Tisztelt Doktornő!

19 éves lány vagyok és még nem volt egy normális párkapcsolatom se. Mindhárom fiúval interneten ismerkedtem meg és viszonylag gyorsan összejöttünk.
Az első kapcsolatban 3 hónapig tartott, nem voltam szerelmes a srácba és nagyon nem tudtam vele elképzelni semmit. Talán egy kis röpke fellángolás volt.
A második sráccal 7 hónapig voltam együtt, érzelmileg zsarol, teljesem kikészített, mostanában eljutottam arra pontra, hogy undorodom tőle. Belé talán szerelmes voltam egy kicsit, de az gyorsan elmúlt.
Most az utolsó kapcsolatom 3 hónapig tartott, a fiú szakított, viszont ez eléggé megviselt.

Mi lehet velem a baj, hogy nem tudok egy normális hosszútávú párkapcsolatot kialakítani? Minden lány barátnőmnek évek óta tartó kapcsolata van, nekem megy csak egyszerűen nem megy.

Tisztelt Doktor Nő!
Bocsásson meg, hogy zavarom. 10 éve váltam el, (13 év után) egyedül nevelem 13 éves kisfiam. 3 éve létesítettem párkapcsolatot ő fiatalabb volt 4 évvel. Egy helyen lakunk, egy helyen dolgozunk. Neki nem volt gyermeke. Szerelem volt első látásra, de lassan alakult, szépen ahogy kell. Tökéletes. Séták, beszélgetések. Nehezen fogadtam el a korkülönbséget és a gyermektelenségét. Eleinte azt beszéltük szeretne, később azt mondta, sok minden változott mi vagyunk a családja, bármi lesz velünk marad. Terhes lettem. A kisbaba betegen született, nem maradt életben. Aznap este arra kértem, menjen el, keressen egy lányt akivel teljes életet élhet. (Nem akartam, hogy elmenjen, azt akartam erősítsen meg, hogy velem marad!) Sajnáltam őt, szégyelltem magam, a szülei előtt főként. Neki nagyon fontosak a szülei. Aznap este hazament hozzájuk. Soha többé nem keresett. Ennek két hete. A munkahelyen megpróbáltam beszélni vele. Közölte, hogy nincs miről, elküldtem. “Te letette a kötényt én a kalapot.” ezt mondta. És azt, hogy ne keress, le van tiltva a számod. Megdöbbentem, soha nem hívogattam, sőt, ellenkezőleg. Elfordult, ott hagyott, odébb ment szó szerint.
(Emlékszem az anyukája elmondta hogyan marta el az előző nőket, pénzt adott, ha szomorú volt, hogy vásárolgasson, stb. Most is mindig hozza az ebédet a munkába. 40 éves, nem hagyják élni.)
Nagyon fáj, a kislányunk tökéletesen szép lett volna.
Itt állok egyedül, nincs kit átöleljek, nem tudok dolgozni bemenni, mert ő ott van. 20 éve dolgozom a bíróságon, nem akarom feladni, imádom a munkám.
A kérdések záporoznak, miért fordult el, miért nem beszél velem, miért tilt le? Úgy éreztem nagyon szeret minket vajon igaz volt? Hogy tudott ilyen könnyen túllépni rajtunk, Mit tegyek, hogy helyesen cselekedjek. Így nem tudok dolgozni, gondolkodni. Mindig határozott, optimista ember voltam. Most egy senki vagyok, egy semmi.

Kedves Pszichológus!

Kérem, hogy szíveskedjen segíteni az alábbiakban:
A feleségemmel és velem kb egy hónapja az történt, hogy egy parkolás közben a feleségemnek célszerűbb volt a parkolás előtt kiszállnia az autóból és a parkolás idejére az utó hátuljára helyezkedett. Kihasználva a lehetőséget figyeltem az arcát és vártam a jelzéseit, hogy segít a parkolásban. Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben két-három megoldás közül választhat az ember. Vagy csak a segítőjére figyel és megbízik benne teljes mértékben és a kapott információk alapján elvégzi a tolatást, vagy a segítőjére is figyel, és a környezetre is és esetleg felülbírálja a kapott információkat, vagy teljes mértékben a saját érzékszerveire támaszkodik és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a segítő információkat. A mi esetünkben én teljes mértékben a feleségem segítségre támaszkodtam. Nem jött jelzés, gondoltam mehetek, majd egyszer csak hirtelen felemelt kézzel és „állj” kiáltással jelezte, hogy nekitolattam a mögöttünk lévő autónak.
A manőver befejeztével érzékeltettem a feleségemmel, hogy arra számítottam, hogy folyamatos jelzést kapok, nem csak akkor, amikor már kicsit nekimentem a mögöttünk állónak. Azt egyébként nem értettem, hogy miért nem vette észre, hogy folyamatosan őt figyelem, és az információira támaszkodom. Erre azt a választ kaptam, hogy „ne őt hibáztassam, mert én választottam ki a helyet, akkor biztosan egyedül is be tudtam volna állni az üres helyre.
Az óta ezen vitatkozunk, hogy mi a helyes és elvárható magatartás egy ilyen helyzetben. Az ő véleménye szerint már többször bebizonyosodott, hogy nem tud nekem tolatások alkalmával segíteni és kész, és nem kell annyira ezt felfújni, mint ahogyan én teszem. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy ha már egyszer úgy csinál valaki, hogy segítségadást következtethet ki a társa egy tolatási manőver esetén, akkor tényleg segítő jelzéseket adjon (folyamatosan), és ne csak akkor jelezzen, amikor már nincs elegendő idő a jelzésekre reagálva elkerülni a problémát. Úgy gondolom, hogy ezt egy férj-feleség kapcsolatnál jóval lazább kötödés esetén is alap elvárás, és nem gondolom, hogy képtelen lenne a feleségem (vagy akár bárki) olyan jelzéseket adni, amik használhatóak egy ilyen bizalomra épülő helyzetben. Piszkosul rosszul eset a történés, mert a feleségem ilyen jelegű magatartásából olyan érzések fogalmazódtak meg bennem, hogy akkor hogyan bízzak meg benne egy következő alkalommal, vagy akár egy ettől sokkal komolyabb helyzetben, vagy most akkor mi az amit kételkedés nélkül elvárhatok, vagy kaphatok tőle?
Kérem, hogy szíveskedjen segíteni, hogy valóban én reagálom túl a dolgot, amikor egy ilyen ártatlannak tűnő helyzetből a kapcsolatunk minőségére vonatkozó következtetéseket vonok le, vagy tényleg ne nagyon misztifikáljam túl az esetet.
Az eseményeknek persze vannak előzményei, amit röviden összefoglalnék: 2016 júliustól-novemberig már részt vettünk egy 8 alkalmas párterápián, melynek befejezéseként az alábbi jövőbemutató jó tanácsokat kaptuk (a teljesség igénye nélkül): Töltsünk ketten együtt több időt, ehhez akár egy segítő hálót kell aktivizálni magunk köré; a problémákat osszuk meg egymással, hogy ne kitalálni kelljen; a problémákat közösen oldjuk meg. Azóta családunkkal (2 gyermekünk van) sem voltunk kirándulni, nem hogy ketten a feleségemmel. Kétszer voltunk moziba a gyerekek nélkül kb februárban vagy március elején, és ennyi. A párterápia végét követően a feleségem eddig nem nagyon aktivizálta azt a részét, aki több időt akarna velem tölteni. Ezért azt hiszem, hogy joggal vetődik fel bennem, hogy mennyire szeret egyáltalán.

Soha nem akartam fiu gyereket. Raadasul tobb gond van vele. Eleve azert nem szeretem mert miatta folvagtak ( csaszar) utana az apa az fiut akart ahogy meg lett en mar nem voltam fontos. Mikor kiderult hogy fogyatekos en lettem a hibas, hog en tehetek rola, az apa itt hagyott csapot papot es egyedul kell neveljek fiut. Fogyatekost. Nem tudom elviselni ha a kozelebe is vagyok egyszeruen feszult vagyok, olyan mintha valami mergezo gomba lenne es nem is a gyerekem. Igaz az nagy valtozast hozott mikor Autista lett oltas kovetkezteben es uvoltott meg lerugott mikor kozeledtem hozza vagy megfogtam, atakartam olelni. Nem tudom mit tegyek egyszeruen az a teny hogy himnemu engem kikeszit.

Tisztelt Lili! Kérem segítsen! 55 év után testvéremmel megromlott a kapcsolatunk. Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy rendőrségi, bírósági ügyek voltak, vannak folyamatban. A békétlenséget ő és családja kezdeményezte. A pereket sorban vesztik el, melyeket nem tudnak feldolgozni. Az ügyek már több mint két éve folynak. Azóta pokollá teszi az életemet. Folyamatosan zaklat. Egymás melletti telken építkeztünk. Üvölteti a rádiót, ha meglát. Az utóbbi időben pedig trágár szövegeket énekelget folyamatosan, amíg kinn vagyok a kertben. Már nincs kedvem kimenni a saját kertünkbe, mert folyamatosan szidalmaz. Tudom, hogy hiába fordulnék bármiféle hatósághoz, nem foglalkoznának vele, főleg, hogy szomszédjaink nincsenek napközben itthon, illetve nem is szeretném őket a családi dolgokba belekeverni. Hangfelvételt nem készíthetek, mert abból nekem lenne problémám, ha az engedélye, beleegyezése nélkül felvenném a viselkedését. Kérem segítsen, mi lenne a legjobb megoldás a viselkedése ellen. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelem!!!Elsosorban elszeretnem mondani van egy 5 eves fiam.Kicsi kora ota nagyon siros es nyugos baba volt es van.Majdnem 3 eves korig szopizot nagyon osszenottunk nehezen valt le rolam ez nem is volt gond hanem rengeteget sirt,nyoszorgot.Nehezen szokta meg az ovit onnan is mindig nyoszorogve hoztam haza.Legtobbet velem volt ferjem estig dolgozot,nagyszulok meg ritkan jottek.Nagyon nehez volt ez az idoszak.Most kb. 1 honapja nagyon nehezen birunk vele minden nyafog,nem ugy van ahogy o akarja akkor megint kezdi.Van egy ovis tars nagyon csunyan beszel es persze a fiam is mondja.Csak egy nagyon jo baratja van az oviba az meg kezelhetlenebb gyerek es sok hulyesegbe beleviszi a fiamat.Nem figyelnek,piszkaljak egymast.Ha nincs ott teljesen maskepp viselkedi jo erteremben.Sajnos nem nagyon szeret rajzolni,festeni megcsinalni a feladatokat.Meg nem nagyon agodok erte ezert mert megegyszer lesz nagycsoportos mert ugy erzuk meg nem eret a sulira.Ami a legrosszabb.h ugy veszem eszre viselkedesi problemaja van.Nem tudok vele elmenni sehova mert mindenhol hisztizik.Ha van gyerek tarsasag akkor elvan nincs problema.Imad jatszohazakba lenni.Nagyon szeretnek segiteni neki mert borzaszto ez a minden napi nyoszorges.Es mi is a ferjemel nehezen birjuk,ilyenkor megbuntetjuk nem jatszhat a kedvenc jatekaval a tableten.Jatekaival leseul jatszani ha nem ulok vele jatszani.Nem szeret ha olvasok neki este meset,neha elviseli ha en talalok ki tortenetet.Volt pszihologus az oviba megfigyelte de konkret dolgot nem latot rajta.h nagy baj lenne.Hogyan tudnek segiteni neki,mert en is osszeropanok mert nagyon sajnalom.h. igy visekedik,olyan mintha nem tudna szeretet adni.pedig mi mindent megtetunk erte sok helyre mindig vittuk.h. jol erezze magat,imadjuk,igaz sokszok megbuntetuk,beallitottuk a sarokba de muszaly volt mert kibirhatatlan amit muvel.Jo volna valtozna ez a viselkedes mert nagyon ketsegbe vagyo esve.Valaszat elore is koszonom!!!Szep napot

Tisztelt dr nő. Jovo honapban kislanyom betolti a 7. Èvet. Vele kapcsolatosan irok önnek. Az az igazsag hogy aggodok èrte, ès sokszor nem tudom hova tenni a viselkedeset. Voltunk mar ketszer gyermekpszihologusnal mind 2 aztmondta semmi baja a gyereknek amit èn is tudok ès remelek. Mègis aggaszt ez a viselkedes.elozmènyeire vonatkozoan annyi tortent hogy 2eves koraban mèg szopizott nagyon anyas volt. amikor korhazba kerultem 2esfel hetre. korulbelul innnentol vannak vele problemak. amikor a korhazbol haza jottem mèg akkor is kerte a cicit de mar nem adtam neki vissza . egy par napig sirt de ahhoz kepest hamar letudott rola mondani. raszokott a cumira . viszont sokaig vilt egy olyan àllapot nàla hogy felkelt ejszaka es csak sirt sirt. a szemèt nem nyitotta ki olysn volt mintha àlmàba sirna … aztan kb masfel oras siras utan “” èszhez tèrt”” es vissza aludt. ez az àllapot màr elmult viszont mèg mindig elojonnek nàla fircsa viselkedesk. egy peldat elmondok. a multkoraban jatszottak a nagyobb testverevel es veletlenul meg rugta de srmmi komoly nem tortent mondtam is neki higy semmi baj nincs mert ö rogton elkezdett sirni. es hiaba mondtam h semmi baj nem haragszik ra senki. ö megis elkezdte azt amit szokott . ha valami őt risszul èrinti. ami abbol àll hogy sir becsukott szemmel. a szemet nem nyissa ki. fogja a mellkasat hogy faj a szive nem kap levegot. zsibbad a torka es ilyen szavakkal hozza ram a fraszt. kivittem a levegore az olembe ( mert azt mondta levan gyrngulve nem tud menni)ott aztmondta kicsit jobb bejottunk ugyanigy folytatta . mar ugy voltam vele kihivom a mentot mert fèltem h lesz valami baja de aztam lassan abba hagyta . szamtalanzor csinalta mar es minden alkalomkor azt gondolom ha mèg egy ilyen orvoshoz viszem . jaes most volt egy új amit mèg eddig nem mondott hogy vegyrm fel az olembe ne engedjem le. mert ő azt kepzeli higy nagy pókok vannak a foldon. de ezt orditva kiabalva. ketsegbe vsgyok esve miert csinalja ezeket. egyebkent nagyon ugyes ertelmes kislany torna tagozatos iskolaba fog jarni szeptembertol. kerem irja meg vèlemenyet nekem elore is koszonom.tisztelettel marcsi

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül…Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem.
Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben.
Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet…az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus…anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről.
És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól.
Kérem hamar válaszoljanak… Ez nekem nagyon fontoss lenne.

Üdvözlöm! Elnézést kérek,hogy levelemmel zavarom, de kétségbeesett vagyok a párommal való kapcsolatom miatt. Tavaly november óta vagyunk együtt, szeretek vele lenni, jó humorú, segítőkész, kedveli a 7 éves kisfiamat is. Interneten ismerkedtünk meg, melyet a személyes találkozás követett. Ugye az első időszakban a felek még azokat a dolgokat mondják a másik félnek, melyet szeretnek hallani, melyekben azért van egy kis áltatás is. Minden kapcsolatomat úgy alakítom, hogy amásik fél tudjon azokról a dolgokról melyek fontosak, természetesen meghallgatom a másik felet is , és úgy próbálunk közös nevezőre jutni. Konkrétan a szex a probléma nálunk. A párom 43 éves, elvált, egy gyerekes apuka, a gyermeket az édesanyja neveli az ország másik végében. Természetesen előadtam az igényeimet szex terén, hogy milyen gyakorisággal szeretném, nálam alvás alkalmanként stb. Tavaly november óta 6 alkalommal voltunk együtt, de ez sem nevezhető szex-nek, csak dirr-durr nevezetű valaminek. Állandóan jött a hitegetés hogy ha majd nyugodtabb lesz az élete..stb. mindig volt valami magyarázat amögött hogy miért nem igényli jobban és többször. Nála az együtt lét azt jelenti, hogy nálam van 2-3 órán keresztül, beszélgetünk, elmegyünk erre-arra, de sohasem az a vége hogy nálam vagy nála töltenénk az éjszakát. Már próbálkoztam szépen, csúnyán faggatni hogy mi ennek az oka, de valami magyarázat mindig akad, de nem a kérdésre. Az ismerkedésünkkor kijelentette, hogy ha olyan pasira vagyok aki csókolgat, meg simogat, az nem Ő, Ő soha nem volt ilyen és soha nem is lesz. A hat hónap alatt egyszer sem fogta meg a kezem, ha elmegy mellettem nem simogat meg, semmi gyengédség nincs benne. Ezek ellenére kijelentette, hogy ha Őt megcsalja valaki akkor a kapcsolatnak vége!!! Nem tudom mi lehet az oka hogy nem kellek neki, és ebből kifolyólag magamban keresem a hibát!!VVan olyan férfi akinek nem kell a szex??Vagy mással csinálja? Azt elmondta hogy alkalmanként segít magán….

Köszönöm válaszát!

Kriszti

Van egy pszichologiai feladatom és nem értem tetszik segiteni1??

Kedves Segítőm!
Tanácstalan vagyok. Jól működő kapcsolatom egyre feszültebbé tett. Az együtt élés nehezebbé vált, az esküvő és baba tervezése, mint mázsás súly ült rám. A páromat a végletekig szeretem, soha nem gondoltam, hogy lesz egyszer valaki, aki számomra ennyire tökéletes, akivel megvan az összhang. Éppen ezért féltem… elmondani azt a titkot, amivel már 7 éve együtt élek. Féltem, hogy ha kiderül, nem akar majd engem. Abortuszom volt. Az akkori párom bántalmazott, nem voltam elég erős, hogy vállaljam a babámat. Bezárult a világ, elhittem, hogy az én hibámból bánt. Megtanultam együtt élni a bűntudattal, miközben egyre inkább motoszkált bennem, hogy talán a páromnak el kellene mondani azt, amiről soha senkinek nem beszéltem. Megtettem. Talán nem volt alkalmas sem az idő, sem a hely, de erre nem is lett volna jó alkalom. Az én lelkemen könnyítettem, de ő még nem tud mit kezdeni a múltammal. Úgy érzi becsaptam, amiért korábban nem mondtam el neki. Szeret, de, de mint nőt, elutasít. Nem tudom mit tegyek.

Tisztelt Doktornő!

4 éve kezdődött minden. A lényeg ,hogy 2 sráccal ismerkedtem egyszerre és volt szex is mindkettővel( soha nem csináltam ilyet azelőtt és nem is vagyok rá büszke,és ráadásul egy baráti társaságban is voltak.)Az egyikük azóta a párom, élettársam, ő nem tudott arról, hogy nem egyedül ő volt akkor nekem. A másik srác pedig annak ellenére, hogy azt mondta, hogy nem akar komoly kapcsolatot, vagy legalábbis nem tudja, és nem is zavarja, hogy ez a helyzet van mert elvégre nem vagyunk együtt, egyszer csak megharagudott és azt mondta hagyjuk abba… így jöttem össze a barátommal.Ha ez nem történik meg lehet egy ideig nem tudtam volna dönteni kettőjük között.Azonban azóta sem tudom elfelejteni a másik srácot, és néha mivel még mindig egy baráti társaságban vannak, találkozunk is.3 éve egyszer barátnőmmel mentem el szórakozni, persze ő is ott volt , aztán úgy alakult hogy ketten maradtunk és sokat beszélgettünk, mindenről, kettőnkről is.Csak mivel mind a ketten elég ittasak is voltunk, nem emlékszem nagyon semmire.De megtörtént, csókolóztunk és ugyan az a szenvedély még mindig megvolt köztünk, ami a barátommal soha sem volt meg.De lefeküdni nem feküdtünk le egymással.És a legrosszabb ,hogy azért volt lelkiismeret furdalásom mert nem volt, és mert akartam és mert annyira jó volt újra a karjai közt lenni.Tavaly ismét volt egy alkalom, hogy a barátom nélkül mentem szórakozni, és akkor is ott volt.Valamit mondott akkor is , és mondta hogy imád(bár nem tudom milyen értelemben) de kiakadtam mert nem akartam hogy ez legyen és közben meg nagyon akartam 🙁 Akkor mondta is valaki, hogy látszik, hogy kettőnk közt volt valami, de még van is.Azóta nem beszélgettem vele kettesben, csak társaságban, bár akkor nem igen szól hozzám.Nem tudom elfelejteni , és ha találkozunk akkor felerősödik bennem ez az érzés.A barátommal amúgy is vannak problémáink, az már csak hab a tortán.És akkor mindig ott van ő.Nem tudom ő is így érez e irántam, meg egyáltalán mi ez ?! Rosszul érzem magam amiatt ,hogy a barátommal ezt csinálom.Szeretem, de nagyon hiányzik a szenvedély, fél éve le se feküdtünk egymással csak 1x…megbeszéltük, hogy helyre hozzuk a kapcsolatunkat már párszor…de semmi változás. Nem tudom mit tegyek…
Segítségét előre is nagyon köszönöm !

Jó napot.Azért írok önöknek,mert segítséget szeretnék kérni.Lehet,hogy egyedül is túltudnám tenni magam rajta,de gyorsan szeretném.De tudom,hogy nem fog menni,de talán segítséggel jobban fog.18 éves vagyok.Bár sajnos olyan tapasztalataim vannak,amik megfelelnének egy 45 éves felnőtt nőnek is.Családi problémáim vannak évek óta.Apukámmal élek és a nagyszüleimmel.A szüleim elváltak 6 éve.Azóta apukám alkohol problémákkal küzd.Sikertelenül.Az iskola miatt egyfolytában stresszben vagyok.Próbálok megfelelni mindenkinek.egyedül vezetem itthon a háztartást,amit anyukám kellene csináljon én megcsinálom.A probléma igazából az,hogy 1 éve megismertem egy fiút.Előtte minden szörnyű volt.1 év alatt beleszerettem.Komolyan.Még soha senkit sem szeretem így.Vagyis szeretek.Ezt a semmit nem érő életem,amiben nincs sok boldogság odaadnám érte.Amíg ő volt nem számított semmi rossz.Ő jelentette a boldogságot.De szakított velem a múlthéten.Veszekedtünk,múlthéten,vagyis vitatkoztunk inkább,az iskola most ért véget nekem,stresszes voltam,a jegyek,tanulás miatt.Testileg lelkileg rosszul éreztem magam.De megbeszéltük.És éreztem,hogy hiába zártuk le,kértünk egymástól bocsánatot,nincs minden rendben.A hét végén nála voltam.Éreztem hogy nincs minden rendben.Azt hittem én rontok el valami,megkérdeztem tőle,azt mondta minden rendben van.Az anyukájától is megkérdeztem mi lehet a baj.Ő sem tudta,azt mondta beszél vele,hogy foglalkozzon többet velem.Vasárnap mikor jöttem haza akkor mondta,hogy nem érez úgy mint az elején.Hétfőtől már nem.Próbálkozott de nem tudja irányítani az érzéseit.Szeret,mint barátot és mint embert.Ezek szerint nem szerelmes belém.Az a kérdésem lenne hogy mi tévő legyek?egyfolytában az a kérdés foglalkoztat hogy ha időt adott volna,amíg én is megnyugszok,vége a sulinak,nincs annyi stressz akkor lehet rendbe jött volna a dolog köztünk.Azt mondta nem csináltam semmit rosszul,benne változtak meg a dolgok.Ha időt adott volna akkor nem lobbant volna fel a láng?ami még fontos,hogy messze lakunk egymástól,1 hónapban tudtunk csak találkozni pár napra.Azt mondta hogy a távolság miatt is van.De nálam ennek ellenére mégsem változott semmi.Ha ott voltam a hétvégén,ha még szerelmes lenne belém,akkor csak fellobbant volna a láng,és rájön hogy szeret,nem?És most 2 napja lassan nem beszélünk.Ha hiányzom neki most is rájöhet,hogy szeret még.De lehet nem akarja majd újra a távolság miatt.De annyira rossz.Ő volt a mindenem,most csak ez a zord világ marad.Ahol mindenki csak veszekszik velem.Az egész család,mindenki.Nem tudom mi tévő legyek.

Jó napot.
Van egy srác akivel mèg személyesen soha nem találkoztam ès nem is beszéltem vele.
De többször álmodtam már vele, ès elègsokszor előfordult ha rágondoltam akkor feltűnt a rádióban vagy a tèvèben. Ez miért van?

Tisztelt Doktornő!
Kisfiúnk 6 éves, és az utóbbi időben, ha valami nem sikerül neki, vagy valami kisebb baleset történik vele (elesik, kiömlik az innivaló, festékes lesz a ruhája, stb.), akkor mentegtőzik, hogy “Nem én vagyok a hibás! Ugyen nem az én hibám volt.”. Hozzátortozik a képhez, hogy elég akaratos, tehát amikor rászólunk, hogy valamit nem kellene csinálnia, mert estleg a fentiek történhetnek vele, akkor általában nem fogadja meg, és sokszor meg is történik a baleset. Volt olyan eset is, amikor kis barátaival játszva, véletlenül fellökte egyiküket, aki eléggé megütötte magát. Erre rászoltunk, hogy óvatosabban. De ő is nagyon megrémült, és nehezen nyugodott meg, látszott, hogy felzaklatja az eset.
Nem tudjuk, hogy hogyan is reagáljunk az ilyenekre anélkül, hogy túlzottan korlátoznánk, őt okolnánk azért, ami történt, de mégis rávezessük valahogy a jó irányra. Nem tudjuk, hogy hogyan tudnánk elejét venni annak, hogy ilyen bűntudata legyen, de mégse legyen nagyobb baja belőle. Üdvözlettel, egy aggódó apuka