Jó napot kívánok!
Azzal a problémával Önhöz bár nem tudom erre létezik e rendes magyarázat vagy tanács de egyszerre 2 férfit is szeretek. Van egy párom,élettársam van egy másfél éves kisfiam tőle elég hamar jött a baba de megtartottuk boldogok voltunk csak elég fiatalok. A szüleinél laktunk jó ideig ott aztán kezdődtek a problémák nem jöttem ki jól velük nagyon megromlott a kapcsolatom vele is és nemrég arra jutottam hogy elköltözünk.Édesanyámékhoz költöztem (sajnis a szüleim elváltak kiskoromban engem édesapám nevelt fel bizonyos okok miatt) szivesen láttak bennünket most jelenleg itt vagyunk.Régen mikor édesanyámhoz jöttem hétvégente és nem volt még párom eg a kisfiam megismerkedtem itt egy fiúval aki belém szeretett és akkor nem alakult ki köztünk semmi olyasmi még nem akartam.Aztán visszajöttem láttuk egymást aokszor valahogy érdekes módon mindig összefutottunk.Úgy volt higy szétmegyünk a párommal aztán megbeszéltük hogy elmegyünk lakást keresni.Megváltozott,gondolkodott pár hétig és eljött velem megbeszélni a problémákat.De itt jön a képbe a régi barát aki iránt már többet érzek mint régen és beszélgettem is vele ő szeret de én hezitálok mert mindegyiket szeretem úgy érzem és nem tudom mit csináljak mindegyikben van valami amiért nem tudom elengedni. Most hogy visszajöttem édesanyámhoz és újból találkoztunk feljöttek e régi emlékek és úgy érzem vele is akarok lenni de a páromat se akarom elhagyni.
Tudom hogy bonyolult és kicsit kusza de talán Ön egy kis tanácsot tudna adni!
Válaszát nagyon szépen köszönöm!

Jó estét .
Barátomnak bátyjának van egy lánya és féltékeny a barátomra nem adhatok neki puszit és nem ölelhetem meg a barátomat meg nem szólhatok hozzá, meg nem bujhatok barátomhoz éjszaka mert sír,meg mérges lesz a kis lány és apukája és anyukája nincsenek együtt már meg aszt mondta nekem a kis lány hogy nem is szeretem medig de nagyon is ,meg jobban szeret mint az anyukáját meg ugye nem hagysz ell aszt kérdezte és még aszt mondta hogy ha a baratom hazajön akkor csak bele foglalkozok peddig ez nem igaz .8 éves a kislány
Ebben kérnek segítséget miért csinálja eszt a kislány és mit lehet csinálni ?

Nem élte ki magát a barátom s ezért akar csajozni most?
Lassan 4 éve vagyunk együtt távkapcsolatban a barátommal. Most az összeköltözés esélye előtt, bevallotta hogy nem boldog s szeretne “élni” (bulizni, piálni, cigizni, füvezni, csajozni stb.). De eközben nem szeretne elveszteni engem se, mert szeret engem, jó neki velem, jó vagyok hozzá, csak hiányzik ez neki. Mi fiatalon jöttünk össze, mind a kettőnknek a másik az első. Nekem mégse hiányzik hogy “éljek”.

Én csak nem értem, ő erről nem szeretne beszélni többet. Jól érezzük együtt magunkat, minden megvan, nem nézek ki rosszul, jó a szexuális kapcsolatunk is, tudok főzni, tudunk beszélni, szoktunk eljárni szórakozni is. Mégis más csajt akar, de miért? Vélemény?

Jó napot, elnézést hogy nem tudtam konkrét témakört választani, de magam sem tudom melyik áll a legközelebb hozzám.
Van egy bátyám akivel egy év van köztünk és egy öcsém aki 5 évvel kisebb mint én. Édesapám nem akart lányt, ezért rövid hajam volt és fiúként kezelt. A szüleim házassága tönkrement . A válásuk után, édesanyám megtört és fizikailag illetve mentálisan, ki-ki töltögette ami jött. Ezt túlnyomó részt rajtam gyakorolta, magam sem értem miért. Én 6 éves voltam akkoriban. A bátyám erősen anya központú, elzárkózott/nem mert segíteni. Az öcsémről gyakran én gondoskodtam, mert egyszerűen nem volt más, sajnos sok emlékem ki esett gyerekkoromból de az első verések okai között volt olyan hogy az öcsémnek próbáltam megmutatni hogyan kenje a kenyérre a vajat édesanyám pedig megvert az öcsém előtt. Nem éreztem hogy ez baj, nem tudtam hogy nem ez a normális. Csak néha, például nevetve kérdeztem öcsit mit dugdos az ágy alá, talán 5 éves volt. És kiderült hogy az összes övet és botot dugta oda mert meg akart védeni. Én hisztérikusan kezdtem remegve mindent visszatenni, annyira féltem, és csak amiatt ahogy az öcsém reagált. Mert mindig akkor jött ki belőlem minden. Anyámra a dolgai gyakran akkor jöttek rá ha az idősebbik testvérem nem volt otthon, így idősebb korunkra 12-13 nem hitte el amit mondok, anyám szavait ismételte, az öcsémet elkönyvelték annyival hogy biztos manipulálom. Borzalmas hazug ember vagyok. Teljesen összetörtek és megaláztak ezekkel. Ha nem otthon voltunk, hanem templomba mentünk, vagy ki az emberek közé, a kép más volt, anyám egy figyelmes, kedves, törékeny nő. Tőlem meg mindig kérdezték, hogy miért vagyok ilyen csendes, hogy anyám meséli milyen vagyok, legyek jó legyek megértő. Hiába próbáltam mondani azt is talán két embernek, halkan hogy ver. Nevetve mondták hogy annak idején az apjuk rajtuk is el törte a fakanalat. A legrosszabb az hogy viharos, inkább hullámzónak tudnám leírni édesanyámat, egyszer a szeretet,egyszer a manipulálás, hazugság, és én csak nem értem.. Példának egy szituáció. Lett egy családi kutyánk, rá egy hónapra az már az én kutyám volt, nem szedték utána a piszkot ha hazajöttem az iskolából a bátyám és az anyám leszidtak érte, hiába tártam eléjük a tényt hogy reggel levittem és ha nem viszik le ameddig iskolában vagyok, mivel nem tudok két helyen lenni ez történik. rá pár hétre beteg lettem annyira hogy reggel megkértem anyámékat hogy vigyék le a kutyát mert nagyon rosszul érzem magam. Rá 15 percre kimentem a konyhába teáért, jön fel az öcsém aki akkor 8 éves volt sírva eltört a kulcs csontja, mert a kutya neki vitte egy fának. Anyámék persze engem okoltak a bátyámtól kaptam egy fülest a kutyát meg, mivel próbáltak bele rúgni az ölembe kapva vittem a szobámba. De mindegy is, sajnálom így is hosszúra sikeredett.
Két éve lettem pánikbeteg ami abban merül ki hogy nem tudok egyedül közlekedni és félek egyedül maradni. A családommal élek együtt és egyelőre nem tudom, mi tévő legyek, mert bár fizikailag már nem tud ártani nekem édesanyám de nehéz nekem így, most . Hogy érezzek? hogyan tudnék túl lépni? Jól szeretnék újra lenni annyira hogy el mehessek. Megérteni, mi miért történt. Vagy hogy miért szeretem őket, és az öcsémen kívül ők miért ilyenek velem, hisz soha nem ártottam nekik. Nem a szeretetük kell, csak megértés. Mert külön külön a világban ők kedves emberek akiket sokan tisztelnek és szeretnek.
Nagyon köszönök bármi nemű reakciót, vagy tanácsot.

Tisztelt Hölgyem!
Sose gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok, de már nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. Édesanyámnak segítségre lenne szüksége, de mi már nem tudjuk, hogyan értessük ezt meg vele. Minket már semmibe vesz, csak a beteg húga és annak két lánya irányítja. A történet része, hogy mikor nagynénénk 21 évesen nagy bajba került (lányanya lett), édesanyánk mindenben segítette, befogadta kicsi gyerekek mellé. Ennek ellenére nagynénénk és most már a felnőtt lányai is hazudozik, követelőzik, fenyegetőzik. Sajnos nekik is kezelés kéne, de a helyi pszichológus, akivel egyszer beszéltek azt állítja, hogy nem tehet semmit, mert beszámíthatóak (ami sajnos nem igaz, és ezt egy egész család 24 éves kálváriájával tudnánk demonstrálni, de ezt sajnos senki nem hallgatja meg), azonban így édesanyámat zsarolják nagymamámmal, csak, hogy pénzhez jussanak. Volt, hogy vasárnapi családi ebédről kellett rohanni, mert fenyegetőztek (a rendőrség nem segít, széttárt kézzel állnak, hogy amíg nem történik tragédia ők nem tehetnek semmit). Nincs karácsonyunk, nyaralásunk, születésnapunk, évfordulóink. 10-15 évvel ez előtt engem és testvéreimet megfenyegetett a nagynénénk, hogy mindent megtesz azért, hogy tönkretegye az életünket, azóta is folyamatosan ellenünk hergelte édesanyánkat. Nagynénénk nem csinál semmit, nincs munkája, sehol nem tűrik meg hosszú távon, nagymamám utáni ápolási segélyből és nagymamám nyugdíjából élnek, szerinte neki jár, hogy nagymamám és édesanyám mindenben segítsék őket (mikor bejutottunk egyetemre, akkor a mi fejünkhöz is hozzávágta, hogy kötelességünk lesz a lányait mindenben segíteni). Az életünk minden egyes mérföldkövét tudatosan megrontották, minden pici sikerünket elvették tőlünk (friss házas testvéremet is megfenyegették, hogy tönkreteszik az ő házasságát is). Nagynénénk azt nevelte a lányaiba, hogy minden, amit szüleink megteremtettek az övéké, minden jár nekik és joguk van elvenni. Édesanyánk már nem tud tisztán gondolkodni, már bennünk látja az ellenséget. Nem tudom, hogyan tudnánk segíteni, mert ha felhozzuk, hogy jó lenne egy szakemberrel beszélnie (mind pszichés téren, mind valamiféle hatásággal, akik segíteni tudnak tragédia nélkül), akkor felháborodik, minket nevez betegnek, napokig nem beszél velünk, vagy ha igen, akkor csak becsmérel minket. Próbáltunk segítséget kérni a rokonoktól is, de ők nem szólnak bele, megfelel nekik a félrenézés és a felszínes mosolygás, szelfizgetés, és aranyaskodás nagynénémékkel. Minket mindig irigyelnek, hogy milyen jó, hogy mindannyian elvégeztük az egyetemet, jó állásunk van stb, de mikor elmagyaráznánk nekik, hogy nincs mit irigyelni az életünkben, azt nem is szeretik hallani, mondván, hogy ehhez nekik nincs közük. Tanácstalanok vagyunk, hogyan tudnánk ezt helyzetet visszafordítani, menteni ami még menthető (már, ha van még mi menthető). Egyedül vagyunk ebben a helyzetben, se a család se a szakemberek nem tudnak segíteni(?).
Üdvözlettel, Sára

Szeretnék segítséget kérni önöktől ,hiszen nincs kihez fordulnóm. A párommal szinte másfél éve vagyunk együtt. 4 hónap után már együtt laktunk,kulföldön is voltunk és mi den rendebn volt,nagyon összeszoktunk. Viszont egy idelye ez mind kezd megromolni. Már nem figyel rám,nem törődik velem,nem érdekli hogy mi történik velem és nem foglalkozik velem. Társaságban leéget mintha ellensége lennék, szavakkal megbánt és rossz érzéseket bojgat fel bennem. Sokszor a szavai alapján a legrosszabb, legcsúnyább és a leggyengébb nőnek érzem magam. Szokszor szégyenlem magam amikor vele vagyok mert félek ne mondjon valami rosszat. Eleinte gondoltam hogy alkohol hatására veszekszik velem de egy ideje teljesen józanul is megbánt. Fizikailag nem bántalmazott de már azon sem lepődnék meg. Megkérem segítsenek,kezdem elvesziteni a reményem és az önbizalmam .. Mihez kezdjek?

üdv.
Nem birom ha irányitgaznak de annyira nem hogy emiatt mondok fel a munkahelyen. Voltam konyhai kisegitő és ott is csináld azt, vidd oda. Ilyen helyzetekben kutyának érzem magam.
Nem birom a kontrollvesztettség érzését azt hogy nem én irányítok hanem más akar engem.
Érdemes olyan foglalkozást választanom ahol én irányitok gondolom. pl tanár, valami pedagógus, pszichológus.
Ez ilyen családi vonás lehet. Mert nagybátyjám légiforgalom irányító. Apám épitésvezető volt.
belőlem dühöt vált ki ha az emberek irányitgatnak, vagy a véleményük nem egyezik az enyémmel, vagy le akarnak beszélni valamiről, vagy meg akarják mondani mi a helyes, mintha egy póráz lenne a nyakamon, főleg anyám félti a pici fiát, engem és ha megemlitem hogy megyek messzebre, akkor jajj az bizonytalan stb. plusz a testvérem is mindenről tudni akar és ki oktat mert ő jobban tudja,idősebb. jajj hogy én miért akarok külföldre menni egyedül. Anyának beszéltem e róla stb. Hú ilyenkor előjön az hogy gyerek koromban is mindig ez volt. Mint egy rongybaba. Ja és ők mindent jobban tudnak és engem meg se hallgatnak.
Ilyen helyzetben volt már remegős dühkitörésem.
Nemtudom más ember hogyan tűri ha irányitgatni akarják.
Én emiatt jogsit se szerzek mert ott is dirigál a tanár és ha felemeli a hangját akkor az nem tetszik. Pedig kéne a jogsi is.
Aut se birom ha igy mondja valaki “kapcsold már le a villanyt” nem teszi hozzá hogy légyszives.
Mindent egyedül kell megoldanom.

Szép napot kívánok!
Válófélben vagyok, már külön élek az új párommal. Nyaralni indulunk és 12 éves kisfiamat szeretném magammal vinni. Sajnos, a még feleségem sok külső véleményre hivatkozva nem akarja az új párom közelébe engedni a fiamat. Azt mondja, hogy velem bármikor találkozhat, de vele nem. Én úgy érzem, el akarja távolítani tőlem a gyereket. Vagy így akarja ellehetetleníteni a kapcsolatomat, mert tudja, hogy nagyon szeretem a fiamat.
Az új páromnak van egy 20 éves lánya és 14 éves fia. Ők már ismerik egymást és kedvelik egymást. Nyaralásra a két fiú menne és mi.
A “volt” feleség és az párom egyaránt 43 évesek.

Köszönöm szépen Mátyás

Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy párommal 3 éve vagyunk együtt. Ő 43 én 27 éves vagyok. Fél éve.nincs köztünk szexuális együttlét. Ő azt mondja h nem miattam van, ő lelki állapota a baj. Már hete észre vettem h ő pornóra elégíti ki magát. Párnapja összevesztünk és ő elmondta h depressziós de nem akar orvoshoz menni mert úgyse segít. Családi probléma van bőven…. ez miatt rajtam csattan. Azt is mondta h nem segítek neki eleget, ( én ezt egy kicsit cáfolnám )én szüleimmel élek ő egyedül.
Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz hogy a saját kielégítése miért van, és hogy tudnék senki segíteni a depresszió leküzdésékben.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Valamivel több, mint fél éve kialakult egy közelebbi viszony/kapcsolat a főnökömmel.
Ezidő alatt sok minden történt, de most ebbe annyira mélyen nem mennék bele.
Érzelmileg is közel kerültünk egymáshoz, talán már közelebb, mint testileg…
Ugyanis ezen a téren elég komoly és nem mindennapi határok vannak.
Nem feküdtünk le egymással, de a semmitől lényegesebben több történt köztünk. Nem engedi meg magának azt sem, hogy elélvezzen.
Azt viszont látni és érezni akarja hogy nekem milyen jó. Egész nap csókolózunk és ölelkezünk az irodában. Sokszor próbáltam lezárni, hiszen ennek a világon semmi értelme, de egész egyszerűen mindig meghiúsult. Két kérdésem van, érdekel miként látja. Az egyik kérdésem, hogy vajon mi lehet Ön szerint az oka ennek, hogy bizonyos szinten féken tartja ezt az egészet, de lezárni képtelen? Én hogyan jöhetnék ki ebből a lelkileg pusztító helyzetből?
Ezen túlmenően a feleségének munkát ajánlott a cégnél. Nagyon tartok tőle, hogy mit fog szülni, ha ott lesz a felesége is a cégnél.
Ugyanis képtelen lemondani rólam, bár hozzáteszem, hogy nekem sem megy…
Előre is köszönöm szépen a segítségét.

Tisztelt Doktornő!
Teljesen kétségbe vagyok esve mert nagyon megromlott a házasságom. 7 éve vagyok egyutt párommal es 4éve vagyunk házasok. Van egy 3 éves kislányunk es egy 5 hónapos kisfiunk. Nagyon boldog voltam majus 5 – ig mert sajnos akkor közölte velem a ferjem hogy mar 1,5 eve nem szeret csak ugy tekint ram mint barat mint testver. Nagyon megrazott ez a bejelentése főleg h egyutt akartunk masodik babat. Sajnos elkezdtem kapkodni keresni az okot tobb kozos programon vettunk reszt kertem menjunk parterepautahoz kerjunk szakembertol segítséger de nem hajlando mert nem tud megnyilni harmadik embernek. Sajnos itt mar kialakult az en se te se mar nagyon elmergesedett a viszony nem csak azért mert nem kert segítseget hanem mert nem volt hajlando tenni a kapcsolatunkert. Annyira sok volt a veszekedes mert csak annyit szerettem volna mutasson érdeklődést iranyomba hogy en ot ne provokalljam a gyerekekkel lelkiterrorizalom hogy mar a tisztelet sem volt meg. Mindenert engem okolt mintha igy könnyített volna a lelken majd fogta magat es elhagyott meghozza mutet elott. Tul estem a muteten julius 1 el hazakoltoztem anyukamektol es o is visszajott. Sajnos amikor kérdeztem h mi van velunk annyi volt a valasz h itt vagyok. Azt ereztem hogy legyek halas mert visszajott csakhogy a gyerekek miatt jott azt latom mert se egy puszi semmi ha pedig megkerdezem miert viselkedik igy ne kotozkodjek ne provokalljam. Utobb kiderult egy harmadik nő lepett az eletunkben. azt mondta hogy hűséges volt csak leveleztek de egy volt az érdeklődési koruk nagyon jol kijottek egymassal. Nem tudom mi szükség volt neki erre de valoszinu nem kapott eleg figyelmet meg a kedvessegem teher volt neki es birtokolni akartam ezt mondta. Sajnos rengeteget fogyott az evek alatt es feltettem kertem vizsgaltassa ki magat de azt mondta o teste majd o tudja neki ne akarjak jot a szuleim se mert az akaratukat akarjak ezzel lenyomni a torkan. A szuleimmel megromlott a kapcsolata a ferjem nem nem birta elviselni h jot akartak meg csalodtak benne amiért elhagyott. A ferjemmel csak eljuk a hétköznapokat de semmi kedvesseget erdeklodest nem mutat iranyomban nem tudom megbeszelni vele a problemainkat annyit mond elmartam es hogy ne veszekedjek. Szörnyű ez a viszonzatlan szerelem nagyon elszomorit ez az egesz es oriasi duh van bennem mert egyszer megbeszeltuk hogy lezarjuk a multat es tiszta lappal kezdjuk ujra de nem tesz semmit ezért a hazassagert kezdek elfaradni es fogy a türelmem mert nem latom rajta azt hogy o is akarna de valni nem akar azt mondta. Neki ido kell ne surgessem. Fogalmam sincs hogy mit kellenne tennem mivel tudnam jobb belatasra birni. Kifogast keres ha programokat szervezek nem tudom ez hosszutavon fog e mukodni sokszor megfordul a fejemben hogy ha igy folytatja tovabb akkor elvalok. Előre is köszönöm a valaszat!

Kedves Doktornő
Azzal a problémával fordulok Önhöz hogy kb két hónapja nem tudok enni.szinte csak folyadékot.egyszer ugy éreztem majdnem megfulladok evés közben. utánna ájultam szédültem. egy pár napig ment az evés utánna aztán egyik pillanatról a másikra már a nyálamat sem tudtam lenyelni.voltam gyomortükrözésen, fül orr gégésznél, nyaki ultrahangon minden vizsgálat negatív.azt mondták nem szervi bajom van. Eléggé stresszes szoktam lenni.van amikor egy egy falat lecsuszik de már nem is merek enni mert ugy érzem megakad a torkomon. Ön szerint mi lehet a baj? Válaszát előre is köszönöm

Nem tudok elaludni éjszakánként és már nagyon rég óta nem aludtam jól, és ha ideges vagyok vagy nagyon szomorú akkor vagdosom magam

Jó napot!Már lassan fél éve hogy elvetéltem 16 hetesen,kb 1hónapja hogy úgy döntöttünk jöhetne következő de mikor úgy volt hogy lehet összejött következő baba ahogy elkezdett tudatosulni bennem,elkezdtem szédülni,levert víz,és rázott a hideg, párom hozott vizet megnyugodtam es elmúlt.Utana éjjel rémálmom volt hogy ugyan az megismétlődött mint az előző babánknál.De végül kiderült még sincsen baba. Azóta nem próbálkoztunk babával,kicsit megijedtem.Az lenne kérdésem hogy ez normális reakcio-e vagy inkább azt jelzi hogy nem állok még készen? Előre is köszönöm válaszát!

bátortalanság honnan ered?
mindenhez. Dolgozni elmenni nem merek. Barátnőt szerezni. Csak ülni. nem szorongok, nem ver a szivem erősen stb. hanem simán tutyi mutyi vagyok. Ez minek a következménye?
Attól félek hogy beszólnak, vagy elrontok valamit.
Lehet a nárcisztikus apám következménye? Ilyen személyiségzavara van.