Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdv, az lenne a kérdésem hogy a gyermekem kaphat-e felmentést félévi illetve év végi vizsga alól? Magántanuló mivel már 2 éve pánikbeteg és nem bír bejárni az órákra.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! A tanuló tudásáról beszámolót kell, hogy adjon, ahhoz, hogy eldönthesse a tantestület, hogy továbbengedhető-e a következő osztályba. Magántanulóként, ha nem látják a tanulót, azaz nem jelenik meg a vizsgán, nehéz leosztályozni a tudását. Azt javaslom, hogy beszéljen az iskolaigazgatóval, hogy milyen lehetőségek vannak a vizsgázásra (pl. kijön-e a pedagógus vizsgáztatni a lakásukba). Üdvözlettel:
Szabó LiliPárommal 3 éve vagyunk együtt édesanyám elfogadta az apám nem nagyon és mindenbe beleköt nem hagy semmi boldogságot nekem, nagyon sehova nem enged, nem enged ott aludni a barátomnál sem, és el szeretnék költözni a páromhoz mert nem bírom már otthon. Mit tegyek?
Kedves Kérdező! Köszönjük kérdését! Nehéz lehet Önnek, hogy az édesapja nem támogatja Önt ebben a párkapcsolatba. Amennyiben lenne lehetősége az elköltözésre, édesanyjával kellene megbeszélnie, hogy ő mit szólna hozzá, mennyire támogatná Önt ebben a tervében. Mivel elmúlt 18 éves, így már nem kiskorú törvényesen sem. Üdvözlettel:
Szabó LiliA valaszt en magam mar megtalaltam. Azert koszonom. https://www.matracman.hu/alvasparalizis/
rendben. minden jót!
Kedves Doktornő!
Szeretnèk tanácsot kérni.E gy egyszerű nőnek èrzem magamat. Gyermeket nevelnek, dolgozom közben főiskolai tanulmányokat folytatok. Edzek hogy fitt maradjak, főzök mosok takarítok mint mások, imdok kertészkedni, vetemènyes kèrtem is van.Tèlire savanyítok, befőzök. Sokan szèpnek ès csinosnak tartanak de nem èrzem magamat semmiben sem különlegesnek. Általában kerékpárral vagy gyalogosan közlekednek, nem szoktam sètálni elèg tempósan jövök-megyek. Ennek ellenére gyakran zaklatnak az utcán. Ma egy autó állt mellèm a sofőr kiszólt az ablakon hogy virtuálisan szeretné flörtölni velem ès már húzta is le a cipzárt a nadrágján. Ès ez csak egy a sok közül. Lassan kezdem gyűlölni a férfiakat, pedig tudom hogy nem szabad általánosítani. Nehezen dolgozom fel ezeket a dolgokat. Követnek, leszólítanak ajánlatot tesznek, előfordult hogy megtámadtak nem egyszer. Nem öltözöm hivalkodóan, nem tudom mièrt ezt váltom ki a férfiakból. Borzasztóan megalázva èrzem magamat. Nem vagyok már fiatal, családom van. Azt hittem ezek a dolgok elmúlnak ha idősebb leszek de nem. E miatt fiatalonsem jártam szórakozni. Begubóztam ès jó ha összesen öt fèrfi volt az èletemben akivel hajlandó voltam kapcsolatot létesíteni ès ebben benne van a gyermekem èdesapja is akivel 17 ève vagyunk együtt. Már volt hogy fiús ruhákban jártam de az sem segített. Egyszerűen nem szeretek már egyedül kimozdulni otthonról. Számomra ez nagyon megalázó. Minek nèznek engem a fèrfiak? Folyton megkèrdezem magamtól. Mit kellene tennem hogy ez változzon. Mindenki prèdának nèz.
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a késői válasz miatt!
Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy megviseli Önt a férfiak kéretlen figyelme, hiszen tetszésüknek nem éppen a legkedvesebb módon adnak hangot. Azt írja, korábban is sokszor kiszolgáltatva érezte magát az effajta atrocitásook miatt. Úgy vélem, érdemes volna dolgozni ezeken a traumákon, önismeretén növelésével elérhető, hogy örülni tudjon annak, hogy jól néz ki és leperegjenek Önről a megjelenéséből adódó sértő megnyilvánulások. Ezek ugyanis nem Önt, hanem a férfit minősíti, aki elköveti azt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaAz a problémám , hogy beleszerettem a barátnőm pasijaba , akivel együtt is voltam titokban 4 hónapot , aztán most meg nem beszél velem , en meg nem értek semmit.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Ha jól értettem, akkor a barátnője barátja valamiért nem áll Önnel szóba. Lehetne-e tisztázni vele, hogy mi miatt van ez? Azt javaslom, hogy próbálja meg vele felvenni a kapcsolatot, hogy tisztázni tudják a történteket, illetve, hogy milyen kapcsolatot szeretnének a jövőben egymástól. Érdemes lenne más férfiak felé is nyitni, másokkal ismerkedni, hogy ne csak ő járjon a fejében. Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Nagyon szépen köszönöm gyors válaszát!
Lenne még egy pár kérdésem.
Írtam hogy kisfiam koraszülött volt,1500g 31 hétre,6 hetet volt inkubátorba nem lehettem mindig mellette.Pici kora óta sztereótip mozgászavara van amit neurologus is megerősitet most 5 éves,zajokra előre hátra ringatja magát,azt mondtták idegrendszer éretlenség, olvastam mentális betegségről aminek tünete lehet sztereótipia,játékában is sokszor megfigyeltem ismétlödö dolgokat pl:villanyokat fel le kapcsolgatja,így játszik ,lifftet nyomkodja ha olyan helyen vagyuk az ajtó ki és becsukodik,harangokat szereti ( bim bamozik ritmikussan előre hátra ringatja magát,busz hangjára,porszivó,mikró,minden ami zajos. Ovodában fél azt mondja nem szereti sok gyereket mert hangossak,ugrálóvárba csak egyedül akar bemenni mert a sok gyereket nem szereti,csak nem értem,diagnózist kapunk nevelési tanácsadoból ,figyelem koncentráció nehézség,tulaktivitás,magatartás nehézség ami előrevetíthet későbbi adhd.Jövő évtől felmerülhet sni.Adhd hogy kapcsolodhat sztereotipiák? Probáltam keresni a neten sztereotipiák okai nem találttam.Még mindig nehezen vállik el tőlem. Csak mellettem alszik ell,cumizik. Válaszát előre is köszönöm Üdv.Erika
Kedves Erika!
Elnézését kérem a késői válasz miatt!
Azt javaslom, hogy kérdésével forduljon ahhoz a szakemberez, akinél vizsgálaton jártak, hiszen a konkrét helyzetet is nyilván jobban látja, felmérte, mint én. A nevelési tanácsadóban kezelési javaslatot, sőt konkrét terápiát is kell kapjanak, ha igénylik.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Cintia,
Tudja jo par evvel ezelott minden ejszaka almodtam,hogy zuhanok a semmibe, a sotetsegbe. Borzaszto fizikai fajdalmaim lettek a minden ejszakai alomtol. En nem akartam,hogy fajjon tovabb.Eldontottem barmi is legyen megszuntetem az almot. Ekkor odamentem a tukorhoz ,beleneztem a tukorben,hosszasa konzentraltam egeszen addig amikor mar csak a szemeimet lattam.Megeegyer arra gondoltam mi az amit nem szeretnek. Ejszaka jott ismet az alom. Ekkor hallottam almomban a hangomat ahogyan felkialtottam ,hogy akkor most foldet eres van. Ekkor mar fak lombjain keresztul zuhantam tovabb ,ereztem a testemen a fak againak csikarasait. Ugyanakkor egy pillanatra lattam magamat egy fal mogott zihalva ahogyan neztem sajat zuhanasomat. Egy erdoben egy hegyen becsapodtam a talajba. Egy pillanatra elfekudtem ,majd lassan feltapaszkodtam , leporoltam magamat es setara idultam egy hegyoldalba. Reggel felebredtem es csodalatos napom volt. Tobb mint tiz eve ennek es en azota soha nem almodtam hogy zuhanok almomban. En nem akarok egyaltalan pszichihatert mert nekem rendszeresen biztositva van. A mult honapig kifejezetten olyanokkal mint en foglalkozo pszichihaterem volt. Mivel mindenkivel megszakitottam a kapcsolatot igy ovele is. A problema mar megoldodott. Olvastam ma a neten a alvas benulasrol. Nagyon sokszor volt az utobbi idoben ehhez hasonlo tunetem. Reggelenkent arra riadtam,hogy nem tudok mozogni es hasonlok. Ugy gondolom a szemely egy ugyanilyen esemeny hatasara jelentkezik es a szemely sajat pszichem vetiti ki. A kepsor s azert volt hibas a leny jelentkezesenel mert lehetseges volt valojaban az en pszichem hozta letre. O miert is kell letezzen en mar tudom.
Értem. A javaslatom, hogy ha szenvedést okozó tünete van, mégis keresse a pszichiáterét, úgy olvasom, jelenleg nincs önnek problémát okozó élménye. Mivel mindenkivel megszakította a kapcsolatot, így talán külső visszajelzése sincs, ez nem biztos, hogy előnyös, talán valakivel mégis tarthatná a kapcsolatot, nincs ilyen személy az életében, akivel szívesen találkozik?
üdvözlettel:
Kedves Szabó Lili!
A párkapcsolatomban minden rendben, minden meg is van, és mindketten szeretnénk már babát, viszont nálam mégis van valami baj…mert mikor ott vagyunk, hogy most, akkor rettenet pánik fog el és nemet mondok rá.:( Ez vajon mitől van??? Egyszer sikerült meglépnem, de utána rámjött egy pánikroham…tudna nekem segíteni ebben?? Pedig szeretnék babát és imádom a párom, de mégis valami van, de mi??
Köszönöm szépen a segítséget!
Üdvözlettel:
Edina
Kedves Edina, Köszönjük a levelét! Egy többalkalmas beszélgetés sorozat során lehetne feltárni az okokat, hogy mi miatt van Önben az ellenállás. Ez lehet párkapcsolatban megrejlő bizonytalanságtól, rossz gyerekkori élményektől/ rossz szülő-gyerek kapcsolattól, szüléstől való félelemtől,s egyéb stresszforrásoktól is. Szakember segítségével lenne érdemes ennek utána járni, az itteni munkacsoport is szívesen áll a rendelkezésére. Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem! Én eddig egy életvidám, pozitív személy voltam, de a jelenlegi helyzetemet nagyon nehezen viselem. 2 hónapig együtt voltam egy lánnyal akit nagyon megszerettem, talán még senkit ennyire. Minden jól alakult, de egyik napról a másikra szakított velem, elbizonytalanodott, hogy a volt párját szereti. Még ezt sem tudtam feldolgozni, padlóra tett és rá egy hétre megtudtam, hogy terhes. Nagy eséllyel tőlem, de még az exe is képben van, jövőhéten kiderül hány hetes és talán megállapítható. Nála a terhességmegszakítás nem opció. Felvázolta, hogy nem akarja mindenképpen, hogy én részt vegyek a gyereknevelésben, csak akkor fizessek, ha vállalom az apaságot. Az exe akivel nagy valószínűséggel újból összejönnek ő azt mondta neki, felneveli a gyereket, ha az enyém ha nem és a szüleitől is kap támogatást. 2 lehetőségem van: Vállalom az apaságot, az életem átalakul, feláldozom magam, a terveimet a gyerekemért akit nem nevelhetek, nem lehetek mellette, csak láthatom és összekötöm az életem valamilyen formában azzal a nővel akit szeretek, de utálnom kéne, főleg miután kétszer is átvert érzelmileg és talán én leszek a 3. plusz egy fő a kapcsolatában/családjában. A másik opció mivel nem ragaszkodik hozzá, hogy én vállaljam az apaságot én nem is szeretnék még gyereket, így megszakítom vele a kapcsolatot békességben. Ott van bennem a tudat, a lelkiismeret, hogy van egy gyerekem akit nem is fogok soha ismerni, azt se tudom mi van vele és nem tudom, hogy tudnék-e így élni. Milyen megítélésem lenne? Van egy gyerekem akit nem vállaltam fel. De lehet ez lenne a jó megoldás mindenkinek. Kétségbe vagyok esve és tanácstalan vagyok, még nem vagyok felkészülve rá, hogy beszéljek erről a családommal/barátaimmal. Mi az Ön/Önök véleménye? Mit tegyek, ha már biztosra kiderül, hogy enyém a gyerek?
Kedves Kérdező!
Lelkiismeretességre, becsületre vall, ahogy ezen a kérdésen gondolkodik. Elmondhatja a családjának, barátainak, és pszichológusnak is, de a döntés felelősségét sajnos egyikünk sem veheti át öntől. A felnőtt élet velejárója ez és valóban nem könnyű. Amennyiben kiderül, hogy ön az apa, akkor jogilag is felelős a gyermekéért, nemcsak lelkiismeretileg. A gyermek, ha felnő, kíváncsi lesz, ki az apja- valószínűleg. Abban ön dönt, hogy tartja-e vele a kapcsolatot. Külön kell választania a gyerek anyjához fűződő érzelmeit attól, hogy lesz egy gyermeke, ha egyáltalán az öné. Van szerencsére még idő, mire kiderül, önben is tisztázódni fog, hogy mit szeretne.
Kitartást kívánok és az a javaslatom, akkor döntsön, ha higgadtabbnak érzi magát. Érzelmileg feldúlt állapotban sosem célszerű a döntés.
üdvözlettel:
Mint rengeteg gyereknek, nekem is elváltak a szüleim. Én, és a testvérem is édesanyámhoz kerültünk. Én maradtam anyával, a testvérem pedig mivel már nagykorú elköltözött nagymamámhoz. Anyának a válás után már volt is egy élettársa, így már 6 éve, hogy ideköltöztünk. Az elején még semmi baj nem volt, de ennek is megvolt az oka. Mindent megvett nekem, és mint ahogy azt szokták, *elvoltam kényeztetve* De persze ennek is megvolt az oka, mégpedig az, hogy megszeressem. Az utóbbi 1-2 évben kezdtek eldurvulni a dolgok. A végére már ott tartok, hogy egyre többször fordul meg a fejemben az öngyilkosság. Egyedül érzem magam, nincs már senki akiben megbízhatok. Nem mehetek el itthonról úgy, hogy ne kelljen neki hazudni. Eltávolította teljesen az édesanyámat tőlem. Nagyon hosszú lenne itt leírni, mivel rengeteg dolog történt, de szeretnék segítséget kérni, nem tudom meddig bírom még.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Nagyon nehéz lehet Önnek ezzel az érzésekkel és gondolatokkal a családjában élni. Nagyon jó dolog, hogy felismerte, hogy szüksége lenne segítségre. Azt javaslom, hogy mindenképpen beszéljen ezekről az érzésekről, akár a Kék Vonal gyermekkrízis Alapítvány ingyenesen hívható vonalán (előhívó vagy körzetszám nélkül: 116-111), vagy tanévben később az iskolapszichológusnál. Fontos lenne ezeket a családi problémákat, szituációkat szakemberrel átbeszélni. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Tanácsadó!
Az alábbi dologban szeretnék segítséget kérni.
Úgy egy éve vagyunk együtt a barátommal, pár hónapja együtt is lakunk. De nekem az a problémám, hogy szinte minden héten pár éjszakát nem tölt otthon. Szerinte ez normális, sokan így vannak a barátai közül, de nekem meg nagyon furcsa és rossz. pár hetente elutazik a szüleihez és ott alszik általában hétvégén egy két napot (idősebbek a szülei, ilyenkor bevásárol nekik, segít takarítani, stb.), közte meg majdnem mindig van valami, szintén leginkább hétvégére. Elég sokszor vannak munkahelyi rendezvények, amin szerinte ajánlott részt venni, és kenuzni is jár majdnem minden hónapban a barátaival több napra (oda én nem nagyon tudnék elmenni, lányok nem is szoktak). Így az jön ki, hogy a végén egy hónapban még egy közös hétvége sincsen, vagy csak egy vasárnap este, stb. Nekem ez nagyon rossz így, de azt mondja, hogy nagyon szeret, de a szüleit semmiképpen se fogja kevesebbet látogatni, ilyet ne kérjek, a hobbijáról nem fog lemondani, mert az neki nagyon fontos, a munkahelyén pedig nagyon ajánlott részt venni a rendezvényeken, mert különben kinézik (és ide se szokás barátnőt vinni). Amúgy biztos, hogy a programja ez, nem átver, mert állandóan jelentkezik, ír, hív, képet is szokott küldeni. Csak távol van. És ez engem nagyon zavar. Ja és a szüleihez sem nagyon tudok menni, mert nagyon nem férnénk el, eleve nem túlságosan befogadóak, kis lakásban nehezen bírnánk több napig (sosem szerették a barátnőit, engem meg különösen, mert velem gondolja eddig a legkomolyabban). Ezen kívül minden rendben köztünk. Mit tegyek? Normális ez valóban?
Köszönöm a segítséget!
Edina
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Ha jól értem, nemrég költöztek össze a barátjával, s ez idő alatt derült ki, hogy ő a hétvégeket nem fogja Önnel tölteni. Azt javaslom, hogy próbáljon meg beszélni arról vele, hogy ha Önnel komoly kapcsolatot szeretne, akkor közösen találják ki, hogy az ő szüleivel hogyan lehetne megoldani ezt a feszültségek. Pl. más rokonnál el lehetne-e Önt szállásolni ezeken a napokon vagy más szállást keresni (pl vendégház, panzió abban a városban), s a szokásos rutinfeladatok mellett (pl. bevásárlás, takarítás) kettesben is szervezhetnének ott programokat. Önnek és a szülőknek is meg kellene szokniuk egymást, ha egy család szeretnének lenni a jövőben. Munkahelyi rendezvényekre családtagok is elmehetnek? Sok munkahelyi rendezvény olyan, hogy családostól mehet az illető. Úgy gondolom, hogy ezekről beszéljenek, illetve kérdezze meg, hogy ő milyen kompromisszumra képes a kapcsolatért. Ezeknek az információknak a fejében lenne érdemes gondolkodni a kapcsolat jövője felől. Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Kérdésem a követező lenne: Gyakran előfordul velem, már mióta az eszemet tudom, hogy egyik pillanatról a másikra bármilyen életszituációban, de leggyakrabban elalvás előtt, “felgyorsul körülöttem minden”. Ilyenkor, gyorsabban cikáznak a fejemben a gondolatok, közben szinte hangosan hallom őket, a mozgásomat is sokkal gyorsabbnak érzékelem, és minden mást ami körülöttem történik beleértve a hangokat is. Pici zsibbadást érzékelek a testemen, és egyáltalán nem kellemes érzés. Ez az állapot van, hogy hosszú percekig tart, illetve mindenképpen hosszú időnek tűnik…. Mi lehet az oka? Szeretnék rá választ kapni. Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy problémájával a neurológiára (ideggyógyászat) kellene kérni beutalót a háziorvostól, ott tudnák megmondani, hogy minek a tünetei (pl. migrénes roham, vagy valamilyen keringési zavar) a tapasztaltak, s kell-e valamilyen vizsgálat s gyógyszeres kezelés rá. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Hölgyem! 42 éves nő vagyok, 3 éve rákos lettem, a betegségemet viszonylag jól helyrehozták, azóta tünetmentes vagyok. 4 éve élek házasságban, viszonylag későn házasodtunk a férjemmel . A betegségem alatt úgy éreztem a férjem nincs igazán mellettem lelkileg, nem támogat ( mindent megtett, amit kellett) de mégsem éreztem hogy kellő empátiával van a betegségem felé. ( egészen apró dolgokra gondolok- simogatás, ölelés, egy támogató beszélgetés stb…) Három éve egyáltalán nincs szexuális kapcsolatunk. ( persze egy ideig ez nem is volt megoldható, a kezelések miatt, de ez az állapot azóta is maradt.) A kemoterápiától közben korai menopausán estem át, próbáltam helyrehozni a dolgot , segítséget kértem orvosoktól, (szerettem volna még kisbabát)reménykedve abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Ebben a kérdésben is egyedül maradtam, nem érdekelte a dolog. Véletlenül egyszer a férjem telefonjában pornóoldalakat találtam. Az korábban is feltűnt hogy telefonnal együtt megy wc-re, ott van úgy ,hogy félórákat is eltölt. Három hete volt egy nőgyógyászati műtétem is, nagyon rosszul viseltem, hogy miközben próbálok harcolni a még menthető nőiségemért, ő pornóoldalakkal oldja meg a biológiai jólétét. Nem tudok hogy kezeljem ezt a helyzetet, mitévő legyek. Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!
Sajnálom a helyzetét. Vajon a házasságuk első évében és előtte mennyire volt bizalmas a kapcsolatuk? A férje hogyan reagált a diagnózisra? Mit gondolt magában? Beszéltek a betegségről? A jövőről? A betegség előtt és utána? Hogy melyikük hogyan képzeli. A férje mintha nem tudna mit kezdeni az ön betegségével. Valószínűleg megijedt, illetve nem tudja mi ilyenkor a megfelelő cselekedet- érzelmileg gondolom. Az segíthet, ha ön beszélgetést kezdeményez, elmondja, hogy mire vágyik- lelki és testi értelemben egyaránt. Ezt a férje nem tudja kitalálni, önnek kell szóba hozni. Lehet, hogy a férje eredeti családjában volt rákos betegség? Lehet, hogy van előzetes tapasztalata ezzel akár, ami őt befolyásolja? Számos kérdés merül fel bennem is, ahogy önben is. Egy őszinte beszélgetés önök között sokat segíthet. Kérdezzen tőle, illetve mondja el neki a kívánságait. Mindenesetre ön dicséretesen küzd a rákkal, ehhez gratulálok!
üdvözlettel:
Tiszteltel Hölgyem/Uram nekem az lenne a gondom vagy problémám hogy nem engednek el ithonrol a szüleim maximum jo esetbe este 8-ig és nagyon szük látokörüek és annál tovább nem engednek ugyse hogy nem iszok se drogozok se semmi ilyen.Szoval konkrétan azt akarják hogy itthon maradjak a nap minden percébe barátokat nem tudok szerezni se tapasztalatokat igy. Ök felnöt létükre nem járnak el sehova szó szerint maszimum családi rendezvényre és gondolom ha ök nem mennek el sehova akkor én se.nagyon nyugis egy szemilyéség vagyok de egyre inkább vanak apro dühkitöréseim ez miatt és olyan elnyomo*nyomaszto érzéseim vannak folyton.Elöre is köszönöm szépen a válaszát.
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Azt tudom javasolni, hogy vagy családkonzultációra kellene járni Önöknek a helyi családsegítő szolgálatba, ahol a problémákat, az ő félelmeiket meg tudnák beszélni közösen a családdal, vagy érdemes lenne tanévben az iskolapszichológushoz elmennie Önnek, s ott átbeszélni ezeket a szituációkat, illetve a lehetőségeket, hogy milyen kompromisszumokat lehetne kötni a szülőkkel. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő / Doktor úr,
A feleséggemmel vagyunk elég furcsa helyzetben az elmúlt időszakban. 5 éve vagyunk házasok, a gyermekünk születése óta távolodtunk egymástól. Már dolgozik a feleségem is, sok a stressz stb. Talán tipikus a történet. Most úgy állunk, hogy szeretője van, akit mindenáron titkolni akar. Többször rákérdeztem, hogy van-e valakije, mert egyértelmű jelek vannak. De mindig tagad..szerinte miattam tönkrement a házasságunk és megbeszéltük, hogy még megpróbáljuk helyrehozni. Aztóta is folyamatosan találkoznak, rálátok a tikos levelezésükre, ahol folyamatosan hazugsátokat terjeszt rólam. Terrorizálom őket, egy állat vagyok, mindig viták vannak. Ha normális hétvégi programunk van, ahol hozzám bújik és látszik, hogy jól érzi magát, akkor is a levelekben állat vagyok…hazudik. A másik fél egy második házasságos férfi 3 gyerekkel. Állítólag rossz a házassága, de ehhez képest semmi konkrétumot nem ajánl. A feleségem többször kérdezte, mikor lesznek állandóra együtt, ne kelljen bújkálni. Válasz nincsen…A kérdésem, meddig képes valaki ennyit hazudni? Miért hazudik rólam ennyit? Miért nem mondja meg nekem, mi a helyzet? Mit vár a másiktól, mikor elég valószínű, hogy rá hiába vár?
köszönettel,
Richard
Kedves Richard!
Elnézését kérem a késői válasz miatt!
Levele alapján azt gondolom, hogy bár Ön reálisan látja a párja új kapcsolatát, a felesége sajnos nem. Ő talán érez valamit a férfi iránt, ami táplálja az irracionális reményeit, hogy miatta elhagyja majd a családtájt és valaha egy pár lehetnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez ritkán szokott sikerülni és ha össze is jönne, a problémák elől nem lehet elmenekülni. Azok ugyanis az új kapcsolatban is előbukkannak előbb-utóbb. Ezért tehát azt javasolnám, hogy próbálja meg rábeszélni a párját a párterápiára, hogy javuljon a kapcsolatuk. A felesége rájöjjön, van értelme dolgozni azért, ami régen jó volt. Hiszen miért is ne működhetne újra, ha mindketten hajlandóak tenni érte?!
Üdvözlettel:
Habis Melinda
