Ongyilkos gondolatok es farcolasok

családom iránt érzett gyűlöletem van de olyan szintű hogy azt kívánom legyenek rákosak és multkor kértem a sátánt hogy vegye el tőlem őket. és fröcsögött a nyál a számból és átkoztam minden családtagot. Elképzeltem, hogy ütöm őket és durvábbak. Nagyon komplex módon tudok átkozódni.
közben hörögtem, röhögtem és szétharaptam a párnát és szét vertem a számítógépet.
Mindennek az oka az volt hogy a testvérem meg akarta mondani mit hogyan csináljak.
Talán túlzott reakcióim vannak.
Lehet hogy Borderline vagyok? Közben ilyen lelki szenvedés érzéseim voltak, utána a fejemet is ütöttem. Tehát magam is büntetem.
és mondogattam hogy meg akarok halni és szenvedek.
Gyakran vannak dühkitöréseim. Közben eldobom magam és ordítok. De nem bírom ha irányítgatni akarnak.
A dühkitörés hossza pár óra. Közben köpdösök és csapok mindent. De nem bántok senkit, egymagamban csinálom éjszaka. A hangom is teljesen eltorzul.
22 éves vagyok, de közben semmit nem teszek hogy jobb legyen az életem.
Tény hogy az apám egy agresszor, aki szintén így csapkod mindent.
És dühös vagyok, mert mintha meg akarnának akadályozni abban hogy önálló legyek, de közben nem sokat teszek érte.
Olyan ez mint a dackorszak.
Vagy ez természetes reakció?
Csak a dührohamok után átgondolom azért hogy ez most mi volt?
Ezek az erős érzelmeim, érzem az agyamban.
Az is frusztrál, hogy nem tartok az életben sehol és bűnbakot keresek. és a szüleimet hibáztatom hogy biztos elrontották a nevelésem, mondjuk ez lehetséges.
Kezdem azt érezni hogy valami nagyon nincs rendben, mert oké hogy zavarnak a családtagok baromságai de ez azért durva. Vagy nem tudom. Mint a filmben akit megszállt egy démon.
Volt hogy bevettem 2 valeriana természetes nyugtatót és az használt.
Amúgy szerintem ezekkel csak magamnak ártok, mert szenvedek magamban. Bántalmazni ténylegesen meg nem fogok senkit. Bármennyire is idegesít.
Mondjuk a nővéremnek írtam emaileket, hogy hagyjon békén és ne főnökösködjön felettem, mert bajok lesznek, de nem érti, mintha nem lennék komolyan véve.
Volt hogy öngyilkossággal akartam fenyegetőzni hogy komolyan vegyenek.
Lehet hogy dackorszakban ragadtam?
Mondjuk a düh és a harag természetes emberi érzelem. Az is ha azt gondolom hogy most kiütnék valakit.
Csak én állatiasan élem ki.
gyerekkoromban nem nagyon tudtam kifejezni a negatív érzéseimet, meg úgy alapból az érzéseimet.
Mintha lenne benne egy szenvedő kisgyerek.

Magamat sem értem.

Jelenleg három hónapja harmokius, boldog párkapcsolatban élek, egy olyan férfival, akivel maximális közöttünk az egyetértés és a bizalom, szinte már most a közös jövőnket tervezgetjük.
Azonban még ebben az évben januárban ért véget (számomra ismeretlen okból) egy ismerkedésem, melynek során mindössze pár alkalommal történt személyes találkozás, illetve a testiség kezdeti fázisában ( csók ) voltunk. Később még néha érdeklődött felőlem és én is felőle, majd megszakadt minden kapcsolatunk.
A mai napig nagyon sűrűn megnézem az adatlapját közösségi oldalakon, de nem értem, hogy ez miért vált szokásommá, számomra zavaró módon. Az utóbbi időben gyakran álmodom az expartnereimmel (változatos álmokat, mintha aktuálisan is velük lennék és mindenféle helyzetek állnak elő, nem kifejezetten csak szexualitással kapcsolatos álmok) ami számomra érthetetlen, mert valóban nyugodt és tartalmas kapcsolatban élek jelenleg. Hihetetlenül zavarnak ezek a gondolatok.
26, nő

Szia.15 éves vagyok és külföldön élek (Németországba) 2éve élek kint.Ez a végzős évem itt. A problémám 1 dolog lenne méghozzá pár fiú. A lányokkal nagyon jól megvagyok.Viszont van 1fiú akit úgy mindenki szeret kb az osztályban.Na annak van 2haverja és általában csak az egyiket folyamatosan arra kéri hogy csesztessen engem.Például mondja a nevem oda fordulok és hülye fejet vág stb. Ma volt az első napom a suliba jó volt minden. (Ha ez fontos a dologban akkor most vágattam a hajam sokan dicsérték, öltözködésemmel sincs baj.)Aztán most néztem az osztálycsoportot és volt egy hangüzenet amiben a srác hülye hangot adott ki.A másikba meg az a srác beszélt akit ugye mindenki szeret és azt mondta benne hogy küld el Dorinának ami én lennék.És nemtudom mit tegyek.Szinte rájuk se nézek nem is beszélgetünk de mégis ezt csinálják és egyszerűen ez a sulitól és az élettől is elveszi a kedvem.(iskolát meg nem akarok váltani mert utolsó év meg most meginta beilleszkedés oda is…)

Kedves Doktornő!
A gyerekkori “legjobb” barátaim elfordultak tőlem teljesen. Ez akkor kezdődött amikor összejöttem a párommal akivel már együtt élünk és 14 hónapja együtt vagyunk. Nekik nem volt szimpatikus a fiú (teljesen ismeretlenül volt ez a véleményük) én meg megmondtam nekik, hogy nem ők fogják eldönteni kivel legyek együtt. Azóta nem is beszéltünk és teljesen ellenem fordultak, pedig én soha nem szidtam őket és hasonló megjegyzéseket sem tettem. Nagyon megbántott, hogy az addig megszokott bulik, beszélgetések megszűntek és egyszerre mindenki utál(t) , nem is hiányzom nekik és ugyan úgy rakják fel a képeket, mintha nem is lettem volna.
Valamint, ha bemegyek az egyetemre vagy elmegyek a tánccsoportomhoz azt érzem, hogy nem vagyok kívánatos személy, senki nem szeret, nem kíváncsi rám és butának tart, pedig egy segítőkész és egyenes embernek tartom magam. Ezzel szemben pedig mindenből kihagynak és borzasztó egyedül érzem magam.
A párom támogat mindenben, de olykor nyilván vannak vitáink. Ő sajnos nem nagyon szeret “lelkizni” ha valami súrlódás van köztünk és rosszul reagálja le a helyzetet és akkor rám hárítja, amivel azt érzem, hogy már megint én vagyok a hibás. Ekkor képes vagyok azt gondolni, hogy nem vagyok jó senkinek és semmire és senki sem szeret. Pl ő elég sokat beszélget mostanában az egyik legjobb barátja barátnőjével chaten aki egy elég okos és dekoratív lány. Nagyon féltékeny lettem. Megemlítettem neki, hogy ne beszélgessen vele és erre azt mondta, hogy ez butaság és nem vagyok normális. Ezután órákig sírtam. Hiába mondta, hogy neki én kellek és ne legyek féltékeny, mert ha össze akart volna vagy akarna jönni mással már rég megtette volna, de soha meg sem fordult a fejében és a lány is csak a barátja és szerinte nem szebb és nem jobb nálam. Gyermekként alapból “dagi” kislány voltam, és hiába fogytam le, a mai napig nem vagyok elégedett a külsőmmel és bármit csinálok azzal kapcsolatban is maximalista vagyok.
Elnézést, hogy ilyen zavaros lett. Köszönöm szépen, hogy elolvasta!

Tisztelt Pszichológus.
Avval a kérdésel fordulok önhöz,hogy a férjem titokban pornófimet néz miközben velem nem kívánja a sexet és mindig van rá kifogása hogy ne sexeljünk.
Mit tehetnék?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!

Derült égből villámcsapásként érkeztünk egymás életébe, ő 28 éves, én 26. Egyforma célok, gondolkodás, humor, érdeklődési kör, hobbik, stílus, foglalkozás. Minden passzolt. Hirtelen lett egy nagyon erős szerelem részéről, minden lépésében azt lehetett érezni, hogy imád. Másfél hónap után kimondtam, hogy én is szeretem, megbízom benne innentől, elfogadom úgy, ahogy van. Ekkor tájt hagyta abba a terápiát, amit már fél éve látogatott depresszió miatt az édesapja halála után. A pszichológus már nem érezte indokoltnak, hogy járjon. Három hónap vitamentes, tökéletes kapcsolat után benne kételyek támadtak, elsősorban saját maga felé. Magyarázat nélkül szakított, úgy, hogy soha egy vita nem volt. Állítja, hogy én vagyok élete szerelme, de most egyedül kell lennie. Előttem két évig volt egyedül, a három hónap pedig nagyon intenzív volt fizikailag és érzelmileg is, talán ez lehetett sok az egyébként introvertált, depresszív énjének, fogalmam sincs. Folyamatosan az okokat keresem, de nem kapok választ, csak, hogy minden tökéletesen rendben volt, de most ő úgy érzi, hogy hiába vagyok élete nője, hiába volt minden nagyon rendben, ebben a kapcsolatban ennyi volt. Arra, hogy nyitva hagyjam-e magam mögött az ajtót szintén semleges választ kapok, hogy tegyem, amit a szívem diktál. Teljesen felemészt az egész, válaszok nélkül maradtam, nem tudom az egészet elengedni, mert ez a szerelem, ez a kapcsolat egyszerűen csak jó volt, felemelt mindkettőnket. Tökéletes szimbiózis fizikailag, értelmileg, és érzelmileg is. Most napok óta nem beszéltünk, mintha nem is létezett volna ez az egész. Teljesen magamba vagyok zuhanva, nem tudom az egészet hova tenni. Harmadik fél biztos, hogy nincs a dologban.

Tisztelt pszichológus!
Olyan problémám lenne pontosabban a páromnak, hogy a páromat kiskorában verte az édesanyja, durván bánt vele. Emiatt gyógyszereket szed depresszió, alvászavarok ellen. Ő maga is elég agresszív tud lenni, ha felidegesítik. Sokat beszél nekem, hogy milyen gyerekkora volt és nem tudja hogyan léphetne túl ezen a lelki traumán. Megbocsásson-e az édesanyjának avagy sem?
Válaszát előre is köszönöm szépen.

Tisztelt Munkacsoport!
Kislányom 8 éves,ikerpár egyik tagja,most kezdtük a harmdik osztályt. Egyik alapvető problémánk,hogy elég intenzíven szopja a hüvelykujját. Már mindennel próbálkoztunk,hogy leszoktassuk,de hatástalan minden próbálkozásunk. Ezt sajnos a suliban is műveli. Órákon szöszmötöl,szerte szét vannak a gondolatai,lemarad a többiektől folyamatosan.Tavaly jeles tanuló volt,kérdésem,hogy kell e aggódnom,vagy majd felveszi a ritmust a többiekkel. Valamint ha ez probléma hova forduljak segítségért.
Köszönettel: Mónika

Kedves doktornő!
Az a nagy problémám hogy a pasik nem tudnak engem értékelni megbecsülni. Már fél éve van egy kapcsolatom de sajnos már kihült a szerelem legalábbis a párom részéről. Én úgy érzem hogy már nem szeret engem. Sőt ezt nemrég a képembe is vágta hogy ő már kiszeretett belőlem próbált újra belém szeretni de nem sikerül neki. Ezt nagyon határozottan mondta akkor. Én meg az a típus vagyok aki könyörög egy pasinak. Sajnos megint megtettem. Letérdeltem és mondtam neki hogy szeressen. Megalázkodtam elötte. Én nem tudom miért csinálom ezt de ha egy pasi közli velem hogy már nem szeret vagy szakítani akar akkor őrjöngeni kezdek és olyan dolgokat csinálok ami szerintem nem normális. Volt olyan eset is amikor letérdeltem elötte és ütögettem magamat vagy éppen a hajamat téptem meg. Nem birom elviselni ha valaki nem szeret. Az a baj velem hogy én nagyon tudok szeretni szeretethiányos voltam mindig is. Eddig akárhány barátom volt egyik se tudta úgy viszonozni a szerelmemet ahogy én elvártam volna. Az a típus vagyok aki szereti ha sokat foglalkozik vele a párja. Ha elhanyagolva érzem magam azonnal szóvá teszem. A mostani párom is azt mondta hogy én ki akarom erőszakolni hogy szeressenek pedig erőszakkal pont az ellenkezőjét érem el. Én úgy érzem hogy a férfiak csak a szex miatt vannak velem. Őket csak a testem érdekli nem a lelkem. Tárgyként kezelnek engem és ez nagyon fáj. Egyik pasim se tudott sokáig szeretni engem. Azt mondják rám veszekedős vagyok mindenért szólok meg néha kiabálok is velük. De ez mind azért van hogy figyeljenek rám. Nem tudnak engem megérteni. Mindegyik pasi csak a hibákat keresi bennem. Szívemet lelkemet beleadom egy kapcsolatba mégse becsülnek meg. A férfiak azokat a nőket szeretik akik mindent elnéznek nekik nem szólnak semmiért. Én meg az a típus vagyok aki nem tudja befogni a száját sőt veszekedek is velük. Tudom sok hiba van bennem de egy biztos hogy nagyon tudok szeretni csak a pasik ezt nem tudják értékelni. Vajon mit rontok el? Hogy kell viselkedni egy férfival hogy szeressen? Az a baj hogy még mindig szeretem a páromat de érzem hogy ő már nem. Mit tegyek? Ha elhagy abba belehalok. Nem akarok megalázkodni elötte újra és újra azért hogy ne hagyjon el. Bár utólag azt mondta hogy egy kicsit még szeret de ezt már nem hiszem el. Mit tegyek hogy újra belém szeressen?

Jó napot! 15 éves,fiatal lány vagyok.Az lenne a problémám,hogy nagyon-nagyon sokat idegeskedem,szorongok apró,lényegtelen dolgok miatt.Már olyan 12 éves korom óta egyre inkább lámpalázasabb vagyok,félek más emberek előtt szerepelni.Most kezdtem meg a kilencedik osztályt,és még idáig minden reggel nagyon stresszesen,félve mentem iskolába.Olyan dolgokért is fel idegelem magam,hogyha felelnem kell mindenki előtt valamelyik tantárgyból,ha találkozom egy olyan fiúval aki tetszik nekem,vagy ha az iskolában szereplésünk van.Általában ezt az idegességet a hányással szoktam levezetni,otthon indulás előtt mindig elhányom magam ilyen esetekben.Ezekben az időszakokban nincs étvágyam,és alig eszek valamit,aminek következtében eléggé sovány vagyok.Már próbáltam magam sok mindennel nyugtatni,és a szüleim is mindig elmondják,hogy nincs miért idegeskednem,de egyszerűen nem tudom megállni.Nem tudom az ilyen helyzetekben mit kéne tennem,de már elegem van gyomorideggel felkelni reggelente,elhányni magam,és tovább szorongani.

Jonapot! Tehat problemam a depreszio már két éve van 2 honapot itam alkoholt nagy mértékben állítólag utana meg altam hirtelen jotek a zelvonasi tunetek majd at ment lelkibe azota egy kortyot sem itam cigizek mar 3 4 eve masodik gyerekemet varom a zelso meg halt egy evesen es akor kesztem el visza a regi eletem elfogatam mivel betegen szuletet jovotlt miden utana kesztem nagy mertekben alkoholt fogyaszni meg alapototak nics szervi bajom lelkileg volt bajom utana de a zalkohol ideszte elol eszt a tuneteket szetem antidepresszáns gyógyszert ami segitet egy fel evig amit meg tutam terhes vajok azonal le tetem hol joban hol roszabul votam most a terhesegem 39 heteben jarok gyakran meg betegszem arcureg gyuladasom van nekem ez kicsi korom ota visza jon emele nagyon felek a szulestol hogy nem lesz gond mivel igy a vegere sokat javult a zalapotom ara godolok lehet szervi bajom van de atam le ver vetel ami jó lett topszoris es stb de ram tor a rosz erzesek mivan ha nem tudom vegig csinalni vagy nem birom meg estere szok nyilalni a fejembe mikor a zarcomba sok fele kis apro tunetem van ami agaszt a szapora sziv veres meg marat igaz mar ritkább ban szok szurkalni a hatamba a melkasomba a bal karomba ritkan mitha izom laz alna bele gyegeseg sok szor nyomas erzes a fejben ezekel a tunetekel fordulok magahoz mert hijaba modom a zorvasomnak nem foglalkozik vele maga szerit nem lesz problema szules kozben nem fog elo joni ez a roszul letek ?tudom mos sokan elitelnek de meg azota is cigizek nem tudom leteni

Van egy 6 eves kapcsolatom vagyis kertem idot tole a baratomtol,mivel mar a tavalytol felmerultek bennem keteleyek mert nem figyelt ram kellokepen es sokat veszkedtunk es ha leultunk valamit megbeszelni mindig azt mondta,hogy csak bekepzelem nem lehetet soha megbeszelni valamit,persze en is hiabas vagyok egyes dolgokba mert makacs vagyok nem engedek az enyembol es ebbol is voltak vitaink.De o nagyon feltekeny tipus sokszort feltekenykedet es mondot olyan dolgokat amik felgyultek bennem es kitortem es volt,hogy bennem tartotam es nem tudtam rolluk beszelni mert feltem,hogy rosszul reagal,nagyon megvaltozott o nem ilyen volt az eljen mindent megtudtunk beszelni es magam tudtam lenni mellete most egy eve mar nem es szorongok neha es nem tudok minden megbeszelni plusz nem is figyel annyira ram es ez hianyzik es mar kezdtem kilibenni a jo kerekvagasbol ugy mond es elkezdtem beszelgetni egy fiuval nem volt semmi koztunk de nem hiszem,hogy lenne amugy sem es nem is ez az ok amiert idot kertem csak csuppan jol ereztem magam mikor beszelgetem vele es a masik epp ezt szeretnem elkerulni,hogy ne tegyek butasagot.O azt mondta megtudna valtozni miatam es kert meg egy eselyt de egyik felem akarja masik nem mert mar ugy hiszme nem 100% a szerelem az en felemrol hanem lecsokkent 80%-ra(ha peldaban lekenne irni akkor igy erzek tudom nem %-ba merik ezt) a tobbi elveszet gondolom a veszkedesek miatt…o azt mondja meg szeret nagyon es tehetetlen vagyok nem akarnam bantani sem,hogy maradjak vele es kozbe en nem vagyok boldog es ezert bantsam egyes mas dologokkal ilyent nem tudnak tenni de nelkule is nehez lenne tudom mert 6 ev es meg azert vannak erzeseim iranta,plusz tortentek olyan dolgok,hogy kiderult ,hogy a nagymamaja engem nem akar mellete latni es ez miatt is voltak vitak de en nem tettem semmit,hogy a nagymamaja igy gondolkozon rolam,csak csupan nem szimpatizal…es en ezt tudtam az elejen es nagyon csunyan is beszelt velem mikor o nem volt otthon de elneztem es nem mondtam vissza semmit es nem mondtam senkinek semmit erol azert,hogy legyen bekkeseg tudom meg kellet volna beszeljem a paromal de nem tudtam.Es sokszort nem erzem magamat nalla otthon…nem tudok felszabadulni es lehet ezert is vagy nem tudom. Kerem segitse, koszonom

Élettársam 7 kisfia, akit a szülők válása után 12 éves nővérével együtt édesanyja nevel, idén szeptemberben lett 1. osztályos. A ruháját, műanyag flakon kupakját, szinte mindent összerág. A jelenséget nyáron még nem tapasztaltuk. Van-e ok aggodalomra, vagy hagyjunk időt, esetleg magától is megszűnik a probléma?
Válaszukat előre is köszönjük szépen!

Kedves doktornő!
Elég zavaró problémával fordulok önökhöz. Van egy másfél éves párkapcsolatom ami nem igazan a minta párkapcsolat jelzőt kapná. Nagyon sok zűrön ment át a kapcsolat ahhoz, hogy megmaradjon. Nekem a problémám az lenne, hogy egy hete nyugovóra tértünk. (Nem élünk együtt.) Rendszerint meg ölelt és hamarább el aludt. Én mint minden este az esti imám elmondtam magamba és utána alszom mindig el. Most is így történt de az ima után el kapott egy borzasztóan nyomasztó rossz érzés, hogy bántsam a párom. Tudni kel rólam, hogy nagyon állat és ember barát vagyok. Soha nem bántottam senkit, még a növényeket is sajnálom. Na el kapott ez a rossz érzés és mintha egy háború indult volna a fejembe el kezdtem pánikolni, a szívverésem meg nőt, mivel alacsony a vérnyomásom így ez nálam nem szokványos. Volt már pánikrohamom máskor is de nem ilyen. Volt időszak amikor álmatlanságban szenvedtem és akkor éreztem azt, hogy fel kel kelnem és meg kel néznem a tűzhelyet, a csapokat és sokszor jártam mosdóra de azt meg oldottam azzal, hogy munkahelyet váltottam és ki léptem az akkori párkapcsolatból mert nárcisztikus személy volt. De most ez más volt. A tudatomnál voltam és azt is tudtam, hogy előbb bántanám magamat mint bárkit a világon. Nagy nehezen el aludtam, be vettem egy B komplexet és bele aludtam. Másnap fel keltem és azóta mintha a boldogság eltávozott volna belőlem. Folyamatosan rettegek és a páromnak sem hagyom, hogy nálam aludjon és alig találkozunk és ha találkozunk is rettegek, hogy ne jöjjön elő ez az érzés. Amikor egyedül vagyok rendszerint zokogok. Minden este azóta csak azon imádkozom, hogy soha ne bántsak senkit. Magammal beszélek, hogy sosem bántottam senkit stb. Olvastam már erről a témáról sokat, hogy létezik kényszer gondolatok és hogy soha nem bántanak senkit ezek az emberek mert magától a gondolattól erősödik fel ez az érzés stb. Nem igazán szeretnék szakemberhez fordulni mert tartok attól, hogy többet árt mint segít. Tanácsot szeretnék kérni. Előre is köszönöm és elnézést a zavarásért.