Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó estét! Szeretnék le irni önnek pár dolgot 😕
Hol is kezdjem a suliban van egy baráti köröm viszont nagyon azt érzem hogy nem szeretnék mindig is aza lany voltam aki szeret társaságban lenni viszont most nem mentem suliba 4 napot és hát el tavolotam tőlük az iskolában senki máshoz nem tudok oda menni és igazából nem szeretnék velük lenni de máshoz meg nem tudok úgy oda menni hogy hello sziasztok mert nekik is meg van egy baráti körűk az iskolán kívüli barátaim pedig nem mindig tudok velük lenni nem mivel edes apam és édes nem engednek iskolai idő alat sehova fogalmam sincs mit csinaljak 😕 otthon pedig mivel nevelő apam van akit igazi apámnak tartok ő nevel kicsi korom óta viszont apukám anyukája és apukám húga oknelkul is éreztetik velem hogy én nem ebbe a családban tartozom az igazi apam el hagyott anyumal pedig nem igazán jövök ki mostanában őszintén azt érzem egyedül maradtam .
Nagyon szépen köszönöm ha el volvasa
Köszönettel:maka jázmin ❤️
Kedves Jázmin. Megértelek és nagyon nehéz lehet neked “az egyedül maradás”- ahogy te fogalmazol. Nem lehet egyszerű neked a családi helyzeted sem, és a kortárscsoportokban lévő “mozgásod”, beilleszkedésed, újra történő beilleszkedésed. A te korosztályodban általánosan jelentkező “gond” a galerikhez tartozás”, és azt javaslom azért próbálj meg nyitni más csoprtok felé is, ha lehet…. Ha a magányosság-érzet, tanácstalanság eluralkodna rajtad, szeretettel várjuk foglalásodat az oldalunkon számos kollégánk közül választhatsz.
Üdv: Lengyel Katalin
Jó Estét!
Olyan problémám van, hogy mit csináljak ha már egy hosszabb ideje lehangolt vagyok és igazából nincs kedvem semmihez, nem eszek és azt hiszem, hogy mindenkit meg kell mentenem magam körül.. Mert ha segítek az embereken az engem boldogsággal tölt el..
Kedves Emma!
A lehangoltság, ha tartósan fennáll mindenképpen kezelendő. Javaslom, hogy keress oldalunkon segitséget, számos kollégánk közül választhatsz. Várjuk szüleid jeletkezését (kiskorúságod miatt), szabad időpontjainkkal állunk rendelkezésedre, Üdv: Lengyel Katalin
Kisebb veszekedesek utan is megprobalom megolni magam, ilyenkor olyan mintha nem én lennék én, meg vannak ilyen megnemulasaim, kiskorban duhkitoresek voltak ezek, 9evesen probaltam eloszor megolni magam, 7-8evesen kezdtem el ezen gondolkodni, fokepp ennyi
Kedves Iza! Sajnálattal olvasom negativ gondolataidat és helyzetedet. Az iskolában célszerű lenne iskolapszichológus felkeresése, és /vagy házirvos- gyermekorvos megkeresése, de főlént az a fontos, hogy merj segitséget kérni szüleidtől és feltétlenül számolj be nekik állapotodról!
(mivel kiskorú vagy, ők tudnak “eljuttatni” szakemberhez, ha te is akarod)
Üdv: Lengyel Katalin
Tisztelt Hölgyem / Uram,
A kisfiunk 2021-ben született Németországban. A feleségem sajnos nagyon függ a szüleitől, gyakran visszament a szüleihez Magyarországra, hogy segítsenek neki. Én próbáltam ahol csak tudtam segíteni a házimunkában illetve a gyermek körüli teendőkben. Nagyon sokat voltunk külön, amikor tudtam akkor mentem a hétvégére de, 2-3 hetet egyedül voltam aztán visszajöttek, együtt voltunk talán 3-4 hetet aztán mentek újra és így tovább. Többször szóvá tettem, hogy nem tartom jónak ezt a helyzetet. A 3,5 év alatt maximum 6 hónap volt, hogy 3-an voltunk együtt, a többit vagy külön vagy anyósom volt nálunk. A gyermek Magyarországon kezdte meg az óvodát, óvónők azt mondták, hogy a gyermek SNI-s (speciális nevelésű igényű) illetve szenzoros. A kérdésem az lenne, hogy lehetséges e, hogy ez a kétlaki életmód, valamint, hogy ennyit voltunk külön hozta ki nála illetve erősítette rá az SNI-re illet a szenzoros jellemére?
Köszönettel:
P.H.
Kedves Péter! A távkapcsolat során fellépő nehézség mindig gyakori. S a “külön élés” sajnos rendszerint, a minőségi idő rovására megy. Sajnos előfordulhat hogy az ön által felvázolt helyzet “elinditott” a gyermekükben vmiféle magatartászavart….. Mivel kevés információ áll rendelkezésemre, nem tudok önnek biztonsággal válaszolni önnek arra, hogy mi hozta ki, mi erősitett rá a gyerkőcükben az SNI-s problémára.
Ha további állapotromlás, vagy egyéb elakadás jelentkezne az ön életében, várjuk szeretettel rendelésünkön. üdvözlettel: Lengyel Katalin
Jó napot! 18 éves lány vagyok aki éppen az érettségi és az egyetem választás előtt áll. Szorongok mindennap amiatt hogy hova menjek tovább. Rég mindig is Budapest volt az álmom, és hogy saját albérletben lakjak ott, viszont amint tudatosult bennem hogy ebben az évben szeptemberben mar ott leszek megijedtem. Szorongok mindennap hogy mi lenne a megfelelő számomra. Félek a felnövéstől hirtelen, attól hogy többé nem hazajövök az iskolából és otthon vagyok a szüleimmel. Van egy kiskutyám aki márciusban lesz 14 éves. Rettenetesen félek a halálától és nem akarom itt hagyni idős korában. Viszont szeretnék egyetemet végezni és a gazdasági egyetemet néztem ki , viszont abban sem vagyok biztos, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni. A másik lehetőség Győr lenne, ahol több ismerősöm, barátom lenne ott és közelebb lenne az otthonomhoz. Viszont régen mindig Pestre vágytam és teljesíteni szeretném a kiskori kívánságom, de most félek Budapesttől. (Barátnővel költoznék fel, de ő más egyetemen tanulna)
Kedves Maja!
Az a szorongás, ami Önben van nagyon sok hasonló korú fiatalban megvan. Olyan gyakori jelenség, hogy már neve is van a szakirodalomban: “kapunyitási pánik”. A “kapuzárási pániktól” eltérően ez nem az élet lezárása miatti szorongást tartalmazza, hanem az élet kezdetével, elindulással, sok lehetőség közül való döntés súlyával van tele. Az, hogy a felnőtt, önálló élet ne félelemmel, hanem pozitív izgalommal töltse el a fiatalt az is szükséges, hogy megfelelő önbizalommal, kompetenciaérzéssel, önérvényesítő és önvédelmi mechanizmussal rendelkezzen amikor kilép az életbe. Ezek a készségek nem velünk születettek, hanem tanuljuk, kifejlesztjük. Amennyiben ezzek a készségek, képességek kifejlesztése elmaradt vagy nem elég szilárd, stabil, akkor pszichoterápiában ez bármikor megtanulható, megerősíthető. És akkor nem félelemmel, hanem izgalommal teli várakozással kezdheti el élete célját megvalósítani.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm!
Mit kezdjek egy olyan lánnyal, aki folyamatosan kitérő válaszokat ad, akkor jó neki a találkozás, ha a beteg anyját nem kell hurcolászni orvosokhoz. Nekem is van egy beteg édesanyám, apám meghalt, de ő engem hagy kibontakozni a magánélemben. Rám nem szakít időt csak ha neki jó. Előző párjával beszélgettem, mert kollégák vagyunk, azt mondta mindig ő ment hozzá, és azért mentek szét mert a lány fent volt társkeresőn és “írásban megcsalta”, meg nem akart vele összeköltözni az anyja miatt, mert nem akarta hagyni. Ők másfél évig voltak együtt. Amit tudni kell róla, az anyja fél szemére megvakulhat, bántalmazó kapcsolatban él az apjával, van hogy fizikailag is bántalmazza a családot. Mondtam neki, kérje szakember segítségét, mire a válasz az volt, “szerintem is hagyjuk ezt az ismerkedést”. Mit tegyek ebben a helyzetben? Kérjek tőle bocsánatot és folytassuk? Megmenteni egyedül én kevésnek érzem magam. Nem szakember, hanem pár szeretnék lenni.
Köszönöm válaszát!
Kedves Zsanett!
Ha jól értem a leveléből, akkor a lány, akivel ismerkedik, folyton kifogásokat keres a találkozásokra. Ez pedig magával szemben nem fair, hiszen elvárná a lánytól, hogy kölcsönösen komolyan vegyék a találkozásokat és az ismerkedést. Kíváncsiság van magában hogy mit tehet ebben a helyzetben? Hogy talán a bocsánatkérés hatására a lánynak is megjönne a kedve a találkozáshoz?
Jól látja, hogy egy kapcsolatot megmenteni egyedül nagyon nehéz, hiszen ehhez két ember közös, kölcsönös felelősségvállalása kell, két ember közös akarata szükséges, ami a másik lánynak nincs meg. Neki más fontosabb. Fontosabb mint a kapcsolat, mint az ismerkedés.
Gondolja át, hogy így, ilyen feltételek mellett akar e valakivel kapcsolatban lenni, ha az a másik ezt nem akarja.
Remélem bölcs és átgondolt döntést tud majd hozni. Hallgasson a szívére.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Pszichológus!
Az unokámról lenne szó, aki 6 éves,egészséges kisfiú,szeptemberben kezdi majd az iskolát.
Két és fél-három éves korára szobatiszta lett,éjszakai vizelettartás az később alakult ki,kb. négy éves korára. Azonban az elmúlt fél évben az éjszakai ágybavizelés visszatért.
Voltak vele a szülei orvosnál,nefrológiai vizsgálaton, szerencsére szervi elváltozásra utaló jelet nem találtak.
Normális, kiegyensúlyozott családban él a szüleivel, és két kisebb testvérével.
Költözés miatt az elmúlt két évben, két óvodát váltott, tavaly szeptemberben kezdett egy új óvodában, ahova szívesen jár, lehet, hogy ehhez nincs köze, de ezután október körül kezdődött az ismételt bevizelés.Valamint változás a délutáni alvások, amelyek az idáig szinte rendszeresek voltak, egyre gyakrabban elmaradnak,már nem igényli, estére elfárad, és éjszaka nagyon mélyen alszik, próbálkoztak éjszaka felkelteni, de ez nem hozott eredményt. Szeretnék kérni útmutatást, tanácsadást, hogy tudnánk segíteni neki.
Kedves Márta!
Amit a levelében leírt, azok szakmailag is helyénvaló észrevételek, lehetséges okok az unokája éjszakai ágybavizelésének (enurézis).
Nagyon jól tették, hogy első körben orvossal kivizsgáltatták, és miután nem találtak szervi okokat, ezután vette végig a lelki tényezőket. Ilyen kis korban nagyon nagy hatással van a gyermekre a környezet és nem csak az otthoni, hanem például az óvodai. Az, hogy többször váltottak óvodát, ez is lehet a háttérben és/vagy a kisebb testvérek növekedésével a családban a “szerepek”, viszonyulások folyton változnak, ez is lehet a háttérben. És valóban, az is lehet, hogy nagyon elfárad éjszaka és a mélyen alszik. Első körben – függetlenül attól, hogy szeret óvodába járni – az óvodai helyzet, kortársak iránt érdeklődnék. Lehet, hogy van egy problémás gyermek, aki verekedősebb vagy kiabálósabb, és az is lehet, hogy nem őt bántja, hanem másokat, de ezt az unokája látja. Vagy egy gondozó hozzáállása, ami szorongást okoz számára. 6 évesen már lehet vele beszélgetni, játszani, mesében mondja el, mi ami bántja. Sokszor ebben a korban a visszatérő játékok, amit játszik az, ami “elmeséli”, hogy mi az, ami belül bántja. Direkt módon, önmaguktól nehezen tudnak beszélni a félelmeikről a gyermekek. Ilyen szerető és megtartó családban biztos, hogy egy kis bátorítással el fogja tudni mesélni vagy játszani, ami a kis lelkét nyomja.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKapcsolatban vagyok de egyedül érzem magam próbálom a problémáimat megbeszélni a párommal de nem is tudom azt mondja megérti de nem tudja átérezni és már azt érzem nem mondhatok el neki dolgokat nem érzem hogy bármit is el tudnék neki mondani
Kedves Bernadett! Köszönjuk leveledet. Nagyon fontos lenne hogy egyeztetni tud problémádat a pároddal, mert a nyilt-őszinre kommunikáció a stabil párkapcsolat alapja. Ha titkok/ elhallgatások övezik a párkapcsolati dimanikát, az előbb-utőbb megmérgezi a kapcsolatot. Bizva és remélve hogy tudjátok rendezni,,,
Üdv: Lengyel Katalin
Szia!
Lili vagyok, 23 éves. 1 éve, hogy szakított velem a volt párom. Egy imádnivaló, segítőkész, egy nagyon vicces srácról van szó. De emellett nem tudta kimutatni az érzelmeit. Sokszor azt éreztem mellette mintha a barátjának tekintett volna. Ebből később jöttek a problémák is. Hazudott dolgokról, kiderült vagyis elmondta, hogy pornófüggőségben szenved. Ott voltam mellette és próbáltam segíteni neki, hogy ezt leküzdje, de csak hazudott arról mindig, hogy haladna előre ebben. Millió egy nőt követett, lájkolt, pornó oldalakra volt regisztrálva, előfizetve. Mellette voltam, segíteni akartam neki, hogy fokozatosan törölje az ilyen tartalmakat stb. De kevés voltam. Végül Ő szakított és ugyan azt csinálja mint ezelőtt, nőket nézeget. Én nem vagyok jól azóta sem. Nagyon szerettem/szeretem, hiányzik pedig sok fájdalmat okozott. Senkire nem tudok úgy nézni mint rá, nem jönnek belőlem érzelmek senki felé. Teljesen olyan mintha belül érzelmileg meghaltam volna. Mit tegyek? Köszönöm!
Kedves Lili!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen fájdalmas szakításon ment keresztül! A párkapcsolatért a leírtak alapján, amit az ön erejéből telt, megtett, az ő elhatározása nélkül ön nem tudott volna neki segíteni – a pornófüggőség, mint más viselkedéses függőségek, komoly mentális probléma. Egy fontos kapcsolat megszakadása tulajdonképpen egy gyászfolyamat, amiben fontos, hogy megdolgozza az önben lévő érzéseket azért, hogy fel tudja dolgozni ezt a veszteséget, így amikor készen áll rá, fog tudni nyitni érzelmileg más felé.
Amennyiben úgy érzi, hogy egyedül nem sikerül, bátran kérjen segítséget – családtól, barátoktól, akár pszichológustól! Az oldalon is kiváló szakembereket talál, akik nagyon szívesen segítenek, de tényleg fontos a társas támogatás is. Remélem, hogy mihamarabb kap segítséget ebben a nehéz helyzetben!
Üdv, Rita
Szabó RitaSokat stresszelek és sok gondolat van a fejemben. Van egy személy akit nem szeretnék elveszíteni, de egyre rosszabb köztünk a helyzet. Távolodik el tőlem nagyon. Ő az egyetlen akivel jól érzem magam. Tudom, hogy magammal kellene, hogy foglalkozzak, de nem megy. Nemtudom miket csinálhatnék és, hogy kivel beszélhetnék. Egyedül érzem magam és nemtudom hogyan lehetne jobb.
Kedves Levélíró!
Megterhelő lehet így élni a mindennapokat, és biztosan sok energiát is elvesz ez az állapot. Fontos lenne, hogy ne egyetlen ember jelenléte határozza meg a jól-létét, mert ez hosszú távon még több feszültséget szülhet. Érdemes lenne apránként olyan tevékenységeket keresni, amelyek önmagának adnak feltöltődést, függetlenül attól, hogy a másik személy jelen van-e vagy sem. Ha most úgy érzi, egyedül van, érdemes lehet átgondolni, hogy van-e valaki, akivel korábban jól tudott beszélgetni – akár egy régi barát, akár egy szakember.
Ha valaki eltávolodik, az nagyon fájdalmas, de ha minden energiájával csak ezt akarja megakadályozni, az szinte biztosan még nagyobb távolságot fog szülni. Néha az is segít, ha tudatosan egy kis teret adunk a másiknak – és közben arra is figyel, hogy stabilabbá váljon. Ha pedig nagyon menni akar, akkor el kell engedni, nem jó olyan kapcsolatban lenni senkivel, aki nem akar minket.
Ha úgy érzi nehéz ezt feldolgozni, érdemes lehet szakembert felkeresni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaVan egy ferfi az eletembe akit nagyon szeretek, o nem tudom igy erez e tegnap este nagyon jot beszelgettunk de ma mikor felhoztam hogyhogy van azt irta semlegesen mert volt egx lany aki tetszett neki de o nem viszonozta. Ezek utan nagyon bunko lett velem pedig semmit nem tettem. Meg nem talalkoztunk, 5 napja beszelgetunk viszont nekem nagyon regota tetszik. Nem tudom mi tevo legyek nem szeretnem elengedni mert nagyon szeretem, szeretnem ha o is nyitna felem es tudnank egy kapcsolatban is elni
Kedves Boglárka! Köszönöm levelét. A párkapcsolati s egyéb döntésekben nem szabad elhamarkodottan dönteni. Mindenképpen hagyjon időt magának/maguknak és bárminemű elköteleződés előtt hagyjon időt. A türelems hozzáállás mindig segiteni tu. Üdv.
Lengyel KatalinNem tudok az iskolában be illeszkedni az osztályba mindig egyedül vagyok mert csendes gyerek vagyok es nem megy néha vagyok csak egy lánnyal az osztályba de az se a legjobb, tavaly bántottak az osztályban elvették a telom aztan meg fenyegedtek ezt nehéz kiverni a fejemből meg a gyerekkoromat tesom drogozott egyben ivott es mindig szét verte a házat konyhát bántotta a csaladtagjaim mindig jöttek mentők rendörök trauma volt ez szamomra olyanokat láttam amiket nem kellett volna… Enni se tudok az iskolaban csak néha, mindig ràm jön a szomorúság és öngyilkossági gondolatok, voltam mar pszichiatrian is mert vettem be sok gyogyszert de nem lett bajom mert gyogynövényes volt de fajt a hasam, es vágdosom magam azzal meg nem tudok leállni mindig vissza jön, járok itt ahol vagyok koliba pszichologushoz de ugy gondoltam ha ide irok hatha ez is segit! Előre is köszönöm ha válaszol! 🙂
Kedves Levélíró!
Lehet, hogy segít, ha ír, de azt javaslom, azonal keressen segítséget. Nehéz dolgokon ment keresztül, és nagyon sok fájdalom van Önben és ezzel egész biztos nem tud egyedül megküzdeni. A pszichológusával konzultáljon minél hamarabb, és ha úgy érzi, egy adott pillanatban túl sok minden zúdul Önre, öngyilkos gondolatai vannak, és nincs ön mellett valaki, aki segíthet, azonal hívja a segélyvonalat: 116 123.
Erre az e-mail címre is tud írni, ahol 72 órán belül válaszolnak. nemvagyegyedul116123@gmail.com
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaValamikor nagyon szomorú vagyok es faradt de masnap mar tiszta boldog vagyok nem hinnem hogy barmi sulyos lenne lehet csak a ferdules miatt de sokszor vagyok szomoru is foleg a dühömet nem tudom kezelni, vagy sírok vagy ordibalok
Kedves Lina!
Lehet, hogy nem gondolja komolynak ezeket a hangulati ingadozásokat, de így, ilyen nagy és kiszámíthatatlan belső állapottal igen megterhelő élni, vinni a feladatokat, iskolát. Emellett a meglévő kapcsolatait is ezzel nagyon megterheli, ami viszont a stabil támogatást gyengíti. A dühkitörések, ordibálások szintén a baráti vagy családi kapcsolatokat is aláássák, valamit idegrendszeri szinten is kiboríthatják Önt (és a környezetet is).
Ezek kezelésére, kontrollálására nagyon sok technika, módszer áll rendelkezésre, amik megtanulhatóak. Pszichoterápiában ezeket a terapeuta meg tudja Önnek tanítani és akkor nem csak az indulatait, hanem az egész életét is sokkal jobban kézben, kontroll alatt tudja tartani.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜresnek érzem magam. Mintha az élet elvesztette volna az értelmét. Akárhányszor szembesülök az emberek véleményeivel, világnézeteivel, elfog a szorongás érzése. Rasszizmus és utálat, politika, érzelmek hiánya, pénzéhesség. Így látom a világot, pesszimistán és depresszíven. Ez az érzés már hónapok óta gyötör, és nem tudom figyelmen kívül hagyni. Lehet hogy csak én látom hibásan a dolgokat, vagy csak kezdek rájönni a világ működésére, mindenesetre teljesen kikészít ez az általam vélt valóság észlelése. Mintha az emberek kitépnének belőlem minden kedvességet, jószándékot, önzetlenséget. Szeretném meglátni a jót az emberekben, megbízni bennük, megváltoztatni a világ működését, az emberek nézeteit. Talán csak figyelmen kívül kellene hagynom, hiszen nem tudok rajta változtatni, de a vágy a változtatásra nem fog elmúlni sohasem. Szeretném végre megbeszélni ezt valakivel, aki nyitott az új dolgok megvitatására, vagy hasonló hitrendszerrel rendelkezik.
Kedves Evelin! sajnálattal olvasom leveledet, a depressziv hanguatodat- ahogy te nevezted- kezelni szükséges. Merj segitséget kérni (szüleidtől, iskolapszicholológustól), és szeretnélek arra biztatni, amit te is leirtál, hogy átbeszéld mindezt valakivel. A szüleid megkeresése után fogalhatnak szakembereink közül, várunk szeretettel a honlapunon található kollégáin közül te is választhatsz…
Üdvözlet:
Lengyel KatalinNem szeretnék iskolába menni, itthon szeretném magántanulóként folytatni a tanulmányaim legalább ebben az évben. Anyukám ezt nem nagyon szeretné, mert azt mondta hogy ilyen korban gyerekek közt a helyem.
Viszont én amikor bemegyek a suliba elkap a szorongás, stresszelek, néha a sírás kap el. Már suli előtt 1 nappal már sírok hogy miért kell bemennem. Nem szeretnék bejárni a suliba. Mondtam anyukámnak hogy bemennék minden témazárókra hogy lássa hogy fejlődöm.
Nem szeretnék iskolába menni ebben a tanévben.
Kedves Lotti! Koszönjul leveledet: A magántanulói státusz engedélye/elutasitása mindig hosszabb folyamatot igénylő story. Jvaslatom szerint a helyi Iskloapszichológusnál (ha van) jelezzétek, menjetek együtt édesanyáddal az intézménybe, és/vagy a körzeti Nevelési tanácsadóban is érdeklődjetek. Nagyon fontos hogy szakemberrel egyeztessetek!
Üdvözlettel: lengyel katalin
Lengyel Katalin
