Kedves Szabó Lili!

Nem találok megoldást a problémámra, talán Ön tudna nekem utat mutatni.
27 éves vagyok volt egy jó munkahelyem de családi drámák, otthonról elköltözés, stb miatt eljöttem onnan mert a magánéleti problémát nem tudtam össz egyeztetni a munkahelyemmel ott is konfliktusokba kerültem.
Egy év alatt 3 munkahelyem volt valahol mindig gondjaim voltak vagy a főnök bunkóságát nem tudtam elviselni, pedig az is jó munkahely volt, vagy a kollegákkal volt problémám., ez utóbbit nem sajnálom.
Viszont az önértékelésem igencsak alább sülyedt, ami kihat az életemre, a párkapcsolatomra és egyáltalán nem találom a helyem a világban.
Kereskedelmet végeztem, de a környéken nem szeretnék dolgozni viszont máshol még egyenlőre nincs munka.
Jelenleg munka nélkül vagyok. Egyszerűen nem találom a helyem, és úgy érzem teljesen egyedül vagyok a világban, a párom is (úgy érzem) minimálisan támogat nem igazán érzem a teljes segítség nyújtását, mivel látja (gondolom) semmiben sem állom meg a heylem.
Elmondja véleményét, de sokszor mondta h miért hagyok ott egy jó munkahelyet mára már lenne félre tett pénzem és most sehol se tartok.
Semmiben sem állom meg a helyem, magabiztosságom eltűnt, szerencsétlennek érzem magam, és ügyetlen is lettem és szinte már vicc tárgyává vált előtte is, ez ciki. Másfél évvel ezelőtt se volt csodás az életem de akkor legalább volt magabiztosságom és határozottságom hisz őt is így ismertem meg. Nem tudom mihez kezdjek bármibe belefogok semmiben sem találom a helyem.Tudnék még mesélni de röviden ennyit tudnék mondani.
másfél éve élek együtt, és 4 héti ismerettség után hozzáköltöztem. Szeretem mai napig, viszont úgy érzem előtte is megbuktam mert nem tud rám felnézni. korkülönbség 13 év köztünk.Elhagyni nem szeretném, webáruházzal próbálkoztam de az sem jött össze, mert megijedtem a feladattól.Azóta kínáltak mást is de félek belevágni.
Köszönöm előre is válaszát
Tisztelettel: Barbi

Kedves doktornő!
Köszönöm a válaszát.
Nem, nem voltak terveink, azt mondta mindig hogy ő neki Nemkell gyerek mert még fiatal.
Házasságról sosem beszéltünk. Ma láttam őt autoval épp át szerettem volna menni a zebrán ő meg beletaposott a gázba közben telefonált de rám sem nézett, biztos hogy látott mert elfordult és levegőnek nézett. Elhajtott.
Írtam neki egy üzenetet amire meg mindig nem válaszolt. Nem is fog szerintem. Várjak még pár napot hátha jelentkezik? A barátja mondta nekem hogy tegnap össze találkozott vele nem mondta el neki hogy vége, természeten viselkedett. De aztis megtudtam hogy nem akar enni és szótlan a szüleivel. Mindennél jobban szeretem amikor megláttam őt az autóban ájulgás kerülgetett, de iszonyú rosszul esett hogy levegőnek nézett.

Köszönöm válaszát!
Nos,most mikor együtt vagyunk jobban kimutatja szeretetét,mint régebben,de sajnos sokat vagyunk távol és folyamatos a veszekedés.Szinte mindenből amit írok,arra jut ki,hogy megcsaltam,legyen az bármilyen téma.Tényleg igyekszek,de egyszerűen kezdek kimerűlni.Amúgy szerintem igen,jobban elhinné azt,amit rám akar erőltetni,hogy bevalljam és közben nem tettem meg.Ha 5 percig nem válaszolok egyből azt hiszi,hogy mással vagyok,amit meg is értek,de ha tényleg annyira szeret és annyira velem akar ezek ellenére maradni,mint ahogy mondja,akkor valahogy muszáj lenne esélyt adnia és újból indítani mindent,de ez az amire úgy érzem,hogy képtelen.Azt mondja leakarja zárni a múltat,de csak úgy,ha tud mindent,mégis kitalál dolgokat és egyáltalán nem úgy viszonyúl hozzám,mint aki bármit is leakarna zárni.Amit még elfelejtettem megírni,hogy az édesanyja megtudta,hogy megcsaltam és eltíltotta tőllem.Külföldön is úgy voltunk kint fél évet,hogy nem tudták és nem is tudják,hogy mem egyedűl volt.Most jutottunk el oda,hogy az anyja nagy nehezen beletörődött,hogy szeret és most kiállt mellettem,hogy velem akar lenni.De megint az kezdődik,hogy a barátok és mindenki más sokkal fontosabb,velem pedig soha nem akar semmi programot.Mikor 2 hete itt volt akkor persze mentünk ide-oda,mert azt akartam,hogy kellemes és emlékezetes hétvége legyen,ami úgy tűnt sikerűlt is,de azóta is csak a veszekedés van.Ma találkozunk és nem tudom,hogy győzzem meg az igazamról.Jobban elhinné,ha azt hazudnám,amit ő gondol.Eddig is velem maradt és azt mondja velem is fog,de csak akkor,ha tud mindenről.Hiába mondom,hogy tud,nem hiszi.Én teljes mértékben megértem őt,nagyon sokan nem maradtak volna velem ennyi minden után,de akkor is túlkellene jutni rajta,ahoz,hogy jóra fordúljanak a dolgok.Kérem segítsen,mit tegyek!

Válaszát előre is köszönöm!

Üdv:Alexa

Tisztelt Doktornő!
Azzal fordulnék Önhöz, hogy a családomban komoly problémák vannak. Az egyik, hogy a bátyám alkoholista. Itthon lakik velünk meg van munkája is, de az, hogy állandóan iszik tönkretesz minket. Főleg az Anyukámat. Hiába mondta neki Anyu, hogy ne igyon tudja mennyi az elég de nem hallgat rá és úgy folytatja ahol abbahagyta. 27 éves nem törődik magával. Sajna nem tehetjük azt, hogy elvisszük elvonóra ha Ő nem akar elmenni. A másik probléma az a nővérem. Van neki egy férje aki teljesen tönkreteszi vagyis már tönkretette tette Őt. Ugyanis folyamatosan lelkileg megalázza sajna már egy legyintés is elcsattant. De a nővérem meg nem tesz semmit. Úgy beszél ezekről a dolgokról mintha tök természetes lenne. Teljesen már a férje hatása alatt van. Persze Ők is itt laknak nálunk. És aki ennek leginkább az elszenvedője az az Anyukám. Mert ha rájuk szól, akkor lehet félreértelmeznék és elmennének innen és akkor úgy jönne ki ez az egész dolog mintha Anyu elzavarná Őket és nem lenne mellettük a bajban. De ha meg mindent eltűr akkor meg folytatódik ez az egész tovább és a helyzet csak rosszabb lesz. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Tisztelettel:Kornélia

Kedves Melinda!

Március elején egyik barátom random kitalálta, hogy menjünk fel Sopronba. Azt mondta meglátogatjuk az egyik barátját, akit Péternek hívnak. A lényeg a lényeg, hogy Péter már az első pillanattól kezdve tetszett. De ez a tetszés nem szimpla bejön ez a pasi szituáció. Valami sokkal mélyebbet éreztem. Nem igazán beszélgettünk mi ketten külön az este folyamán, viszont voltak jelek, hogy ő is szimpatizál velem. Végül éjjel úgy alakult, hogy együtt aludtunk. Rengeteget beszélgettünk mindenről, elég komoly dolgokról is. Még azt is megbeszéltük, hogy nem fekszünk le csak úgy valakivel, ha nem érezzük a kölcsönös bizalmat. Végül kevertünk. Azóta majdnem minden nap beszélünk, kisebb megszakításokkal. Viszont nem találkoztunk azóta. Természetesen már többször volt róla szó, de valahogy nem jött eddig össze ő Sopronban, én Keszthelyen… Nyáron ő Szombathelyen én Kaposváron… Valahogy mégis úgy érzem, hogy Ő az akivel el tudom képzelni az életem. Lehetséges lenne, hogy egy este után ilyet érezzek? :O Az lenne a kérdésem, hogy egyszerűbb lenne, ha elengedném? Vagy mit kellene tennem?
Annyit még tudni kell, hogy eddig egyetlen barátnője volt, ős is 6 évig, akinek meg is kérte a kezét… márciusban volt féléve, hogy szétmentek.( Peti 22, én 23)

Kedves Hölgyem! Előre is köszönöm válaszát. 30 éves nő vagyok, 4 gyerekkel.. a férjemmel 7 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok. Úgy érzem jó köztünk minden, iszonyatosan szeretem, talán már “betegesen” is… Nincsenek köztünk problémák úgy..de mint régebben is, mostanában is előfordul, hogy más nőkkel csetelget (főleg munkahelyén), ami iszonyatosan zavar, mert én már 6 éve nemhogy nem beszélek, de még pasira sem néztem rá.. de van hogy átlép egy határt és szexuális témákról is beszélget.. régebben lebukott, megbeszéltük, a válasza kb az volt, hogy mert unatkozik, semmit nem érez, csak beszélget, szórakozik, csak engem szeret, soha nem csalna meg..stb.. De mégis csinálja az utóbbi időben megint, és tudja hogy zavar, tudja hogy féltékeny típus vagyok, és nem tudom mit tegyek. Mostanában odáig fajult, hogy majdnem hogy egész nap a leveleit nézem, lesem, és ha épp beszélget akkor olvasom…belebolondulok ebbe az egészbe. De ha megint felhozom, akkor én kapok a fejemre, hogy miért olvasom a magánügyeit, miért töröm fel a face oldalát..stb… nem akarok vitát, amugy is konfliktus kerülő vagyok, elhagyni sem szeretném, meg forditva sem. Nem tudom mit tehetnék, félek hogy lehet megcsalt már, vagy lehet megfog.. ebbe belebolondulok.. mit tehetnék?

Szia.
Ramona vagyok 25 éves az öcsém Albert 20 éves és az ő problémáira szeretnek megoldást találni, vagy hogyan tudok neki segíteni!
Playstation függő nem szeret társaságban lenni jobban érzi magát a szobájában egyedül játszva,Nem érdekli semmi van amikor dolgozni sem megy nincs felelősségtudata sokaig alszik,lusta,udvariatlan példa keppen a héten 2 napot kisegített esti munkában ami 5 órakor kezdődik 7:30ig és úgy jött haza 4 órakor h be volt rúgva! Nagyon bepoccentem mert nem iszunk munka előtt + ott segitett ki ahol en dolgozom es én vittem oda. Angliaban élünk, 2 éve segítettem ki az országba(mindenben én segítek neki és a vőlegényem a kezdetek óta még a repjegyben is és soha nem kérdtünk semmit csak h dolgozzon és élvezze az életet és éljen ezzel a nagy lehetőséggel h angliaban lehet) Próbáltam már sokmindent jutalommal díjazni ha teljesít valami kihívást, büntetni ha valamit elszúr elvettem a playstationt,veszekedtem,szépen megkérdtem ….de semmi vannak napok, hetek mikor jobb,jobban van de utána újra rosszabbul vagy hülyeséget csinál. A tegnapi veszekedésünk után együtt mentünk dolgozni 5 órától és egy idő után elkezdte mondani h ő tudja h mit kellene tennie néha vannak olyan pillanatai h mondja magának de azt mondta hogy az sül ki belőle h az sem érdekli,mondja …nem érdekel semmi…tudja h milyen jó neki itt velünk de,…hozza teszem nagyon szegény családból származunk és most nagyon jó életünk van és ezt sem értékeli semmit sem értékel amit teszek érte vagy ámit tettem és megkérdeztem h ő megtenne e valaha ezt ámit én és a párom tett érte és azt mondta h csak kettőnkért senki masert. Nem tudom mar mit tehetnek most azt mondtuk neki h beültetjük a kocsiba és hazaviszem magyarba azt mondta nem akar haza menni remélem h ez ösztönzi hatással lessz rá. Van egy 30 éves nővérem én 25 vagyok öcsém 20 anyukám 49 apukám meghalt tavaly(nem tartottuk a kapcsolatot nem keresett minket)de hiányzik nekem és az öcsémnek is (egyszer részegen sírt is nekem h neki nem volt apukája meg stb) Anyukámat nem lehet a legjobb és intelligensebb szülőnek mondani. Egyikőnknek sem volt túl jó a kapcsolatunk anyukámmal akkor lett jobb mikor elköltöztünk otthonról. Lehet öcsémnek lelki problémai vannak.
Előre is köszönöm a választ.
Ramona

Hello,
14 éves lány vagyok. A bajom az hogy haszontalannak érzem magam. Szívesen csinálnék valamit, de nem tudom mit. Ezért egész nap csak a telómon lógok, ami már nagyon idegesít, mert teljesen hiábavalónak érzem magam. Egész nap a szobámban ülök és semmit nem csinálok. És ez már engem is nagyon zavar. Barátaim nem nagyon vannak, a családommal sem nagyon tudok közösen csinálni valamit. Ezért szeretnék segítséget kérni. Én már több féle hobbit is kipróbáltam, de én sosem tudok egy dolgon megállapodni.
Válaszukat előre is köszönöm.

Jónapot ! Nem vagyok biztos benne ,hogy megfelelek másoknak és félek az emberek ugymond közelségétől ha közel engedek valakit egy idő után mindig elkezd járni az agyam azon , hogy én vagyok az oka ha történik közöttünk valami még ha tudom ,hogy nem is …

Kedves Melinda!
Az alábbi problémával fordulok Önhöz:
Lassan 3 hónapja ért véget a kapcsolatom a párommal, mely közel 1 évig tartott. A szakítást megelőzően 3 hónappal kezdtünk elhidegülni egymástól, éreztem, hogy valami nem stimmel, arra gondoltam, hogy van valaki más az életében, hogy nem szeret már engem. Próbáltam beszélni erről vele, de ő továbbra is állította, hogy nincs senkije és minden rendben köztünk. A szakítást végül ő kezdeményezte a távolságra hivatkozva (más városban dolgozunk, így hétvégente tudtunk csak találkozni), illetve arra hogy nem látja velem a jövőt. Nagyot csalódtam benne ekkor, mert online szakított, annyival sem tisztelt meg, hogy személyesen elém álljon. A kapcsolatunk előtt ismertük már egymást korábban, jóban voltunk, ezért szerettem volna, ha az a viszony megmarad közöttünk, még ha nem is tartjuk olyan gyakran vagy személyesen a kapcsolatot egymással. A szakítás óta 2-3x beszéltünk online, ezeket én kezdeményeztem. Kérdeztem erről, egyetértett abban, hogy a kapcsolatunk előtti viszony maradjon meg köztünk. Nemrég megtudtam, hogy nem azért ért véget a kapcsolatunk amikre hivatkozott, hanem azért mert újrakezdte a kapcsolatát a volt barátnőjével, majd elmondta, hogy soha többé nem akar velem beszélni és minden kapcsolatot megszakított velem. Őszintén szólva eléggé megviselt ez az egész. Úgy érzem, hogy hazugságra építettem az egész párkapcsolatunkat. Amikor elkezdtünk találkozgatni, üzenetekkel zaklatott engem az exe, de a barátom állította, hogy ő elfelejtette már az előző barátnőjét és nem akar semmit tőle. Most viszont rádöbbentem, hogy én csak az exbarátnő pótléka voltam, és belementem feleslegesen úgy a párkapcsolatba, hogy veszélyeztettem a korábbi baráti viszonyt, amit most el is vesztettem. Éreztem ugyanakkor a kapcsolatunk alatt, hogy nem ő az igazi számomra, de szerettem őt, és fáj, hogy hazudott, úgy érzem, hogy az elmúlt 1 év hazugság volt az ő részéről. Úgy érzem, hogy nem tudom elengedni őt, nap mint nap rá gondolok, a szép emlékekre is, és arra is, hogy mekkora fájdalmat okozott. Próbálom lefoglalni magam, de egyszerűen nem megy. Viszont nem értem azt, hogy miért nem tudom elfelejteni őt, túllépni ezen az egészen, és elfogadni azt, hogy ő nemcsak a párkapcsolatunkat de a barátságunkat is eldobta, hogy ha éreztem, hogy nem ő a nagy ő nekem.

Segítséget szeretnék kérni, a férjemmel nem tudom megértetni, hogy törődjön a gyerekeivel normálisan. Olyan a hozzáállása, hogy én ma dolgoztam, ennyit tudtam vállalni, én a gyerekekkel már nem foglalkozom. Itthon semmit nem segít, vagy ha mégis akkor pl. mosogatásnál edények felét otthagyja, mert nincs indíttatása, hogy befejezze, persze én erre dühös leszek és ordítok vele, de ez nem használ. És a gyerekek azt látják csak, hogy anya mindig ordít apával.
Ha megbeszéljük, hogy hétvégén megyünk valahova ő szombat reggel elkezd ordítani (szó szerint), hogy ő nem jön, minek menjen velünk és különben is miattam nem jön. (A szülei is így kommunikáltak, hogy mindegyik a másikra mutogatott, hogy az a hibás, és ő nem.) De ha mégis eljön, akkor tönkreteszi a napunkat, végig üvölti, mert ő abszolút nem bírja az életet, képtelen kezelni a feszültséget. Régen hazajött a munkából és egész nap ismételgette az ott keletkezett problémáit, sőt különböző álbetegségeket talált ki magának, pl. beképzelte, hogy szilikózisa van. Vagy azért is szokott szenvedni, ha az utcán valaki nem kerülte őt ki.
Kettő gyerekünk van, egy lány 8, egy fiú 4 éves. A férjem a lányomnak nem tud nemet mondani, mert sajnos ő is épp olyan erőszakos, mint az apja, de amikor megteszi neki, amit kért, akkor a lányukat hibáztatja, szintén hatalmas hangerővel, amiért megtette neki.
Ennél szörnyűbb az, hogy valamilyen módon bántja a gyerekeket, akár fizikai fájdalmat is okozva nekik, mert azt élvezi, hogy azok szenvednek és ettől én is, és akkor mindenki üvölt, én is és irtó ronda dolgokat is mondok rá . Nem tudom megérteni, ezt miért teszi. És én mit tehetnék, hogy ez megszűnjön. Köszönöm

Nagyon sok rossz ért az elmult időszakba, munkában és magánéletben egyaránt.
Főképp azzal van problémám hogy a barátnőm hatalmas korlátok között él és sokszor nem tudom elfogadni ha nem találkozunk. Ha meg találkozunk azért nem tudom teljesen jólérezni magam mert azon agyalok meddig lehet itt velem. Félek ez kihat a kapcsolatunkra és megutál emiatt. Sokszor már átfut a gondolataimban hogy én egy idegbeteg vagyok. Pedig tudom hogy nem, csak nem tudom elfogadni a dolgokat és már kétségbe vagyok esve miatta.

Tisztelt pszichológus!
23 év rossz kapcsolat és házasság után elváltam. Két gyermekem született ebből a kapcsolatból. Szinte csoda volt de megtaláltam életem párját,akivel testi lelki társak voltunk. Együtt mindenre képesek voltunk, a gyermekeimet sajátjaként szerette,neki is volt két hasonló korú gyermeke,hasonlóan rossz házasságból lépett ki ő is.
Mindent újra kezdtünk ,új közös otthont építettünk magunknak,szó szerint ,mert a párom mindet maga csinált,50 éves fejjel. Nem volt neki lehetetlen. Csodás 8 éve éltünk együtt,amikor hirtelen az úr magához szólította.Ennek majd 1 hónapja de nekem sokkal többnek tűnik. Annyira jó ember volt jószívű és jóindulatú,mindenkinek segített,kivételes ember!!! Nagyon szeretjük egymást!!
És most nincs! Ebben a házban amit együtt építettünk, ahol minden ráemlékeztet,és az udvaron és mindenütt mert ő volt a másik felem.Nélküle ……nem tudom,hogyan tovább!
A gyermekek már felnőttek ők és a szüleim próbálnak segíteni,ami nekik sem egyszerű mert ők is nagyon szerették . Nem értjük miért!!!!???? a
Azóta sokat megyek a gyerekekhez a szüleimhez,de ha ott vagyok haza vágyom mert itt olyan mint ha velem lenne,innen pedig el vágyom mert fáj a valóság!! Gondoltam rá hogy elköltözöm,néha jó megoldásnak tűnik néha megrémít hogy itt hagyjam.
Kérem segítsen véleményével!
Köszönettel Mária

Van egy barátom akivel lassan már 1 éve együtt vagyunk. Az utóbbi időszakban elég sokat veszekszunk de többnyire hülyeségeken. Érzem h nincs minden rendben de szeretem őt. Kiderült h mással beszél már egy jo ideje és h ő bejön neki de mégis én tetszek neki. Szeretem viszont mégis bánt h idáig jutottunk. Az lenne a kérdésem h ön mit tanácsol mit csináljak? Hogyan tudnám helyre hozni ezt a kapcsolatot? Vajon én vagyok a hibás? Mit lehet ebben az esetben csinálni? Előre is köszönöm válaszát, Üdv; Erika

Kedves Szabó Lili!

A napokban leszek 26 éves, jelenleg egyedülálló nő vagyok. Ismerkedek egy nagyon szimpatikus férfival, aminek kapcsán szeretnék szakvéleményt kérni. Az előző kapcsolataimban mintha kicsit elhamarkodtam volna az ismerkedés időszakát, ezért ha újra lesz párom, eldöntöttem, hogy szeretném az ismerkedés időszakát kicsit alaposabbra venni, bár talán egy élet is kevés igazán megismerni valakit..(?) Ez a férfi igazán komoly, de humora is van, rengeteg a közös, zenei-és egyéb ízlés terén is, az alapvető értékrendünk is egészen hasonló. ( Hét évvel idősebb, ami szintén inkább tetszik, semmint zavaró )

Mennyi az az idő, amennyi után azt mondhatom, hogy megismertem? Van egyáltalán ilyen? Eddig kétszer randiztunk, mindkettő nagyon jó volt, főleg a legutóbbi, amikor túrázni voltunk. Ami még nagyon tetszik, hogy szinte mindenféle témáról beszélgettünk nagyon felszabadultan. Úgy érzem, ha ez így folytatódik, valószínűleg tudnám őt szeretni. Azt gondolom, a szerelem/szeretet döntés inkább, persze érzés is, de elsősorban döntés, hogy én őt választom és őt szeretném szeretni. Ön mit gondol erről? Rosszul állok a dolgokhoz?

Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát!