom. De szeretném ha helyre tudnánk hozni azt a valamit ami elromlott köztünk. Hogyan tudnám újra fellobbantani a lángot? Mit gondol?
Nagyon köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: Lili

Tisztelt Doktornő,
Párkapcsolati kérdésben kérném tanácsát. Lassan két éve szakított a párom velem 6 és fél év után. Ő két évvel idősebb tőlem. Köztünk minden rendben volt, de az évek során a saját életével nem tudott haladni. Én vidékről költöztem fel, önállósodtam elég korán, ő pedig jelenleg is otthon él még a szüleivel. A szakítás oka az lett, hogy belefáradt abba, hogy nem tud lépni és nem tud elköteleződni, és még elköltözni is hiába mellette vagyok de nem akart illetve belépett egy harmadik személy a képbe, aki “segített ” neki kilépni. Engem hideg zuhanyként ért, bár láttam, hogy a saját életét tisztába kellene tenni és tudtam, hogy ezt nem tehetem meg helyette. A szülei annak örülnek ha otthon van, ők sem éltek sosem külön, szóval valahol a családi mintha folytatódik. A mi kapcsolatunkat én meggyászoltam, ő viszont sokat vágyódott még utánam (maradtak közös kapcsolatok), csupa olyasmit csinált az új kapcsolatában amit velem nem. Nekem közben lett egy kapcsolatom, egy évig – de nem működött, baráti maradt a kapcsolat, békében váltunk el. A volt párom hirtelen szakított az új kapcsolattal is, majd a mi szakításunktól számítva másfél év múlva megkeresett, hívogatni kezdett, tudta, hogy én is szabad vagyok gondolom ezért. Nem reagáltam eleinte, aztán megbeszéltünk egy találkozót. Anno nem beszéltük meg a dolgainkat rendesen, gondoltam ha ezt akarja, zárjuk le. De helyette viszonyt kezdeményezett velem, amibe sajnos belementem, néhányszor találkoztunk nálam. Meglepte, hogy nem egy összetört nő vagyok, akit elhagyott, és élvezte a társaságom, sokkal többet beszélgettünk mint korábban. Megbeszéltük, hogy korrektek leszünk, és ha lesz valakije vagy nekem, szólunk a másiknak hogy ennyi volt. Ő nem tette, és most lett egy új barátnője megint. Kérdeztem miért nem szólt, nem tartozik rám, hiszen nem kérhetem számon, de legalább zárja le a dolgokat. Kértem,hogy írja akkor le, hogy soha többet nem akar tőlem semmit , azt mondta nem tudja, mert lehet évek múlva megkeresne. Nem értem, hogy miért nem tudja ezt lezárni, én hiába zárom, ő megkeresett, pedig egyetlen exével sem tartja a kapcsolatot és sosem kereste meg őket. Hiba volt ez a viszony, én élem tovább az életem, bármennyire én leéltem volna vele az életem. Csupán az a kérdés foglalkoztat, hogy előttem egy kapcsolata volt és úgy viselkedik mint aki ki akarja élni magát és majd akkor visszatáncol. Valóban vannak férfiak akik így gondolkoznak? Az elköteleződni nem tudás miatt inkább megbántják azt akivel tudják, hogy terveztek (persze csak gondolatban)? Rá lehet egy ilyen ember venni arra, hogy őszinte legyen és ne csak pillanatnyi érzéseket fejezzen ki? Tudom, hogy nincs felnőve, ez nagyon nagy baj, én most elvágtam a szálakat végleg, mert ő nem tudta kimondani, de félek, hogy később megint megkeresne, amire már nem reagálnék, de érzékeny ember vagyok és valamennyire felkavarna.
Köszönöm a válaszát előre is,
Sándor Ildikó

Tisztelt Doktornő!

Köszönöm a gyors választ. Még annyi kérdésem lenne, hogy vajon ennyire bizonytalan lehet és mindent csinál csak nem lép komolyabban vagy csak én értem félre és keres meg időnként mert egy biztos pontnak tart. Azért nem zárja le mert szeret, de nem tud lépni vagy egyáltalán nem szeret és én értek félre mindent? Az utóbbi három évben lett ilyen furcsa, és most azt mondta, hogy egy tönkrement kapcsolatot nem akar újrakezdeni de nem fogja azt mondani, hogy soha többet nem akar tőlem semmit. Az új kapcsolatára azt mondta, hogy “adok magamnak még egy esélyt”. Teljesen más amit mond és más amit csinál és ez nagyon összezavar. Nekem az segített volna ha ő zárja le ezt végleg, de nem teszi meg ennyi év után sem, hiába kértem, szinte már könyörögtem, hogy ennyit tegyen meg, mert én tisztán akarok egy másik kapcsolatba menni ha majd lesz, nem egy halovány bizonytalan érzéssel, hogy vajon mi lett volna ha.

Köszönettel,
Sándor Ildikó

Üdvözlöm!

Problémák van a kislányom óvónőivel,hogyan tudjuk bebizonyitani hogy a gyermekem igazat mond (4éves)? Van erre való vizsgálat?
Köszönöm

Én egy 15 éves lány vagyok és van egy velem egy idős barátom! És az a problémám hogy valamiért amikor a barátom a foci haverjaival van akkor semmi gondom nincs de ha már külön találkozik velük akkor picit megsértődök! Igazàból én szeretném hogy esetleg ha jó ötletnek tűnik akkor a barátommal elmennék valahova és felajànlanám nekihogy hívja el a haverjait is! Szeretnèk ez ügyben véleményt kérni! Köszönöm

Üdv,
10 éve élek együtt a férjemmel van egy 3 éves kisfiúnk. A férjem jó férj, legjobb apa, a kapcsolatunkat sokan irigylik. 2 éve elveszítettem az édesapám, azt hiszem kicsit vele haltam én is- azóta gyakorlatilag magam nélkül éltem.. Mindent itthon adtam ki..Éreztem, hogy sok lesz és már én is untam magam, de mire rájöttem, hogy élnem kellene, azt hiszem elkéstem. A férjem elfáradt..Szilveszterkor közölte, hogy érzelmi kapcsolata van egy kolléganőjével. Sokként ért, mert mindig csak én panaszkodtam, hogy kevésnek érzem a kapcsolatunkat és úgy tűnt, ragaszkodik hozzánk..A bejelentést term.több beszélgetés követte- elég hullámzó hangulatban. Azt gondolom,a kitöréseken kívül (2-3 nagyobb volt az elmúlt hónapokban)még mindig elnéző voltam, és elismerem, hogy nem figyeltem rá eléggé és talán nem is becsültem meg- de ebben benne volt, hogy évekig úgy éreztem, hogy nem elégít ki a testvéri vagy jó baráti szeretet amit irányomba mutat. Fizikailag sem vonzódott soha(talán csak az első pár évben) úgy, ahogy szükségem lett volna rá..nem éreztem nőnek magam, sem azért mert alig volt szexuális éltünk-nem miattam, sem az intim érintkezések nem voltak meg. Próbáltam elfogadni,ismervén, hogy ő mást látott otthon, nem tanulta meg vagy nem tudja kimutatni.. Ezek szerint nem én voltam a megfelelő..?! Mert most érzelmeket látok..Csak nem irányomban:-( A lényeg, ő határozottan állítja, hogy a hölggyel szeretné megpróbálni, mert nem érzi, hogy tudna még felém nyitni az elmúlt évek után,illetve szerinte én sem tudnék változni..Egyenlőre továbbra is együtt élünk (nem férj feleség viszonyban),ritkán elmegy itthonról, illetve a hölgynél “alszik”. Mert mióta elmondta, közben már nem csak érzelmi maradt a viszony. Én meg próbálom megszokni, elfogadni, hogy el fog költözni. Én örülnék ha rendbe tudnánk tenni..de nem akarom áltatni magam és igen, megbántott, dühös és csalódott vagyok, hogy ilyen “könnyen” feladta. Elzavarni nem tudom, mert az apja a gyerekemnek és jó apja..Nem tudom ilyen helyzetbe mi a helyes, hogy a gyereknek és magamnak a legkevesebb szomorúságot okozzuk..Hogyan mondjam el neki, hogy apa miért nem alszik itthon vagy hová megy..Szétköltözzünk vagy húzzuk a legtovább, hiszen ő a gyerekkel továbbra is apaként szeretne foglalkozni, amennyire lehet része szeretne maradni az életének-életünknek..Persze bennem is van a miért? Nem szebb, nem vonzóbb,nem okosabb-viszont él,küzd(egy válás vége felé halad),határozott és mosolygós.Nem tudom, hogy a hölgy indíték vagy következmény volt-e.. bár mindegy is a lényeg, hogy vesztésre állok. A további lépésekben kérnék segítséget,iránymutatást-magamnak és a kisfiamnak
Előre is köszönöm, Bellis

fegyelmezés
T. Szakértő! A kérdésem az lenne, hogy milyen módon fegyelmezzem a 4 éves kisfiamat, abban a szituációban, amikor pl. a játék hevében fájdalmat okoz az alig 1 éves öccsének. Tudom, hogy nem szándékos, de mégis a kicsinek koppan a feje, vagy lefejeli a nagy a picit figyelmetlenségből. A probléma az, hogy a pici pl. 45 percenként kel fel ezután éjszaka, és jelenleg nem beteg, a fogzása se jelentős, bár ezeket nem tudom kizárni 100%. Ha megtörténik a baj, akkor a karomban a pici és úgy leszidom a nagyot, de a kicsi jogait hogy tudnám megvédeni, és az ő nyugalmát? A nagy elég impulzív és mozgékony, egyébként jó képességű, de a lendülete néha elkapja és ez veszélyes helyzeteket teremt. Ördögi kör alakulhat ki, ha emiatt kimerülök az alvástól és a pici is fáradt és folyamatosan beteg. Hogyan fegyelmezzem a nagyot, ha a pici is mindig ott van? Köszönöm javaslatát előre is!

Kedves, Doktornő!

Miert/ mitol lehet az, hogy ha a parommal komolyan elakarok beszelgetni a kozos jovonkrol, hogy hogyan tervezi, akkor vagy csak azt a valaszt kapom, hogy: “Hát rendesen”, vagy pedig azt, hogy: “Hogy-hogy hogyan?”. Es hogy a kerdeseimmel olyan vagyok, mint egy pszichologus. Parom egyke. Anyja szerint biztosan keson ero a fiuk. Apja szerint ra kell vezetnem ot, mondogatnom neki. Viszont en ugy tartom, erzem, hogyha o magatol nem jön neki, akkor en “noszogatni” nem fogom, igy is nagyon rosszul esik, hogy 5 ev utan valaszt sem tud adni arra, hogy hogyan kepzeli, tervezi velem az eletet. Ezek szerint azert, mert (meg) nincsenek neki velem celjai. O 31 eves lesz, en 28, es 5 eve vagyunk egyutt. Annyira tart meg attol is, hogy ne essem teherbe, duplan kell vedekeznunk is.
Udvozlettel, Zsuzsa

Tisztelt Doktornő! Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek ? 2 éve vagyok a párommal. A kapcsolat elején mikor még szinte csak beszélgettünk telefonon és üzenetben, beszéltem egy másik fiúval akinek elmondtam hogy ő van nekem és szint csak róla beszéltünk. Eközben ő az exénél töltötte az éjszakákat. Ez kiderült és mai napig ezt hallgatom hogy én milyen egy nő vagyok mert beszéltem annó a másik fiúval. Folyamatosan megaláz, olyan szavakkal jelemez amiket az ember az elleségének nem mondd. Nem fésülködhetek. Nem sminkelhetem ki magam. Nem foglalkozhatok a barátaimmal. Ha túlórázom akkor már pasi miatt. Folyamatosan megy a hívás ha itthon vagyok. A telefonomon a hívásokat rögzitem. Fenyeget, a testalkatom kritizálja. Mikor együtt vagyunk akkor egy kis angyal imádom szeretem azt érzem hogy ő is de ez csak addig tart. Aztán minden kezdődik elöről. Mindenkit rám fog akit csak lehet. Azt érzem megőrülök. Nagyon szeretem nem szeretném elveszíteni. Azért írtam önnek hogy valaki segítsen mit tegyek ?!