Hogyan jutottam én idáig?
Tisztelt doktornő!
Már régebben is felkerestem önöket, a megoldás reményében, de helyzet tovább romlik. 18 éves fiú vagyok, szerelmes a legjobb barátomba (aki szintén fiú), azaz inkább csak a volt legjobb barátomba. A nyár elején nagyon összevesztünk egy semmiségen, neki elege lett hogy folyamatosan hibáztattam, veszekedtem vele, és olyan elvárásokat állítottam elé, amelyeket nem felé kellett volna. Sajnos ez ment már hosszú ideje, talán a kapcsolat egésze alatt, nem csoda hogy elege lett; én nem éreztem a határt, mert mindig eltűrte és nem szólt semmit.
Egy zárkózott, érzelmi intelligenciával nem rendelkező introvertált fiúról van szó. Régen nagyon közel kerültünk egymáshoz, mindent együtt csináltunk, azt is engedte ölelgessem és simogassam. De ő soha nem viszonozta, talán neki is jól esett, de fel se fogta mi van, és mit érez, mi az.
Amíg legjobb barátok voltunk rengeteget találkoztunk, rajtam kívül csak egy másik, régi gyerekkori barátjával találkozgatott.
Sajnos amióta összevesztünk nem állt szóba velem a nyáron, és sokat változott is. Pár osztálytársammal nagyon jóba lett, most is folyton együtt lóg egyik sráccal. Én beszéltem vele, többször próbálta nyitni de semmi. Az év elején eljött velem kajálni, úgy beszéltünk mint régen, azt is hittem megbocsájtott és vége. Együtt is ülünk az osztályban, mint a tavaly. De ez egy illúzió. Nem szól hozzám semmit, számba se vesz. Régen együtt mentünk suliba és jöttünk, most ez megszakadt, és többször is vártam, hívtam, de mindig lerázott. Nem is köszön soha; de ha én kezdeményezek akkor mosolyogva fogadja. Ha 1-2 szót váltunk mintha leakarna rázni, de mégis örömmel tölti el, és még lehet magától is hozzátesz valamit a mondanivalóhoz.
Fogalmam sincs mit kéne ebben a helyzetben tennem. Teljesen le vagyok blokkolva, nem értem ezt az ambivalens viselkedést. Teljesen ki akar zárni az életéből, szemmel láthatóan direkt kerül, direkt a másik fiúval akar egész nap lenni, de mégis néha kicsit úgy viselkedik mint régen. Ha kettesben vagyunk akkor teljesen. Ez a viselkedés felemészt, teljesen ki vagyok készülve. Nem tudom hogyan juthattunk ide, és hogy van-e ebből kiút. Folyamatosan ezen gondolkozom, erre próbálok megoldást találni, de egyszerűen nem megy. Annyira elutasító velem, hogy ez lehetetlen. Egyszerűen nincs lelkierőm a 10x visszautasítás után is jópofizni. Nem jönnek a szavak, egyszerűen nem tudok hozzászólni; félek a visszautasítástól, félek attól hogy kiderül már nem kellek neki. Félek attól, hogy ő már tényleg nem akar tőlem semmit. Ugyanakkor reménykedem tévedek, de erre egyre kisebb az esély. Az szinte biztos hogy valamit érez ő is, valamit a lelke mélyén, de fel sem ismeri ezt magában.
Ön szerint mégis mit kéne csinálnom? Nagyon utálja a lelkizős beszélgetéseket. A legjobb lenne megbeszélni rendesen ezt az egészet, de úgy érzem nekem se igazán lenne erőm ehhez. Főleg hogy ő csak végighallgatná amit akarok mondani, s jobb esetbe is elég lekezelően elmondaná hogy nem érdekelem, vagy elege van ebből.
Nem látom a megoldást, a kiutat a problémából. Nem tudom kitörölni az életemből, egész végig ott van mellettem a suliba, elülni nem tudok és nem is akarok, mert ezzel az utolsó szálat is elvágnám.
Ön szerinte van esély a barátság helyrehozására? Tudom én tettem tönkre a viselkedésemmel, talán azzal is hogy érezte én többet akarok. Ez a helyzet nekem nem jó, és úgy érzem szép lassan teljesen felemészt.
Kérem szépen adjon tanácsot, miként lehetne közel édesgetni?
Köszönöm szépen segítségét!

szia
a párommal nem rég szakítottunk uj barátnője van ő állítása szerint jól meg vannak de munkahelyen folyton néz miért van ez?

Szerintetek mit jelent az, ha egy lány egy fiúnak elbúcsúzáskor puszit ad? Légyszíves rendes válaszokat. Írjatok lányok, ez mit jelent? A helyesírásért bocsi
Nem hétköznapi az eset, Nem is ismertük egymást, csupán 1x találkoztunk, beszélgettünk. Van barátja is, ő mondta mert kérdeztem és legkevésbé sem nyomultam, annak ellenére, hogy szép. Sokat néztük egymást, mélyen néztem a szemébe (ő is) nem bírtam tartani, majd elnéztem, majd ő is. Kb: 5 mp volt.. Elköszönt és adott két puszit. Ezen én komolyan meglepődtem, mert eddigi tapasztalataim során, azoknak szoktam puszit adni, akit ismerek, pl barátaimnak a párjaik, vagy 1-2 lánynak a baráti körből. Ez mit jelenthet? Lehet, hogy simán ilyen mindenkivel? Valamint kétlem, hogy pont az esete lennék. 1x beszéltem vele, suliba a folyoson látjuk egymást, köszönünk.

Én 20

A lány 19 éves. Előre is köszönöm.

Üdv!
Nagyon kivagyok. Nem tudom mit csináljak. Szerintem a kislányom,aki most kezdte az ovit pszichésen beképzeli a hányingert már hetek óta,most is sírt kb másfél órát,hogy hányingere van és nem akar oviba menni. Nem tudott velünk elaludni. Anyuékkal akart aludni. Odavittem,de tuti még áthozzák éjszaka. A férjemmel meg összevesztünk emiatt. Engem hibáztat,hogy elkényeztettem és mindig az van amit ő akar. De ő feleannyit sincs vele ,mint én. Nem tudja milyen érzés otthagyni az oviba,és utána gyötrődni egész nap. Bogi mióta ovi van kb 10szer fent van éjjel. Mit csináljak? Citromfűteát adtam már neki,a doki mondta,de nem használt még eddig.
Hogy könnyíthetném meg a helyzetét? Aludni sem akar, annyira stresszelszegény.

Jó napot! A jelenlegi párommal munkahelyen ismerkedtünk meg, barátok voltunk, ugyanis 9 év után pont akkor vette el feleségét. Végül szerelmesek lettünk, próbáltam eltávolodni, nem hagyta, nem engedte, nekem sem ment magabiztosan, mert pokoli érzés volt nélküle. 4 hónapig ez ment, üzenetek, munkában sülve-főlve, volt csók is, aztán a szégyen miatt távolság tartás. Aztán elhagyta feleségét, külön költözött. Mi boldogok voltunk, mire aztán a kapcsolati gyâsza megjelent, beszélt az exével és nekem ez nem tetszett. Heti rendszerességgel többször. A nevén szólított. Sok kis apróság. 2hónap után, ezen nagyon összebalhéztunk. Szakításra álltunk. Sokat bizonytalankodott az exe iránti érzelmeiben, azt tudta engem szeret, de azt nem vele kapcsolatban mit érez. Erre lefeküdt vele. Elmondta, azt mondta tudja, hogy elrontott mindent. De tőle nem akar gyereket, tőlem igen. Nagyon dühös lettem, mert érzelmileg és fizikálisan is megcsalt, de annyira boldog voltam vele ezt leszámítva és annyira összeillünk és minden kis apróságot is őszintén elmondunk a másiknak, hiába fáj, hogy mondtam neki ha nem beszél vele többet akkor tisztalappal indulunk, megbocsájtom. 3 napig gondolkozott, amivel annyira megbántott, hogy mikor újrakezdtük képtelen voltam nem haragudni. De nem azért mert megcsalt, hiszen, megbánta, rájött én kellek neki. Hanem azért, mert három napig gondolkozott, hogy képes-e nem beszélni vele. A végén békülés előtt azt mondta, hogy fél nem beszélni vele, mert nem tudja jól dönt-e. Meg nem tudja megígérni, csak megpróbálja. Ez fájt, de még mindig bennem volt, hogy lehetünk boldogok. Onnantól fogva viszont megváltozott, nagyon haloványan vissza vett az érzelmekből, ugyan úgy nem adta be a válást, ugyanúgy a képeket őrigeti a gépén. Folyton álmos, kritizál. Én meg csalódtam ez miatt és úgy gondoltam, ideje lenne neki benne lenni a kapcsolatban. Mondtam, persze neki ez nem tetszett, mindennap vitáztunk egy hétig. Minden nap a vitánál hozzá vágtam, hogy megcsalt és csalódtam benne, hogy az eséllyel sem élt normálisan, hanem kételkedik benne, hogy nem vele akar lenni… Ja, mert megcsalás másnapján találkoztunk, beszéltünk, rá harmadik nap kibékültünk. Utána megbeszéltük nem pálya ez így tovább. Minden előről kezdtünk megint, ami jó időszak volt. Pár napig foglalkozott velem megint, aztán oda ment cigit venni ahol lakik az exe. Tőlem, egy órányira lakik, tőle 20 percre. Nálam volt, tőlem ment oda. Tudom, hogy tényleg csak cigit ment venni, de nâlam is tudott volna, így kiakadtam. Elmondtam neki rosszul esik. Azóta folyamatosan beszól, piszkál. Veszekszünk. Sose voltam így, mivel, ha valami nem működöt megbeszéltek után sem leléptem. Most viszont annyira szeretem, hogy nem akarok, megakarom javítani, de elfâradtam, hogy ő a sértett, miközben ő bântott meg, ő aki nem adja le az egoját, mindig én. A baj, hogy nem tudom, hogyan javíthatnám meg magamban a sebeket, vele meg visszaállni olyanra vagy jobbra amilyen volt. Kevésnek érzem magam neki, közben azt mondta előtte és utána is, hogy nálam jobbat sose találna. Viszont nem tudom, hogyan kell nem jelnek venni, ha ő folyton vele kapcsolatban kilyukad valahol szóban vagy tettben. Nem tudom hogyan szakíthatnék vele végleg, hiszen ennyire nem szerettem senkit, ennyire sose adtam bele minden energiâmat, nem próbáltam higgadtan, felnőtt módjára keresni a megoldást. Azt érzem nem kellek neki. Pontosabban nem én. De tudom, hogy szeret, azt is tudom nem megy a gyász ennyire gyorsan le, viszont nekem elfogytak az energiâim, a megoldások, az akarat. Hogyan tudok változtatni? Javítani a kapcsolatot vele vagy, ha értelmetlen elengedni? Voltam szerelmes, de ennyire sose ragaszkodtam.

Tisztelt Doktor Nő ! tanácsot kérnék, mit tehetek , 17 éves unokám több éve marguánás /füved/cigarettát használ és sajnos nem ritka hogy más drogokat is kipróbál. Nem dolgozik , nem jár iskolába . A szülők elváltak sajnos az édesapa már a nagyobbik gyereket elüldözte, az édesanyával tart a vagyoni huza vona . Folyton hazudozik a gyerek az anyuka elhiszi. Nagyon féltem mert egyre lejjebb csúszik. Teljesen fel van háborodva ha próbálom neki magyarázni mennyire káros amit tesz . Majd hogy nem még gyógyszernek nevezi a füves cigarettát . Már sokszor éjszaka felébredek és akkor is az első gondolatom vajon hol lehet éppen a gyerek. Sajnos elég messze lakunk egymástól . Tehet egyáltalán valami egy nagyszülő azon kívül hogy retteg ? Válaszát köszönöm

Kedves Lili!
Ön szerint az tényleg anyagiasságnak számít ha a páromtól szeretnék néha kapni valamit? Mert sokan azt mondták rám hogy én a pénzt nézem amikor ez egyáltalán nem igaz. Szerintem minden nő vágyik ajándékokra a párjától nem hiszem el hogy csak én vagyok ilyen. Fáj hogy ezt hiszik rólam mert én sose a pénzt néztem hogy a pasinak sok legyen. Ha a pénz motiválna akkor már rég jó életem lenne egy gazdag férfi oldalán. De engem ez sose érdekelt. Az első párom is szegény családból származott mint én mégis vele voltam. Engem egyik párom se halmozott el eddig ajándékokkal. Azt hittem most hogy lett egy kicsivel gazdagabb párom tőle majd több mindent kapok de tévedtem. Szerintem minél több pénze van egy embernek annál jobban sajnálja. A párom amúgy nagyon megnézi hogy mire költ feleslegesen nem szórja a pénzét meg is mondta nekem. Mint ahogy írtam is az előző levelembe ő inkább az autójára költ ez is azt bizonyítja hogy az fontosabb számára mint a barátnője. Szerintem akire vagy amire költünk azt szeretjük a legjobban. Ön hogy látja ezt? Arra is gondoltam hogy talán azért vágyom arra hogy kapjak mindig valamit mert soha senkitől nem kaptam még. Akkor sem vagyok én anyagias bárki bármit mond rám.

Kedves Lili!
Bevallom az igazat ez a dolog mindig zavarni fog a páromba és ezzel a tudattal nehéz lesz vele együtt élni éveken keresztül. Nem tehetek róla de zavar hogy ő ilyen. Biztos van itt a környéken pszichológus aki tudna segíteni rajtam de én nem merek elmenni oda meg nincs is aki elvigyen. A párom anyját esetleg megtudnám kérni de ő úgyis azt mondaná hogy minek nekem pszichológus nincs semmi baj velem. Ez a legnagyobb bajom hogy senki nem tud megérteni átérezni azt amit én. Csak kritizálni tudnak meg a hibákat keresni bennem.

Másfél éve van egy boldog kapcsolatom, fél éve el is jegyezett a párom, de úgy érze, hogy most még is valami megromlott. Már egyáltalán nem törődik velem, néha úgy érzem, hogy nem is vagyunk már egy pár. Próbáltam többször megbeszélni a dolgokat vele, de hiába.
Van egy régről ismert férfi, kit nem tudok kiverni a fejemből és vonzódom hozzá, talàn ő megtudná adni amire vàgyok, félel ha találkoznák vele, akkor kitudódna s tönkre menne a kapcsolatom. Kérem adjon valami tanácsot, mert így csak két tűz között őrlődöm.
Előre is köszönöm!

Kedves doktorno !
A ferjem delutan 5 oraig dolgozik , en egesznap itthon vagyok a 6 honapos picinkel .
Egyaltalan nem szoktam kijarni a hazbol maximum vasarolni . Kulfoldon elunk igy nincs senki mellettem se egy baratno se egy rokon.
Utalom a szurke egyforma napokat , de elfogadtam a helyzetet ,a gyerek az elso. A problemam ott kezdodik igazabol , hogy amikor a parom hazaer csak a telefonon csung . Vacsoranal telefon , agyban telefon ,furdoben telofon , egyfolytaban igy mukodik az eletunk. En alig varom , hogy haza jojjon , hogy vegre eggyut lehetsunk de o ezt ugy veszi ,hogy o a kutyam , hogy en akarom ot iranyitani . Sokszor azt hallom , hogy en nem dolgozok , hogy nem vagyok jo semmire . Mar sokszor gondoltam , hogy megolom magam de rogton a babara gondolok . Az eletem ures , utalok mar meg lelegezni is.

Tisztelt Doktor nő! Azzal a problémával fordulok önhöz hogy nagyon félek hogy beteg leszek a családom szerint már betegesen! Az egész augusztus vége fele kezdődött amikor reggel arra keltem fel hogy tompa szúrást éreztem a melkasom bal alsó részén egy pontban! Na, rögtön rohantam is a doktorhoz aki csinált egy EKG ami nem mutatott semmit de azert beutalt kardiologiára! Aznap el is mentem volt sziv ultrahang, ekg, minden negativ lett, azt mondta a doki hogy, A tipusos melkasi panaszok valamiféle stressz válthatta ki es nyugodjak meg mert nem ebben a korban szoktak jonni a komoly gondok es most sincs semmi! Haza mentem az nap el is mult az a tünet mintha mi sem tortent volna. Később pár nappal utána valamiért felfigyeltem a szivritmusomra es nézegettem figyeltem hogy dobog eloszor normalisnak tunt csak ereztem hogy dobog, aztan el akartam terelni a figyelmemet de nem ment ra tettem a kezem a mellkasomra es ereztem hogy egyre gyorsabban dobog, meg ilyedtem, elkezdtem izzadni a szivem csak kalapált, halálfélelmem lett! Utána elkezdtem egy tompa nyomást érezni a melkasom alján a gyomor szájam felett ugy ereztem mint ha nem tudtam volna elég levegőt be szìvni, mentőt akartam hívni de édesanyám nagyon bagatelnek látta a problémát ami még jobban meg ijesztett hogy “nem látod hogy megfogok hallni?” Aztán elkezdett megnyugtatni szép lassan enyhűlt minden! De attol a naptol kezdve folyton figyeltem magam! Eltelt két nap es megint elkezdett fájni a melkasom egy ponton de most középen a szegycsontnál, es nehezen kaptam a levegőt! Az nap este elmentem a sürgősségire eléggé meg ilyedtem féltem hogy megfogok halni, ezért a pulzusom is magas volt 109 koruli meg a vernyomásom is fel ment elég magas volt! Csináltak 2 EKG-t 3 vérképet, egy mellkas röntgent és egy vérgázt de a szíveredetű problémákat kizárták, egy sürgősségi orvos be vitt a főorvoshoz amit nem értettem, le ültem és megdöbbenve mézett rám a fő orvos kérdezgetett hogy “mitől félek?” “most volt kardiologián minden rendben van” es a kerdések kozott míg válaszoltam ugy nézett rám mintha látna rajtam valamit lehet csak képzeltem de ettől is meg ilyedtem hogy uristen most mi van? Aztán ez lezajlott végül haza engedtek hogy semmi bajom! De azóta félek, figyelem magam, bármit észre veszek már keresem rá a megoldást hogy mi lehet az! Ha épp a szivbajokrol olvasok elkezdem magamon szó szerint érezni azokat a tuneteket hogy biztos az van ha a strokerol akkor is es ellenörzöm magam nincs e strokeom vagy bármi, rögtön a családomra zúditom ezeket akik persze már kinevetnek vagy idegesek lesznek hogy folyton ezzel foglalkozom és 3 orvos vizsgált miert nem hiszek nekik! Folyton a vernyomásomat mérem ami neha emelkedett bar lehet ez ennek koszonheto es folyton a pulzusom nézem nem e ver gyorsan a szivem vagy ossze vissza vagy lassan! Neha ugy erzem nem kapok levegőt persze ez elmulik ha nem figyelek ra de neha nehez nem oda figyelni hiszen érzem magamon, azon gondolkozom hogy lehet valamit nem vettek eszre az orvosok? Es barmikor meghallhatok? Vagy lehet mar annyit stresszeltem ezen hogy mar késő, es valami kart okoztam ezzel? Egy ördögi kör ez. Hogy tudnék ebből ki jönni? Kérem segitsen valahogy. A válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Az előző levelemhez írt kérdést, 9 év után velem összejött, majd megcsalt a volt feleségével. Azt kérdezte érzi-e a párom a 3 féllel kialakult gondot. Eleinte azt mondta, barátként nem tudja elengedni, szereti, de több mint barátság, kevesebb, mint szerelem és én vagyok neki az akinél tudja mennyire szeret. Mikor mondtam engem zavar az exxel való kapcsolat tartás, mivel szerintem csak táplálva van a köztük lévő kapcsolat és szeretnék én lenni az aki olyan helyeket foglal el az életében, amiket az ex foglal el, azt mondta barát és nem tudja csak úgy eldobni és nem is tudja hogyan kell, mégiscsak az élete majdnem felét vele élte. Itt nem érezte gondnak. Miután megcsalt, gondnak érezte a jelenlétét. Mielőtt megbocsájtottam, azt gondolta, hogy nekem ezt nem fogom benne sose tolerálni, amit tett és, hogy vége közöttünk mindennek. Azt mondta megszakítja vele a kapcsolatot és egyedül marad inkább. Utána mondtam megbocsájtok, azután, ha megszakítja. 1nap helyett 3 lett és mondtam neki na, jó én befejeztem. Erre ő mondta, hogy most felhívja. Meg is tette, megbeszélte vele nem beszélnek. Most a sok beszólogatása volt a nagyobb gondom, elmondtam neki, folytatta. Erre utána elmondtam neki mik a próblémáim ismételten. Utána mondta jó, ő elzárkózott, nem tud mit tenni. Azért, mert mikor újraindultunk megint az volt mennyire kételkedik, nem tudja jól döntött-e. Miközben én voltam a megcsalt és összetört ember, aki az új esélyt megadta, nem akartam ezt hallgatni. Azt írta Ön, hogy tudjam meg mi az amiért ragaszkodom ennyire. Nekem nem egy konkrét okom van: első ember, akit jó apának gondolnék, előtte lemondtam erről a belső vágyamról, mert senki sem felelt meg. Tudom utána sem lesz olyan ember aki jobb lenne nála, még az ex gond alapján is és egyszer szeretnék családot. Második okom, sosem volt orgazmusom eddig, csak vele. Pedig semmit nem csinál másképp, mint mások, csak figyel rám. A harmadik okom: sose volt olyan személy az életemben, mint ő, akivel tudok boldog lenni és küzdök is érte. Sosem voltam versenyszellemű, mindig mindenben hagytam magam, de nála nagy az összhang leszámítva ezt, nagyon eltudunk nevetni, hétköznapokban lenni. A lényeg, hogyan tudnám rávezetni, a leválásról és magam felé terelni? Nem menne terápiára sose. Így ez az utolsó löket amit megpróbálok, utána elengedem inkább. Szóval Ön szerint érdemes küzdenem érte? Én már kételkedem. Nem abban, hogy ő kell, hanem abban, hogyha ennyire nem akar működni, akkor nem kell erőltetni. Fél év alatt elfáradtam, tudom, hogy utána csak olyan emberek lesznek akik nem rám kíváncsiak, nincs hasonlóság. Mindig azzal vannak elfoglalva milyen szép vagyok, mennyire mutogatni való. Ő emberként nézett rám és nem egy darab húsnak. Bátorított, hogy tanuljak, nem tiltotta mint a többi. Sok egyéb is van. De hosszú lenne.

Tisztelt Doktornő!
Gyors válaszát és segítségét köszönöm! Remélem minden így vagy úgy, de megoldódik most már. Szép napot!

Tisztelt Doktor nő!

Nem hétköznapi az eset, Nem is ismertük egymást, de suliban a folyoson gyakran találkoztunk és csak köszöntünk. Aztán 1x találkoztunk, beszélgettünk. Van barátja is, ő mondta mert kérdeztem és legkevésbé sem nyomultam, annak ellenére, hogy szép. Sokat néztük egymást, mélyen néztem a szemébe (ő is) nem bírtam tartani, majd elnéztem, majd ő is. Kb: 5 mp volt.. Elköszönt és adott két puszit. Ezen én komolyan meglepődtem, mert eddigi tapasztalataim során, azoknak szoktam puszit adni, akit ismerek, pl barátaimnak a párjaik, vagy 1-2 lánynak a baráti körből. De vele csak 1x beszéltem kb 10 percet. Ez mit jelenthet? Lehet, hogy simán ilyen mindenkivel? Valamint kétlem, hogy pont az esete lennék. 1x beszéltem vele, suliba a folyoson látjuk egymást, köszönünk.
A lány nagyon szép, dumálgatunk stb. Majd hirtelen kifogytunk a témából, vagyis lett volna még na mind1, és a lánynak a szemébe bele néztem úgy kb 2-3 percig. Ő is úgyanezt tette rezdenéstelen arccal (nem szóltunk egymáshoz) . Majd nem bírtam ki és lesütöttem a fejemet majd ő is, majd ismét megismétlődött 5mp -ig. Utána oda kisértem a buszhoz, majd arc puszival elköszöntünk amit ő kezdeményezte nem én. Ez jó jel? Mi a véleménye? Amugy tartottam volna a szemkontaktust, de már nem bírtam és ő nyert. Ez jelent valamit, vagy nem? Azt én kezdtem hogy mélyen belenéztem a szemébe, de ő is csinálta. Kérem segítsen, ez jelenthet jót is?
Köszönöm!

Tisztelt Doktornő! A kérdésem pusztán annyi,hogy mostoha szülő járhat-e szülői értekezletre? A párom gyermekei szeretnek,eddig jártam szülőire a párommal együtt,a volt feleség nem,de most a volt feleség kitalálta,hogy ne menjek többet,mert ez a szülő dolga.A gyerkek kötődnek hozzám,heti váltásban vannak az apjuknál és az anyjuknál. Azt mondta ,ha szülőre szeretnék menni ” csináljunk közös gyereket”.Nekem alapvető igényem,hogy menjek,szeretek tisztában lenni ezekkel a dolgokkal is, a tanulásban is aktívan segítem őket,Anyafejnek hívnak a gyerkőcök. Az apukájuk is azt támogatná,hogy menjek.Egy esetleges hisztérikus kirohanástól tartok az Ő részéről,ami nem hiszem,hogy jót tenne a gyerekeknek….Mondjak le erről az évi 2-4 alkalomról a béke érdekében?Csak félek,hogy ezt majd egy újabb kívánság követi…Mit tanácsol? Köszönöm szépen válaszát!