Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Tisztelt Doktorno!

Egy olyan dologgal kapcsolatban lennek kivancsi a velemenyere, amire meg nem talaltam megoldast es az okat sem tudom. 26 eves no vagyok, hipererzekenynek mondanam magam es az erzeseim folyton uralkodnak rajtam. A legkisebb csalodast is traumakent elem meg es nincs tul sok onbizalmam, hiaba dicsernek. Szoval a problemam az, hogy minden velem tortent esemenyt veglegesnek fogok fel. Ha osszeveszek valakivel, vagy kudarcot vallok, ugy erzem orokre ugy marad. Amig nem latok ra bizonyitekot, hogy valtozhat, addig ugy kezelem az esemenyt, mintha valakit/valamit vegleg elvesztettem volna. Nem tudok ugy hozzaallni konfliktusokhoz, hogy oke majd megnyugszik es kesobb ugyis beszelek az illetovel. Nem. Szamomra ez is olyan, mintha vegleg magamra hagyni, elveszitenem. Szamomra minden veszteseg, es minden ilyennel osszeomlok, ezert 20 korommel kapaszkodom minden emberbe es megalazkodom folyton, nehogy elhagyjon. Ezt minden emberrel igy tortenik aki kicsit is fontos nekem, csaladtagtol a parkapcsolatig.
Mi lehet ennek az oka? Koszonom!

Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Ha jól értem a levele alapján, akkor a bizalom- bizalmatlanság problémája
állhat fenn Önnél, azaz nehezen tud megbízni az emberekben s könnyen el lehet veszíteni az Ön bizalmát, ezért is van az, hogy akiben csalódik, azzal már nem akar kapcsolatot fenntartani. Ehhez a problémakörhöz többalkalmas beszélgetés során lehetne fényt deríteni, hogy vajon milyen okból is alakulhatott ki. Amennyiben szeretne ezzel a problémával foglalkozni részletesebben akár az itteni kollégákkal, szeretettel várjuk megkeresését! Üdvözlettel:

Szabó Lili Gyász / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!

Iránymutatást szeretnék Öntől kérni, hogy ha pszichológushoz fordulok, körülbelül mivel kel számolnom.
30 éves nő vagyok, pajzsirigy túlműködés problémákkal. Családom női tagjai mind küzdenek alul-vagy túlműködéssel. A női családtagok közül 3an is nyugtatókat szednek, nagynéném már a legerősebb Xanaxot szedi évek óta pszichés problémák miatt. Engem rengeteg gyermekkori trauma ért. Édesapám elhunyt amikor 12 éves voltam, a családja megszakította velünk utána kapcsolatot, önhibánkon kívül. Nagyon ragaszkodtam a nagypapámhoz, aki 6 éve hirtelen meghalt.Pszichológusi segítséggel és saját erőből sikerült elengednem őket. Édesanyámmal nagyon jó a viszonyom, amit megront a jóval idősebb fiú testvéremmel való nagyon rossz kapcsolatom. Ő gyermekkorában egy részeg sofőr miatt elvesztette egy végtagját, azóta irigykedik rám, és ki nem állhat, édesanyám pedig mindenben kiszolgálta, akár az én káromra is. Testvérem mindenben támogattam, levélben kértem béküljön ki velem de csak gúnyt kaptam tőle.Testvérem párja egy kiálhatalan nőszemély, aki a testvéremmel együtt tönkre tették az egész fiatalságomat, minden nekem fontos ünnepet elrontottak, megbántották családtagjaink. 10 hónappal ezelőtt tudtam hogy elveszítem a munkahelyem ahol egyedüli teljes munkaidős munkavállalóként a végsőkig kifáradva dolgoztam, közben pedig OKJ vizsgára készültem. Kerestem az állásokat folyamatosan, de nem vettek fel sehová. A tanulás/munkahely miatti rettenetes stressz alatt megtörtem, derealizáció alakult ki nálam és pánikrohamaim lettek. Az öngyilkosság gondolatával küszködtem olyan rosszul voltam nap mint nap. De nem akartam “lúzer” lenni. Mindig az jutott eszembe, hogy: “Ennyi telik tőlem? Ez a legtöbb amit meg tudok tenni?” Küzdöttem nap-mint nap, önsegítő könyvek, meditáció, rendszeres edzés, a problémák feltárása, mindezt egy fantasztikus társ és édesanyám szűk családi köre mellett akik mindenben támogatnak.Új fantasztikus munkahelyem lett, a pánikrohamok és a derealizáció pedig hónapok alatt, de lassan elmúltak. Az új munkahelyen tökéletesen helytállok, megjelenésemmel-családtagjaimmal ugyanúgy törődök mint azelőtt. De még mindig kínoz néha egy gondolat, hogy mit keresek én itt, valóság-e az amit látok, lehetek-e így még édesanya, van-e értelme az életemnek? Régen rengeteg tervem volt, most a legtöbbször önmagam összeszerelésével vagyok elfoglalva. Félek a családtagjaim elvesztésétől, nagymamám most jött ki a kórházból, már 86 éves…nem tudom el tudom-e foglalni az ő helyüket az élet nagy körforgásában. Elvesztettem a gyermekkorom nagy részét, és úgy érzem az élet nem valósította meg a hozzá fűzött reményeimet.Nagyon szeretnék majd édesanya lenni, a párom életem szerelme, de félek hogy a hormonváltozások miatt újra felfedi bennem magát a mentális betegség, akkor viszont már nemcsak az én életem lesz a mérlegen…és nem tudom hogy újra végig tudnám-e csinálni az elmúlt hónapokat. Gondolom igen, mert muszáj lenne. De félek.Ide tartozik hogy édesapámmal terhesen öngyilkosságot kísérelt meg az apai nagymamám(hipót ivott) ami miatt édesapám csecsemőként egyik szemére lényegében megvakult.(Ezt sose tudtam nagymamámnak megbocsátani).Nagyon erős személyiségnek tartom magam, nem akarom-nem fogom megadni magam az elszabadult gondolataimnak, sokat segítene nekem az elindulásban az Ön véleménye, hogy tüneteim milyen jellegű problémát fednek le, és hogy lehet-e ebből még teljes a gyógyulás?Köszönöm válaszát.

Kedves Kérdező! Nagy erőre vall, hogy önállóan kilábalt a pánikrohamokból és depresszív hangulatból. A veszteségélmények megviselik, ahogy írja, pszichológusi segítséget is vett igénybe haláleset kapcsán.Írja, hogy most is veszteségtől fél, ami még be sem következett, ha jól értem. Mi lett a terveivel? Nem írja le a gondolatai nagy részét, gondolom kevés a hely is. Diagnózist minimum 50 perc beszélgetés után adhat a pszichológus, de van, hogy még teszteket is kell felvenni, így diagnózist nem tudok adni. Mit ért teljes gyógyulás alatt? Hogy félelmein urrá tud lenni, illetve elmúlik az önmagában való bizonytalanság? Pszichoterápiával veszteségélmények feldolgozhatóak, szorongás csökkenthető, önértékelés javítható. Hogy rövid, vagy ún. hosszú terápia szükséges-e, azt egy ún. pszichoterápiás interjú tudja eldönteni. Volt már pszichológusnál, ahogy írja, így tudja mire számíthat. Ha változást szeretne, akkor javaslom újra pszichológus felkeresését, akár munkacsoportunkból is választhat. Minden jót kívánok!

Lehangoltság és levertség / 2019.03.13.

Üdvözlöm. Abban kérném a segítségét, hogy 7 évvel ezelőtt elvesztettem a 2.5 hónapos kislányomat. Akkor a férjem teljesen összeomlott nekem kellett támogatnom őt és mellette volt egy 2 éves lányom is akire figyelnem kellett. Akkor úgy éreztem hogy én nem engedhetem meg magamnak azt hogy elgyengüljek, azóta pedig mindenki kerüli a témát. Viszont engem egyre jobban nyomaszt a dolog egyre gyakrabban gondolok rá, viszont nincs senki akivel erről beszélhetnék. A férjemnek említettem hogy elmennék pszihológushoz, de szerinte felesleges egyszerűen lépjek túl rajta. Mit tanácsol érdemes lehet felkeresnem egy szakembert? Válaszát előre is köszönöm

Kedves Kérdező! Igen, javaslom pszichológus felkeresését, mert ahogy írja nem tud túllépni rajta. Akár munkacsoportunkból is választhat, vagy személyesen is felkereshet valakit lakóhelyén. üdvözlettel:

Gyász / 2019.03.13.

Kedves Doktornő!
Érdeklődni szeretnék hogy a Ducilti nevezetű antidepresszáns kb mennyi idő után fejti ki igazi pozitív hatását ? 30mg os tablettával kezdtem most 60 mg – ossal folytattam mennyi idő kell mire a nagyobb dósisu hatni fog illetve van akinél több idő kell a hatás eléréséhez ? kérem segítsen!!!!

Kedves Kérdező! Munkacsoportunkban csak pszichológusok dolgoznak. Kérdésére pszichiáter szakorvos tud felelni. Kezelőorvosától érdeklődjön, aki felírta a gyógyszert. Mi ezt nem tudjuk hitelelsen megválaszolni. Üdvözlettel:

Félelmek és szorongások / 2019.03.13.

Szép napot kívánok. Problémám a következő. Férjemmel 32 éve élünk házasságban. Sajnos 10 évvel ezelött voltak problémáink és én mást kerestem sérelmeim enyhitésére. Nem akartam a férjem elhagyni csak jó érzés volt hogy valaki törődik velem. Sajnos ez a félrelépés férjem tudtára jutott. Válni akart de aztán visszalépett, mondván hogy mindent megbocsájt mert szeret. Együtt élünk azota is boldogságban, szerelemben de sajnos amikor részegre issza magát sokszor előtőr belőle a régi sérelem. Külföldön dolgozik, és amikor alkoholos állapotban van felhív telefonon és nagyon trágár szavakkal közli hogy menjek el mire hazaér, és persze minden vagyok, mindennek elmond. Persze értem hogy a lelkébe tapostam, de ha egyszer megbeszéltünk mindent, megbocsájtott és újrakezdtük akkor mert teszi ezt. Másnap reggel józan állapotban felhív mintha mi sem történt volna. Mikor elmondom hogyan beszélt velem azt sem tudja hogy kérjen bocsánatot. Persze azt válaszolom semmi bah, de a tüske bennem ott marad. Nem tudom már mit tegyek. Senki el nem hinné hogy ilyen beszélgetés is zajlik köztünk mert az ismerősök körében mi vagyunk a minta házaspár. Csak azt nem tudják hogy miken megyek néha keresztül. Mit tegyek vagy tegyünk? Kérlek adj tanácsot! Köszönöm

Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! A problémájukra én a párterápiát tudnám javasolni, ahol felszínre tudnának jutni a régi problémák. Ehhez kettőjük kell, hogy közösen dolgozzanak ezen a problémán. A helyi családsegítő konzultációban lehetne igénybe venni tudtommal ingyenesen, vagy magán úton akár az itteni szakemberek közül kérhetnek segítséget, akik ezzel a módszerrel dolgoznak, ők szeretettel várnák Önöket! Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Üdvözlöm!
Eloszor is, egy 20 eves lany vagyok. Nekem egy olyan problemam lenne, hogy van párom, mar 10 honapja. En 20 eves koromig szuz voltam, vele veszitettem el. De nagyon felenk vagyok, es zarkozott. Eleinte a szextol is nagyon feltem, es 10 honap alatt 1x sem tudott ra venni a párom, hogy en oralisan kielegitsem őt..egyszeruen felek tole, es nagyon sokaig el is iteltem ezt a dolgot, mar erzem hogy enis szeretnem, de rettenetesen raparazok az egeszre, es sajnos a baratom mar nagyon akarja, es enis megszeretnem adni neki, azt amire vagyik.
Mégis hogyan kuzdjem le ezt a félelmem? Meg a kozelebe sem kerultem a számmal, zavarba jovok es nemtudom hogy lehetne. Es mar nagyon kinosan erzem magam hogy mindig varja a baratom, de sosem tudom megadni neki.
Ön szerint mit tudnek tenni? Általában azon jar az eszem, hogy nemtudnam jol csinalni, hogy benaznek, nagyon idegen dolog nekem mert elotte semmilyen formaban nemvoltam fiuval.
A válaszát előre is koszonom!

Kedves Kérdező!

Levele alapján az merült fel bennem, hogy mennyire tudnak beszélni az Ön orális, vagy bármilyen szexszel kapcsolatos félelmeiről, kérdéseiről. Az, hogy elbírja a kapcsolatuk ezeket a témákat is, majdnem olyan fontos, mint az, hogy mi történik valójában az aktus közben. Említette neki az ellenérzéseit, vagy azt hogy nincsen más szexuális tapasztalata? Nem gondolom, hogy az orális szextől való viszolygása veszélyeztetné a kapcsolatukat. Ha tudnak erről társalogni, akkor talán máshogy néz majd Ön, és a párja is az örömszerzésnek erre a módjára.
Sok sikert kívánok a beszélgetésekhez!

Üdvözlettel:

Habis Melinda Szexuális zavarok / 2019.03.13.

Szép napot kívánok. Problémám a következő. 2 éve hogy meg szültem a kis fiam, a terhesség alatt nagyon sokat híztam ezt a mai napig nem tudom le adni ez zavar idegesit feszülté tesz. De egy hónapja ez romlott erös fej fájás tör rám ami nem is fej fájás mert olyan mintha valami nyomná odabent az agyam és amitől dühös,feszült leszek annyira hogy semmi nem jó minden ért kiabálok,veszekszem. Amit el múlik a fej fájás el múlik minden baj. Utána olyan mintha nem is lett volna semmi ami boszantana. Ez mitől lehet? Mit tegyek? Soha nem voltam ilyen és zavar hogy ez a düh rám tör 🙁 köszönöm előre is a választ.

Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét. Azt javaslom, hogy keressen fel egy endokrinológust, aki utána tudna annak járni, hogy a súlyfeleslege mögött vannak-e hormonális eltérések (pl. pajzsmirigy működés probléma, vagy inzulin-termelés probléma), lehet, hogy a fejfájás is valamilyen működés-zavar következménye. Érdemes lenne még megfelelő vitamin pótlást is beszednie (pl. Magne B6 vitamin- kifejezetten stresszre ajánlott), mivel lehet a stressz következménye is a fejfájás, amit nehezen tud tolerálni. Mindenképpen azt javaslom, hogy első körben orvoshoz forduljon, s amennyiben nem találják okát, akkor lenne érdemes pszichológushoz fordulni. Üdvözlettel:

Szabó Lili Stressz / 2019.03.13.

Üdvözletem!
Zsolt vagyok, 19 éves és úgy gondolom hogy itt az ideje szakemberek véleményét is kikérnem. Már egy ideje rájöttem, hogy a fiúk jobban izgatnak mint a lányok, eleinte csak szexuálisan, de most már érzelmileg is. Ezt elfogadtam magamban, és szeretnék végre egy kapcsolatot. Kissé zárkózott vagyok, de mégis egy meghitt kapcsolatban nagyon megtudnék nyílni. Sajnos még nem volt senkivel viszonyom.
A helyzet az, hogy egy ideje nagyon bejön a legjobb haverom. Viszont úgy érzem nekem nincs erre erőm. Hiszen ő még zárkózottabb, mint én és egészen más igényeink vannak. És képtelen vagyok beszélni vele az érzéseimről. Hogy ő milyen szexuális irányultságú azt nem tudom eldönteni, és főképpen ebben kérném az ön segítségét.
Kapcsolatunk nehezen indult, de lassan elértem hogy nagyon közeli viszonyba kerüljünk. Idővel rájöttem, hogy többet szeretnék tőle mint barátság, de fogalmam sem volt, hogy miként közeledjek. Elkezdtem mellé feküdni, fokozatosan haladva, napról-napra új szintre lépve és egyre közelebb kerülve hozzá testileg. Elértem azt hogy átöleljem, simogassam és magamhoz szoríthassam. Ő semmit se viszonzott és többször mintha védekezett volna az ellen, hogy átöleljem, de mégis hagyta utána. Nem tudom, hogy vajon csak megijedett, vagy nem esik neki jól. Régebb azt mondta, hogy ő nem szeret ölelkezni, és szerinte ez 2 fiú között nem fér bele a barátságba. De most mégis engedi.
Viszont ennél tovább nem tudtam menni, és nem tudom érdemes lesz-e mennem. Mikor nála voltam megláttam az előzményeiben, hogy csak heteroszexuális pornót böngész, azaz nem hinném hogy bármilyen homoszexuális hajlam lenne ezek szerint benne, vagy csak elfolytja magában, és inkább heteró pornót néz.
Hogy valóban mit gondol, mit érez és mit szeretne szerintem soha nem tudhatom meg, hiszen úgy vélem ő sincs ezzel tisztában.
Nagy problémát jelentene nekem beszélgetni az érzéseimről, mert úgy gondolom nem találnék beszélgető partnerre benne. Úgy gondolom hiába teregetem ki magam, ő legjobb esetben is csak hallgatni fog, és nem tesz semmit. Visszautasít akkor is, ha ő is akarná kicsit. Félne, és inkább azt mondaná, hogy minden amit én jelnek vettem az csak az agyamban létezett. És talán saját magával is elhitetné ezt, talán még szakember segítségével se lenne képes elfogadni, mivel ő hajlamos minden elfojtani és a problémákra nem megoldást, hanem asztal alá seperést választani.
Ezek tudatában én, 19 évesen nehéz döntés előtt állok. Miként tudnám ebből a helyzetből a legjobbakat kihozni. Már fordultam pszichológushoz, akivel 1 évig ezen beszélgettünk, agyaltunk, de sehogy se értünk el valódi áttörést. Pénzkidobásnak is mondanám abból a szempontból, hogy a valódi célt, hogy ezzel a fiúval egy kapcsolatot létesítsek, vagy legalább megbeszéljem az érzéseim, nem értük el. És úgy gondolom erre soha nem leszek képes, mert számomra nagyon megerőltető lenne úgy beszélgetni ezekről, hogy ő közben nem mutatna együttérzést, nem lenne őszinte, és nem lenne beszélgető partnerem.
Önökben van az utolsó reményem arra, hogy esetleg olyan tanácsot kapjak amelyet felhasználva elindulhatok egy olyan úton, amely valamilyen megoldáshoz vezet.
Nagyon szépen köszönöm türelmét, és válaszát!
Üdvözlettel,
Zsolt

Kedves Zsolt!

Levele alapján érzékelem, mennyire fontos Önnek ez a fiú és azt is, hogy nem bízik benne, hogy a beszélgetés vele az érzéseiről, vonzalmáról eredményre vezetne. Elképzelhető, hogy a srác szégyelli az érzéseit, ezért nem szívesen társalogna róluk, az Ön testi közeledést mégsem, vagy csak nagyon finoman utasítja el. Ez jelentheti azt, hogy nem közömbös a számára, de azt is, hogy fél, ha nyíltan reagálna, elveszítené a barátságát is. Ezt nyilvánvaló, hogy nem szeretné. Abból a szempontból azonban szükséges lenne próbálkoznia, akár az érintések nyelvén, hogy megtudja, érdemes-e reménykednie, vagy el kell engednie ezt a fiút.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Önismeret / 2019.03.13.

Szép napot kívánok.Az lenne a problémám hogy 4 hónapig beszélgettem egy sráccal,már előtte is ismertük egymást csak az a 4 hónap komolyabb volt,végül hazajött külföldről találkozgattunk és végül megkérdezte hogy lennék-e a barátnője de ezt akkor kérdezte meg miután közöltem vele hogy én komolyan akarok és ne is álmodjon róla hogy addig lefekszem vele,szóval ez az egyik oda ami miatt azt gondolom csak ezért jött velem össze,a másik hogy azután le is feküdtünk és azóta furán viselkedik,hetek óta itthon van és hetente egyszer találkozunk, már a közösségi oldalakon is alig beszélünk,a barátaim mind azt mondják hogy csak kihasznál és a szívem mélyén talán én is tudom hogy így van de nagyon fáj ezt beismernem így inkább magamban tagadom ezt az egészet, múltkor össze vesztünk meg beszéltük a lényege az volt hogy bizonyítania kell hogy ő velem akar lenni,de semmit nem tesz ennek érdekében ami nagyon fáj.És a gond az hogy még azóta is beszélünk habár szerintem így feleslegesen megszeretném neki mondani hogy szakítanunk kellene de egyszerűen nem tudom neki megmondani mert nem akarom elveszíteni pedig tudom így nincs értelme és nem az én hibám mert én mindent megtettem hogy neki jó legyen mindent az ő kedvéért csináltam és már kezdem úgy érezni hogy én vagyok a hibás hogy elhittem minden egyes szavát miközben nem is volt igaz egy szava sem,mindig mondta hogy szeret,ezt nyilván nem tudom neki elhinni.Szóval igazából nem tudom mit kellene mondanom neki vagy mit csináljak.

Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Sajnos a levele alapján azt érzem, hogy ez a fiú nem tesz sok energiát bele ebbe a kapcsolatba, annak ellenére, hogy azt mondta Önnek, hogy szereti. Komolyan el kellene beszélgetniük arról, hogy szeretnék-e ennél komolyabbra fordítani a kapcsolatukat, vagy milyen jövőt képzelnek el együtt. Azt Ön érzi, hogy jó-e Önnek ez a kapcsolat így, illetve, hogy miért is szereti ezt a fiút. Tegye fel magának a kérést, hogy miért is van szüksége Önnek erre a kapcsolatra. Talán birtokolni szeretné őt vagy az a tudat jó Önnek, hogy van párja? Üdvözlettel

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Az utóbbi időben minden idegesít sokszor fordul elő ,hogy már az emberek jelenlététől is szét vet az ideg Frontin 0,25ml gyógyszert szedek szükség esetén bár nem sok hatását érzem.Elég stresszes a munkám ,a családban minden rendben van .Van úgy ,hogy legszívesebben ki sem kelnék az ágyból.semmi kedvem semmihez .mitől lehet ez ?Mit lehetne tenni?Legyen szíves segítsen nekem.Előre is köszönöm.

Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! A leírt tünetek alapján nem biztos, hogy a mostani gyógyszerszedése megfelelő, azaz nem biztos, hogy a Frontin 0,25 használ Önnek a jelen helyzetében. A helyi pszichiátriai gondozóban kellene pszichiáter szakorvoshoz időpontot kérnie, s elmondani a tüneteit részletesen, mivel lehet hangulatzavar, vagy burn out (kiégés) szindróma is állhat a háttérben. Üdvözlettel:

Szabó Lili Stressz / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!

A barátaim és a nővérem nagyon sokat segítenek..bár nem veszik olyan komolyan mint én..

Megpróbálok majd beszélni felnőttekkel erről..

Azt pedig,hogy a barátom miért nem hajlandó velem beszélni..azt nem tudom..
Mindenesetre köszönöm a segítségét!

Zsófi

Kedves Zsófi!

Sajnálom, hogy a barátja elzárkózik a megbeszéléstől!
Jó, hogy legalább a barátai és a nővére ott vannak Ön mellett, de felnőtt(ek) bevonására is szükség van a szenvedésének mértéke miatt. Amennyiben az elérhető az Ön számára, iskolapszichológus is megfelelő segítséget tud nyújtani Önnek.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Kamaszkori problémák / 2019.03.13.

Tisztelt Habis Melinda!
igen agyerekeim nevelőszülöknél laknak az egyik nevelőszülővel felhőtlen kapcsolatom van nagyon rendes bármi történik a gyerekeimmel én azonnal tudok róla(bár tiltja anevelöszülöknek hogy a vér szerinti szülökkel tartja a kapcsolato)demi messengeren irunk egymással.A másik nevelöszülővel annyira nem jó a kapcsolatom de már eljutottunk oda hogy beszélünk agyerekeimmel jobban mondva a két nagy fiammal napi szinten irunk nagyon ragaszkodunk egymáshoz.ha valakivel elkezdenek járni vagy vmi ojan dolog történik velük én vagyok az elsö akinek szolnak (az egyik fiu 18 éves a második 16 éves).Sajnos nem kapok semmijen segitséget senkitöl hogy a lakhatásom megoldodjon ugy hogy magamra vagyok szorulva jobban mondva a párommal.mi a bajom miért sirom el mindig magamat vagy ha meg bánt vki én nem voltam ijen egyáltalán .Annak idején 13 évesen volt egy öngyilkosságom mert nevelő anyám rám fogta hogy joba vagyok a nevelő apámmal a tiszercint irták fel meg aludiomilt azt mondták hogy személyiség zavarom van 18 éves korom óta nem szedek semmilyen gyogyszert esetleg ez lenne még felszinen ?az anyám és a nővérem skizofrenitásba szenved esetleg örököltem volna?köszönöm a válaszát !

Kedves Kérdező!

Levele alapján azt emelném ki, hogy milyen jó, hogy próbál a nevelőszülőkkel együttműködni a gyermekei érdekében!
Sajnálom, hogy a lakhatási gondjainak megoldására nem talál segítséget.
Szerintem érdemes volna kezeltetnie a személyiségzavarát, rendszeresen eljárnia pszichiátriai gondozóba és szedni a gyógyszereit, sőt, pszichoterápiás kezelést is kérnie, hogy jobban érezze magát a bőrében. Feldolgozhassa ezt a sok-sok traumát, ami Önnel történt. A múlt igazságtalanságait. A személyiségzavarok sajnos öröklődhetnek, ezért Önnek még fontosabb odafigyelnie saját magára, mint másoknak!

Üdvözlettel:

Habis Melinda Személyiségzavarok / 2019.03.13.

Kedves Doktornő! Észre vettem magamon, hogy bár a jövőre vonatkozóan általában optimista vagyok, a múlt eseményeivel kapcsolatban már kevéssé vagyok pozitív… Sőt, a jó élményeket hajlamosabb vagyok elfelejteni, kevésbé “teszem azokat magamévá” mint a rosszakat. A rossz élményeken, bármi is legyen az hosszasan gondolkodom, rágódom. A párkapcsolatom – mint a legtöbb párkapcsolat – nem tökéletes, előfordulnak bosszantó események, stb. (együtt élünk) Illetve egy időszakban rendszeresek voltak a hangos, igen csúnya veszekedések a párommal, ezért februárban elhatároztam, hogy nem lesz több csúnya veszekedés, szerencsére ebben a döntésemben a párom is partner volt. Február óta a naptárba mintegy jelzés értékűen bejegyzem a pozitív élményeimet, azt, hogy mikor került sor “lelkizésre” és a veszekedéseket is. Azért írom, hogy jelzés értékűen, mert konkrétan nem írom le, hogy mi volt ez az esemény, csak különböző színeket használok filctollal és oda teszek egy X-et az adott színnel, ha megtörtént. (narancs – intim pillanatok, pink – kisebb kedves gesztusok, kék – lelkizés, fekete – veszekedés) Csak nem három hónap elteltével arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy bár szinte majdnem minden nap vannak jó élményeink, gyakorlatilag egyre sem emlékszem, nem bírom felidézni. Már 3 nappal ezelőtti kedves emlékre is nehéz visszaemlékeznem. Az lenne a kérdésem, vagyis inkább a kérésem, hogy hogyan tudnám magamban ezt a mondjuk úgy – “pozitív emlékezést” erősíteni, tudna nekem szolgálni valamilyen gyakorlati tanáccsal, ötlettel, bármivel?
Köszönettel, Violetta

Kedves Violetta! Köszönöm bizalmát! Például pozitív élményeit részletgazdagon le is írhatná naplószerűen, így megkönnyíthetné az emlékezést. Miért striguláz? Hogyan áll a negatív érzésekkel? Rágódni persze nem érdemes, de átgondolni mindenképp. Ha a rágódások sok időt vesznek el, és tartósan befolyásolják a hangulatát, érdemes megpróbálni ún. mindfullness meditációs technikákat (úgy tudom interneten is elérhető, pl. járásmeditáció, evés meditáció, stb). A veszekedés miért maradt abba? Mit csinálnak helyette? Meg tudják beszélni, vagy magában őrlődik? Ezt csak azért kérdezem, mert a pozitívumok erőltetése úgy, hogy a negatív érzéseinket elnyomjuk, nem vezet eredményre. Sok kérdés merül még fel, de remélem ez is segítség. üdvözlettel:

Önismeret / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!
Nemrég megismerkedtem egy férfival, aki 5 évvel idősebb tőlem. Randiztunk háromszor, valamint beszélgettünk interneten és nagyon hamar egymásra hangolódtunk, mondhatni mintha évek óta együtt lennénk. Neki előttem két komoly kapcsolata volt, mindkettő közel két évig tartott viszont egyikőjükbe sem volt szerelmes azonban. Visszatérve hozzánk nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában és már az ismerkedés elején leszögeztük, hogy mindketten tartós kapcsolatot szeretnénk és, hogy megpróbálunk minél többet találkozni. Ez körülbelül 2 hete történt. Nem is volt semmi probléma ez alatt a két hét alatt, most viszont elém állt és azt mondta neki nem megy. Olyan indokot hozott fel, hogy velem csak komolyan tudna tervezni viszont ő nem áll készen egy komoly kapcsolatra, illetve és számomra ami a legfurcsábban hatott, hogy úgyis megbánta mert, hogy ő alapvetően ilyen. Elmondta, hogy a korábbi kapcsolatában is érzelmileg megbántotta a partnereit de ez ellen nem tud mit tenni, mert ő ilyen. Kifejtette még, hogy ha kapcsolatban van akkor szeretne mindent megadni a partnerének de ennek ellenére érzelmileg bántani fogja. Továbbá azt, hozta fel indoknak, hogy most a tanulmányai miatt nagy rajta a nyomás. Kérdésem az lenne, hogy most ő tényleg komolyan akarnak velem tervezni és mivel így nem tud, ezért nem ment bele a dologba vagy pedig ezzel a “szöveggel” próbált megnyugtatni? Illetve, hogy hogyan lehetséges valakinél ekkora pálfordulás közel két hét alatt? Ezek ellenére elmondta, hogy vonzódik hozzám ugyanúgy és nem kizárt, hogy a jövőben szeretne többet valamint, hogy ha nem most találkozunk hanem, például fél év múlva akkor simán kezdeményezne egy tartós kapcsolatot. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Egy kapcsolat elején a legtöbb ember a szebbik oldalát mutatja, jobbnak tünteti fel magát, sokszor olyan tulajdonságokat is mutat, amivel nem rendelkezik. 2 hét alatt nem lehet kiismerni senkit. Valószínű, hogy nehezen tud ez a férfi elköteleződni, vagy szeretné még kiélni magát. El kell fogadnia amit mond, azaz, hogy most ő nem áll készen egy komoly kapcsolatra. Azt javaslom, hogy ismerkedjen más férfiakkal is. Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!

Az alábbi helyzetben kérem tanácsát:
39 éves vagyok, két kamasz lányom van, hónapokon belül 16 és 18 évesek lesznek. Körülbelül 13-14 évvel ezelőtt váltunk külön édesapjuktól, Ő lépett ki a kapcsolatból, azóta meg is nősült (bár az a kapcsolat is a “végét járja”- tulajdonképpen most egyedül él) Nem voltunk házasok, ezért válóper stb. nem volt, szóban megegyeztünk, kulturáltan váltunk körül és az első időszak sértődöttsége után normális kapcsolatot alakítottunk ki, mindenben segített anyagilag is, a gyerekek minden hétvégén mentek hozzá. Nagyjából 8 éve tart a jelenlegi kapcsolatom egy nálam 17 évvel idősebb férfival, aki megözvegyült és a 18 éves lányával él egy apró lakásban. Néhány éve már “náluk ragadtunk” életvitelszerűen itt élünk náluk. Kedvesem nem könnyű természet, elvárja a tiszteletet, de lányaim nyegle kamaszok, pimaszak, sértődősek, sokszor haragszanak rá, Ő pedig hirtelen és haragtartó, nehezen érti meg a kamaszok lelkivilágát (A saját gyermeke problémamentesnek tűnik, mindig mindenben megfelel az apjának, csöndes, visszahúzódó) Azt fontos megjegyeznem, hogy sosem bántaná egyik gyereket sem, a “módszere” a levegőnek nézés, ha bármi gond van, képes napokig hozzám sem szólni, akkor is, ha a gyermekem okozta a problémát. Én pedig szívesebben beszélném meg a gondjainkat. Ami miatt írok: A párom valami apró hülyeségen felidegesítette magát, közölte, hogy mi csak kihasználjuk Őt, ha róla vagy a lányáról van szó, nekünk nem fontosak. Persze ezt sem beszéltük meg, hanem másnap reggel én mondtam el a lányaimnak, mi miatt haragudott meg. A reakció: a lányaim elköltöztek az apjukhoz. Azóta nem reagálnak a megkeresésemre. Szerintük, el kellene költöznünk (volna hova, egy pest megyei településen saját lakásom van egy rokonom családi házában, de ez elég messze van a gyerekek iskolájától. Mit tegyek? Adjak fel mindent, legyek hétvégi barátnője a páromnak, akiről tudom, hogy szeret? Tegyem meg a gyerekeim kedvéért a saját akaratom ellenére? Vagy várjak? Hátha rájönnek, mégis jó volt velünk? Vagy hagyjam őket vidáman élni az apjukkal? Miközben az én szívem összetört? Anyai csődként élem meg mindezt. Attól pedig nagyon félek, hogy a gyerekeim úgy érzik, én hagytam el őket, nem fontosak nekem, mert nem hívogatom őket, pedig csak ez a helyzet jár folyamatosan a fejemben. Arra a kijelentésemre, hogy mindenkinek tenni kéne egy kicsit, hogy ez a mozaikcsalád normálisan működjön, a lányom azt válaszolta, hogy ő nem akar tenni érte, és úgy érzi, hogy a párom és a lánya utálja őket, csak én nem veszem észre.
Válaszát, tanácsát előre is köszönöm, tisztelettel:
Anna

Kedves Kérdező!

Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával munkacsoportunkat!

Levele alapján azt gondolom, igen nehéz a helyzete, sok mindent át kell gondolnia. Önt mennyire zavarja valójában a párja nehéz természete? Hogy nem lehet megbeszélni a dolgokat vele? Hogy napokig duzzog, ha valami nem tetszik neki? A lányainak nyilván rosszul esik, hogy semmibe veszi őket a párja és az is, amit felindultságában mondott, hogy Önök csak kihasználják Őt. Ön hogyan tette magában helyre ezt a kijelentést? A párja semmibe vevő viselkedését a gyermekei is átvették, így Ön két tűz közé került. Én is azt gondolom, amit Ön is leírt, hogy akkor működik jól a mozaikcsalád, ha minden fél próbál benne a másikhoz alkalmazkodni. Itt azonban csak az Ön részéről egyértelmű ez a szándék sajnos, ezért azt javaslom, keressen rá megoldást négyszemközti konzultáció során.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Konfliktus a családban / 2019.03.13.