Nem is tudom, hol kezdjem. Kiskoromban a szüleim elváltak, aztán rendszeresen egyedül voltam, bántalmaztak(főként verbálisan) és szexuálisan is zaklattak(tettlegességig többnyire nem fajult). Jelenleg 22 éves vagyok és a mai napig rendszeresen vannak rémálmaim erről és alvás közben pánikroham szerű tüneteim(nem kapok levegőt). Korábban már próbálkoztam öngyilkossággal, és gyakran felmerül bennem mostanában is. Sosem voltam még szakembernél, viszont nem is tudom megfizetni az árát. Szeretnék segítséget kérni, de az anyagi helyzetem miatt egyelőre nem tudom hogyan tehetném.

Üdvözlöm. Tinédzser koromban váltak el a szüleim. Édesapám egyáltalán nem foglalkozik velem, de gyermekkoromban sem tette. Nem is igen tartjuk a kapcsolatot, mert ő nagyon elfoglalt és nincs rám ideje. Anyukámmal élek, nekünk erős az anya-lánya kapocs, de érzem, hogy bizony egy apa is hiányzik az életemből. Szerencsére párkapcsolat terén ez nem üt ki, mert mindig a korombeli fiúk jöttek be, viszont valami oknál fogva mindig az idősebbekkel jobban tudtam barátkozni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs korombeli barátom vagy barátnőm, csak van egy olyan személy, aki ugyan majdnem dupla annyi idős, mint én, de sokkal közelebb áll a szívemhez, mint a többiek. Igen ám, de mostanában fura módon nem annyira közvetlen, mint azelőtt. Sajnos a hatalmas távolság miatt csak internetrn tudjuk tartani a kapcsolatot, de anno napi szinten órákat beszélgettünk. Legutóbb (nem tiszta fejjel) mondta, hogy hívjam én is, de sajnos azóta nem is tudtunk rendesen beszélni. Nekem azért ez egy cseppet hiányzik, mert olyan pozitív ember, és jót tett vele beszélgetni, csak fogalmam sincs, hogy mondjam neki. Attól tartok, hogy lehet a családjának nem tetszett, hogy ennyit beszélünk? Vagy fogalmam sincs mi lehet a háttérben. Az a baj, hogy ha megkérdezem biztosan letagadja. Sőt akárhányszor hívtam, hogy jöjjön el hozzánk egy pár napra, mindig elfoglalt lett.

Üdvözlöm!
A kérdésem kicsit furcsának tűnhet de érdekelne, hogy lehet-e köze a hipochondriámnak illetve többek között egy bizonyos betegségtől való félelmemnek ahhoz , hogy anno lassan 20 éve a bátyám halála után halottam először erről a betegségről?
Egy osztálytársam anyukája szenvedett ebben a betegségben és emlékszem engedélyezték a lánynak , hogy kimenjek óráról amikor erről tanultunk. Nyilván túl fájdalmas lett volna neki végighallgatni az órát.
Emlékszem akkoriban halt meg a bátyám egy balesetben és azt tudni kell, hogy a hír hallatta után egyszer sem sírtam. Azt hiszem a temetésen sem, bár ebben őszintén szólva nem vagyok biztos. Valószínűleg sok emléket kitörölhetett az agyam ezzel kapcsolatban.
Szóval akkoriban kollégista voltam messze a szülői háztól és nagyon sajnáltam azt a lányt és valószínűleg a bátyám halála miatt együtt éreztem vele.
Lehetséges , hogy van összefüggés a később kialakult enyhe hipochondriámnak és többek között ettől a betegségtől való félelmemnek ehhez az eseményhez?
Igazából alapból is szorongóbb típus vagyok. Hajlamos vagyok felnagyítani a problémákat és sok mindentől félek.
Erről a problémáról még soha nem beszéltem senkinek, ahogy a testvéremről sem nagyon azóta.
Egyébként azt gondolom , hogy kiegyensúlyozott életet élek, csak időnként kerít hatalmába a vissza-vissza térő hipochondria
és szorongás.
Válaszát előre is köszönöm.

Tiszteletem!a probléma a következő!néha ingerültebb vagyok a kelleténél,idegesít minden 3 gyermekem van sokat vagyok velük,nincs szabadidőm szinte!ezért eléggé ingerült vagyok es akin ez csattan az a férjem!Sokat vitatkozunk emiadt ahogy viselkedem,nem török zúzok csak kiabálok,ingerült vagyok,dühös!hogyan tudnám ezt kezelni h ne legyen ennyire hirtelen indulatos!köszönöm

Tisztelt Pszichológus!

Olvastam egy fórumon, hogy létezik olyan, hogy indigó gyerek. Szeretném tudni, hogy ez a fogalom mit takar. Egyáltalán létezik-e ilyen kifejezés, és mely gyerekekre igaz ez, ha valós ez a fogalom.
Tisztelettel:
B.Orsolya

Tippek károsodott autonómia és teljesítőképesség fejlesztésére?
Egy pszichológus mondta régen, hogy túlságosan kontrolláltak gyerekkoromban és el tönkrevágta az autonómiámat. Ami ugye az önállóság, munkavégzés, az életben okoz gondot, a társadalom integráns részeként működni
És tényleg.
Nincs szakmám se mert több sulit félbehagytam, munkahelyen sokáig nem maradok meg. Feladom amibe belekezdek
Azt tudom, hogy csak magamnak tudom megoldani az életemet, van erre valami gyakorlat az autonómia fejlesztésére?, nem varázslótól és pszichológustól kell várni. Azon kívül hogy felismerem.
Hogyan válhatok érett autonóm emberré.
Mert mindezek miatt agresszív is vagyok. Gyakran hiszem azt hogy meg akarnak akadályozni mindenben.
Ugyanakkor szorongással tölt el a munkahelyen való feladatvégzés. A teljesítményhelyzetek. Ezeket leginkább kerülöm így a munkát is.
csak hát így meg unatkozok és gyakran keveredek antiszociális bandákhoz, bosszantok másokat, csúfolódok. Mert ott nincs értékelés, nincs teljesítmény. A vezetés oktató nem ugat le ha hibázok, ha nem is szerzek jogositványt és inkább jogsi nélkül vezetek.
Idegesít ha ilyen tanárok kontrollálni akarnak.
Tehát ha azt mondom magamnak hogy már pedig csinálom és nem állok meg, változni fog?
Azt mondta a pszichológus, hogy próbáljak meg végigjárni egy utat apró lépésekkel. és az agresszió is elmúlik.
Az agresszió is onnan ered hogy túlságosan kontrolláltak gyerekkoromban. Biztos sokat mondták hogy nem szabad és keveset dicsértek. Vagy túlféltettek.
A veszélykereső magatartásom is innen eredhet.
Eriksoni pszichoszociális fejlődés:
Autonómia vs szégyen kétely. Nyerhető én erő: akarat.
Akkor én az akaratnál akadtam el pici koromban, akkor ezt most hogyan pótoljam be?
De egyébként igyekszek tájékozott lenni mindenben és a szám sokszor nagy, de nem haladok semerre. Pedig a szándék megvan.
Gyakran hazudok másoknak az életemről.
És tényleg gyakran kételkedek.
De most ezzel hogy megfejtem a személyiségem működését még nem változik semmi. Vagy elmegyek valami alternatív gyógyászhoz, vagy pszichológushoz az se használ.
Valami ötlet, gyakorlat, írjak cél naplót?
Ja és nagy fantáziavilágom van.

Állandó erekció van ha a párommal akár pár csók elcsattan,de mikor oda kerülne a sor,befeszülök,érzem hogy összehúzodok,és egyszerűen nem tudunk sexuális létesítményt folytatni.
Sajnos volt már ez masik 2 lánnyal,de utána ment,egyikkel masodik talalkozásnál,a másik lánynál zuhanyzás után sikerült.
Az merül fel bennem,hogy a multam ami ezt okozhatja,rémisztő gyerekkorom volt,illetve alvászavarokkal küzködök,és akkor nem tudok el lazulni mikor kellene.
Nemtudom a megoldást,egyre jobban aggaszt,hogy ennek hátterében mi lehet.
Nincsenek nemi zavaraim,és tudom magamról,hogy ez megy,de mégis ez a probléma felmerül.
Tudná erre a választ?Esetleg segíteni,hogy mi okozhatja ezt?
Előre is köszönöm szépen,nyugodt napot és jó munkát kívánok!

Jó estét!
19 éves vagyok külföldön élek.Én egy 6 tagú családban nőttem föl,öten vagyunk testvérek kb 3 hónapos korom óta apa nélkül nevelkedtük.
Mivel apánk elhagyott édesanyám vallása valamint konfliktusok miatt így elég nehezen nőttünk föl,és mivel van egy Down-kóros testvérünk ami plusz nehézséget jelentett a családban.
Az iskolás éveimben nem sok barátokat szereztem így felnőtt koromra sincsenek barátaim.Az iskolát befejezve külföldön kezdtem el dolgozni.Sokat gondolkodtam amikor külfödön dolgoztam,hogy miért kell minden anyagit megszereznem ha másoknak már megvan mivel van szüleik akik eltartják,és elindítják az életben.Azon is sokat gondolkodtam,hogy miért is születtem meg ha ilyen rossz családban nőttem föl.Miután haza jöttem azt vettem észre magamon hogy durván kezdtem el viselkedni a családommal.Kb egy éve összevesztem az egyik bátyámmal azóta sem beszélünk egymással.Nemrég pedig amikor haza jöttem megtudtam hogy édesanyám vissza akarja fogadni a az apámat akivel soha nem éltem és ráadásul elég rossz viszonyban vagyok vele mivel ezt tette velünk.Édesanyámmal arra jutottunk hogy ha vele akar élni akkor költözzön hozzá és megszakítok vele minden kapcsolatot!.Mivel nincsek barátaim se apám ezért összeomoltam hogy nemsokára az anyámat is elveszítem egyszóval tönkre megy a családunk.
Azon gondolkodom hogy külföldön maradjak hosszabb idelyig,hogy felejteni tudjak,de mivel honvágyam van két három hónap után mindig hazajövök.Gondolkoztam egy pszichológust felkeresni de mivel külföldön lakom így ezt a módszert tartottam a legjobbnak.
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm.. Sajnos nemtudom kire támaszkodhatnék,ezért az interneten keresem a választ. Én még soha az életbe nem éreztem magam ilyen furán és ilyen rosszul mint az utobbi 2 hónapba .
Kezdem az elején . 2012 ben panikrohamom volt ekkor kiderult hogy tetánia-m van. (izomgörcs) A neurologus felirta a xanax ,magnezium,kalcium-ot amit 3 évig szedtem is. Szinte teljesen tünetmentes lettem minden helyzetet tudtam kezelni. A gyogyszert szinte volt hogy be se vettem mar mert nem éreztem szüksegesnek. Majd 3 éve kezdődtek a gondok.Ekkor vissza a xanaxra folyamatosan neurologushoz jartam aki elkuldott vizsgalatra de azt mondta velem mar nemtud mit csinalni szedjem ezeket mert ez az izomgörcsök miatt van. Minden napos hátfájás, szédülés,mellkasfajdalom,nehezlegzes, (de semmi zsibbadas) es ekkor kezdtem el jarni az orvosokat mert nemtudtam mi lehet a baj . 2015-től jarom az orvosokat. A kovetkezo vizsgalatokon voltam: pajzsmirigy,tüdőszürő,ortoped,MR vizsgalat koponya,hatgerinc,mellkas röntgen,kardiologus ,pszichiater.Szoval nem talaltak semmit a pszichiater 2016ban megvaltoztatta a gyogyszerem ,hogy a xanaxot lassan elhagyjuk es helyette irt egy masik antidepresszanst. Ezt kezdtem probalni de nem sok sikerrel mivel eleg furcsan ereztem maam a pótolt gyogyszertől. Maradt a xanax hogy ne szeduljek annyira es kocsiba tudjak ülni hogy elintezzem a dolgaim.De az én állapotom most oktoberben romlott meg nagyon,amikor egy éjjel kegyetlen gyomorfajasra keltem ,de olyanira hogy ügyeletre kellett mennem. 3nap maradtam ,semmi kivizsgalas csak fajdalomcsillapitot kaptam. A kórhazban fura érzés fogott el amikor mostam a hajam megjobban szedultem,es mikor lekéredzkettem a büfébe ugy mentem mint aki részeg,csak fújtattam,azt hittem nem birok a szobara visszamenni. Ezt nem kivanom senkinek. Igaz allig vartam hazaengedjenek ,persze akkor megszunt a gyomorfajas, de ott is 3 xanaxot dobtam be egy nap mert rosszul éreztem magam,lelkileg teljesen rottyon lettem. ( nalam elég bajos a kórházba maradás mert olyan vagyok mint egy rossz gyerek aki sirat hogy haza akar jonni,sajnos nem tehetek rola ) Szoval akkor lelkileg végem lett de mondom ha hazajovok jobb lesz.Nagyon fáradékony voltam gondoltam ott egesz nap fekudtem szinte és azert. De ez nem valtozott !Az állapot romlik folyamatosan.AZt gondoltam hogy a xanax megadta magat es mar nem segit nem nyomja el a tüneteimezert egyik naprol a masikra letettem. Helyette persze semmit nem szedek mert elegem lett. Októbertől fáj a gyomrom,nincs étvagyam,allig eszem valamit,gyogyszert mar nem szedek mert ugysem hatott es a neurologus csak etetett volna vele,de most nehez leirni hogy is erzem magam. Szinte minden nap siratok,mert kilatastalan a helyzet,ugy erzem a testem nemtudom uralni,nagyon nyomja valami a tarkóm,semmi kedvem,krónikus fáradsag,és mar felkelni sem esik jo mert masra sem tudok gondolni csak a rosszuletre ahogy kinyitom reggel a szemem. Ez minden nap igy megy. Es az a baj hogy eleg rossz dolgok futank vegig az agyamon mert mar van olyan nap hogy nemtudom mit csinaljak jobb legyen es legszivesebben meghalnék. Félek nagyon hogy nemtudnak rajtam segiteni . Most ujra pszichiaterhez megyek meg ebben bizom. Csak nem ertem ahogy lehetnek fajdalmaim ha nincs szervi bajom :(Mit tegyek ? Kérem segitsen egy tanaccsal. Koszonom

Tisztelt válaszoló!

Azért teszem fel a kérdést Önnek, mert már belső harcaimat nem bírom kontroll alatt tartani. A problémám az lenne, hogy a párom múltját nem bírom a jelenünktől elvonatkoztatni. Beleképzelem, hogy kivel mit csinált, hogy csinálta, zavar a mai napig és már nem tudom magam megoldani ezt a problémát és a kettőnk jelenére és jövőjére koncentrálni, ami pedig tényleg működhetne. Ez a dolog akadályoz. Sokat agyalok, majdnem mindennap és már ha nem jut eszembe a múltja, akkor az jut eszembe, hogy nem jut eszembe, így az ördögi kör újra elkezdődik. Türelmes velem, de már ajánlotta, hogy keressek fel egy pszichológust, mert ez így nem normális. És nem tudunk így jövőben gondolkozni, mert, ha eszembe jutnak, sajnos a gondolatok elhagyják a számat és van, hogy elég trágár szavakkal együtt…. Mit tegyek?

Üdvözlöm. Véleményem szerint nagy bajban vagyok. Kislányom 4 éves erősen Adhd gyanús folynak a vizsgálatok ez űgyben. De annyira provokatív velem szemben hogy sokszor úgy feldűhit hogy egyszerűen nem tudom kezelni a haragom. Nem bántom fizikálisan de van amikor csak az segít hogy emelt hangon mondom neki amit normál hangstilusban százszor elmondja sem ért meg. Tudja hogy nem szabad pl. Orvosi papírokkal játszani mégis mindent naponta kell elpakolni máshová mert azzal akár játszani. Ha megkérdezzem hogy miért hisz tudja hogy nem szabad csak annyit mond hogy mert vagy mert azért. Nem tudja elmondani mégis mért tesz olyat amit nem szabad és tudja is hogy nem szabad. Nagyon okos értelmes de mégis olyasmiket mond az oviba is hogy csak nézek nagyokat mikor óvó néni elmeséli. Szerintem nekem is kezelésre van szűkséges mert sajnos sokszor megfordul a fejemben hogy jobb lenne neki nélkűlem.

Férjemmel 22eve vagyunk házasok. Csodálatos volt minden napja. 3eve meglattam hogy leszbikus pornót néz a telefonján. Elmondta hogy izgalmasnak találja és szeretné látni élőben de igazából úgy hogy én legyek az egyik nő. Ki próbáltam a kedvéért de rosszul és kényelmetlenül éreztem magam amit elfogadott. Utanna arra kért menjünk szexmasszazsra mert azzal is megelégszik ha ezt nézheti.Kiprobáltuk.Teljes kudarc. Kijelentettem hogy itt vége és bárhogy szeretem olyant nm teszek ami nekem nem jó. Minden szuper volt ugyanúgy. A szex nagyszerű és gyakori. Fel tűnt azonban hogy sokat űl a telefonon. Múlt héten jött egy email miközben nem volt a lakásban. Meg néztem és rajottem hogy tarskereso oldal küldte.Ahogy beleptem teljesen leblokkoltam. Kb. 40nonek írt a chat en. Flörtöltek és próbálta rávenni őket hogy whats appon beszéljenek vagy telefonon. Kiderült hogy van másodlagos email címe és egy második telefonszáma is. Mindent elolvastam. Elég szaftos dolgokat írt hogy kivel mit tenne. Egy világ dőlt össze bennem. Szembesitettem. Elismerte de tagadta hogy lett volna ennél több. Az üzenetekből én is láttam hogy a nők lepattintották de így sem tudom feldolgozni az ott olvasottakat. Olyant is ír hogy jó a szex velem de valami újra különlegesre vágyik. Bevallása és a dátumok szerint ez egy éve folyik, azután kezdte el hogy én megkértem fogadja el hogy én hetero és monogám vagyok. Úgy érezte soha többet nm láthat olyant. Itt kapott lehetőséget arra hogy kiélje a fantáziáját igaz csak virtuálisan. Állítja h nem csalt meg és szívből szeret. Összevesztunk. Azóta addig mardosta a bűntudat hogy összeesett, hányt, szédült. Kórházba került. Vele erről nem beszelhetek egy ideig mert félek agyvérzést kap.. Elég közél volt hozzá. Kérem erről alkosson egy véleményt. Hol tévedhettem én? Nagyon szeretem nem akarom elhagyni csak megérteni miért tette ezt? Kértem rá hogy keressünk fel szakembert és rábolintott. De amíg nem épül fel nem tudunk elmenni. Kérem segítsen tisztán látni. Köszönöm.

Tisztelet.Az lenne a problėmànk a pàrommal hogy olyan 3 honapja vagyunk együtt s a gyerekek egyszer elfogadnak màskor nem.Tàrskeresön talàltunk egymàsra.Neki fėrje meghalt 4 ėve.Gyerekek 2 ho s 2 ėves voltak.Voltak probàlkozàsai de kevesen fogadtàk el 2 gyerekkel.Szeretem öt s gyerekeit.De sokszor a nagyobb aki 6 ėves duzzog s jobb lenne neki a megszokott 3 as…De ugyan akkor nėha hozzàm is buj s vàrja h jàtszak vagy egyek vele…Mit lehet tenni hogy a pàrom.ne azon gondolkodjon hogy feladja s maradjon egyedül velük?Sokat tett kapcsulatunkėrt.Rossz làtni hogy szenved s oly fiatalon nehėz igàt von….Köszönöm

Jónapot! Igazság szerint csak össze vagyok zavarodva és jó lenne ha valaki útba igazitana. A párommal sokat veszekszünk olyanok miatt, hogy szerinte sokat kérdezek, nem bízom benne. 3 éve vagyunk együtt és mindig közénk akart valaki állni és nagyon megterhelő volt ez számomra. Megbízom benne valamilyen szinten de állandoan beképzelem, hogy hazudik és ezt ki is mutatom, mert nem tudom kontrolálni és össze veszünk. Ilyenkor elmondja mennyire elege van belőlem és nagyon betegnek érzem magam ilyenkor, lelkileg is meg vagyok törve. Ilyenkor tiltja a hívásokat és el se tudom érni és csak kétségbe esek. Szerinte hagynom kéne. De annyira rosszul esik amiket hozzám vág, hogy órákig csak sírok és könyörgök nekk, hogy hagyja abba. Néha úgy érzem igzaságtalan velem. Azt akarom, hogy minden megoldódjon de nem tudom mit tegyek. Most is ebben a helyzetben vagyok és bánatoban már nem tudtam kihez forduljak.
Köszönöm, hogy ön meghallhatott.

Tisztelt doktornő!
17 èves làny vagyok ès az a kèrdès vetődött fel bennem, lehet, hogy depressziós vagyok. Tudom, nem a legokosabb döntés ez alapján ítélni, de az interneten írt tünetekkel könnyen azonosulni tudtam. Az elmúlt időben a koncentráció nehézségeket okoz, ez a jegyeimen is vissza tükröződik, a hétvégéken csak alszom, 12-14 órákat egyhuzamban. Sokszor a legapróbb problémák 20-30 perces zokogást eredményeznek. Egy aggasztó alkalommal ki kellett hagynom az egyik óramat ami alatt a wc-ben zokogtam megállás nélkül. Vigasztalhatatlan sírásról beszélek amit eddig sosem tapasztaltam magamon az elmúlt pár hónap előtt. Azok a dolgok amik régen mindig örömet okoztak most változó, hogy mennyire tudnak felvidítani. Ellenben általánosságban nem érzem magam sokkal kedvtelenebbnek, (az iskolát leszámítva) amikor a szeretteimmel vagyok (inkább barátok) jól érzem magam, talán hangulatváltozások jellemzőek rám de összegezve a nappali időszakban nem érzem máshogy magam. Össze vagyok zavarodva, mit tudna tanácsolni? Ezek már a depresszió jelei vagy túlreagálom?