T. Doktornő!

Röviden összefoglalva teljesen céltalan az életem 7 hónapja. Tavaly ősszel felmondtam a munkalyemen, mivel kaptam külföldön állást. Nem szerettem a helyet, ahonnan eljöttem. A külföldi állás télen lett volna esedékes, egy szezon erejéig. (vendéglátós állás) Sajnos ez egy betegség miatt meghiúsult, így elmentem munkanélkülire. (nem szerettem volna vissza menni a régi helyemre, pedig felvettek volna) Elkezdődött az álláskeresésem. A lényeg hogy teltek a hónapok és több lehetőségem is lett volna elhelyezkedni, de valahogy egyiket se éreztem megfelelőnek. Így kB 4 hónap után vállaltam el egyet, de sajnos nem gondoltam át jól, egy hónap munkaviszony után felmondtam. Visszamentem az azelőtti nem szeretett helyre, ott egy hónapig dolgoztam, majd sikerült állást szereznem ismét külföldön. Most már itt is vagyok, pár napja kezdtem el dolgozni. Gyönyörű a hely, de én megint azt érzem, hogy mennék már haza. Sajnos nem értem magam, az élet dobálja a lehetőségeket, de sokszor nem élek vele vagy csak rövid ideig. A párom szerint felelőtlen vagyok. (34 vagyok). Sokszor érzem magam kedvetlennek, senkivel se akarok beszélni. A család tagjaimmal is megritkult a kapcsolat emiatt és már a párkapcsolatomra is kihat. Nem tudom mi okozna örömöt, fogalmam sincs mihez kezdjek az életemmel. Fuldoklok. Nem szeretnék kint maradni, teljesen más körülményekre számítottam, persze pénzre szükségem lenne. Az lenne a kérdésem, hogy ajánlott e egy szakember felkeresése? Ön mit tanácsol? Elnézést ha hosszúra sikerült! Köszönöm válaszát!

Tisztelt Pergel-Száraz Cintia!

Problémáim a következők: 3 hónapja megismertem a páromat, elején minden jó volt, de az utóbbi időben mind a ketten megváltoztunk. Pl: a túlzott féltékenység mind a kettönk részéről, aminek nincs alapja. Olyannyira ráment az egésségem, hogy alvás-evés zavaraim vannak, vagy teljesen bepánikolok ha esetleg nem keresne (2-3óra). Teljesen kifordultam önmagamból, bedepresszíózok, régebben ez nem volt rám jellemző, ezért kérném segítségét.

Válaszát előre is köszönöm!

Ha a théta healing gyógyítja a betegséget miért nem elismert módszer?
Nálam gyógyulást hozott pont pszichés betegségre, eléggé összetett problémáim voltak.
A tudatalatti hitrendszereket cseréli le. Alapja az hogy gyerekkorunkban rögzülnek ezek. Esetleges traumák, környezeti ártalmak. Thétával lehet lecserélni pozitivra. Tehát kb újraprogramozzuk magunkat.
6 éves korig théta agyhullámban vagyunk és akkor huzalozódik be minden.
Valami teremtő entitás, energia, Istenség segít ebben, ősi Isten.
Attól még igaz lehet és működik, még nem elismert. Japánban már az.
érezni is lehet ha az ember thétában van. Vibrál a szemhéjam és jobban tudok vizualizálni, ilyen félálom. Plusz még szembesülök is a problémám gyökerével ami nem az amire gondolunk.
Családi, generációs programokat is lehet.
Csak nem értem hogyha ez ennyire hatékony, nálam az volt, akkor miért nem használják elismert módszerként?
Pont az használ amit kamunak mondanak.
Konkrétan kicseréljük magunkat a Teremtő által “súgott” új programokra. Mondjuk kicsit ijesztő, hogy a Teremtő mutatja meg a konzulensnek a problémám gyökerét, és tőle kapom meg az újat, mint valami implantátumot. Tehát nem az a valaki vagyok, mint aki előtte voltam. De tetszik hogy ilyen egyszerű az egész csak furcsa.
Azért született ez a levél hogy megtudakoljam, pszichológus mit tud erről.
Pszichológusok nem használják?

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Egy hozzátartozómnak szorongásos, depressziós jellegű problémái vannak. Gyűlöli magát mindenért, szó szerint csúnyának, ocsmánynak, undorítónak tartja magát, utálja a saját személyiségét, viselkedését, önmagában mindent, úgy érzi mindenki őt nézi és röhögnek rajta, alsóbbrendűnek érzi magát. Sosem volt igazán kibékülve magával, másokat mindig sokkal szebbnek, tehetségesebbnek látott, így az évek alatt ez az érzés fokozatosan kialakult, és úgy érzi, hogy ő nem is érdemel meg igazán semmit sem, sőt, úgy érzi büntetést érdemel. Pedig egy nagyon kedves, szép és okos, visszahúzódó személy, akinek a társasága mindigis kellemes volt, és egy szerető otthon veszi körül.
Az utóbbi időszakban az elhelyezkedés nehézsége egyre súlyosabb mélypontra sodorta, ami odáig fajult, hogy már fizikailag bántja, ütlegeli magát, elég csúnya és nagy sebeket hagyva maga után. Ezekről az érzésekről csak nekem beszélt még a leginkább, és nem szeretné ha a szülők erről tudomást szereznének, mert úgy érzi csalódást okozna nekik. Azonban úgy érzem segítség kell, és a szülőknek tudniuk kell erről, mert nagyon fontos lenne a helyes viselkedés vele szemben, a támogatás, hogy közösen megoldhassuk ezt a problémát.
Mit kellene tennem ebben a helyzetben, hogyan kellene helyesen cselekedni, anélkül hogy többet ártanék, hogy károkat okoznék? Válaszát előre is köszönöm!

A férjem nem mutatja ki a szeretettét annyira amennyire én szeretném, tehát én vagyok inkább a bújos, a puszilgatós és akinek több szeretettre törődésre van szüksége, mit gondol erről? A férfiak miért nem mutatják ki a szeretettüket ? Előre is köszönöm!

Jó napot kedves doktornő a tanácsára lenne szükségem. Rólam lenne szó sajnos rájöttem hogy társfüggő és kapcsolatfüggő vagyok. Jelenleg párkapcsolatban élek de nem vagyok boldog mert a párom egy alkoholista. Nagyon fiatal srácról van szó még csak most 23 éves de már alkohol és cigaretta függő. És az a legrosszabb az egészbe hogy ezt nem látja be. Nekem már nagyon sokszor megígérte hogy leteszi a cigit is meg a piát is de mindig megszegi a szavát. Én rájöttem hogy neki nem is vagyok annyira fontos mint ahogy előadja magát. Meg igazából a kapcsolatunk se érdekli őt hogy jobb legyen. Az a baj hogy őt semmi nem érdekli csak a mának él és nagyon komolytalan meg züllött nem való neki komoly társas kapcsolat. Már 5 hónapja kínlódok vele és egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre. Nagyon jól tudom hogy ő soha nem változik meg senki kedvéért. Sajnos már az alkohol rabja lett meg a cigarettáé. Nem tudom mit tegyek az a baj hogy nem tudom elhagyni bármennyire is szeretném akkor sem megy. Mindig is ilyen voltam mindegyik kapcsolatomban soha senkit nem tudtam elhagyni hiába volt rossz a kapcsolat akkor sem. Azt mondja az egyik barátom hogy ez társfüggőség meg hogy igazából nem a személybe vagyok szerelmes hanem magába a kapcsolatba. Az a fontos nekem hogy legyen mellettem valaki mindegy hogy ki csak egyedül ne kelljen lennem. És sajnos ez igaz belátom én is. Tudom hogy nem jo ez a kapcsolat mégsem tudom elhagyni a párom inkább idegeskedek mellette. Nem tudok ebből az ördögi körből kiszállni erősebb nálam ez a társfüggőség. Mit tegyek doktornő hogy jobb legyen? Orovoshoz kéne fordulnom? Adjon tanácsot kérem szépen mert így nem tudok élni.

Tisztelt szakértő,
Néhány éve váltam el és azóta nem tudok randevúzni. Amikor egy szimpatikus nővel fútok össze tudok hozzá közeledni, vagy beszélgetni vele, de ennél több nem telik tőlem.
az online társkeresés pedig zsákutca a számomra, mert a fotók alapján alig tetszik valaki, de annyira senki, hogy találkozzam is vele, főleg elutazzam hozzá.
Valahogy ki akarom hagyni az ismerkedés lépcsőinek a végig járását és
valahogy átugorva az ismerkedős szakasz, egyből ott akarnám folytatni egy új párkapcsolattal, ahol az a válásom előtt megszakadt. Vagyis, hogy már együtt élünk, ismerjük egymás jó és rossz szokásait, családjait..stb.
Persze ez képtelenség, de mégis így vagyok.
Azt nem mondom, hogy egy nekem is szimpatikus, rámenős nő ne tudná nálam ez az állapotot megtörni. Aki a anyakamra járna, vagyis ő erőltetné az ismerkedést, de ilyen nővel soha nem találkoztam, mindig nekem kellet kitaposnom a nő szívéhez vezető utat.
Attól félek, hogy így egyedül maradok örökre főleg, hogy nem nagyon járok társaságba és mert a baráti körömben mindenki házas.
Kérdés, hogy ki kellene lépnem a komfort zónából? Vagy ez azt jelzi, hogy 6év után sem állók készen egy új kapcsolatra?

Köszönöm,

Üdvözlöm!
A tanácsát szeretném kérni!Nemrég volt egy nagyon jó ismerősömmel szexuális kapcsolatom. Régóta ismerem, sokszor voltunk már együtt. Minden jó vele. Ez alkalommal az alkarokban, és a számnál erős zsibbadás volt jelen, majd elmúlt amikor nyugodtabb lettem. Nagyon megijedtem, a végére a szám is kiszáradt. Valamint ugy éreztem elájulok, de az is megszűnt hamar.
(Az előző kapcsolatomnak pár hónapja lett vége-6 év. Rengetegszer szorongtam, nem is volt kedvem hozzá az akkori pàrommal hogy együtt legyünk.És ezt tetőzte a kialakuló pánikbetegségem.) Neurologus az utobbi idoszakban vizsgalt, de semmit nem találtak. Üdv.

jó estét kivanok sajnalom hogy este zavarom a tanacsat szeretnem kerni tanacstalan vagyok 11 kislanyom 2 hónapja északa nem alszik csak hajnalba tud elaludni sir fel nem mehetek el az ágyatol meg el nem alszik voltam háziorvosnál azt tanacsolta estimeset olvasak minden nap meg citromfü teat de nem kell vele menem sehova mert semi baja azt monta az orvos betartom a teat is meg olvasok neki meset is de nem tudom mitevö legyek tudna tanacsot adni nekem köszönöm szepen

Kedves Cintia!
Párommal 4 éve vagyunk együtt és sajnos van egy állandóan visszatérő probléma.
Ő kevésbe tartja fontosnak, hogy tudassa velem, hogy épp hol jár vagy, hogy mikor fog hazaérni. Nem azért mert titkolózna, csak tényleg úgy gondolja, hogy ez nem fontos, viszont ebből állandó konfliktusunk van. Sokszor fordul elő, hogy elmegy valahova, aztán utólag kiderül, hogy máshol is volt, de ezt ő azért nem mondja, mert szintén nem tartja fontosnak… Csak ettől én meg totál hülyének érzem magam… 🙁
Pl. most vasárnap is írt délelőtt 11-kor, hogy indul haza (vidéken dolgozik- de az út kb. 1 óra). Erre este fél 6-kor ír, hogy kell e vmi itthonra?! Na én persze erre kiborultam, hogy konkrétan közel 7 órája várom haza és utána mintha minden rendben lenne rám ír egy ilyet…
Kértem már számtalanszor, hogy erre figyeljen jobban oda, meg, hogy egy üzenetet megírjon nem tart semeddig…
Ő meg csak azt hajtogatja, hogy nem tud megváltozni… (de szerintem meg sem próbálja, neki jó ez így…)
De nekem ez így nagyon nem jó!
Kilépni a kapcsolatból nem szeretnék, mert szeretem és más problémánk tényleg nincsen…
Esetleg tudna valamit tanácsolni, hogy ÉN miben tudnék változtatni, hogy ezen a problémán túllendüljek, hogy ne zavarjon ez ennyire?
Gondoltam, ha már Ő nem tud változni e téren (állítása szerint), akkor én változtatnék a hozzáállásomon ehhez a problémához, csak nem tudom, hogy hogyan kellene…
Előre is köszönöm válaszát!

Jónapot! Azzal a kérdésel fordulok magához hogy nekem voolt egy tartós 1.5 éves párkapcsolatom, majd most a barátom azt akarja nekem mondani hogy ő meleg ez megtörténhet vagy ez csak egy személyiségzavar? Váaszát előre köszönöm!

Jó napot kívánok, a segítséget szeretném kérni 2 és fél hónapja hogy férjhez mentem és azóta a lány testvérem nagyon megváltozott szerintem legbelül nem tudja feldolgozni hogy én elköltőztem otthonról és nem tudom hogy mitől lehet ez a viselkedésé nagyon megváltozott ideges lett, izgága, gyorsan megy, semmi nem érdekli, nem jár sehova nincsen pasija nincsenek barátai. Gyógyszert szed pszichológushoz is járt de abbaha

Több mint 10 éve élek a párommal, néhány napja délben közölte, hogy délután munkahelyéről továbbképzésre megy. Később kiderült, hogy egy másik férfivel volt kávézni, aki rendszeresen bejár hozzá a munkahelyére (ügyfél), e-maileznek, sms-eznek, telefonon beszélgetnek, névnapoznak. A párom szerint ez normális. Szerintem a hazugság nem az. Ön mit tanácsol?

Ez mi lehetett a pszicgológussal?
amig hozzá jártam 10 kilót fogytam.Nem részletezném mik voltak, de azt tudom hogy amikor nem voltam nála rosszul voltam és csak rá tudtam gondolni, visszapörgettem fejbe a dolgokat. Máskor ütöttem vagy a saját arcom vagy a földet.
Féltem tőle valamiért, mert ha valami rosszat mondtam rögtön durván reagált én úgy láttam.
Olyan volt mint valami kötődés, tele gyűlölettel, máskor meg szerelmes voltam belé és róla fantáziáltam szexuálisan is, hiányzott a finom vanilliás illata is. és nem birtam ki azt az egy hetet amikor nem találkoztunk csak rajta gondolkodtam. Máskor azt kivántam haljon meg és orditottam, konkrétan arról fantáziáltam ahogy meggyilkolom.
Olyan volt mintha belefúrta volna magát a fejembe és nem tudtam nem rá gondolni. A nap minden percében csak rá. Nem ettem.
Kicsit hasonlitott anyámra, rá emlékeztetett a haja is, az arca is.
Azért is dühös voltam rá mert szerintem nem vette komolyan a problémámat és mosolygott rajtam. és ezen kaptam fel a vizet hogy nem ért meg és elbagaterizálja, nem érez velem együtt.
Valami kognitiv cuccot akart csinálni.
Elődordult hogy aludni se tudtam. Néha teljesen alá akartam rendelődni neki
Hordtam hozzá a pénzt fél évig, nagy nehezen ott hagytam, a testsúlyom is gyarapodni kezdett, de a mai napig ha meglátom az utcán el kezd verni a szivem. Olyan furcsa karaktere van. Sokáig még hivogattam telefonon de nem szoltam bele, zaklattam üzenetekbe. és azt mondt ha tovább csinálom zaklatásnak fogja venni, de nem értette hogy ez miért lehet? Meg hogy ne beszéljek vele ilyen hangnembe.
Manipulálni akart mert amikor irtam neki rögtön azt válaszolta hogy időpontot kérjek és személyesen, de személyesen nem mondott semmit, csak a pénzt adtam neki. Mert egyszer otthagytam 1 hónapig aztán nem birtam és visszamentem.
Ez mi lehetett? a pszichológus beteggé tett? vagy ez ilyen alap dolog egy pszichologusnál a szenvedés? Vagy pont passzolt a személyiségünk? vagy pont hogy nem?
Nem volt pszichoterapeuta MA diplomája volt.
Csak keresem a választ, hogy ez mi lehetett?

Tisztelt Doktornő!
Páromat 6 év együttélés után elhagytam. Van egy 13 hónapos kislányunk. A probléma az volt, hogy már nem tudtam elviselni, ahogy beszél. Ez leginkább akkor fordult elő, mikor ivott. Sajnos én az ivászatát,valamint az ilyenkor hazudozásait nem tudtam tolerálni, és beszólogattam neki. Sokszor előfordult ilyenkor, hogy kiabált, csapkodott. Sokszor megkaptam, hogy egy senkiházi vagyok, a diplomám nem ér semmit, hülye vagyok, ha szakítok vele nem fogok találni mást, mert engem nem lehet elviselni. Most az tette fel i-re a pontot, hogy amikor kértem, fejezze be a kiabálást, legalább a gyerek számítson,ne előtte tegye ezeket, azt mondta, hogy a gyerek se fog számítani. Az még jellemző volt, hogy másnap mindig fogadkozott, hogy nem fog kiabálni, szeret minket, nem gondolta komolyan amiket mondott. Csakhogy minden egyes szava kimart valamit a szívemből.. Ami a legfontosabb, nem akarom, hogy a gyerekem ezt lássa, hallja az apjától! Mert nem ez volt az első eset! Így elköltöztünk. Azt mondja, hogy én nem akarom ezt a kapcsolatot, nem akarok harcolni érte, meg a gyerek nem fogja látni, nem fogja őt megismerni. Hogy meg fog változni,nem fog többé így beszélni. Az tény, hogy a szüleimhez jöttünk, máshova nem tudtam volna menni, ők pedig 1,5 órára laknak. Meg hogy ellene fogom nevelni a gyereket. Pedig akkor láthatja amikor szeretné, ha nagyobb lesz el is viheti. Még szeretem.. Most állandóan azon gondolkodom, hogy valóban jól tettem? A gyereknek mi a legjobb? Mert azt is megkaptam, hogy csak magamra gondolok, a gyereknek nem jó csonka családban felnőnie. De az sem jó, ha az apját így látja, hogy így beszél velem,lökdös,sőt volt hogy megszorította a karomat. Szeretném boldog családban felnevelni ezt a kis emberkét, hiányzik az apukája, de úgy érzem, ha visszamennénk, egy idő után megint lenne egy ilyen veszekedés. Bocsánat,hogy ilyen hosszúra sikerült! De köszönöm, ha elmondja véleményét!