Mostanában céltalanság gyötör,alvászavarral,nem akarok társaságba menni ,depressziós tünetekkel…szerelmi csalódásom is volt ami engem megviselt..szüleimmel mindent megbeszélek de már ők sem tudnak segiteni csak orvoshoz akarnak vinni..állandó képzelgésem van arról hogy beteg vagyok…mi lehet a bajom?!Nagyon köszönöm a választ..

29 éve ismertem meg az életem párját. Van egy gyönyörű, egészséges felnőtt lányunk. Nem vagyunk gazdagok, de nagy anyagi problémáink nincsenek.
Sajnos én amolyan “igazi” racionális férfiként vágtam bele a kapcsolatunk elején, vél év ismeretség után elmondtam, hogy mit várnék el, mi az amit nem szeretek és vártam, hogy a szerelmem tiszta szívvel és nyíltan közölje, hogy ebből mi az ami neki nem felel meg. Nem tette. Majd 25 évvel később, teljesen érthető módon egyre erősebben jöttek elő ezek a gondok, hogy márpedig azért neki ez így nem volt jó. Azóta is próbálok változni, hisz még mindig Ő az egyetlen nő akivel az életem el tudom képzelni. A helyzet viszont lassan, de romlik.
A kérdésem az, hogy van-e Önök közt aki tud esetleg tanácsot adni, segítséget nyújtani? Ha nincs kérem egy hivatást nevezzenek meg legalább amerre keresgéljek.

Kedves Tanácsadó!
Öt éve ismertem meg a barátomat. Nagyon megszerettem. Akkor 43 évesen túl egy váláson és egy rossz kapcsolaton, már nem hittem abban hogy lesz valakim. Eleinte sok közös program volt, de egy fél év után minden megváltozott. Nem aludt nálam, nem foglalkozott velem. Kérdeztem mi a baj? Neki nem számít senki, csak a munka. Ezt öt évig csináltam, megcsalás hazugságok sorra jöttek. De ha baj volt ott voltam. Most befejeztem. Elküldtem! Segítsen, hogy ne engedjek! Tartsak ki!

Tisztelt Dr. Nő/Úr!
Következő lenne a problémám. Párkapcsolati téren küzdök azzal, hogy amikor új kapcsolatom lesz és szexre kerül a sor, akkor az első néhány alkalommal mindig felsülök. Felizgulok, aztán amikor aktusra kerül a sor, akkor mindig lelankad a péniszem. Ez minden eddigi kapcsolatom első néhány együttlétén megtörtént. Aztán feloldódok, vagy nem tudom mi történik és onnantól már rendesen működik minden. Csak az első behatolásig vannak problémák. Utána már soha semmi, minden rendben megy és működik ahogyan kell. Most ismét új párkapcsolatom van és pár napon belül eljutunk a szexig. Nem szeretnék felsülni újra. Mit tehetnék, hogy jól menjen a dolog? Illetve érdemes lenne erről beszélnem a hölggyel, vagy pedig ne szóljak neki és reménykedjek, hogy hátha működni fog? Mit tanácsolna nekem? Válaszát köszönöm előre is!

Azért választottam az egyéb kategóriát, mert vegyes problémáim vannak. A stressz, céltalanság, motivációhiány csak mellékes. A fő problémám az, hogy itt vagyok 17 évesen és még mindig nehezemre esik kommunikálni az emberekkel, felelni, előadást tartani. A felfogásommal nincs gond, tudom, hogy nincs mitől félnem, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam azok az emberek, akikkel beszélnem kell (bolti eladók, recepciósok, tanárok stb.), de olyan, mintha a testemet valami teljesen ás irányítaná. Az általános, hogy remeg a kezem, van mikor már nagyon erősen, sokszor elcsuklik a hangom (legtöbbször iskolai felelésekkor), elfelejtek mindent, amit szeretnék mondani, teljesen kikapcsol az agyam pedig mindig úgy tervezem, hogy jó lesz, mert nincs bennem félelemérzet (csak az iránt, hogy ezek megtörténnek). Szedek magnéziumot is, és sokat javultam az évek során, de ez így érettségi előtt nagyon rossz, a jegyeim is le romlottak, mert sokszor ki sem megyek felelni. És borzasztóan kínosnak is érzem, hogy még most is ezzel küzdök.

Kedves Cintia!

Egy olyan ügyben keresem meg Önt, hogy egyre gyakrabban vannak önpusztító gondolataim. Régebben sokat beszéltem erről, sajnáltattam magam, ma már úgy érzem egyre kevésbé van erre szükség, és magamban szomorkodok inkább.

Sajnos nehezen viselem ha valaki úgymondd “rámszól” valami miatt amit esetleg elrontok, és ezt időről-időre egyreinkább nehezebbnek érzem.

Heti szintű hétvégi lerészegedésekben szoktam részt venni, amelynek másnapján a depresszió hatalmas méreteket ölt.

Sajnos régóta vannak ilyen jellegű gondolataim, valamint abban sem vagyok biztos hogy egyáltalán szeretnék “meggyógyulni” ebből az állapotból, mert ellentmondásos módon azzal valahogy talán elismerném a vesztes státuszomat.

Egy éve pszichiáterhez és pszichológushoz is jártam, antidepresszánsokat szedtem depresszió ellen, ám néhány hónap után egyszerűen nem mentem.

Tudna valamilyen tanácsot adni számomra amivel valamilyen módon könnyebbé tehetném a mindennapjaimat?

Üdvözlettel,
Kis György

Tisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel keresném önt, hogy lehetséges e hogy nekem bipoláris zavarom van. Sokat hallottam erről a betegségről, és az elmúlt időben úgy veszem észre, hogy a betegség tünetei egyértelműen megjelentek nálam. Néha úgy érzem,hogy nem érek semmit és hogy nem fog sikerülni semmi amit el szeretnék érni az életben, lehangoltnak, és szomorúnak érzem magam és néha úgy látom nincs életcélom és úgy gondolom,nem ismerem magamat. Ez az érzés néha eltart napokig, akár hetekig, viszont néha csak órákig. Aztán egyszer csak mintha másképp kezdeném felfogni a dolgokat, sokkal jobban érzem magam és boldognak érzem magam, és úgy érzem nincs előttem semmi akadály és hogy senki sem állíthat meg abban hogy elérjem a céljaimat. Ezek az állapotok sokszor váltakoznak. Ez mellett már egy ideje nem alszom jól,csak pár órát éjjelente. Valamint mindig is jellemző volt rám,hogy gyorsan felidegesítem magam bármin. Úgy gondoltam,azt is fontos megemlítenem, hogy 16 éves vagyok és hogy az apám kb 6 hónapja elhagyott engemet,a családunkat és azóta se törődik velem nagyon ami engem nagyon rosszul érintett/érint. Mint mondtam,az lenne a kérdésem hogy bipoláris zavarom van mindenképpen,vagy lehet más is,vagy talán rosszul gondolom az egészet? És ha bipoláris zavarom van,akkor mit tanácsol, hogyan dolgozzam fel,hogyan törődjek bele és hogyan fogadjam el magam? Mit tegyek ilyenkor? Még nem tudom biztosan,de már most félek hogy mi lesz ha biztosan kiderül. Félek akárkinek is elmondani amit érzek,ezért fordultam Önhöz. Esetleg leírná hogy milyen tünetek vannak még a bipoláris zavarnál és hogy milyen kiváltó okok lehetnek? Előre is köszönöm válaszát.

Jó napot! Hosszú ideje tanácstalan vagyok,miért lehetnek problémáim a pár választásnál? 18 éves lány vagyok,nagyon beszédes kis vidám lány.Volt egy kapcsolatom 1,5éve ahol sajnos a másik fél megcsalt.Ez akár adhat okot bizalmatlanságra.1,5éve nem volt párkapcsolatom. A probléma hogy az első találkozóig nagyon lelkes vagyok ,de miután élőben találkozok az illetővel elvész az érdeklődés,es stresszelek hogy mit kéne tennem.Kicsit úgy érzem ilyenkor elszalasztok egy lehetőséget es a saját hibámnak élem meg.Nem tudom hogy nem állok készen egy kapcsolatra vagy egyszerűen eddig nem volt szerencsém vagy valamilyen belső félelem van bennem? Tanácstalan vagyok 🙁

Jó napot!
Segitsêget szeretnék kérni nagyon szoktam stresszelni ezáltal hasfájás és hányinger szokott rajtam uralkodni ami társul azzal hogy félek a hányástol mi lesz a hányni fogok tinédzser koromban már volt ezzel probléma de született egy kislányom és lekuzdottem tartott másfél évig aztán megint teherbe estem megszületett koraszülés volt és megint előjött minden tünet sőt még lehet erősebb is nemerek be menni közösség be mert félek hogy elhagyom magam előttük mindig megyek a levegőre mert ott tudom H nem biztos hogy fogok hányni de közösség be nagyon félek sőt már erős bokakolasi ingerek is szokott lenni mivel lehetne ezt kezelni és valyon mitől alakulhatot ki újra.

Tisztelt Tanácsadó!
5 hónapja vagyok a párommal.Ő teljesen úgy van nálunk ,mint egy csaladtag.A 7 éves kisfiam nagyon kedveli .
A parom csak hétköznap a szabadnapjait tölti velünk3-3 nap.Minden masodik hétvégén dolgozik.A szabad hétvégét pedig a 12 éves lányával tölti.
A lánya miatt olyankor nem lehetünk négyesben,mert a lánya sirdogál ha beszélnek róla,hogy találkozzunk.Megbeszéljük,hogy találkozunk,de a lanya elsírja magat és lemondja a parom.
Szeretném ha együtt lehetnénk legalább olyankor,hisz mikor a parom nalunk van én dolgozom.
Eddig kétszer találkoztunk a lányával.Latszólag jólérzete magát,mégis mikor hazament sirdogalt az anyjanak.
Megszokta ,hogy ha az apjanál van,olyankor vele alszik.Az anyjánál saját szobájában.
A hétvégén talalkoztunk masodszor,hisz előre megbeszéltük,de a parom hívni akart,h mégse menjek,mert a lanya sírdogál emiatt és halasztani akarja.De addigra én odaértem..
Este a parommal aludtam,a lánya pedig a sajat szobájában.Apukaja mellé feküdt míg elalszik
Másnap hazavittük a kislányt
Az autóban nekem hatra kellett ülnöm,mikor a kislany kiszállt nekem nem köszönt.
Később hívta a paromat az exe,hogy én ne legyek ott ,ha a lánya vele van,mert sír a kislány…Neki is csak alkalmi kapcsolatai vannak,hogy a gyerekei ne sérüljenek.
Persze mikor anno a párommal összejöttek,ők 3hét után összeköltöztek ,pedig az akkor még kicsi,mara 18 éves lanya is nagyon sírt ha a parommal hagyta.
Úgy érzem a parom nem jól cselekszik,hogy az exére hallgat,engem pedig mellőz.
Egy 12 éves lány talan megérthetné,hogy a szülei egy éve elváltak és az apjanak is kell egy tars.
A mi esetünkben a kisfiam is egyszer itthon maradt,mikor jött érte a volt férjem,hisz lett párja…De sokat beszélgettem a kisfiammal erről és masnap örömmel ment az apjáékhoz.
A karácsonyt is külön töltjük a lanya miatt.
Majd utana itt lesz…
De én nem ilyen kapcsolatra vagyom.
A párom exe most azzal zsarolja a paromat,hogy ha én nala leszek,nem fog menni hozzá a lánya..
A parom még mindig otthonosan viselkedik az exénél,ha megy a lányáért..Közös ajándékot vesznek,stb…
Nekem ezt nehéz elfogadni.
Mit tegyek?
Meddig kell félreállnom mêg?
Valaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Tünde

Jo napot kívánok a környezetem azt hiszi rólam hogy meleg vagyok pedig nem is ismernek, semmit sem tudnak rólam, mégis megitelnek az emberek. Honnan lehet tudni azt hogy vki a saját neméhez vonzódik?

Üdvözlöm!

Barátnőmmel kettő és fél éve vagyunk együtt, kapcsolatunk eleje óta jár hozzá kozmetikai kezelésre az exanyósa, a kezelés során természetesen beszélgetnek, karácsonykor kisebb ajándekozás is történik, 7éves kapcsolata volt előttem, kapcsolatunk első fél évében még az exbarátjával is tartotta a kapcsolatot.
Kértem, hogy ne fogadja többet exanyósát, ebben nem volt partner. Kértem, hogy valamilyen formában szeretném hallani, milyen beszélgetés folyik köztük(tudom ez csúnya dolog, de kapcsolatom érdekében bármire képes vagyok) ebben sem volt partner.
Engem ez a dolog teljessen felemészt belülről és másfél havonta vissza térő probléma. Szeretném a tanácsát kérni, hogy lépjek/lépjünk túl ezen a problémán?
Barátnőm 28, jómagam 27évessek vagyunk.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Cintia!

Anyósom 10 évvel ezelőtt agyvérzést kapott,amiből teljesen felépült. Párom úgy érzi,hogy gondoskodnia kell róla,mert a másik 2 tesó közül egyik sem hajlandó (Anyósomnak férje nincs, mikor Párom kb 10 éves volt eváltak.) Idén januárban az édesapja, akivel keveset tartotta a kapcsolatot sajnos elhunyt. 5 éve vagyunk kapcsolatban. 3 hónapot laktam Páromnál fél év ismeretség után úgy, hogy az édesanyja is velünk élt. Egyszer bekattant és ordibált velem, hogy takarodjak onnan, én kihasználom a fiát, egy lotyó vagyok, ő éjjelente nem mer aludni mert attól fél, hogy én egy párnával megfojtom. Akkor barátnőméknél tudtam meghúzni magam (sajnos a Szüleim 120 km-re laknak tőlem), majd kollégium és közös albérlet egyik barátnőmmel. Párom az édesanyjával élt. Aztán kapott egy külföldi álláslehetőséget, ahová engem is kivitt magával. Két éve jártunk akkor együtt, én 10 hónapot töltöttem kint vele külföldön, majd újra hazaköltöztem a tanulmányaim folytatása miatt. Ő még fél évig kint maradt, közben hazajött, de csak néha aludt nálam, mert a barátnőmmel közösen béreltünk egy szobát. Általában az édesanyjánál aludt. Aztán 2017 augusztusában sikerült végre befejezni Párom másik házában a felújítást, így végül újra össze tudtunk költözni. Természetesen az édesanyját minden nap (vagy majdnem minden nap) meglátogatta munka után, akár csak 30 percre is. De ha hívta, hogy baj van a bojlerrel, akkor addig nem hagyta békén a Páromat és hívogatta, amíg át nem ment. Volt, hogy a filmet is amit éppen otthon néztünk megállította és átment (pedig már ivott pár korty sört is). 2 villamosmegállóra lakik tőlünk az édesanyja, tehát nem messze. 2018. januárjában megkérte a kezemet, szeptemberben volt az esküvőnk (Párom 38, én 25 éves vagyok). Az édesanyjának problémája van a szomszédjával, mert az a lépcsőházban cigarettázik, illetve a lakásában. Összetűzésbe is keveredtek emiatt többször, a szomszéd már a kis ablakot is beragasztotta a lépcsőházban. Ez folyamatos problémát jelentett idén tavasztól kezdve. A szomszéd és a közös képviselő is többször hívta már Páromat, hogy csináljon valamit az édesanyjával, mert senkivel nem jön ki, folyamatos konfliktus. Legutóbb már gázszagot is érzett, amikor kijöttek a gázszerelők minimális szivárgást állapítottak meg, azt mondták, hogy ez a levegőben elpárolog, egyáltalán nem veszélyes. De az édesanyja azóta már ezt is érzi és a katasztrófavédelmet szeretné kihívni emiatt. Párom kicseréltette az ajtót is, az édesanyján kívül senki nem érzi ezeket a szagokat. Szeptemberben volt az esküvőnk. November 14-én hajnalban hívta Páromat az édesanyja, hogy most azonnal menjen át érte, mert elviselhetetlen a szag, nem bírja és ott fog megfulladni, 200-as a vérnyomása. Természetesen átment. Akkor kitalálták, hogy az lesz a megoldás, hogy esténként átjön és nálunk alszik a nappaliban. Azóta már nem csak éjszakánként jön át, hanem napközben is ott van. A Páromnak nincs lakáskulcsa mert odaadta neki, hogy szabadon tudjon ki-be járkálni. Szép lassan beleszól mindenbe, hetente vannak konfliktusok. Amikor Párom megkéri, hogy menjen kicsit néha haza vagy a többi gyerekéhez is 1-1 hétre (Sárospatakra, ott is van az édesanyjának háza, de télen nehézkes fűteni), akkor jön a kiabálás, a sírás, hogy őt senki nem érti meg és senki másra nem számíthat csak a fiára és ha neki baja lesz, akkor ő neki annyi. És ez a fia hibája, mert sóher és sajnálja a drágább szerelőt kihívni. Párom fizeti az édesanyja telefonszámláját, rezsiköltségét, közösköltséget, kuka díjat és a nyugdíján kívül is ad neki még pénzt. Konkrétan érzelmi zsarolást végez a saját édesanyja a Páromon. Én azóta, mióta egyszer engem kitessékelt tőlük (abból a lakásból, amit a Párom vett neki, hogy a közelben legyen) nem vagyok hajlandó vele egy lakásban kettesben maradni. Párom havonta minimum egyszer szokott külföldre utazni. Legutóbb egy éjszakát kellett a Barátnőmnél aludnom, mert az édesanyját nem tudta/nem akarta hazaküldeni. Közben elkezdte újra kiglettelni és kifesteni anyósom lakását, hogy hátha megoldja a “szagos” problémákat. Mikor megkérdeztem tőle, hogy a januári kiutazásánál megint a barátnőmnél kell aludnom? Mert az 5 nap lesz és ennyit nem szeretnék. Erre az volt a válasza, hogy nem tudja, majd meglátjuk mit mondd az édesanyja a kifestett lakásra.
Legutóbb próbáltam megbeszélni Párommal, hogy ennek mikor lesz vége és húzzunk neki egy határt, mert ez így nem jó, akkor azzal érvelt, hogy házasok vagyunk és jóban rosszbant fogadtunk egymásnak és ez most rossz, de akkoris ki kell tartanunk. December 24-ét szerettem volna kettesben tölteni, de azt mondta, hogy akkor hova tegye az anyukáját, nem küldheti csak úgy haza. A szilvesztert is idén végre elterveztük, hogy csak kettesben töltjük, de valószínű ez sem így lesz. Már kezdek besokallni, hogy mikor eljövök otthonról ott van az anyósom, mikor hazamegyek akkoris ott van. Ha elmegyek zuhanyozni az az első dolga Páromnak, hogy bemegy hozzá és közösen a kanapén fekve nézik a tv-t. Olyan is volt már, hogy együttlétkor pont hazaért az édesanyja, végzett és utána gyorsan öltözött, hogy tudjon köszönni az anyjának és megkérdezni, hogy miért kopogott a bejárati (nem szoba) ajtón. Úgy érzem, hogy kezdem egyre kevésbé kívánni és férfiként felnézni a Páromra.
Volt az anyósom azóta koponya ct-n, semmi problémát nem találtak nála. Pszichológusról hallani sem akar a Párom, pedig szerintem depressziós és pánikbeteg is az édesanyja. Félek, hogy ez a jelenleg véget nem érő, kilátástalan helyzet sosem fog véget érni és előbb-utóbb a Párom az édesanyját válassza.
Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel,
Miranda

Üdvözölöm!
Édesapámnál egy éve diagnosztizáltak középsúlyos Alzheimer kórt. Azóta pszichológushoz jár aki több féle gyógyszert írt fel az utóbbi időben. Nem bizonyított de állítólag depresszióban is szenved. Jelenleg Dobesyn 10mg Duciltia 30 mg szed, ez utóbbit emelték 90 mgra ettől volt másnap rosszullét. Verte a víz hányinger stb. Tatabányára kértek MR vizsgálatot jövő augusztus végére kaptak időpontot. Tudom nem gyógyítható de szinten tartható. Lehet egyáltalán ezt a két gyógyszert együtt szedni? Mármint a depressziónál nyugtatót adnak az Alzheimer viszont agyserkentőkkel tartható szinten amennyire tudom. Minden kontroll vizsgálat után rosszabb az eredmény. Rohamosan romlik az állapota én pedig egyre jobban aggódok. Legutóbb vissza állították az utóbbi gyógyszert majd egy hónap múlva újra próbálnak variálni a gyógyszeren. Komolyan ekkora a várakozási lista az MR-re? Ahhoz kell 60.000 Ft hogy meg csinálják máshol? Kérem adjon tanácsot a gyógyszereket illetően illetve ha tudna az MR időpont kéréssel kapcsolatban segíteni hálás lennék!
Köszönettel: Nagy Dóra

Kedves pszichologus!
Kérem ha tud segítsen.
Én egy 24 éves lány vagyok, mondhatni rendes családdal együtt élnek mai napig a szüleim, de apukámhoz nagyon kötődök mások szerint már betegesen.(Külön élek párommal). Énis észrevettem ezt sajnos . A félelem ami mindennap bennem van hogy “mivan ha baja esik” “mivan ha megtámadják” “mivan ha balesete lesz” tönkreteszik a mindennapjaimat ezek a félelmek. Folyamatosan fáj a hasam remegek és képes vagyok elsírni is magam ettől a folyamatos stressztől.
Mit tegyek?
Előre is köszönöm a válaszát és hogy időt szakít rám.
Regőczi viktória