Édesanyam meghalt májusban temettük. Halála elött en ápoltam megprobáltam mindent de nem sikerült. A temetés ota a rokonok eltávolodtak tőlem. Senkim sincs egyedül vagyok, csak két barátnőm akikkel tudok beszéllni. Meg nagyon faj minden, a szép dolgokra nem tudok visszaemlékezni csak azokra mikor megtudtuk hogy beteg es az ápolásra. Jön a Karacsony félek tőle ez lesz az elsö. Tudom hogy a gyaszfolyamat nehéz es én probálom feldolgozni. Magányos vagyok. Mikor lesz egy kicsit könyebb? Köszönettel várom a válaszat.

Kedves doktornő!
A férjemmel 32 éve vagyunk házasok.Konfliktusok voltak régebben is,elég akaratos és ő úgy gondolja hogy mindig neki van igaza.Van négy felnőtt gyermekünk közülük már csak a legnagyobbik van velünk a többieknek már családjuk van. Két unokánk is aminek nagyon örülünk.A problémám az hogy a férjem hobbija úgy érzem felemészt már teljesen .Pár éve vett lovat .Az udvar nem túl nagy ,de megoldotta a kert részébe a tartását.A legnagyobb probléma nem az állat maga, mert én is szeretem az állatokat .Hanem annak a tartása és a látvány .Őt nem érdekli hogy a nagykupac trágya az udvaron áll .már több alternatívát próbáltam mondani neki amivel szebbé tehetnénk a portánkat de folyamatosan csak igérget de nem csinál semmit.Én szeretnék kompromisszumot vele hiszen én is eltűrök sokmindent,és tulajdonképpen ez nem is haszonállatként van . Szerinte én azért vagyok ilyen mert anyám elkényeztetett,meg rendmániás vagyok.Ezen felül még rengeteg dolgot gyüjtöget ,nem szabad semmit sem kidobni mert majd jó lesz valamire, és folyamatos vita van ezekből.Ez már sok hónapja zajlik próbáltam szépen kedvesen is .Már ott tartok hogy elköltözöm mert nincs konfort érzetem idehaza .De legtöbbször beszélni sem tudunk mert folyton a tévét nézi és ha beszélek neki csak tőmondatokkal válaszol.Nem szeretném ha külün mennénk de már így nem bírom, mit tehetnék?

Az lenne a kérdésem,hogy 8 éves unokámat hogyan beszéljük rá, hogy szót fogadjon? Az iskolában is időnként a leckekészítés közben feláll és szaladgál egyet, majd visszaül .Most elsős és mivel nem akar sokáig figyelni SNI-s. Az Q-ja 90. Ha van kedve szót fogad és mindent rendesen megcsinál de ha nem akkor nem.Az iskolába ha a tanító néni melléül akkor rendesen csinálja amit kell,ha nem akkor nem figyel. Szereti ha szórakoztatják. gy viszont azt hiszik,hogy nem tudja megcsinálni amit kell.

Tiszteletem,

A kérdésem egyszerű. 1,5 éve megismertem egy csodás NŐ-t . Nekem volt kapcsolatom mikor ez megtörtént, de annyira jó volt a kémia és a biológia a fent említett csodás teremtéssel, hogy beleszerettem és ő is belém. Természetesen a kapcsolatunk mellett nem voltunk együtt hiszen én a kapcsolatomban életem továbbra is, így ő azt érezte a viszonyunk szeretői. Róla tudni érdemes , hogy egy önzetlen csupaszív nő aki mindent megtett értem az elmúlt másfél évben , mindig számíthattam gyengéd ölelésére ha éppen arra volt szükségem, mindig át tudta adni az érzéseit fantasztikus nő. Én viszont egy döntés képtelen balfasz voltam végig és sosem beszéltem a valós érzelmeimről neki s mindig háttérbe helyeztem őt és a problémáit. Soha nem voltam mellette ha neki lett volna szüksége rá , mert egyszerűen belső harcokat vívtam magammal. Féltem egyrészt attól, hogy ez a szerelem ami van egyszer megszűnik és abba én bele rokkanok. Aztán telt múlt az idő és ő folyamatosan hangoztatta a sérelmeit amiket miattam szenvedett el. Itt megjegyezném, hogy minden sérelme teljesen jogos volt és mindenben igaza volt amit elmondott a másfél év alatt. Aztán egyszer csak közölte, hogy ő nem tud így élni neki nyugalomra szeretettre törődésre és biztonságra van szüksége. És én ezt nem tudom neki megadni mivel nem tud megbízni bennem (szintén jogos részéről, hiszen sosem éreztettem vele , hogy mennyire fontos ) Így úgy döntött , hogy a szíve érzelmeit felül kell írnia az agyával, mert ő ebbe bele betegedik. Én nem akartam elfogadni a döntést, mert pont az ő döntése előtt zártam le magamban a harcot és akartam vele közölni, hogy mindent sajnálok ami történt közöttünk és elmondani mennyire sokat jelent az életemben mennyivel jobb emberré tett engem és mennyivel másképp látok dolgokat mint előtte. Aztán mint minden férfi én is kapálóztam kb 5 napig ez a múlt hét.. aztán rájöttem , hogy teljesen felesleges az egész mivel nem ő tehet erről az egészről hiszen én voltam a hülye döntésképtelen nyomorék … Nagyon szeretem. Azóta beszéltünk s találkoztunk is párszor. Én elmondtam neki, hogy soha nem fogom tudni elfogadni a döntését és így én azt látom a legjobbnak, hogy ha megszakítunk minden kapcsolatot egymással. Nem tudtam mást mondani mint , hogy sajnálom, hogy másfél évet az életéből elvettem és cserébe nem tudtam neki megadni amit szeretett volna. Elmondtam neki azt is , hogy én sosem fogok tudni rá barátként tekinteni még évek múlva sem, mert ha csak meglátom késztetésem van hozzá érni vagy megcsókolni a méz édes ajkait. Most beteg tegnap vittem neki egy c-vitamin csomagot, hogy hamarabb meggyógyuljon persze most ő azt gondolja hátsó szándékom van felé , mert eddig nem foglalkoztam vele soha így mint most.. Viszont én elmondtam neki, hogy nincsen hátsó szándékom. Lelkiismeret furdalásom van vele szemben , mert ő egy nagyszerű nő és amit tettem az abszolúte bunkóság és önzés volt részemről. Nagyon szeretem és szeretni is fogom amíg élek elmondtam neki mert a szerelem az nem múlik el egyik napról a másikra. És nem az agy irányítja az őszinte szerelmet. De ezt félre rakom magamban és csendben megtartom. Hiánya szétmarja belülről a lelkemet . De el kell engedjem , mert ő megérdemli a boldogságot. A kérdésem egyszerű lenne, ő azt mondja , hogy már nem annyira szeret, de mikor személyesen találkozunk a szeme a szavai az arca nem ezt mondja. Én nem fogok rá akaszkodni inkább csendben eltűnők az életéből. Ez helyes cselekedet? ez neki is jót tesz ugye? Köszönöm a válaszokat.

Mostanàban, nem tudom mi van velem, de olyan dolgokat csinàlok, amiknek a következménye börtön, vagy elmegyògyintézet lessz a vége.
Egész kicsi koromban ismertem a pornò oldalakat és az utòbbi 6 évben nem vòlt, olyan nap, hogy ne nézzek pornò jellegű oldalakat. Mondhatni több òrát is veszítettem az életemből. Probàlok le szokni, de nem tudok. Volt példa arra is, hogy egész éjjel nem aludtam mert , hol videochateltem hol a pornò oldalakat bőngésztem. Ès most mára oda jutottam, hogy az utcàn is kapom elő és mutogatom egy-egy lánynak a nemi szervem, és az ablakban is mutogatom. Ez annyira le sokkol engem ez a viselkedés, hogy alkoholhoz kell jussak, hogy nehogy valamit is ártsak magamnak. Nagyon szégyellem magam, de fékem nincs. S a másik dolog az, hogy apám munka helyén dolgozok minden nap, szabadnapok és szabadsàgok nélkűl már 7 éve s ott se tudok jol teljesíteni. Asszem kiégtem

19 éves lány vagyok. A barátommal 1.5 évig voltunk együtt. Az elején nagyon jól indult minden,azonban körülbelül 2 hónap után elkezdődött minden. Féltékenységgel vádolt,lehordott mindennek amikor csak kedve tartotta. Hetente dobott ki,hetente gondolta meg magát újra. Soha nem tudta beismerni,hogy hibázott,minden felelősséget rámnhárított. Mindig én voltam az,aki futott utána,bocsánatot kértem akkor is,amikor nem én hibáztam. A baráti kapcsolataimat lenullázta,mindenben irányítani próbált. Azt éreztette hogy ami én vagyok az csak rossz. Nem tisztelt soha. A kapcsolat alatt úgy érzem egy enyhe depresszó alakult ki nálam,a kapcsolat végefelé rengeteget szorongtam,retttegtem hogy megcsal,próbáltam erről beszélni vele,de csak kinevetett.Neki ez így jó volt,mert nagyon jól tudta,hogy amíg féltékeny vagyok,addig vele fogok maradni. Minden emberi méltóságomat eldobtam miatta,csak,hogy együtt legyünk. A szexet nagyon gyakran rámerőltette,ha elutasítottam megvonta a szeretetét. Azt mondta,velem van a baj. Sajnos nem voltam rendben lelkileg,valószínűleg ez az oka,hogy nem kívántam az együttlétet,hanem csak vártam hogy vége legyen. A környezetemben mindenki próbált óvni tőle. De nem hallgattam senkire. Úgy érzem rengeteget bántalmazott lelkileg ,zsarolt,megalázott,megvonta a szeretetét. Többször fajult fizikai bántalmazásig a veszekedés. Összeverekedtünk. Elhitette hogy nem érek semmit,minden az én hibám. A kapcsolatnak úgy lett vége,hogy aznap még minden rendben volt,este pedig közölte,hogy már 2-3 hete nem szeret és nem szerelmes egyáltalán. Ebből velem semmit nem éreztett. Azt mondja,hogy nem tud nekem semmit köszönni,és,hogy nem tettem vele egyáltalán semmi jót. Pedig minden időmet és engergiámat rá fordítottam,magam elé helyeztem őt. Nagyon csalódottnak érzem magam. Azt érzem,hogy nálam is inkább csak egy ilyen kétségbeesett kapaszkodás volt egy olyan dologba ami teljesen lehúzott engem. Rettegtem,hogy elhagy,hogy egyedül maradok és soha többet nem fog senki sem szeretni. Van ebből kiút? Fogok még bízni valaha más emberekben? Hogy lehet leküzdeni a szorongást? Hogy tudnék meggyógyulni?
Előttem az érettségi,nagyon szeretném hogy sikerüljön,és ne tegye még ezzel is tönkre az életemet.

Jo napot!
Az en tortenetem eleg egyszeru bar ann fajdalmasabb szamomra. Veget ert az 5 eves parkapcsolatom, amin egyszeruen nem tudom tul tenni magamat, penz szukeben visszakerultem a csaladifeszekbe is.

Tudom hogy mi tette tonkre ezt a parkapcsolatot, a parommal ugyanis mindaketten rettenetesen hasonloak vagyunk jo es sajnos a rossz tulajdonsagainkban is. Makacs, onzo es onfeju emberek vagyunk. Az apro zsortolodos vitak okoztak a parkapcsolat vesztet, o mondta ki, en az a tipus vagyok aki a vegsokig harcol. De bele kellett torodnom es tiszteletben kell tartanom a donteset. Sajnks ugyerzem hogy o volt az igazi, pedig nem o az elso szerelem de meg sem tudom elengedni mindennap ugyanaz idegosszeroppanas nyugtato es majdnem 5kgot fogytam alig par nap alatt. Az ongyilkossag gondolata is megfordult mar a fejemben de mivel legalabb szereto csaladom van veluk nem tennem meg ezt. Megis ugy erzem itt vege, soha nem tudnek senkit ugy szeretni mint ot. Probalom feldolgozni folyamatban van egy jo szakember felkeresese is szemelyes elbeszelgetesre. De ugy erzem teljesen vege az eletemnek, a nyugtatok mellett leamortizalodva ezt nem lehet eletnek nevezni. Kerem segitsenek mivel javulhatna ez az erzes?!

Szeretnék segítséget kérni! Egyben családi és párkapcsolati problémám van már 2 éve. 19 éves vagyok, a párom 31. És 3 éve együtt vagyunk nagyon szeretjük egymást de anyukám nem tud róla. Tiltja a kapcsolatunkat ezért vagyunk együtt titokban. Ő már mondta nekem el fog vinni pszichológushoz e miatt mert biztosan apakomplexusom van. Sosem kerestem a saját korosztályom. De nagyon boldog vagyok vele! Mit tudnék tenni? Tényleg betegség ez hogy az idősebb emberekhez vonzódom vagy fogadjam el magamat?

jo napot kivanok doktor a segecseget szeretnem kerni 2 eve elkesztem tulzotan alkoholt fogyaszni miden nap 2 honapon keresztul utana jot egy roszul lett nem tutam mitol fej fajas vernyomas ingadozas heves sziv veres gyomor fajas es stb elkesztem kivizsgalasokra jarni a gyomromal valoban volt problema a zitaltol abol ki gyogyultam es a tobi tunet marat tovab halaltol valo felelem ajulas erzet stb ezek hattereben nem volt testi problema igyhat ere kaptam antidepreszans gyogycereket par honapon belul joban letem es teherbe estem le kelet tennem a gyogycereket es vegig csinaltam nehezen let egy egeseges kislanyom most 2 honapos de tutam nem lesz vege jot uj tunetek gyomor pbroblemak fej fajas visza rosz elo erzetszeretnem tudni hogy lehetne enek veget veni mi tevo legyek ? tanacsat szeretnem kerni elore is koszonom!

Kedves Doktornő! Gyásszal kapcsolatban írnék. Édesanyámat 12,5 éves koromban veszítettem el, daganatos betegségben. Előtte már 3 évig beteg volt. A halála lassan 17 éve történt, közeledem a 30 éves korhoz. De még most is furcsa érzések kavarognak bennem. Pár hete vettem észre, hogy próbálom a rossz emlékeket kiiktatni az emlékezetemből. De nem megy. Például: 1. Gyerek fejjel engem édesapám nem játszótérre vitt, hanem édesanyához a kórházba mert a kemoterápiát kapta. 2. 12 évesen kívülről fújtam a fájdalomcsillapítók nevét, mikor melyiket kell odaadjam neki, vagy hogyan kell a parókát ápolni. 3. Mi egyszer voltunk csak nyaralni, ahol 1 fénykép készült, anyám azon sem szerepelt (nem akarta, hogy ritkuló hajjal legyen rajta). Sorolhatnám… Szóval mikor ezek az emlékek előjönnek, hirtelen másra gondolok, valami semleges dologra a jelenlegi életemből. 1 évig jártam pszichológushoz, de csak mostanában (2 éve kb) . Úgy éreztem segített a beszélgetés, de még mintha mindig lenne bennem valami feldolgozatlan dolog.
Aztán: sokszor látok olyan nőket akik anyámmal egyidősek lennének. Ismerősei, barátnői, vagy az én barátnőim anyukáik. És elszomorodok, hogy miért? Ő miért van már évek óta eltemetve, még annyi mindent megbeszélnék vele, olyan jó lenne vele vásárolgatni, fagyizni, kávézni. Mint ahogy más anyák a lányukkal. 17 év nagyon régen volt. Múltkor említettem valakinek és ki volt akadva, hogy hát mikor volt az már… Lehet rosszul dolgoztam fel? Van egy csodálatos nagymamám (anyukám édesanyja) ő pótolta az elmúlt években őt. De mégis. Ön szerint elképzelhető, hogy a halála miatt lettem visszahúzódó, önbizalomhiányos, zárkózott? Alapból már félénk gyerek voltam és magamnak való, de képtelen vagyok a társas kapcsolatokra. Sem barátaim, sem párom nincs és nem volt. 1-2 felszínes viszonyon kívül. Nagyon bezárkóztam tini koromban és ez azóta is tart.

Kedves Cintia!Lehet hogy hosszúra sikeredik kicsit de megorobalom tömören. 11 eve elek parkapcsolatba párommal es van egy 3 eves kislanyunk is a mi szerelmunk egy igazi gyerekszerelem volt nagyon fiatalon ismertük meg egymast.aztan a gyerek szuletese utan voltak problemak elhanyagoltuk egymast teljesen vagyis en őt inkabb es megbeszeltuk hogy megprobaljuk külön,aztan megtudtam h ez ido allatt találkozgatott valakivel nagyom nagyon fajt de sose kérdeztem ra ez allatt az idő allatt ugyan ugy ossze jártunk talalkozgattunk es 3 honap utan megkeresett hogy mégsem szeretne nelkulem élni ed kezdjuk ujra.persze belementem mert imadtam es legbelul mindig erre vartam 🙂 aztan ahogy vissza koltozott par honap elteltevel beszélgeteseket talaltam azzal a bizonyos személlyel ami nagyon rosszul esett de ő persze azt mondta neki nem jelent semmit zaklatja a lany ami valamennyire igaz is par uzenetbol ezis kiderült es sikerult megbeszelnunk ezt az egészet par honap elteltevel szinten talaltam beszelgetest es telefonhivast is..teljesen ossze tortem valojaban egyszeruen nem tudom feldolgozni ezt az egeszet es latom rajta nagyon megvaltozott es próbálkozik meg teljesen maskepp viselkedik velem de egyszeruen nem tudom hogyan tegyem magam tul ezen az egészet lelkileg teljesen megviselt folyamat gyanúsítgatóm neha mar nekem gaz de egyszeruen nem megy a bizalom es most telleg latom a valtozast.nem tudom mit kene tennem hogyan tudnak bizni benne ujra es valojaban a lelki világomra is ramegy agyalog regi dolgokon ezzel kapcsolatban.valaszat előre is koszonon tovabbi szep napot!

Kedves Doktor / Doktornő

Szóval még pár napja kértem a barátomat, hogy masszírozzon meg. Nagyon régen kértem tőle bármi ilyesmit, magától pedig ritkán jut eszébe. Én adtam neki egy kiadós masszást pár napja, az utóbbi napokban többször is kielégítettem. Én csinálom neki, ha nagyon fel van izgulva, bár néha jólesne, ha magától is eszébe jutna, hogy nekem ilyenekkel kedveskedjen, anélkül, hogy kérnem kellene. A helyzet az, hogy ő nagyon sokszor felizgul és intenzíven ki is mutatja, míg nekem sok idő kell a ráhangolódásra…
SZóval visszatérve a történethez – Felhoztam, hogy pár napja ígért egy masszást és jól esne nagyon. Jófej is volt, megkaptam a masszást. Már a masszás elején teljesen be volt izgulva, meg felállt neki meg minden baja volt, tudtam hogy szexelni akart, de én nem éreztem késztetést rá. Lehet, hogy sikerült volna hangulatba kerülnöm, ha egy kicsit foglalkozik velem, de azt éreztem, hogy csak be akarja rakni és minél hamarabb csinálni az egészet. Azt mondtam, hogy én most nem vagyok a hangulatban. Erre azt kérte tőlem, hogy elégítsem ki. Semmi kedvem nem volt hozzá, félig el voltam már pilledve, jól esett és lenyugtatott a masszás, egyszerűen csak nem volt érkezésem vele foglalkozni. Csak pihenni szerettem volna a masszás után. De annyit mondtam erre, hogy rendben, mindjárt….(igen ezt nem kellett volna valoszinuleg) és nem mozdultam. Tovább pihentem és kialakult ez a furcsa feszültség a levegőben, hogy ő arra vár, hogy akkor most mivan, én meg arra várok, hogy,…nem is tudom mire, csa,k hogy elmúljon ez az egész szitu, vagy vegye észre, hogy nem tudom mindig kielégíteni azt amit ő akat. Igazából észre is vette, mert néhány perc után kivonult a mosdoba a ipadjával és én tudtam, hogy most pornot megy nézni és onkielégiti magát. Pontosan tudja, hogy mennyire elitelem a pornot, és nem szeretem hogy nézi, bár már elfogadtam tényként, hogy a férfiak ezt csinálják… Ezt én nagyon elkeserítőne és megalázónak éltem meg, és az eset óta szomorú vagyok miatta. Magam sem tudom, hogy miért zavar ez az egész annyira, csak egyszerűen azt az érzést kelti bennem, hogy igazából mindegy is, mert ha én nem vagyok ott hogy kielégítsem, akkor ott van neki a pornó, majd az megteszi a dolgát. Ettől feleslegesnek, kicsinek és teljesen szükségtelennek érzem magam. Viszont azt sem tudom garantálni, hogy mindig minden igényét kiszolgálom….nem tudom hogy ebben a helyzetben van e jogom a sértődöttségre, vagy hogy jogtalannak és megalázónak érezzem a viselkedését. Ez csak valami belső önbizalomhiánybol fakadó érzés, és nekem kéne elfogadóbbnak lennem az egésszel kapcsolatban, vagy tényleg nem szép dolog a részéről ilyesmit csinálnia, mikor a barátnője visszautasítja hogy kielégítse a vágyait…? Nem tudom eldönteni, és közben ő meg azt mondja, hogy nem tilthatom meg neki, hogy önkielégítést végezzen magán, és látom, hogy egyáltalán nem érti, hogy mi a bajom. Tulajdonképpen én sem értem teljesen, és ezért van “előnyben” mert magam sem tudom megmagyarázni neki, hogy miért bánt ez a dolog ennyire…

Szia . 7-éve van párkapcsolatom 12-ével idősebb a párom,házasok nem vagyunk gyerek nincsen én Pesten dolgozom igy hétvégén vagyok otthon és mikor találkozunk egy puszit ad 1-2 het után ennyi, azt mondja nincsen senkije a szex nem olyan fontos. Aztán szex közben soha nem volt orgazmusom (ezt ő nem tudja ) és igazán soha nem figyelt oda rám, még csokolozni sem szeret mert szerinte az gyerekes. Talakoztam 1-éve v.kivel aki szexuális téren kinyitotta a világot. De leliki ismert furdalásom van hogy megcsalom és v.miért ragaszkodok hozzá és nem tudok vele szakítani és nem értem mért ? Velem van a baj ? El kellen nyomnom magamban a szexuális vágyat? Köszönöm előre is a válaszát.

Tiszteletem!

Olyan problémám lenne, hogy figyelmetlen vagyok és kapkodó. Nem vagyok ideges típus, nincsenek lelki problémáim sőt most igazán jól is érezem magam, de ez a figyelmetlenség és kapkodó magatartás egész életemben megvolt. Szakácsként dolgozok és most is a megsütött ételt beraktam a sütőbe, de elfelejtettem megnézni, hogy a sütő mennyire van állítva és belesült az étel. Sok hasonló esett volt már. Nem szeretek hibázni és “megvisel” amikor megtörténik, de hamar túlteszem magam rajta. Zavar, hogy ilyen vagyok és egy kicsit tartok attól, hogy nehogy komolyabb baj is legyen ebből. Hogyan javítsak a figyelmemen.

Előre is köszönöm a válaszukat.

Tisztelt Doktor Nő!Úr!

Én 31 éves egyetemet végzett nő vagyok. Párkapcsolatban, de még nem élünk együtt. A problémám Édesanyám állapota ő 61 éves. Kb.20éve nem dolgozik én tartom el. Néha elment dolgozni. Születésem előtt dolgozott. 20 évesen diagnosztizált idegösszeomlása volt, pánikbetegséggel, agorafóbiával fűszerezve , Édesapámmal ez időtájt ismerkedtek meg. (itt egy szerelem – nem apámmal és a nagyanyai család működött közre az elmondásokból ítélve )Segített neki persze mire Anyu felépült meg is változott nem volt elesett… szóval tönkre ment a kapcsolat elváltak. Második ez nem bevallott idegösszeomlás az Édesanyja halála után. Eladta a nagybátyámmal az örökséget és elherdálta. közben megint lokalizálta magát minden ismerőst “leépített” nagybátyámmal megszakította a kapcsolatot.A problémák amiket mindig emleget nem engedett óvodába mondván folyton megfázom és megfázítom a családot így persze iskola éretlen lettem 6 éves koromra. 2 szer végeztem az elsőt másodikat is. Másodikos koromra fel vett egy házi tanítót az tanított így ment minden már részemről utána. Édesanyja halála előtt apámmal elváltak váll indított sikerese volt akkor voltam 6-7 éves, meg ismerkedett egy új tanult és jómódú férfival jól elvoltunk. Nagyi meghalt dobta a pasit a szeretőjét is, a nagybátyámat is eladták a lakást. ….ez a nem bizonyított idegösszeomlás költözés kisebb lakás vétel azt is eladtuk mivel a megmaradt pénzből éltünk én akkor 9-12 éves voltam 5 évig tartott nem dolgozott nem járt emberek közé…aztán albérlet aztán hajléktalanság. Itt rendbe jött 2 év alatt. Most van a 3. idegösszeomlása lokalizálja magát kb.4-5 éve ki “offolta” az ismerősöket. Csak a filmek de azt régen is szerettünk de most csak ez van. szóval a gond nem tudom hogyan segítsek pénzről igazából mennyit keresek, nem lehet vele besz mert elkölti.. De most egyetem fizetősre mentem mert félig hajléktalanként az utcáról végeztem estin a gimit így és mert nem vagyok elég jó fizetnem kellett az egyetemért és elhúztam 6 évig a 4,5év helyett még midig nyelvvizsga hiányában nincs meg a diplomám bár már mindent lettem. Szerintem csalódott bennem. Szóval beteg gyógyszert szed amit az orvos ír föl neki néha túl szedi. Nem tudom mit csináljak.Mikor figyelmet kap csak akkor Ön maga. Próbálok pozitív dolgokat mondai csinálni kicsalogatni az utcára. A pozitív még jó de nem jön ki csak ha bajt hisz nekem vagy neki valami nagyon nagy bajunk van szóval mint a hajléktalanság volt anno. Érdekes hirtelen kitud jönni. igen harag is van bennem de szeretem. Én nem tudok neki segíteni mert lehet már én is depressziós lettem és a toleranciaszintem egyre csökken. Mit csináljak Veszélybe vagyok. Meg betegedhetem? És Vele? Ne támogassam lépjek le pár hónapra hogy kikerüljön az utcára hátha a sokktól észre tér… megint. És ha nem áll szóba velem többet? Vagy valami baja esik? Én nem tudom végig vinni folyamatosan a segítségemet kéri menjünk ide-ida nézzük ezt azt de más a bioritmusunk és van magán életem ezt nem érti meg vagyis igen de lehangolt lesz… Folyamatos odafigyelést kellene tennem de néha elszakad a cérna nem bírom talán nem úgy szólok ahogy kellene sokszor mondja hogy pokróc vagyok. Érzelmi analfabéta igen én nem bírom nem értem és kezelni se tudom. Nem bírom így szerintem neki is és magamnak is kárt okozok. Kérem mondja el a véleményét.