Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a párommal majdnem egy éve vagyunk együtt interneten ismertem meg, találkozgatás után ug költöztem hogy külföldre költözök hozzá és jelenleg is a családjával élek. A kapcsolatunk elég viharos, neki az elsö kapcsolata, mindenre féltékeny és mindennel problémája van (ha megfogom a telefont én rögtön pasikkal beszélek, végig kérdezte az összes kontaktot a telefonomban stb).Én leépitettem magam az idő során annyira hogy egy másik országban élek, nincsenek barátaim, nem tudok kivel beszélni. MInden egyes alkalomkor elakaro menni, de sosemey félek attol hogy egyedül leszek,félek hog senki nem jön utánam és mindig ug érzem hogy szeretem. Valamelyiknap a telefonját csekkoltam és 2 db szám hivta whatsapppon, transznemü lányok. Teljesen lesokkolodtam, megkérdeztem és azt hazudta a haverja hivta a telefonjárol. Én elhittem. Valamelyiknap kerestem valamit a számitogépén és egy videora bukkantam 2017-böl amin egy transznemüvel közösül. Olyan hatás alá kerültem hogy levegőt nem birtam venni. Zokogva megkérdeztem mi ez, azt mondta hogy 2 évvel ezelött valamiért nem érzett különösebb vonzodást a lányokhoz és egy oldalon elkezdett beszélni egy transznemüvel és 3 szor szeretkeztek, belé semmilyen képpen nem hatolt csak ő belé, azt mondta nem meleg és miota velem van nem történt eg csak 2 évvel ezelött 3szor az ő elmondása alapján. Azt mondta minden amit irántam érez igaz és vonzodik hozzám és nem jelent neki semmit, sirt és kérlelt hogy bocsássak meg neki. Teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom kiverni a fejemből a videot és nem tudok ránézni mert mindig ez jut eszembe, nem érzem magam nőnek és ugyérzem semmit nem érek, nem tudom mi volt igaz közöttünk és nem tudom hog kezeljem ezt a problémát.
Kérem segítsen nekem.
Köszönettel

Jó napot!Nemreg szakítottunk párommal,és egyszerűen nem bírom feldolgozni.Szanalmasmak és maganyosnak érzem magam. Úgy veszem észre ,hogy pánikszerűen keresek a helyére valakit. Folyton azt nezem melyik fiú helyes vagy hasonlít rá. Nem érzem késznek magam egy kapcsolatra,mert ez Nagy in még isle. Megis folyamatosan nézelődők .Ez normális?

Jo estét! 8-éve vagyok férjemmel sokmindent átéltünk már! Van egy 5-éves funk ,elég hideg velem egy ideje főleg miota tudja h ujra terhes vagyok alig ér hozzám alig beszél ha beszélni prpbálok problémáinkrol akkor támad alig fekszik le velem csak mobilozik meg játszik vagy nincs itthon inkább volt haverjával karácsonykor mint velem .Mit tegyek? Hogy hozzam rendbe házasságom?

Nem jut időm tanulni. Mit tegyek?

Jó napot!
A segítségét szeretném kérni, abban, hogy hogyan tegyem meg az első lépést. Nem akarok már abba az iskolába járni ahová járok, mert nem érdekel az a szak. Van egy másik lehetőség, de messze van az otthonomtól. Sokat gondolkodtam már ezen és mindig oda jutottam, hogy nem akarom. El szeretnék menni, de nem tudok és mikor sokat gondolok erre mindig sírok, amit meg nem akarok. Reggelente nem tudok elindulni ez miatt. Jó barátaim vannak itt és a tanárok többségét is szeretem, de ez a legnagyobb problémám, hogy nem merek előre menni, kilépni a komfortzónámból ráadásul anyukám nem támogat, így még nehezebb.
Remélem értelmesen írtam le, mert ilyenkor azt kevésbé tudok.

Az édesanyám körülbelül 10 éve alkoholista. Albérletben lakik amit nem fizet, dolgozni is alig jár be. Segítséget nem hajlandó elfogadni (csak pénzt, amit egyből az italra költ), szakemberrel nem óhajt beszélni. Nem tudom mit tehetnék, a testvéremmel már sok módszert kipróbáltunk.

Kedves Pszichológus!

Azzal a problémámmal fordulok Önhöz, amely tönkreteszi a mindennapjaimat, illetve az életkedvemet, párkapcsolatomat.
A rövid háttér az, hogy a párommal 2 éve vagyunk együtt, viszont sokat veszekedtünk egy éve. Tavaly októberben adott okot a féltékenységem felébresztésére, ezért azóta nagyon durván féltékeny vagyok. Mindent ellenőrzök, nézek, mindent túlgondolok. Sajnos tudom, hogy ez nem jó. Testileg soha nem csalt meg, ebben teljesen biztos vagyok. Viszont az internet egyszerűen a mindene. Napi 5-6 órákat is képes telefonozni. Instagram, messenger stb. A példa amit tett, hogy egy régi “exével” beszélgetett szexuális dolgokról. Azt megbocsájtottam neki, de persze akkor különmentünk. Azóta változtatott sok mindenben, de még mindig nem sikerül bíznom benne. Folytonosan érzem, hogy beszélget más nővel, illetve , az is zavar, hogy más nők képeit nézegeti. Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tudnék úgy élni, hogy bízzak, és ne gondolkodjak folytonosan ezeken a negatív dolgokon. Hogy mit csinál, kivel, kivel beszél, kit néz.. Az őrületbe kerget. Titkolja a telefonját, nem is nézegetjük egymásét, mert privát szféra. De engem ez is zavar. A legfontosabb az lenne, hogy valahogy eltudjak ezektől vonatkoztatni és ne tegyem magam ezzel tönkre illetve az önbizalmamat növeljem. Mert az is benne lehet, hogy nem is csinál semmit de én meg belesodrom.

Kérem segítsen!
Köszönettel,
G.

Jó napot doktornő!
Csak az lenne a kérdésem,hogy a társfüggőségből,hogy lehet kigyógyulni?Mert én sajnos amióta az eszem tudom mindig is társfüggő voltam. Orvos még nem állapította meg,hogy az lennék de én tudom magamról,hogy igen. Olvastam nagyon sokat erről a témáról és a leírások mind igazak voltak rám. Eddig 3 hosszabb kapcsolatom volt a többi csak futó kaland de mindig a pasik hagytak el engem. Én nem tudok szakítani senkivel még akkor sem ha nagyon rossz a kapcsolat. Nagyon ragaszkodom a páromhoz és megfojtom a szeretetemmel. Nem tudok elleni társ nélkül valaki legyen mellettem nekem csak ez a fontos. Azt is mondták nekem,hogy nem magába a személybe vagyok szerelmes. De miért ragaszkodom akkor is egy pasihoz ha nem jó vele a kapcsolatom?

Jó napot kivánok! Molnár Zsuzsanna vagyok. Szeretnék tanácsot kérni önöktől. December elején nyomást érzekeltem a fejembe ami fokozodot. Elmentem a háziorvosomhoz. Elküldöt tejes vér és vizelet vizsgálatra. Az eredmény tökéletes lett. Erre a háziorvos azt mondta hogy biztos streszes vagyok attol van. De pár nap mulva amikor a munkahelyemen elernyedtek a lábaim és azt hittem elájulok igy be mentünk a honvéd korház sürvöségi osztályára ahol szintén egy dr nő teljesen kivizsgalt. Ő sem talált semmit. Másnap megint bementem dolgozni de akkor már teljes feszültség érzet volt a testembe és a jobb karom zsibadt. így szintén haza mentem. Ugy gondoltam hogy ezek után felkeresek egy magán rendelőt ahol készitenek a koponyámról mr. Az is rendben van. Igy már csak a neurologus maradt aki szintén kivizsgált. Rendbe talált mindent. Azt momdta pszichés betegségem van. Mielött kezdödtek ezek a betegségre utaló dolgok velem voltam egy temetesen. Egy gyerekkori barátom Attila nevezetű ember halt meg agydaganatba. A temetésen az egyik gyermekét én vigasztaltam. Lehet hogy valami a temetés váltota ki rajtam ezt? A családi hátterem jó. A munkahelyem szintén jó. Kerem segitsenek! Előre is köszönöm! Zsuzsi És még vmi amikor jön a feszültség érzet akkor nehezen veszek levegőt volt hogy fuladtam. Halál félelmem is volt.

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!
Édesanyám 83 éves és világ életében egy érzelmi zsaroló volt. Sajnos most öregkorára egyedül maradt és a Férjem és én vagyunk az egyetlen rokonai.
Sohasem volt jó anya, kicsi koromban a nagyszüleimnél voltam, mert ő “dolgozott” és nem ért rá, otthon semmi más nem volt, mint a szüleim állandó veszekedés, ordítozása. Mindig azt mondta, csak azért maradt Apámmal /aki egyébként nagyon jó ember volt/, mert én imádtam Őt. Mindig minden felelősséget rám hárított. Nem késhettem az iskolából hazafelé egy percet sem, mert nem kell “flangálni”, siess haza, nem jöhetett hozzám senki és én sem nagyon mehettem sehová. Senki nem felelt meg a “kifinomult” ízlésének, hogy az én barátnőm, vagy barátom legyen. Apámat folyamatosan szidta és mindig azt sulykolta belém, hogy csak rá számíthatok. Hát ha valakire, hát rá soha nem számíthattam . Bármi olyat tettem, ami a külvilág felé nem volt tökéletes, azonnal ellenem fordult. Ja és elfelejtettem, legalább 20 éven keresztül alkoholista volt. Természetesen mindig tagadta. Világ életemben abban a szellemben próbált nevelni, hogy ha ő megöregszik, nekem kutya kötelességem róla gondoskodni. Hát most eljött ez az idő. 83 éves, tulajdonképpen semmi baja, azon kívül, hogy fél a lakásában. Mi nyáron dolgozunk sokat, télen kevesebbet, így, ahogy vége lett a nyárnak rögtön elkezdte az erőszakos követelőzést, hogy költözzünk hozzá. /53 éves vagyok, boldog házassággal./. Mondtam, hogy soha, ezután jött a hisztis telefonhívások tömkelege, hogy öngyilkos lesz, ha nem leszünk vele. A Férjem türelme elfogyott, meg is sajnálta, mivel Ő nem tudja milyen gonosz és számító és megígértük Neki, hogy decemberben és januárban heti 4-5 napot nála leszünk. Meg is tesszük, de sajnos már nem nagyon bírom idegileg. A kutya a lakásban van, nem lehet kiküldeni. Hosszú szőrű, nem győzök utána takarítani. Minden a kutya körül forog. Mondtuk, hogy költözzön hozzánk Ő, mert úgy tudjuk tenni a dolgunkat és élni az életünket, kényelmes , nagy lakásunk van. Ő a kutya nélkül nem jön. Felajánlottuk neki, hogy mivel mi társas házban lakunk, bérelünk egy kis kertes házat ott, ahol a munkánk van, jöjjön el velünk Ő is, a kutya is. Ő nem jön sehová, állítólag nem tudja magát ellátni, állítólag mindent elfelejt. Három orvos vizsgálta meg, mindegyikük azt mondta, semmi baja, csak engem zsarol vele. Az agyi CT sem mutatott ki semmit. Folyamatosan zsarol érzelmileg, sajnos nem tudom megtenni, hogy magára hagyjam, de lassan rámegyünk mindketten. Férjemnek komoly hátbetegsége van, ami a stresszre újra és újra kiújul. Amióta Anyámnál vagyunk folyamatosan beteg, én pedig nem bírom idegekkel. Kérem segítsen, mit tegyek.

Üdvözlöm!

Sajnos a problémám nagyon hosszú,de megpróbálom a lehető legtömörebben megfogalmazni.
17 éves korom óta szerelmes voltam egy tőlem majd 10 évvel idősebb férfiba aki nem foglalkozott velem akkoriban de 3 évvel később a sors úgy hozta,hogy összejöttem vele és majdnem ismeretlenül egy hónap után feleségül vett. Akkor ezt nem furcsálottam mert nagyon szerelmes voltam belé. A férfinak drog problémai voltak és nem volt beszámítható mindig de ha nem drogozott is ugyanúgy folyamatosan bántalmazott. Mindig különböző indokokkal ,de a legtöbbször arra fogta ,hogy nagyon fél,hogy elhagyom. (Na persze) később kiderült h a volt bárátnőjét is éveken keresztül bántotta. Nem egy két pofonról volt szó. Borzalmas volt amit átéltem. 1,5 év után elváltam és nem sokra rá megismertem egy tőlem 18 évvel idősebb férfit. Jelenleg is már 2.éve vele élek együtt. Nem bánt ,de nem is érezteti,hogy szeret. Nagyon gondoskodó és bár ez is egyfajta szeretet kimutatás de sosem ölel vagy csókol meg…nem mond semmi kedveset nekem. Néha olyan mintha teher lennék számára. Ha megpróbálom vele megbeszélni ideges lessz ezért inkább már szóba sem hozom.
Ami fontos lehet még,hogy 14 éves korom óta mindig kapcsolatban vagyok…egyikből megyek a másikba és a kapcsolatok elején lévő lángoló szerelmet nagyon szeretem de utána az ellaposodó érzelmeket nem birom elviselni. Nálam nem halványodnak el az érzelmek évek után sem. Azt hiszem szerelmes vagyok a szerelem gondolatába. Soha nem szakítottak velem ,mindig én léptem ki a kapcsolatból hirtelen döntés alapján úgy h előtte évekig elviseltem a rossz kapcsolataimat.
Több abortuszom is volt,mindig az akkori párjaimtól… de sosem akartam gyereket. Úgy érzem ezzel még inkább háttérbe szorulnék.
Féltem az alakom is ami szörnyen primitív de úgy hiszem h csak a külsőm végett vannak velem. Nem vagyok semmiben sem kimagaslóan jó..úgy érzem senki sem szeret igazán..mindig mindenki valamiért akart a közelemben lenni de sosem önmagamért. A barátaimért mindent megtettem de rájuk alig számíthattam. Mostanra már egyikkel sem tartom a kapcsolatot. Már nem is dolgozom. Ha elakarok menni dolgozni valamit akkor ezen veszekszünk minden párkapcsolatomban szinte. Féltékenyek..meg h “pasizni” megyek,de ez egyáltalán nem igaz. Nem töltöm semmivel az időm. Ha nem mozdulhatok ki és szeretetet sem kapok akkor minden olyam értelmét vesztetté válik. Ráadásul elköltöztünk vidékre..itt nincs is hova menni.
Úgy érzem h felesleges kilépnem ebből a kapcsolatból is mert ez egy ördögi kör és mindig ugyanaz történik.
Sosem volt jó kapcsolatom apámmal. 3 éves voltam amikor elváltak semleges a kapcsolatunk nem is igen látom. Arra is gondoltam h ezért vagyok ilyen megszállott társfüggő bár hozzá teszem apám hiányát soha nem éreztem/érzem. Tudom rossz ember vagyok a terhességmegszakítások végett meg úgy minden végett hiszen senki sem tisztel senki sem szeret..biztosan nem véletlen. A párom sokszor kihangsulyozza h én csk magamat szeretem és nekem nincsenek is érzéseim. Néha én is így érzem. Nem érzek örömöt de szomorúságot sem viszont néha egésznap sírok és a végletekig magamba zuhanok. Teljesen elkeseredem,hogy nem szeretnek és nem értem az okát. Hipohonder is vagyok szerintem mert mindig mindenről a szepszis jut eszembe..minimális gyulladásokról is de ezelőtt a rákkal voltam így. Meghalni nem szeretnék..tudom nevetséges de félek,hogy lemaradok valamiről ,pedig a múlt nem ezt igazolja. Magányosnak,erőtlennek és semminek érzem magam. Főként a házasságom óta tehát már több éve,pedig elváltam de egy új kapcsolat sem hozott békét. Olyan mintha körülöttem minden olyan zavaros,furcsa és lehangolóan elkeserítő volna. Mintha ez a világ csak egy rohano színes körhinta lenne amiben elszédülök. Szeretnék nyugtatókat szedni de félnék bevenni őket a gyógyszerfóbia miatt. Néha egésznap csak aludnék ha felébredek sokszor sírvafakadok h amig aludtam milyen nyugalom volt és béke és miért nem aludhattam tovább. Mit tegyek ? Kérem mondja el mert úgy érzem h fiatal korom ellenére nekem már semmi újjat nem tud mutatni az élet. Illetve ön szerint mi lehet velem a baj ? Köszönöm a válaszát előre is.

Jó estet!olyan kérdéssel fordulok önhöz ,hogy elhagyott a parom ,nehezen viselem,de ma talalkoztunk . Meg elhozta a maradék holmimat. Már idegesen érkezett ,én le akartam vele ulni normálisan megbeszélni a dolgokat de csúnyán es hangosan beszélt velem,a lelkemnek nem tett jót.folyamatosan magas hangerővel beszélt es úgy menekült mint a patkányok a süllyedő hajóról. Mikor megkerdeztem szeret e meg ,azt felelte teljes hideg tekintettel ,hogy csak szeretett. 6 nappal ezelott meg a legmelyebben szeretett a világon,meg sort is utánam. 2 kérdésem lenne: ön szerint mi volt ez a reakciója?(ez az ideges hangos) Tényleg elfelejtett 6 nap alatt,vagy csak magát akarta erősíteni?

Kedves Pszichológus!
Már egy 5 hónapja járok egy sport szakosztályba, és nagyon megtetszett egy fiú. Annyi idős mint én, úszó edzések után mindig beszélgetünk, és olyanokat is mond, hogy, :ha elesel elkaplak. Egyszóval közeledik felém. Én viszont nem tudom, hogy miről beszélgessek vele, hogyan közeledjek felé. Főleg akkor nem tudom, hogy mit mondjak neki, ha edzésen egy feladat közben kb. 1 perc pihenő van
Van még a egy nagyon jó fiú barátja általában vele szokott beszélgetni.
Előre is köszönöm a segítségedet!

Kedves Cintia!
Abban szeretném a segítségedet kérni, hogy miként illeszkedjek be az osztályomba, általános iskolás vagyok, hetedikes első óta ebbe az osztályba járok, de úgy érzem, nem találom a helyem. A mostani barátnőim így én is lúzereknek és strébereknek számítunk. Szeretnék másokhoz is közeledni, de ők nem nagyon nyitnak felém, ennek az oka lehet az is, hogy mindig azt érzem, és ez így is van, hogy nem tudok beszélgetési témát felhozni.
Előre is köszönöm a segítséget!

Kedves Pergel-Száraz Cintia!
Körülbelül egy éve elég lehangolt vagyok és sokszor nagyon negatívan látom a dolgokat, mivel azonban általában néhány nap szomorúságot néhány nap kiegyensúlyozott állapot követ, ezért nem éreztem úgy, hogy komolyabb segítségre szorulok, inkább elkezdtem magamat megfigyelni. Körülbelül egy éve dolgozok a jelenlegi munkahelyemen, ahol rettenetesen túlterheltnek és stresszesnek éreztem eddig magam, mostanra azonban eldöntöttem, hogy nem fogom magam túlhajszolni, hiszen úgysem jár érte elismerés, sem egyéb juttatás, az elvárt minimum szintet fogom csak hozni. Munka mellett 2 éve iskolába is járok pénteken és szombaton, emiatt miden nap túlórázok, hogy a többletórákat lecsúsztathassam. Heti 10 órát töltök iskolában, ami komoly igénybevételt jelent, valamint az órákra és vizsgákra is folyamatosan készülök. Emellett rendszeresen, heti 2-3 alkalommal sportolok. Most, a téli szünet alatt jöttem rá, hogy nincs semmilyen lelki problémám, hiszen amíg 2 héten keresztül nem jártam sem dolgozni sem iskolába, semmilyen tünetem nem volt. Örömmel főztem, vezettem a háztartást, még kötni is megtanultam. Azonban ahogy visszakerültem a szokott környezetembe, ismét érzem, ahogy úrrá lesz rajtam a levertség. Szerencsére a párom, a családom és a barátaim is nagyon támogatóak, lehet rájuk számítani, mikor segítségre van szükségem, mégis úgy érzem, tanácsot kell kérnem, hogyan kezelhetném ezt az élethelyzetet, ami még körülbelül 1 évig áll fenn.
Segítségét ezúton is nagyon köszönöm, várom válaszát!
Üdvözlettel:
Fáradt Nikolett