Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
A párommal ugy indult 6honapja a kapcsolatunk,hogy csak testiseg lessz semmi tobb. Természetesen nem ment erzelmek nélkül. Én 3honap után belé szerettem, elmondtam neki, de ő nem érezte ugyanezt annyit mondott,hogy fontos vagyok neki. Ezalatt az idő alatt egyikünk sem ismerkedhetett mondvan ha vele vagyok akkor én más pasival szóba ne álljak. Ezelőtt 1 hónapja szoba állt egy lánnyal és közöltem vele,hogy vége és erre bevallotta h belém szeretett es probáljuk meg mint kapcsolat. Gondoltam én hogy jajj de jo végre ő is szeret. Igen ám de amikor szóba került h tegyük ki a facebookra h ketten egyutt vagyunk nem volt ra hajlando. Szimplan annyit ertem el hogy kitette h kapcsolatban. Azota sokat veszekedtunk legfokeppen emiatt h nem ertem miert nem tesszuk ki? Igaz a legutolso kapcsolata 5 eve volt…es mondhatni gyerek szefelem volt. Amikor eszembe jutott hogy mutassuk be egymast rajta csak azt lattam,hogy nem tetszik ez neki. En bemutattam viszont o engem nem. Szemelyesen talalkozunk nem mondja ki hogy szeretlek mondvan hogy o ugy gondolja azt nem mondani kell hanem ereztetni. Zavar hogy a szulei nem tudjak hogy vagyok.
Zavar hogy nem rakja ki hogy velem van parkapcsolatban, arrol nem is veszelve hogy az utcan setalva meg a kezem sem fogja meg. Mikir rakerdeztem miert nem? Azt valaszolta hogy o nem ilyen. Rakerdeztem hogy talan szegyelsz? Erre azt kaptam valaszul hogyha szegyelne nem adna csokot amikor jon es amikor megy masok elott. Vajon en latom rosszul es tenyleg nincs problema?
Mi a velemenye doktornő komolyan vesz ez a fiu? Mit kellene tennem?
Válaszát köszönöm!!
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Megértem aggodalmát a párja viselkedése miatt, a leírt viselkedése alapján számomra olyan, mintha nem teljes mértékben vállalná fel Önt. A 6 hónap alatt mennyire sikerült őt megismernie, volt-e már a lakásán, munkahelyén, találkozott-e már a barátaival vagy más rokonaival? Milyen gyakran töltik együtt a hétvégéket?
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne Önnek nagyobb távolságot tartani vele, amíg az ő viselkedése nem változik, hagyja, hogy ő kezdeményezze a találkozásokat, a programokat . Szervezzen Ön a saját barátaival programokat, hogy más ingerek is érjék, s ne csak ez a férfi járjon a fejében. Amennyiben rosszul esik Önnek az ő mostani viselkedése, tűzzön ki magának egy határidőt, amíg tud várni, hogy ő változzon.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliÜdvözlöm.
Valójában csak egy kérdéssel fordulnék Önhöz, amire remélem választ kapok.
Egy ideje ismerkedem egy férfival és mesélt róla, hogy megállapítottak nála egy bizonyos did személyiségzavart. Annyi kérdésem lenne, hogy ez így mennyire lenne hatással a kapcsolatunkra amennyiben összejövünk és mennyire nehezítené meg?
Kedves Kérdező!
Az úgynevezett disszociatív indentitás zavar hatással van a beteg teljes személyiségére és kapcsolataira is, ezért igen fontos ennek szakszerű kezelése. Hogy Ön mennyire tud ezzel együtt élni, csakis az Ön döntése lehet, melynek mérlegeléséhez nyilván fontos az is, hogy milyennek ismeri meg ezt a férfit. A diagnózis csak egy címke, ami nem sokat mond el egy emberről, vagy akár arról, hogy milyen érzés vele együtt lenni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Szabó Lili!
Köszönöm szépen válaszát!
Szeretném kérni, hogy az oldalon megjelenített levél aljáról töröljék a Tisztelettel: Nikoletta részt, hiszen a fenti leírásban az szerepelt, hogy név nélkül kerülnek ki az oldalra a kérdések.
Amennyiben ez nem lehetséges, kérem, töröljék a teljes kérdést és választ.
Köszönöm szépen!
Üdvözlettel:
Kedves Kérdező!
Leveleiből a nevét töröltük és a kérdező ablak feletti részben is pontosítottuk a szöveget, miszerint kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levelét ne írja alá. Köszönjük!
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Megoldást szeretnék találni a kapcsolatom rendezésére.A párom 44 éves,és a libidója a béka feneke alatt van. Öt éve vagyunk együtt,mindketten elváltunk és vannak gyermekeink az előző házasságból. Sok probléma volt a lányom és ő közötte,én a fiával jóban vagyok,de elég nehéz eset. Kb 6 hónapja kezdődött a sex iránti vágy csökkenése, nem csak együttléteknél,hanem amúgy is száraz volt,a menstruációja késik,majd előbb meg jön,lelkileg kicsit elfáradt.(lehet változó kor miatt?)Én csak nyomultam és nem figyeltem rá.Most külön költöztünk,át ment a fiához,de ha nem keresem,akkor ő üzen rám.(sajnos a fia nem alkalmas még az egyedüli életre)Megbeszéltük,hogy addig nem nyomulok amíg ő nem akarja,és több kettesben eltöltött programot csinálunk.Most elkezdtünk táncórára járni,mert ő nagyon szeretett volna már régen is .Ez az ő ötlete volt. Vissza jöhet neki az érzés? Lehet hormonális probléma is? Röviden ez most a helyzet.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy első körben nőgyógyászhoz (ezen a szakmán belül is a menopauza szakértő lenne a legjobb választás) kellene elmennie a párjának, hogy a libidócsökkenés, száraz vagina, és a rendszertelen menstruáció tünete vajon összefügg-e. Itt tudnának választ adni, hogy hormonális oka van-e emögött, s vajon a változó kor eleje mutatkozik meg nála. Jó dolog, hogy a probléma mellett elkezdtek közös programokat is szervezni, hiszen ezzel erősítik a kapcsolatukat. Próbáljanak meg családi programokat is szervezni, hogy az Ön lánya is jobban el tudja fogadni őt.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Köszönöm a válaszát!
Elég jol megismertem ez alatt az idő alatt. Egyszer talalkiztam a legjobb baratjával akinek else mondta hogy mi már járunk. Elvileg azért mert nem beszéltek ilyenről. Minden héten csak hétvégén tudunk talalkozni neha hetkoznap 1 napot delutan. Nem ismerem a csaladjat viszont sokat mesélt roluk. Mindent tudok a páromrol. A legutobbi hétvégén ugy volt h erkezik hozzam delutan 6-ra amikor megkerdezte hogy baj e ha kesobb jon 3 oraval mert menne a baratjaval foci keccsre. Nyilvan rosszul esett hiszen ennyi idot vagyunk egyutt. A het tobbi napja ott van a gaveroknak es mar azt vagta hozzam h kisajatitom…nem tudom mi tevo legyek? A bemutatasra azt mondta hogyis jutna eszebe amikor veszekszem mindenrt de nem latja h epp azert mert nem vallal fel. Nem erzem h felvallalna.
Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!
Az előző válaszomat tudom ismételni a mostani levele alapján is: Amennyiben rosszul esik Önnek az ő mostani viselkedése, tűzzön ki magának egy határidőt, amíg tud várni, hogy ő változzon. Utána el lehet gondolkodni, hogy miért is érdemes ebben a kapcsolatban maradnia.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornők!
Képtelen vagyok felülkerekedni a tegnapi napon történt eseten,ezért fordulok segítségért Önökhöz. Párommal 3hónapja vagyunk együtt,mindketten egymás miatt számoltunk fel előző (hosszú) kapcsolatunkat. Párom tegnap reggel -mély alvási fázisban voltunk mindketten- az exe nevén szólítva ébresztett és ütögette a hátamat a hajnali telefoncsörgést észlelve. Természetesen én ezt sérelmeztem, ő azzal magyarázta, hogy az exével álmodott,nyugtalan volt,és ezért történhetett. Nagyon szeretjük egymást,tul.képpen érthető a magyarázat,de bennem sebet ejtett,ugyanis sok kérdésem fogalmazódott meg. Mivel -elvileg- a telefoncsörgést észlelte,már kizökkent az álmából,mégis az exe nevét mondta (v.őt képzelte oda?). Nagyon szépen kérem Önöket,hogy szakértő kívülállóként segítsenek nekem ezt a megrázó esetet feldolgozni,ill.magyarázatot adni erre.
Hálás köszönettel.
Sándor.
Kedves Sándor!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy elő szokott fordulni, hogy az ember nem tud kijönni gyorsan az alvási fázisából, mikor hirtelen egy külső inger ébreszti, s “félálomban” marad. Valószínűsítem, hogy ha egy készüléken keresztül nézték volna ebben az időpontban az agyhullámokat, akkor kevert, azaz alvási és ébrenléti hullámokat mutatott volna. Sok eset van, amikor ebben az állapotban az illető félrebeszél, vagy nincs teljesen tudatánál, s kiesik az a néhány másodperc.
A párja Ön mellett döntött, hiszen otthagyta a volt párját, s Önnel kezdett egy közös jövőt. Amennyiben más viselkedést ne tapasztal, hogy a párja az exe felé húzna, próbálja meg megnyugtatni magát.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Ismeretlen Doktornő,
tizenhét év után kihűlt a kapcsolatunk a párommal. Egy hároméves csodás kissrácot nevelünk. A párom mindenáron városba akart költözni, én meg semmiképp, de öt év érvelés után feladtam: vettünk egy lakást (anyagilag nullázás, de legalább hitel nincs), beköltöztünk. Gyűlölöm, természetesen. Mármint a panelt. Ritkán veszekedtünk. Eddig. Most folyton bántom, ha van sapka… Szenved és szenvedek. Nem, nem vagyok hős: belebonyolódtam egy másik kapcsolatba. Fél éve tart. Túl vagyunk egy abortuszon. Ő most lesz épp “független”, hatéves gyerekkel. Nem akarok vele sem együtt élni, de nem bírok a párommal sem. Javasoltam neki – írásban, mert szóban folyton összeveszünk -, h párkapcsolati tanácsadásra menjünk el, válaszra sem méltatott. Kilátástalannak érzem ezt az egészet. Úgy tíz-tizenöt éve volt egy depressziós időszakom, most megint érzem, hogy egyre lejjebb süllyedek. Néha az öngyilkosság is foglalkoztat – miközben már-már pánikig futó halálfélelem-“rohamaim” is vannak. Ilyenek szintén voltak korábban, úgy tízévente egy-két hónapig, az utolsó kettőnél már orvosi segítséget kértem.
Fogalmam sincs, h ezt miért írtam le, és mit várok ettől. De miért is ne.
Ja, ami fontos: a szeretőmről nem beszéltem a páromnak, azzal visszafordíthatatlanul a szétválás felé indulnánk. Nem gyávaságból (na jó, nem akarom összetörni), egyszerűen az új kapcsolat nem ok, hanem következmény. (Ez nem valami ködös önfelmentés akar lenni, de már így is több lettem néhány mondatnál, elnézést érte.)
Megköszönöm, ha válaszolnak, bár kérdés nincs. Legfeljebb annyi: mit lehet / érdemes / kell ilyen helyzetben tenni?
Kedves Kérdező!
Szóban is érdemes lenne megpróbálnia megtenni párjának a javaslatot, hogy menjenek tanácsadásra. Önnek viszont egyénileg is javasolt lenne elmenni pszichiáterhez és pszichoterapeutához is a depressziós-szorongásos panaszai miatt.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Pedagógusként dolgozom és most váltottam iskolát önként, amit nagyon megbántam. A váltás oka az volt, hogy a jelenlegi intézmény közelebb van a lakóhelyemhez és hosszabb idejű szerződést ígértek. Ebben az iskolában már dolgoztam régebben és akkor jól éreztem magam. Mára viszont nagyon megváltozott. A gyerekek nagyon gyengék és eléggé káosz uralkodik a suliban. Gyakorlatilag lelkileg ezt nagyon nehezen viselem, szinte 2hete napi szinten sírok és hibáztatom magam amiért az előző munkahelyemen felmondtam. A kollégáimtól se azt kaptam amit vártam. Sajnos ez kihat a magánéletemre is. A férjem minden döntésemben mellettem áll, de nem tudom kikapcsolni az agyam, ha hazaérek. Már a felmondást is fontolóra vettem, de akkor mit is dolgoznék? Az egész pedagógiában elvesztettem a hitem. Mit javasol, hogy vészeljem túl ezt az időszakot? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Mariann
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Mivel a jelenlegi munkahelyén rosszul érzi magát, s a felmondáson gondolkodik, azt javaslom, hogy első körben próbáljon meg a vezetőséggel beszélnie arról, hogy milyen problémákkal szembesül itt, mi az, amit nagyon nehezen tud kezelni, s milyen javaslatai lennének Önnek, hogy jobban tudja kezelni a problémákat. A vezetőséggel közösen gondolkodva lehetne egy jobb munkahelyi légkört teremteni, s a problémákra közös megoldást találni.
Amennyiben nem hoz megoldást ez a lehetőség, azt javaslom, hogy folyamatosan figyelje az új álláslehetőségeket, s érdeklődhet az előző munkahelyén is, hogy vissza lehetne-e menni (megkeresheti az ottani igazgatót is). Több iskolát is kipróbálhat, próbaidőt mindenhol le lehet tölteni, s ezalatt eldönti, hogy marad-e. Az iskolák nem egyforma színvonalúak a gyerekösszetételt s a tanári közösséget nézve.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A párom minden bizonnyal igen erős munkamaniában szenved.
Nem csak a viselkedésen látszik, hanem már át egészségét is veszélyezteti a probléma.
4 éves kislányunkkal kezdjük őt elveszíteni, egyszerűen már nem tudok mit kitalálni, hogy ezt megoldjam. Jelen pillanatban külön is mentünk, pont emiatt, de szeretném visszakapni egészségesen.
A tünetei:
– itthon is mindig ingerült
-itthon a munkahelyi dolgait intézi és ha nem hívják, ő hívja kényszeresen őket.
-a telefonján játszik.
-agresszív, ha a szabadnapról kérdezem.
-kiabál
-dühkitörés, ingadozó hangulat
-rendszeres napi alkoholfogyasztás.
-rendkívüli munkabírás: napi 14 óra, de van mikor 16 óra és éjjel is ott van, mert dolgoznak a munkások (etteremben dolgozik), ilyenkor akár 22 óràt is dolgozik, 2 óra alvással.
Egyéb tünetei:
-magas indokolatlanul magas pulzusszàm 140
-tikkelés(kényszeres fülvakarás hátul)
-éjszakai rángatózások
-emésztési zavar
-hányás/hasmenés
-étvágytalanság
-nem alvás/ vagy “felületes” alvás.
-gyomorfàjdalom és sav hányása
Ezek a tünetek most jelentkeztek. Mármint, ami már fizikailag is kihat az egészségére.
Amikor megkerdezem, hogy miért teszi ezt, a válasza egyértelmű: kell a pénz.
Egy komolyabb beszélgetés során kiderült, hogy ő csak ezzel tudja kimutatni, hogy mennyire szeret minket, hogy dolgozik. De ez nem így van.
Nagyon meg vagyok ijedve, mert a beszélgetés során agresszív volt, aztán hirtelen érzékeny.
A fejét folyamatosan mozgatja, jobbra-balra néz és nem bír ülni.
A napokban bevallotta, hogy úgy érzi nem sokáig bírja, mert rosszul van. És annyit mondott, hogy tudja, hogy beteg, valamin nincsen rendbe és tudja, hogy rossz vége lesz.
Nagyon el vagyok keseredve.
Amit tettem:
-8 éve minden nap megvárom, míg hazaér és én is gyerek mellett is napi 5-6 órát alszok.
-megittam vele egy pohár italt, és engedtem, hogy beszéljen a munkahelyéről (csak ez a téma, másról nem tud beszélni.)
– óvatosan mondtam a gyanúmat, hogy beteg.
-próbáltam programot csinalni, de mindig a munka győzött.
– türelmes vagyok, mégha ordít, akkor is.
Tudom, hogy ő nem ilyen, ő beteg.
Kérem, valaszoljanak nekem! Mit csináljak? Hogyan tehetem egészségessé?
Milyen lépések vannak, amiket be kell tartanom és egészséges lehet újra?
A munkahelyen sem szeretik már, mert itt is agresszív és fontoskodó.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a párjának valóban súlyos lelki gondjai vannak, de Ön nem tudja Őt meggyógyítani akármennyire is szeretné. A legtöbb, amit tehet érte, hogy együtt elmennek párterápiára, ahol elmondja, hogy Ön nem így szeretne élni, hanem több közös programra vágyik a kislányukkal és vele. Sorai alapján elképzelhetőnek tartom azonban, hogy az egyéni terápia lenne a leghatékonyabb megoldás a számára, hiszen képtelen kimutatni az érzéseit, indulatmentesen kommunikálni a konfliktushelyzetben, ami a kapcsolatait romboltja, ráadásul munkaalkoholizmussal is küzd, ami a függőségnek egy ma igen gyakori formája. Ha erre nem rávehető, marad a közös segítségékérés. Házi megoldás azonban nincs.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKiskoromban elég sokat piszkáltak az osztálytársaim, kitaszított, magányos gyerek voltam. Szüleimhez hiába fordultam/fordulok, próbálnak szemethunyni a lelki problémáim fölött. Általános végére még az az egyetlen barátnőm is hátba szúrt, aki volt. Hat éves korom előtt életvidám, cserfes kislány voltam, mára már semmi önbizalmam. Viszonylag könnyen barátkozom, de csak azokkal, akik hasonló helyzetben vannak, mint én. A “menő” kortársaimtól rettegek, meg sem merem őket szólítani. A külsőmre sem fektetek nagy hangsúlyt alapvető higiénián kívül, elvégre úgysem érdekel senkit, mit kezdek magammal, akkor miért erőltessem? Ha mégis úgy döntök, hogy szépen felöltözök és kisminkelem magam, nevetségesnek érzem magam. Az sem segít, hogy 18 éves létemre még soha nem hívott el senki randira, senki nem próbál közeledni hozzám. Bármit is próbálok, hogy felturbózzam az önbizalmam, az agyam egyik szegletében mindig ott lesz, hogy mégsem kellenék senkinek, nincs rám szüksége senkinek. Ha nem rettegnék a haláltól, már rég feladtam volna. Mit kéne tennem?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy a régi sérelmek feldolgozása szakember segítségével történhet meg.
Arról nem ír, hogy jelenleg tanul-e még, amennyiben igen, azt javaslom, hogy keresse fel az iskolapszichológust vagy ha felsőoktatási intézetbe jár, akkor az ottani pszichológust. Amennyiben már dolgozik, akkor a helyi pszichiátriai gondozóban van lehetőség pszichológusi segítség kérésére.
Továbbá javaslom, hogy könyvtárban keressen a pszichológiai könyvek között önismerettel, önbizalommal, önbecsüléssel foglalkozó könyveket, s olvasson minél többet ebben a témában.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt doktornő!
A problémám ,hogy fél éve van egy barátom akit nagyon szeretek de sajnos nagyon messze lakunk egymástól..de az elején nem gondoltam bele ,hogy ez olyan rosszul is végződhet így elmentem hozzá egy hétig. Megismerkedtünk jobban és azt mondta nagyon szeret velem akarja leélni az életét. Mikor hazajöttem továbra is minden nap órákig beszéltünk ..majd hónapok után megint lementem hozzá 5hétre ..családjának is bemutatott és éreztem ,hogy nagyon boldog velem ..aztán picit összekaptunk és éreztem,hogy megcsal ezért belenéztem a telefonjába és igazam volt..találkozni akart egy másik lányal..amiért szakítottam vele aztán megbeszéltük majd sajnos haza kellett jönnöm ..Továbbra is minden nap elmondta hogy nagyon szeret..aztan 1-2hetig kinozdtam mert nem akart válaszolni feltettem a kérdést ,hogy szeretne velem még egyutt lenni? De nem válaszolt nem tudjuk megbeszélni..és most 5napja egyáltalán nem beszélünk de én úgy érzem nélküle nem tudok élni ..mivel a családom is elégé zűrős ezért semmit nem tudunk megbeszélni ..gyógyszereket szedtem egésznap csak sirok vagy éppen alszom minden felbosszant mindenkivel kiabálok és napról napra rosszabb..nem tudom mit tegyek? Hogyan legyek túl ezen?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy a mostani tünetei alapján érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozót felkeresnie s pszichiáter segítségét kérnie, mert lehet nem megfelelő gyógyszereket szed. A pszichiátriai gondozóban tudná még azt is jelezni, hogy szeretne pszichológussal is beszélnie, a történtek feldolgozását megkönnyítené.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves doktornő!
Babát várok itthon vagyok táppénzen,a páromnak alkalmi munkái vannak.Itt vagyunk egy házban albérleltben és fogalmam sincs,hogy fogjuk tudni fizetni.Egyszerűen nem tudom kikapcsolni az agyam.Lehangolt vagyok teljesen csak árnyéka önmagamnak.vidám jókedvű voltam,most az ellenkezője.imádtam a szexet most viszont semmi kedvem hozzá,a párom is folyton azt mondja,hogy nem kivánom,nem kell nekem,biztos van valakim.Pedig ez nincs ìgy..mit tegyek? Párom rettentő negatív,lelkileg is sokat bánt.pont ez miatt.
Köszönettel :Jucus
Kedves Jucus!
Ha az anyagi gondok miatt lehangolt, akkor családsegítőben szociális munkáshoz érdemes fordulni, hátha vannak olyan juttatások, ami kismamának jár, ha az apukának nincs rendszeres jövedelme. A tágabb család nem tud segíteni? ha nem anyagilag, legalább lelki támasznyújtásban. Ha megszül, szükség lesz segítő rokonokra, barátokra, de most is fontos lenne a jelenlétük. Vannak? ha nincsenek kismamaklubba, egyéb társas programokra érdemes lenne eljárnia. Más is van az anyagi nehézségeken kívül? Párjával a bizalmi kapcsolatot érdemes lenne erősíteni őszinte beszélgetésekkel, közös programokkal.
Ha gondolja, írjon még, vagy ha romlana a hangulata a pszichiátriai szakrendelőben pszichológus ingyen tudja lelkileg támogatni.
üdvözlettel:
Kedves Doktornő!
19 éves lány vagyok, és a családommal élek. Anyukámmal vannak gondjaim, és nem tudom kezelni. Egy ideje észrevettem, hogy mindent negatívan fog fel, és a kis dolgokat is magára veszi túlreagalja. Nincsenek barátnői, nem megy szinte soha sehova, ha hívom a válasza “takarítanom kell”. Úgy látom egy monoton életet él, engem pedig egy burokban tart. Van mar több mint egy éve egy barátom. Volt sokszor olyan hogy nem engedett át hozzá, bezárta az ajtót. Megkérdeztem hogy miért, a valász mosolyogva “csak nem” volt. Hangulatongadozásai vannak, szinte mindig ideges, szomorú, sokszor kiborul a semmin és sír. Színte senki nem szimpatikus neki, nem tud laza lenni. Pénzzel is egy ideje furán bánik. Egy normális anyagi helyzetben élünk, és mégis nem kapok zsebpénzt, csak ami létszükséglet. Tavaly sokat dolgoztam mint diák, de már nem enged mert az iskolára koncentráljak. Ha elmegyek valahova kapok ezer forintot és akkor is megkapom hogy “már megint”. Kb egy hónapban egyszer van ilyen program. A legjobban ami fáj, hogy nem tudok vele semmit megbeszèlni, mert egyből sír vagy kiabál vagy magát okolja. És ami ennél is rosszabb, hogy sose mondta ki azt hogy “szeretlek”, és én már nem akarok vele élni, hiszen érzelmileg terrorban tart, zsarol. Mamámnál akarok lakni,de nem enged el. Fenyeget hogy akkor soha többé nem beszél senkivel. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy édesanyjának érdemes lenne szakember segítségét kérnie, hogy a hangulatingadozásai kevésbé mutatkozzanak meg.
Próbáljon meg más családtagokkal/háziorvossal is beszélni, akik tudnának segíteni Önöknek, hogy közösen győzzék meg, hogy kérjen ő segítséget. Amennyiben ő ellenáll ennek, akkor mondja el neki, hogy nem tud sokáig így Ön élni vele. A mamájához való költözést az Ön édesanyja nem tilthatja meg, hiszen Ön nagykorú, önálló döntéssel rendelkezik.
Gondolja végig ezeket a lehetőségeket!
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Pszichoterápiás Csoport! Lányom aki kismama és Párja egy hete elköltöztek a szülői házból teljesen önszántukból minden a legnagyobb rendben zajlott Ők választották de teltek a napok és a lányom többször jelezte ,hogy nem tud ott meglenni sokszor sírva, hogy Ő nagyon egyedül érzi magát vissza akar inkább Jönni lakni.Nagyon stresszesnek vélem. Mi részünkről minden támogatást megadunk nagyon rendezett körülmények között élünk. Mit javasolnak ?? válaszukat előre is KÖSZÖNÖM .Egy Lányát óvó Apuka
Kedves Apuka!
Érdemes lenne megvizsgálni, miért stresszes a lányának ennyire a különélés. Élt-e már korábban külön, akkor hogy érezte magát? Egy hét azért elég rövid idő, nagy következtetéseket nem lehet levonni.
Javaslom, amennyiben a lányát zavarja ez a helyzet, esetleg próbáljon ő segítséget kérni, akár kérhet időpontot valamelyik kollégámtól.
Ön hogyan éli meg lánya külön élését? Önnek mennyire stresszes ez? Ha úgy érzi ön is nehezen dolgozza fel a helyzetet, lehet hogy érdemes lenne segítséget kérni.
Üdvözlettel,
Volt egy babám 2015.09.06 kora szülött volt sajnos nincs meghalt 2015.10.23 . Szeretnék babát . 2 éve próbálkozunk és nem jön össze .
Voltam vizsgálaton nálam minden rendben van .
Kedves Levélíró!
Nem fogalmazott meg kérdést. Párjával is minden rendben szomatikusan?
Ha igen, és igényli, pszichoterápiás megközelítés segítheti közelebb vinni ahhoz, hogyan érez ezzel kapcsolatban, hogy van ön az anyasággal, nőiséggel. Ebben tud segíteni lakhelyén klinikai szakpszichológus, és/vagy pszichoterapeuta, vagy akár honlapunkról is választhat, ha igényli, szakembert.
üdvözlettel:
