Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Fél éve szakítottam a barátommal 3 év után. Szakítás után még egy hónapig együtt éltünk. Én akkor sajnos belebonyolodtam egy új kapcsolatba. Emiatt költözött el az első fiú. Én az új kapcsolatnak két hónap után véget vetettem. Rájöttem, hogy az első fiút szeretem és vissza akartam őt hódítani. Sokat veszekedtünk, mielőtt elköltözött, csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. Új éreztem nem törődik velem, nem vagyok neki elég jó. Később jöttem rá, hogy ebben közrejátszott a zárkózottsága. Nagyon megbántottam azzal, hogy új fiúm lett. Miatta szakítottam vele az újjal, szerettem volna újrakezdeni. Ezt meg is mondtam neki, de ő azt mondta, hogy nem menne neki újra, de nem is akar elveszíteni. Az elköltözése óta többször is találkoztunk. Nagyon szomorú volt, és megbántott, próbáltam neki bizonygatni hogy nagyon hiányzik és még őt szeretem. Ezekre nem reagált egyszer sem. Később is sok hasonló üzenetet írtam neki. Amikor legutóbb találkoztunk, haza kísért és megkérdeztem tőle, hogy szerinte hova vezet ez, hogy beszélünk és találkozunk. Azt mondta nem tudja, de várjunk. De hogy még mindig ugyanazt érzi. Szerintem itt arra gondolhatott, hogy nem akar elveszíteni de újra kezedeni nem akarja. Azóta is több érzelgős levelet írtam neki, de nem olyan gyakran. Leginkább kedves próbáltam vele lenni, és érdeklődő. De úgy érzem teljesen ellöktem magamtól. Azt olvastam valahol az interneten, hogy ilyenkor célszerű teret adni neki, nem keresni egy darabig. Tegnap beszéltem vele utoljára. Azt érzem, hogy már teljesen reménytelen minden.
Valamiért nem tudom elengedni. Pedig el akarom őt engedni, nálam sokkal jobbat érdemel.
Hogyan engedjem el?
Kedves Kérdező!
Kérdésére önismereti terápiában lehet választ keresni.
üdvözlettel:
Szép napot
Teljesen tanácstalan vagyok van egy 16éves fiam zeneiskolába jár nagyon tehetséges viszont egyáltalán nem tanul közismeretből mindent próbáltam ami tőlem telik szépen kicsit eréjesebben beszéltem vele hogy nem jó ez így meghallgat aztán ugyanazt csinálja az iskolába másnap nagyon elszomorodtunk hogy nem tudtunk megoldást találni ha lenne bármilyen tanács szívesen fogadnánk köszönöm
Kedves Kérdező!
A tanulási zavaroknak lelki és szervi okai is lehetnek, melyeken nem segít a kérés, hiszen a gyermek sem képes kontrollálni ezeket. Javasolt lenne ezért pszichológust felkeresniük, aki tesztvizsgálatok segítségével kideríti, milyen nehézségek állnak a háttérben és javaslatot tesz a probléma kezelésére vonatkozóan is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaSzüleim nem hisznek nekem. Tudom,hogy az egyik rokonom pszichiátritai beteg és,hogy mi lehet a baja azt gondolom. bipoláris 99,9% Ha elmondom EZT is hülye vagyok mert ők nem tudják és biztos nem igaz. Ha fontos lenne számukra a jólétem nem rákérdeznének? Meg se hallgatnak . Volt,hogy egy napló ami az enyém átkerült nem általam egy másik szobába és egy dokumentum is . Szerintem a rokonom miatt vitték át.10000%. De tagadnak mindent. Mit csináljak,hogy bebizonyítsam az igazam? Lelkileg megvisel. Az egyik közös ismerősünknek leírtam de nem válaszolt már,mint,hogy úgy tudom kórházban van és bipoláris. Akinek leírtam a felesége felnőtt pszichiáter. Segítsen mert a végén még megbolondulok a bizonytalanságba és ,hogy hülyének állítanak be a saját szüleim
Kedves Kérdező! Miért fontos önnek a rokona betegsége? És hogy a szülei is egy véleményen legyenek önnel? Pszichológus személyes felkeresésével jobban meg lehetne érteni pontosan mi bántja önt és megoldást találni. Üdvözlettel
2,5 hete küzdök nagyon komoly alvászavarral.egyre kevesebbet tudok aludni kezdetben 5 órátazt is csak hajnalban, reggel legutóbb még 1 órát sem. Kezdetben nem éreztem faradtsagot meg, hogy kevés lenne de később a szememen ereztem es dörzsöltem is. Nem tudom elvegezni a napi feladataim vagy csak nagyon nagy nehézség aran. Szedek nem régóta ismet b vitamint és magneziumot is. Nappal nem alszok igaz nem is szoktam annyira fáradtnak erezni magam, h. Tudjak alud ni. Mit csináljak, hogy ismét tudjak aludni? Semmi étvágyam,hangulatom sincs . Kezdetekkor is ez több,mint 3-4 nap jelen volt a 7ből 1 héten. Most meg állandósult. Fogytam is egy keveset
Kedves Kérdező! Pszichiáter felkeresését javaslom. Ingyenesen pszichiátriai szakrendelőben talál vagy magánrendelésen. Az alvászavar többféle probléma tünete lehet. Üdvözlettel
Tisztelt Drnő.Tavaly márciusában szorongásos pánikbeteg lettem.Sok pánik rohamom volt remegtem,alvásproblémáim lettek.Másra nem is tudtam gondolni csak hogy valami betegségem van.Nagyon magas vérnyomásom volt.Kerestünk pszihiátert kaptam citalopramot,opipramot kb 4-6hét alatt tünetmentessé váltam.Aztán fél év után elkezdtem csökkenteni az adagot gyermeket szerettem volna.Letettem a fogamzásgátlót és a citalopramot lassan lefeleztem oktobertől.Decemberre teljesen vissza estem,sőt talán még jobban.Rengeteget szorongok,van 2 ismerősőm aki skizofrén és ennek a félelmében élek hogy lehet most én is az leszek.Állandóan erről olvastam,minden hangra felfigyeltem nem e hallok valamit amit más nem vagy beszélek olyan dolgokat ami nem témába vagó.Teljesen belekeveredtem ebbe.Rengeteget zúg a fejem.Reggel opiprammal kezdek negyeddel aztán ha felcsap napközben a szorongás ismet beveszek negyedet.Sokszor annyira szorongok hogy nagyon erős panikrohamom van es már szinte hangokat hallom roham alatt.Ez még jobbam megfélelmít és kezdődik előről.Pszihiáterem szerint reggel este szedjek fel szem opipramot de annyi teljesen kiüt,nem tudok gondolkozni,koncentrálni.Most 3 hete szedem ismét a citalopramot 1szemet este de nem sok változás van.Félek a gyógyszer cserétől is mert tudom eleinte van valamennyi visszaesés.De mar szóba jött.Ez az egész megkeseríti a mindennapjaimat,sokszor félek egyedül.Mikor vissza estem rengeteg kényszer gondolataim voltak most már ez jobb ha van kényszergondolatom mindig azok amiket olvastam a skizofrenia tüneteinel pl azt hiszem követnek ilyesmi.De ezeket le tudom állítani tudom hogy ez nem valós.Maga szerint meddig erdemes várni a gyógyszer cserével?Minden nap csak kín így gondolat elterelés,nyugtató.Szeretnék újra laza és boldog lenni mint előtte.Köszönettel.
Kedves Kérdező!
Egy betegség kialakulásától való félelem nem tud betegséget kialakítani, azaz nem lehet úgy valaki skizofrén, hogy attól fél, az lesz. A szorongásának gyógyszeres kezelésében csak pszichiáter nyilatkozhat, aki pontosan ismeri az ön panaszait. Pszichoterápiát mindenképp javaslok a gyógyszeres kezelés mellé. Klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát keressen e célból. A gyógyszerekkel kapcsolatban az nagyon fontos, hogy ne egyénileg szabályozza az adagot, mert ha valaki nem az orvosi előírásnak megfelelően szed gyógyszert, vagy nem megfelelő tempóban hagyja el, az állapotrosszabbodást idézhet elő. Fontos, hogy ebben kövesse orvosa javaslatait és megbeszélje vele minden ezzel kapcsolatos kérdését, dilemmáit, félelmeit.
üdvözlettel:
Mar lassan 3 eve szenvedek tuleveses zavarokban. Testalkatom normalis, de nem tudom magam elfogadni es mindig dietazni probalok. Egyre jobban erzem hogy kihat a tanulasomra, kapcsolataimra. Szeretnek meggyogyulni de eddig meg nem sikerult, ezert mostmar gondolkozom hogy orvosi segitsegre lesz szuksegem. Erre hol van lehetoseg?
Koszonettel!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Az evészavarok bizonyos formái (obesitas, bulimia) a SOTE Szakambulanciája profiljába tartozik. Szakorvosi beutalóval lehet jelentkezni hozzájuk első időpontra, a vizsgálat és a terápia tb alapon történik. A googlebe beírva megtalálja a szakambulancia honlapját.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Hölgyem, Uram!
A valódi ok, amiért felkerestem ezt az oldalt az egy párkapcsolati problémával kapcsolatos cikk volt, de úgy gondoltam, hogy van ennél mélyebbről jövő problémám is, amit talán fontosabb lenne megosztani.
A történet gyermekkoromban játszódik, valamikor 4-7 éves koromban, pontosan nem emlékszem. A szituáció a következő. A várostól távol, egy kertesházban lakunk az erdő mellett, nincs nagyon szomszéd, csak a szélső kertbe jár néha ki a Marika néni, meg a családja. Nekem ő olyan mint a nagymamám, hisz az igazi sok kilòméterre lakik az alföldön, ritkán látom, meg amúgy sem szeret. Szòval Marika néninek én meg olyan vagyok mint egy unoka. Mindig átmegyek hozzájuk amikor hétvége van, segítek neki gazolni, hallgatom a meséit. Szeretem mintha a mamam lenne. Sokszor ott is alszom naluk.
Marikanéninek van egy fia, aki akkor kb 37-40 éves, van egy boldogtalan házassága, két gyereke, és szeret inni is.
Úgy alakul, hogy ott alszom a “mamánál”. Ott alszik a fia is velünk. Hárman alszunk egy ágyban. Volt már ilyen, nem nagy dolog. Èn alszom középen. Hajnalban arra kelek, hogy valami van a kezemben, ami még soha nem volt. Valami kemény. Érzem a kezemen az ő kezét, majd megpróbálom elhúzni, hagyja. Aztan az ember tapogat. Belenyul a bugyimba. Én megijedek, probalom elvenni a kezét, próbálok elfordulni, nagyi mélyen alszik, nem kel fel a mocorgásomra. Abba hagyja. Visszaalszom. Másnap amikor felkelek ő már ébren van és épp apámmal beszelget, majd megjegyzi, hogy sokat forgolódtam az èjszaka. Ugy teszek mintha egy rossz álom lett volna, soha nem beszélek ròla a szüleimek.
Ez az ember èvekkel később ismét megpróbálkozott nálam. Ismét egy helyen aludtunk, annyi különbsèggel, hogy akkor az unokája ott feküdt közöttünk. Nem hagytam magam, már idősebb voltam. Ott hagytam a sátorban. Utánam jött. Azt mondta nem érti miért nem hagytam, ő azt hitte régen is éleztem. Ismét nem beszélek ròla. Nem èrtem miért. Azt hittem, hogy azt hiszik hazugság amit mondok.
A második történet is valamikor akörül játszódhatott, amikor az első alkalommal nyúlt hozzám a Marikanèni fia. Egyedül voltam otthon, és volt egy szomszéd fiú, a batyjaimmal (14-15) egy idős, vagy kicsit idősebb. Azt mondja menjünk el sétálni. Azt mondom rendben. Elmegyünk sètálni, beszèlgetünk, minden normális. Majd megàllunk egy erdősáv mellett, egy rossz kèk trabant elhagyva áll ott. Felmászik a motorháztetőre, majd előveszi pèniszèt. Dicsekszik vele, hogy milyen nagy. Erre azt mondom, hogy a batyjáimnak sokkal kisebb. Elrakja. Tovább sètálunk. Megèrkezünk egy legelő szélére. Talál egy mèlyedést aminek puha fűvel an benőve az alja. Azt mondja játszunk egy játèkot ès hogy csukjam be a szemem. Becsukom. Elkezd levetkőztetni, meztelen vagyok. Hideg van. Nem emlekszem, hogy kèrdezek-e valamit, de azt mondja, hogy ne nyissam ki a szememet. Kolompolás, jönnek a birkák. Kinyitom a szemem. Meztelen a fiú. Elkezdek bőgni torkom szakadtábòl. Felöltözünk. Azt mondja, hogy az a fedősztori,hogy azért sírok ennyire, mert azt hittem eltèvedtünk ès nem találunk haza. Jön a pásztor, és hazakísèr. Nem beszèlek róla senkinek.
Tudom, hogy ezek a dolgok amik történtek velem nem helyesek, ès, hogy el kellett volna mondanom, de szerintem sokáig nem tudtam, hogy mi is történt. Amióta ez realizálódott bennem, azóta hibásnak érzem magam. Rossznak. Hibásak…
Nem voltam szakèrtőnèl, nem tudom mègis hogyan kezdjek neki. Tudom, hogy sok problèmám az èletben emiatt van ès megoldást keresek.
Kèrem segítsen nekem, hogy mègis kihez ès hogyan tudok fordulni. Van-e mód ezeket a dolgokat elrakni. Túllèpni rajta. Nèha úgy èrzem csak takarókènt használom ezeket a dolgokat amik törtèntek velem, hogy leplezzem azt a borzalmas embert aki vagyok. Nem akarom így èrezni magam.
Köszönettel:
Viki
Kedves Viki!
Ami Önnel történt a pótnagyijánál és az erdőben, illetve a motorháztetőn, azt szexuális abúzusnak hívják és szükséges, hogy érzelmileg feldolgozza (pszichológus segítségével) ezeket. Ön nem tehet róla, hogy megtörtént, annak érdekében viszont tehet, hogy megszabaduljon a traumák lelki súlyától.
TB alapon a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, magán keretek között pszichológusaink is szívesen segítenek Önnek, időpontfoglalás után.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő! Ön szerint mi az oka annak, hogy elégedetlen vagyok folyton? 30 éves nő vagyok,8 hónapja dolgozom egy nagyon jó helyen. 1 hónapja elő is lettem léptetve, növelték a fizetésem, elégedettek a munkámmal. Ettől nagyon boldog lettem, boldoggá tesz a munka amit végzek. De közben magánéletem semmi nincs. Se párom, se olyan akivel randiznék. Jó lenne egy társ és gyereket is szeretnék. Belevetettem magam az internetes társkeresésbe, de borzalmas tapasztalatim lettek, el is ment a kedvem az egésztől, töröltem magam onnan. Munkatársakkal is próbáltam ismerkedni, de az sem vált be. Másoknak megy az internetes és a munkahelyi pártalálás is. Néha eléggé magam alatt vagyok emiatt, főleg hétvégente, vagy mikor a közösségi oldalon látom mások életét. De aztán hétköznap a munkába merülök újra, és jobban érzem magam. Amikor látom, hogy mások házasodnak, gyereket várnak, utazgatnak, itt-ott vannak, elfog egy irigység érzet + félelem, hogy milyen jó nekik és én ezeket talán sosem élhetem már át. Ön szerint mi lehet a megoldás?
Kedves Kérdező!
Szerintem hasznos lenne önismereti terápiában megismerni a feltett kérdéseire a választ. Ennek kapcsán Klinikai szakpszichológus, illetve pszichoterapeuta tud segíteni.
üdvözlettel:
Van egy nagyon jo baratnom, akivel sajnos mostanaban nem tokeletes a kapcsolatunk. Az utobbi idoben mintha elzarkozna tolem. Nem megszokottan reagal a megkereseseimre, ha en nem jelzek neki, o nem is keres… Pedig anno nem volt ilyen! Par napja rakerdeztem, hogy van-e valami baj, de nem mondta meg… Mit gondol, mit tegyek? Nagyon fontos szamomra a baratsagunk!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie vele, hogy Ön aggódik a barátságukért, valami megváltozott a kapcsolatukban mostanában, s szeretné, ha a régi szoros barátság megmaradna Önök között. Sajnos ennél többet nem tehet, hiszen a másik félnek is ugyanolyan partnernek kell lennie a kapcsolatuk ápolásában s megtartásában. Az őszinteség s az idő tudja eldönteni, hogy mennyire marad tartós a barátságuk.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Hölgyem/ Uram!
26 éves vagyok, az elmúlt években nagyon sok negatív dolog történt velem (nagyszülök halála, édesapám halála) és pluszban volt egy nőgyógyászati jellegű problémám, félévig kisebb nagyobb megszakitassal véreztem.
Egyik orvos (13) sem tudta meg mondani mi lehet a gond mikor fog elmulni, mütöttek többször is. Nos igazandiból azóta ha menstruációm közeledik, előre rettegek, erőa szívdobogásom van, és gyakran rémálmaim is az átélt eseményekkel.
Egy ideig azt gondoltam, hogy ez rendeződik magátol de ugy látszik nem.
Mivel talaltam egy tökéletes társat aki mindenben segit, hozzámentem és szeretnénk kisbabát, én meg előtte leküzdeni ezt.
Hiszen ha kislányunk lesz nem mutathatom neki ez milyen élmény az anyukájának.
A kérdésem mit tanácsol milyen szakemberhez forduljak (pszichológua, pszichiáter, pszichoterapeuta) és milyen kezelésre lesz szükség?
Üdvözlettel:
Bettina
Kedves Bettina!
Pszichoterapeutát javaslok felkeresni. Többféle pszichoterápiás módszer lehet a segítségére. Arra érdemes számítani, hogy a terápia hónapokat fog igénybe venni Öntől.
üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus!
A férjemmel 15 éve élünk együtt. 2 gyermeket hoztam a házasságba, 3 közös gyermekünk van.
A lányom aki előző házasságomból született szexuális kapcsolatba került a férjemmel nagykorúként ami kiderült.
17 évesen szült egy gyermeket, akinek apja nem derült ki. Most fejlelentette férjemet a rendőrségen, hogy tiniként zaklatta és övé a gyermek.
Én beadtam a válópert, mert ilyennel biztosan nem viccel egy felnőtt ember.
Férjem öngyilkossággal fenyegetőzik, nem érti, hogy miért nem bocsátok meg. Miért nem közeledem hozzá?
Hogyan lehet ezt megértetni vele? Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben! Érthető, ha szívesen átgondolná ezt egy pszichológussal, amire időpontfoglalás után van lehetősége munkacsoportunkban.
Azt gondolom hogy a volt férje pszichés problémájához szervesen hozzá tartozik a szexuális aberráció mellett a hárítás is, hogy ne kelljen szembesülnie a tettei következményeivel. Javaslom, hogy az öngyilkossági fenyegetéseit vegyék komolyan és küldjék pszichiáterhez, vagy ha arra nem hajlandó pszichiátriai osztályos felvétel jön szóba.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus!
Párom kb 2,5 éve elvált feleségétől, aki megcsalta és elköltözött 2 gyermekével. Mi nagyjából abban az időszakban ismerkedtünk meg, amikor ez történt. Akkor nagyon szerelmes lett belém, virágok, bókok, kedvesség, amit csak el tud képzelni. Mostanra ezek mind elmúltak, nagyjából én tartom életben a kapcsolatot. Kérdésem, hogy lehet-e valahogy az ő lelki traumáján segíteni? Vissza lehet hozni ezeket a dolgokat a kapcsolatunkba?
Segítségét előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Úgy érti a lelki traumát, hogy a párját megviselte a válás? Ha igen, ezen egyéni pszichoterápia tud segíteni. Az önök kapcsolatának megújulásáról érdemes kettesben beszélgetni, megbeszélni az igényeket, javaslatokat, terveket, és ha nincs változás, akár párterápia is segíthet.
üdvözlettel:
Szép napot kívánok mindenkinek!
19 évesen együtt élek 26 éves párommal, és egyre inkább úgy érzem kezelhetetlen problémáink vannak. Párom a férfi, én pedig a hölgy.
Németországban élünk, és rengeteget vitázunk. A viták napi szintűek, folyamatosan felmerül a szakítás lehetősége, ugyanakkor nagyon szeretem és mindent meg szeretnék tenni hogy erre ne kerüljön sor.
Valószínűleg a sok vita miatt és az abból fakadó stresszből következően a szexualitáshoz való kedvem igazán lecsökkent. Olvastam tippeket a neten, szexuális témájú videókat néztem, azonban nem hozta meg kellőképpen egyik sem a várottakat.
Szerettem volna erről a párommal beszélni, azonban mint mostanában mindenen, ezen is támadást vélt felfedezni, hiába mondtam a legkedvesebben minden szavam, és próbáltam kihangsúlyozni hogy egyikünket sem hibáztatom emiatt, csak szeretném ha dolgoznánk rajta, mert bűntudatom van amiért gyakran utasítom el.
Sajnos paradoxon helyzet, a sok vita miatt rosszul érzem magam, amin szintén vitázunk.
Ha nem működik a kommunikáció, nem tudom mit lehet tenni. Mindenképp halálra ítélt a kapcsolat?
Kedves Kérdező!
Ha a párja hajlandó önnel párterápiában részt venni, az hasznukra lehet.
üdvözlettel:
Jo reggelt! Olyan problémával fordulok önhöz,hogy parom elhagyott, nem tudom feldolgozni . Hirtelen egy aprocska semmi komolya dolog miatt. Már 2hete és úgy érzem céltalan az eletem ,nem tudok a munkámra koncentrálni folyamatosan rajta jár az eszem. Sokmindenen keresztül mentünk és azt hittem o lesz az akivel leelem a eletem. Szeret ,sírt utánam. Aztán meg melyen szeret,pár nap múlva meg azt mondta már nem szeret. Mit tegyek hogy tuljussak rajta? Lehetseges hogy valaki eldönti hogy már nem szereti a másikat,és ahhoz is tartja magát?
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen nem akarta, hogy vége legyen a párkapcsolatának. Én nem gondolom, hogy az, szeretjük-e a másikat napról napra változik, bár a negatív érzések könnyen felülkerekedhetnek a pozitívakon. Érdemes volna azonban átgondolni, milyen tényezőkkel függ össze a két szélsőség, milyen dinamikák jellemezték, vagy jellemzik még mindig a kapcsolatukat.
Amennyiben igényli, az önismereti munkában bármely pszichológusunk szívesen segít Önnek négyszemközti keretek között, időpontfoglalás után.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Vad Molli vagyok,15 éves lány. Sajnos nehezen bírkózom meg a gimnázium első évével. A 9. évfolyamot először Szolnokon kezdtem,kollégistaként. Az iskolával nem volt bajom,csak a diákokkal akik odajártak. Mindig belém kötöttek,piszkáltak,ami miatt nagyon levertnek éreztem magam és én is a rosszt kezdtem el látni magamban. Vagdosni kezdtem magamat a kezemen és a combjaimon,esténként sírva aludtam el. Novemberbe közöltem édesanyámmal hogy nem bírom az iskolát és szeretnék váltani,ezután váltottunk egy közelebbi iskolába ahol van pár ismerősöm és bejárós vagyok. 3 hónapi bepótolni valóm van 2 tantárgyból,én nem vagyok tanulós fajta,az ragad meg a fejembe amit órán hallok. Ebben az iskolában se érzem annyira jól magam,főleg hogy nagyapám nem rég hunyt el,és ez miatt is kicsit érzékenyebb lettem. Megint vagdosni kezdtem magamat,megint szomorúbb és antiszociálisabb lettem,amit a szüleim nem vettek észre. Terveztem öngyilkosságot is,azáltal hogy megiszok 2 liter energiaitalt rövid időn belül és majd szívrohamom lesz. Ezt elmondtam édesanyámnak,aki leszidott. Meg se kérdezte hogy: “Mi bánt? Miért tetted ezt? Pszihológus segítségét nem kéred?” Csak leszidott. 2019. 01. 11. Ma se mentem iskolába,elmondtam anyáéknak hogy nem tudok tanulni,az iskolába szorongok és hogy nem szeretek emberek között lenni. Erre a szüleim mégjobban leszidtak,mondták hogy tanuljak és el akartak vinni iskolába,majd azzal fenyegettek hogy engem intézetbe küldenek,azért mert depressziós vagyok és öngyilkos hajlamaim vannak. Meg se próbálnak segíteni. Édesanyám azt mondta,hogy inkább maradtam volna kollégista. Nagymamám velünk él,anyai nagynéném minden nap átjön hozzánk és ők ketten mindig beleszólnak,rosszabbítják a helyzetemet és anyáéknak adnak igazat.
Legszívesebben levetettem volna magamat a szolnoki hídról.
Kérem válaszoljon az üzenetemre,nagyon sokat segítene vele.
Tisztelettel,Vad Molli
Kedves Molli!
Nagyon fontos lenne gyermekpszichiáter és pszichoterapeuta segítségét kérni. Kérje meg egy megbízhatóbb, segítőkész rokonát, hogy kísérje el gyermekpszichiáterhez, aki pszichoterapeutát is fog javasolni. Fel kellene mérni, milyen kezelésre van szüksége.
üdvözlettel:
