Gyermekünk születése… a párkapcsolatunk erőpróbája

Gyermekünk születése… a párkapcsolatunk erőpróbája

Múlt heti blogbejegyzésünk a terhességgel, gyermekszületéssel kapcsolatos változásokról szólt, ezt szeretnénk most folytatni, részletesebben elmerülni abban a kérdésben, hogyan is hat a személyiségünkre és végül a párkapcsolatunkra ez a változás.

Hogyan hat gyermekünk születése a személyiségünkre?

Gyermekünk születése aktivizálja saját gyermekkori élményeinket, melyek túlnyomórészt tudattalanul hatnak ránk. Felszínre hozhat korábbi feldolgozatlan traumákat, meg nem oldott konfliktusokat. Mielőtt édesanyává, vagy édesapává a válnánk, már rengeteg elképzelésünk van a szülői szerepről. Sok kliensemtől hallom, hogy megfogalmazódik bennük, ők mindenben másként akarják majd csinálni, mint ahogyan a saját szüleik nevelték őket. Érdemes ilyenkor még alaposabban végiggondolni hogyan hatott ránk az eredeti családunk.  Milyen jó és milyen rossz szokásokat láttunk a szüleinktől?  További érdekes adalék lehet, ha végiggondoljuk, családtagjaink hogyan hatottak egymásra.  Miképpen alakították a saját párkapcsolatukat, milyen konfliktuskezelési mintákat kaptunk tőlük? Milyen tágabb rendszerekben kellett szeretteinek alkalmazkodni, ez hogyan hatott a kapcsolataikra?  Ez az önismereti munka nagyban megkönnyíti a gyermekneveléssel kapcsolatos félelmeink, nehézségeink megértését, megoldását.

Érdemes hangsúlyozni hogy a gyermeknevelés egy folyamatos, kölcsönös fejlődést feltételez a szülő és a gyermek részéről is. A gyermekünk és a változásokhoz való folyamatos alkalmazkodás akkor megy a legjobban, ha közben a saját, a párkapcsolatunk, és a gyermekünk igényeit is figyelembe tudjuk venni.  Mindeközben pedig természetesen szem előtt kell tartanunk  a társadalmi elvárásokat, valamennyire idomulnunk kell a családi, munkahelyi környezethez is, miközben saját magunkat is meg kell őriznünk.  A dolgunkat gyakran nem könnyíti meg, hogy más szülők tanácsokat adnak, szemrehányásokat tesznek.

Mit várnak ma az édesanyáktól?

Kultúránkban él egy hamis ideál  a szerető anyáról.  Kimondva, vagy kimondatlanul megfogalmazódik,  hogy miután egy nő anyává vált, a gyermeknevelés kell hogy legyen az elsődleges feladat a számára. Bár a társadalom ezt veszi természetesnek, gyakran munkahelyünk és párunk, vagy a saját vágyaink ütköznek ezzel az elképzeléssel. Itt tehát egy érdekkonfliktus keletkezik, melyet igen nehéz feloldani. Ha ezek az elvárások kimondatlanul maradnak,  a férfi könnyen elhanyagolva érezheti magát gyermek születése miatt, annak pedig gyakran megcsalás a következménye.
Gyakran elvárják a nőktől hogy korábbi  értékrendjüket, kedvteléseiket adják fel,  életüket teljes egészében a családnak szenteljék. Folyton ők vigyázzanak a gyerekekre, vigyék a háztartást és persze a korai időszak után a munkahelyükön is ugyan úgy helyt álljanak, mint a gyermekvállalás előtt. Szívből örüljenek  ennek a változásnak,  a lemondás fájdalmát pedig tagadják el.  Sokan ezért  egyfajta szuperhős szerepet erőltetnek magukra, hogy az élet minden területén megfeleljenek.  Az elfojtott negatív érzések azonban hosszú távon megbetegítő hatásúak lehetnek.  
Irreális elképzelés,  hogy egyszerre az élet minden területén meg lehetne felelni, hiszen már az is folyamatos lavírozást igényel,  hogy legalább a legfontosabb teendők el legyenek végezve.  Fontos volna beszélni erről, letéve ezzel az érzelmi teher jelentős részét. Közben természetesen a médiában sugallt szépségideálnak is meg akarunk felelni. A TV-ből áradó,  tökéletes anyaságról szóló ideálkép még tovább ronthatja az édesanyák önbecsülését. Nagyon nehéz ezeket a hatásokat  figyelmen kívül hagyni,  megküzdeni a folyamatos frusztrációval.  A szülés utáni hormonális változások ráadásul még érzékenyebbé teszik a nőket a lelki problémákra.  Fontos kérdés hogy az édesanya mennyire tudja bevonni a párját a gyermek körüli és az egyéb teendőkbe. Ha az apa partner ebben, a párkapcsolat megerősödve kerülhet ki a nehéz életszakaszból.  Amennyiben az együttműködés  nem megy, az hosszú távú problémákat okozhat.

Az édesanyák a negatív érzéseik miatt  gyakran szégyent és bűntudatot éreznek, ezeket titkolni kénytelenek az anyasággal kapcsolatos rózsaszín kép miatt.  A ki nem mondott rossz érzések  azonban megakadályozhatják a csecsemővel való összehangolódást az első időszakban, a gyermekhez való mély kötődés kialakulását. Nagy segítség lehet ilyenkor a férfi és a tágabb család, barátok támogatása. Újabb kutatások szerint a szüléshez kapcsolódó lelki betegségek megelőzésében azonban a kortárs kapcsolatoknak van a legnagyobb szerepe. (A gyermekvállalás gyakran jár ugyanis izolációval.)

Mik a leggyakoribb szüléshez kapcsolódó  mentális zavarok?

Igen gyakori az úgynevezett baby blues, ami közvetlenül a szülés után alakul ki és rendszerint néhány héten belül elmúlik. Szakszerű kezelést nem igényel és az édesanyák közel fele megtapasztalja ezt a lehangolt érzelmi állapotot. A szülés utáni depresszió ritkább és gyakran kapcsolódik a szüléshez kötődő drasztikus változásokhoz: ugyanis ilyenkor az édesanyát sokféle veszteség éri. A gyermekkel való szimbiotikus kapcsolatból való kilépés már önmagában is fájdalmat okozhat, a terhesség és a szülés kapcsán ráadásul megváltozik a testkép is.  Ilyenkor aktiválódnak saját születésünkkel és korai gyermekkorunkkal kapcsolatos tapasztalataink is. Gyakran szorongásos és kényszeres kórképek indulnak a szülés kapcsán. Ennek oka a szülő szerepben való megfelelés képtelenségének félelme és gyakran az is, ha az anya gyermekkorában nem kapta meg a megfelelő gondoskodást és szeretetet.

Hogyan hat a párkapcsolatunkra a gyermekszületés?

A gyermekszületés általában (tervezett utód esetén) hatalmas öröm, kevesen gondolnák hogy mégis nehézséget okoz majd a párkapcsolatukban. Sőt, egy korábbi – magát sok helyen még mindig tartó legenda szerint az új gyermek összetarthat egy rossz házasságot is.

Fontos róla beszélni, hogy a család bővülése  minden körülmények között (ebből a szempontból mindegy, akartuk-e vagy sem) sok-sok alkalmazkodást igényel.  Sok új életfeladatot, eltérő szerepeket, viszonyulásokat hoz magával a család bővülése. A pár élete -főleg az első időben- jelentősen megváltozik. Ez veszteségekkel jár együtt (a kizárólagos figyelem, amit a nő és férfi korában egymásnak szentelhetett, drasztikusan lecsökken.) Érdemes megjegyeznünk, hogy nemcsak az első gyermek vállalása okoz nehézséget,  hanem minden további utód érkezése jelentős változásokat okoz a család rendszerében. Átalakítja a családtagok közötti bonyolult kapcsolatokat. Így tehát nehézségeket, de egyúttal fejlődési, tanulási lehetőséget is rejt magában.

A szülés közben és után a kismama támogatást keres, biztatást vár a férfitól, akiben ilyenkor szintén gyakran nagy a feszültség és a bizonytalanság. Hiszen látja, Ő is nagy változások előtt áll. Emiatt fontosak  az apa gyermekkori tapasztalatai is, hiszen ha Ő megfelelő környezetben, szeretetben nőtt fel, kellően stabil a személyisége, akkor jobban fogja bírni ezeket a kihívásokat.  Ennek hiányában azonban könnyen túlterhelődhet. Ha a szülők jól együtt tudnak működni az akár egyfajta korrektív élmény (meggyógyíthatja a múlt sebeit) is lehet.

Az apukák és anyukák szüléssel kapcsolatos nehézségeiről jövő héten olvashat bővebben. Várjuk vissza kedden!

Felhasznált irodalom

Ferenczi Beáta: A szülés-születés élmény jelentősége, feldolgozásának fontossága, lehetőségei és nehézségei című előadása. A Magyar családterápiás Egyesület 31. vándorgyűlése, Debrecen, 2017.04.22.
Molnár Judit: A szorongásos zavarok a szülés utáni időszakban című előadása. A Magyar családterápiás Egyesület 31. vándorgyűlése, Debrecen, 2017.04.22.

További olvasnivalók a témában

Fraiberg, S. H. (2009) Varázsos évek. Park Kiadó

Hidas, Gy; Raffai, J; Vollner, J. (2011) Lelki köldökzsinór. beszélgetek a kisbabámmal. Helikon Kiadó

Ranschburg J.(2009) Szülők könyve. A fogantatástól az iskolakezdésig. Saxum Kiadó

Vida Á. (2011) Babapszichológia. Lélek, viselkedés, fejlődés 2 éves korig. Kulcslyukkiadó

Habis Melinda klinikai szakpszichológus


A blogbejegyzést írta az onlinepszichologus.net csapata képviseletében oldalunk alapítója és szakmai koordinátora, Habis Melinda.