A gyermekbántalmazás idegrendszeri hatásai

A gyermekbántalmazás idegrendszeri hatásai

A cikk témájának aktualitását adja a koronavírus helyzet, s az ennek nyomán kialakult összezártság. Ennek hatására a családtagok a bizonytalanság és kontrollvesztettség érzéseinkből fakadó frusztrációt és dühöt gyakran olyan családtagokon vezetik le, akik ártatlanok, gyámoltalanok, s nem tudnak védekezni. A bántalmazottaknak pedig nem nyújthat megnyugvást az óvodában/iskolában vagy szabadidős tevékenységekkel töltött idő, ezért még több olyan helyzetnek vannak kitéve, mely traumatikus lehet a számukra.

“Nem attól vagyunk gyengék vagy vallunk kudarcot, ha mások segítségét kérjük, hanem ha magunknak sem valljuk be, hogy megakadtunk, és nem tudunk továbblépni. Mert aki beleragad egy helyzetbe, amellett elmegy az élet. Jelen esetben nem csak az övé, hanem a gyerekéé is.”
Gyurkó Szilvia ‘Rám is gondoljatok’ című könyvből

A gyermekekkel szembeni rossz bánásmód a legkülönbözőbb formákban már évszázadokkal ezelőtt megjelent szinte minden kultúrában. Mélyen gyökerező kulturális örökség továbbá az az elképzelés, hogy a gyermek a szülő tulajdona, s ez sok mindenre feljogosítja őt, legyen az érzelmi- vagy fizikai elhanyagolás, érzelmi-, fizikai– vagy szexuális abúzus. Ennek eredményeként nem is foglalkoznak a bántalmazók azzal, hogy milyen sérüléseket okozhatnak a gyermeknek, hiszen úgy vélik, hogy a gyermek nem emlékszik majd rá, mindent kibír, s természeténél fogva reziliens.

Az idegrendszeri háttérről röviden

Az agyunkban körülbelül 86 millió neuron (idegsejt) található, s mindegyik neuronhoz csatlakozik 10 glia (támasztósejt). Magzati kortól fiatal felnőtt korunkig ezek a sejtek egyre csak szaporodnak, s hálózatokba rendeződve válnak felelőssé egy-egy funkcióért.

Trauma szempontjából az emberi agy négy nagyobb területére tudunk fókuszálni, melyek az agytörzs, a köztiagy, a limbikus rendszer és az agykéreg. Az agytörzs és a köztiagy a legegyszerűbb, az evolúció és az egyedfejlődés során először kialakult területek, s alapvető szabályozó funkciókért felelősek, mint például légzés, a testhőmérséklet, vagy a szívverés szabályozása. Kifelé haladva találjuk a limbikust rendszert, mely már egy bonyolultabb működésű és komplexebb struktúrájú agyterület és az agytörzzsel szinkronban a viselkedésünket irányító érzelmi reakciókért (öröm, gyűlölet, félelem) felelős. Az agy legkülső része, az agykéreg szabályozza a sajátságos és bonyolult emberi funkciókat, mint például a gondolkodást, a tervezést, a döntéshozatali folyamatot. A négy agyterület mindegyikének megvan a maga feladata, de kizárólag egymással szinkronban működnek.

A gyermeki agy

A gyermeki agy a fejlődés révén nagyon könnyen alakítható, s extrém érzékeny az őt ért hatásokra — pozitívakra és negatívakra egyaránt. Emiatt tapasztalható, hogy a gyermekek szinte mindenre fogékonyak, könnyen tanulnak új dolgokat, képességeket, készségeket. Az első életévekben tapasztalt stressz és a szülő irányából érkező gondozási viselkedés fogja meghatározni a későbbi stresszre adott reakciókat. Ha megfelelő stresszorok és gondoskodás éri a csecsemőt, akkor idegrendszerének fejlődése meghatározott sorrendben, egymásra épülve zajlik és képessé válik a bonyolult irányításra. Korai trauma hatására azonban óriási a veszélye annak, hogy maradandó károsodások észlelhetők a folyamatosan és nagy ütemben fejlődő idegrendszerben. Ennek nyomán ha az egyik rendszer nem kapja meg a megfelelő ingereket a megfelelő időzítéssel, s esetleg fokozott stressz éri, mellyel nem tud megbirkózni, akkor sem az adott rendszer, sem az erre épülő rendszerek nem fognak megfelelően működni. Ennek következményeként a trauma más és más tüneteket idézhet elő annak függvényében, hogy a gyermek melyik időszakban találkozott vele.

Agyunk a bejövő információkat minden esetben összeveti a már eltárolt sablonokkal. Ha az inger ismerős, biztonságos, akkor nem aktiválódik a stressz rendszer, azonban ha ismeretlen, új, vagy veszélyt sejtető, akkor stresszválasz-rendszerünk egyből működésbe lép. Ennek hatására éberebbek leszünk, s az agyunk célja az, hogy minél több információt szerezzen, s megvizsgálja a helyzetet. Ha továbbra is bizonytalanságot, veszélyt érzékelünk, akkor agyunk vészhelyzetkeltő rendszerei továbbra is feldolgozzák a beérkező információkat, s közben levezénylik a teljes testünkre kiterjedő reakciót, melynek célja az életben maradás.

Hogyan hat a stresszválasz a gyermeki agyra?

stressz hatása a gyermekre


Egyszeri, vagy folyamatosan megjelenő bántalmazás hatására az agy sokféleképpen reagálhat. Kialakulhat egy, a stressz ingerekkel szembeni tolerancia, mely hatására a stresszrendszer csak szélsőséges ingerek hatására reagál, s az emiatt megjelenő érzelemmentesség, ridegség, gyenge impulzus kontroll megjelenését szokták szociopata, vagy pszichopata címkékkel illetni.

Ezzel szemben kialakulhat a stresszrendszer hiperszenzitizációja is, melynek következtében bármilyen stressz erőteljes reakciót vált ki. Emiatt ezek a személyek folyamatosan pásztázzák környezetüket veszélyes környezeti jelek után kutatva, a figyelmük könnyen terelődik, pulzusuk nyugalmi állapotban folyamatosan magas értéket mutat, s alvásuk is rendszertelen és nem kielégítő. A hiperszenzitív gyermekek kaphatnak figyelemhiányos/ hiperaktivitás, viselkedészavar vagy impulzus-kontroll zavar diagnózist, felnőttként pedig szorongásos kórképek, stressz zavar (pl. poszttraumás stressz zavar —PTSD), személyiségzavarok, függőség(ek) megjelenése valószínűsíthető, de előfordulhat pszichotikus kórképek kialakulása is.

A harmadik traumára adott gyakori válasz a disszociatív állapot kialakulása. Ilyen esetben a személy a trauma alatt, illetve később már a traumára emlékeztető ingerek hatására is egy alternatív, párhuzamos valóságba kerül, mely álomszerű, a pszichológiai kontroll illúzióját adja a helyzettel szemben, s ennek hatására a testi és lelki fájdalmak elviselhetővé válnak. Ilyenkor az agyban nagy mennyiségben szabadulnak fel ún. opiátok, melyek csillapítják a fájdalmat, nyugodt lelkiállapotot alakítanak ki, s távolítják a személyt a problémától. A trauma elszigetelődik, hogy a személy tovább tudjon létezni. Ez a kezdetben adaptívnak tűnő technika gyakori előfordulás esetén patológiássá válik, hiszen a személy hozzászokik ahhoz, hogy akár már a legkisebb stresszor megjelenése esetén is ebbe a világba meneküljön. Szándékosan is megpróbálhatja elérni ezt az állapotot különböző tudatmódosító szerek (pl. heroin) vagy önsértés segítségével, melyek a fent említett opiátokhoz hasonló hatást váltanak ki. Legnagyobb veszélye ennek, hogy távol kerülnek a valóságtól.

Hogyan hat a bántalmazás a viselkedésre?

A fent leírt károsodások azonban túlmutatnak a bántalmazott gyermek életén. A következő generációkra is kivetülnek, mert a bántalmazott gyermekek jelentős része felnőttként önmaga is bántalmazóvá válik, továbbadva ezzel a rossz, rögzült családi mintákat.

Mit tegyünk, ha bántalmazás gyanúja merül fel?

tegyünk a gyermekbántalmazás ellen


Ha a környezetünkben élő gyermekek esetén felmerül a bántalmazás gyanúja, mindenképpen tegyünk lépéseket a bántalmazás megszüntetésére! Ehhez gyakran az is elegendő, ha odamegyünk a gyermekével kiabáló szülőhöz és megkérdezzük, tudunk-e segíteni valamiben. Tehetünk bejelentést a legközelebbi rendőrségen, vagy gyermekjóléti szolgálatnál, de tárcsázható a Gyermekvédő Hívószám is (06 80 212-021), akik a bejelentést követően tájékoztatják az illetékes hatóságokat.

“Minél több egészséges kapcsolata van egy gyermeknek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy fel tud épülni egy trauma után, és boldogulni tud az életben. A változást az emberi kapcsolatok idézik elő, és a leghatékonyabb terápia maga a szeretet.”
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz ‘A ketrecbe zárt fiú
című könyvéből

Gór Dóra

A blogbejegyzést Gór Dóra pszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra. 

Felhasznált irodalom:

  • dr. Árki I., dr. Scheiber D., dr. Kovács Zs. (2013) Gyermekbántalmazás és elhanyagolás, www.medicalonline.hu
  • Révész Gy. A felnőtt világ gyermekekkel kapcsolatos elvárásai és a gyermekbántalmazás, Magyar Pszichológiai Szemle, 1999.LIV. 3.szám, 85-103.,
  • B. D. Perry, M. Szalavitz (2019) A ketrecbe zárt fiú, Park Könyvkiadó, Budapest

Ön mit tenne, ha gyermekbántalmazást tapasztalna a környezetében?