Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm!Párommal vannak problémáim.
Van egy féléves fiunk akivel kezdetben nem apához méltóan viselkedett.Ez a dolog már helyre kött viszont másban is sok a probléma.Semmit nem segít nekem a háztartásban,ha valaminek nekikezdek állandóan siettet,jön utánam a gyerekkel hogy mikor vagyok már kész.Enni sem tudok nyugodtan mert ott is ugyanezt csinálja.Csúnyán is szokott beszélni velem ha olyan kedve van.Sosem ad puszit,nem érzem hogy szeretne.De én bezzeg tegyek meg mindent neki.Ha hazaér a munkából,fekszik a kanapén és nyomja a telefonjat egész este.A szexben is csak sajat magaval van elfoglalva hogy neki jó legyen.Igazából ha az eszemre hallgatok akkor itt hagyom,mert nem vagyok boldog.Mindig úgy vannak a dolgok ahogy ő akarja.Viszont valami miatt mégsem tudom megtenni ezt a lépést hogy itt hagyom.Pedig lenne hova mennünk a kisfiammal.Nem ertem magamat se miert vagyok még vele.Szeretem?De mit szeretek benne,ha olyan bunkó velem.Bennem van neha az is hogy nem lesz többet senkim.Hogy határozzam el magam a döntésre.Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A döntés meghozásában olyan módon tud segíteni pszichológus, hogy közösen feltárják, hogy mi tartja a kapcsolatban. Egy szempontot ír, biztos van több is, ezekben érdemes szaksegítséggel elmélyedni.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Problémám az utolsó 2 párkapcsolatomban jelent meg igazán. Kapcsolataim pár hónap után vége szakadtak, mert én több szeretetet adtam, mint amit a másik igényelne. Sokat megtettem nekik, mert féltem, hogy elveszítem őket. Visszafelé viszont nem sokat kaptam. Mindig úgy kezdődik, hogy teljesen odavannak értem, fű-fát ígérnek, tervezgetnek, folyton velem akarnak lenni, aztán egyik napról a másikra már nem foglalkoznak velem, kiderül, hogy nem érzik azt, amit kellene. Amíg ez a hódítási szakasz van náluk, addig én nem ragaszkodok annyira, de mire már nyakig benne vagyok érzelmileg a kapcsolatban, pont akkor lesz vége. Ilyenkor viszont nagyon nehéz nekem, szinte betegesen visszahúznak hozzá az érzelmeim, függök ettől az embertől, nem tudok elszakadni tőle. Olyan, mintha szerelmes lennék belé, de aztán rájövök, hogy ez valami más. Társfüggő lennék? Miért nem tudnak vajon a férfiak hosszú távon kitartani mellettem? Vagy rossz helyen keresgélek? Esetleg bennem van a hiba?
Kedves Kérdező!
Kérdései jó pszichoterápiás témák. Pszichológussal való beszélgetések révén ez felfejthető,megválaszolható. Így önmagában, levélben nem megválaszolható.
üdvözlettel:
mint mondtam szelemeket latam sokat almomban akirol nem is halotam de nalunka temetobe itt van ea felek aludni
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne pszichológust személyesen felkeresnie, szülei segítségét kérje ebben, hogy félelmeit meg tudják bővebben beszélni.
üdvözlettel:
Tisztelt Dr Úr/Dr. Nő! Nem akarom már a férjemnek mondani mert mindig csak a veszekedés van belőle. De már úgy érzem nem bírom elegem van. Állandó konfliktus van a férjem szüleivel főleg az édesanyjával. Úgy érzem sosem fog elfogadni tegyek bármit is. Sosem fogok megfeleni neki/nekik. Van egy gyönyörű 2 éves kisfiúnak. De nem tudom nyugodtan nevelni mert állandó stresszben vagyok miattuk. A férjem sokat van oda dolgozni van hogy egy hónapig is. Nagyon szeretnék, szeretnénk a gyermekemnek egy kistestvér és úgy érzem ezek miatt a dolgok miatt is nem sikerül. Hogyan próbáljam meg lekűzdeni ezeket a problémákat? A férjemmel nem akarok veszekedni miattuk mindig az lesz belőle. Ó nagyon tisztelet tudó ember a világért se sértené meg a szüleit. Volt már rá példa hogy megvédtem magam kiálltam magamért de nem változott semmi. Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Szerintem segítene, ha bővebben meg tudná mindezt beszélni pszichológussal, hogy az anyósáékkal való kapcsolat miért nem változik. Sok összetevője lehet ennek, amit érdemes felfejteni pszichológussal való beszélgetések révén.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
A problémám az , hogy nem értem az embereket. Valahogy mindig máshogy sül el amit mondok és teszek mint ahogy szeretném. Mindig fáradtnak érzem magamat. Valami olyan érzés mintha üvegbe lenne zárva a személyiségem. Bár mibe fogok semmi sem sikerül úgy ahogy azt szeretném. Mi bajom van?
Kedves Kérdező!
Klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta egy ún. interjú segítségével tud véleményt alkotni.
üdvözlettel:
Tisztelt doktor úr/hölgy
Azzal a problémával fordulnék önhöz, hogy nagy mértékü szorongást okoz az a tény, hogy nem volt még pár kapcsolatom 21 évesen. Ön szerint normálisnak tekinthető a helyzet? És milyen mértékű stresszre ad okot ez a probléma? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne pszichoterápiás segítséggel rájönni mi okozza, hogy nem volt még párkapcsolata. Ha jól értem ez nagy szorongást okoz önnek, tehát ha jól értem nagy mértékű stresszt jelent önnek. Ez mindenkinél más- nincs olyan, hogy milyen mértékű stressz az optimális, csak az számít, hogy ha önnek ez probléma, akkor szakemberhez érdemes fordulnia.
üdvözlettel:
Nem vagyok biztos magamban..
Kedves Kérdező!
Ha önbizalmával van problémája, ha jól értem, pszichoterápia segíthet.
üdvözlettel:
Szüleim lassan 7 éve elváltak, azóta állandó viták vannak, az egymásra viszonyított haragjukat pedig rajtam vezetik le. Mit tudnék tenni? Már nem jó így, hogy a semmiért is elő vagyok szedve.
Kedves Kérdező!
Iskolapszichológus vagy családsegítőben dolgozó pszichológusok tudnak önnek segíteni.
üdvözlettel:
Mindig megnézem minden lány segét. Minden nap kiverem
Kedves Kérdező!
Levelében nem fogalmaz meg kérdést, ezért nem tudok erre adekvát módon válaszolni sem.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
A párommal egy ideje rossz a kapcsolatunk nem igazán kommunikálunk nem találkozgatunk.Mikor kommunikálunk általában képet szeretne rólam olyat amin nem minden ruhadarabom van rajtam..De nekem ez nem fér bele.Állítja hogy kíván de úgymond nem is látom magyarul szexuális kapcsolat is ritkán van köztünk..Mire gondoljak mi lehet ennek az oka?Másik hölgy lenne a dologban?2éves “kapcsolatról” van szó..Tőle hiába kérdezek ilyesmit..Érdemes ezt még folytatni?Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező! Vajon mi gátolja, hogy megszülessen önben a válasz? Pszichológussal való személyes konzultáció abban segíthet, hogy megértse döntési nehézsége okát. Üdvözlettel
30 éves nő vagyok és egy éve élek kapcsolatban (a párom 28 éves férfi). Úgy érzem, nehezen tudunk intim, bizalmi kapcsolatot kialakítani, melyben létrejöhet a MI fogalma.
A helyzetünket – úgy gondolom – megnehezíti, hogy ő még a szüleivel él, akikkel elég szoros kapcsolatot ápol.
Én egyedül élek (több, mint 10 éve már a szüleimtől függetlenül), többnyire késő esténként találkozunk nálam. Tervezzük az összeköltözést, viszont hozzám nem szeretne költözni. Nemrég vásárolta meg első lakását, amit most újít fel, azonban ehhez mindenben csak a szülei segítségét kéri (ezt követően szeretne ott összeköltözni – ami egyébként 2 percnyire van a szülei otthonától).
A szüleinek nem mond semmiben ellent (ezt azzal indokolja, hogy nem akar konfliktust velük, kitudja meddig élnek), mindenben elém helyezi őket. Ha egy napra programot csinálunk, koradélután már be kell “jelentkeznie”, hogy jól van, mit csináltunk. Otthon semmilyen kötelessége nincs, az ebédjét az édesanyja becsomagolja neki, otthon kiszedi, elé teszi a vacsorát, reggelit, a szobáját kitakarítja.
Úgy érzem, hogy az ő életében azt a szerepet, amit nálam a párom tölt be, azt nála a szülei. Emiatt sajnos (a szüleivel szemben) egyre inkább a versengés érzése alakul ki bennem.
Van arra lehetőség, hogy rám, mint párjára elsőként tekint majd, számít rám, vagy mindig a szülei árnyékában élek majd és rájuk támaszkodik majd az élete során? Lehet-e valamilyen kompromisszumra jutni ilyen helyzetben?
Kedves Kérdező! Párterápia segíthet, attól is függ, hogy a férje mit tekint problémának. Érzékel e problémát. Üdvözlettel
Tisztelt Doktornő/ Doktor úr!
Először is szereném megköszönni a lehetőséget, hogy kérdezhetek. 20 éves egyetemista lány vagyok, és a helyzetemet kissé kilátástalannak élem meg, ezért döntöttem úgy, hogy segítséget szeretnék kérni. Előbb azonban kíváncsi lennék Ön mit gondol, szükség van e kezelésre.
Amint említettem, 20 éves vagyok, harmadéves egyetemista. Úgy gondolom, idejekorán kellett felnőnöm, most azonban eljutottam arra a szintre, amikor megkérdőjelezem a kitartásom és minden tulajdonságom, amiben eddig hittem. Életerős lányként gondolok magamra, sok mindenen keresztül mentem és sok mindent kibírtam, de úgy érzem, az erőm csak ideig-óráig tart.
Azzal kezdeném, ami szerintem a problémám gyökere: a család. 7 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, az édesanyámmal maradtam, mert az édesapám iszik, a mai napig is. Nem igazán tartjuk a kapcsolatot, nem tudok vele beszélgetni, bánt, amilyen a kapcsolatunk lett. Lázadó tiniként az édesanyámmal sem volt túl jó a kapcsolatom, sokág nem osztottam meg vele semmit. Ahogy nőttem fel, egyre inkább azt éreztem, hogy az édesanyámnak van szüksége rám, és nem fordítva. Ezért is gondolom úgy, hogy túl hamar nőttem fel. Időközben az édesanyámnak kisfia lett egy másik férfitól, amikor én 10 éves voltam. Nem akartam elfogadni, bár akkor még fel sem fogtam. Amikor megszületett az öcsém, nagyon megszerettem, nagyon a szívemhez nőtt és úgy nevelgettem, mintha a saját édestestvérem lenne. Az édesapját azonban mai napig nem tudom elfogadni, mint embert nem kedvelem, sőt.. Nem tartom vele a kapcsolatot, csak néha pár szó. Az öcsémmel igyekszem sokat foglalkozni, mindig tanulunk együtt, játszunk, szóval szeretjük egymást. A családban csak róla tudom ezt elmondani, senki mással nem szívesen tartom a kapcsolatot. Észrevettem, hogy amióta felvettek az egyetemre (a családban elsőként engem), azóta nem tartanak családtagnak, mintha én lennék a feketebárány. Ez különösebben nem izgat, mert nem foglalkozom vele, mit gondolnak mások, mégis magányosnak érzem magam nélkülük. Ebből gondolom, hogy ezen okok miatt menekültem mindig rossz kapcsolatokba. Most lassan fél éve, hogy párkapcsolatban élek, és úgy érzem boldog vagyok, teljesen kiegészítjük egymást és hasonlók. Viszont időről időre felbukkan az az érzés, ami legyengít és amit nem tudok megmagyarázni, hogy nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy teljesítsek az egyetemen, a munkában, és úgy az egész életemben.
Szeretném megtudni, van e esetleg valamilyen módszer vagy tréning, amivel túljuthatok ezen, vagy kezelést kell igénybe vennem?
Hálás vagyok a válaszáért!
Üdv: Rózsa
Kedves Rózsa!
Én azt javaslom klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát keressen fel. Olyan jellegű a problémája, amin szerintem tréning nem feltétlen segít. Egyszóval pszichoterápiát javasolok.
üdvözlettel:
Kb 3 hónapja nagyon rossz a hangulatom, semminek nem
látom értelmét, sivárnak és kihaltnak tünik minden. Sokszor annyira erősen rámjön, hogy percekig csak jajgatok, és rohangászok a szobában. Bármire gondolok, csak nyomasztónak látom a világot. Olyan mint a pokol. Kérem segitsen.
Kedves Kérdező! Mielőbb pszichiáterhez javaslom fordulni. Üdvözlettel
Kedves Cintia!
38 éves nő vagyok. 3 éve váltak szét útjaink a kisfiam apjával. Azóta 3 férfival “próbálkoztam”. Az első 2 nem tartott sokáig, és közös döntés volt, hogy nem folytatjuk tovább. Kb. 1 éve ismertem meg valakit, akivel az elején egész jól működtünk együtt, de pár hónap után kiderült, hogy anyagi gondjai vannak, a kisfiamat is levegőnek nézte, és engem pedig lelkileg terrorizált. Szerettem. Kezdetben próbáltam segíteni neki, megoldást találni a problémáinkra, de csak rosszabb lett. ha elmentem otthonról egy kávéra a barátnőmmel, jelenetet rendezett, hogy nem vele foglalkozom. Mikor megjegyeztem, hogy beszélgethetne vagy játszhatna 5 percet a kisfiammal, akkor azt mondta nem az apja, ő bizony nem fogja nevelni. Ezek után úgy döntöttem, nekünk erre nincs szükségünk, szakítottam vele. Majd újra és újra megkeresett, hogy szeret, és meg fog változni. Hittem neki, újra megpróbáltuk. Ismét nem működött. Végül decemberben meghoztam a végleges döntést, nem engedek neki, akárhogy is könyörög. Azóta elzárkózom előle, de mindig talál valami kifogást, amivel megkeres. Tudja, hogy ha segítségre van szüksége, úgysem mondok nemet. Valahol sajnálom a rossz helyzetét, és talán emiatt nem tudom teljesen lezárni. A kérdésem: miért nem tudom őt elengedni? Mindenki azt mondja a környezetemben, hogy ne vegyem fel neki a telefont, ne válaszoljak az üzenetekre.
Kedves Kérdező!
Kérdése jó önismereti téma. Egyszóval több személyes beszélgetés keretében lehet ezt “megfejteni” szakemberrel közösen.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Frontin tablettával kapcsolatban szeretnék kérdezni. 0,25 mg-ost szed reggel és este édesanyám. ( 73 èves) Már régóta kb. 10 éve írták fel neki. Nagyon sok rosszat olvastunk hallottunk erről a tablettáról. Az lenne a kérdésem hogy ön szerint hány évig lehet ezt szedni, és ez az adag mennyire kàros?
Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Kérdésére pszichiáter szakorvos kompetens válaszolni. Sajnos ilyen végzettségű szakember nincs a munkacsoportunkban.
üdvözlettel:
