Tisztelt Doktornő/Doktor úr!

A következő problémával fordulok Önhöz: 5 éve vagyunk együtt a barátommal, akivel egyidősek vagyunk, mindketten 38 évesek. Kamaszkorunk óta ismerjük egymást, mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz. A gond az, hogy amióta együtt vagyunk, nem szeretkeztünk. A pettingen túl soha nem jutunk, ami engem nagyon megvisel. A vonzalom megvan, sőt, erős. Ő azt mondja, korai magömlés problémában szenved, s a csalódást akarja elkerülni. Volt már szexuális kapcsolata, de ezekről úgy nyilatkozik, hogy azért történtek, mert tudta, hogy meg kell történniük. Párkapcsolata kevés volt és rövid ideig tartó. Szüleivel él és soha nem aludt még nálam, tulajdonképpen látogatóba jár hozzám. Úgy érzem, nem bízik bennem,a telefonját pl feltűnően vigyázza. Kapcsolatunk egyre kiegyensúlyozatlanabb, egyre több bennem a félelem, zavarodottság, bizalmatlanság, egyre több konfliktust okozok. Létezik ennek a helyzetnek megoldása Ön szerint?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Ilona

A problémakör választásakor csak az volt a gond, hogy legalább 10-et választottam volna. Az anyám pszichológus. Mégis tönkre tesz belülről. Most szeptemberben jó messzire elköltöztem egyetem miatt de a 19 évnyi szenvedést nem tudom félre rakni. Mindenki mondja, hogy legyek boldog, szabad vagyok és nincsenek itt a szüleim, de ameddig otthon éltem, tönkre tettek. Fizikailag is bántottak, testvéreimet is, de őket érzelmileg nem, engem igen. Mindenért engem okolnak. Töbsször elgondolkoztam, mint mindenki ilyenkor az öngyilkosságon, bár tudom, hogy klisés, de ez van. Magamat többször vágdostam, amit mondtam is nekik, de nem is érdekelte őket. Olyan dolgokat vágtam a fejemhez, másnap meg úgy tettek, mintha minden rendben lenne. Ok nélkül van minden nap rossz kedvem kb. már 3-4 éve. Tavaly bántottam magamat sokszor, de volt egy kiút, ami ösztönzött, az egyetem. Végre szabad vagyok, de tudom, hogy az egyik bátyámon kívül nincs senkim. Lelkileg tönkre tettek. Nem érzek semmit, csak szomorúságot, gyűlöletet, bizalmatlanságot, közömbösséget az emberek felé. Éjszaka dolgozom, nap közben pedig tanulok, valamint plazmát adok, hogy legyen plussz pénzem, mert a szüleim előadják a jó embert, de 0 forinttal segítenek. Önellátó vagyok 19 évesen. Csak hajtom magam. Volt egy korszak, november mikor boldognak neveztem magam valamennyire, mert együtt voltam egy fiúval. Mindent megtettem neki. Beleszerettem, de ő kihasznált és undorító módon elbánt velem. Engem ha kicsi rossz dolog ér, az is tönkre tesz már, de ha valami sokkal rosszabb, mint ahogy velem bánt, az tönkre tesz belülről. Próbálok mindenkinek jót tenni, megfelelni de közben magamat adom persze. Senkinek sem akarok ártani, de nekem mindenki árt. Pár hónapja volt életcélom. Tanulás, diploma, szép jövő. De most reménytelen vagyok és újra kezdek visszaesni abba a fázisba, mikor elzárom magam mindentől, mindenkitől lelkileg, érzelmileg és akár megint bántani fogom magam, amivel persze tudom, hogy nem érek el semmit se. Tudom, hogy így leírva nem tűnik vészesnek a helyzet, de nagyon egyedül vagyok. A bátyám, aki szeret, az egyetlen ember, akit én is szeretek, Angliába költözött és 3-4 havonta látom csak pár napra. Szüleimet nem tekintem családnak, másik bátyámmal nincs jó kapcsolatom. Az összes fiú, bármit teszk, csak kiakar használni az alakom miatt és mert csinosnak tartanak. De senki se becsül meg. Csak a bátyám de ő több száz km-re van tőlem. Nem tudom, nem értem, mivel érdemeltem ki mindezt. A szüleim viselkedését, amit velem tettek/tesznek, hogy nincsen már szívem, azt, hogy egy fiú sem becsül meg, pedig én mindenkiben a jót látom, és odaadom a szeretetemet és a bizalmamat is. Folyamat csak törnek össze az emberek belülről. Egyedül vagyok és nem érzem magam jól, maximum csak órákra… megint nincs semmi, ami miatt küzdenem kellene. Mindenért magamban keresem a hibát, mert ezek szerint én vagyok a rossz.
Ne haragudjon, hogy az idejét raboltam a hosszú és unalmas élettörténetemmel, biztosan úgy hangzott, mint minden hisztis fiatalnak. Pedig én mindent megtettem eddig. Tanultam, egyetemre felvettek, dolgoztam/dolgozok folyamat. És senki sem becsül meg. Érzem, hogy esek vissza megint abba az állapotba, ahol tavaly voltam.

Jó napot! Segítsèget szeretnèk kèrni azzal kapcsolatban,hogy transznemű vagyok-e…. 17 éves lány vagyok korábban már kértem segítségüket egy érdekes problémám miadt,hogy volt egy inernetes kapcsolatom nővel csak férfiként adtam ki magamat…. Ez azóta él folyamatosan használom az általam meg alkotott férfi karaktert persze van bűntudatom miadta,hogy hány ember ismer másnak de így vagyok boldog ezzel a férfi személyel tudok azonosulni :/ Az öltözködésem is mindig fiús volt és jobban érdekelnek a lányok mint a fiúk… Nem voltam még fiúval sem nővel… És a testemmel sem vagyok ki békülve igazából,de ha ezt mondanám a szüleimnek akkor valószínüleg ki tagadnának,páran tudnak erről azok támogatnak is (közeli barátok)

Üdvözletem !!

Egy olyan problémában kérek tanácsot, hogy a volt párommal van két gyermekünk és én létrehoztam anno egy képzeletbeli barátot akivel a volt párommal folyamatosan 7 éven keresztül tartotta a kapcsolatot. Nagyon megromlott köztünk a viszony és szinte utál az anyja hatására. Eljött az idő hogy elmondjam neki én voltam a képzeletbeli barát akibe nagyon szerelmes lett mert ismerem a szívét és mindig támogattam ha bajban volt lelkileg. Nincs barátnője senkije így mindig ” nekem” sírta ki a baját. Meglepetésemre rosszul fogadta és hallani se akart rólam pedig tényleg odáig volt érte aki én vagyok.Sikerült kimagyaráznom így újra kapcsolatba tudtam lépni vele a képzeletbeli barátom által. Nincsen semmi bajom egyszerűen csak használom az eszem mert nem akarom elveszteni , ő a gyerekeim anyja is. Mit tegyek?
Hogyan közöljem vele 2x is majd?
Nem húzhatom a végtelenségig. Arc plasztika meg nem létezik:D szóval tudom hogy a szívünk egymásé de ha meglát akkor írtózik.
Segítségét kérem és nagyon köszönöm

Jó napot kívánok! Sajnos a házasságomban vannak komoly problémák. Férjem mezőgazdasággal foglalkozik amit házasságunk előtt a szüleivel csinálta és mióta meghazasodtunk azóta is így van ők adnak neki fizetést kb 150.000 ft.-ot, pedig ő a vállalkozó. Hétfőtöl vasárnapig dolgozik reggeltől sötétedésig. Szuletett ket gyermekunk csak az egyik maradt meg koraszülöttek lettek 700 gr. amelyik megmaradt nekünk, hála istennek szépen fejlődik szóval sok mindenen keresztül mentünk. A ház amiben élünk az apjáé nem adta a férjem nevére ezt sokszor éreztetik. A két és fél év alatt gyűjtöttünk is egy kis pénzt én gyedet kapok 80-86.000 ft a fiura emelt csaladit 23.000. A férjem nagyon sokat tartózkodik otthon a munka miatt is meg mivel már 41 éves későn nősült eléggé a szülei irányítása alatt van, ők szabják meg hogy mikor mit kell csinalni hova kell menni. Sokatjártunk dévény tornára a fiuval sokszor anyámmal mentem meg kontrollokra vissza mert neki fontosabb dolga volt. Rátudtam ha a munka miatt éppen nem ért rá,de az már nem tetszett ha inkább ő az anyját vitte orvoshoz helyettünk pedig az apja is el tudta volna vinni vagy a lány testvére aki az anyjáékkal él. Apja mindenbe beleszól még abba is hogy új kiságyat vettem, vagy pár fejlesztő könyvet a fiúnak. 80 évesek nagyon fukoriak ha vettem kabátot vagy csizmát a fiunak mindig kérdezték mennyibe került és sokallták hogy úgy is kinövi. Még a bébi ételre is azt mondták inkább főzzek mert az olcsóbb. Eleinte csak azt fogadta el a gyermek hiába főztem neki most már eszi amit mi is. Én mindent megteszek a gyerekért igen nem sajnaltam a 600 ft-os bébi ételt sem de ők igen. Pedig nagyon sok pénz bemegy nekik milliók. Férjemmel beszéltük hogy most már nekem is kevesebb pénz jár majd 2 év után és hogy spórolni kell. Nem mondtam hogy nem de ami kell az kell megvettem. Mindig kikérdezték hogy állunk anyagilag mert amikor én is szedtem az almát adtak egy kis pénzt de nem sok mindent kaptunk a bevételből. Férjem mindennel beszámol szüleinek. Legutóbb beszélgetés alkalmával számon kértek hogy én nem jól osztom be a pénzt mire hova költöm drága mesés könyvet minek veszek mennyit költök a boltban. Ebből egy nagy veszekedés lett úgy éreztem férjem elárult mert ő is ott ült velük és eggyet értett hogy ez nagyon sok pénz ami havonta elmegy. Olyan 150-170.000 ft.Ez már régóta tart hogy férjemnek gyűjtöm a bolti blokkokat mert minden hónap végén megnézte mennyi ment el vagyis szinte hetente követte és sokallta. Mondtam menjen ő had lássa mi mennyibe kerül. Már naptárban vezette. Mintha egy tolvaj lennék úgy gyanúsítottak meg. Azt mondtam ott hagyom de még ezek után adtam egy esélyt a gyermek miatt mert nem szeretném ha apa nélkül nőne fel, de újból felhozódott és ő ugyan ezen az állásponton van. Veszekedtünk és haza mentem szüleimhez. Úgy érzem én ezt így tovább nem tudom folytatni. Ön szerint társ az ilyen ember?

Udvozlom

Par hete nem erzem magam jol. lehangolt vagyok, nem kotnek le azok a dolgok amiket idaig erdekeltek. Par napja ez tarsult alvasproblemakkal ami gondolom kotheto eredeti problemamhoz is. Magamrol annyit 27 eves vagyok 5 eve elek kint Angliaban. Csaladom es barataim otthon, egyedul testverem van velem. Sokat dolgozom es szabadidomben is csak otthon vagyok. sokat gondolkodom mi bajom lehet, maganyossag esetleg depreszio es ez elszivja minden energiam. mit tanacsol? szeretnem ezt az erzest legyozni es teljes eletet elni ujra koncetnralni a jovomre nem aggodni mi bajom lehet. valaszat elore is koszonom

Kristof

Utálok iskolába menni. Utálom a tanárokat és a rengeteg “tanulj sokat 0-24-ben mert hanem semmi sem lesz belőled”-et. Rosszabbodnak a jegyeim, amit otthon nem akarok elmondani, családi okok miatt. Mit tegyek? Esetleg valami ami ösztönözne?

Szép napot! Nyár végén abortuszon estem át, parkapcsolatban elek, nagyon szeretem a páromat. Krizishelyzetben voltunk, szuleim nem tamogattak azt, hogy 20 evesen szuljek. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok napokig nem tudtam feldolgozni, nem tudtam orulni a gyermekemnek. Szomorusag toltott el, mert nem tudtam volna megadni neki amire szuksege lett volna. Parom dolgozik, de egy kereset keves lett volna, en tanuló vagyok. Azóta mindennap eszembe jut az abortusz. Nem tudtam feldolgozni. A ket veglet kering mindennap a fejemben. Az egyik az, hogy nem szeretnek kisbabat, hisz megoltem a sajat gyerekemet. A masik pedig az, hogy nagyon szeretnék, mert imadom a páromat es a gyerekeket is, szerelmunk gyumolcse lenne. Szivem szerint megbantam, hogy elvetettem, az eszem szerint pedig helyesen cselekedtem. Hogyan dolgozzam ezt fel? Mit tegyek, hogy ne gondoljak erre minden este? Hogyan lehet az, hogy a ket véglet van a fejemben? Valojaban melyiket szeretnem?

Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a parom szakított velem karácsony utáni nap,egy semmitmondó ürüggyel, de írja hogy nagyon melyen szeret és faj neki visszairni is,az édesanyja is irt ,hogy szenved a fia,de állítom ,hogy o is keverte a szálakat.nem ez a lényeg,hanem. Nem tudom elhinni ,elfogadni,aki szeret nem hagy el… o mégis megtette két ünnep között, baratai is mondjak hogy szenved,akkor miért nem akar már engem?lehet valaki ennyire makacs hogy meggyőzi magát arról hogy így a legjobb? Összetört engem teljesen,én buta meg remenykedem,bár tudom hogy ha eldöntötte az végleges.nem tudom mihez kezdhetnek .

Tisztelt Cím!

Tanácsot szeretnék kérni,. Önöktől.
Október vége óta ismerkedek egy férfival. Már háromszor találkoztunk személyesen és mindenketten csodálatosan éreztük magunkat egymás társaságában. Sajnos tavaly decemberben két alkalommal személyesen nem sikerült találkozni, mert sajnos közbe jött neki valami, és így csak telefonon tudtunk beszélgetni. Én többször írtam neki emailt, mindent el is olvasott, mert ő mondta, hogy nyugodtan írjak neki, mert akkor tudja, hogy gondolok rá.
Sajnos az anyukája kórházba került és ezért nem tudtunk egyik alkalommal találkozni, akkor azt ígérte, hogy majd este, ha hazamegy a kórházból felhív, de sajnos hiába vártam nem hívott, így este 8 körül írtam sms-t, hogy mi újság van vele. 5 perc múlva jött az sms, bocsánatot kért, hogy nem hívott és azt mondta, hogy jobban van, majd másnap felhív, mert még nem ért haza. Másnap egész nap hiába vártam, sajnos nem hívott fel. Akkor írtam emailt, és kértem bízzon meg bennem, hogy írja, le, hogy mi történt vagy hívjon fel nyugodtan, de nem jött válasz. Akkor sajnos azt találtam neki írni, hogy azt mondtad, hogy a bizalom a legfontosabb neked, akkor miért nem fordulsz hozzám bizalommal, meg azt is írtam, hogy akkor én ezek után hogy bízzak benne, ha ő nem meséli el mi történt. Megkérdeztem tőle, hogy akkor én ki is vagyok most neki, egy idegen, egy barátnő vagy csak egy ismerős. Akkor végképp nem válaszolt. Aztán úgy éreztem, hogy nem kellett volna ezek írnom neki, hisz épp elég gondja volt az anyukája miatt és akkor bocsánatot kértem tőle, hogy be akartam avatkozni az életébe, pedig ő nem kért rá, hogy segítsek. Én most már tudom, azért történt, mert nekem nagyon hiányzott, de ezt mondtam is neki, hogy már olyan régen sikerült személyesen szemtől szembe találkoznunk, tudom ez nem mentség arra amit tettem. Erre végre válaszolt, azt irta, hogy még nem haragszik. De egy kicsit összejöttek a rossz dolgok és csak úgy tudja megoldani, ha adok neki egy kis időt, hogy nyugodtan áttudjon gondolni mindent, és hogy bármi is legyen a döntése rossz vagy jó, akkor majd azt elfogja mondani nekem.
Akkor azt válaszoltam rá, hogy addig nem fogom keresni amíg ő nem üzen. Ez 2 napja történt, azóta olyan ideges, feszült vagyok, alig tudok nem gondolni erre. De ha az előtt írok, hogy ő döntésre jutnak, akkor eljátszom a bizalmát és akkor joggal mondhatja nekem, hogy akkor én se bízok benne. Sajnos azért vagyok kétségbe esve, mert tudom, hogy már 3 szor csalódott a nőkben.
Ő vele szinte minden tökéletes, ugyanaz az érdeklődési körünk, eddig mindent megtudtunk beszélni, figyeltünk egymásra, sokat nevetgéltünk, beszélgettünk együtt és én nem szeretném őt elveszíteni. Annyit mondanék magamról, hogy elvált vagyok és van két gyerekem, sajnos a volt férjemmel közös lakásban lakunk még.
Ő ezt elfogadta és azt mondta nekem az első találkozás után, hogy szeretne velem tartós kapcsolatot a gyerekeimmel együtt, meg azt mondta, hogy igaz arra még kicsit várnunk kell, de ő azt mondta, hogy ki várja. De addig is találkozik velem, ismerkedik velem.
Most attól félek, hogy számomra rossz döntést hoz és inkább lemond rólam és arról, hogy együtt boldogok legyünk. Ha most belegondolok, már akkor is a sírás fojtogat. Sajnos bíznom kell, abban, hogy ad nekünk egy esélyt, más választásom nincs. Ő is elvált és az anyukájával lakik együtt, tehát nincs más nő az életében. Eddig mindig, ha valamiért nem tudott írni, telefonálni vagy nem tudott jönni, utána mindig bocsánatot kért tőlem, hogy ne haragudjak, mert ezért vagy azért nem tudott üzenni.
Az lenne a kérdésem, hogy ezek után maga szerint milyen döntésre számíthattok és hogy mikor fog válaszolni nekem vagy hogy tudatni fogja-e velem, a döntését. Ennek a férfinak egyetlen mosolya elég volt mindig, hogy boldoggá tegye a napomat, ha írt mindig megdobbant a szívem, ha hívott mindig olyan töltést kaptam tőle és ő ezt tudja. Egyszer ezt írta, hogy látni engem mosolyogni, megölelni, beszélgetni ez az amire neki is nagy szüksége van, és hogy ezt az utóbbi jó pár évben nem igazán volt része, és hogy komolyan gondolja velem, mert még szerinte, sok szép és jó dolog vár kettőnkre!!
Kérem adjon tanácsot, hogy mit csináljak.
Várom, mielöbbi válaszát!!

Üdvözlöm!
17 éves vagyok és mentális problémákkal küszködöm. Nem tudom kihez fordulhatnék segítségért, mert kínosnak érzem a helyzetet. Az elején tagadtam, de már én is belátom, hogy segítségre van szükségem. Nem tudom hogyan kéne szólnom a szüleimnek, attól félek nem értik meg és nem vesznek komolyan.
Válaszát előre is köszönöm!

Jó napot!
Tanácstalan vagyok.. Van egy Férfi akibe én szerelmes vagyok, ő viszont ezt ilyen formában nem viszonozza. Csupán azt mondja ragaszkodik hozzám.
Lefeküdtünk párszor ami az én érzéseimet mélyítette és mivel ő ezek után sem akart kapcsolatot így megbeszéltük hogy hanyagoljuk “azt”. Nem akarta bonyolítani a helyzetet stb…
Viszont ezek után már nem is beszéltünk úgy 3 hétig, viszont szilveszterkor írt nekem, hogy Búék. Én egy buliban voltam a barátnőmékkel és a telefonom ekkor pont nála volt, és ő írt vissza neki a nevemben elég bunkó módon. (a tartalma annyira nem volt bántó szerintem, inkább a stílus) Először nevetett majd teljesen megsértődött a Férfi. Barátnőm erre azt mondta megérdemelte, hiszen olyan sokat sírtam miatta, de nekem mégse volt ez jó érzés, illetve azt a tanácsot adta h legyek vele bunkó akkor majd elkezdem érdekelni… nem is írtam neki semmit ezért. De én mindenképp írni akartam neki miután hazaértem reggel. Aztán végül úgy alakult hogy délután értem haza.
Mire kigondoltam volna mit is írjak neki (dilemmáztam hogy tényleg használna e ha most nem bocsánatot kérnék hanem csak tárgyilagos lennék, vagy kérjek simán bocsánatot…) azt vettem észre, hogy letiltott. Nem tudtam neki írni. Először csak pislogtam, hisz nem hittem hogy ennyire sértő volt amit a barátnőm írt neki, majd annyira kétségbeestem, hogy most akkor ezzel vágtam el magam teljesen. Írtam hát neki viberen, viszont ott elég tárgyilagosra sikerült a dolog (bennem volt hogy a barátnőm azt mondta ne mutassam neki mit érzek)
Annyit írtam, hogy nem csak én vagyok gonosz.. meg miért is lennék az, de azért ne haragudjon. Meg, most így nem tudok írni neki pedig épp akartam de mindegy akkor.. ne haragudjon.
Persze válaszolni nem válaszolt. Most pedig úrrá lett rajtam egy nagyon rossz érzés, 1,5 napig sírtam folyamatosan, de most sírás után sincs az a megkönnyebbült érzés. Máshoz meg nincs energiám pedig sok dolgom lenne.
A kérdésem, hogy vajon mit tehetnék ebben a helyzetben? Várjak, reménykedjek, hogy egyszer csak felkeres? Vagy próbáljam elengedni és beletörődni, hogy végleg elástam magam, már nem hogy nem szeret inkább utál, és ebből már jóbaráti viszony sem lehet!? (azt is tudom, hogy beszélget egy lánnyal aki valószínű tetszik neki, de mivel velem is az volt csak a gond, hogy nem akar kapcsolatban élni most, nem hiszem hogy udvarolna neki. De félek, hogy mivel én kiléptem a képből ezért kezd el inkább hozzá kapcsolódni)
Vagy keressem fel újra, felhívjam, vagy meglátogassam személyesen és próbáljak vele beszélni, esetleg elmondani, hogy nem én írtam akkor neki? Vagy azt zaklatásnak venné? Nem szeretnék sok lenni, hisz már írtam neki amire nem reagált.
(Alárendelni sem szeretném magam neki.. Mert volt hogy ő mondott nekem bántó dolgokat régebben mégsem tiltottam le soha.. ha bocsánatot kért én elfogadtam.) Ő pedig egyből megsértődik egy kis apróságon.(amit nem is én írtam.)
Nagyon kínosnak is érzem az egész helyzetet. Nem tudom hogy álljak a dolgokhoz.
Köszönöm, ha van hasznos tanácsa!

Tisztelt Hölgyem/Uram,
szorongásom miatt a pszichiáterem 3×0,5 xanaxot, 10mg escitilt és 25mg valdoxant írt fel amik a ,,hétköznapokban,, teljesen élhetővé, kiegyensúlyozottá tesznek(plusz egy éve meditálni kezdtem).Ám, ha olyan napom van amikor súlyzós edzést végzek(heti3x) vagy nagy fizikai megterhelésnek teszem ki magam a munkában, akkor az éjszakai alvásom romokban. Több ízben vizelési ingerre ébredek egy edzést, vagy kemény fizikai munkát követő éjjelen és nagyon fáradtan, szorongva ébredek. Az edzést nem viszem túlzásba, igyekszem kontrollált súlyokkal dolgozni, a munkát természetesen nem tudom így szabályozni. Ha kihagyom az edzést, a mozgást, akkor pedig 1 hét elteltével attól érzem magam rosszul, leverten, céltalanul, hogy nem sportoltam. Kedves Segítő! Mit tananácsol, min változtassak? Több soportot kipróbáltam(aerobic, futás stb…) minden esetben a szorongásos tünetek nyertek teret. Hálásan köszönöm segítő válaszát! Tisztelettel Molnár Ákos

Üdvözlöm.
Merre tovàbb?
43 éves nő vagyok, elvàlt, 2 gyermekem nevelem egyedűl.
2 férfi közűl szeretném kivàlasztani a tàrsam.
Az egyik Z. Régen mi egy pàrt alkottunk, de nem voltam még kész a kapcsolatra, ezért mindenbe belekötöttem, imàdja a lànyaim, sok közös emlékünk van, szeretné újrakezdeni, meglenne mindenünk, csak kicsit fafej, de lehet csak ezzel takarózik az érzelmei eltakaràsàban. Szeret minket. 50-éves.Szóval jó lenne mellette.időnként írunk, érdeklődünk ki hogy àll a tàrssal, ő kitart mellettem
De itt van a màsik férfi
Ő 64 éves. Nagyon régről ismerem. De akkor is tàvolsàgtartó voltam, a korkülömbség miatt.
“S” segített nekem nagyon sokat, laptopot vett, csizmàt,karàcsonyi ajàndékot. Egymàsba kavarodtunk, talàn szeretem, nem alakult még ki teljesen. Ő neki én vagyok a minden, szó szerint, lehoznà a csillagot az égről.
Az àgyban még nem az igazi, de ez vàltozhat, eddig magànyos ordasként élt, màr letett arról hogy legyen pàrja.
A lànyokat imàdja. Màs korosztàly, màs szokàsok.
Csak kérdés az, hogy mi lesz 10év múlva? A hàzàt úgy alakítja ki, hogy nekünk jó legyen.
Merre tovàbb, kit vàlasszak????
Köszönöm szépen a segítséget.
Mónika

Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a párommal majdnem egy éve vagyunk együtt interneten ismertem meg, találkozgatás után ug költöztem hogy külföldre költözök hozzá és jelenleg is a családjával élek. A kapcsolatunk elég viharos, neki az elsö kapcsolata, mindenre féltékeny és mindennel problémája van (ha megfogom a telefont én rögtön pasikkal beszélek, végig kérdezte az összes kontaktot a telefonomban stb).Én leépitettem magam az idő során annyira hogy egy másik országban élek, nincsenek barátaim, nem tudok kivel beszélni. MInden egyes alkalomkor elakaro menni, de sosemey félek attol hogy egyedül leszek,félek hog senki nem jön utánam és mindig ug érzem hogy szeretem. Valamelyiknap a telefonját csekkoltam és 2 db szám hivta whatsapppon, transznemü lányok. Teljesen lesokkolodtam, megkérdeztem és azt hazudta a haverja hivta a telefonjárol. Én elhittem. Valamelyiknap kerestem valamit a számitogépén és egy videora bukkantam 2017-böl amin egy transznemüvel közösül. Olyan hatás alá kerültem hogy levegőt nem birtam venni. Zokogva megkérdeztem mi ez, azt mondta hogy 2 évvel ezelött valamiért nem érzett különösebb vonzodást a lányokhoz és egy oldalon elkezdett beszélni egy transznemüvel és 3 szor szeretkeztek, belé semmilyen képpen nem hatolt csak ő belé, azt mondta nem meleg és miota velem van nem történt eg csak 2 évvel ezelött 3szor az ő elmondása alapján. Azt mondta minden amit irántam érez igaz és vonzodik hozzám és nem jelent neki semmit, sirt és kérlelt hogy bocsássak meg neki. Teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom kiverni a fejemből a videot és nem tudok ránézni mert mindig ez jut eszembe, nem érzem magam nőnek és ugyérzem semmit nem érek, nem tudom mi volt igaz közöttünk és nem tudom hog kezeljem ezt a problémát.
Kérem segítsen nekem.
Köszönettel