Jó napot kívánok! Azt szeretném kérdezni hogy a mirzaten 30mg eszem lehet enni hozzá ezt a gyógynövényes kapszulát : aranygyökér kapszulát? (Rhodiola Rosea)

Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy kicsinek találom a melleim, és emiatt szegyenlős vagyok melltartó nélkül a párom előtt, hiába vagyunk együtt lassan egy éve. Már mondtam korábban olyat neki, hogy biztosan megfogom majd az orrom és a melleim műttetni, csak túl sokba kerül.
Most ő pedig azt a “meglepetést” találta ki a születésnapomra, hogy ha megműttetem a mellem ő is beszáll a műtét költségeibe.
Idézem, amit mondott: “mondtad egyszer, hogy megműtteted majd az orrod és a melleid. Az orroddal nincs semmi baj, de ha a melleid megműtteted abba beszállok én is anyagilag.”
Ezen én ledöbbentem, nagyon megbántott ezzel.
Elmondasa szerint ő ezzel csak jót akart, mert tudja, hogy engem zavar és ha én nem mondom korábban, hogy meg akarom műttetni, akkor ő sem hozta volna fel magától.
De nekem ebből csak az jött le, hogy ő sincs velem ezen a tèren megelégedve.
Ön mit gondol erről?
Nem tudom ezt, hogyan tudom elnézni és elfelejteni. Nem haragszom rá emiatt, mert elhiszem, hogy tényleg csak jót akart. De engem még is nagyon bánt ez. Ezekután mégjobban felerősödött bennem az a gondolat, hogy kicsik a melleim és nem vagyok emiatt eleg vonzó a számára. Hogyan tudnék ezen túllépni?
Ugyanakkor valóban szeretném megműttetni magam, de csakis magam miatt, senki más kedvéért.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Pszichológus Asszony! A lányom 22 éves, rendkívül viselkedészavaros, már szinte olyan, mint az ámokfutó. Nincs maradása sehol, folyamatosan kéri a pénzt. Beismerte, hogy füvezik, de szerinte minden fiatal “ilyen”. Kértem, hogy pisiljen a tesztre, de persze nem akart, feleselt, neki állt feljebb! Idegességemben felpofoztam, amit vissza akart adni, és végül meztelenül kirohant az utcára az autók közé. Azt hiszem, megőrülök, nem lehet elhinni egy szavát sem, hiszen hazudik, és tehetetlennek érzem magam. Az apja is próbál segíteni, de Ő engedékeny, bízik abban hogy majd egyszercsak igazodik valamerre, és utalja neki a pénzt, mert fél attól, hogy nehogy a testével keresse meg. A kérdésem az, hogy lehet-e intézkedni, valamilyen segítséget kérni nekem, ha Ő nem akarja, vagy néznünk kell tehetetlenül a rohangálását, a céltalan össze-vissza utazgatását az országban? Ha állandó veszélyben érezzük, akkor sem gyakorolhatunk szakemberrel történő segítséget rajta? Mit tehetünk, hogyan segítsünk? Köszönöm szíves válaszát!

A lányomèk válófèlben vannak,2kisgyerek van.36èves házasok vagyunk,sajnos a párom párszor már lètesitett kapcsolatot.Most is ez történt tőle jóval fiatalabbal.Lebukott telefonnal!!!! Sajnos nem tudok túllépni rajta!! Köszönöm!!!

Tisztelt Doktor!

A problémám elég bonyolult és összetett, ezért kérném az Ön segítségét.
26 éves egyedülálló nő vagyok, megismerkedtem egy 38 éves, nős férfivel.
Ő több mint 10 éve házas, a felesége beteg, sokszor gyenge emiatt, nem tudnak sehova elmenni, se nyaralni, se szórakozni. (hasmenés, kórház, láz, nap nem érheti…)
Egy közös ismerős által találkoztunk, az első alkalommal felfigyeltünk egymásra, mint később kiderült.
Elkezdtünk messengeren beszélgetni,az ismerősről, később kérdezgetett rólam, és egyértelmű volt, hogy érdeklem, mert szexuális jellegű kérdése is volt. Én pedig válaszoltam és kerestem én is őt később.
Én külföldön dolgozom, egyszer tudtunk találkozni pár percre akkor volt pár csók, semmi több.
Hamarosan utazom haza, és szeretnénk találkozni, akkor pedig valószínű szex is lenne.
Nekik saját gyerekünk nem lehet, a feleség miatt, a férfi egyébként elfogadta ezt,bát vágyna sajátra. Folyamatban van az örökbe fogadás. A férfi dolgozik csak, ő teremti elő az anyagiakat, és helyt áll otthon is, ha a felesége nem jól van. Erre még jön majd egy gyerek is, de vállalja, ebből azt gondolom, igazat mond, hogy szereti feleségét, de kell neki, egy kis kikapcs ebből a monoton mindennapokból.
Nem beszéli ki a feleségét, kb.ennyit tudok a házasságukról, és azt, hogy van otthon szex, de a töredéke se annak amit a férfi igényelne.
Több mint egy éve megy ez a beszélgetés köztünk, majdnem napi szinten, a szex minden oldalát körbejártuk már, volt kép csere, kívánjuk egymást, ez biztos.
Nem akarjuk bántani a feleséget, többször megbeszéltük már, hogy befejezzük ezt, de pár napnál tovább sosem bírtuk.
Én is voltam megcsalt barátnő, azt a részt is tudom hogy milyen.
Úgy érzem mindketten harcolunk ez ellen, de a vonzalom erősebb.
Nem értem ha több mint egy évig nem tudtuk megoldani a találkát, miért foglalkozik még velem.
Lehetséges, hogy kialakult egyfajta kötődés részéről is? Mert részemről biztosan.
Tanácstalan vagyok most is, hogy jó ötlet-e találkozni. Szexuálisan teljesen egy hullám hosszon vagyunk, és bár erről nem beszél, úgy gondolom, otthon ezeket a dolgokat nem kapja meg, a vágyait nem élheti ki.
Megmondta az elején, hogy nem fogja elhagyni a feleségét, utána többször mondta, hogy nem igazán tudja mit akar. A feleség rá van utalva, és ezt ő is tudja.
Közben biztos vagyok benne, hogy nem boldog, mert akkor nem jöhettem volna én a képbe.
Mi lenne a helyes megoldás? Én nem akarom pángálni a felsége ellen, közben szeretném ha velem lenne.
Hiányzik ha egy két napig nem tudunk beszélni.
Engedjünk a Vágynak vagy szakítsuk meg a kapcsolatot? Hogy lehet elszámolni a lelkiismerettel ha mégis megtörténik a szex? Hogy lehet elnyomni ezeket a vágyakat?
Attól is tartok, mi lesz ha esetleg lebukik, és azután miattam megy teljesen tönkre a házassága.
És attól is, hogy a testiség után még jobban fog fájni, hogy nem lehetünk együtt.
Előre is köszönöm ha ad egy kis iránymutatást ebbe a kusza történetbe.
Tisztelettel Melinda

34 éves vagyok, már egy jó ideje, szeretnék komoly kapcsolatot kialakítani, az utóbbi 3 évben voltak is próbálkozásaim, múlt éven volt egy kapcsolatom, nagy volt a távolság, és csaknem 13 évvel idősebb volt a hölgy, annyira akartam , hogy jó legyen, hogy túlzottan beleéltem magam, már a kapcsolat legelején, kb 4 hónapig tartott, én utaztam hozzá mindig, majd egyik hazajövetelem utáni napon, felhívott telefonon és szépen szakított.
A második idén áprilistól-júniusig tartott, a hölgy itt is idősebb volt noha csak 4 évvel, itt a távolság már kisebb volt, közel 3-ad annyi, viszont, itt is hamar belemerültem a dolgokba, ő és én is komolyan gondoltuk, megbeszéltünk mindent, gyereket mindketten szeretnénk, egész sok dologban hasonlóképpen gondolkodtunk. Nagyon rágörcsöltem a dolgokra, itt is ugyanaz lett a vége. telefon és szakítás.
Komolyan kezdek kételkedni benne, hogy valaha is viszont fog szeretni valaki, illetve abban is kételkedem, hogy lesz-e normális párkapcsolatom.
Már odáig jutottam, hogy nem érdekel semmi, mintha kiégtem volna, nem köt le semmi, a munkámban is indulatosabb lettem sajnos. Tudom, hogy változtatnom kellene valamin, de min??? Köszönöm a válaszát előre is

Ma reggel, felébredés előtt volt egy rémálmom. Előrebocsátom, hogy magányosan élek, édesapám 2001-ben, édesanyám 2013-ban elhunyt. Nagyon szerettem őket, s korábban voltak álmaim, melyekben azt álmodtam, mintha élnének, ma is velem lennének, és az lenne álom, hogy elhunytak (elsősorban édesapámmal kapcsolatban). Az álmaimban korábban mindig pozitív szereplőkként jelentek meg, olyan kedves emberekként, amilyenek valóban voltak. A ma reggeli álmomban viszont ellenszenves személyekként jelentek meg, elsősorban édesapám, akivel nagyon bensőséges volt a viszonyom, most viszont ellenszenves, zsarnoki figuraként jelent meg. Bennem két gondolat is felmerült álmomban. Egyrészt az, hogy rádöbbentem: ők halottak, tehát ha látom, hallom őket, nincs-e elmezavarom, amitől megijedtem, a másik, hogy visszajöttek, denem is ők jöttek vissza, hanem a képükben szellemek vagy ördögök. Meg is mondtam álombeli, ellenszenvesnek látott “édesapámnak”, hogy az én édesapám nem ilyen, mint te vagy. Mire ő fenyegtően kérdezte: Nem örülsz, hogy visszajöttem, fiam? Én félelmemben azt mondtam: De igen. Közben azon gondolkoztam, hogy elmenekülnék a házamból a két megjelent “álapám” és “álanyám” elől, de az órára nézve, láttam, hogy már este 3/4 9 van. Közben a tükörben észrevettem, hogy mindkét arcomon sebhelyek vannak, amik megijesztettek, és pluszban megijesztett, hogy nem is tudtam, miként sebesültem meg. Aztán újra rádöbbentem, hogy a szüleim rég halottak, és meg is mondtam álombeli “álapámnak”, hogy te már rég halott vagy. Mire ő kellemetlen nevetéssel mondta: Visszatértem. Aztán felébredtem… Nem tudom, foglalkozzam-e ezzel a rémálmommal, vagy egyszerűen térjek napirendre fölötte, és foglalkozzam mással, tereljem el a gondolataimat? Vagy mégsem? Mert az zavar, hogy általam szeretett szüleimet, akik engem is nagyon szerettek, miért láttam most álmomban ellenszenves személyiségeknek. Nem tudom, tudnak-e erre választ adni.

Megjegyezném: régebbi álmaimban, melyekben azt álmodtam, hogy a szüleim élnek, és az volt rossz álom, hogy meghaltak, örültem, hogy együtt vagyunk, és csak egy rossz álom volt a haláluk. Ezek kellemes álmok voltak, és csak ébredés után döbbentem rá, hogy ők, bizony, már elhunytak.

Tisztelt Pergel- Száraz Cintia!

Egyik tanácsában említette már nekem, hogy érvényesítsem saját magam szüleim felé , felnőttként.
Számomra még mindig nehéz feladat. A legnehezebb benne az, hogy úgy érzem, most jobban kihasználják azt, hogy védtelen vagyok álláskeresőként. Szándékosan nevezem meg ez így, mert jelenleg kereső vagyok, és nem munkanélküli. 30 évesen, azt akarja édesanyám, hogy vele egy munkahelyen dolgozzak, hiszen lehet, hogy lenne egy lehetőség, ha beprotezsál.
Kisvárosban élünk, kevés a lehetőség. Mondja ő… Szerintem ez nem lenne egészséges. Ezzel a gondolattal megint elbizonytalanított, Nem lenne más? Nincs más utam ennyi évesen csak amit ő mond? Ez megrémiszt!

Félek, hogy sosem élhetem majd azt az életet amit akarok. Mert folyton befolyásol a fejemben, hogy egyedül nem érek el semmit, csak amit ők tanácsolnak.

Nővéremmel is folyton bajuk van.. Miért utazik ennyit 33 évesen? miért nem szül? miért nincs normális párkapcsolata?
Elhívtam őket hozzám kávézni, és a kis szobára azt mondták jó gyerek szoba lesz majd.. Engem ez zavar. Behatárolnak nagyon..

Segíthetnének abban, hogy jobban érezzem magam, pl azzal arra figyelnek amit én mondok és én érzek.

Nem jó szeretet az ilyen. Nekik is munkálkodni kellene azon, hogy jobban érezzem azt, hogy ők a “legjobb” szülők!

Ez hosszú folyamat általában?
Köszönöm válaszát!

Sajnos vékony testalkatú vagyok,és mindig az is voltam.Probáltam már mindenféle módon hizni,de sajnos nem síkerült.Emiatt ugy érzem hogy beszorúltam ebben a “hitvány” testbe,és elégedett vagyok

Tisztelt Doktornő!
Tulságosan féltékeny vagyok.Párom évente 3-4 alkalommal elmegy a barátaival iszogatni.Persze soha nem mondom neki hogy ne menjen de engem ez belülről nagyon zavar.Nem bízok meg benne és szeretnék ezen változtatni de nem megy.1,5éve vagyunk eggyütt és ő 12évvel fiatalabb.Felfogása sokkal érettebb mivel 17évesen elvesztette a szüleit
A 1,5év alatt volt egy 1hónapos szakításunk mert más lányokkal beszélgetett messengeren.Igazábol sosem láttam hogy mit irhatott nekik,de azt mondták vissza hogy azt irta nincs barátnője.Persze ő ezt tagadta.Végül szakìtottunk.1-hónap után kibékültünk azóta nem beszélget senkivel csak a barátaival.Nem láttam a telefonján ha elöttem nyomkodja hogy más nő irna neki.Nem tudom mit tegyek hogy újra bízzak benne,és hogy elfogadjam azt ha nélkülem megy el valahova.

Üdvözlöm! Olyan problémával fordulnék Önhöz,ami megkeseríti a nyaramat. Tavaly nyáron a McDonald’s-ban dolgoztam,13 napig bírtam,ugyanis az idegeimet felőrölte: alvászavar, hányinger, agresszivitást váltott ki belőlem. Idén egy sokkal nyugodtabb kínai büfében kezdtem,de hasonló dolgokat produkálok: hanyinger, alvászavar, légzészavar és síráskényszer.
Betegségem pszichológiai eredetű vagy nem jól választok munkát?

csak szerintem ilyen sok a nárcisztikus személyisegzavar?
ott az instagram facebookon ilyen irásokat raknak ki, hogy istennek képzeli magát. több ezer követő az instagramon. mindenhonnan az énközpontúság jön. Voltam egy pszichológusnál az is folyton “én én én” kérdezte hogy találtam rá. mondom az interneten “ja én vagyok az első hát persze” a facebookon is ilyen kioktató dolgokat irkál ki mintha többet tudna másoknál. A beszédéből is a gőgösség sugárzott. kijavitotta azt amit mondtam. és ilyen pedáns volt.facebookon 1000 like.
szerintem sok tanár is nárcisztikus mert az olyan fölérendelt.
Vagy ez a magabiztosság hogy facebookon instagramon magát fényezi az ember? és én én én vagyok a legjobb” ???
A fiatalok meg főleg amikor az utcán ordibálnak, ha nincs menő cuccod senki vagy stb. verik egymást. Bullying.
vagy az ember alapbol nárcisztikus?
Vagy pont hogy az “én én én” az egészséges?
dehát az ember vágyik az elismerésre, hogy vezető legyen és fantáziálnak sikerről, sok pénzről, szép életről és sokan nem birják a kritikát és senki se szereti ha tiszteletlenek vele mármint ha beszólnak valakinek akkor az rosszul esik sokaknak és akkor visszaszólnak. és ezek egyben a személyiségzavar tünetei is. A vágyak , siker, ambicio kellenek az embernek anélkül mindenki jol érezné magát az erdőben. és az emberek szeretnek magukról beszélni. Sokan lenézik például a romákat, hajléktalanokat, és röhögnek rajtuk csak úgy ez is arrogancia. Már iskolában látni, amikor csúfolják a nagyfülű gyereket például.
Lehet hogy pont én vagyok a nárcisztikus,mert igy látom az életet. dehát ezt látom a világban, az interneten, bárhol.
Mondjuk én is vágyok a sikerre, és vágyok az elismerésre, jó lenne a sok pénz, karrier.
Akkor most mi a nárcisztikus zavar és az egészséges önimádat?

Kedves Válaszadó!
Köszönöm, ha végigolvassa írásomat és talán segít is nekem. Röviden magamról. 9 éve egyedül élek, 3 gyermek édesapja vagyok. gyermekeim édesanyjával kiegyensúlyozott, normális kapcsolatunk van. A problémám. 3 éve egy társkereső oldalon megismerkedtem egy nálam 9 évvel fiatalabb 3 gyermekes családanyával, aki társat keresett magának mert a férje lecserélte őt. Akkor azt mondta, hogy elválik majd a férjétől, aki nem mellesleg nagyon gazdag ember és igazgató-főorvos egy vidéki kórházban. Én középiskolai igazgató vagyok. Szóval adtam egy esélyt magamnak és kettőnknek arra, hogy hosszú idő után újra egy normális kapcsolatot tudjak kialakítani. Ezt az is segíthette volna, hogy azonos korú gyerekeink vannak. Az első év az ismerkedés jegyében telt…heti 1-2 alkalommal találkoztunk. 1-2 közös túra volt évszakonként a közös programunk, miközben ő otthon élt a férjével és a gyerekeivel. Telt- múlt az idő és kölcsönösen egymás családjainak is tagjaivá váltunk. A problémát most szeretném összefoglalni és a tanácsot kérem mi tévő legyek. 1. A mai napig sem váltak el és a vagyonmegosztásban is úgy gondolkoznak, hogy felvették a CSOK-ot és 30 millió hitelt és építettek egy új házat ahova a párom elköltözik, mert a férj új nője jön a családi fészekbe. Igen ám de ebből hogy lesz válás? Amikor ezt megtudtam (2017 nyara) kiborultam és azt ajánlottam fel, hogy legyünk csak barátok. Erre az volt a válasz, hogy ő túlságosan szeret engem. Barátság nem lehet köztünk. Viszont várjunk addig a találkozásokkal, míg be nem költözik az új házba. Erre nehéz volt mit mondani, de lassacskán feltűnt, hogy egyre többször küld üzeneteket a telefonján. Később kiderült, hogy közel 80 férfival levelez újra a társkeresőkön, miközben ezerrel ragaszkodik hozzám. 2017 nyarát nehéz lélekkel együtt töltöttük, bízva a költözésben. A következő krízis akkor jött amikor februárban abban maradtunk, hogy mivel heti 1-2 alkalommal találkozunk vagy sem, együtt él továbbra is a férjével és bizonytalan a költözés időpontja …vegyük komolyan azt, hogy nem találkozunk májusig. Nos. 2 hét alatt megismerkedett a szünet alatt egy új férfival és mindenhonnan kitiltott vagy letiltott. És aggódom is érte mert folyamatosan antidepresszánst és nyugtatót szed mert pánikrohamai vannak és alapjáraton depressziós. Kicsit vén fejjel utólag is azt érzem, beleszerettem nagyon ebbe a sportos édesanyába, akivel kerékpárral 2,5 év alatt rengeteget tekertünk együtt. próbálkoztam a kapcsolatunk rendberakásával de annál ingerültebben utasított, tiltott el minden közeledést. Én még ilyet nem éltem át…nagyon rosszul érzem magam a bőrömben és tehetetlenül vergődök szinte minden nap. Mit tegyek? Felejtsem el végleg? Mondjak le róla? 8 évig kerestem egy olyan karaktert mint amilyen Ő volt. Nagyon nehéz most. Ha néhány levélváltás erejéig kaphatnék segítséget, azt megköszönném……

Nem tudom mit tegyek, valami folytogat belülről, mintha szögesdrótot tekertek volna a nyakam köré és egyre csak szorítják. Üres vagyok, sírógörcsök gyötörnek, az őrület szélén állok. A fűvet használom meg a nyugtatót az valamit segít de már az is túl sok, nem akarok lejönni abbból a világból. tehetetlen vagyok. Egyre többször elmélázom rajta hoogy véget kell ennek vetni egyszer s mndenkorra.