Azt miből lehet tudni hogy képes vagyok e elvégezni egy egyetemet?
Meg van e hozzá az eszem ahhoz hogy jó érettségit tegyek amivel felvesznek és utána elvégezzem az egyetemet?
mennyire nehéz egy főiskola?

Tisztelt Doktornő!

Nagyon el vagyok keseredve és nem látom a helyes megoldást. 1 éve mentem férjhez, de sajnos idő közben felkeltette az érdeklődésemet egy másik személy. Egy munkatársamról van szó, akivel február óta napi szinten beszélünk, és egy ideje már testi kontaktus is van köztünk (nem feküdtünk le, de nem állunk távol tőle és szinte minden nap csókolózunk). Ezzel párhuzamosan úgy érzem, hogy már nem szeretem a férjemet, nem vonzódom hozzá testileg, nem akarok tőle gyereket és nem szeretnék belevágni közös házvásárlásba, de nem tudom, hogy a munkatársam hatására érzem ezt, vagy máshonnan gyökerezik a probléma (egyébként éppen február környékén hasított belém ez a felismerés, de utólag belegondolva már korábban is voltak erre utaló jelek, amelyeket csak most ismertem fel). Én úgy gondolom, hogy ha szerelmes lennék, akkor nem tudnám megcsalni, és talán a munkatársam iránt már többet érzek, mert bármennyire is tudom, hogy nagyon rossz amit teszek, nem akarok, nem tudok vele “szakítani”. Miután találkozom vele, borzalmas lehangoltság lesz rajtam úrrá, úgy érzem, vele akarok lenni és nem bírom már tartani a jelenlegi helyzetet. Az én hátteremhez hozzátartozik, hogy a szüleim elváltak és az apukámat 12 éves korom óta nem láttam. A férjemnek elmondtam, hogy úgy érzem, már nem szeretem, és ő arra gyanakszik, hogy talán azért nem vonzódom hozzá testileg, mert apa nélkül kellett felnőnöm és az apámat keresem benne.

Ön mit gondol erről, valóban ez lehet a probléma, hogy nem férfiként tekintek a férjemre hanem az apámat keresem benne, vagy azért múlhatott el a szerelem, mert beleszerettem a munkatársamba? Esetleg a két dolog együtt? Érdemes lenne megpróbálni feléleszteni az érzelmeket a férjem felé, vagy lehetséges, hogy tényleg beleszerettem a munkatársamba és jobb döntés lenne elválni? Nem tudom, mit tegyek, mert ha ez az érzés a munkatársam felé csak fellángolás és csak valamit kompenzálok vele, azért nem szeretném feladni a házasságomat. Ugyanakkor lehet, hogy mégsem a megfelelő emberhez mentem hozzá (hiszen képes vagyok megcsalni…), és talán most találtam meg a szerelmet, amit elveszíthetek ha nem merek kilépni a házasságomból.

Előre is nagyon hálás vagyok a tanácsáért.

Üdvözlettel:
egy elkeseredett lány

Tisztelt Doktornő!
Elég bonyolult családi légkör állt fent mindig is otthon, viszont durvábban sosem viselt meg. Nem régiben viszont elég tújhajszoltam magam mind egyetem + munka+ feldogozatlan otthoni illetve párkapcsolati gondok. Ezek utàn történt egy rosszullétem, magas pulzus + vérnyomás, szédülés, végtag zsibbadás ájulásérzés. Voltam teljes vérképen kardiologiai kivizsgàláson egy nagyobb szívfrekvencián kivül nem találtak semmit, így kaptam egy bétablokkolót illetve azt hogy sportoljak. Úgy éreztem kezd lezárodni ez a rettegős időszak, a több rosszulétemre azt mondták valószinűleg pánik betegség. Sikerült kicsivel több mint egy hónapig elfeljteni megnyugodni mindezt. Viszont az utóbbi 3 napban mindennap ugyanolyan rosszullét gyötört felugrott a pulzusom és a vérnyomásom a mentő is elvitt, de nem találtak semmit. Már magam sem tudom hogyan tudnék rendbejönni esetleg tudna valamilyen célzott kezelést ajánlani? Mert már nagyon elkeseredtem , úgy érzem nem bírom, így élni ilyen fiatalon! Nem tudom már eldönteni hogy pszichikai alapon vannak a rosszullèteim? Nem tudom milyen irányba induljak el? Nagyon sokat szorongok mi lesz ha megint el kap a rosszullét? Mire kiér a mentő általában elmúlik a vérnyomás liftezés is viszont a szédülès napokig tart!

Szia! Olyan problémám akadt hogy beleszerettem a barátom testvérébe.Jelenleg a barátommal 1éve vagyunk együtt. 2-szer a testvére miatt szakítottunk mert bevallottam hogy szerelmes vagyok belé.De ez már 3.-jára is megakar történni ami szerintem nem normális. A testvérével már 1 éve találkoztunk legelőször,akkor is láttam rajta hogy zavarba van a környezetembe. Akárhányszor elmegyek a barátomhoz egyértelmű hogy találkozunk,egymáshoz szólunk ha úgy van. Én nagyon megszerettem, úgy érzem mintha már több éve ismerném.Csak a testvérének mindig rosszat mondd rólam (ami egyértelmű). De amikor velem van vagy a közelembe van olyan boldog vagyok és eleven. De azt is tudom hogy ez nem helyes és nem lehetünk együtt,deúgy érzem mintha az univerzum már 3.-jára is hozzám akarná lökni.Egyszerűen nem tudok mit tenni,mit hogy gondoljak,csináljak.Nagyon bonyolult ez az egész helyzet,de nagyon nagyon megköszönném ha valami tanácsot kaphatnék!

Tisztelettel kérdezem, hogy mi állhat -e mögött. Nem tudom, hogy miért van, de 30 éves férfi létemre egyre gyakrabban érdekel,hogy milyen lehet az ágyban egy másik férfivel. Milyen lehet a passzív szerep. Azért lehet ez az érdeklődés,mert biszexuális lennék vagy azért, mert nincs dolgom nőkkel és a meg nem élt,ki nem élt szexualitás így tör utat magának? Ha nem tudom megélni nőkkel akkor a férfiak felé terelődik az érdeklődés, a vágy? Ennek van értelme? Lehet ez a hátterében? A nők vonzanak csak nem merek közeledni feléjük. Számtalan oka van. Kórosan negatív az énképem és önbizalmam sose volt. Ugyan most lenne lehetőségem összejönni egy kedves,okos lánnyal,de nem érzem azt a pluszt ráadásul külsőre sem vonz olyan rettentően,de más oka is van. Ő vallásos én meg kevésbé. A kérdés inkább az, hogy miért kezdhetett el érdekelni már vagy 1-1,5 éve,hogy milyen lehet a szex egy férfivel. Lehetőségem is lenne kipróbálni. Nem tudom, hogy merjem-e megtenni. Mi van ha nagyon nem lesz jó? Hogy fogom ezt feldolgozni? Milyen lesz amikor mások erről viccelődnek és én meg hallgatom? Mi lesz ha élvezem? Azt, hogy fogom feldolgozni? Ha kiderülne, hogy biszex vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Mitől lehet ez az érdeklődés? Honnan tudjam , hogy ki akarom-e próbálni vagy csak egy hiányt pótol ez az érdeklődés? Időről időre felmerül bennem ez az irányú kíváncsiság. Nyomjam el? Ne foglalkozzak vele?Majd egy nő feledteti? Vagy próbáljam ki? nem tudom mi tévő legyek.válaszút

Tisztel Doktornő!

A problémám a következő… Több mint egy hete már 30-35 fokos kánikula van… ami nagyon megvisel, vagy legalábbis eddig azt hittem az az oka, de kezdek benne kételkedni. Több mint egy hete kezdődtek a panaszaim… sokszor émelygek és annyira szédülök, hogy a lakást se tudom elhagyni, egy nap volt amikor dolgozni se jöttem (hozzátenném, hogy 50 méterre lakom a munkahelyemtől). A szédülés már nagyon aggaszt, főleg hogy ájulásérzetem van folyamatosan… van hogy úgy érzem, hogy kicsit jobb és elmegyek egy bevásárló központba és kezdődik minden előről… belépek és szorongok, szédülök. Nagy erőt kell vennem magamon ha bevásárolni indulok, mert már félek, hogy rosszul leszek esetleg elájulok. -hasonló eset, mikor a zebránál meg kell állni mert még pirosat mutat a lámpa… borzalmasan telnek így napjaim. Fáradtnak, kimerültnek érzem már magam.

Kérem segítsen, lásson el jó tanácsokkal mi tévő legyek!

Üdvözlettel,

Bridget92

úgy érzem személyiségzavarom van.
Olyan ez hogy nem tudok munkahelyen megmaradni, alkalmazkodni. jogositványt szerezni.
Pályát választani. Tanulni.
Vagyis nem vagyok kitartó.
Nem tudok emberekkel kapcsolatot kialakitani ami normálism
Alapja az hogy azt érzem bántani akarnak és gúnyolnak. ilyen paranoid. Például ha családban is beszélnek a konyhában és hallok valamit akkor hallgatózok mert mintha engrm beszélnének ki bántóan pedig nemm
Zűrzavaros gyerekkorom volt. Iskolai zaklatásban is volt részem éveken át. Szüleim is ilyen furcsa személyek. Apám leginkább nárcisztikus vonásokkal rendelkezik.
Théta healinggal kezeltettem magam, ez ilyen spirituális öngyógyitás. Ennek hála kigyogyultam a szorongásból.
Kezdek rosszul lenni azért nert hétköznapi helyzeteket nem tudok megoldani.
hogyan lehetnék önálló és az életben helytálló ember ha még egy munkahelyen se tudok megmaradni 1 honapnál tovább mert mindig rossz valami és stressz hatására a paranoia megjobban felerősödik.
ugy érzem mint ha egy olyan ember lennék aki különbözik és figyelnek, tény hogy alacsony vagyok férfi létemre és nem vagyok olyan átlagos. Félek attól hogy munkahelyen leszidnak ha elrontok valamit és nem birom a kudarcot.
Ha valaki furán néz rám , már akkor beindul a fantáziám biztos azt gondolja “milyen buzi feje van ennek” “fogyatékos”. Főleg ha más férfiak között vagyok, akik ilyen nagyok. az osztálytársak mondtak ilyeneket, megkülönböztetett voltam. Pedig nem vagyok csunya, mert valakik szerint helyes pasi vagyok csak amikor valaki ott van akkor csunyának kezdem látni magam.
középIskolát is nehezen végeztem el.
akkor se tudtam megoldani a helyzeteimet.
viszont testileg egészséges vagyok.
Hiába mondogatom magamnak hogy semmi alapja ezeknek akkor is így van.
Munkahelyen is aranyosak voltak de akkor is beindult a fantáziám és sunyi voltam mindenféle gondolatom volt. ki fognak csinálni, mobbing áldozat leszek. biztos csicskáztat, mert megkért hogy csináljam meg ezt meg azt.
Autovezetés oktató felemelte a hangját többet nem mentem vezetni. mert úgy éreztem megsérültem. és nem merek szólni neki hogy máshoz megyek mert szidni fog és meg fogok sérülni és rossz lesz nekem utána és lehet hogy kapni fogok valami lelki stresszes betegséget.
Máskor fejben megvan hogyan fogok kezelni egy helyzetet de gyakorlatban nem megy.
Tényleg egyszerű helyzetek de bele bonyolódok.
Mindig ilyen világ közepe érzésem van engem néznek, bántanak, megitélnek. Amugy én is megitélek másokat, pedig egy szót se szólt de már elkönyveltem.
Nem birom ha elutasitanak.
Amugy zárkozottnak, hidegnek tartanak. Pedig belül nem vagyok az, de ha bekerülök emberek közé átveszi az irányitást az állapotom.
Csak suliban gyakran megkaptam mivan buzigyerek. Fiu létemre ilyen aranyos arcom van.
A tanár is megkülönböztetett mert jó fiú voltam és a kis szive csücske, de amugy nem csak azt mutattam mert azt várták el tőlem. A családom miatt is mert testvéreim is azokba az iskolákba jártak és aszerint figyeltek, itéltek meg a tanárok.
Felteszem magamnak a kérdést miért baj az ha kudarc ér? Mondjuk ha nem sikerül a jogsi elsőre: rosszul fogom magam érezni lelkileg szégyenérzetem lesz és leszidnak az emberek. butának és fogyatékosnak néznek és én is magamat. esetleg kiderül hogy nem vsgyok alkalmas autovezetésre.
kérdezném hogy ilyenek másnak is vannak? hogy az oktató kiabál velük. Vagy munkahelyen beszólnak nekik. Bénáznak, ügyetlenkednek.
Én attól is félek hogy poszttraumás stresszt fogok kapni. Verbális, érzelmi bántás hatására is kialakulhat azt olvastam és ezért is figyelek minden kis bántásnak tünő dolgot. ez igaz?

A verbális bántalmazás hosszútávú következményei

Jó napot kívánok !
Hogyan lehet meggyógyulni a pánikbetegségből meg a semmin is elkezdek sírni ez miért van mit lehet csinálni ,buszra nagyon félek felszállni mit tegyek ?

Kedves Pszichológus! Szeretném tanácsát, iránymutatását kérni a problémámmal kapcsolatban. 26 éves, dolgozó, káros szenvedélyek nélkül élő, egyetemi végzettséget szerzett nő vagyok, aki pár száz km-re él szülővárosától, szüleitől, családjától. A problémám forrása, hogy a szüleim szerint nekem sosem jó semmi, és mindig mindenben a hibát látom, és ők el vannak keseredve, hogy szerintük nem találom a helyemet a világban. Az a helyzet állt elő, hogy 3 év után elgondolkodtam a munkahely váltásán, mert rengeteget dolgozom, nincs magánéletem és hiába próbálom feltölteni különböző spirituális életszemlélettel az energia raktáraimat, azt a munkahelyen percek alatt leszívják. Sokszor késő estig, sokszor hétvégén is munka van, így tényleg nem marad idő semmire. Szeretnék ezen változtatni, egy kevésbé stresszes munkát keresni, amit szívvel-lélekkel, új erővel végezhetek. Ezt felismertem, és hiszem, ha ez a része az életemnek rendbe jön, akkor tudok helyet szorítani egy társnak is az életemben. Eddig a munka volt a prioritás, de ez változott. A szüleim teljesen ki vannak akadva, szerintük feleslegesen építettem fel a karrieremet az évek alatt és konkrétan azt mondták, hogy remélték, hogy a gyermekeik közül valamelyikből lesz valami, de ezek szerint tévedtek.. Ezt azért mondták, mert említettem, hogy talán a hobbimnak fogok élni, és mivel van egy kreatív szakmám is, azzal fogok foglalkozni (szakács/cukrász). A szüleim meglátása, hogy ettől a munkahelytől nem lesz sosem jobb, és bánni fogom és szerintük ki kellene itt bírnom , mert ez szuper lehetőség és nem megalkudni egy holmi kis cukrász inassal. Szerintük elegem lett, és elmegyek sütögetni, holott ez csak opcióként merült fel, mert nyilván nem ez lenne az első dolog, de ha ez a hobbim, miért ne!? Sírásig ment a vitatkozás. Úgy érzem, hogy tőlem annyit várnak el, mint a testvéremtől és tőlem együttesen, hiszen a testvérem más képességű, tőle jóval alacsonyabb szintet vártak el. Most jönne az, hogy felnőtt vagyok és csináljam ahogyan szeretném, de ilyen felemlegetik a múltból kapott javakat (pl taníttatás, anyagi segítségek,..). Úgy érzem, hogy ha innen, a munkahelyről eljövök, akkor nem fognak semmibe nézni, megfulladok a sok nyomasztó gondolattól amit nap mint nap a fejemhez vágnak, akár telefonon. Ez az én életem, én szeretnék dönteni, hogy miben érzem magam jól, de ezt nem értik. Mindig nekik van igazuk. Szerintük. Mit tehetnék? Nem vagyok egy senki.

Kedves doktornő
Lassan 10 éve vagyunk együtt a párommal. Az idén töltötte be 40-et. Amióta megismertem mindig is féltékeny tipus volt, féltékeny volt mindenkire. Nem öltözhettem úgy ahogy akartam,nem szólhattam szinte senkihez sem, és hozzám sem szólhatott senki. Nem egy munkahelyemet veszíttem el emiatt. De az elmúlt 1,5 évben teljesen megváltozott. Teljesen közömbös lett, nem érdekli mit csinálok,kivel beszélek, teljesen eltünt az az ember akit megismertem. Már csak a haverok meg a kocsmázás van, nem csinál itthon semmit, még a gyereke sem érdekli. Amikor rákérdeztem azt mondta ő nem vette észre a változást. Azt is megkérdeztem tőle,hogy van valakije azért ilyen, de azt mondta nincs és nem is volt soha és nem is akar mást. Csak akkor nem értem mitől változik meg valaki ennyire 8 év után?
Kérem segítsen megértenem ezt az egészet.

Tisztelt pszichologus. A pàromal a személyünkel majdnem egy ével ezelött rá találtunk egymàs személyèbe az igaz szerelmre amit mind ketten ugy könyveltük el hogy erre vàgytunk mindketten. Teljesen jol müködött minden nagyon èreztettük egymàsal hogy mennyire szeretjúk egymàst de a problèmàk miatt ami fel merült a kapcsolatunkba szèp fokozatosan tönkre tettük.Egyre több lett a vitatkozàs a veszekedès ès most teljesen meg romlot mert a pàrom meg csalt amit ő is nagyon meg bànt Èn ezt abba a pillanatba traumakènt èltem àt ès olyan dolgot ill. dolgokat tettem ami a tàrsadalmi ès pàrkapcsolatba nem törtènhetne meg. Amikkor tudatosult bennem akor bàntalmaztam szidalmaztam mert nem tudtam fel dolgozni ès csak a bevilanó kèpek voltak elöttem ahogy hozzà èrnek stb. Nem tudtam kontrolàlni a viselkedèsemet sajnos. Amit iszonyatosan meg bàntam ès napok ota azon vagyok hogy tegyük jovà ès hogy mindketten bocsàsunk meg egymàsnak. Szeretnèk töle kèrni csak egy esèlyt amivel be tudnàm neki bizonyitani egy èleten ât hogy èltem a lehetőségel ès annyira fontoss a szàmomra hogy mindent elkövetnèk azèrt hogy azt a szerelmet amit èrzett iràntam ujbol a fel szinre hozzuk. Mind ketten egy rossz kapcsolatbol szàltunk ki sok mindent el èrtünk egy èv alatt ès nagyon szeretük egymàst.Ès èn mèg mindig szerelmes vagyok belè ès fontoss hogy nàla is elöjöjön az amit a szive leg mèlyèn mèg èrez iràntam az el mondàsa szerint. Kèrnèm a tanàcsàt hogy mit kène azèrt tennem hogy meg bocsàjtson nekem ès csak egy esèlyt adjon arra hogy be bizonyitsam neki hogy szeretem ès hogy soha többet nem fordul ilyen elö. Most teljesen idegenkènt kezel bànt minden egyes szoval ès bàrmit probàlok a kedvébe tenni mindent ellenem forditt.Pedig csak egyetlen egy esèlyt szeretnèk töle hogy be bizonyitsam szàmàra hogy èn is meg bàntam szeretem őt ès a gyermekeit is akik nem tudjàk hogy ez történt.Vàrom a vàlszàt elöre is köszönettel Gellèn L. Tamàs

Kedves Pszichológus!
Én egy 20-as éveiben járó lány vagyok. Egy kérdésre szeretnék csak választ kapni. Volt már több srác is az életemben,azonban komoly kapcsolatom még sosem volt,ami nagyon bánt. Az utóbbi időben több emberrel is találkoztam,és volt aki megfogott. Sajnos ilyenkor hajlamos vagyok arra,hogy nagyon belelkesüljek,még akkor is,ha túl sok komoly dolog még nem történt. Nálam sajnos ez olyanba megy át,hogy konkrétan a mindennapi cselekvéseimben “akadályoz”,állandóan az illetőn rágódok,visszapörgetem az eseményeket,a tevékenységeim, pl. sportolás közben,vele álmodok,a hangját hallom/azt érzem a szobában van álom és ébrenlét között és ezáltal még jobban elmélyülnek bennem az érzések,úgy,hogy nem is találkoztunk még azóta. Nagyon fárasztó így “működni” és szeretnék valamit csinálni ennek,mert tényleg nagyon kimerít az,hogy nagyon beleélem magam valamibe,elkezdek rágódni rajta,aztán nem lesz belőle semmi és szomorú leszek. Mit tehetnék ebben az esetben?
Nagyon szépen köszönöm a választ!
A.

Kisfiús pasi vagyok.
Szeretnek a lányok de nem akarnak komoly kapcsolatot. Megkapom a jajj de cuki vagy és stb. gügyögés.
Buliban is mindig engem cirógatnak, megengedik hogy az ölükbe feküdjek. Szex is gyorsan bekövetkezik.
lány megemlitette hogy anyukának érzi magát mellettem és gondoskodnást váltok ki de nem tud rám férfiként nézni. ez rosszul esett. Nem vagyok kisfiú!!!
Alapból alacsony vagyok. 171 cm.
De amikor a 10. lány is le cuki mukiz.annyira szörnyű nem?
Nem volt még hosszú kapcsolatom.
Annyira rossz hogy csak szexre kellek és babusgatni való vagyok a nőknek.
Azt még hozzá tenném hogy a tizenéves és a 30-40 feletti nőknél egyaránt.

Kedves Pszichológus!
Egy diagnózisra lennék kiváncsi. Megismertem egy fiatelembert. Németo-ban élek, ö meg svájcban. (A fiatal ember,- pozitivan gondolkodik, vannak csodák vagy nincsenek, hirtelen ismerkedés a neten, van aki agykontrollal, vagy NLP vel gondolkodik- az most mindegy. Szerintem ö tudatosan egyiket sem alkalmazza, haszonelvüséget, extrém vallási megfontolásból történö reakciót kizárok, csak pszicho problémát látok a háttérben) A fiatal ember majdhogynem látatlanban szerelmes, sebtiben akar nösülni. Megvannak a konkrét elképzelései – na végre egy férfi, aki nem csak idötlen idökig vacakol- igen ám, de nagyon furcsamódon gyerekesen viselkedik a társaságomban 835 éves, normál karrier, kereskedelmi, zenél is).
Fogalmak, mint autista, infantilis nem segitenek… ha a szülökkel, munkatárssal látom kommunikálni akkor elsö pillanatra minden ok.
De nem látok szexuális kivánalmat nála, szexre gondolhatnám manapság hihetetlen tapasztalatlan (mert alig képes valamire), de valami más van a háttérben. Mint egy óvodás gyerek, aki egy 18+ filmböl megtanulja a mondatokat és a robotikus, félszemmel ellesett imitáló , de nem igazi mozdulatokat alkalmaz. másrészt a testiségnél nem hajlandó pl. nemi szervek kézzeli érintésére. Folyton csak a családalapitásról beszél, évekig nem volt társkapcsolata kb. 8 éve, viszont a szülökkel nagyon erös a napi kontaktus. Nem is érdekli a másik, csak a saját terveinek véghezvitele, és meg van gyözödve, hogy az a másiknak ugy jó lesz, tényleg gondoskodó. na de a nagyobb kenyér, vagy az utolsó,, amiért még oda lehet kapni, neki jár, nem a vendégnek- – ezt csak a cselekedeteiben csiptem el. szóval udvariatlan is… ha arról van szó, hogy nem épp az összeillö partner, akkor zokog, vagy kitör. hajtogatja a szeretleket különösebb ismerettség nélkül.
Ez átmeneti “megkattanás”- amig tényleg nincs egy partner? vagy a “minden konkréten ahogy elterveztem, ugy kell lezajlania” kissé akár hisztériás jelenségnek és semilyen szexualitásnak mi a diagnózisa? Vagy milyen kifejezéseknek olvashatok utánna? Egyszerüen szeretném legalább tudományosan megérteni… Egyszerüen, mintha egy fogyatékossal lenne dolgom, más szituációkban pedig normális.
Köszönöm a segitségét, üdvözlettel
A

Üdv , egy 42 éves nő vagyok! Van egy 22 éves fiam , viselkedésén mai napig nem látszik , 1 hónapja állt elém , azzal , hogy a saját neméhez vonzódik. Volt neki kiskorában sok barátnője , szebbis , csunyább is. 2 évvel ezelőtt volt neki egy komolyabb kapcsolata , de mivel külföldre költöztünk ennek vége lett. Nővérem lányáról 3 éve derült ki , hogy lezbikus , fiamat sokat foglalkoztatta az érdeklősés ez iránt, amit nekem elmondott , mivel kiskora óta szorosabb kapcsolata volt vele , mindenhova együtt mentek . Elmondta , hogy próbálta elnyomni , már régóta , hogy emiatt tudta , hogy depressziós volt , és a szamitógépesjátékban élt , azt mondta . Azt is mondta , hogy nem tudja mitől , csak ez érdekli, meg próbált felnőtt tartalmó filmeket nézni is de mindig vissza ment a másik fajtához, de már 15 éves kora körül , jött ez az egész , és azóta hazudik magának ,amit én egyáltalán nem vettem észre,mivel mindig csak a lányokról beszélt , ő most azt mondja , hogy ez csak egy álca akart lenni , hogy ki ne derüljön, és nem merte elmondani , csak most úgy ki jött belőle , de nem akarta most is elmondani , csak a helyzet úgy hozta . A viszonyom a gyerekkel jó , mindent megbeszéltünk .Most megismerkedett egy 30 év körüli emberrel , akivel lehet szorosabb a viszonya , de előtte is beszélgetett , találkozott más emberekkel , de eddig nem gondolkodott , olyanról , hogy kapcsolat is , mert egész életében el akarta nyomni , de egy jó féléve , nehezen elfogadta , hogy ezt nem lehet elnyomni ezt mondja ő magáról, és ha elnyomja akkor egész életében ez jár a fejében és boldogtalan ha bele kéynszeríti magát egy heteró kapcsolatba. Nekem folyamatosan arról beszélt , hogy lány a lánnyal elfogadhatóbb , mint fiú a fiúval ,ezt ő mondta utólagosan , mert őt zavarta , ami benne zajlott , de most már nem mondja , hogy fúj , csak én. Én nem tudom elfogadni , megérteni ezt a zavart helyzetét ,mert mióta fiúkkal társalog , azóta szerintem próbálja erősíteni magában ezt a dolgot ,a körülötte lévő külső hatásokkal. Gyermekkorában semmilyen tragédia , vagy hasonló dolog nem érte ,de ezt ő is így látja és mondta , egyszeűen , ez vonza. Ő mondta , hogy már régóta olvasgatott , és mindig ugyanaz jött ki , hogy nem vagyunk egyrészt be állítva , hogy mi “jöjjön” be , egyrészt genetika is akár , meg befolyásolhatja , gyerekkorban történő trauma(de neki traumája 100% nem volt , ezt biztosra mondja)
Kérem a segítségét , hova tudnék vele fordulni , ezt meg lehet e gyógyítani/kezelni ?