6 todszorra szeretnék öngyilkos lenni egyszer megtettem csak elszakadt a kötél és amikor odajött az öcsém másodsszora elötte nem akartam csinálni

Kedves Tanacsadó, korabban mar irtam Onoknek arrol, hogy egy 4honapja tarto ismerkedes/kapcsolatbol a ferfi egy cseteles utan hirtelen “lelepett”, nem irt nem hivott. Mivel masodszorra tortent ez velem pontos ő vele, igy tudtam, hogy oka van az eltunesnek. A gond az volt hogy nagyon ritkan talalkozott velem, amit en serelmeztem es sokszor jeleztem hogy azzal a szandekkal keresett meg hogy nyugodt tartos kapcsolatot keres a szemelyeben, mert hogy mar korabban probalkoztunk hasonloval nalam, az is kb 4honapig tartott hasonlo problrmak miatt. Szoval most sem talalkozott velem surun kb 2hetente 1x atlagban. Sok volt az elfoglaltsagra hivatkozas, aztan meg mar minden mas. Azt is tudtam hogy nem teljesen oszinte velem, tudom ha egy ferfi akar egy not akkor ttesz erte. Mindamellett meg erthetetlen volt a kitartasa mert sokszor akartam lezarni ha nem akar tobbet ne tartsuk fel egymast mert szenvedek ettol, en tobbet szerettem volna. Szoval kitarto volt es probaltam turelmes lenni vele, de vagy aprobb hazugsagokba botlottam tole, vagy kifogasokba ezert egyre duhosebb lettem ra. Jeleztem ez igy nagyon nem fair velem. Aztan at akart hivni egyik este, kisebb vita lett belole aztan eltunt, hogy tobbet nem irt nem hivott. En sem kerestem de ereztem ez nem csak vita volt. 1ev ismeretseg utan ugy hogy mar egyszer ugyanezt elkovette velem. Duhos voltam ra, tehetetlen, duhos voltam magamra. Aztan eltelt egy het, en ezt szakitasnak es fajdalomnak eltem meg, de mivel nem lett kimondva vagy lezarva ott volt bennem a ketely, kerdesek es varakozas is. Aztan egy het utan eszrevettem hogy profilkepet valtott facebookon ami persze akar normalis is lehet. Ami inkabb az volt hogy egy novel volt a kepen egy hazassagkoto teremben egymast atolelve, boldogan msolyogva. Akkor amit ereztem nem kivanom senkinek. A szivem elkezdett szurni, nehezn kaptam levegot es siras sem jott ki belolem. Kesobb kiderult szamomra hogy bar nem a sajat eskuvojuk volt hanem tanuk voltak egy eskuvon, de nyilvan valo hogy egy part alkotnak es ha valaki kitesz ilyen kepet profilnak ahol egy novel olelkezik annak sulya van. Arra is rajottem idovel hogy a holgy egy evekkel ezelotti baratnoje, akirol meg meselt nekem. Hogy a no ujra akarja vele kezdeni, mert meg szereti a ferfit, de o nem tud csak baratkent tekinteni ra, es es barati beszelgetrsre sem volt kedve elmenni vele. Ezt magatol meselte nekem ugy hogy kozben atolelt, en nem is kerdeztem errol. Ehhez kepest most egy part alkotnak 2hettel kesobb, ugy hogy ezt kemenyen nyomatekositja a nagykozonseg fele. Nagyon nagy csalodast erzek es duhom es fajdalmam meg erosebb. Duhos vagyok magamra hogy hibaztam, hogy az edesanyamnak is bemutattam, sutottem neki, segitettem az elozo kapcsolatabol kilabalni, anyukaja betegsenel is igyekeztem tamogatni es aut hottem oszinten keresett fel ujra es tenyleg akar tolem tobbet. Eltunt es kepekbol derul ki szamomra mi tortent. Tudom nyilvan nem akarta felem elkotelezni magat, bar kezdetben ezzel keresett fel, hogy szuljek neki gyereket es legyek vele. De ezt hogy lehet megcsinalni egy masik erző emberrel? Van ilyen embernek lelke? Tudja mit erez a masik amikor egy hettel az eltunese utan meglat egy ilyen kepet? Annyira nem tudom mit tudnek kezdeni azzal a duhvel es tehetetlenseggel, csalodassal es fajdalommal ami bennem van. Koszonom a segitseguket!

A fiam 34 éves. Van egy nála idősebb nő (12 évvel idősebb) akivel már 5 éve van kapcsolatban. A baj az, hogy a kapcsolatnak nincs jövője, mert a hölgy házas 2 gyerekkel, és a vagyon miatt válásra nincs esély! Aggódom a fiamért, mert ez nem az a jövő, amiért megdolgozott. Mindene meg van, csak egy rendes feleség, vagy élettárs hiányzik .Látom,hogy nem igazán boldog, de nem lehet vele beszélni. mert elzárkózik a témától.

A kèrdèsem az lenne hogy a baràtom nővère szexi kèpeket küld a baràtomnak ès ezt nem tudom hova tenni. 2ève jol megvagyunk es szerintem nem tetszik neki.Mi kulfoldon elunk de ok napi szinten beszelnek egymassal.De miota kuldte a kepeket es tudom hogy 30evesen senkije nincs a csaladjan kivul ,meg csak egy szimpla baratno sem. Azota nem kivanom a baratomat. A parom 26èvig szuz volt en vagyok neki az elso. Àllitolag”Kicsit össze forgattam magam,vajon miert nem. Talan mert ott voltak egymasnak?:(

Két munkahelyen dolgozom ezért nincs időm személyes találkozóra pszichológussal.Bezárkózott 27 éves férfiként nincsen baráti köröm és emiatt ismerkedni sem tudok. Életkorom ellenére még nem volt részem párkapcsolatban,szexuális élményben.Ha ilyen irányba terelődik a szó munkatársaimnál kitérő,valóságnak nem megfelelő választ adok mert szégyenlem.Családomba erről nem merek nyíltan beszélni mert úgy érzem valami baj van velem.Tanácsát kérném hogyan tovább…

Párom gyakran füllent, apró jelentéktelen dolgokban. Legtöbbször azért, hogy jobb színben tüntesse fel magát, vagy azért, hogy ne kelljen megosztania minden információrészletet velem. Nem lenne semmi bajom az igazsággal sem. De így, hogy gyakran nyilvánvaló lesz számomra, hogy füllentett, nagyon zavar. Így nehezen tudok megbízni benne komolyabb dolgokban is. Nem szoktam elmondani neki, hogy tudom, hogy füllent. Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám erről leszoktatni barátságos keretek között?

Jó napot kívánok!
Azzal a problémával Önhöz bár nem tudom erre létezik e rendes magyarázat vagy tanács de egyszerre 2 férfit is szeretek. Van egy párom,élettársam van egy másfél éves kisfiam tőle elég hamar jött a baba de megtartottuk boldogok voltunk csak elég fiatalok. A szüleinél laktunk jó ideig ott aztán kezdődtek a problémák nem jöttem ki jól velük nagyon megromlott a kapcsolatom vele is és nemrég arra jutottam hogy elköltözünk.Édesanyámékhoz költöztem (sajnis a szüleim elváltak kiskoromban engem édesapám nevelt fel bizonyos okok miatt) szivesen láttak bennünket most jelenleg itt vagyunk.Régen mikor édesanyámhoz jöttem hétvégente és nem volt még párom eg a kisfiam megismerkedtem itt egy fiúval aki belém szeretett és akkor nem alakult ki köztünk semmi olyasmi még nem akartam.Aztán visszajöttem láttuk egymást aokszor valahogy érdekes módon mindig összefutottunk.Úgy volt higy szétmegyünk a párommal aztán megbeszéltük hogy elmegyünk lakást keresni.Megváltozott,gondolkodott pár hétig és eljött velem megbeszélni a problémákat.De itt jön a képbe a régi barát aki iránt már többet érzek mint régen és beszélgettem is vele ő szeret de én hezitálok mert mindegyiket szeretem úgy érzem és nem tudom mit csináljak mindegyikben van valami amiért nem tudom elengedni. Most hogy visszajöttem édesanyámhoz és újból találkoztunk feljöttek e régi emlékek és úgy érzem vele is akarok lenni de a páromat se akarom elhagyni.
Tudom hogy bonyolult és kicsit kusza de talán Ön egy kis tanácsot tudna adni!
Válaszát nagyon szépen köszönöm!

Jó estét .
Barátomnak bátyjának van egy lánya és féltékeny a barátomra nem adhatok neki puszit és nem ölelhetem meg a barátomat meg nem szólhatok hozzá, meg nem bujhatok barátomhoz éjszaka mert sír,meg mérges lesz a kis lány és apukája és anyukája nincsenek együtt már meg aszt mondta nekem a kis lány hogy nem is szeretem medig de nagyon is ,meg jobban szeret mint az anyukáját meg ugye nem hagysz ell aszt kérdezte és még aszt mondta hogy ha a baratom hazajön akkor csak bele foglalkozok peddig ez nem igaz .8 éves a kislány
Ebben kérnek segítséget miért csinálja eszt a kislány és mit lehet csinálni ?

Nem élte ki magát a barátom s ezért akar csajozni most?
Lassan 4 éve vagyunk együtt távkapcsolatban a barátommal. Most az összeköltözés esélye előtt, bevallotta hogy nem boldog s szeretne “élni” (bulizni, piálni, cigizni, füvezni, csajozni stb.). De eközben nem szeretne elveszteni engem se, mert szeret engem, jó neki velem, jó vagyok hozzá, csak hiányzik ez neki. Mi fiatalon jöttünk össze, mind a kettőnknek a másik az első. Nekem mégse hiányzik hogy “éljek”.

Én csak nem értem, ő erről nem szeretne beszélni többet. Jól érezzük együtt magunkat, minden megvan, nem nézek ki rosszul, jó a szexuális kapcsolatunk is, tudok főzni, tudunk beszélni, szoktunk eljárni szórakozni is. Mégis más csajt akar, de miért? Vélemény?

Jó napot, elnézést hogy nem tudtam konkrét témakört választani, de magam sem tudom melyik áll a legközelebb hozzám.
Van egy bátyám akivel egy év van köztünk és egy öcsém aki 5 évvel kisebb mint én. Édesapám nem akart lányt, ezért rövid hajam volt és fiúként kezelt. A szüleim házassága tönkrement . A válásuk után, édesanyám megtört és fizikailag illetve mentálisan, ki-ki töltögette ami jött. Ezt túlnyomó részt rajtam gyakorolta, magam sem értem miért. Én 6 éves voltam akkoriban. A bátyám erősen anya központú, elzárkózott/nem mert segíteni. Az öcsémről gyakran én gondoskodtam, mert egyszerűen nem volt más, sajnos sok emlékem ki esett gyerekkoromból de az első verések okai között volt olyan hogy az öcsémnek próbáltam megmutatni hogyan kenje a kenyérre a vajat édesanyám pedig megvert az öcsém előtt. Nem éreztem hogy ez baj, nem tudtam hogy nem ez a normális. Csak néha, például nevetve kérdeztem öcsit mit dugdos az ágy alá, talán 5 éves volt. És kiderült hogy az összes övet és botot dugta oda mert meg akart védeni. Én hisztérikusan kezdtem remegve mindent visszatenni, annyira féltem, és csak amiatt ahogy az öcsém reagált. Mert mindig akkor jött ki belőlem minden. Anyámra a dolgai gyakran akkor jöttek rá ha az idősebbik testvérem nem volt otthon, így idősebb korunkra 12-13 nem hitte el amit mondok, anyám szavait ismételte, az öcsémet elkönyvelték annyival hogy biztos manipulálom. Borzalmas hazug ember vagyok. Teljesen összetörtek és megaláztak ezekkel. Ha nem otthon voltunk, hanem templomba mentünk, vagy ki az emberek közé, a kép más volt, anyám egy figyelmes, kedves, törékeny nő. Tőlem meg mindig kérdezték, hogy miért vagyok ilyen csendes, hogy anyám meséli milyen vagyok, legyek jó legyek megértő. Hiába próbáltam mondani azt is talán két embernek, halkan hogy ver. Nevetve mondták hogy annak idején az apjuk rajtuk is el törte a fakanalat. A legrosszabb az hogy viharos, inkább hullámzónak tudnám leírni édesanyámat, egyszer a szeretet,egyszer a manipulálás, hazugság, és én csak nem értem.. Példának egy szituáció. Lett egy családi kutyánk, rá egy hónapra az már az én kutyám volt, nem szedték utána a piszkot ha hazajöttem az iskolából a bátyám és az anyám leszidtak érte, hiába tártam eléjük a tényt hogy reggel levittem és ha nem viszik le ameddig iskolában vagyok, mivel nem tudok két helyen lenni ez történik. rá pár hétre beteg lettem annyira hogy reggel megkértem anyámékat hogy vigyék le a kutyát mert nagyon rosszul érzem magam. Rá 15 percre kimentem a konyhába teáért, jön fel az öcsém aki akkor 8 éves volt sírva eltört a kulcs csontja, mert a kutya neki vitte egy fának. Anyámék persze engem okoltak a bátyámtól kaptam egy fülest a kutyát meg, mivel próbáltak bele rúgni az ölembe kapva vittem a szobámba. De mindegy is, sajnálom így is hosszúra sikeredett.
Két éve lettem pánikbeteg ami abban merül ki hogy nem tudok egyedül közlekedni és félek egyedül maradni. A családommal élek együtt és egyelőre nem tudom, mi tévő legyek, mert bár fizikailag már nem tud ártani nekem édesanyám de nehéz nekem így, most . Hogy érezzek? hogyan tudnék túl lépni? Jól szeretnék újra lenni annyira hogy el mehessek. Megérteni, mi miért történt. Vagy hogy miért szeretem őket, és az öcsémen kívül ők miért ilyenek velem, hisz soha nem ártottam nekik. Nem a szeretetük kell, csak megértés. Mert külön külön a világban ők kedves emberek akiket sokan tisztelnek és szeretnek.
Nagyon köszönök bármi nemű reakciót, vagy tanácsot.

Tisztelt Hölgyem!
Sose gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok, de már nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. Édesanyámnak segítségre lenne szüksége, de mi már nem tudjuk, hogyan értessük ezt meg vele. Minket már semmibe vesz, csak a beteg húga és annak két lánya irányítja. A történet része, hogy mikor nagynénénk 21 évesen nagy bajba került (lányanya lett), édesanyánk mindenben segítette, befogadta kicsi gyerekek mellé. Ennek ellenére nagynénénk és most már a felnőtt lányai is hazudozik, követelőzik, fenyegetőzik. Sajnos nekik is kezelés kéne, de a helyi pszichológus, akivel egyszer beszéltek azt állítja, hogy nem tehet semmit, mert beszámíthatóak (ami sajnos nem igaz, és ezt egy egész család 24 éves kálváriájával tudnánk demonstrálni, de ezt sajnos senki nem hallgatja meg), azonban így édesanyámat zsarolják nagymamámmal, csak, hogy pénzhez jussanak. Volt, hogy vasárnapi családi ebédről kellett rohanni, mert fenyegetőztek (a rendőrség nem segít, széttárt kézzel állnak, hogy amíg nem történik tragédia ők nem tehetnek semmit). Nincs karácsonyunk, nyaralásunk, születésnapunk, évfordulóink. 10-15 évvel ez előtt engem és testvéreimet megfenyegetett a nagynénénk, hogy mindent megtesz azért, hogy tönkretegye az életünket, azóta is folyamatosan ellenünk hergelte édesanyánkat. Nagynénénk nem csinál semmit, nincs munkája, sehol nem tűrik meg hosszú távon, nagymamám utáni ápolási segélyből és nagymamám nyugdíjából élnek, szerinte neki jár, hogy nagymamám és édesanyám mindenben segítsék őket (mikor bejutottunk egyetemre, akkor a mi fejünkhöz is hozzávágta, hogy kötelességünk lesz a lányait mindenben segíteni). Az életünk minden egyes mérföldkövét tudatosan megrontották, minden pici sikerünket elvették tőlünk (friss házas testvéremet is megfenyegették, hogy tönkreteszik az ő házasságát is). Nagynénénk azt nevelte a lányaiba, hogy minden, amit szüleink megteremtettek az övéké, minden jár nekik és joguk van elvenni. Édesanyánk már nem tud tisztán gondolkodni, már bennünk látja az ellenséget. Nem tudom, hogyan tudnánk segíteni, mert ha felhozzuk, hogy jó lenne egy szakemberrel beszélnie (mind pszichés téren, mind valamiféle hatásággal, akik segíteni tudnak tragédia nélkül), akkor felháborodik, minket nevez betegnek, napokig nem beszél velünk, vagy ha igen, akkor csak becsmérel minket. Próbáltunk segítséget kérni a rokonoktól is, de ők nem szólnak bele, megfelel nekik a félrenézés és a felszínes mosolygás, szelfizgetés, és aranyaskodás nagynénémékkel. Minket mindig irigyelnek, hogy milyen jó, hogy mindannyian elvégeztük az egyetemet, jó állásunk van stb, de mikor elmagyaráznánk nekik, hogy nincs mit irigyelni az életünkben, azt nem is szeretik hallani, mondván, hogy ehhez nekik nincs közük. Tanácstalanok vagyunk, hogyan tudnánk ezt helyzetet visszafordítani, menteni ami még menthető (már, ha van még mi menthető). Egyedül vagyunk ebben a helyzetben, se a család se a szakemberek nem tudnak segíteni(?).
Üdvözlettel, Sára

Szeretnék segítséget kérni önöktől ,hiszen nincs kihez fordulnóm. A párommal szinte másfél éve vagyunk együtt. 4 hónap után már együtt laktunk,kulföldön is voltunk és mi den rendebn volt,nagyon összeszoktunk. Viszont egy idelye ez mind kezd megromolni. Már nem figyel rám,nem törődik velem,nem érdekli hogy mi történik velem és nem foglalkozik velem. Társaságban leéget mintha ellensége lennék, szavakkal megbánt és rossz érzéseket bojgat fel bennem. Sokszor a szavai alapján a legrosszabb, legcsúnyább és a leggyengébb nőnek érzem magam. Szokszor szégyenlem magam amikor vele vagyok mert félek ne mondjon valami rosszat. Eleinte gondoltam hogy alkohol hatására veszekszik velem de egy ideje teljesen józanul is megbánt. Fizikailag nem bántalmazott de már azon sem lepődnék meg. Megkérem segítsenek,kezdem elvesziteni a reményem és az önbizalmam .. Mihez kezdjek?

üdv.
Nem birom ha irányitgaznak de annyira nem hogy emiatt mondok fel a munkahelyen. Voltam konyhai kisegitő és ott is csináld azt, vidd oda. Ilyen helyzetekben kutyának érzem magam.
Nem birom a kontrollvesztettség érzését azt hogy nem én irányítok hanem más akar engem.
Érdemes olyan foglalkozást választanom ahol én irányitok gondolom. pl tanár, valami pedagógus, pszichológus.
Ez ilyen családi vonás lehet. Mert nagybátyjám légiforgalom irányító. Apám épitésvezető volt.
belőlem dühöt vált ki ha az emberek irányitgatnak, vagy a véleményük nem egyezik az enyémmel, vagy le akarnak beszélni valamiről, vagy meg akarják mondani mi a helyes, mintha egy póráz lenne a nyakamon, főleg anyám félti a pici fiát, engem és ha megemlitem hogy megyek messzebre, akkor jajj az bizonytalan stb. plusz a testvérem is mindenről tudni akar és ki oktat mert ő jobban tudja,idősebb. jajj hogy én miért akarok külföldre menni egyedül. Anyának beszéltem e róla stb. Hú ilyenkor előjön az hogy gyerek koromban is mindig ez volt. Mint egy rongybaba. Ja és ők mindent jobban tudnak és engem meg se hallgatnak.
Ilyen helyzetben volt már remegős dühkitörésem.
Nemtudom más ember hogyan tűri ha irányitgatni akarják.
Én emiatt jogsit se szerzek mert ott is dirigál a tanár és ha felemeli a hangját akkor az nem tetszik. Pedig kéne a jogsi is.
Aut se birom ha igy mondja valaki “kapcsold már le a villanyt” nem teszi hozzá hogy légyszives.
Mindent egyedül kell megoldanom.

Szép napot kívánok!
Válófélben vagyok, már külön élek az új párommal. Nyaralni indulunk és 12 éves kisfiamat szeretném magammal vinni. Sajnos, a még feleségem sok külső véleményre hivatkozva nem akarja az új párom közelébe engedni a fiamat. Azt mondja, hogy velem bármikor találkozhat, de vele nem. Én úgy érzem, el akarja távolítani tőlem a gyereket. Vagy így akarja ellehetetleníteni a kapcsolatomat, mert tudja, hogy nagyon szeretem a fiamat.
Az új páromnak van egy 20 éves lánya és 14 éves fia. Ők már ismerik egymást és kedvelik egymást. Nyaralásra a két fiú menne és mi.
A “volt” feleség és az párom egyaránt 43 évesek.

Köszönöm szépen Mátyás

Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy párommal 3 éve vagyunk együtt. Ő 43 én 27 éves vagyok. Fél éve.nincs köztünk szexuális együttlét. Ő azt mondja h nem miattam van, ő lelki állapota a baj. Már hete észre vettem h ő pornóra elégíti ki magát. Párnapja összevesztünk és ő elmondta h depressziós de nem akar orvoshoz menni mert úgyse segít. Családi probléma van bőven…. ez miatt rajtam csattan. Azt is mondta h nem segítek neki eleget, ( én ezt egy kicsit cáfolnám )én szüleimmel élek ő egyedül.
Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz hogy a saját kielégítése miért van, és hogy tudnék senki segíteni a depresszió leküzdésékben.