Tisztelt Doktor nő!
24 éves vagyok és olyan problémám van,hogy van egy férfi aki nagyon érdekel és én is őt viszont zavaros a viselkedése egyszer ki mutatja az érdeklődését irántam máskor meg ugy tesz mint akit nem érdekli,és ha mással lát féltékeny lesz meg a közelembe remeg izgatott de viszont ő nős és nem értem,hogy mit miért csinál.Balesetem volt 4 éve és magát okolta sirt is miattam ő 40 éves volt tanárom egyébként de nem értem őt letiltott én megkérdeztem tőle miért tiltott és azt mondta hogy ő nem tiltott utánna hogy mett nyaggatam csak nem értem mivel nem is irtam neki semmit kérdeztem mi volt az oka akkor zavarba volt és járkált össze vissza állandoan azt hajtotta hogy nem tudom már tényleg nem tudom de ez igy is marad.Aztán véletlenül irtam a feleslgének hogy nem szereti aztán elhordott mindennek a jo barátomnak is elhordott mindennek és most pedig ha látjuk egymást akkor nem látszik rajta harag leginkább szomorú bánatos és szeretném vele helyre hozni a dolgot hogy ujra jó viszonyba legyünk csak nem tudom hogyan mivel semmire nem válaszol ebbe szeretném kérni a segitségét.

Kedves Doktornő! 3 hónapja új munkahelyem van. Az előző helyen volt egy nagy plátói szerelmem, de ő csak hülyéskedett velem. Mikor ide kerültem a jelenlegi munkahelyre, szinte elzárkóztam a kapcsolat gondolatától. Boldog voltam így, tetszett a munka, az hogy beilleszkedtem stb. De már a 2.hetemen volt egy nálam 1 évvel idősebb fiú, aki fura volt velem. Mindig bámult, meg fura kérdéseket tett fel. Én leráztam őt, meg nem válaszoltam facen neki. Mert nem az esetem. Nem is köszöntem neki nagyon. De úgy 2-3 hete váltottam vele pár mondatot és megnevettetett. Aztán újra írt facen, és már válaszoltam neki. Sokat chateltünk, szimpatikussá vált. DE: ha bent a munkahelyen találkozunk, nem megy a beszéd. Se neki, se nekem. Pár szó, vagy tőmondtat és kész. Engem gátol, hogy mások ne vegyék észre hogy barátkozunk. Mivel új vagyok, nem akarok pletyka alap lenni. De közben meg azt vettem észre, hogy a hétvégén nem írt és vártam 😀 Vagy ma munka után sem, így én írtam neki. Pedig elhatároztam, hogy nem futok férfi után. Egyébként 2-szer elhívott randira, de a pletykák miatt nemet mondtam neki. Nem akarom, hogy rólam legyen pletyka a cégnél, főleg hogy új vagyok. Tehát a kérdéseim: ön szerint engedjek a meghívásának, vagy tartsam a távolságot? Illetve miért megy élőben ilyen nehezen a beszéd? Ő is és én is meg vagyunk szeppenve. Írásban viszont egész más minden.

Üdv!

17 éves lány vagyok. Szüleim régen elváltak és kezdetben apukámmal laktam, majd anyukámhoz költöztem és mikor úgy döntöttem, hogy mégis apámmal szeretnék élni, onnantól a mostohaapám gyűlőlni kezdett. Majd rá 1 évre végül mostanáig anyumnál lakom, mostohaapámmal együtt, aki nap mint nap úgy bánik mindenkivel, mintha a lábtörlője lenne. Szidkozodik,lusta,arrogáns,idegbeteg és csak a sértegetéshez meg a csicskáztatáshoz ért. Anyám és a mostohaapám kapcsolatábol született egy kisfiú, akit Áronnak hívnak és minden szabadidőm azzal megy el, hogy én vigyázok rá, mert az apja képtelen, mert egy 150kg-os asztmás szerencsétlen. Addig apuka amíg játékot vesz neki. Ezen felül a gyerek neveletlen és szó fogadatlan. Engem teljesen kimerít, főleg hogy suli időben péntek után nekem nem a hétvége jön, hanem a gyerekvigyázás és semmi pihenőm nincs. Tesóimat sem túlzottan érdekli, hogy ha esetleg itthon vannak, akkor átvegyék tőlem a gyereket, mert nem érdekli őket. Hozzáteszem a kapcsolatom velük.. semmilyen. Csak a veszekedés,bunkózás, utálok itt élni, mert az állandó ideg ami ér már megbetegített, túlzott gyomorsavam van, reflux. Nyár van, és én vagyok itthon unalomba az öcsémmel, mert anyám dolgozik, mostohaapám meg nem tud rá egyedül vigyázni. A gyerek szófogadatlan és csúnyán is beszél. Én mosok,takarítok mégis azt hallgatom, hogy semmit sem csinálok. Rengetegszer sírtam,ideges voltam,megakartam halni. Egyszerűen kiutat akarok

Tisztelt Szakértő!

Hol is kezdjem… Lassan 4 éve lakunk együtt párommal anyumékkal és nagymamámmal egy 2+1 félszobás panel nagy szobájában 2,5 éves fiammal és 3 hetes kislányommal. Párom éjszaka dolgozik nappal amennyit ahogy tud alszik a szobába mi addig anyumék szobájában vagyuk, hogy valamelyest ki is pehenje magát, ami nem mondig sikerül. Már kisfiam születése után sem éreztem úgy magam lelkileg ahogy azt kellett volna, nem voltam elégedett az élettel a mindennapokkal. Már maga a szülés utáni felépülésem is nagyon fájdalmas és hosszadalmas volt ehhez hozzájött hogy hasfájós lett a fiam. Alig aludtam(ami azóta is igaz), ebből kifolyólag egyre türelmetlenebbé váltam mindenkivel szemben, közben pedig folyamatosan gyűlölöm magam amiért ilyen vagyok. Aztán a hasfájás elmúltával jöttek az újabb nehézségek a hozzátáplálás, a dacolás, a szófogadatlanság, az oda nem figyelés. Kiderült hogy várandós vagyok örültünk részben terveztük tudtuk mit csinálunk mi lehet a következmény, megszületett apa bent volt a szülésnlé(a fiamnál édesanyám volt bent), nagy volt a boldogság, öröm és könnyek. Hazajöttünk és minden kezdődik előlről de immár hatványozott a nyomás mert két gyerkőcre kel figyelni és megosztani az érzelmeket és mindent. Lányom is hasfájós ha fent van mindig sír közben a nagy is vágyna a figyelmemre de ha leteszem a tesót akkor sír tehát nem teszem le, mert képes addig sírni míg nem vesz levegőt. Eközben a nagy nem fogad szót, tudja a szabályokat(nem állunk a széken stb.) ennek ellenére csinálja, nem figyel oda ha beszélek neki képes hátat fordítani és elmenni, nem lehet vele leülni játszani mindent lerombol ahelyett hogy építene, könyvet nézni megintcsak nem lehet mert ahhoz egy helybe kellene maradni. Ez persze megintcsak feszülté tesz és kiborulok. Azt érzem hogy nem bírom egyszerűen alkalmatlan vagyok az anyaságra, nincs türelmem. Párom próbál segíteni, de egyszerűen neki sem osztottak sok türelmet ha ő türelmetlenebb akkor ~n veszekszek vele ha én vagyok türelmetlenebb ő szól rám. Sokat vitázunk.
Egyszerűen csak szeretnék boldog vidám napokat megélni, minden reggel úgy kelek fel hogy a ma jobb lesz, türelmesebb leszek és vidámabb, de ez kb. egy órát tart mert csinál valamit a nagylegény amivel el is száll ennek a lehetősége.
Olyan egyszerűnek tűnik, hogy vidám és boldog legyen az ember, de valahogy mégis azt érzem hogy elfogytam érzelmileg teljesen kihalt belőlem a jókedv a szeretet. A világ egyik legboldogabb emere kellene legyek, hisz van párom 2 csodaszép gyerekem, szüleim…, de egyszerűen nincs ami felvidítson.
Nem látom ad kiutat, hogy lehetne jobb, de azt tudom, hogy ez az út amin vagyok nem jó. Félek, hogy a türelmetlenségemmel a kiabálással ártok nekik, de egyszerűen tehetetlennek érzem magam a fiam viselkedésével és közben a tesó is ott van. Azt még érdemes tudni, hogy az elmúlt 3 évben körülbelül 4-5 alkalommal tudtam elmenni gyerek nélkül, de azt is mindössze néhány órára.
Segítséget,tanácsot szeretnék kérni hogy hogyan is kellene változtatnom mit tegyek hogy jobb legyen mindenkinek.

Köszönöm

Üdvözlöm! 37 éves nő vagyok van egy 2 éves kislányom. A páromnak az előzö kapcsolatából van egy 8 éves lánya. Akihez minden nap hazajár ő viszi iskolába meg persze hétvégén is sokszor megy hozzá. Szinte hozzánk csak aludni jár. Oda fizet csekket hitelt nekem meg alig ad valamit. Semmi jövőkép nincs előttünk hogy végre elköltözünk a szüleimtől. Hiába mondom neki inkább megharagszik nem szól hozzám hetekig. Azt mondja hogy én mennyire pénzéhes vagyok. Én már teljesen kivagyok. Állandóan rosszul vagyok a reflux miatt. Orvostól orvosig járok! Most én gondolom rosszul vagy még visszavágyik az előzö kapcsolatába. Köszönöm válaszát!

6 todszorra szeretnék öngyilkos lenni egyszer megtettem csak elszakadt a kötél és amikor odajött az öcsém másodsszora elötte nem akartam csinálni

Kedves Tanacsadó, korabban mar irtam Onoknek arrol, hogy egy 4honapja tarto ismerkedes/kapcsolatbol a ferfi egy cseteles utan hirtelen “lelepett”, nem irt nem hivott. Mivel masodszorra tortent ez velem pontos ő vele, igy tudtam, hogy oka van az eltunesnek. A gond az volt hogy nagyon ritkan talalkozott velem, amit en serelmeztem es sokszor jeleztem hogy azzal a szandekkal keresett meg hogy nyugodt tartos kapcsolatot keres a szemelyeben, mert hogy mar korabban probalkoztunk hasonloval nalam, az is kb 4honapig tartott hasonlo problrmak miatt. Szoval most sem talalkozott velem surun kb 2hetente 1x atlagban. Sok volt az elfoglaltsagra hivatkozas, aztan meg mar minden mas. Azt is tudtam hogy nem teljesen oszinte velem, tudom ha egy ferfi akar egy not akkor ttesz erte. Mindamellett meg erthetetlen volt a kitartasa mert sokszor akartam lezarni ha nem akar tobbet ne tartsuk fel egymast mert szenvedek ettol, en tobbet szerettem volna. Szoval kitarto volt es probaltam turelmes lenni vele, de vagy aprobb hazugsagokba botlottam tole, vagy kifogasokba ezert egyre duhosebb lettem ra. Jeleztem ez igy nagyon nem fair velem. Aztan at akart hivni egyik este, kisebb vita lett belole aztan eltunt, hogy tobbet nem irt nem hivott. En sem kerestem de ereztem ez nem csak vita volt. 1ev ismeretseg utan ugy hogy mar egyszer ugyanezt elkovette velem. Duhos voltam ra, tehetetlen, duhos voltam magamra. Aztan eltelt egy het, en ezt szakitasnak es fajdalomnak eltem meg, de mivel nem lett kimondva vagy lezarva ott volt bennem a ketely, kerdesek es varakozas is. Aztan egy het utan eszrevettem hogy profilkepet valtott facebookon ami persze akar normalis is lehet. Ami inkabb az volt hogy egy novel volt a kepen egy hazassagkoto teremben egymast atolelve, boldogan msolyogva. Akkor amit ereztem nem kivanom senkinek. A szivem elkezdett szurni, nehezn kaptam levegot es siras sem jott ki belolem. Kesobb kiderult szamomra hogy bar nem a sajat eskuvojuk volt hanem tanuk voltak egy eskuvon, de nyilvan valo hogy egy part alkotnak es ha valaki kitesz ilyen kepet profilnak ahol egy novel olelkezik annak sulya van. Arra is rajottem idovel hogy a holgy egy evekkel ezelotti baratnoje, akirol meg meselt nekem. Hogy a no ujra akarja vele kezdeni, mert meg szereti a ferfit, de o nem tud csak baratkent tekinteni ra, es es barati beszelgetrsre sem volt kedve elmenni vele. Ezt magatol meselte nekem ugy hogy kozben atolelt, en nem is kerdeztem errol. Ehhez kepest most egy part alkotnak 2hettel kesobb, ugy hogy ezt kemenyen nyomatekositja a nagykozonseg fele. Nagyon nagy csalodast erzek es duhom es fajdalmam meg erosebb. Duhos vagyok magamra hogy hibaztam, hogy az edesanyamnak is bemutattam, sutottem neki, segitettem az elozo kapcsolatabol kilabalni, anyukaja betegsenel is igyekeztem tamogatni es aut hottem oszinten keresett fel ujra es tenyleg akar tolem tobbet. Eltunt es kepekbol derul ki szamomra mi tortent. Tudom nyilvan nem akarta felem elkotelezni magat, bar kezdetben ezzel keresett fel, hogy szuljek neki gyereket es legyek vele. De ezt hogy lehet megcsinalni egy masik erző emberrel? Van ilyen embernek lelke? Tudja mit erez a masik amikor egy hettel az eltunese utan meglat egy ilyen kepet? Annyira nem tudom mit tudnek kezdeni azzal a duhvel es tehetetlenseggel, csalodassal es fajdalommal ami bennem van. Koszonom a segitseguket!

A fiam 34 éves. Van egy nála idősebb nő (12 évvel idősebb) akivel már 5 éve van kapcsolatban. A baj az, hogy a kapcsolatnak nincs jövője, mert a hölgy házas 2 gyerekkel, és a vagyon miatt válásra nincs esély! Aggódom a fiamért, mert ez nem az a jövő, amiért megdolgozott. Mindene meg van, csak egy rendes feleség, vagy élettárs hiányzik .Látom,hogy nem igazán boldog, de nem lehet vele beszélni. mert elzárkózik a témától.

A kèrdèsem az lenne hogy a baràtom nővère szexi kèpeket küld a baràtomnak ès ezt nem tudom hova tenni. 2ève jol megvagyunk es szerintem nem tetszik neki.Mi kulfoldon elunk de ok napi szinten beszelnek egymassal.De miota kuldte a kepeket es tudom hogy 30evesen senkije nincs a csaladjan kivul ,meg csak egy szimpla baratno sem. Azota nem kivanom a baratomat. A parom 26èvig szuz volt en vagyok neki az elso. Àllitolag”Kicsit össze forgattam magam,vajon miert nem. Talan mert ott voltak egymasnak?:(

Két munkahelyen dolgozom ezért nincs időm személyes találkozóra pszichológussal.Bezárkózott 27 éves férfiként nincsen baráti köröm és emiatt ismerkedni sem tudok. Életkorom ellenére még nem volt részem párkapcsolatban,szexuális élményben.Ha ilyen irányba terelődik a szó munkatársaimnál kitérő,valóságnak nem megfelelő választ adok mert szégyenlem.Családomba erről nem merek nyíltan beszélni mert úgy érzem valami baj van velem.Tanácsát kérném hogyan tovább…

Párom gyakran füllent, apró jelentéktelen dolgokban. Legtöbbször azért, hogy jobb színben tüntesse fel magát, vagy azért, hogy ne kelljen megosztania minden információrészletet velem. Nem lenne semmi bajom az igazsággal sem. De így, hogy gyakran nyilvánvaló lesz számomra, hogy füllentett, nagyon zavar. Így nehezen tudok megbízni benne komolyabb dolgokban is. Nem szoktam elmondani neki, hogy tudom, hogy füllent. Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám erről leszoktatni barátságos keretek között?

Jó napot kívánok!
Azzal a problémával Önhöz bár nem tudom erre létezik e rendes magyarázat vagy tanács de egyszerre 2 férfit is szeretek. Van egy párom,élettársam van egy másfél éves kisfiam tőle elég hamar jött a baba de megtartottuk boldogok voltunk csak elég fiatalok. A szüleinél laktunk jó ideig ott aztán kezdődtek a problémák nem jöttem ki jól velük nagyon megromlott a kapcsolatom vele is és nemrég arra jutottam hogy elköltözünk.Édesanyámékhoz költöztem (sajnis a szüleim elváltak kiskoromban engem édesapám nevelt fel bizonyos okok miatt) szivesen láttak bennünket most jelenleg itt vagyunk.Régen mikor édesanyámhoz jöttem hétvégente és nem volt még párom eg a kisfiam megismerkedtem itt egy fiúval aki belém szeretett és akkor nem alakult ki köztünk semmi olyasmi még nem akartam.Aztán visszajöttem láttuk egymást aokszor valahogy érdekes módon mindig összefutottunk.Úgy volt higy szétmegyünk a párommal aztán megbeszéltük hogy elmegyünk lakást keresni.Megváltozott,gondolkodott pár hétig és eljött velem megbeszélni a problémákat.De itt jön a képbe a régi barát aki iránt már többet érzek mint régen és beszélgettem is vele ő szeret de én hezitálok mert mindegyiket szeretem úgy érzem és nem tudom mit csináljak mindegyikben van valami amiért nem tudom elengedni. Most hogy visszajöttem édesanyámhoz és újból találkoztunk feljöttek e régi emlékek és úgy érzem vele is akarok lenni de a páromat se akarom elhagyni.
Tudom hogy bonyolult és kicsit kusza de talán Ön egy kis tanácsot tudna adni!
Válaszát nagyon szépen köszönöm!

Jó estét .
Barátomnak bátyjának van egy lánya és féltékeny a barátomra nem adhatok neki puszit és nem ölelhetem meg a barátomat meg nem szólhatok hozzá, meg nem bujhatok barátomhoz éjszaka mert sír,meg mérges lesz a kis lány és apukája és anyukája nincsenek együtt már meg aszt mondta nekem a kis lány hogy nem is szeretem medig de nagyon is ,meg jobban szeret mint az anyukáját meg ugye nem hagysz ell aszt kérdezte és még aszt mondta hogy ha a baratom hazajön akkor csak bele foglalkozok peddig ez nem igaz .8 éves a kislány
Ebben kérnek segítséget miért csinálja eszt a kislány és mit lehet csinálni ?

Nem élte ki magát a barátom s ezért akar csajozni most?
Lassan 4 éve vagyunk együtt távkapcsolatban a barátommal. Most az összeköltözés esélye előtt, bevallotta hogy nem boldog s szeretne “élni” (bulizni, piálni, cigizni, füvezni, csajozni stb.). De eközben nem szeretne elveszteni engem se, mert szeret engem, jó neki velem, jó vagyok hozzá, csak hiányzik ez neki. Mi fiatalon jöttünk össze, mind a kettőnknek a másik az első. Nekem mégse hiányzik hogy “éljek”.

Én csak nem értem, ő erről nem szeretne beszélni többet. Jól érezzük együtt magunkat, minden megvan, nem nézek ki rosszul, jó a szexuális kapcsolatunk is, tudok főzni, tudunk beszélni, szoktunk eljárni szórakozni is. Mégis más csajt akar, de miért? Vélemény?

Jó napot, elnézést hogy nem tudtam konkrét témakört választani, de magam sem tudom melyik áll a legközelebb hozzám.
Van egy bátyám akivel egy év van köztünk és egy öcsém aki 5 évvel kisebb mint én. Édesapám nem akart lányt, ezért rövid hajam volt és fiúként kezelt. A szüleim házassága tönkrement . A válásuk után, édesanyám megtört és fizikailag illetve mentálisan, ki-ki töltögette ami jött. Ezt túlnyomó részt rajtam gyakorolta, magam sem értem miért. Én 6 éves voltam akkoriban. A bátyám erősen anya központú, elzárkózott/nem mert segíteni. Az öcsémről gyakran én gondoskodtam, mert egyszerűen nem volt más, sajnos sok emlékem ki esett gyerekkoromból de az első verések okai között volt olyan hogy az öcsémnek próbáltam megmutatni hogyan kenje a kenyérre a vajat édesanyám pedig megvert az öcsém előtt. Nem éreztem hogy ez baj, nem tudtam hogy nem ez a normális. Csak néha, például nevetve kérdeztem öcsit mit dugdos az ágy alá, talán 5 éves volt. És kiderült hogy az összes övet és botot dugta oda mert meg akart védeni. Én hisztérikusan kezdtem remegve mindent visszatenni, annyira féltem, és csak amiatt ahogy az öcsém reagált. Mert mindig akkor jött ki belőlem minden. Anyámra a dolgai gyakran akkor jöttek rá ha az idősebbik testvérem nem volt otthon, így idősebb korunkra 12-13 nem hitte el amit mondok, anyám szavait ismételte, az öcsémet elkönyvelték annyival hogy biztos manipulálom. Borzalmas hazug ember vagyok. Teljesen összetörtek és megaláztak ezekkel. Ha nem otthon voltunk, hanem templomba mentünk, vagy ki az emberek közé, a kép más volt, anyám egy figyelmes, kedves, törékeny nő. Tőlem meg mindig kérdezték, hogy miért vagyok ilyen csendes, hogy anyám meséli milyen vagyok, legyek jó legyek megértő. Hiába próbáltam mondani azt is talán két embernek, halkan hogy ver. Nevetve mondták hogy annak idején az apjuk rajtuk is el törte a fakanalat. A legrosszabb az hogy viharos, inkább hullámzónak tudnám leírni édesanyámat, egyszer a szeretet,egyszer a manipulálás, hazugság, és én csak nem értem.. Példának egy szituáció. Lett egy családi kutyánk, rá egy hónapra az már az én kutyám volt, nem szedték utána a piszkot ha hazajöttem az iskolából a bátyám és az anyám leszidtak érte, hiába tártam eléjük a tényt hogy reggel levittem és ha nem viszik le ameddig iskolában vagyok, mivel nem tudok két helyen lenni ez történik. rá pár hétre beteg lettem annyira hogy reggel megkértem anyámékat hogy vigyék le a kutyát mert nagyon rosszul érzem magam. Rá 15 percre kimentem a konyhába teáért, jön fel az öcsém aki akkor 8 éves volt sírva eltört a kulcs csontja, mert a kutya neki vitte egy fának. Anyámék persze engem okoltak a bátyámtól kaptam egy fülest a kutyát meg, mivel próbáltak bele rúgni az ölembe kapva vittem a szobámba. De mindegy is, sajnálom így is hosszúra sikeredett.
Két éve lettem pánikbeteg ami abban merül ki hogy nem tudok egyedül közlekedni és félek egyedül maradni. A családommal élek együtt és egyelőre nem tudom, mi tévő legyek, mert bár fizikailag már nem tud ártani nekem édesanyám de nehéz nekem így, most . Hogy érezzek? hogyan tudnék túl lépni? Jól szeretnék újra lenni annyira hogy el mehessek. Megérteni, mi miért történt. Vagy hogy miért szeretem őket, és az öcsémen kívül ők miért ilyenek velem, hisz soha nem ártottam nekik. Nem a szeretetük kell, csak megértés. Mert külön külön a világban ők kedves emberek akiket sokan tisztelnek és szeretnek.
Nagyon köszönök bármi nemű reakciót, vagy tanácsot.