Nos mindent leírni nagyon sok idő lenne. A lényeg az, úgy érzem megtaláltam életem párját tavaly. Tudom,mennyire hülyén hangzik és úgy gondolják 10 év múlva nevetni fogok ezen. Remélem így lesz. Nos. Véletlen történt ,hogy a lany belecsoppent az eletembe. Foghatnam arra h nem akartam tobbet csalodni de nem akarok menekulni tovabb az igazsag az hogy fajdalmat akartam okozni az utesek utan igen is vissza akartam utni. Nem szoszerint hanem tettekben. Amikor azt mondta mast szeret akkor en azt kondtam oke. Ra egy hetre kapcsolatom volt. De en meg mai napig is sokszor atgondolva mindig odajutok h szeretem. O mar valoszinu atlepett tul rajtam. De en el se tudnam mondani mennyire tudnam szeretni ha az en oldalamon kelne fel reggel vagy az en karomon aludna el. Nincs remeny ugy erzem. Mit tudok tenni azon kivul h nem foglalkozok vele es elfelejtem?

Üdvözlöm. 13 éve vagyunk együtt a férjemmel 3 gyerekünk van. Úgy érzem zátonyra futott a kapcsolatunk és megfordult a fejemben a válás gondolata. A legfőbb gond kettőnk között, a gyereknevelés. Én inkább pozitívan igyekszem fegyelmezni. Inkább dícsérek és nem büntetek. Ő viszont ezt úgy gondolja hogy engedékeny vagyok. Ő szigorú sőt néha úgy érzem bántalmazó. Persze nem fizikailag hanem lelkileg. Olyat mond a saját fiára hogy moslék meg patkány. Tehetetlennek érzem magam. A gond az hogy nem érti meg hogy ilyet nem mondhat neki mert ő is ebben nőtt fel. Párterápiára családterápiára nem akar menni. Lehet valamit tenni vagy valóban a válás lenne a megoldás?

A férjem megcsalt de engem választott.Próbálok bizni benne de nem mindig sikerūl.Mit tudok tenni hogy bizni tudjak benne. Õ nagyon igyekszik.. mindennt megbánt csak a szexre ment.

Üdvözlöm Önöket! Nagyon nagy segítségükre lenne szükségem. 16 éves lányom jelenleg péntekig a Heim Pál Gyermekkórház akut pszichiátriáján fekszik, ma beszéltünk a pszichiáterével, kérdeztem, hogy van-e valami lehetőség, hogy hova lehetne vinni rehabilitációra, semmi segítőkészséget nem tapasztaltam. Gyermekem vagy 40-50 helyen farcolta fel a testét pengével múlt hét csütörtökre virradó éjszaka, és marihuána vagy canabis fogyasztó.Abban kérném a segítségüket, hova tudok fordulni milyen Budapest vagy Pest megyei intézménybe, ahol tudják rehabilitálni? Segítségüket előre is köszönöm:Egy aggódó édesanya Andrea

Mi okozza egy embernél hogy nincs élet célja, akkor amikor rendezett a kapcsolta,a munkahelye, de nem tudja az okát,azt mondja hogy minek él,hiányzik valami az életéböl.egy elvált emberölés írok.van neki két gyereke.de nem tartja velük a kapcsolatot.talán ez lenne? Köszönöm szépen a választ előre is.Tisztelettel.Csikós Pálné

Az lenne a panaszom hogy még 2007 ben félrenyeltem egy cseresznyét és onnantól kezdve oda figyelek a nyelésre és életem során időszakaszokban elő jön olyan probléma hogy nem tudok rendesen nyelni pl most olyan mintha leblokkolna az agyam vagy a nyelvem amikor nyelni kéne meg rászoktam a krákogásra mikor nyelnék elkezdek krákogni ez az időszakasz már 2016 november óta tart nehéz megfogalmaznom magam sajnos.. voltak enyhébb tüneteim is amikor nem ilyen dolgokat produkáltam amikor nyelni akartam de mostanában erre a krákogásra szoktam rá, jelenleg külföldön dolgozok és nem tudok mindig úgy el menni orvoshoz csak ha jön velem fordítani valaki, az orvos írt fel enyhébb nYugtatót de nem használ semmit , ugyan úgy ráfeszülök és rá koncentrálok a nyelésre , biztos írtak már mások is hasonló dologgal kapcsolatban önöknek, azt vettem észre ,hogy reggel ébredés után kicsit könyebb lenne nyelnem meg még akkor nem vagyok úgy rá feszülve a dolgokra de nap közben meg nap végére már egyre roszabb, volt régen egyensúly zavarom , szédűltem stb akkor arra terelődött. Figyelmem és könyebben tudtam nyelni meg volt amikor előjött nálam ugyan ez a panasz de nem ilyen durva változatban meg nem ilyen sokáig , valahohy elmult 3 max 5 hónap alatt és most meg nem jövök rendbe, próbálok nem foglalkozni vele de nem tudom miért van ez, full orr gégészeten sem találtak semmit, még vár rám egy nyelés teszt október 6.án de akkor is én szerintem ez 80-90%ban akkor is pszihés dolog; mikor inni is próbálok a számhoz rakom az üveget es nem jön az a nyelés reflex meg semmi mintha leblokkolna az agyam vagy mint aki elfelejtette hogy hogyan kell nyelni, novemberben fogol haza költözni emiatt a probléma miatt mert ha esetleg pszihológushoz kéne járnom akkor itt a fordítás miatt nem lenne egyszerű meg ugye néha nekem is nehéz megfogalmaznom magam sajnos, remelem esetleg tudnak valamit addig is segíteni még nem megyek haza vagy ha tanácsot is mondani akár mit is örülnék neki!! Még annyi hogy valamikor a nyálamat is nem tudom úgy lenyelni mintha csak tartogatnám a számba meg nem jönne a reflex meg amikor ittam alkoholt azt is csak azért hogy könyebben tudjak nyelni de akkor se jobb meg nem könyebb max nem félek annyira de akkor is uhyan úgy rá fókuszálok a problémára ..válaszukat is előre köszönöm!!!

Kedves,

Sikerült megtalálni a problémám okát.
Mivel minden nap velem utazik a fájdalom ezért is hozok rossz döntéseket.Talán ezért is vagyok állandóan támadó pozícióban.
Ok: a párom pénz hianyossaggal jött a kapcsolatban, amit én azzal a feltetelettel fogadtam el, h megoldjuk. …. ezt szépen egyengettuk is. Az tanították nekem ha akarunk valamit zsíroskenyeren és tean is meglehet élni. tehát éltünk korlátok között azért, h a hitel minél hamarább csökkenjen.
Közben úgy alakult , h kaptott a parom üdülési utalvanyt.
Ami gond ezzel a párom arra költötte, h a gyerekeit elvigye nyaralni. Hogy és miért van ez így, h együtt küzdünk és mikor lazítás lehetne mi (a közvetlen csaladja ) nem kapunk belőle. Ő ezt azért csinálta h megoldja a gyerekeivel a problémát. De en ezt úgy éltem meg, h hátba támadt. Együtt küzdünk együtt oldjuk meg az Ő múltbeli problémáját mikor egysegről van szó en nem tarzozok bele.

Üdvözlöm
11 éve vagyok együtt életársammal .Rendszeres propléma hogy sokáig dolgozik válall plusz munkát stb . Ami engem nem zavar cserébe anyut kértem mindig hivjon fel hogy késik stb ne idegeskedjek.
11 év alatt sem sikerült ezt negértenie és elfogadnia. Amikrlor orák mulva felhivom mi történt merre van stb mindig higadtan azt mondja dolgozik stb megérde niért nem szolt hisz a munkaidelye délután 5 tart a válasz
Mert mi változik akkor .
Nem értem tényleg sokat kérek bennem van a hiba ? Mibden féle modszert alkalmazram hogy negértse miért fontos ez nekem .
Egyik sem használ .
Miért teszi ezt ? Mit tegyek másképp ?
Min változtasak ( magamon értem ) ( ne hivham fel *carjam le) Sokat vagyok egyedül . A napom fény pontja amikor haza ér . Nagyon szeretem amit tudatok is vele nap mint nap nem bántom szépen és higadtan probálok komunikálni . Kérem segitsen nekem mert egyre jobban kiborulok nem akkarom elhagyni .

Tisztelt Doktornő!
24 éve vagyunk házasok a feleségemmel.Mindkettőknek az ez az első komoly kapcsolata.Három gyermekünk van,a legkisebb 16 éves.Nagyon szerettük egymást.Kb 4-5 éve valami elromlott,azt mondja a feleségem,elhanyagoltam őt.Összejött a gyerekkori barátommal.3 éve kétszer ott aludt.A barátom nem mert vele szexelni,attól félt,hogy én átmegyek,és balhézok.1 hónap mulva szakitottak.A feleségem sírva vallot be mindent.Ezek után én is rádöbbetem,hogy ő a mindenem,megbocsátottam neki. Ezek után sokkal jobb lett a kapcsolatunk szexuális téren is,azóta nem veszekszünk egyáltalán.Pár hónapja újra észrevettem hogy sokat beszélgetnek telefonon.Most 1 hónapon belül háromszor ott aludt,és megtörtént a dolog.Azóta külön alszik.Szexelni csak alkohol hatása alatt hajlandó akkor viszont nagyon élvezi.Megcsókolni még akkor sem lehet.Azt mondja már nem szeret,el akar válni,ott hagyja nekem az eggyütt épitett tehermentes házat.Tetteivel egyáltalán nem azt mutatja hogy el akar menni,tervez, fát ültet, befőz gondosgodik rólunk.Nem tudom mivel vette le ennyire lábáról az a másik hisz gyakorlatilag semmije nincs és nem is érdekli,az anyjával lakik most is,23éve nős volt pár hónapig.A feleségem ezekkel a dolgokkal tisztában van,ismeri 25 éve.Talán őneki jobban van ideje figyeni a nőre,hisz nem dolgozik annyit mint én.Nagyon szeretem a feleségem,ő is tudja ,nem akarom elveszíteni,de már nem nagyon bírom ezt a helyzetet. A feleségem okos nő, nem adta be válópert azóta sem .Kérem segíse n,hogyan tudnám visszaszerezni őt úgy hogy közben ne bántsam meg .
Válaszát előre is köszönöm! Z.

Udvozlom! A kérdésem az lenne,hogy miért utasít el az unokám /3 éves/ amióta ovis lett? /most szeptembertol/ . Azelott /addig/ rajongott értem….sot…..én voltam a kedvence. Nem értem,aggódom…Szeretnék ezen változtatni. Nem is mehetek érte,mert nem akar velem jonni. Eddig mindenhova csak velem akart menni. Elszomorít. Nem eroltetem, nem is hibáztatom,egyszeruen nem is tudok mit kezdenni ezzel a helyzettel. Mintha engem hibáztatna azért,hogy oviba hordják…. Elore is koszonom a választ,tanácsot.

Lehet -e a lelki társam,barátom,akivel a párom.hu-n ismerkedtünk meg rendkívül értelmes létére olyan,hogy közel 5 hónapos -szülőknél lakom-együttlét hatására,majd 2 hónapos nem jöhet ide többet,címszóra+2x 2 napos kettesben létre a belvárosi lakásomban-nem akarja a negatív dolgait eldobni magától az együttélésünkhöz(evés közben társalogna,eldobálja minden cuccát,azt csinálja,amit nem megterhelő,de általában én dolgozom helyette,nem méri fel,hogy gyengén mozgok,bottal tudok csak járni még műtét után)hanem megtartja,mert ő ilyen és jobb,hogy ez most derül ki,nem az együttélés során?

Üdvözlöm! Párommal lassan 6 éve vagyunk együtt. Veszekedéseink abból adódnak, hogy ő sűrűn, egy héten szinte minden nap megy a szüleihez (úgy érzem nem tud elszakadni tőlük), valamint az alkohol. Nem mindig iszik sokat, de van amikor egy sör is megárt neki. Ilyenkor, ha szóvá teszem hogy megint ivott és nincs kedvem az alkoholos leheletéhez, megőrül. Szid, becsmérel, hogy én senkinek sem kellenék, az én munkám nem ér semmit, csak az övé. (én diplomás vagyok ő nem)Volt hogy tört, zúzott. Ilyenkor össze vissza káromkodik.Legutoljára meg is lökött, majd mikor mondtam neki hogy ezt a szüleinek elmesélem, a szemembe röhögött cinikusan, hogy úgyis letagadja. Majd ki akart rángatni az erkélyre, hogy ott beszéljük meg a dolgokat. Azt is megkaptam már nem egyszer, hogy takarodjunk a lakásból. És még sorolhatnám hosszasan hogy miket mond. Most betelt a pohár és eljöttem a pár hónapos babánkkal a szüleimhez. Mondtam neki hogy ennek a kapcsolatnak vége. Jól tettem? Nem lehet hogy én reagálom túl a dolgot? Mert még szeretem, de már nem bírom elviselni ahogy viselkedik. Ahogy utána olvastam, lelkileg terrorizál, és nem gondolom hogy ezt érdemelném. Köszönöm válaszát!

Tisztelt Szakértő!

Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy óriási indulatot, dühöt, haragot érzek bizonyos szituációkban, amikor is hatalmas erővel robbanak ki belőlem ezek a feszítő érzések. Veszélyesnek találom magamat magamra nézve és félek, hogy másokra is.

A családi feszültségek hozzák felszínre ezekt az érzéseket, kitöréseket.
A férjemmel 3 hónapja születt kisbabánk. Azóta sajnos az anyósommal, akivel egyébként mindig szuper kapcsolatom volt-legalábbis azt hittem-, ill. a sógornőmmel -vele többnyire nem találtuk meg a közös hangot- is több konfliktusunk van (a férmjemnek is).

A sógornőm gyakran éreztette, mondta nyíltan és a hátam mögött is a férjemnek, hogy mióta velem van a párom, azóta negatívan megváltozott. Tkp. rivalizálást érzékel a férjem felőle. Anyósommal pedig a kisbabánk hat hetes korában volt egy nagyobb vitánk, ugyanis felszínre jött belőle, hogy nincs velem megelégedve és szerinte én a férjem beleegyezése nélkül döntök kérdésekben (pl. ki legyen a keresztszülő: a sógornőm vagy az én nővérem). Ő nyilvánvalóan a lányát pártolja mindenben, ill. bennem a bántalmazó volt férjét látja, aki mellett szenved a fia, a férjemet pedig magával azonosítja, mintegy párhuzamot vonva az ő egykori kapcsolatuk és a mi kettőnk kapcsolata között.
Továbbá többször is semmibe vették a kéréseinket, melyek a gyermekünket illeti.

Szóval nagyon frusztráló a helyzet: a férjemnek mégis az anyja, nővére (utóbbival évek óta nincs jó kapcsolata), de ott vagyok én és a mi, újonnan kialakuló hármasunk. Természetesen a mi kis családunkat helyezi előtérbe és konfrontálódik a családtagjaival, de mégis, amikor megpróbálnak azok újra a bizalmába férkőzni, normálian közeledni felé, akkor az utóbbi időben már szorongást érzek és dühkitöréseim vannak. Régen nem voltam ilyen, úgy érzem, hogy mivel nem lehet sajnos velük a kapcsolatot megszakítani, egy állandó nyomás van rajtam. Ill. nyilvánvalóan a babából is szeretnék többé-kevésbé kivenni a részüket, amit eddig sem tiltottam, de az utóbbi hetekben annyira kikészültem emiatt a családi perpatvar miatt, hogy a férjemnek már mondtam, hogy minimalizálni szeretném velük a kapcsolatot.

Ami nagyon fáj, hogy úgy érzem, ők a férjemet és a gyermekünket kérik a családunkból, de rám nem tartanak igényt. Mint szükséges rossz funkcionálok. Anyósom nem ilyen radikális, beszéltem vele a minap is telefonon, de tudom, hogy ez csak színjáték a fia miatt.
És ez nagyon elszomorít.
Úgy érzem, nem fogadnak el, mert nem olyan vagyok, mint amit ők szeretnének.
A férjem mellettem/mellettünk áll ki, persze hozok én is kompromisszumokat, de jelenleg úgy érzem, hogy veszélyeztetve van a kis családunk.
Nem tudom, hogy kezdek-e paranoiássá válni vagy féltékeny lenni (ami abszurd azért), vagy tényleg túlságosan érzékeny vagyok? Teljesen tanácstalan vagyok és nagyon szorongok.

Köszönöm a válaszukat, objektív véleményüket!

A.

Egy problémával fordulnék Önhöz. Egy ideje folyamatosan idegeskedem a tanulmányaimmal kapcsolatban, és szinte folyamatosan az a gondolat jár a fejemben hogy nem tud sikerülni egy-két tárgy lerakása, mégpedig azért mert másodjára vettem fel öket, és nem szeretnék ismét bukni, illetve hogy leesek állami támogatásról. Félek hogy lehet képtelen leszek teljesiteni. A folytonos izgulás, idegeskedés néha ok nélkül is jön mikor nincs semmi ZH vagy számon kérés vagy egyéb hasonló dolog, csak az a tudat hogy mi lesz a szemeszter végén idegeskedésbe torkollik. Sajnos már nem tudok mit tenni ez ellen, beszéltem baratokkal, ismerősökkel, ök azt tanácsolták hadjak fel ezzel, viszont elég nehéz nem erre gondolni, mert mégis számit ha nem sikerülne, igy képtelen voltam orvoshoz fordulni. Ez a probléma szerintem kihat rám. Szerintem már szorongásos beteg lettem, amiben persze nem vagyok biztos, csak feltételezem. Mivel idegeskedéskor ugy érzem a szivem majd kiugrik miközben a pulzus és a vérnyomás rendben van (megjegyzem, ellenőrzésen TSH, EKG voltam illetve vérvételen pár hónapja és minden rendben van), ezért gondolom hogy ez pszichés ok miatt alakul ki. Igy tanácsot szeretnék kérni hogy vajon mit tudok tenni ez ellen? Hogyan probáljak másképp állni ehhez?

Üdvözlöm.
Segítséget szeretnék kérni abban hogy az édesanyám egyre több alkoholt fogyaszt (nem részegségig, de ahhoz képest hogy sose ivott most van hogy napi kb 1l bort megiszik). Az egész úgy kezdődött szerintem hogy a munkám miatt el kellett otthonról jönnöm. Albérletben lakom, de minden pihenőidőben hazamegyek. Főz, mos rám tehát mindent megcsinál. Valahogy úgy érzem mintha miattam inna, mármint amióta eljöttem otthonról. Az nem zavart mikor elkezdett inni, mert maximum napi 1-2 dl bort fogyaszthatott(az orvosok szerint egészséges ). Azóta sajnos a viselkedése is néha viselhetetlen. Van egy nővérem, ő helyben lakik tehát többször meglátogatja. Volt egy bátyám aki sajnos öngyilkos lett 10 évvel ezelőtt. Sok probléma volt családon belül. A szüleim elváltak 15 éve, akkor elköltöztem anyukámmal külön lakásba, azóta együtt élünk. Lassan 3 éve dolgozok messze az otthonomtól, azóta nagyon sokat változott rossz irányba. Mit tudok tenni hogy segítsek neki.
Köszönettel György