Tisztelt Hölgyem/Uram!
A barátnőmmel kb 6 hónapja vagyunk együtt. A kapcsolatunk elején minden jól ment, minden “rozsaszin felhoben uszott”. Viszont egy ido utan azt kezdtem el erezni, hogy már nem tud annyira ertekelni, mint a kapcsolatunk elején, és ez nagyon is hianyzik nekem. A törődés hiánya, a szeretet kimutatasa akar szemelyesen egy kis odabujassal a masikhoz, egy kedves szó, becezes vagy akar interneten mikor beszelunk. Nem erzem már azt hogy ugy kezelne mint a legelejen. Úgy érzem hogy szeretetben többet adok neki, mint amit én kapok tőle. Hiába vagyok vele aranyos kedves, ha viszonzasbol annak a 30%at kapom vissza. Utana nagyon le tud hangolni ez az egesz. Kimutatom hogy torodom vele, de egy ido utan mar annyira rosszul esik ha nem ugy reagál rá.. (De ne ertse felre, nem azt varom el hogy allando cukiskodas legyen)
Nyilvan mindenkinek lehet rossz napja, igy voltam ezzel en is. De 4 nap utan nem lehet erre hivatkozni mindig.. És ez visszatero “problema”. Folyton azt érzem hogy szeretetben (fiú létemre) többet mutatok mint Ő lány létére. Borzasztoan hianyzik nekem az, hogy én is érezzem azt hogy fontos vagyok a számára, hogy szeretve vagyok es hogy nem akar elvesziteni. Többször is megfordult a fejemben a szakítás lehetősége ezen okok miatt, de nem tudom rá szánni magam mert még ezek ellenere is legbelul szeretem őt. Biztos hogy Ő is szeret, csak néha nem ugy jönnek le a dolgok. Egyebkent szeptember elejen szakitottunk mert ő elhanyagolt a bnoje miatt, folyton vele volt engem pedig szinte semmibe vett mint talalkozas szempontjabol (elobb tervezett vele mint velem), mint beszélgetés szempontjabol interneten (szinten ugyanaz a problema: nem ugy irt, egyszavas valaszok, nem nagyon ereztem hogy szeretve vagyok.) Szemelyesen talalkoztunk utoljara hogy lezarjuk, de elotte nap irta hogy szeretne valamit elmondani, hatha fog erdekelni engem, de lehet h nem. Nyilvan meghallgattam, mert nem vagyok bunko. Azt mondta hogy szombat reggelre sírva ebredt fel, megalmodta a hetfoi talalkozast, visszahozta nekem a kepet magamrol, en elvettem tole es ott hagytam o pedig sirva konyorgott hogy ne hagyjam el (ezt almodta).
Teljesen maskeppen viselkedett akkor, normalisabb volt es kert egy uj eselyt. Utana talalkozgattunk majd kozos mozi utan a buszon hazafele odabujt hozzám es megcsokolt en pedig nem birtam ki hogy ne viszonozzam, mert legbelul szerettem, es lattam hogy megbanta azt hogy elhanyagolt es, hogy igy viselkedett velem. Igy jottunk ossze ujra, es most nem hanyagol el a bnoje miatt, de viszont ahogy ir neha messengeren (nem nagyon viszonozza a kedveskedest stb), vagy neha ha egyutt vagyunk nem mutatja ugy ki hogy szeret (kis kedveskedes, egy jo szo, odabujas) Ezekbol is vannak a kisebb nagyobb vitaink, és sokszor érzem azt hogy ő vita helyzetben nem akar engedni, pedig mennyivel jobb lenne egy vita utan ha normalidan megvannak beszelve a dolgok, utana kimondani hogy pl : ne haragudj kicsim az előbbiert, szeretlek vagy valami..
Ezek nekem borzasztoan tudnak hianyozni, teljesen azt érzem hogy nem értékeli azt, hogy itt vagyok neki.. 🙁 nem tudom mitévő legyek, egy kis útmutatást szeretnék kérni.

Tisztelt Cintia!
Tegnap kérdeztem öntől. Én vagyok a távkapcsolatban élő. Nem igazán értem a válaszát. Legyen szíves bővebben kifejteni. Arra utal, hogy egy rossz minta alapján választok? Mert amikor azt írtam, hogy az előző kapcsolatomban baj volt, ott én voltam ilyen álapotban, mint a jelenlegi párom most. Nem ugyan az a minta. A szülés utáni depresszióból nem tudtam egyszerűen kijönni. Segítséget sem kaptam a lányom apjától. Végül önerőből indultam el. De nem ez lett a kapcsolat végét okozó tény, hanem megcsalás. Most nem érzem magamon, hogy hasonló helyzetben lennék. Felkeresem az orvosom, mert az sosem árt. De igazából a párommal nem tudok mit kezdeni. A pszichiátere is javasolta neki a terápiát a gyógyszeres kezelés mellett, de nem megy. Valamint azt erőlteti, hogy én is szedjek gyógyszert. Viszont nem gondolom, hogy nekem szükségem lenne rá. Segíteni szeretnék neki, mert ezt a betegséget leszámítva egy nagyon értékes ember. Valamint csak rám számíthat.
Köszönöm!

Egyáltalán nincs önbizalmam, és úgy érzem magam mintha én lennék a legszerencsétlenebb ember a földön.
Általánosba járok, 8.osztályba. Régebben nagyon duci voltam, de azóta lefogytam, de nem a legegésségesebb módon: koplalással
Egy nap kb csak ebédet ettem azon kívül semmit. Csapvizet ittam abból is csak 1 pohárral kb. Igen akkor még nem gondoltam bele hogy ez mivel járhat. Ezt azért írtam le, mert szerintem ez nagyban kötődik ahhoz amit most írok mert azóta kezdődtek ezek! (Előtte egy teljesen normális srác voltam)
Az első Az a kinézetem: lefogytam és nagyon örülök de a combomon maradt mégegy kicsi és a combom a felsőtestemhez képest nagyon dagadt és ahogy megyek nagyon rázkódik és látom hogy mindenki ezt nézi.
Bármit csinálok bárhol vagyok mindig csak stresszelek, szorongok hogy éppen ki néz, szóval 1 percig sem vagyok képes magamra figyelni mert mindig mást figyelek hogy néz e vagy nem néz röhög e rajtam vagy nem mit gondolhat rólam, most rólam beszélnek e meg röhegnek mögöttem elöttem mellettem vagy nem meg ilyenek már szinte teljesen kikészülök.
Egy napom: Felkelek (ami nagyon nehezen megy, mert szívesen maradnék bezárva a szobámba, egyedűl, a meleg ágyamba.
Elindulok: már akkor rosszul érzem magam ha belegondolok hogy most kikell lépnem azon az ajtón már megint kezdődik egy rettentően borzalmas nap. Mindig megpróbálok gyorsabban kiérni a buszmegállóba és közben is csak arra gondolok hogy ki néz már megint rázkódik a combom, jaj ne jönnek elöttem lehet átmegyek a másik térfélre hogy ne nézzenek. A buszmegállóban természetesen vannak emberek na az a legrettenetesebb dolog hogy mindenki felém figyel (mert arról jön a busz) most biztos röhögnek rajtam, tuti röhögnek a combomon. Megállok már szinte remegek a félelemtől, rázkódik a fejem a testem mert annyira nehéz volt már kiérni csak a buszmegállóba is. A buszon rázkódik az arcom ahogy ugye belemegyünk egy bukkanóba és ez nagyon látványos ez sem ártana ha találna rá valamit.
És még csak 6 óra 😀
Suli: (a legborzalmasabb) Beülök a padba büdös izzattság szag van vajon kiből jön hát belőlem miért ne. Na ez a büdös izzattság szagot nem tudom hogy mitől lehet. Értem én hogy leizzadhatok ebbe az útba de valaki többet megy mégsincs izzattság szaga… A stressztől? Én erre tudok gondolni! Vagy valami betegség. Nem tudom hiába fújom be magam Vagy használok stiftet akkor is érezni na hát ha ez Nem lenne már sokkal boldogabb lennék 🙁
Na és amikor meghallom hogy rólam beszélnek meg röhögnek meg csúfolnak szinte meghalok.
Na köszönöm hogyha elolvasta és remélem tud segíteni. Bár ebbe nem igazán tud segíteni de azért megköszönném ha leírná hogy mit kéne tennem hogy ezek a problémák ne legyenek. Mert sokszor már félek hogy ebből baj lesz ettől a sok szorongástól már néha megfordult a fejemben az öngyilkosság de tudom hogy túl gyáva vagyok hozzá.
Köszönöm előre is a válaszát.

Tisztelt Cintia!
A volt barátom 4 hónapja szakított velem azzal az indokkal, hogy soha nem szeretett és nem is akart velem összeköltözni. 4 hónap után rám irt(ezidő alatt nem beszéltünk), hogy haragszom e rá, és hogy ha én már túl vagyok rajta és nem érzek semmit akkor rendben, O meglesz valahogy. Kérdeztem hogy ezt hogy érti..az a válasz jött, hogy ő össze akart velem költözni, de úgy latta rajtam hogy én nem akarok vele lenni es ha igent mondtam volna egy lakásra amit megnéztünk egyutt, még együtt lennénk. (Nemet sem mondtam, mondtam hogy gondoljuk át, mert sokkal drágább volt mint az akkori albérleteink, viszont az akkori lakásában már ott laktam szinte, megmondtam neki H az én jelenlegi albérletemet plusz még egy hónapig fizetnem, amig kipakolunk. )
Írtam hogy ez egy hülyeség, miért hazudik, és akkor miert mondta az ellenkezőjét szakitaskor. Azt a választ kaptam, hogy el se tudja mit érzett irántam, de egyszer nagyon csalódott egy lányban és ez lehetett a gond. Megírtam neki, hogy nem vagyok túl és hiányzik es en soha nem tudnám bantani, bizzon bennem, mert senkit nem szerettem soha ennyire mint ot…Ezutan elkezdett hatralni, hogy nem kellett volna rám írnia, és teljesen el van veszve, nem tudja, hogy akarja ezt az egészet és hogy inkább engedjem el ot, soha nem akarna bantani. Teljesen össze vagyok zavarodva. Tegyem meg én az első lépést, hogy találkozzunk, mert esetleg attol fel, hogy újra csalodna, vagy csak éppen unatkozott és az egoja miatt írt rám? Én nagyon szeretem őt, az O családjában senki nem értette miért szakitott,mert mondta nekik , hogy én vagyok az igazi..

42èves nő vagyok a pàrom nem sokàra tölti az50-et.12éve élünk együtt.Voltak mindig hülyeségei de ugy mond el néztem.De most el jutottam arra a pontra hogy feladom nem birom.Az utobbi 2évben 360fokotfordult.Önző lett csak önmagàt nézi.Szorja a pénzt mondvàn ő dolgozott meg érte.Tavaly meg is csalt amit elnéztem nem bocsàtottam meg.Most ott tartunk hogy a fejébe vette hogy el megy szerződéses katonànak persze eztvelem nem közölte.Ugy viselkedik mint egy tini nem ugy mint egy 50éves érett férfi.Szinte napi szinten öljük egymàst mert én probàlok harcolni de ő nem tesz semmit.Vissza hàrit ràm mindent hogy miattam van minden.Most ott tartok hogy szétvàlnak utjaink mert ezt màr nem tudom kezelni.Véleményem szerint kapuzàràsipànikja van.De ő azt mondja hülye vagyok mert ilyen nincs ezt csak mi nők beszéljük be magunknak.Segitsenek mit tegyek.Mert elfàradtam.

céltalan,8 éve nem dolgozik,fáj a műtött bokája,fáj a keze,orvosokhoz járunk, a szülei látják el viszik az orvosokhoz, nincsenek barátai,bezárkózott, nem jár sehova, fél telefonálni. végzettségei:érettségi,fegyverviselés-vagyonőr,szakács,Pénzügyi-számviteli ügyintéző szakképesités.nem tud dolgozni, a kezére és a lábára hivatkozik.mi a szülők már öregek,nyugdijasok vagyunk.mit csináljunk?hova vigyük?mi lesz vele,ha mi már nem leszünk?/ő akkor öngyilkos lesz!/idegileg tönkre megy a családunk már mi sem tudunk menni sehova. A javaslatukat, segitségüket várjuk. aggódó szülők.

Jó napot!Egyre gyűlnek a gondok körülöttem,és nem tudok megbírkózni vele.Munkahelyi gondok,családi gondok.Magamra szinte sosincs időm.Az előző kapcsolatomból született egy kisfiú,sokáig egyedül neveltem,mindent magam oldottam meg.Figyeltem arra hogy az ezzel járó nehézségeket ő ne vegye észre.Több mint két éve viszont párkapcsolatban élek,a jelenlegi párom nagyon kedves,elfogadta a gyermekem és a gyermekem is őt.A baj az,hogy a két év alatt rengeteget veszekedtünk.Neki volt egy előző menyasszonya,mindig féltem a csalódástól,mi van ha még szereti.De ennek ellenére megbíztam benne,tudtam hogy nem fog minket elhagyni.Azonban egy két hónapja nem tudom kezelni a problémákat,a szituációkat,a veszekedéseket.Mindent a fejéhez vágok,mindenben elakadok,mindig a gondokat keresem vele kapcsolatban.Sokszor elutasító vagyok,ilyenkor nem tudom valójában mit csinálok,nem vagyok magamnál úgymond.Rá pár órájára mindent máshogy gondolok és megbánom.Segítsen kérem,nem akarom elüldözni magam mellől őt.

Üdvözlöm!
Van egy nagyon jó barátnőm, akivel sajnos a tegnapi nap folyamán összevesztem. Mostanában több alkalommal észrevettem, hogyha kér tőlem valamit, akkor azt azonnal várja el, mindig talál benne kivetnivalót, és valahogy nem veszi figyelembe, ha tiszta szívvel segítek neki egy feladatban. Mintha a segítségnyújtásom elvárás lenne! Volt, hogy kért tőlem egy szívességet, de ugyanazt mástól is… Az illető gyorsabban de amatőr módon oldotta meg, míg én összetettebben és aprólékosabban, de ez kevés. Mindig azt mondja, hogy tudom én jobban is, miközben minden tőlem telhetőt megteszek. Persze kifejtettem neki, hogy mi bánt (kissé indulatosabban). Erre egyáltalán nem reagált még, mivel épp egy közösségi oldalon beszéltünk, amikor betelt nálam a pohár. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem… A barátságát sem szeretném elveszteni, viszont szeretném, hogy egy kicsit elgondolkodjon a viselkedésén…

Tisztelt Cím!
Segítséget szeretnék kérni!
Volt egy kapcsolatom, ami többet jelentett az életemnél is. Minden úgy volt jó,ahogy….
Ez év augusztus végén kiderült, hogy másik kapcsolata is van, velem párhuzamosan.
Az övéké 4.5 év a mienk 2.5 év.
Teljesen kiakadtam és nem voltam önmagam.
Biztosan bennem volt a hiba.
Talán más reakcióval még most is együtt lehetnénk…
Nem tudom, hogy mit tegyek.
Szeretem és nem tudom elengedni, mert hiszem, hogy még van közös utunk.
A másik nővel soha sehol sem volt.
Mi rengeteget kirándultunk, utaztunk.
Lehet,hogy ő a szexben jobb.
Nem tudom. Nekem kevés tapasztalatom volt.
Sokat tanultam tőle.
Mit tehetnék?
Kértem, hogy töröljön ki.
Már megbántam. Elvesztem teljesen.
Ő adta az életem értelmét. Vele minden jó volt és egyszerű,könnyed.
Mit tehetek, ha még mindig szeretem.
Már az öngyilkosságon gondolkoztam.
Nem akarok tovább így élni.
Köszönöm szépen!
Várom mielőbbi válaszát!
Minden jót!

Üdvözlöm. Nővéremről lenne szó. 23-éves. Van egy gyermeke,amely 3 éves. Nővérem: -Mindenért kiabál,de tényleg ha megkérdezik tőle,hogy “anyáék itthon vannak?” Kiabál,hogy te patkány,takarodj innen csicska stb! -Nem viszi el a gyerekét oviba,ma pl Mikulásra,Múltkor mártonnapra. 9998565485 tonjna sminett tesz magára. Tinderezik. Szüleimmel mindig veszekedni nekik is na gyeertek verjetek meg, dögök, patkányok,és még szépet mondtam! Ha kell küldök felvételt! Telefonon nem szeretném felvenni a kapcsolatot ha nem bánja,mivel maga-és köztem szeretném ezt a beszélgetést lefojtani. (Tesóm,még velünk él,dolgozni nem akar sose menni) Szinte mindig alszik! Ingerlékeny! Indulatos!

Tisztelt Levélolvasó!

27 hónapos kislányommal mikulás ünnepségen voltunk tegnap, ahol sajnos nagyon passzívan tudtunk részt venni. Az egyébként mosolygós, szobatiszta, mondókákat kívülről fújó 2 éves kislányom amint meglátott a nyakamba kapaszkodott és a hajamat cirógatta. Nem érdekelte a külvilág, sem a mikulás, sem a műsor, sem a gyerekek, csak az ölemben akart lenni. Nyilván a mikuláscsomagot is én vettem át, de ez már részlet kérdés. Ez az alkalom csak egy a sok közül, mert szinte minden helyzetben így reagál, ha megjelenek. Akár egy olyan napon, amikor a nagyszülőkkel van: egész nap eljátszik, szót fogad, eszik-alszik, semmi gond nincs, egészen addig amíg meg nem érkezem. Amint lát, már csak Én kellek neki, de olyan szinten, hogy a wc-re is jön velem; csak ölben akar lenni, és Anya haja kell. Nagyon megnehezíti a közös programokat ez a viselkedése, mert sajnos ilyenkor az apa sem számít, nem beszélve arról, hogy 12 kg-ot ölben cipelni már nem olyan könnyű. Természetesen a “hiszti” része is Nekem jut, ha már pl nem viszem ölben. Nagyon bűbájos kislány, minden helyzetben “tud” viselkedni nélkülem, de Velem?! Igyekszem nem magamra venni és elfogadni, hogy majd ezt is kinövi és ilyen korszakunk van. De nem tudom, hogy ez tényleg így van? Ez egy korszak, vagy egy tulajdonság, vagy anya-hiány? Ha van valami megnyugtató magyarázat a gyermeki viselkedésre, szívesen olvasnám, talán könnyebb lenne Nekem is ezeket a helyzeteket elfogadni, kezelni.
Szíves válaszukat megköszönve,
Emese

Történtek dolgok régen amiket nem szeretnék most leírni és nemtudom hogy lépjek tovább szégyellem magam miatta.És félek hogy alvás közben elmondom vagy hasonlók

Van egy nagyon jó barátom már lassan négy éve a barátom (lány 19 éves ) és az útobbi időben elkezdtem felé táplálni más féle érzelmeket nem csak barátit elég szoros kapcsolat van köztünk csomoszor nálam alszik ugy tekint rám mint testvévére de ez még nem is gond viszon ö a vele azonos neműeket szereti amivel semmi gond támogatam is sokáig viszont az utobbi időbe zavarni kezdett hogy tudom engem soha nem fog szeretni mindent megbeszélünk és észre vette rajtam hogy ha vele vagyok akkor valami bajom van/zavar és folyton nyagatt hogy mondjam el nekki de nem tehetem mert akkor amitt nagy nehezen felépítettem azt is elrontom viszont az érzés kezd belülről felemészteni . Sajnálom az érthetetlen fogalmazását nem az erősségem

Hello, csak roviden probalok par szoban. A ferjem akivel 20eve elunk boldog hazassagban meg ismerkedett par eve a motoros barati koreben egy fiatal lannyal aki a lanya lehetne,mar egy eve egyre kozelebb kerult hozza ,a lany elesett a motorjabal ,akkor fel ajalta neki hogy rennbe teszi a motorjat es azota eleg sokat segiti,o azt mondja semmi koze hozza tehat nem csal mwg es o aval nem bant mwg senkit ha neha elmegy vele motorozni vagy leul vele inni egy kolat,o nem tesz ellenem semmit es o nem akar tole szekszualisan semmit csak jol erzi vele magat es kesz. Mikor felszolitottam hogy ne jarjon haza hozza meg feljezze be akkor aut mondta hogy ot ne zsaroljam mert o nem tett ellenem semmit es nem is akar es kulonben is hogy mondja meg neki hogy holnaptol nem beszelhetunk tobbet meg nem motorozhatunk mert a lany nem csinalt semmi roszat.O nem latja hogy egy 52 eves ferfi nincs mit ketessen egy 29 eves lanynak a lakasan aki fuggetlen es meg jo hire is van. Azt mondja otet nem erdrkli mit mondanak masok. Azt mondtam ha mem felyezi be elmegyek hazulrol de erre azt mondta ne zsaroljam evel hagyam ra o majd meg oldja,azota is ez van .Nem hiszi el hogy engem bant evel hogy haza jar hozza es mult csitortokon ott volt nala ejjel 1-ig ,akkor ra telwfonaltam hogy mar ne is jojjon haza,azt mondta mar indulni akart, mondtam azert nem kell soetni mert telefonaltam,eddig kellett volna.Tegnap is elhivta a lany magahoz ,nem tudtam hogy miert? Meg lestem a lanynsl beszelgettek ,reggel lattam a kocsiban a mikulas ajandekot a lanytol.Ki keszultem nem tudom mit csinaljak? Azt terveztem hogy elmegyek,elkoltozok a szuleim hazaba,anyukam majusban halt meg de apukam meg meg van.Gondoltam at alakitom ott a szobat es oda koltozom. Ikor mondtam neki hogy egy szikra hianyzik meg hogy elmenyek akkor o azt mondta hogy nem o fog elmenni,csak nem tudom hova? A lanyhoz nem megy azt mondta hogy nem a szetelme csak a baratja es neki nem kell. Mit tegyek? Mar nem birom, de o azt hiszi hogy ez helyes amit csinal,mert o nem csal mwg es nwm is akar o csak baratkozik semmi mas nincs koztuk csak egymasnak elpanaszolnak dolgokat mint ket lelki barat. Amugy a lanynak nincs baratja de a munkahelyi problemakat meg kell beszelni vkivel, es erre o ,a ferjem a lebjobb ember akivel meg tudja beszzelni .Tobszor meg lestem es probaltam halgatozni mit beszeltek ,tenyleg nem bantot soha mikor rolam beszeltek,de engem nagyon zavar ez hogy ugy banik vele mint egy csaladtaggal. Mit tegyek?

Jó napot!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz hogy van egy 7 éves fiam és a mai napig bepisil de nem rendszeresen.
Lehet lelki probléma az oka??