Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Egy barátom meghalt egy éve balesetben . Azóta hullámszerűen törnek elő belőlem az emlékek a legrosszabb pillanatokban. Hirtelen úgy érzem hogy azonnal el kell mennem a helyszínről és utána sírok és teljesen összetörtnek érzem magam . Már egy ideje tart ez de nem tudok vele mit kezdeni. Sokszor elönt egy félelemérzet de nem tudom az okát . Egyre kevesebbet tudok emberek között lenni valahogy mikor boldog lehetnék egy menekülési kényszer fog el . Segítséget nem merek kérni nem akarom hogy bárki miattam aggódjon . Mindig én törődök másokkal az én problémáimról senki sem tud de nem is akarom hogy a szeretteim tudjanak róla . Esetleg tudna nekem segíteni hogy mit tegyek? Egyedül meg lehet ezt oldani? Nem értem mi történik velem , nem tudom mit csinálhatnék hogy jobb legyen.
Kedves Ilus!
Mivel 1 éve halt meg a barátja, így elhúzódó gyászfolyamatról beszélünk, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel egyedül nehezen tud ebből kikerülni és újra örömtelien élni az életét.
Amikor hirtelen veszítünk el egy hozzánk közelálló személyt, akkor valahogy a halál is bejön az életbe – azaz az élet árnyékában folyamatosan ott van a félelem, a veszély, hogy bármikor meghalhat szeretett személy vagy önmaga. 17 évesen a halállal farkasszemet nézni ilyen formában, nagyon nehéz. A kiszolgáltatottság, tehetetlenség, kontrollvesztett érzések szorongáshoz, félelemhez vezetnek. A másik, amiről ír, hogy örülni is sokszor nem merünk, belefeledkezve, élvezve az életet – hiszen bármikor beüthet a baj, a halálos baj.
Ennek feldolgozása, az életbe való visszatalálás, az élet élvezése félelem és bűntudat nélkül – ezek mind lehetnek terápiás célok.
A levele alapján felmerült, hogy lehet a hirtelen átélt veszteség következményeként PTSD (poszttraumás stressz zavar), amire nagyon hatékony terápiás módszer van. De ennek megállapítása, hogy valóban PTSD jelen van, ehhez mindenképp szükséges egy interjú és felmérés.
Buzdítanánk, hogy keressen fel egy szakembert aki ezekben segítené Önt.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok!
Okt.4-èn vesztettem el szeretett kiskutyámat 12 èv után.a fájdalmas döntèst nekem kellett meghoznom.ugyèrzem ennek a súlya ès egyik legjobb barátom elvesztèse lassan agyonnyom.
Nekem ő nem csupán egy kutya volt ,hanem egy akkumulátor..akitől èn mindig csak bèkessèget,megnyugvást,ès feltètelnèlküli szeretetet kaptam.
12èvig bármi törtènt(èdesapám halála,párkapcsolati nehèzsègek,munkahelyi gondok vagy gyereknevelèsi bökkenők)ő sose itèlkezett,sose bántott mindig csak szeretett ès ott volt.
Most viszont nincs.
Sőt mi több az èn döntèsem vègett nincs.
Ezzel nemtudok megbèkèlni.
Egy “takaró”alá kerültem ami kiszîvja minden erőmet.
Nem tölt már fel semmi,elfordultam a hobbimtol a barátaimtól,sőt mèg a családommal is alig kommunikálok.
Egyszerűen nem èrdekel semmi,mert tudom,hogy jövőbeli èletemet îgy kell majd leèlnem.
De èn ezt nem akarom.
Kèrem segîtsen nekem..
Vège lesz ennek valaha?
Lekerül ez a “lepel”rólam..ami kiszîvja minden energiámat?
Köszönöm szépen!
Kedves Éva!
Egész biztos vagyok benne, hogy komoly okok voltak amögött, hogy ezt a döntést meghozta! Ön nem akarta, hogy a kiskutyája meghaljon – valószínű, hogy a helyzet vagy a kutyája betegsége vagy bármi egyéb ami miatt ezt a döntést meg KELLETT hoznia (nem meg akarta hozni!!!). Ilyen esetekben önmagát hibáztatni és a külső körülményeket figyelmen kívül hagyni, nem igazságos dolog.
A kiskutyájától kapott feltétel nélküli szeretetet elveszteni – nagy fájdalom. Akinek volt már az életében ilyen társ, az nagyon együtt tud Önnel érezni. Ez ugyanolyan gyász, és fajdalom, üresség érzés, mint egy ember elvesztése. És ugyanúgy egy folyamat ebből a kijövetel, ennek feldolgozása. A feldolgozás nem azt jelenti, hogy elfelejti, sem azt, hogy nem lesz űr, hiány Önben, hanem hogy tud élni ezzel együtt, nem ez határozza meg az érzéseit, életét. Október 4. óta még nagyon kevés idő telt el. Adjon időt Önmagának. Bármi, ami segít az elfogadásban, a fájdalom enyhítésében, azt tegye meg (beszélni róla, fényképet nézni stb.). Keressen olyan személyt, aki megérti Önt, elfogadja a fájdalmát és támogatja.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm volt egy kapcsolatom vége lett egy hónapja ki derült róla nárcisztikus… amiért segítséget szeretnék kérni az az lenne hogy mikor fog békén hagyni nem zaklatni most profil képen írogatja fel internetre a szöveget úgy üzen nekem mert már mindenhonnan tiltottam félek tőle nyilvánosan megalázott többször is torkig vagyok vele de feljelenteni nem tudom mivel tagad mindent ahogy szokta. Egyetlen egy konkrét üzenet volt tőle de ezekkel hiába is mennék el a rendőrségre zaklatás becsület sértés miatt nem hiszem hogy sokra mennék vele. Kérem segítsen nekem hogy lehet ennek véget vetni mi lenne a helyes megoldása mit csináljak hogy békén hagyjon véglegesen köszönöm válaszát
Kedves Rencs!
Tényleg nehéz dolga van, ha egy nárcisztikus személlyel szeretné a kapcsolatot lezárni és végleg megszakítani vele a kapcsolatot. Főleg akkor a legnehezebb ez, ha elrendezetlen sérelmek vannak a háttérben, amit a nárcisztikus nem akar és nem fog tudni megbocsátani.
A témakörben több cikket is írtak kollégáim, amit ha elolvas, megtudhatja, hogyan tud tőle távolságot tartani és megfelelően kommunikálni.
Ezeket a cikkeket ajánlom elolvasásra:
Kovács Gábor
Kedves doktornő
Nekem kislànyommal kapcsolatban lenne kèrdèsem.
Kislànyomnak Sni kòdja van, megkèsett beszèdfejlődèa miatt. 2,5 eves kora òta fejlesztèst kap.
Jelenleg 6 èves. Adhdra is vizsgàljàk .
A kèrdèsem az lenne,hogy hogyan lehetsèges az, mi lehet az oka annak,hogy sokkal jobban pörög ha velem van, mintha màssal? Az òvònők azt mondtàk,hogy teljesen nyugodt, csinàlja a dolgàt, szòt fogad az òvòdàban. Az òvodai fejlesztő gyògypedagògus is dìcsèri őt. Apuka is azt mondja,hogy ő sem tapasztalja ezt a pörgèst.
Èn bàrhova viszem mindìg ezt a pörgèst làtom. ( ugràl, futkos, ahova felmèrèsre viszem ott alìg tudjàk emiatt felmèrni- csinàl valamennyi feladatot..ezutàn felugrik,hogy egy kedvelt jàtèkkal jatszon..unszolàsra ül csak vissza a helyère..amit egy idő utàn szintèn felbeszakìt)
Lehetsèges,hogy nem adhd, hanem èn vàltom ki belőle ezt a reakciòt ?
Köszönöm a vàlaszt
Kovàcs-Marosan Kitti
Kedves Kitti! Először is gratulálok, nagyon alaposan körbejárja, figyeli és nyomon követi kislánya állapotát! Levele alapján azt látom, hogy nagyon jó kezekben van gyermeke, és a szaemberek is teljes szakértelemmel vizsgálják őt. Megértem nehézségét és aggodalmát, de szeretném megnyugtatni, hogy teljesen természetes működésmód az, ha gyermekünk nekünk szülőknek “produkálja” magát. Nem beszélve arról, hogy az eltérő életterek (óvoda-otthon) más-más reakciót, visdelkedési módot váltanak ki a gyermekből. Szóval ne aggódjon, nem biztos, hogy ön váltja ki, amit majd a további vizsgálatok is kideritenek. Üdvözlettel:
Lengyel Katalin2018-ban ismertem meg Máriót,nagyon szerettük egymást szinte olvastunk egymás gondolataiba.Családja végett csak 3 hónapig voltunk együtt. Utoljára 2020. November 10-én találkoztam vele teljesen véletlenül és beszéltem vele. Azóta nem láttam és nem is beszéltünk, de még mindig nagyon hiányzik és szerelmes vagyok belé. Ha csak rá gondolok a fülemben hallom a hangját. Próbáltam ismerkedni de mindenkiben őt keresem tudom hogy senkit nem tudnék(tudok) úgy szeretni mint ahogy őt szerettem. Mit tegyek hogy ne hiányozzon ennyire? Neki nincs Facebook-ja, a telefonszámát sem tudom hogy megkeressem.
- Kedves Réka! Köszönjük levelét és őszinteségét. Nehéz lehet önnek jelenleg is, ha ennyire “visszaköszön” és felbukkan barátja emléke. Sajnos kevés információt küldött a kapcsolatukról, igy- információ hiányában- nehéz bármit is mondani. Javaslom, ha a mindennapjait ennyire keseriti az emlékezés, kérje szakembereink segítségét. Oldalunkon számos kolléga közul választhat, állunk szives rendelkezésre.
ÜdvÖzletteL
Lengyel KatalinTisztelettel!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy férjemmel összevesztünk. 17 éve vagyunk együtt és múlt héten nagyon megbántottam az ő elmondása szerint nem tud megbocsájtani , idézem:” azt vágtam a fejéhez ha nem kellek válljunk el!”Azóta bocsánatot kértem és őszintén mondom hogy minden szavam megbántam.Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni!!
De ő nagyon haragszik és dühös rám. Szive szerint elmenne otthonról annyira fáj neki.Beszélgettünk , hogy rendbe szeretném hozni és hogy bocsásson meg, de rideg velem nem ér hozzám.Ha bújok hozzá és mondom hogy szeretem , szerelmeskedünk és mondja hogy szeret, másnap megint rideg míg nem közelítek hozzá.Mindennap elmondom hogy szeretem ő meg csak annyit hogy haragszik és dühös!
Van esélyem rendbehozni?
A
Kedves Levéliró, kedves A. Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Ha bántó kommunikációval élünk egy párkacsolatban, akkor is van lehetőségünk enyhiteni/ helyrehozni a másik sérelmét, felháborodását, dühét és ridegségét. Idő szükséges hozzá, de természetsen nincs “recept” vagy “garancia” minderre. Fontos lenne tudni, hogy párja milyen érzelmeket mutat és hogyan küzd meg ezekkel jelenleg és a jövőben is….. Ha nem oldodna fel/ meg a helyzetük, keressen bátran minket, várjuk szeretettel.
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Azzal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, hogy a férjemmel 6 éve vagyunk házasok de már 10 éve élünk párkapcsolatban van már 2 gyermekünk.
2 éve élünk saját házba eddig az anyósoméknál éltünk ott kezdődtek a bajok, eleinte anyósommal jók ki jöttünk egymással amig kb 12 órákat dolgoztam és alig találkoztunk.
Aztán ahogy terhes lettem az első gyermekkel ott jöttek a mindenbe belekötök stb.. emiatt a férjem és köztem elkedztek viták lenni.
a legnagyobb gond onnan jött, hogy ténylegesen megvettük a mostani házunkat teljesen megromlott a kapcsolat a férjem és köztem, már az életünk is teljesen megváltozott kiábrándultam, hogy nem képes észrevenni, hogy mi kéne a fontosabb legyen számára(hiába a sok vita, megbeszélés)
úgy érzem ő neki mindig az édesanyja lesz a fontosabb nem mi, így viszont a gyerekek sínylenék meg ezt az egészet amit nem szeretnék, semmiképp a válás nem opció, de nem is vagyok boldog a mostani helyzetbe.
Esetleg van valamilyen tanácsa számomra?
köszönöm előre
Kedves Anonim Levéliró! Nagyon nehéz lehet önnek, megértem elkeseredését. Az Anya- Fia kapcsolat- ha ilyen szimbiotikus és szoros- az tud patológiás, káros lenni a párkapcsolatra. Sajnos- ha az anyósa akadályozta/ akadályozza férje leválását, az nem segiti elő a harmónikus házasságot! Ha beszélt a párjával- és hiába tette eddig- azt tanácsolom- újra és újra tegye meg, mert a nyilt és őszinte kommunikációnál nincs célravezetőbb. Ha nem történne változás- hiába nyilvánitja ön ki hogy mennyire feszÍti ez a helyzet- javaslom hogy kérje szakember segitségét, állunk szives rendelkezésére.
Lengyel KatalinTisztelt pszichológus.
Én nem magamnak hanem édesanyámnak szeretnék segítséget kérni.Ő lassan 62 éves…2 gyönyörű unokája van…Anya tünetei a következők: szorongás ha valamelyik gyerekkel kettesben kell lennie,a faluból ahol élnek nem megy ki,feszült,ingerlékeny,és már öngyilkossági gondolatai is vannak.Sajnos orvoshoz nem hajlandó menni,én pedig szeretnék neki segíteni.
Nagyon szépen kérem,adjon tanácsot,hogy hogyan lehetne kibillenteni ebből az állapotból?Az otthoni feladatait ellátja,teljes tudattal rendelkezik.Ami előidézhette ezt az állapotot a nyugdíjba vonulása,és az anyja viselkedése,aki mindig csak kihasználta,S ezáltal iszonyatos megfelelési kényszere is lett.Ha jó az idő, eljár sétálni 6-7km-eket gyalogol a határban.Akkor jobban is érzi magát.De amint ez elmarad,visszazuhan,és ingerlékennyé válik,és depresszív gondolatokon kezd el gondolkodni.
Segítségét előre is köszönöm
Üdvözlettel:Domokos Szilvia
Kedves Szilvia!
Köszönöm, hogy megosztotta édesanyja történetét, és nagyon jó, hogy ilyen figyelemmel és gondoskodással fordul felé. Édesanyja állapota, ahogyan Ön is érzi, valószínűleg több tényező összjátéka, például a nyugdíjba vonulás és az életében eddig szerzett negatív élmények (mint a megfelelési kényszer az édesanyjával kapcsolatban). Ezek az élethelyzetek gyakran okozhatnak szorongást, visszahúzódást és depresszív állapotot, különösen akkor, ha az érintett személy nem talál új célt vagy struktúrát az életében a nyugdíjazás után. Nyugdíj után nagyon gyakori a depresszió, céltalanság. Ha pedig nincs rendben, nagyon nehéz másokra figyelni, még akkor is, ha gyönyörű unokák veszik körül.
Ön nagyon fontos dolgot említ: édesanyja jobban érzi magát, amikor aktívan sétál, mozog, ami azt jelzi, hogy a fizikai aktivitás pozitív hatással van a hangulatára. Ezért érdemes lenne ezt rendszeressé tenni, és talán közös programokkal is bővíteni, például Ön vagy más családtag kísérhetné el, hogy ne csak egyedül legyen, hanem társas támogatást is kapjon.
Érdemes lenne megpróbálni óvatosan, apró lépésekkel bevezetni új szokásokat, amelyek kitágítják a komfortzónáját. Például azzal kezdeni, hogy együtt mennek el egy kicsit távolabb a falutól, vagy új emberekkel találkoznak biztonságos, megszokott környezetben. Fontos, hogy édesanyja ne érezzen nyomást vagy kényszert.
Bár említette, hogy édesanyja jelenleg nem hajlandó orvoshoz fordulni, érdemes lenne megpróbálni olyan csoportokat vagy közösségeket keresni, ahol hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozhat, akár online formában is. Sokszor a kortárs támogatás segíthet oldani a szorongást és izolációt. De érdemes lehet pszichológiai tanácsadást vagy online terápiát kipróbálni.
Az Ön támogatása és jelenléte hatalmas segítség lehet számára. Beszéljen vele gyakran, hallgassa meg, és legyen ott, amikor szüksége van rá. Néha a legfontosabb az, hogy valaki tudja: nincsen egyedül, és van, aki segít neki a nehéz időszakokban.
Érdemes lenne megfontolni olyan tevékenységek bevezetését, amelyek célokat adnak neki – akár apró feladatok, mint egy új hobbi, kertészkedés, vagy akár egy újabb hosszú séta szervezése a családdal. A lényeg, hogy legyen egy struktúra.
Nagyon fontos, hogy édesanyja problémáját ne próbálja egyedül megoldani. Ha úgy látja, hogy állapota romlik, és továbbra is elutasítja a segítséget, mindenképp szükséges lehet, hogy szakmai segítséget kérjen, akár egy háziorvos vagy pszichológus bevonásával.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaKedves Pszichológus!
Többedik gyermekem 4 éves, megkésett a mozgás és a beszédfejlődése, ez kivizsgálás alatt áll. Mindig is egy tündérbaba volt a lassú fejlődése mellett, jószívű, szófogadó is. Az utóbbi pár hónapban viszont megváltozott, a szobatisztaságra szoktatással és a cumi elvételével (nyálfolyás miatt muszáj volt), illetve nagyobb önállóság elvárása miatt egyre fokozódó dührohamok jellemzik.Fektetésnél, öltöztetésnél sokszor rugdosódik, dühöng, esetleg meg is üt. Van, hogy szinte egész nap nyűglődik, üvölt. Nagyon nehezen viselem, rendszeresen sírdogálok emiatt, ha meg veszekszem vele, akkor meg azért. Nem tudom, hogy hogy kezeljem ezeket a dühöngéseket, csapkodást. Nagyon bánt, hogy a tündéri kislányom ilyen durván bánik velem (ütni leginkább engem szokott), esetenként a 15 hónapos kistesójával is, pedig én mindig is igyekeztem szépen, türelmesen viselkedni vele. Mit tudok tenni, hogy érzelmileg ne legyek ennyire padlón ettől? Ebben kérném segítségét, tanácsát. Köszönöm.
Kedves Erika!
Nehéz helyzetben van, ugyanakkor soraiból az is kiderül, hogy elfogadja azt, hogy a kislánya valamiért nehézségekkel küzd. Az elfogadás a legnehezebb és a legfontosabb ebben a helyzetben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem keletkezik Önben düh vagy elkeseredettség, vagy épp tehetetlenség egy-egy nehéz napon. A saját érzéseivel és megéléseivel kapcsolatban is legyen elfogadó. Érthető, ha csalódott, ha szomorú, ha dühös.Ha tudatosítja az adott helyzetben, hogy pontosan mit érez, és mi váltotta ki Önben azt az érzést, már nagyot lépett abba az irányba, hogy megküzdjön a helyzettel.
Feltételezem, a mindennapokat az is nehezítheti, hogy valószínűleg sokszor magában keresi a hibát. Próbáljon meg nem arra összpontosítani egy nehéz helyzetben, hogy az miért alakult ki, mi az oka, hanem arra, hogy mit tud tenni hogy a nehézségből a lehető legjobbat hozza ki. És legyen tisztában azzal, hogy nem létezik minden helyzetben tökéletes megoldás.
Nagyon fontos, hogy legyen lehetősége töltődni. Két pici gyerekkel nem könnyű foglalkozni, pláne, ha egyéb problémák is hozzáadódnak a helyzethez. Szánjon időt saját magára napi rendszerességgel. Ha van elérhető segítség, éljen vele, ha nincs, akkor a két kicsi mellett igyekezzen szusszanásnyi időket adni magának a töltődésre (pl. egy csésze tea erejéig).
Kitartást Önnek, remélem mihamarabb válaszokat kap a kislánya nehézségeit illetően.
Üdvözlettel;
Györe RitaJó napot! Tanácsot szeretnék kérni, hogy minek mi az oka, vagy hogy ebből hogy tudok kiszakadni. Már három éve csak itthon fekszem céltalanul. Volt pár alkalom hogy kikeltem az ágyból, de akkor is csak az ital és a drogok miatt. A volt barátaim vittek bele és ez függőséghez vezetett. Magamtól sikerült letenni, már lassan 2 hónapja tiszta vagyok. De az állandó fekvéssel nem tudok mit csinálni. Az életemmel sem tudok mit kezdeni. Haszontalannak érzem magam. A sulit otthagytam 15 évesen, mert szekáltak. Azóta nem kerestem másik iskolát, félek hogy ugyanúgy bántani fognak. Sokszor vannak akaratlanul öngyilkos gondolataim. Pár éve rendszeresen karcoltam a bőröm gondolván “Ezzel levezethetem a fájdalmaimat.„ Nagyon sokszor volt pánikrohamom is amik sokszor ájuláshoz vezettek. A szüleim elváltak. Apukám a tinédzser korra fogja meg a lustaságra mindezt, de lassan 19 éves vagyok és szeretnék valamit kezdeni az életemmel de nem tudom hogy hogy, s mint. Köszönöm válaszukat előre is!
Kedves Levélíró!
Nagyon köszönöm, hogy megosztotta a nehézségeit. Amit már most elért – például hogy tiszta maradt az alkohol- és droghasználattól – az egy rendkívül erős alap. Ez azt mutatja, hogy tud változtatni, még akkor is, ha jelenleg céltalannak érzi magát.
Gyakran előfordul, hogy a múltbeli traumák és fájdalmak olyan mértékben befolyásolják az önértékelést és a jövőbe vetett hitet, hogy nehéz a következő lépést meglátni és egyet értek Önnel, ez nem lustaság.
Említette a pánikrohamot és az öngyilkos gondolatokat. Ezek az érzések nagyon komolyak, és fontos, hogy segítséget kapjon egy szakembertől. Egy terápiás folyamat segíthet abban, hogy ne csak a fájdalmait vezesse le, hanem hogy az életét új irányba terelje, illetve segíthet a múltbeli bántalmazás feldolgozásában is, amely jelenleg blokkolhatja a továbblépést.
Ha úgy érzi azonnali ingyenes segítségre van szüksége, ezen az oldalon talál további elérhetőségeket: https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/lelkisegely-szolgalatok.html#lelkiseglyszolglatok_magyarorszgon
Írok néhány ötletet, esetleg próbálja ki valamelyiket, bízom benne segít. Fontos lenne, hogy kimozduljon.
Apró lépések bevezetése a napi rutinba: Érdemes lenne új, kis célokat kitűzni, amelyek segíthetnek fokozatosan visszatérni az aktív életbe. Például kezdje el naponta 10 percet sétálni, vagy írjon egy listát a legapróbb tevékenységekről, amiket élvezhetne. Nem kell, hogy nagy dolgok legyenek; ezek a kis lépések segítenek a napi rutin kialakításában.
Kapcsolódás emberekkel: Érdemes lenne olyan közösségeket keresni, ahol megértést és támogatást találhat. Például önsegítő csoportok vagy online fórumok, ahol hasonló helyzetben lévő emberek osztják meg tapasztalataikat.
Újrakezdés lehetősége: Érdemes megfontolni, hogy valamilyen formában – akár egy online kurzus vagy tanfolyam – újra elkezdjen tanulni vagy új készségeket fejleszteni. Ez segíthet abban, hogy önbizalmát visszanyerje, és új lehetőségeket találjon az életében.
Bízom benne talál olyan tevékenységet, ami segít abban, hogy jobban legyen, és értelmet, célt, motivációt találjon.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni a kislányommal kapcsolatban. 7 éves volt a héten,és sajnos nem akarja lerakni a cumit. Már nagyon sok mindent mondtunk neki a férjemmel,de semmi haszna. Mindig kitűz egy időpontot,hogy akkor leteszi de persze nem történik meg. Most a 7 éves szülinapja volt,de ahogy eljött a nap pánikol,sír,hogy ő nem bírja letenni.
Én már teljesen kétségbe vagyok esve,a foga már nagyon előre áll. Mikor mondjuk neki,akkor sír,hogy nem akar ilyen fogat de a cumit sem tudja lerakni.
Szégyelli mások előtt már kb másfél éve,de ennyi. Erőszakkal nem szeretném elvenni,de ahogy most áll a dolog szerintem soha nem teszi le.
Van ahol azt olvastam ez már nem normális gyerek pszichológus kellene,de semmi gond nincs a kislányommal. Kiegyensúlyozott,szeret iskolába járni,semmi baj nincs vele sem itthon. Értelmes,okos gyerek de a cumit nem akarja megérteni,vagyis szerintem tudja ő nagyon jól de semmi kitartása ebben a dologban.
Ön szerint mi lenne a megoldás?
Köszönöm.
Kedves Diána!
Mivel ez egy olyan probléma ami régóta fennál, és szégyenérzet is kapcsolódik hozzá, fontos, hogy ne erőszakkal, erőltetéssel közelítsenek hozzá. A kislánya számára ez valószínűleg egy nagyon aggasztó és nehezen megközelíthető téma. Próbálja kifejezni a kislánya felé, hogy mennyire megérti, hogy ez milyen terhes és nehéz helyzet neki. Emellett próbálja a gyermekét partnernek tekinteni a leszokásért folyó harcban. Mivel nagy szorongás kapcsolódik a témához, ez a probléma valószínűlegh már hatalmasra nőtt a gyermekben, és valószínűleg azt gondolja hogy ő ezzel sosem fog tudni megküzdeni .Ezért érdemes az előtt álló harcot feladatot lekicsinyíteni, befogadható, legyőzhető nagyságúvá tenni. Ezt megteheti pl. úgy ha először megbeszélik, hogy csak egy rövid időtartamra (pl. 3 nap) hagyja el a cumit. Ha ez nem megy, legyen rövidebb a megbeszélt időtartam. A lényeg, hogy legyen egy kijelölt időszak, ami betartható a számára, és aminek során sikerélménye van, tehát kibírja cum nélkül. Ha ez megy, akkor fokozatosan lehet emelni az időt, de mindig csak megbeszélés és egyetéréts után. Fontos, hogy ő is akarjon változtatni, és higgyen abban, hogy ez sikerülhet.
Üdvözlettel;
Györe RitaÜdvözlöm!
Adott egy 2 éve fent álló ismeretség. Hol beszélünk, hol nem. Ezek interneten történnek. Minden beszélgetésünk flörtbe végződik és, hogy ő kihátrál. Személyesen is találkoztunk már egyszer. Többször elmondta, hogy ha ismét találkozunk akkor le kell üljünk megbeszélni ezt az egészet. De nem mer találkozni, és sajátos véleménye van a nőkről. Őt mindenki kihasználja, megcsalja, senki nem menne hozzá ki külföldre. Ha megszakitjuk a beszélgetést, akkor hónapokig nem beszélünk és egyszer csak újra. De mindig flört a vége. Legutóbb már megmondtam neki, hogy hajlandó vagyok közelebb költözni, de előtte ezt személyesen beszéljük meg. Nem reagált rá. Hónapokig nem beszéltünk utána. Most ismét beszélünk és kezd az egész megint abba az irányba menni . Közben a távolság köztünk csökkent. Nem tudom mivel tudnék segíteni neki, mert úgy érzem, hogy korábbi sérelmek miatt fél, önbizalom hiányos. Viszont fontos lehetek neki, ha ez a körforgás állandó.
Kedves Zoé!
A leveléből nem derült ki, hogy az internetes kapcsolatával milyen kérdés vetődik fel önben, hogy miben kér segítséget? Én azt olvasom ki a leveléből, hogy tanácstalannak érzi magát, mitévő legyen ezzel a férfival kapcsolatban. Tanácstalan, mert talán szeretné tudni, mit tehetne azért, hogy ez a kapcsolat még szorosabb legyen? Maga hogy definiálná ezt a kapcsolatot? Mit szeretne ezzel a férfival? Mivel lenne elégedett? Merre terelné ezt a kapcsolatot? Fontosnak tartom, hogy megvizsgálja a saját érzéseit, vágyait ezzel a férfival kapcsolatban és ezt meg is tudják beszélni az egyik alkalommal.
Remélem sikerül dűlőre jutnia, hogy mik a tervei ezzel a kapcsolattal!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm
Van egy ismerősöm akinek van egy 6 éves kislánya aki sokszor nagyon kezelhetetlen. Dühöng, hisztizik és néha meg is üti az édesanyját.Az oviban is panasz van rá az erőszakos viselkedése miatt. Az hozzátartozik a történethez hogy a kislány hétköznap a nagymamájánál lakik mert a szülők nem tudják megoldani hétköznap az ovodába vitelt és elhozást. Ezért csak hétvégén van velük.A nagymamája pedig bár nagyon szereti de sokször enged a kislány szeszélyeinek hogy ne hisztizzen sokat. Esetleg ennek lehet köze a viselkedéséáhez? Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Gyula! Köszönjük levelét és érdeklődését. Nem lehet könnyű, ha a környezetében lévő gyermeknevelési nehézség igy megérinti. Az ön által emlitett korcsoportra jellemző az indulatkezelési nehézség, s természetesen az is közrejátszhat ebben, hogy a származási család helyett az előző generáció (nagyszülő) gondozza a gyermeket. Az engedékenység erre még ráerősithet, s előfordulhat, hogy mindez egy hibás magatartásformát generál a kislánynál Javaslom- ha nem enyhül a helyzet, ajánlja oldalunkon található kollégáink valamelyikét, állunk szives rendelkezésére.
Üdv,
Lengyel KatalinJó nalot!14 éves lány vagyok. 3 éve elváltak a szüleim, akkor azt mondtam mindenkinek hogy “semmi bajom” és annyit mondtam hogy én is elhittem…
De nemrég rájöttem hogy nagyon nem vagyok jól néha rámjön a szomorúság és elkezdek sírni. Nem tudok magammal mit csinálni nagyon szomorú tudok lenni akár napokig… félek hogy bántani fogom magam, eddig még csak a bőrömet tépkedtem és mást nem csináltam, nem is akarok de félek hogy megteszem.
Kedves Eszti! nagyön -nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! A szüleink válása az egy krizis- helyzet, amely mindenkit megérint. Sajnos nem lehet érzelemmentesen és feszültségmentesen válni. Ha nem vagy jól (bőrtépés) és az önbántalmazó gondolataid súlyosbodnának, javaslom, hogy mindenképpen kérj segitséget, értesitsd szüleidet és keressetek fel egy szakembert! Mi is állunk rendelkezésedre, az oldalunkon számos kolléga közül választhatsz,,,, Akár engem is kereshetsz, üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Az én problémám az lenne. Ha a párom dühös, de nem rám miért van rám hatással? Egyszerre érzek félelmet, szorongást. Van, hogy éreztet velem dolgokat szó szerint. Vannak jelek amiktől befeszülök. Van, hogy akire dühös akkor ugy érzem mindekire az. Mert annyira kivetiti. Valahol érzem, hogy félnem kell tőlle mert nagyon agresszív. Van, hogy neki esik dolgoknak és szétveri. Sokat panaszkodik, de engem nem hallgat meg soha.
Kedves Andrea!
A jogrendszer szerint az is erőszaknak, másik személlyel szembeni bántalmazásnak minősül, ha az illető verbálisan (azaz szavakkal, kiabálva vagy sértő, bántó, megalázó szavakat használva) erőszakos vagy az is, ha mellette, a környezetében csapkod, tör össze dolgokat (azaz nem a másik személyt veri meg, hanem tárgyakon tölti ki a haragját). Tehát az Ön megélése, érzése, hogy ilyenkor fél, teljesen jogos.
Sokkal kevesebb feszültséget is már empatikusabb személy megérez a másiknál, különösen ha együtt él vele.
Mivel nemigazán hallgat Önre, valószínű, hogy nem nagyon tudják békés módon megbeszélni a dolgokat, azt, hogy Önt a párja viselkedése hogyan érinti – így kevés lehetőség marad a kapcsolat rendezésére, változtatására. A kérdés ezért inkább az, hogy Ön mit tehet a saját érdekében? Ön mit tud változtatni, hogy elviselhetőbb legyen a párja viselkedése, kevesebb félelmet, szorongást éljen át? Milyen biztonsági lehetőségei vannak, amivel csökkenteni tudja a félelmét? Ne abban gondolkodjon, hogy a párja miben, hogyan tudna változni, változtatni, hanem hogy Önnek milyen lehetőségei, védelmi rendszerei vannak?
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
