Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Minimális terjedelem: 200 karakter! Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok

Tisztelt Doktornő!
Régóta párkapcsolatban élő nő vagyok, ami 8 hónappal ezelőttig nagyon jól működött. Akkor azonban jött egy új kolléga a munkahelyemre, akivel az első pillanattól kezdve érzetük, hogy mágnesként vonzzuk egymást. Neki is családja van. Ameddig lehetett tartottuk magunkat, de végül szexuális kapcsolat is kialakult köztünk, ami nagyon jól működött addig, amíg majdnem lebuktunk. Mivel ő a gyerek miatt a családját nem hagyja el, így megbeszéltük, hogy itt be kell fejezni a dolgot. Csakhogy ez nem megy mivel egy helyen dolgozunk. Bár szexuális együttlét nincs már köztünk, ettől függetlenül küzdünk mindketten az érzés ellen, és nem nagyon bírjuk egymás nélkül. Sőt, én teljesen beleszerettem, ami miatt a páromat elhanyagolom, kezd tönkremenni vele a kapcsolatom. Folyamatosan a kollégára gondolok, egyfolytában sírok, nem tudom őt elfelejteni, úgy érzem ebbe beleőrülök. A munkahelyünket viszont egyikőnk sem szeretné feladni.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Nagyon nehéz helyzetben lehet, hiszen a közös munkahelyük miatt nem tudják a kapcsolatukat befejezni. Vajon ha külön munkahelyen lennének, akkor másként érezne? Lehet-e a munkahelyen belül más részlegre vagy másik épületbe kérni az áthelyezést, hogy jobban el tudjanak távolodni? Arról nem ír, hogy Ön miért él a férjével együtt, csak arról, hogy hanyagolja jelenleg. Vele mit tervez a jövőben? Vajon a férjével akar-e vagy sem közös jövőt (amennyiben igen, akkor dolgozna-e azon, hogy jobban érezze magát vele). A két férfi hogy van az Ön életében, gondolataiban egyszerre? Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!
Sajnos rengeteg probléma van velem. Önértékelési zavarok, állandó negativitás, félek a közönség/osztály előtt megszólalni.
Viszont, az utóbbi időben, ahogy a tananyag és a megfelelés kényszere eluralkodott felettem, belépett a SZORONGÁS. Pánik roham szerű tünetek lépnek fel nálam bizonyos napokon, kiváltképp, ha fáradt és stresszes vagyok vagy, ha szeretkezni próbálok a párommal. Sajnos nagyon nyikorog az ágy, ami olyan elviselhetetlennek tűnik számomra, hogy abba kell hagynunk a tevékenységet nekem pedig kell utána meg legalább egy óra, hogy megnyugodjak es abba maradjon a remegés, szorongás, hányinger. És ez mostmár akkor is előjön, ha ránézek az ágyra egy fáradt nap után. Most érettsegi előtt vagyok és egyre rosszabb, nem tudom kihez forduljak segítségért. Ahová időpontot kértem ott több hónap a várakozádi idő. Tudom, hogy magamban kell ezt lerendeznem de képtelen vagyok rá. Lenne rá valamilyen mód, hogy meggyógyuljak? Esetleg segítene valamilyen gyógynövény alapú nyugtatószer?
Nagyon hálás lennék, ha válaszolna.
Köszönettel:
Egy 18 éves lány

Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! A leírt tünetek alapján javaslom a helyi pszichiátriai rendelő felkeresését, ahol szakorvossal (pszichiáter) való első beszélgetés során kiderül, hogy kell-e gyógyszeres kezelés a tüneteire. A stressz csökkentésére addig is magnézium (pl. Magne B6) és macskagyökér készítményeket (pl. valeriana relax) lenne érdemes szednie. Erről érdeklődjön a gyógyszertárakban, hogy milyen típusú készítményeket ajánlanak. A háziorvosához is el lehetne menni, ott is szoktak enyhébb nyugtatókat felírni. Mindenképpen elsősorban orvosi segítségkérést javaslok Önnek. Jelenleg egy stresszesebb időszakon keresztül megy túl, ilyenkor a meglévő tünetek fokozódhatnak. Úgy gondolom, hogy a tüneteit lehet kezeltetni. Az orvossal való konzultáció után pszichológus felkeresését is javasolnám. Üdvözlettel:

Szabó Lili Félelmek és szorongások / 2019.03.13.

Kedves Lili!
Köszönöm szépen gyors válaszát. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy más részlegre kérje bármelyikönk is magát a munkahelyen. Nekem pedig olyan erős érzelmeim vannak, hogy az sem segítene, úgy gondolom. Őszintén szólva a páromból kiszerettem ennek hatására, és nem is tudom, hogy tőle mit szeretnék a jövőben. Persze a változást ő is észrevette rajtam, de az igazat nem mondtam el. A gondolataimban pedig csak a kolléga van, minden percben. Igazából tudom, hogy sosem lehetünk együtt, mégis erre vágyom. Annyira elhatalmasodott ez az érzés rajtam, hogy kifordultam magamból, olyan dolgokat csinálok amit előtte sosem.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Kérdező!
Ezek az erős érzések a kollégája iránt nagyon megnehezíthetik a mindennapjait, főleg úgy, hogy közben más férfival él együtt. A férjével úgy gondolom beszélnie kellene arról, hogy már nem érzi olyan jól magát ebben a kapcsolatban mint korábban, közösen lehetne gondolkodni, hogy így milyen jövőt terveznek együtt (a kollégáját nem kell említenie, ha nem szeretné). Vajon a férjétől miért távolodott el Ön, mi hozta elő, hogy más férfit is észrevett?
Lehet el kellene gondolkodnia azon, hogy a munkahelye a fontosabb vagy a saját lelki egészsége, hiszen jelenleg a munkahely jelenti a vele való találkozást, ami sóvárgást indukál Önben felé. Így a kapcsolat lezárása is nagyon nehéz, s a lehetőség meg van, hogy újabb titkos románcok szülessenek, ahol nincs továbblépési lehetőség ennél (hiszen ő nem akarja a családját elhagyni).
Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Tisztelt Hölgyem!

Lassan 3hete egy társkeresőn megismerkedtem egy hölggyel, hamar kiderült hogy közel lakunk egymáshoz (10km) néhány nap beszélgetés után elhívtam találkozni személyesen, teltek múltak a napok , a találkozók, 3dik találkozón megvolt az első csók, és azóta ez a szám … többé alakult.

nagyon megkedveltem ezt a hölgyet, nagyon tetszik nekem, és jól érzem magam vele. .
ez nekem egy új dolog hisz a hölgy 31éves és van egy 15éves lánya, még legelső szerelemből, a hölgy 7éve elvált , férjét választás elé állitotta ital vagy ő és a lánya és italt választotta, volt néhány ismerkedése kapcsolata de fél éve nincs senkije mint nekem is fél éve ért véget az utolsó kapcsolatom.

A problémám az, éljem magam bele ebbe az egészbe vagy ne még? gondolom ha nem vagyok neki szimpatikus már első találkozó után elzavart volna!? illetve ki nem jön be nekünk azzal nem smárolunk rengeteget mindig mikor találkozunk vele.!?

illetve azt kérdezem magamtól hogy ez a hölgy akarna e még babát? akár egy közöset,
illetve szüleim, családom hogy fogadnák el őt páromnak ha kiderül egy anyukával járok?

kérem segítségüket, tanácsukat.

Köszönöm.

Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
3 hét még nem hosszú idő, nyilván ennyi idő alatt nem lehet egy embert megismerni, kiismerni. Több idő kell hozzá, hogy egy döntés megszülessen, hogy hosszútávon érdemes-e gondolkodni a kapcsolatban. A múlton nem lehet változtatni már, így kell mindenkinek (az Ön szüleinek is) elfogadnia ezt a hölgyet, hogy elvált s van egy 15 éves lánya. Valószínűleg az Ön szülei is azt szeretnék, hogy Ön boldog legyen, s ha így találja meg a boldogságot, akkor miért elleneznék. . 31 éves a hölgy, 3 év korkülönbség van Önök között, ami nem olyan sok. Sok nő még a 40-es éveiben is vállal gyereket. Ezt tőle kellene megkérdezni, hogy ő szeretne-e még gyereket abban az esetben ha Önnel komolyabbra fordulna a kapcsolatuk. Remélem, tudtam segíteni. Sok sikert kívánva:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Azzal a problémával fordulok önhöz, amit már sokszor észrevettem mindennapjaimban.
Sokszor elkezdek bunkó lenni másokkal, annyira, hogy az adott embert teljesen kikeszitem és már ideges lesz. Direkt provokalom és még élvezem is.. Mikor egy bizonyos személynél (a paromnal) csinalom ezt, egyik pillanatról a másikra megbanom bocsanatot kérek stb… Ez pszichológiailag megmagyarázható? Ugye nem vagyok skizofrén???

Kedves Kérdező! Ez nem a skizofrénia tünete, mintinkább egy védekező mechanizmus. Érdemes átgondolni, mi okoz benne élvezetet? Valamit megelőz ezzel? Például, hogy Önt készítsék ki? Úgy kezdődik, hogy van Önben egy kellemetlen érzés, és azt érzi, hogy olyat kell mondania, ami felidegesít másokat és így bizonyos módon reagálnak Önre? Viselkedett így Önnel valaki a múltban, pl., hogy addig mondta és mondta,míg Ön teljesen felidegesedett? Sok kérdés merül fel, hasznos lehet gondolkodni rajta. üdvözlettel:

Önismeret / 2019.03.13.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Egy számomra már régen elhúzódó problémáról szeretnék beszélni, illetve tanácsokat kérni, mit kéne tennem.

Első sorban nevem nélkül bemutatkoznám. 15 éves vagyok jelenleg, egy másik városba járok gimnáziumba. Szabadidőmben egy bizonyos videojátékkal játszom, egy sorozattal kapcsolatos oldalt üzemeltetek rendszerint, illetve egy művészetekkel foglalkozó oldalon szintén rendszerint megjelenek.
Hol is kezdem? Mivel 15 éves vagyok, így törvényesen, hivatalosan szülői beleegyezés nélkül nem járhatok el pszichológushoz. Régóta vesződöm pár problémámmal, amik hol ritkábban, hol gyakrabban kerülnek elő az életem során.
Kezdjük a számomra legaggasztóbb, gyakrabban felmerülő gondommal. Ez pedig nem más, mint a szexualitásom. 9 éves koromban kezdtem el kamaszodni, ami a megszokottnál korábbi. Édesapám külföldön dolgozik, így egész életemben aligha láttam. Nagyon sok fontos részéből életemnek kimaradt sajnos. Szóval van és volt apám, de nem túl szoros a kapcsolatunk. Ebből kifolyólag nem volt mellettem férfi személy, aki irányt mutatott volna a számomra legnehezebb időszakaimban. Egy kisebb csalódás volt ez a számomra a saját nememben, úgy gondolom. Próbáltam más fiúkkal tartani a kapcsolatot, de egyik sem volt komoly, tartós barátság. Volt egy 2 évig tartó is, de hiába kapartam vissza magam, végül elhagyott az a személy, és újból visszakerültem a mélybe. Saját magamnak kellett kitapasztalnom, hogy működök. Mit kell tennem, hogy férfiasabb legyek? (Ugyanis nők vesznek körül 90%-ban jelenleg is) Botladoztam, senki nem mondta, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek megvannak a gyönyörei is, de a hátulütői is.
10 éves koromban egy akkor osztálytársam elkezdett foglalkozni a szex témával. Éretlen volt, én pedig tapasztalatlan ebben a témakörben. Több nap után felkerestem az ezzel foglalkozó oldalakat. Azután sajnos bekövetkezett, amit nem vártam. Elkezdtem az önkielégítést, felnőtt filmek nézegetését. De a legtöbbször híresebb, jó testű férfiak képeinek nézegetését. Ez átterjedt a homoszexuális pornó nézésére is. 13 évesen már nagyjából elkezdtem gondolkozni ezen, hogy nem jó dolog. De már késő volt. Mai napig szenvedek ebben. Ugyan a nőkhöz is vonzódom (ami ebben az évben tisztázódott bennem), az önkielégítést ahogy csak tudom, hanyagolom, illetve a felnőtt filmek megtekintését is nagy mértékben sikerült visszafognom. De függő lettem. Érzem magamon. Próbálok kikászálódni ebből, és sikerül is, de hihetetlenül lassan. Még nem estem vissza szerencsére ebben a függőségemben. Egyszerűen jelenleg ott tartok, hogy biszexuálisnak tartom magam. És itt jön a jelenlegi problémám ezzel kapcsolatban.
Bármikor előkerül a szexualitás téma, már reflexszerűen elkezdek hazudozni. Ugyan ebben van valóság is, de sajnos nem az egész az. Csak elég kínos, és szenvedéssel teli, amikor nagyon kedves, szép nőket, jó testű férfiakkal találkozom. Meg kell fékeznem magam. Főleg a férfiakkal kapcsolatban. Ez a reflexem lép életbe. Pár ember tud tőlem olyan történeteket, amik “megtörténtek” velem, és megjelenik benne a homoszexualitás. DE ezek sajnos nem valódiak. Egyszer elkezdtünk beszélni erről a témáról, és csak dőltek belőlem a történetek, mintha történt volna valami igazán. Ám ez nem így van. És egyetlen egy ember van, akinek mondtam hasonló történeteket, hazudtam neki, pedig nagyon szeretem és tisztelem őt. Nem szeretném megbántani, amit tettem. Mert nem érdemelte meg. De elvesztettem a kontrollt egy pillanatra, és dőltek belőlem. Hogyan tudnám ezt megfékezni, amíg nem bizonyosodik be teljesen a valóságban, hogy biszexuális vagyok? Nem szeretnék hazudni azoknak, akiket szeretek. Senki sem gyanítja rólam, hogy mi a szexualitásom valójában.
A második problémám. Jelenleg a bőrömön kiütésszerű bőrbetegség alakult ki. Négy fajta betegség lehet. Már beletörődtem, ugyanis az utolsó esélyem most él. Ha a pénteki bőrklinika teszt után kiderül a betegségem, akkor pontot tehetnénk egy kérdőjel helyére. Viszont aggódom, hogy egy életem végéig velem maradó betegséget szedtem össze, vagy genetikával kaptam. Hogyan éljek később ezzel együtt, ha valóban ez fog beteljesülni? Nem szégyenkezem miattuk, de kellemetlen érzés egy közösségben foltos testtel átöltözni, testmozgást végezni.
A harmadik problémám. A családomban megannyi probléma van, mint másoknál. De a legrosszabb, amikor a nővérem, szüleim tüzében állok. Mindenki mondja nekem a gondjait, én pedig szívesen meghallgatom őket. De ritkán sikerül csak szelektálnom, mi is igaz. Illetve a saját véleményemet is megzavarja. Ez szerencsére kevésszer fordul elő az utóbbi hónapokban. Az édesanyámnak sajnos gyermekkori traumáiból kifolyólag vannak nagyon durva cselekvései, amiket nem tudok megérteni. Ilyen például, amikor kritikát hall, valaki tévedett véletlenül, ideges (ami elég sokszor megtörténik) flegmán kezd el beszélni. Sajnos elmondhatom róla, hogy sokszor forrófejű. Nagyon sokszor vészmadár. Ha vendégek jönnek, valamit nem ért, valami újjal találkozik, elkezd pánikolni. Amit megkér, hogy elvégezzünk, azt azonnal kell. Nem érti meg, hogy van magánszférám, ami a szobám. És sokszor egyedül szeretnék lenni. Amikor elmondom neki, hogy szeretnék egyedül lenni kicsit, akkor sem hagy engem, csak bizonyos győzködés után. Aggódik értem, tisztában vagyok ezzel. Viszont jobbnak tartom, ha nem mindent tud rólam. Ugyanis még jobban aggódna értem. Ezért sem mondtam el a pszichológus ügyet, ugyanis nem szeretném hallgatni, hogy a lelki dolgaimat beszélje ki másoknak (volt rá példa), zaklasson a személyes problémáimban. (A zaklatást egy gyengébb verziójára gondolok. Mondhatni inkább nem hagy fel a dolgokkal, nem engedi el, hiába kérem meg, hogy ne beszéljünk róla, hajtogatja továbbra is.) Sokszor megmondom neki a véleményemet tisztelettudóan, emberi módon. Ez a legfontosabb nekem. Emberek vagyunk, emberként beszéljünk egymással. De ő ilyenkor előveszi tarsolyából a megszokott mondatokat, flegma stílussal kiszépítve. És nem tudok segíteni neki, mert lepereg róla. Ott tartok, hogy kistinédzser fejjel én mondom a saját szüleimnek, hogy beszéljünk emberi módon. Amikor pedig nem akarok velük beszélni, csodálkoznak rajta. Nem veszik észre, mit tettek. Édesanyám nem fogja fel, amit kimond. Nem érzi bántónak. Nem érzi a súlyát. És ezt nem csak én tapasztaltam már meg.
Édesapám próbál felém közeledni, de a sok kimaradt év után (amit tudok, hogy részben nem csak az ő hibája) túlságosan gyors nekem ez a tempó. Nem ismerem a személyiségét nagyon. Aligha fel tudok sorolni róla tényeket pár oldalban.
A negyedik gondom. A hazudozás egy reflex egy régebbi depressziós koromból (Ami 1,5 évig tartott, és egy tőlem két évvel idősebb lány segített ki belőle, akinek szintén voltak ezzel kapcsolatos tapasztalatai.), még mindig megmaradt. Kegyes hazugságokat csempészek be. Megdicsért ez a tanár, ezt mondták nekem. Egy-két történetet másokról kiszínezek. Mostanára akárcsak a szexualitásomnál, sikerül kordában tartani ezeknek a mennyiségét. Az igazságot mondom mostanában a velem történt valódi eseményekkel kapcsolatosan. De sajnos néha kicsúszik. Ez szerintem a régebbi elnyomás miatt egy enyhébb feltűnési viszketegség, akárcsak a szexualitás témában. (Még egyszer megemlítve) És ez rossz érzéssel tölt el, hiába véletlen. Hogyan tudnék még jobban figyelni arra, hogy ne történjen ez velem, hogy tudnám kiölni magamból ezt az enyhébb feltűnési viszketegséget?

1., Hogyan állítsam le a hamis erotikus történetek kreálását, hogy ne hazudozzak, bántsak meg senkit?
2., Ha egy komolyabb bőrbetegségem van, hogyan tudnám elfogadni?
3., Mit tehetnék édesanyám érdekében, hogy segítsek neki?
4., Hogyan tudnék még jobban figyelni arra, hogy ne történjen ez velem, hogy tudnám kiölni magamból ezt az enyhébb feltűnési viszketegséget?

Amit betöltöm a 16. életévemet, felkeresek egy pszichológust személyesen. De jelenleg ideiglenes válaszokra van szükségem, hogy addig kihúzzam.

Előre is nagyon köszönöm a segítségét!

Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy a kora nem jelenti azt, hogy ne kérhetne szakszerű segítséget. Hiszen szüksége van rá. Az édesanyjával fontos volna beszélnie a szenvedéséről, kérnie a támogatását. Iskolapszichológushoz azonban ennélkül, akár most is fordulhat, ha van ilyen a környezetében.
A szexualitással való problémája azt gondolom, hogy a többi kapcsolatával összefügg, amíg meg nem kapja a figyelmet és törődést amire szüksége van, addig nem tudom van-e rá megoldás. A bőrbetegségéről szerintem akkor volna érdemes beszélni, ha már tudja, mivel áll szemben. Illetve a félelmet és a szégyent, amit ezzel kapcsolatban érez akár már most is lehet professzionális keretek közt megérteni. (Pszichológussal való négyszemközti konzultáció során).
Igen nehéz lehet Önnek, hogy a szerettei rendszeresen túlterhelik Önt a saját porblémáikkal. Szerintem jó, hogy Ön próbál ennek gátat szabni. Az édesapjának is érdemes lenne elmondania, hogy lassabb tempóra volna szüksége.

Sok sikert kívánok hozzá!

Üdvözlettel:

Habis Melinda Egyéb / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!

Sajnos a párommal szemben szinte minden kis kérdésére felhuzom magamat. Megemelem a hangom. Sajnos ez már lassan a baráti körben is elöjön. Emiatt nagyon sokat veszekszünk. Mi lehet az oka? Miért förmedek rá/rájuk.
Elöre is köszönöm segitségét.

Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! A levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne először is szakorvoshoz (pszichiáter) fordulnia, hogy vajon áll-e a tünetei mögött valamilyen hangulatzavar vagy egyéb betegség. Át kellene gondolnia, hogy milyen stressz érte Önt az elmúlt időszakban, ami hozzájárulhatott ennek a viselkedésnek a megjelenéséhez. A párjával szemben van-e valamilyen neheztelése Önnek (régi elnyomott sértettség vagy csalódás), ami miatt így viselkedik vele? Ezeken gondolkodjon el. Üdvözlettel:

Szabó Lili Indulatkezelési problémák / 2019.03.13.

Kedves Doktornő!
Nem értem magam, nem értem a legjobb barátomat. 18 éves fiúk vagyunk, és számomra ezek a viselkedések idegenek, és kérem segítsen megérteni, mert egyszerűen belebolondulok.
Ő introvertált, visszahúzódó, aki meg akar felelni a társadalomnak, pontos és nem szeret sehonnan hiányozni.
Én ambivertált vagyok, elég barátságos, és szeretek sokat beszélni, késős vagyok, és ahol csak lehet időt sportolva kihúzom magam a dolgok alul.
A barátom nem szeret suliból hiányozni, amikor adtak igazolást neki verseny miatt, akkor is fél napot feljött a fontosabb órákra, de máskor se jön hamarabb el (vannak órák amelynél a tanár elenged bármilyen indokkal). Azzal védekezik, hogy azért marad mert neki érdekesek, de azért amikor igazolást kapott, azokra mégsem maradt, csak a fontosabbakra.
Én mindent kihasználok, hogy kevesebbet töltsek el a suliba, nem érzem elememben magam, és úgy érzem időpocsékolás olyan órákon maradni, ahol nem muszáj.
Úgy volt, hogy ma megyünk versenyre, és 10-kor indulunk, de 8-ra fel kell menni a suliba, én ezt így félfüllel hallottam. Ezért tegnap írtam a barátomnak, hogy meg kéne tudni a részleteket, és azt írta, 10-kor megyünk. Ma reggel vártam, mikor jön suliba, és hívom, és kiderült, hogy ő alszik, és fel se jön, mert igazolják az egész napot. Fizika óra az első, amit ő nagyon szeret elmondása szerint.
Nagyon fáradt vagyok, keveset alszom, és ha 2 órával többet aludhattam volna az nekem sokat jelentett volna, de hát ő azt gondolta én tudom hogy nem kell felmenni. Nem szólt nekem senki semmit, de mégis egyértelmű volt neki, hogy én tudok erről, még akkor is ha megkérdeztem őt. Amikor ezt meghallottam nagyon kiborultam, gondolom a fáradtság is közrejátszik, de amúgy is nem viselem jól a hirtelen programváltást, és főleg nem az agyatlanságot; ez az volt, mert tudott róla, és nekem nem szólt.
Én ezt nem tudom felfogni kedves doktornő! Miért nem szólt nekem? Honnan feltételezte, hogy én ezt tudom? (Amúgy az osztályba szinte mindenki ilyen, senki se mond semmit el, hallgatnak… nem tudnak információt közölni, de még szerezni sem – mindent én intézek, szervezek – ha néha nem, akkor ilyen káosz van).
El nem tudom képzelni, hogy ő miket gondol, miként működik. Nekem ez felfoghatatlan. Ön szerint van valami magyarázata a viselkedésének? És hogyan lehetne ezen változtatni?
A másik kérdés ami nem hagy nyugodni, az az hogy a fizika elég fontos óra és szereti is, akkor miért is nem jött fel? Ön szerint igazam van abban, hogy egy álarc az hogy ő szeret minden órát és azért marad mindig ott? A valódi indok az az hogy megakar felelni a tanároknak, az iskolának, és nem akar kiskapukat keresni. Hiányzást nem kap érte, a tanárt se zavarja, de az ő lelkiismeretét mégis. De ezek ellenére, mégis ellóg olyankor is amikor nem mondták meg nekünk biztosan hogy 10-re menjünk vagy 8-ra. Mivel csak ő feltételezi, hogy mehetünk 10-re. (Azaz nem mondta nekünk senki, hogy 8-ra menjünk fel vagy sem, hanem ő vonta ezt logikusan le)
Kedves Doktornő! Én tehetetlenül állok a helyzet előtt, nem értem az ő viselkedését, nem értem magam hogy miért akasztott ez az esett ennyire ki (persze a fáradtság nagyon közrejátszott). Miként lehetne ezeken változtatni?
Várom mielőbbi válaszát és köszönöm szépen!

Kedves Kérdező!

Megértem, hogy rosszul esik Önnek, hogy senki sem szólt a programváltozásról, hiába kellett bemennie az iskolába. Talán mindenki a másikra vár, ezért fordulnak elő ezek a kellemetlen szituációk. Szerintem érdemes lenne erről beszélniük, esetleg a közösségen belül kialakítani egy információs láncot (ki kinek szól, ha történik valami érdemleges).
Elképzelhetőnek tartom, hogy a barátja valójában nagyon is szeretne megfelelni az elvárásoknak, de lehet hogy ezt Önnek, vagy akár még önmagának sem meri bevallani.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Indulatkezelési problémák / 2019.03.13.

Tisztel doktornő!
18 éves biszexuális fiú vagyok, de jelenleg a fiúk érdekelnek jobban. A tegnap beszéltem a háttér társasággal, direkt LMBTQ első-segély vonal. Arról beszéltünk, hogy miként kerülhetnék közel egy fiúhoz.
Éjjel viszont furcsa álmom volt, és az igazság hogy kicsit nem hagy nyugodni, talán ön tudna segíteni ebben.
Azt álmodtam, hogy beszéltem egy pszichológussal, aki LMBTQ szakértő, és azt mondta én transznemű vagyok, és hogy idővel szerelmes leszek az anyámba. Elmondtam neki, hogy valóban mikor 2-3 éves volt úgy éreztem mintha szerelmes lennék belé, de ez hamar elmúlt és óvodában egy lányba szerettem bele. Persze lehet ilyen kicsikén csak erős érzelmek voltak, a szeretet, csak így visszaemlékezve a szerelemhez hasonló dolog. Az álmomban még azt is mondta a szakember, hogy minél többet beszélek vele, annál biztosabb hogy beleesek.
Fogalmam sincs, hogy ez az álom jelenthet-e valamit. Én szerelmes vagyok egy fiúba, és a lányok nem is annyira érdekelnek, el se tudnám képzelni hogy a saját anyámba beleszeressek.
Az biztos, hogy ez a beszélgetést azért álmodtam, mert tegnap ezzel zártam a napom, és sokat beszélgettem anyummal is. Viszont, hogy ezek a dolgok miként kapcsolódnak össze, fogalmam sincs.
Kicsit visszagondolva az álmomra aggódok, hogy valóban lehet-e valami rejtett jelentése.
Várom válaszát és köszönöm szépen a segítséget!

Kedves Kérdező!

Szerintem nagyon jó, hogy igyekszik megérteni az álmát, hiszen ez a tudatalattink üzenete ami az aznapi, velünk történt események feldolgozásának és elraktározásának melléktermékenént keletkezik. A megfejtése azonban korántsem olyan egyszerű, közös gondolkoást igényelne a kérdéseire adandó biztos válaszok megtalálása érdekében.
Sorai alapján tehát legfeljebb feltételezéseim lehetnek. Azt talán Ön is tudja, hogy életünk során több lépésben távolodunk el az anyánkkal való szimbiotikus kapcsolattól (születés, szoptatás elhagyása, közösségbe kerülés stb). Ez a kezdeti szerelem tehát természetes. Az Ön számára most valami miatt mégis ijesztőnek tűnik. Mit gondol miért? Mivel járna, ha mégis a nőkhöz vonzódna (jobban)?

Üdvözlettel:

Habis Melinda Önismeret / 2019.03.13.

Üdvözletem doktornő!
A problémám az lenne, hogy nem tudok lefeküdni este időben, egyszerűen képtelen vagyok rá, miközben érzem mindjárt összesek.
Nagyon stresszes időszak van a suliban, emiatt próbálok tanulni otthon, de nem megy, mivel folyton gépezek, húzom az időt. Egyre fáradtabb leszek, mert későn fekszem. Amikor leülök a gép elé délután egészen éjfélig ott ülök. Persze van, hogy beszélek szüleimmel órákat még, vagy elmegyek valahova, de a lényeg hogy ha este odakerülök a gép elé, az biztos eltart 12-ig, ha nem 1-2-ig. Két napja egy új játékot találtam és annyira megtetszett, hogy 2 órát aludtam összesen.
Nem mondhatnám magam gépfüggőnek, mert ha nem gépezek is későn fekszem. Vagy elbeszélem az időt, vagy eltévézem, vagy akkor támad kedvem takarítani. De tanulni is sokszor éjjel akarok. Este érzem a legélénkebbnek magam, és a napnak a legjobb pillanat, sokszor euforikus érzéssel tölt el este zenét hallgatni, vagy alapból gondolkodni, vagy bármit csinálni. Este mindent nagyobb élvezettel csinálok.
Ritkán nagyon fáradt vagyok, de ilyenkor meg leülök a gép elé és még fáradtabb leszek, és nem tudok lefeküdni, csak amikor látom hogy megint éjfél.
Nekem a 10 óra túl koránnak tűnik, és ha még esek is össze a fáradtságtól akkor se jön hogy ágyba bújjak. Fogalmam sincs miért lehet ez, de úgy érzem ez az egyenes út az öngyilkosság felé. Egyre kimerűltebb vagyok, és tudom hogy ez milyen káros. De sajnos ez sem érdekel, az sem hat meg ha egész nap fáj miatta a fejem, úgyse fekszem másnap le.
Ez az állapot már 4-5 éve fent áll nálam, most 18 éves vagyok. Régebb játékfüggő is voltam, de erről leszoktam, és jelenleg nem érdekelnek annyira, csak 1-2 órát játszok, inkább facebookozok, sokat youtobozok, és pszichológiai dolgokat keresgélek.
Lényegében imádok éjjel fent lenni, de suli közben nehéz mert korán kell kelni. Vakációban viszont sokszor 3-4-kor fekszem és délbe 2-kor kelek. Olyankor nincs gond, bár akkor is jó volna hamarabb lefeküdni.
Mit tehetnék hogy ez változzon?

Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Ha jól értem, akkor a tanulás elkerülése miatt is alakulhatott ki ez a viselkedés, amin az új játék is rontott, amit nemrég felfedezett. Érdemes lenne időbeosztást készítenie, amihez tartania kellene magát, akár a szülei segítségével. A napi illetve a heti rendjébe előre be kellene tervezni, hogy mikor milyen tevékenységet folytat. A tanulásra nagyobb időintervallumot kell hagynia, mivel eleve nehezen áll hozzá. A rendszeres sportot is érdemes lenne beiktatnia a jobb alvás érdekében. Próbálkozott-e már gyógynövény alapú alvást segítő készítményekkel? Javaslom, próbálja meg rendszeresen szedni. Az esti/éjszakai órákban már ne gépezzen, ha 11 után sem álmos, olyan tevékenységet végezzen, amit nem szeret (pl. mosogatás, könyvolvasás), ez is segítheti az elálmosodást. Amennyiben nem változnak a tünetek, javaslom pszichológus felkeresését (akár az itteni munkacsoportból). Üdvözlettel:

Szabó Lili Alvászavarok / 2019.03.13.

tisztelt Szakorvos!

egy olyan jelenség vegett irok ami paromnal tapasztalhato mostansag,2-3 hete.
feleseg 3 szules utan egy hasi serv műtéten tul esve egy eletmod váltó program résztvevője.ennek mar van szemmel lathato jele is.
ami aggasztja az az hogy mostanaban nagyobb a vagyam az intim percekre de neki is.viszont amint emlitettem ha kozeledek fele akar puszi akar simogatas formajaban akkor minden porcikajaban megremeg.azt mondja kellemes az.erzes de nem tudja mitol van.sokszor annnyira megremeg hogy a.mutetje helye ami meg erzekeny kisse fajni kezd.ez a.jelenseg egyuttlet utan is jelentkezik csak erosebben.
felesegem 35’eves.
mitol lehet nala ez a jelenség,az összerezzenes,vagy nem tudom minek lehetne nevezni.

koszonettel.

Zoltan

Kedves Zoltán!

Ha jól értelmezem a levelét, akkor a felesége életmódváltása azzal járt, hogy izmodosott, jobban néz ki, mint korábban. Ez a szexuális életük fellendülését okozta, ami a párja elmondása szerint számára is pozitív fejlemény. A remegés azonban ettől függetlenül jelen van. Ennek oka lehet szervi, vagy pszichés. Utóbbinak megállapításához pszichodiagnosztikai vizsgálatra van szükség, amelynek elvégzéséhez pszichológus felkeresése szükséges.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Egyéb / 2019.03.13.

Kedves Drnő!
Mit tegyek ha a párom teljesen figyelmetlen, már-már tiszteletlen? Állandó probléma az, hogy ha lever valamit (könyvet, díszt, stb) nem teszi vissza. Tudja, hogy ezt nem szeretem, de mégsem próbál a viselkedésén változtatni. Vagy talán igaza van és csak én fújom fel a dolgot?

Kedves Kérdező!

Köszönjük bizalmát!
Talán érdemes lenne elmondania neki, hogy ez mennyire zavarja Önt.
Biztos van olyan dolog, ami meg őt zavarja. Mondja el, maga mit tesz azért, hogy ebben változás legyen.
Beszéljenek ezekről a zavaró viselkedésekről, és próbáljanak megoldást keresni, hogy zökkenőmentesebb legyen az együttélés.

Üdvözlettel.

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Üdvözlettel,
úgy érzem nem tudok dönteni, abban sem, hogy ténylegesen segítene ha pszichológushoz fordulnák.
13,5 éve vagyok együtt a párommal, van 5.5 éves kisfiunk.
Párom már korábban is megcsalt, volt, hogy még a kapcsolatunk elején. Miután összekötöztünk rá jöttem egyéb netes flörtölésekre. persze veszekedtem vele miattuk, azt a sors úgy hozta, hogy egy ideig külön kellet lennünk, szenvedtünk egymás nélkül mind ketten. Amikor újra együtt lehettünk egy ideig óráig jó és szép volt minden majd újra rá jöttem, hogy neten flörtölget elmondása szerint csak szórakozás, még bizonyítás céljából. Tudni kell nem járt el otthonról, úgy hogy ez csak virtuális flört volt. Később saját lakásba költöztünk közben terhes lettem, megszültem neki új munkahelye lett. Amikor megszületett a fiunk teljes egész család lettünk, minden rendben működött. Míg egyszer csak nem kezdett el hanyagolni, ingerült lenni ekkor nekem ez gyanús lett. Próbaltam vele beszélni, és ő közölte velem, hogy el akar hagyni mert valami megváltozott benne. Könyörögtem neki hogy ne tegye . Össze törtem meg ijedtem ott volt a 10 hónapos kis fiunk. Sejtettem, hogy valaki van a háttérbe, ez be is bizonyosodott de mikor már egyértelmű volt hogy van valakije meg akkor is tagadta. Pár nap után ő könyörgött, hogy menjünk vissza hozzá. Megtettem mert megijedtem es mert szerettem, ezek után en mindent elkövettem hogy boldoggá tegyem. De persze mellette fájt is. Azóta volt 1-2 sejtésem az elmúlt években hogy megcsal, egyértelmű bizonyítékom nincs, de hanyagolt, más lányhoz járt azzal hogy csak barátok. Betegesen féltékeny lettem, olyan szinten hogy mindent megszóltam, tudom ez hiba de sosem úgy hisztiztem hogy nem volt okom ennél az esetnél is az ok az volt hogy a bizonyos lányt különbözően becézgette. Nem hagytam el meg ha minden jel arra is utalt, hogy viszonyuk van. Mert nem tudtam 100 % ra. És most újra kiderült, hogy mellettem viszonya van, már több hónapja tart, pedig most tényleg minden rendben volt köztünk, nem féltékenykedtem főleg nem arra a lányra, pedig „Húzták vele az agyam, de jót nevettem. Majd ősszel újra észre vettem párom más lett velem, akkor mar volt hogy kérdőre vontam de meg nem gyanúsítottam( próbaltam vele beszélni) viszont később több ember alított meg azzal hogy látták mással na ekkor újra a hiszti, beszélni nem lehetet vele mert folyton engem mondott elme betegnek, meg hogy nem igaz. Hagytam annyiban de úgy hogy meg fogadtam odáig nem álok le míg egyértelműen nem bizonyosodik be hogy igaz e vagy sem. Töbször próbáltam vele ez idő alatt beszélni. Egyre több embertől hallottam, követtem őket, sikertelenül bar ha akkor le buknak valószínű hogy még vele maradtam volna mert szerettem, és képes lettem volna még egy esélyt adni neki. Viszont mar nem bírtam tovább mondtam neki tudok róluk, akkor is en voltam a hülye elmebeteg. Ahogy beszélt velem az mindent ki ölt belőlem. Együtt voltunk de mégsem, látszólag ő nyugodt volt és próbált nem feltünést kelteni, reménykedtem hogy végre belátta és mellettünk dönt. Nem így lett bár ő nagyon igyekezett úgy viselkedni hogy ne vegyem észre. de történt egy két olyan dolog ami számomra egyértelmű jel volt, most végre van bizonyítékom hogy minden igaz volt. Együtt vannak együtt dolgoznak. Ő hordja munkába. Elmentem anyuhoz, jött a szánom bánom, még persze az okolás, mert féltékenykedtem. De en jelenleg már csak gyűlöletet érzek iránta, nem is az végett amit tett hanem hogy hányszor titulált elmebeteggé. Viszont kénytelen voltam haza menni mert a kisfiam olyannyira ragaszkodik hozza hogy eszméletlenre sírta magát, es en ezt nem tudtam elviselni. És fogalmam sincs hogy mikkép tovább ő azt alítja rájött mekkorat hibázott és hogy nélkülünk nem tud élni, meg én vagyok a másik fele. és hogy helyre akarja hozni. és hogy kezdjünk tiszta lappal. De nem tudom, meg lehet ezt is bocsájtani, jelenleg úgy érzem nem vagyok rá képes és nem tudok tovább vele élni, de viszont ott a fiunk aki annyira ragaszkodik hozzá hogy félek nagyon sérül ha külön válunk, igy is nagyon érzékeny. Talán még hajlandó lennék arra hogy ő végette, de nem tudom elképzelni. Kétségbe vagyok esve.

Kedves Kérdező!

Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna párterápiás segítséggel átgondolniuk a kapcsolatukat. Igen alaposan körbejérni a párja hűtlenkedésének időszakait. Megalapozni az Önök közti bizalom kialakításának lehetőségét. Persze ehhez szükséges, hogy Ön megélje adöhöt, tehetetlenséget, ami Önben van a történtekkel kapcsolatban. Egyértelmű, hogy szakszerű segítség nélkül nem fogják tudni higgadtan megbeszélni a problémáikat, rendbe hozni a kapcsolatukat. Az Ön félrékenysége nem lehet ok a megcsalásra, ez egyértelműen a párja hibás “problémakezelési stratégiája”.
Amennyiben a szakítás mellett döntene is javaslom a töréntek alapos végiggondolását szakember segítségével a feldolgozás a jövőbeni sikeresebb párkapcsolatok megalapozása céljából.
A kisfia éreke pedig az, hogy nyugodt és biztonságos környezetben nőlhessen fel. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a szülei is minél kiegyensúlyzottabbak legyenek.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Jó napot kvánok.

Nekem az a problémám, hogy nem találok prt magamnak.Milxen segítséget lehet ilyenkor igénybe venni. Hét éve egyedülálló vagyok.

Üdv,

Ágota

Kedves Ágota!

Köszönjük bizalmát!
Nehéz lehet egyedül lenni ennyi ideje, ha vágyik a párkapcsolatra.

A párkeresésre az interneten számos lehetőség adódik. Emellett az a tapasztalat, hogy az egyedül élő személy környezetében élő családtagok, barátok is szívesen “közvetítenek” társat.

Ha abban kér segítséget, hogy elfogadja az egyedüllétet, abban érdemes pszichológushoz fordulni.
Ez esetben ajánlom bizalommal munkacsoportunk tagjait.

Üdvözlettel,

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.

Tisztelt Doktornő!

19 éves fiú vagyok. 3 hónapja vagyok együtt egy lánnyal, akit egy szórakozóhelyen ismertem meg. Köztudott, hogy ilyen helyeken aki talál valakit, nem számíthat hosszútávú, komoly kapcsolatra. Bár a mi esetünk mégis rendkívüli. Ő egy végtelenül jóindulatú, intelligens, kicsit csendesebb típusú személyiség. Nekem sem volt feltett szándékom megismerkedni senkivel ott azon az estén, egyszerűen csak jól akartam magam érezni a barátaimmal és táncolni. Úgy indultunk neki, hogy megismerjük egymást, találkozgatunk és majd idővel kialakul valami. Mára már őszintén szeretem, bár erős kételyeim vannak az ő érzéseivel kapcsolatban. Ő azt mondja szeret, bár nem tudhatom neki mennyire értékes kimondani ezt a szót és hogy úgy is gondolja-e. Amikor személyesen találkozunk látszólag minden rendben van. (Legalább is egy kívülállónak nem esne le a tantusz, hogy valami gáz lenne.) Több ok van amiért ezt érzem. – A csókolózások száma jelentősen lecsökkent, ami azért különös mert korábban állandóan, már-már megállás nélkül egymást “faltuk”. Olyannyira lecsökkent, hogy néha csak találkozásnál illetve elköszönésnél adunk 1-1 szájrapuszit. Persze én próbálok mindig kezdeményezni, de ha elkezdjük a nyelves csókot ő mindig csak szolidan és finom módon abbahagyja és egy kényszermosollyal be is zárja. Ez nekem rendkívül furcsa. (Igényes vagyok, tisztán tartom a számat, soha nem voltak problémáim sem a fogaimmal, sem a leheletemmel.) Egy pozitívum van a dologban, hogy szeretkezés közben, előtte és utána nincs ilyen probléma a csókolózással. Őszintén megmondva a csókok megcsappanását még nem hoztam fel neki. – Nem mutat be ismerőseinek, sokaknak nem mondja el, hogy együtt vagyunk. Személyesen csak egy barátnőjét ismerek. Ez is arra ad okot, hogy kételkedjek. Felmerül bennem, hogy esetleg nem akar felvállalni mások előtt. Itt megint csak meg kell ,hogy jegyezzem teljes érthetetlenségben szenvedek, ugyanis szüleinek viszont bemutat és az előtt egy barátjával sem tette ezt meg elmondása szerint. (Soha nem voltam elszállt, nagyképű, de hadd jegyezzem meg megint, minden önelégültség és önfényezés nélkül, hogy a viselkedésemmel és a kinézetemmel minden rendben van. Sportos, viszonylag szálkás alkatom van, tisztán és igényesen tartom magam.) – Végül de nem utolsó sorban amióta rendszeresen találkozunk többszöri alkalommal is fel merültek a korábbi viszonyok, az ún. “exek”. Mesélt arról, hogy hogyan ért véget az előző kapcsolata illetve, hogy az előző fiújában nagyot csalódott. Továbbá van amikor viccesen fel merül egy-egy beszélgetésnél az “exe” valamilyen érdekes összefüggés által és barátnőm egyfajta poénburokban hozza felszínre amit róla akar mondani, mintha csak tökre’ természetes lenne, hogy a volt kapcsolatainkról beszélünk. Belőlem is ki szeretett volna húzni bizonyos dolgokat az előző barátnőimről, bár én finoman és határozottan el mondtam neki, hogy erre igazán semmi szükség, az már a multté és csak magunkkal foglalkozzunk. A szexxel nincs semmi gond általában heti 2x vagy 1x vagyunk intim együttlétben. Egy alkalom esetén többször is szeretkezünk egymás után. Az egyik dolog, ami még nem adott okot a totális kétségbeeséshez az ez, viszont még is vannak kételyeim más téren. Kedves doktornő, tudom, hogy ön így távolból nem fog leszűrni mindent, viszont nagyon kíváncsi lennék a leírtak alapján a véleményére. Állhat valami ennek a kapcsolatnak a hátterében? Beszélgessek el barátnőmmel komolyabban? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!:)

Kedves Kérdező!
Úgy veszem ki soraiból, hogy a kételyeire érveket és ellenérveket is tud felsorakoztatni. Lehet, hogy párjának több idő kell, hogy bemutassa minden ismerősének, nem tudjuk, hogy mennyire biztos az érzéseiben, miket gondol ezekről a kérdésekről, amik Önben megfogalmazódnak. Esetleg hasznos lehet, ha felveti neki a dilemmáit. Írja, hogy a lány csalódott korábban, az is lehet, hogy emiatt mutatja be csak lassabb tempóban önt az ismerőseinek? ez csak egy feltételezés a részemről. Lehet, hogy azért hozza szóba az exeket, hogy tesztelje, hogy ön is olyan-e vagy épp nem olyan, mint ők? Elképzelhető, hogy újabb csalódástól akarja megvédeni önmagát? 3 hónap alatt nem feltétlen tudjuk még kiismerni a másikat, sőt. Türelemre bíztatnám Önt és arra, hogy legyen párjával őszinte. Merjen kérdéseket feltenni neki.
Minden jót kívánok!

Párkapcsolati problémák / 2019.03.13.