Kedves Hölgyem! 42 éves nő vagyok, 3 éve rákos lettem, a betegségemet viszonylag jól helyrehozták, azóta tünetmentes vagyok. 4 éve élek házasságban, viszonylag későn házasodtunk a férjemmel . A betegségem alatt úgy éreztem a férjem nincs igazán mellettem lelkileg, nem támogat ( mindent megtett, amit kellett) de mégsem éreztem hogy kellő empátiával van a betegségem felé. ( egészen apró dolgokra gondolok- simogatás, ölelés, egy támogató beszélgetés stb…) Három éve egyáltalán nincs szexuális kapcsolatunk. ( persze egy ideig ez nem is volt megoldható, a kezelések miatt, de ez az állapot azóta is maradt.) A kemoterápiától közben korai menopausán estem át, próbáltam helyrehozni a dolgot , segítséget kértem orvosoktól, (szerettem volna még kisbabát)reménykedve abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Ebben a kérdésben is egyedül maradtam, nem érdekelte a dolog. Véletlenül egyszer a férjem telefonjában pornóoldalakat találtam. Az korábban is feltűnt hogy telefonnal együtt megy wc-re, ott van úgy ,hogy félórákat is eltölt. Három hete volt egy nőgyógyászati műtétem is, nagyon rosszul viseltem, hogy miközben próbálok harcolni a még menthető nőiségemért, ő pornóoldalakkal oldja meg a biológiai jólétét. Nem tudok hogy kezeljem ezt a helyzetet, mitévő legyek. Köszönöm a válaszát.

Tiszteltel Hölgyem/Uram nekem az lenne a gondom vagy problémám hogy nem engednek el ithonrol a szüleim maximum jo esetbe este 8-ig és nagyon szük látokörüek és annál tovább nem engednek ugyse hogy nem iszok se drogozok se semmi ilyen.Szoval konkrétan azt akarják hogy itthon maradjak a nap minden percébe barátokat nem tudok szerezni se tapasztalatokat igy. Ök felnöt létükre nem járnak el sehova szó szerint maszimum családi rendezvényre és gondolom ha ök nem mennek el sehova akkor én se.nagyon nyugis egy szemilyéség vagyok de egyre inkább vanak apro dühkitöréseim ez miatt és olyan elnyomo*nyomaszto érzéseim vannak folyton.Elöre is köszönöm szépen a válaszát.

Tisztelt Doktornő / Doktor úr,

A feleséggemmel vagyunk elég furcsa helyzetben az elmúlt időszakban. 5 éve vagyunk házasok, a gyermekünk születése óta távolodtunk egymástól. Már dolgozik a feleségem is, sok a stressz stb. Talán tipikus a történet. Most úgy állunk, hogy szeretője van, akit mindenáron titkolni akar. Többször rákérdeztem, hogy van-e valakije, mert egyértelmű jelek vannak. De mindig tagad..szerinte miattam tönkrement a házasságunk és megbeszéltük, hogy még megpróbáljuk helyrehozni. Aztóta is folyamatosan találkoznak, rálátok a tikos levelezésükre, ahol folyamatosan hazugsátokat terjeszt rólam. Terrorizálom őket, egy állat vagyok, mindig viták vannak. Ha normális hétvégi programunk van, ahol hozzám bújik és látszik, hogy jól érzi magát, akkor is a levelekben állat vagyok…hazudik. A másik fél egy második házasságos férfi 3 gyerekkel. Állítólag rossz a házassága, de ehhez képest semmi konkrétumot nem ajánl. A feleségem többször kérdezte, mikor lesznek állandóra együtt, ne kelljen bújkálni. Válasz nincsen…A kérdésem, meddig képes valaki ennyit hazudni? Miért hazudik rólam ennyit? Miért nem mondja meg nekem, mi a helyzet? Mit vár a másiktól, mikor elég valószínű, hogy rá hiába vár?

köszönettel,

Richard

Udvozlom. Sajnos nincs ekezet a telefonbillentyuzetemen.Egy anyos problemaval allok szemben.Jegyben jarok a baratommal es az anyosom,sehogy nem tudja elviselni,hogy a baratomnak sajat csaladja lessz,ez a problema addig falyult,hogy mar depreszios vagyok,ha ideges leszek anyosom miatt,akkor hirtelen rohamom lessz.Ezt o is es enis tudom,hogy ketten soha nem fogunk megferni egymas mellett,nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel.
Koszonom a segitseget elore is
Udvozlettel
Emese

Jó napot kívánok! Egy éves múlt a kislányom, még mindig szoptatok. A férjemmel a sexualis életünk még mindig nem állt helyre, ritkán kívánom vele az együtlétet, de mégis hiányzik ez az életemből és vágyok rá. Olyan mintha a gyerekemhez vonzódnék, főleg a szoptataskor jön ez elő. Ez a szoptatás befejezésével meg fog szünni, a hormononoknak tudható be? Előtte normalis házas életet éltünk, nem volt ezzel különösebb gond, de most nagyon kellemetlen ez az érzés. Köszönöm válaszat.

Tisztelt Címzett! Párom három hete szakított velem, szeretném újra kezdeni a kapcsolatot. (Nem folytatni…) Körülbelül egy éve nem nőként viselkedtem vele, gyakran veszekedtünk. Ráadásul a korábbi kapcsolatából származó tini lánya miatt sokat vitáztunk. Utóbb két hónapban már szinte csak a veszekedés volt, nem hallgattam őt meg. Az elmúlt három hét alatt átértékeltem a kapcsolatunk, rájöttem hibáimra, szeretem őt és szeretném vele újra kezdeni. Ő teljesen elutasítja ezt. Eleinte elkövettem azt a hibát, hogy kerestem, hívogattam, üzeneteket küldtem neki, amitől még jobban eltávolodott. A gyerekkel időközben – még elköltözését megelőzően – tisztázódott minden, jelenleg ő mellettem áll, szeret. Mi lenne a megfelelő módszer, hogy a jelen pillanatban teljesen elzárkózó volt párommal újra tudjam kezdeni a kapcsolatunk. Olvastam sok cikket, a több hetes kapcsolatmegszakításról, de olyat is ami teljesen más megoldást ajánl. Jelenleg magamat próbálom “megismerni”, hibáimat orvosolni. Előre is köszönöm válaszát, Tamás

Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy a mostani párom viselkedését nem értem. Nagyon jól megvagyunk, igaz csak hetente egyszer találkozunk. A kapcsolat elejétől kezdve folyamatosan minden nap beszélgetünk chaten, eleinte kedvesen, közvetlenül írt ő is és sokszor megkérdezte, hogy vagyok, szerelmes, kedves szavakkal. 3 hónapja vagyunk együtt, de mostanában azt vettem észre, hogy a találkozások közti időszakban csak tőmondatokban válaszol, és csak akkor, ha én írok neki valamit. És úgy, mintha csak barátok lennénk. Amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy néha ilyen, de ez nem az én hibám. Engem mégis zavar. Amikor találkozunk, akkor viszont nagyon kedves, mindig ölelget, puszilgat, a kedvemben akar járni, szóval teljesen más. Tudom, neki is vannak problémái, mert most fog elköltözni a feleségétől, még sajnos ott lakik, de már nincs köztük semmi, mert a feleségének is van valakije, csak még nem tudnak elválni. Ősszel költözik majd saját lakásba. Amikor találkoztunk, ezt is akkor döntötte el, tehát a hatásomra. Amikor viszont nem vagyunk együtt, nekem ez a fajta kommunikáció rosszul esik, mert nekem hiányzik és igényelném a kedvességét. Ön szerint mi lehet ennek az oka? Természet? Vagy feszült? Esetleg hangulatember? Mert nem gondolnám, hogy nem szeret, hiszen már a gyerekeivel is megismertetett, a szüleinek is beszélt rólam, és megmutatta a leendő lakását is. Vagy én fújom fel a dolgot?
Előre is köszönöm válaszát! Üdv: Beáta

Kedves Doktornő! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy úgy érzem az életem teljesen romokban hever minden téren és nem tudom mit és hogyan tegyek, lelkileg egy roncs vagyok.
Szombaton ünnepeltük a legjobb barátnőm barátjának a születésnapját, és az egyik lány nagyon csúnyán berugott, szinte nem is tudott magáról és a barátja szeme láttára a másik haverunk nyakába volt egész éjjel.. és a barátja nagyon sokszor bejött utánam amikor zenét nyomtam.. egész éjjel egymás tekintetét kerestük, sőt még reggel is.. azt még hozzá teszem a lány aki nagyon berugott minidg csak ocsárolja a barátját.. elkezdtünk viberen beszélgetni.. és akkor tegnap azt irta hogy csak a kémia müködne. mert Ö a lánnyal marad aki minden bulib lány létére le issza magát a sárga földig.. ocsárolja a srácot… nem értem ezt az egeszet.. 🙁

Kedves Doktornő!

Problémám a következő. Nagyon aggódom,hogy ha az elmúlt években nem jött össze semmi a párkapcsolatba(2 randin kivül) Elkeseredett vagyok, nem tudom mi a baj velem. Ez a két randi is úgy jött össze,hogy semmi vonzodás nem éreztem ,csak magányos voltam,azt hittem kialakul. Az egyik sráccal fél évig randiztam,de ő nem próbálkozott,csak én kerestem őt,randikat is én szerveztem, témát is én hoztam fel de semmi nem lett belőle. Velem van a baj,valamit elrontok? Idő tellik én nem leszek fiatalabb és egyre csak szorongok,gátlásosabbá válok. Úgy érzem,hogy taszítom a pasikat. Jó lenne ha észre venne valaki. Családom és a barátok próbálnak támogatni(járunk szórakozni,nem 4 fal között vagyok),pedig próbálok ismerkedni,csak hogy tapasztalatlan vagyok így nehezen megy.
Köszönöm a választ.

Egy magányos lány

Üdvözlöm Önöket.

A napokban álltam a metrónál, és mikor a neonra néztem, olyan volt, mintha kimerevedett volna a világ, egy másodpercig, nem volt kellemes, utána hiába aludtam előtte rendesen éjjel, egyik percről a másikra hatalmas kimerültséget éreztem. Ezt éreztem máskor is, amikor valóban nagyon ki voltam merülve, de ami most történt, nem értem. Ha rágondolok, néha megint előjön az az érzés, és teljesen megváltozik a hangulatom, a világnézetem. Az említett álmosságot mindig a homlokom környékén érzem. Kérem segìtsenek, hogy megtudjam mi ez, ne legyek ideges. Köszönöm.

Kedves pszichológus!

Én azzal a problémával küzdök , hogy amikor társágba vagyok , van hogy hirtelen ràm jön egy hirtelen melegség , és az egész arcom kipirosodik, vagy amikor mások előtt szerepelek , legyen az egy iskolai felelés például, kipirosodik az arcom , vagy ha valakivel beszélek ,van hogy csak ugy kipirosodik az arcom , és próbálom nem figyelembe venni , próbálok uralkodni felette , de nem nagyon megy. Probáltam antistress rágoval de nem vált be.
És van ugy , hogy csak egyszer ugy ràmjön pedig nincs melegem , és próbálom mondani magamnak , hogy ne legyek piros nyugodjak meg , de nagyon nehezen mulik el. És nem tudom mi lehet az oka.
Én arra is fogtam már , hogy az egyik szemem egy kicsit kancsal de szemüveggel nagyon halványan látszik , és már erre is fogtam , hogy emiatt másnak érzem magam. Nem tudom mi lehet , mert igy a kinézetemre adok , magamra adok , ugyhogy nem mondhatom hogy azert. Egyszerűen nem találok rá választ! És azt kell még tudjon rólam , higy izgulos tipus vagyok , de ez nem magyarázat. Köszönöm előre is!

Tulajdonképpen több problémakört is megadhatnék. Nincs önbizalmam, félek a kapcsolatoktól, azt hiszem kötelékfóbiám van. Ez nagyon zavar, mert tudom, hogy vágyom már egy rendes párkapcsolatra, alanyok is akadtak, de valahogy mindig az utolsó pillanatban csalódást okozom nekik és megpróbálok eltűnni az életükből. Nem tudom mit tehetnék.

Kedves Asszonyom! Kedves Uram!
Azt hiszem gyerekkorom következménye az önbizalomhiány, önsorsrontás, valahogy mindig azt képzeltem, h nekem nem lehet jobb sorsom. Nos, már rég nem vagyok tinilány (40 év) , utólag úgy érzem, akkor kellett volna feltennem a kérdést, amikor középiskolás voltam… Hogyan tudom az önsorsrontást megfékezni, átfordítani? Pl. ahhoz, hogy jobban boldoguljak nyelvet kéne tanulnom, de nem teszem rendesen, csak húzom-halasztom, mindig van kifogásom, h nem fektessek belé elég energiát, csigalassúsággal haladok. Nehezen tudom elképzelni, h meg tudom tanulni. Gyerekkoromban igyekeztek elhitetni velem, hogy semmit nem tudok jól megcsinálni, nincsenek jó ötleteim, az érzéseim nevetségesek, elvárták h jó tanuló legyek.
Már készítettem időbeosztást, megvettem egy szerintem jól felépített nyelvtanulási segédletet, készítettem motivációs jegyzeteket, alaposan elgondolkodtam, és a vágyaim mögé néztem, hogy megtudjam az eredeti vágyaimat. Most arra készülök, hogy leírjam, milyen dolgokban értem el sikereket eddig, hogy meg tudjam erősíteni magamat.
Mi lehet a következő lépés? Köszönöm, ha leírja a véleményét!

Tisztelt pszichológus!
Kérem segítsen, fogalmam sincs mit csináljak.
Hypopituitarismussal kezelnek születésem óta, és pótolják nálam a hormonokat. 20 évig nem volt pótolva egy életfontosságú hormon, ami nélkül lehetetlen életben maradni, de valahogy nekem sikerült. kortizol a hormon neve és a szervezet alkalmazkodóképességéért felel, tulajdonképpen ez egy stresszhormon… Úgy érzem magam mint egy robot egy fémtárgy amibe minden nap bele dobálják a tablettákat ahhoz hogy életben maradjon…Ennek a hormonnak a hiánytünetei az állandó hasmenés, illetve hányás, alhasi fájdalom, izületi gyulladások, étvágytalanság, fáradékonyság…gyerekkoromban állandóan hasmenésem volt és sokszor volt vírusinfekcióm, sokat betegeskedtem, nem tudtam hogy ez összefügg a betegségemmel. Olvastam akiknek vírusinfekciója van és akinél hiányzik ez a hormon bele is halhat. Eszméletvesztésem volt egy virusinfekció kapcsán. ez is összefügg ennek a hormonnak a hiányával. Amiatt szomorkodok, hogy nekem az agyalapi mirigyem nem termeli a hormonokat, stresszhelyzetben nem megy fel a kortizol, vagy ha igen elhanyagolható mennyiségben. Egy normál embernél érzelmi megterhelés esetén is felmegy a kortizol, én ezt nem tehetem meg a gyógyszereléssel mert az orvosom biztos nem egyezne bele, mondták hogy stresszhelyzetben emelni kell, de ők stresszhelyzet alatt lázas betegséget értenek. Nem volt pótolva ez a hormon 20 évig, bele lehetett volna halni. Miért nem kezelték? Most új kezelőorvosom van akitől kapom a felnőttkori GH pótlást. Felléptek itt is problémák, ugyanis az orvosom embert kezel és nem a vérvételi eredményeket, magas az ösztradiolszintem ami egy ösztrogénfajta, és nem írja fel az aromatáz gátlót, ami blokkolja az ösztrogéneket, ugyanis szerinte nem indokolt, még nincs mellmegnagyobbodásom, ő “embert kezel” nem a számokat és vérvételi eredményeket….El szeretnék menni másik orvoshoz de a szüleim szerint nem normális amit csinálok, hogy én akarom megmondani az orvosnak mit csináljon. úgy érzem soha többet nem tudok megbizni az orvosokban, 20 évig nem volt pótolva ez a hormon ami a legalapvetőbb. állandóan hasmenésem volt és az iskolában sokszor csúfoltak miatta, nem tudtam hogy ez összefügg a betegségemmel…. Kérem mondja meg mit tenne a helyemben… Legutóbbi problémám még pluszban az hogy a pajzsmirigynek nem az aktiv hormonját kapom, illetve egy mellékvesehormont ami átalakul tesztoszteronná de mielőtt átalakul van más hatása is nem kapom mert az orvos szerint felesleges. Nem akarom hogy az orvosok irányítsák az életemet!! teljesen belemerültem a betegségembe és csak azzal foglalkozok, mindenkit elhanyagolok magam körülött…a kortizol dózisát felemeltem saját magam mert kevésnek éreztem amit az orvos felírt és megkérdeztem mást is hogy elég-e az a dózis, azt mondták hogy nevetséges amit felírt és ezért megnöveltem. továbbá nem volt tartva egyetlen szakmai protokoll sem az első kezelőorvosom számáról!! Kérem írja meg mit tegyek…. úgy érzem magam mint egy gép amibe tablettákat dobálnak hogy életben maradjon. amiatt szomorkodok hogy az agyalapi mirigyem nem termeli a hormonokat

Kedves doktornö. Elöször os üdvözlöm. Van egy nagy problémám amihez az ön szaktudására tanácsára van szülségem. 11éve házasságban élek és van 3gyerekem(2 a saját gyerekem 1 a nevelt gyerekem, 12 10 4 évesek) a felességem tavaly februárban megcsalt (tulajdonkép sexuális együtlét volt) utánna még két alkalommal peddig 2idegen férfival csokolozott(tárkeresö oldalrol ismerte meg) énmegtudtam bocsájtanni neki a félrelépéseit bár nagyon nehéz idön megyek keresztül. Ö meg veszekedet mindig. hogy biztosssn én csalom meg, még a telefonomat is mindig böngészte, holott ö tette meg e dolgokat. Most jelenleg egy olxan stádiumba vagyok , hogy veszekedést követö másnap se nem szabad kezdeményezni a kibékülést( jelzem mindig én kértem bocsánatott mert ugy éreztem én vagyok a felelös a történtekért.) Se ölelni se puszit adni nem szabad neki söt hozzá érnem se szabad. Nagyon kétségbe estem e történtek véget. Mit javasolna hogyan tudjam rendezni az egész eletünket (én kivételesen szivböl szeretem öt de ritkán kapok vissza jelzést ) nem tudom eldönteni milegyen. Köszönöm szépen egy szép napot.