Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Ennek a kislánynak mi baja lehet? Kiváncsi vagyok
Pszichológus véleményét kérném.
A liberális gyereknevelés következménye?
Nárcisztikus kislány?
manapság mondjuk ez mindennapos. Kislány karddal hadonászik.
https://www.m.youtube.com/watch?v=VLfPd1l1wPg
https://www.m.youtube.com/watch?v=Xu0L10-Tb70&t=181s
Kedves Kérdező, az oldalon személyes tanácsadás céljából szoktunk ingyenes tanácsadást végezni. Diagnosztikában levél, videó alapján nincs lehetőségünk. Ha konkrét, saját vagy környezetében lévőkkel kapcsolatos problémával keres bennünket, nagyon szívesen válaszolunk. A közösségi oldalakon vannak csoportok, ahol pszichológiailag érdekes témákról, filmekről, YouTube erdekességekről lehet beszélgetni, ezeket ajánlom.
Nevelési kérdésekről, személyiségzavarokról több cikket is talál oldalunkon, amelyek pszichológiai szempontból szakmailag megalapozottak.
Amennyiben személyes élményét osztaná meg velünk, szakemberrel beszélne, kérem hívjon minket bizalommal! Üdvözlettel
Kedves Doktornő/doktor úr!
Azon gondolkozom, vajon igazi szerelem volt-e, amit a volt párom érzett irántam?
Négy hónapig voltunk együtt. Hamar megszerzett, nagy elánnal udvarolt, miután összejöttünk, szinte megállás nélkül ölelgetett, csókolgatott, apróságok terén újra és újra meglepett, de nem is azt a túlzásba vitt “műudvarlást” kell elképzelni – őszinte szeretetet, kötődést éreztem rajta, és elhihetik, jól meg tudom már ezt állapítani, mert volt szerencsém jó párszor mindenfajta (valódi és ál) szeretethez…
De a nagy dolgok, élettervek terén semmilyen szinten nem tudott alkalmazkodni hozzám. Debrecenből Pestre költözhetett volna, mindene meglett volna hozzá (munkalehetőség, lakhatás stb.), de ő nem tudott és nem is akart elszakadni a családjától, a debreceni munkahelyétől, és attól a meggyőződéstől, hogy Budapest rossz hely, és ő nem akar ott élni. Egy ideig úgy volt, én költözöm hozzá, de ez nekem rettenetesen sok áldozattal, kényelmetlenséggel és kockázattal járt volna, így végül Ő(!) mondta, hogy ne tegyem, váljunk szét, még ha oly nagyon fáj is.
A kapcsolatunk alatt sokszor éreztem kisebb dolgokban is, hogy nem megértő a problémáimmal, fájdalmammal kapcsolatban. Ha megbántott valamivel és elmondtam neki, csak hallgatott, vagy azt hozta ki belőle, hogy még ő az, akinek most rossz kedve lett… de nem mindig volt ez így, volt, amikor egyből beismerte, hogy hülyén csinált valamit, és minden jogom megvan a haragra. Aztán a fürdőszobai tükörre írta, hogy bocsássak meg… ez egyfajta frappáns lépés volt tőle, nem az, amire a legjobban szükségem volt, de mégis tudtam értékelni.
Szóval nagyon vegyes volt, hogy mikor tudott áldozatot hozni értem és mikor nem, mikor tudott szembenézni a saját hibáival és mikor nem. De ez, hogy inkább elengedett, mint hogy megoldjuk a távolság-problémát (úgy is, hogy én a végén már megmondtam neki: nem érdekel semmi, költözöm hozzá, mert a lényeg, hogy vele legyek!), ez teljesen összezavar, és nem tudom eldönteni, melyik az oka: az, hogy annyira szeret, hogy inkább elengedett, vagy épp az, hogy sosem szeretett igazán?
Vajon ennyiből önök meg tudják állapítani? Előre is köszönöm…
Kedves Kérdező! Ezt sajnos nem tudjuk megállapitani. Ezt csak ő tudja megmondani. Üdvözlettel
Ha jártam egy oks-s képzésre 2 évig, de nincs meg róla a papirom mert vizsga előtt kiiratkoztam, mert felidegesitett és elegem volt az életből és nem gondoltam át.
Akkor beirhatom az önéletrajzba hogy elvégeztem? Vagy mondhatom állásinterjún. A bizonyitványt nem tudnám bemutatni azt meg gondokom kérik, lehet hazudni? Csak jó lenne beleírni, mert jól néz ki ha nem csak az érettségi van ott. Attól függ elkérik e a iskolai papírokat.
Kedves Kérdező!
Szerintem azt érdemes csak beleírnia az önéletrajzába, amit papírral is igazoltan elvégzett, hiszen ha ez szakmába vág, úgyis kérni fogják.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok, nem tudom hogy miért van ez hogy mindent elsiettek és elfuserálok, csak azért hogy legyek túl rajta, és mindig siettek valahova, az agyam pedig ezerrel pörőg állandóan a segítséget szeretném kérni hogyan változztassak ezen ? Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező!
Önismereti munkával lehetne megérteni ezt a felfokozott, pörgős állapotot, melyben bármely pszichológusunk szívesen lesz a partnere négyszemközti keretek között, amennyiben igényli azt.
Üdvözlettel:
Habis Melindanapi szinten vannak extra kiütéseim,néha begyorsúl a szivem,fulladok ,félek.Az extra kiütések kb 1 hónapja jelentkeztek.Voltam kardilogián 24 órás ekg -n azon az eredmény 1% alatti extra kiütések voltak.Kaptam concord tablettát ,valamint szedek nyugtatót frontint ,sertagen tablettát irtak fel attól nem voltam jól.KÉRDÉSEM AZ LENNE HOGY EZEK AZ EXTRA KIÜTÉSEK VESZÉLYESEK -E mert nagyon félek.
Kedves Kérdező!
Ez kardiológus szakorvos kompetenciája. Az önt vizsgáló orvos tudja észlelni állapota súlyosságát. Ha erről nem kapott felvilágosítást, akkor kérjen a vizsgáló orvostól.
üdvözlettel:
Jó estét. Egyre jobban eluralkodik rajtam ez a betegség. Lassan ott tartok hogy a lakásból se megyek ki. Van 2 gyerekem,meg akarok gyógyulni. Segitsen kérem,hogy küzdjem ezt le ha mennem kell valahova,rögtön szorongok,furcsa érzésem van. Köszönöm a választ
Kedves Kérdező!
Pszichiáter és klinikai szakpszichológus/pszichoterapeuta felkeresését javaslom a területileg illetékes (ha a fővárosban él, a lakhelye szerinti kerületben, ha vidéken, akkor a legközelebbi nagyvárosban) pszichiátriai szakrendelőben. Ők kompetensek a terápiájában. Vagy magánrendelésen vagy honlapunkról is választhat szakembert.
üdvözlettel:
Jó napot doktornő!
A páromról lenne szó és arról hogy miket csinál. Fél éve vagyunk együtt az első 3 hónap még viszonylag jó volt akkor még boldogok voltunk szerettük és tiszteltük egymást. De már a kapcsolatunk elején is voltak gondjai az itallal. Akkor még csak ritkán ivott vagyis próbálta magát visszafogni kizárólag azért hogy nekem megfeleljen. Tudtam én már akkor hogy iszik meg cigizik amikor ismerkedtünk. De hát ugye ahogy lenni szokott megígérte hogy leteszi a cigit is meg a piát is. Voltak már olyan húzásai hogy éjszakánként járt hozzám haza ittas állapotban.. De akkor még nem napi szinten csinálta hanem csak néha. Azota nagyon sok idő eltelt a kapcsolatunk is megromlott mondhatni már menthetetlen. Én tudom és érzem is hogy a párom már nem szeret engem kizárólag csak a szexért van még mindig mellettem. Meg már egyáltalán nem érdekli a kapcsolatunk azt mondta ez már úgysem lesz jobb úgyis mindig veszekedünk ha nem a cigi miatt akkor azért mert iszik vagy a munkamániája miatt. Mindig van valami amin veszekedek vele. Mert én szoktam kiabálni vele. Ő nem veszekedős típus csak én. De ami sok az már sok. Semmibe vesz engem őt nem érdekli semmi más csak kizárólag a munka a cigi meg a sör. Már minden nap iszik úgy mint régen mint amikor nem ismert. Egyszerűen nem birok vele teljesen kikészít. Nem hajlandó megváltozni tenni azért hogy a kapcsolatunk jó legyen. Ő már nem akarja ezt az egészet. Azért is iszik minden nap. Nagyon durva amiket csinál. És még csak 23 éves es már egy alkoholista. Nem tudok mit tenni ő nem változik meg soha. De az a baj hogy én még mindig szeretem és reménykedek abban hogy egyszer megváltozik de ő nem is akar megváltozni senkiért és semmiért. Neki tetszik ez az életmód amit folytat. Úgy látom rajta hogy élvezi ezt. Mert ha nem szeretne így élni akkor már változtatott volna magán. Tudom itt csak egy megoldás létezik mégpedig az hogy elhagyom őt. Mert abba biztos vagyok hogy ő velem nem fog szakítani már csak azért sem hogy legyen kivel szexelnie ha úgy hozza a kedve. Mert ő szex nélkül nem bír ki egy napot sem. Mindig azt nézi hogy neki legyen jó önző módon. Az hogy én mit érzek meg mit akarok az hidegen hagyja. Csak akkor tud velem kedveskedni ha akar valamit. Nem tudom mit tegyek de nem birok igy mellette lenni hogy minden nap azt kell nézzem hogy iszik. Ha iszik akkor jobb ha hozzá se szól az ember mert nagyon durva. Még soha nem nyúlt hozzám egy újjal sem de nagyon félek hogy egyszer megteszi. Szeretnék kilépni ebből a kapcsolatbol de nagyon nehéz nincs bennem akaraterő. De ha mellette maradok akkor meg fogok bolondulni mert kikészít teljesen. Őn szerint mi lenne a jó megoldás?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Mindenképpen érdemes lenne beszélnie a párjával arról, hogy elmenjenek a helyi addiktológiai gondozóba, hogy segítsék őt a függőségek letételében, hogy jobb lehessen ezáltal a kapcsolatuk, s ne a veszekedések legyenek a középpontban. Még ezen felül a párterápia is szóba jöhetne, hogy a kapcsolatuk a feszültségek átbeszélésével jobb lehessen.
Amennyiben a párja nem működik együtt Önnel, s nem szeretne változtatni a helyzeten, javasolt lenne Önnek átgondolnia, hogy miért ragaszkodik ehhez a férfihez. Ezt szakember segítségével tudná megtenni, akár a helyi pszichiátriai gondozóban, akár magán úton (a kolléganőimmel a rendelkezésére állunk ebben).
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Cím!
Jövő héten lesz a válással kapcsolatos első tárgyalás, amit már nagyon várok, mert elég sokat szenvedtem a házasságomban.
A kérdésem, azzal kapcsolatos, hogy megismerkedtem egy férfival egy társkereső oldalon, amikor levélben megkeresett, akkor még férjnél voltam, de ő tudta ezt mert megírtam neki. Egyszer úgy nézett ki, hogy létrejöhet a személyes találkozás, de nem jött el, írtam sms-t, akkor elnézést kért de ő úgy gondolta mégse lenne jó, akkor már beadtan a válást ő tudta de mégse jött el, pedig azt is mondtam, hogy csak 1 egyszeri találkozás lenne. Utána írtam neki, hogyha nem akar tőlem semmit, akkor én szakítottam vele. Elkövettem azt a hibát, hogy utána még többször írtam neki egy ilyen beszélgetős oldalon, amire hol választ, hol nem. Ha személyes, kettőnket érő kérést teszek fel, akkor nem válaszol, csak megnézi. Ha nem személyest akkor általábban válaszol.
Azt mondta, hogy ő 4 éve egyedül él és nagyon unja és nincs ideje évekig várni rám.
Azon a társkeresőn ahol találkoztunk, többször láttam, hogy ismerkedik és akkor hetekig semmi, és mindig van egy pont, hogy új érzem valami nem sikerült, mert utána mindig elkezd érdeklődni az oldalam iránt, tehát visszatér az én oldalomhoz. De vajon, miért? Már vagy több tucat nővel megismerkedhetet, akkor miért jön vissza? Olyan különlegesnek tart, talán azért vagy nem tud dönteni? Én 2 hónapig leveleztem és néha beszélgettem vele, én mindig úgy éreztem, hogy szeret velem beszélgetni. Minden alkalommal azt mondta, hogy nagyon tetszek neki, így is köszönt el mindig.
Tudom az volt a baj, hogy nem tudott velem személyesen találkozni, mert férjnél voltam.
Tavaly vált el, és nagyon megsinylette a válást, én megértettem, még sajnáltam is. Azt kértem tőle, ha elváltam találkozon velem, ebbe beleegyezett. Megkérdeztem azt is tőle, ha egyedül lennék találkozna velem, igent mondott.
Most azt várhatja, hogy elváljak és akkor vajon találkozna velem?
Nekem ő pont megfelelne, mert minden tulajdonsága egyezik amit én kerestem egy férfiban. Mondtam neki legyünk barátok, abba is beleegyezett.
Amikor volt a születésnapom egésznap nem írt sem barátként, sem idegenként, sem ismerősként, de amikor megosztottam vele egy olyat, hogy az ő vezetékneve változtatta meg az életemet, és ő akit a legjobban szeretek, ez egy ilyen tesztben jött ki, akkor még éjfél előtt végre megköszöntött. De nem értettem, miért nem lehet ismerősként vagy barátként megtenni.
Az interneten árulja az egyik házát és kocsiját, ott is szegény kicsit bénázott, mert nem sikerült megosztania, és mondta nem ért hozzá, akkor felajánlottam segíttek neki, megköszönte, de nem kérte, hogy segítsek. Múltkor írtam neki, hogy vigyázzon az utakon, mert elég sok a baleset, akkor megköszönte, hogy aggódok érte, és megígérte, hogy figyelmesen vezet. Tudom, nem kéne ennyit foglalkoznom, csak nem tudok lemondani róla, nekem nagyon bejön, mint férfi.
Csak azt nem értem, hogyha terhes neki, akkor miért nem írja le. Sajnos nekem nagyon tetszik, szinte már szerelmes vagyok bele, (mindig nagyon kedves, aranyos, aggódó volt velem, ha beteg is voltam akkor is mindig éreztem, hogy mellettem áll, igaz csak messziről és érdeklődött, hogy hogy vagyok) és szeretnék velem majd válás után személyesen is találkozni, ismerkedni.
Amikor ő is beteg volt, én is ezer százalékkal mellette voltam, ha volt valami más gondja vagy csak el volt keseredve, akkor is mindig bíztattam, tanácsot adtam és elfogadta és még meg is köszönte. Akkor, nem értem, hogy mit akarhat?
Egy ismerősöm azt mondta, hogy füllentsem neki azt, hogy már túl vagyok a váláson és szabad vagyok, hogy lép-e vagy nem? De mondtam neki, hogy én nem szeretném így átverni, mert ez nem lenne szép tőlem, meg mi van ha mégis lép, és akkor rájön, hogy hazudtam neki és akkor biztos, hogy elveszítem az utolsó esélyt is, hogy találkozon velem.
Nekem nagyon hiányzik, de nem írhatom le, nert úgyse válaszolna rá semmit.
Eddig nem sikerült sajnos elfelejteni, pedig megpróbáltam már mással is ismerkedni, de nem ment. Én mindig úgy éreztem, hogy ő szeretne engem megismerni, csak addig nem akar amíg szabad nem vagyok, régimódi felfogású, ilyen vagyok én is. Az érdeklődési körünk is szinte ugyanaz, egy-két eltérés, ha van benne. Lehet, hogy engem keres, de az is lehet, hogy nem. Sajnos nagyon elbizonytalanított, hogy nem értem mit akar tőlem, most kellek neki vagy ne?
Kérem, adjon tanácsot, mit tegyek reménykedjek, abban, ha elváltam mégis megvár? Igaz azt mondta nem tud rám évekig várni.
Úgy érzem nagyon szeretne egy nőt maga mellé, de mintha bízonytalan is lenne, mert amikor kudarc éri nagyon elkeseredik.
Igaz, én abban reménykedek, hogy egyszer csak ráeszmél, hogy miért is keres más nőt, hiszen már megtalálta( vagyis engem) akit keresett, de tudom ez hiú ábránd, de ha hisszünk benne talán egyszer összejön.
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy az online üzenetváltásokkal bánjon nagyon óvatosan, mert rengeteg félreértésre adnak okot. Érdemesebb ezért az ismerkedést személyesen végezni. Ha társkereső oldalon keresztül kerültek kapcsolatba, mielőbb élővé tenni a viszonyt, vagy az első találkozásokon elővenni ismét a korábban neten átbeszélt kérdéseket. Az érzelmi kapcsolódás ettől függetlenül megtörtéhet a webes beszélgetések során, melyek később sok csalódáshoz vezetnek, hiszen személyesen kiderül hogy sokmindent máshogy értettek, esetleg nem is ugyan arra vágynak.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő.
Segítségre lenne szükségem. A párommal sajnos már több mint egy éve nem sikerül csiszolódnunk, ennek a legfőbb oka az Én vagyok. Valamiért azt érzem hogy nem tudok könnyen alkalmazkodni. A viselkedésemmel vannak jelentős problémák ez alatt azt értem hogy nem sikerül kontrollálni a dühömet,sokszor idegeskedem és hangulat ingadozásaim vannak. A párom jó ember és kimutatja az érzéseit felém,de én viszont kevésbé viszonoztam az utóbbi időben. De ezen már változtatok.. Sajnos már nem igazán érzem hogy szerelmes lennék. Inkább csak kötődés, Szeretet, Megszokás. Azt érzem hogy nekem a biztonság kell.. Sok fájdalmat okoztam a páromnak… De nem volt szándékos. Legutóbb elkövettem azt a hibát hogy megnéztem Facebook..on a volt páromat. Persze kíváncsiságból.. Milyen az élete,miket oszt meg. Persze több alkalommal is megtettem. Aztán a párom hazáért a munkából és megnézte a keresési előzményeket. Hozzátenném hogy bizalom semmi. Ha már idáig jutottunk hogy egymás profilját nézegettük. Azt hittem itt a vég. Majdnem elveszítettük egymást. De sikerült megbeszélni egy időre. Aztán felhozza hogy mit hibáztam időnként.. Rossz látni hogy lehangolt és tudom hogy jogos a harag. De én nem akarok így létezni mellette. Mégis mit tegyek mi lenne a helyes érdemes lenne küzdeni,változtatni a kapcsolatunkért?! Vagy engedjük el egymást. Sajnos ő is kilátástalan.. Viszont olyant is mondott párszor hogy azon gondolkodik hogy el kéne engednie. Kétségbe vagyok esve,szeretném ha segítene.
Válaszát várom az e-mail címemre.
Tisztelettel..: Kalányos Éva
Kedves Éva!
Email címre sajnos nem áll módunkban válaszolni. Annyi a javaslatom, hogy ha szeretne önmagán változtatni, akkor érdemes pszichoterápiás segítséget igénybe vennie, amivel akár párhuzamosan elképzelhető párterápia is, ha mindketten szeretnék megtartani a kapcsolatot. A döntést önökön kívül más nem hozhatja meg.
üdvözlettel:
Jó napot. 8 éve vagyok pánik beteg,mikor jobb mikor risszabbul vagyok. 2 hete történt hogy itt ahol lakom az egyik üzletbe rámtört egy pánikroham,sok volt a gond,összs jött minden,gondolom ez váltotta ki. A baj a, hogy azóta nem igazán megyek sehova,pedig muszáj lenne orvoshoz mennem meg amúgy is kimozdulni. De ha egyszerűen nem megy mit csináljak? Én be szerettem volna feküdni a kórházba,be is mentem de azt mondták csak rosszabb lenne mert aggódnék hogy itthon mi van. De én úgy érzem hogy ez itthon nem fog menni a gyógyulás. Sokat egyedül vagyok,a családból mindenki dolgozik,gyerekek iskolában. Dolgoznom is kéne,de így hogy? Mit csináljak? Valaki segítsen hogy hogy küzdjem ezt le kérem. Köszönöm. Katalin
Kedves Katalin!
Ezt egyedül véleményem szerint nem lehet leküzdeni, mindenképp orvosi és pszichológusi segítségre lenne szüksége. Pszichiátriai szakrendelőt lenne érdemes felkeresnie, ahol gyógyszeres és pszichoterápiás segítségre van lehetőség.
üdvözlettel:
Jó Estét!
a story: bő 2hete voltam el pároméknál ukrajnába jó volt minden majd este , akkor volt egy kisebb összezörrenés köztem és Párom lánya között a múltkori nyaraláson történt figyelmetlenségeim miatt, másnap bocsánatot kért stb jó volt minden. 3dik nap disznóvágás, az is jó volt sokat segitettem, mert néztem azt hogy a szülei mennyi sokat tettek már értem és valahogy vissza is akarom adni.
voltam el ismét most péntek szombat, péntek jó volt este kiverte párom lánya a dilit hogy nem aludhat az ágyába! azt ő vette saját pénzén! végül nem aludt senki az ágyában….. másnap eltelt nap elég jól este mondja neki mamája menjen be aludjon ágyán, erre ő nem megy, elkezdett mindenkit sértegetni, ahogy lehet kiabálni,. stb stb. nagyon rossz este volt még nagypapáját is megrugta ki már egy nyaklevest akart adni a sértegetés miatt,, 100% féltékeny rám! sajnálta ágyát ideadni! féltékeny hogy anyját elszeretem és ő csak potya lesz! közben ez nem így van ő lesz mindig első! most anyja is sírt előbb is mamája is szomorú azóta fel se hivja mindnekivel lassan haragba lesz! párom mondja bár ne ismert volna meg… én meg mondtam rá , nehogy már lányod fogja eldönteni lesz e pasid, lehetsz e boldog más mellett stb… mondtam neki ha ezt most hagyod örökre egyedül maradsz és lányod irányit majd!
Párom 7éve elvált a volt férje ivott majd azóta lányára se néz megszűnt apa lenni! már más felesége van kitől van gyerek is!
Kérem segítségét, nem akarom párom elvesziteni!
Kedves Kérdező!
Ez egy nehéz helyzet mindannyiuk számára. Nagy türelem szükséges ilyenkor, őszinte beszélgetések, szükség esetén családterapeuta segíthet önöknek orvosolni a konfliktusokat.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
A 6 éves kisfiam minden éjjel vándorol, átjön hozzánk, közel egy éve. Azelőtt is előfordult, de csak hetente egyszer, kétszer. Sokáig helyett cseréltem vele, mert nem lehet tőle aludni, forgolódik, keresztbe fekszik, stb. De most két hete meguntam, és visszakísérem a szobájába. Melléfekszem, megvárom, amíg újra elalszik, nekem már kész gyötrelem a vissza alvás. Az elmúlt éjjel 3* is bepróbálkozott a közénk való bebújással, így órákig nem aludtam, és ő is fáradtan, álmosan kel reggel.
Mi a jó megoldás? Maradjon a hely csere? Nem tudom, hogyan vehetném rá, maradjon a szobájában, ha éjjel felébred?!
Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Két dolgot javaslok. Az egyik, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, mert gyakran szorongás áll a háttérben a gyermekek alvászavarának, mely pszichoterápiával oldható. A másik, hogy sokszor a szülőnek is szüksége van pszichológus támogatására, illetve saját szorongásai feltárására.
üdvözlettel:
A feleségem egy példa értékű házasságból elment!
Nem másik kapcsolat miatt. Nincs rá válasza…
Mellékelek az levelet. Ő is 54 mint én.
Sokan azt mondják “változó kórban van” hagyja lenyugodni.
Megtisztel ha válaszolnak!
Szia édes kis asszonykám!
Tudod miközben itt rakodtam találtam egy füzetkét. Ami rá van írva mindent
megváltoztatott bennem emberként, emberi érzésekben, rálátásban .
A füzet címe: BOLDOGSÁG NAPLÓ! Igen ezt te írtad!
Ha valaki ilyent ír 2014 december 23-tól 2018 májusig az nem azért
ment el mert nem szeret, vagy itt nem jó élnie velem!
Idézek a füzetedből:” 2014 december 23. „A szeretett párom ide költözik 8 hónap után.”
2014 karácson „ Nagymama (édesanyád) mondta „Így még nem láttam örülni, boldognak
Annát mint az Istvánnal.”
Ebbe a kis füzetbe az utolsó hónapig írtad az apró kis örömeidet is: kiscsibék, kovászos kenyér,
Lecsó és sorolhatnám. 2018 május: „Örülök hogy az István megcsinálta a gázsütőt megint sütünk
kovászos kenyeret.”
Még sok sok Íráska!
Ezeket a Facebookon írtad és rengeteget mit össze gyűjtöttem:
Anna :2016.12.22.
„Másodszor az odaadó szerető párom Éles István, aki sürgölődő gondoskodásával elhalmoz. Olyan, mintha gondolatolvasók lennénk – persze ez nem azt jelenti, hogy egyet is értünk mindenben, de egyre gondolunk … nagyon sokszor. Megismertem őáltala az “egy a gondolatunk” érzését és a teremtés, alkotás örömét. Kitalálunk, tervezünk és megvalósítjuk … és ez nagyon megy! Élvezem.”
Anna írta EMAILBAN: 2018.08.03 Az utolsó leveled!
„Köszönöm az utolérhetetlen szorgalmad, szereteted, ápolásod, kedvességed, gondoskodásod.”
Rengeteg ilyen írás, kép, van mit össze szedtem a boldogság naplón kívül!
CSAK MELLETTEM ÍRTÁL ILYEN!!
Soha ne add fel önmagad, és az álmaid! Szállj szabadon, mint a madár.
Élet!
FELÉBREDTEM!
Mit tettem?
Találtam egy gyöngyöt TÉGED és voltam olyan becstelen hogy nem vigyáztam rá, nem becsültem
eléggé és elgurult az értéktelen kavicsok közé. Életem legnagyobb törése, hibája.
De soha nem adom fel, EZT a gyöngyöt mindig keresni fogom míg meg nem találom és a szívem
fölé nem helyezem. Nem másik gyöngyöt DRÁGA ! TÉGED!
Itt minden úgy építettünk és vettünk hogy lehessen megjavítani! Pont ezt a házasságot meg nem
tudnánk? Én mindent megteszek érte míg csak élek! Mert aki ilyeneket ír mint te az képes rá!
Igen óriásiakat hibáztam, de ma már kijavítottam!
Mi tudtunk és tudunk tervezni, megbeszélni, felépíteni, szeretni egymást !
Soha nem adom fel hogy mi újra szépen egymást becsülve, szeretve éljünk!
Ezt a kis házat MI ketten építettük fel a végtelen szorgalmunkkal „ Alkot-lak” ez kettőnké.
Ez a házikó az otthonod és mindig az is lesz! Ez téged mindig HAZA vár.
Haza vár a szerető férjed az otthonod, mindenki itt velünk él!
„Szaladjunk a szélben.” SZERETLEK TISZA SZÍVEMBŐL!
Ezt nem lehet elfelejteni nullára írni! Szerintem a TE életed legszebb éveit is velem töltötted!
Én életem legcsodásabb éveit köszönhetem neked. Mint nő ként, mint feleségként, mint szerető párként, mint segítő társként. Soha nem táncoltam mással csak veled KEDVESEM, és nem is fogok!
„ Te vagy a szél mi felszárítja könnyem.
Te vagy a napfény mi felmelegíti szívem,
Te vagy az eső mi elmossa bánatom,
Te vagy a csillag mi beragyogja minden napom.”
Én erre még mindig jól emlékszem! Ez így is van!
Mindig megbeszéltük ha gondunk volt, vagy vitánk, megöleltük egymást és ebben legtöbbször te voltál a kezdeményező. Kérlek tegyük meg újra! Mert képesek voltunk és vagyunk rá! Legyünk többek!
A mai világ kidobja mi elromlik, ÉN NEM! Mindig javító munkás voltam az életemben, ezt is lehet javítani én ebben mindig bízni fogok. Emlékszel mit szoktam mondani? „47 ezer évet vártam rád!”
Ha kell a hátralevő életemet erre szánom! Képes vagyok rá!
Mindig szeretni foglak és haza várlak! Minden napra egy ölelés!
MINDIG!!!
SZERETLEK!!!
Ezt a levelet írtam neki.
Tisztelettel
Éles István
Kedves István!
Nem teljesen világos előttem, mi a kérdése. A kapcsolatuk rendezése párterápia révén lehet lehetséges, ha mindketten igénylik. ha a párja elutasítja Önt, akkor ennek feldolgozása egyéni konzultációkkal lehetséges.
üdvözlettel:
Kedves Doktornő! 4 hónapja új munkahelyem van. Egyedülálló nő vagyok, sok csalódással a hátam mögött. Szinte elzárkóztam a kapcsolatoktól mióta új helyen dolgozom. Nem is akartam, nem érdekelt. Úgy 2 hete dolgoztam itt, mikor az egyik ott dolgozó férfin észrevettem, hogy nézeget. Aztán egyre gyakrabban odajött beszélgetni. Majd írt nekem facebookon. Háromszor! Pár hét eltéréssel. De engem nem érdekelt, sosem válaszoltam. Míg nem 4.alkalomra olyat írt, amire válaszoltam. Levelezni kezdtünk. Egymást követték az üzenetek. 3-szor hívott randizni, 3-szor tértem ki a válasz elől. Aztán 4.re elmentem vele sétálni. Jó volt a randi, ezt még 2 követte. De semmi sem történt köztünk. Kézfogás sem, csak 2-2 arcra puszi mind a 3 randin. És sokat chatelünk napokig, megy a viccelődés, ki hol van, mit csinál stb. Bent a munkahelyen megkértem ne mondja el a randikat senkinek. Ott távolságtartóak vagyunk, mint kollégák.
De az a gondom, hogy a lelkesedése mintha elmúlt volna. Amennyire hívott, keresett, akart engem, már nem olyan. Nem is hív randizni, írásban is mint a haverok/kollégák. Olyan a téma. Kicsit úgy érzem magam, mintha becsapott volna. Mert el voltam zárkózva tőle, nem akartam ismerkedni, randizni. De beadtam a derekam, és megkedveltem, már el tudnám páromként képzelni. Ő meg már lehet nem? Vagy én nem vagyok olyan mint amilyennek elképzelt. A randikon megismert és elment tőlem a kedve? Hogy járjak utána, hogy akar-e még engem? Megalázó lenne rákérdezni, de ez sem jó nekem. Mit gondol Ön erről? Én magamat ostorozom, hogy már megint kevés, nem megfelelő voltam.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne megkérdezni ettől a férfitól, hogy akar-e még randizni Önnel (máshogy kiderülne-e kérdés, hiszen ő nem hozza elő a témát). A “haveri” szintű beszélgetés mindkét oldalról félrevezető lehet, s mindkét oldalt félre is vezetheti, mivel így arra lehet gondolni, hogy inkább barátkozás szintjén tud működni a kapcsolat, s erre van igénye mindkét félnek. Amennyiben ő már nem akar Öntől randevút, javasolt lenne átgondolnia, hogy kell-e a munkatársi kapcsolatnál többet tennie ebbe bele.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem!
3,5 éves kisfiam miatt írok. A héten kezdett el járni oviba. Az elején boldogan ment, de 2. nap már véres karmolásnyomokkal az arcán jött haza, 3. nap pedig míg beszélgettem az óvónővel láttam hogy a kisfiú arconcsapta azért, mert nem volt hajlandó odaadni az autóját. Mikor aznap mentem érte láttam rajta, hogy bizonytalan, megvan szeppenve és szomorú. Ma már nem akart oviba menni, lecövekelt az ajtóban és az óvónőnek kellett ölben bevinnie. Mikor mentem érte akkor azt láttam, hogy önfeledten játszik, boldog és itthon se szomorkodott. Megtudtam a verekedős kissrác ma nem volt oviban, valószínűleg ez ennek köszönhető, mert egyébként a gyerek imád gyerekek között lenni.
Mit tegyek hogy a gyerekemből ne legyen áldozat? Hogyan tudnám megvédeni? Tudom óvónők dolga lenne, de az arcraütést is annyival intézte el egyikőjük, hogy odaszólt neki ilyet nem szabad és annyit mondott hogy ez a kissrác valamiért mindig megtalálja az enyémet. Halálra aggódom magam és fáj mikor megyek be és azt látom a gyereken szorong. Persze az új heyzettől is szoronghatna, hogy mostantól oviba kell járni, ezt elfogadom hogy eztel jár, de azt nem, hogy azért fél mert bántja egy gyerek. Mostantól neveljem arra a gyereket hogy üssön vissza ha bántják?
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdv.: Éva
Kedves Éva!
Szerintem nagyon jó, hogy nem fogadja el, hogy bántsák a gyerekét. Érdemes az óvónőkkel elbeszélgetnie arról, amit tapasztalt és megkérni őket, hogy figyeljenek oda még jobban arra a gyermekre, aki a kisfiát többször is bántotta már. Ebben az életkorban még nem elvárható, hogy a kisgyermekek tudják kezelni az indulataikat, de ezért vannak folyamatosan szülői, vagy nevelői felügyelet mellett, hogy ezt megtanulják. Óriási szükségük van olyan felnőttekre, akikre számíthatnak feszült helyzetben.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
