Jó napot!
Tímea vagyok 15 éves és szeretnék tanàcsot segítséget kèrni egy pszichológustól.
Pár hònappal ezelőtt el kezdtem egy diétát,ami abból àll,hogy egy nap 500 kalòriát,màsnap meg amennyit akarok annyit eszek.Azért csinàltam, mert ducibb voltam,az a molettebb típus.Ezt csinàltam pàr hónapig,fogytam 6-7kg-t majd mondta mindenki,hogy hagyjam abba, mert jól nèzek ki ennyi elég,de tudom,hogy ez nem így van.Van még egy kis hasam amit utàlok és le szeretnèm adni,mert nagyon idegesít.A diéta mellett még sportoltam is.Mióta abba hagytam ès eszek normàlisan minden nap,nagyon rosszul érzem magam ès mintha minden falatnàl hìznàk 1 kg-t.Màsért abba hagytam ,de nem miattam, én szeretném folytatni a diètàt,tudom hogy nem egészseges főleg 15 évesen nem,de egyszerűen annyira rosszul èrzem magam a bőrömben,hogy minden este sìrok el alvàs előtt,mert “haragszom magamra” (úgy fejezném ki ezt az érzést),mert ma is ettem.Én szeretném folytatni a diètát de nem engedik sem a szüleim sem a többi ismerőseim,pedig ez az ami eddig be vàlt a fogyàsban.Egyszóval jelenleg utàlom magam,vagyis ahogy ki nèzek.Fogalmam sincs mihez vagy kihez forduljak ,mert a helyzetemet senki nem tudja meg èrteni.
Előre is nagyon szépen köszönöm a segítségét!

Üdv,Tímea!

5 éves kisfiunkkal kapcsolatban szeretnénk nevelési tanácsot kérni, mivel majdnem 1 éve teljesen kezelhetetlenné vált, nem tudunk rá hatni sem figyelemeltereléssel, sem jutalmazással, büntetéssel…próbáltunk már vele sokszor beszélgetni is ez ideig-óráig szokott is segíteni…
van egy 2 éves kisöccse, úgy tűnik, hogy féltékenység miatt úgy viselkedik, mint egy ,,két éves,, , beszédben is utánozza, pedig fejlett szókinccsel rendelkezik, az eddig szépen evő gyerek maszatkodik, butaságokat csinál, hisztizik…
fél éve óvodát váltottunk, mivel az előző óvodába nem tudott beilleszkedni, barátai sem voltak és nem szeretett oda járni. Az új óvodába viszont könnyen beilleszkedett már az első héten barátai is lettek és szeret is járni.
Itthon viszont teljesen szófogadatlan, kezelhetetlen, mindig felesel , nyafog, gonoszkodik a kisöccsével..
Mindkét gyerekkel próbálunk egyformán foglalkozni, játszunk, olvasunk, közös programokat szervezünk velük..
Már nagyon el vagyunk keseredve, hogy az amúgy nagyon okos kisfiunk miért viselkedik így?!
viszont van amikor rá sem lehet ismerni, aranyos, okos értelmes kisfiú aki szépen tud viselkedni.
Szeretnénk neki segíteni és együtt megtalálni a megoldást, a kiváltó okot, gondolunk a féltékenységre, hogy megpróbálja felhívni magára a figyelmet …
Köszönjük a segítséget!

4 hetet töltöttem Máltán Erasmus+ programmal. Ez az utolsó hetem itt, Kedden visszatérek Magyarországra. Ebben a 4 hétben nagyon rosszul éreztem itt magam, és sajnos ez most sem javul..Fáradtnak érzem magam, erőtlennek és már mindenkivel minden bajom..Nem tudom hogyan bírom ki még ezt a kis időt itt.

Üdv!

5 év együttlét után, másfél éve szakított velem a barátom (depressziós volt, önértékelési gondjai voltak és szerinte jobbat érdemelnék), majd pár hónapja írtam a születésnapjára és, hogy remélem jól van. Látta az üzenetet de nem válaszolt és most egy pár hete rám írt, hogy igazából örül, hogy írtam és nem érti miért nem válaszoltam hamarabb, majd kicsit később hozzátette, hogy örül, hogy én is milyen pozitív irányba változtam (sportolni kezdtem, amit ő is láthatott az interneten). Én erre csak annyit írtam, hogy köszönöm. Ezután egy hétre rá, elkezdett követni instagramon és belájkolt egy képet is, amin én szerepelek, valamint folyamatosan nézi a storymat is. Nem tudom mit szeretne, én túl vagyok rajta, de nem is zárkóznék el tőle, mert már előtte is barátok voltunk, jó 10 éve ismerjük egymást. A közösségi médiás megnyilvánulásokból pedig az ember nem igazán tudja hogyan induljon ki. Esetleg kérdezzek rá, hogy miért írt mégis, és miért kezdte el érdekelni hirtelen mi van velem? Vagy csak szexuális értelemben szeretne közeledni? Vagy hagyjam az egészet, hisz írni azóta semmit sem írt nekem. Köszönöm szépen a segítséget.

Jó napot kívánok! Én azzal a panaszommal fordulok Önhöz, hogy félek mindentől jön valami új dolog az életembe és én félek attól.. Mindenen izgulok, görcsölök.. És úgy érzem ez kezdd komolyabbra fordulni nálam. A szívem is erősebben és zavaróan dobog. Kérem a segítségét mit kellene tennem?

Tisztelt Szakértő!

Idén kezdem a gimnáziumot és egyre jobban aggaszt hogy nem tudok ismerkedni. Idáig nem foglalkoztam vele sokat, egyszerűen elzárkóztam az emberek elől, és ezidő alatt felszedtem jópár kilót és nagyon megutáltam a külsőmet.
Társaságban kimondhatatlanul kellemetlenül érzem magam, sírhantékom van és csak arra tudok gondolni hogy mit gondolhatnak rólam, biztos elítélnek mert kövér vagyok, csúnya, vagy zavarja őket a jelenlétem. Ilyenkor csak szótlanul állok és ha valaki esetleg hozzám szól annyira igyekszem fenntartani a beszélgetést hogy összehordok mindenféle hülyeséget és lejáratom magam.
Amikor pedig már úgyérzem hogy sikerült elengednem magam és értelmesen elbeszélgetni valakivel, később azt hallom vissza hogy az illető szerint nagyon félénk vagyok és “nem lehet velem mit kezdeni”.
Félek hogy az új osztályommal is így lesz, márpedig itt szeretnék barátokat szerezni és nem csak fogcsikorgatva végig járni ezt a négy évet hanem élvezni is.

Remélem sikerült érthetően megfogalmaznom a problémámat, és előre is köszönöm a segítségét!

Edit

Kedves Pszichológus!
Közel 4 éve leszünk együtt a párommal. Csodálatosnak tartom, olyan aki mellett el tudnám képzelni az életem. Nem gondoltam volna, hogy párkapcsolati problémánk van. Beleszerettem a haverjába. Nem akarom elhagyni a párom. De nem tudom elfelejteni a barátját. Plátói a szerelem. Akkor kezdődött a plátói, amikor megismertem a párom. Azt hittem szexuálisan van gondunk a párommal,ezen javítottunk. Mégis örülten tetszik. A haverja feleségül veszi a barátnőjét. Szomorú vagyok. Nem tudom elengedni. Nem beszélgetünk, nincs kontaktunk egymással a férfival. A férfi elméletileg az ellentétem, iszik néha, én nem, bulizik, nem valószínű, hogy összeillünk.
Hogyan oldjam meg, hogy a páromba legyek szerelmes és ne a haverja tetszen nekem? Talán feldolgozatlan párkapcsolat miatt lehet? Régen sokat volt plátói szerelmem. Milyen feldolgozatlanságok lehetnek vajon?
párom: megértő, kedves, passzolunk, sokat segít a háztatásban, összedolgozunk
haverja: megörülök azonnal érte, kevés beszélgetés, csak évente egyszer találkozunk és vagy 8 hónapja nem tudok szabadulni tőle, de vagy közel 4 éve, amióta ismerem a jelenlegi párom, teljesen szétszed ez a férfi a vonzalommal
Apukám: kis koromban kicsit kevesebb szeretettet adott, ivott, de kicsit alkoholizált, jó szándékú egyébként
Anyukám korán meghalt
Én: folyamatos változás az életem, önbizalmamat növelem a kihívások növelésével, régen nem nagyon engedtem el a férfiak társaságában magam, alacsonyabb önbecsülés, amin a párom szeretete sokat segít
Remélem elég információt adtam.
Köszönöm szépen!

Tisztelt Doktornő!
Segítséget szeretnék kérni, mert már nem tudom mit tegyek elvagyok keseredve. Anno mar irtam hogy 4 éve vagyunk házasok és van két gyönyörűszép gyermekünk kislányunk 3 éves a kisfiúnk 6 hónapos. Egyik nap közölte velem a férjem, hogy nem szeret már nem szerelmes belém es elmérgesedett a viszonyunk állandó veszekedés volt és elhagyott a szüleihez költözött. Megbeszeltük hogy ujra kezdjük tiszta lappal csakhát addig amíg tüske van bennünk amig nem beszéljük meg az adott problémát addig nem tudunk békében és boldogan élni. Mint utóbb kiderult azért hagyott el mert birtokolni akartam es az akaratomat lenyomni a torkán erre irnék egy példát nagyon fogyott fajt a dereka kértem menjen el orvoshoz es ő erre annyit válaszolt majd ő tudja ő teste ő dolga ne akarjam megmondani hogy neki mi lenne a jo pedig csak féltem ugy érzem terhére vagyok. Semmilyen kedveskedést nem mutat irányomba azt veszem észre hogy csak élünk szinte mint két idegen. Tegnap mondtam neki hiányzik a csokja az hogy megoleljem megkerdeztem hogy neki nem hianyzom erre azt válaszolta ne provokáljam miért kötekszek vele. Egyszerűen bármit mondok rögtön támadásnak veszi és kihátrál. Nem kapok választ a kérdéseimre és nem mutat irányomba semmi érdeklődést. Megmondtam neki nem leszek házvezetőnő és hogy a lábtörlője sem mintha meg se hallana. Parterepautahoz nem hajlandó menni leraz hogy nem tud 3dik embernek megnyilni es ne eroltessem mert megint az akaratomat nyomom le a torkan. Sokszor ideges ingerult es indulatos kiabal nem erdekli hogy a gyerekeink hallják mindig ugy állitja be hogy bűntudatom legyen mindig azzal vág vissza hogy kötekedek vele. Annyiszor mondtam elvalok ha ezt igy folytatja de meg neki all feljebb a ferjem az aldozat holott ketten ronthattunk el valamit elhanyagoltuk egymast vagy elbeszéltünk egymás mellett. Ahhoz hogy ez a hazassag működjön mondtam neki ketten kellünk de ugy látom nem hajlandó tenni semmit hogy boldog életünk legyen. Szörnyű ez a viszonzatlan szerelem. Fogalmam sincs hogy mit tegyek főleg úgy hogy nem tudjuk megbeszélni a problémáinkat egyszerűen elzárkózik tőle. Köszönöm előre is válaszát!

Üdv a problémám az hogy szerintem pánik beteg vagyok ha sok ember között vagyok mindig attól felek hogy elajulok tömegközlekedésen nem tudok utazni egyedül nem tudok lenni mert szorongok és mindig butasagokon jár az agyam társaságba már ritkán járok mert nem tudom elengedni magam teljesen stb nem tudom mit tehetnek meg csak 26eves vagyok és ez a dolog nagy mértékben megkeseríti az életemet mit ajánlana ? Előre is köszönöm válaszát

Miért félek a szextől?
Mármint csikis vagyok nagyon és ha a hasamnál cirógatnak elhúzom magam.
Tudom, mert nem bírtam sose ha az orvos nyomkodta a hasamat.
Már ha a mellkasomhoz nyúlnak akkor is kellemetlen.
Nagyon be feszülök. Elfutnék.
Ennek lelki okai vannak, vagy szimplán ilyen vagyok? Ezt a gyengéd érintést nem igazán bírom.
Nem tudom, ha a kukimhoz érnek az mennyire más.
Egy örömlány tudna segíteni a problémán?

Tiszteletem. 29 éves nő vagyok. 5 éve párkapcsolatban.9 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozom. A szüleim már nem élnek. Évek óta élek úgy hogy nem tudom eldönteni mi érdekel igazán vagy mit is akarok az élettől. Nincs hobbim csak a munka és az othoni teendők.ritkán mozdulok ki. többször visszagondolok arra hogy régen mennyi mindent szerettem ma meg nincs semmi ami lekötne. többnyire csendes visszahúzódo tipus vagyok. rájöttem a napokba hogy a régi évekkel ezelötti hobbiaim ma is jó érzéssel töltenek el. régen imádtam meséket/animéket nézni,rajzolni játszani számítógépen. ma viszont ugy érzem hogy egy 29 éves felnőtt nőnek nem ilyennel kellene foglalkoznia. Nem érzem magam 29 lelkiekben még mindig gyerek vagyok valahol. olyan aki szeret álmodozni,sétálni,meséket nézni,a plüssöket és imádom az állatokat és a növényeket. de azok a nők akik körülvesznek az életben munkahelyen mind mai 21.századi nők. műköröm,divat,pletyka ez az ami érdekli őket. igy én csak igyekszem meghúzni magam sokat vagyok egyedül mint egy szürke kisegér. ami még nem is zavar mert egyedül is jól elvagyok, csak félek hogy hosszú távon ha lemondok mindenről amit szeretek az megbetegítheti a lelkem és ezáltal talán a testem is. nem igazán tudom mihez kellene kezdenem. felvállalni magam mindent amit szeretek és boldognak lenni függetlenül attól másoknak mi tetszik, vagy elfogadni h felnött rövidesen 30 éves nő vagyok és megpróbálni 21. századi nőként viselkedni hogy beleilljek a mai társadalomba…? Kell e egy embernek a korával foglalkoznia vagy az kell a legfontosabb legyen h mi tesz boldoggá hogy akként éljek aki igazán vagyok? sokszor érzem hogy nem igazán találom a helyem a világban.

Mik a jelei annak ha egy feleség papucs a házasságban ?

Van olyan hogy fiatalon, az ember élete kiég például, hogy semmi nem érdekli, semmi nem motiválja, nem talál örőmet a mindennapókban, vagyis keresi az élet értelmét ?!

Kedves doktornő! Problémánk merült fel a 17 éves fiunkal kapcsolatban. Rockertársaságban van ,ez önmagában nem jelentene problémát,az viszont igen,hogy teljességgel kezelhetetlen és irányíthatatlan lett,amióta találkozott köztük egy 14 éves kislánnyal. Sajnos nehéz sorsú gyerekkora volt a kislánynak. Joggal alakult ki a kislánynál a lányokhoz való vonzódás. A fiam beleszeretett ebbe a leányzóba,annak ellenére,hogy esélye sincs nála, kapcsolatra. 1 hete szinte alig látjuk,mert a kislány szülei megengedték neki,hogy náluk aludjon. A kislány kezén karcolásokat láttunk. Fiunkkal megbeszéltük,hogy az esti busszal hazajön. Nem jött. Fenyegetőzik avval,hogy haza sem jön,mert a barátjával (a kislánnyal)szeretne maradni,mert mi miért tiltjuk,holott már átesett a ló túlsó oldalára és szinte őket tekinti családjának. Teljesen ellenséget lát az emberben, nem hajlandó ép ésszel gondolkodni. Tudom a tiltással az ellenkezőjét éri el az ember,de hogy próbáljuk kezelni ezt a helyzetet? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő. 17 éves lány vagyok és már 2 és fél éve komolyabb kapcsolatban vagyok. A barátom egy nagyon rendes, megértő és nagyon hűséges fiu, bátran mondhatom, hogy minden lány álma. Nagyon szerettem és tiszteltem őt, visztont mára ezek az érzések sajnos elmúltak. Nekem ő az első szerelmem és az elmúlt években nagyon hozzánőttem, szinte mindent együtt csináltunk. Érzem hogy már nem szeretem annyira, mégis képtelen vagyok szakítani vele. Ha szóba jön a szakítas, összeomlok és az életemet értelmetlennek érzem, nagyon magányos és céltalan leszek. Nagyon sok emlék köt össze melyeket képtelen vagyok elengedni. Beszéltem vele is az érzelmeimről, viszont ő semmi képp sem szeretne elveszíteni ezért nagyon kűzd. Viszont én boldogtalannak érzem magam és szeretnék valami változást de képtelen vagyok dönteni. Se vele, se nélküle viszony alakult ki kettőnk között.