Kihűlt kapcsolat és férji hűtlenség miatt elköltöztem a közös lakásból. Úgy adódott, hogy a gyermekemnek lakásra lett szüksége ezért átmenetileg átadtam nekik a lakásom és visszaköltöztem a férjemmel közös házba. Természetesen neki már új kapcsolata van, bár papíron nem váltunk el, de gyakorlatilag igen. Heti 6 napon tudomásul tudom venni ezt az állapotot, egyszer – egyszer azonban kitör belőlem a düh az új nője miatt. Én már nem akarok tőle semmit, ezért nem értem, hogy miért nem tudok közömbös lenni vele és túl tenni magam a helyzeten. Talán írigy vagyok? Miért izgatom magam azon, hogy mással van, ha nekem nem kell? Szégyellem is magam, hogy újra és újra veszekedést kezdek. Hogyan tudnék túljutni ezen?

42 éves férj 23 évi házasság után szakít. Okot mondani nem tud. Élni szeretne. Üresnek érzi magát. Elmondása szerint szereti a feleséget. Harmadik fél nincs. Nem költözik el, de szinte csak aludni jár haza. Ez mi? Van remény rá, hogy a férj “felébred”?

Megprobalom rőviden megfogalmazni , szóval nálam az a helyzet hogy 2012 óta pánik beteg vagyok depreszioval vegyítve ezt tudom voltam is ra kezelve kórház gyógyszer stb . Lassan 2 éve nem szedek ra semmi nem voltam tünet mentes de nem kellet ra a gyógyszer megpróbáltam anélkül élni , most vagy két napja fura gondolatok győtörnek , vagy egy 8 honapos kislányom aki teljesen egyedül nevelek minden segítség nélkül , olyan dolgok ugranak be a fejembe meg rossz ha ra gondolok felfordul a gyomrom és el kezd menni a hasam ,
élőlényekkel vagy a kislanyommal vagyok egy légtérben, és egy pillanatra az ugrik be, hogy bántom azt a lényt (kisbaba, kisállat, ember). Pl. ledobni az erkélyről, beleállítani a kést, leönteni forró vízzel, olajjal. DE! Én ezt nem akarok! Sem megtenni, sem gondolni. Isten őrizzen, hogy bántsak valakit! És nem is bántok senkit, soha nem is tettem, nem is tenném; sőt lelkizős nö vagyok, felkavarnak a rossz hírek a tv-ben, vagy már az is, ha veszekedést látok, hallok valahol. Segítőkész embernek tartom magam, nem gonosznak. Ezek ilyenkor úgy jönnek elő, hogy pl. mosogatom a kést (mindig gyorsan el is szoktam rakni a vágó-szúró dolgokat a helyükre), vagy olajban sütök valamit, és ott fekszik a kicsi kutyám vagy a kislanyom gyorsan el visszem őket onnan , mittol jönnek ilyen szörnyű gondolatok és miért mikor a kislányom az életem értelme . Kérem segítsen egy válaszal megkoszonem . Amúgy szkizofrén lennék esetleg ?rettenetesen félek nehogy elboruljak éstörténjen valami . Köszönöm

Az személyiségprobléma ha az élet minden területe gátolt?
Nincsenek kapcsolataim, nehezen találok munkát. Semmi sem megfelelő.
Várom a sült galambot de nem adok cserébe semmit. Mintha hiányozna a személyemből az adok-kapok. Tehát az hogy tennem kell valamit azért hogy előre jussak.
Mintha csecsemő lennék, aki nem tesz semmit de tátja a száját és kapni akar.
Mintha nem lenne semmi bennem az előrejutás érdekében. Simán lemondok egy munkát, mert fáradt vagyok és aludni akarok. Utána meg fogom a fejemet, hogy ezért nem mentem dolgozni és maradtam munkanélküli.
várom hogy hozzám alkalmazkodjanak.
Máskor meg nem akarok elvállalni ilyen alja gyári munkát, de mivel nincs normál végzettségem ezért ehhez hasonlók lennének.
Lehet hogy kisbaba koromból van valami elakadás? Amikor ezeket meg kellet volna kapnom, de nem tudták megadni.
Valahol lehet olvasni erről? Én a nárcizmust találtam. De azok sikeresek az életben és meg se fordul a fejükben hogy baj van velük, nekem meg igen. Én se bírom ha leértékelően beszélnek velem. Dühkitörés előfordul. Néha ha kérdeznek, érdeklődnek tőlem úgy érzem felelősségre akarnak vonni és sarokba szorítanak.
Zárkózottnak mondanak.
Hogyan változhatnék babából felnőtté? Ideje lenne. Magamnak meg tudom oldani a személyiségfejlesztést? Mert érzem hogy valami nem oké. Mindig ugyan abba a gödörbe rohanok. Ami a nincs munkám és nem teszek semmit az előrejutás érdekében csak ülök és fejben lejátszom hogy mit tudnék tenni de nem tudom cselekvésbe fordítani. Vagy csak simán lusta vagyok.
Ja és annyira zavar a kudarc hogy messziről elkerülöm. Nem csinálok jogositványt mert összeomlanék ha nem sikerülne a vizsga. Pedig az elméleti és az egészségügyi lazán meglett elsőre, de a vezetés más. Nem birnám elviselni a hibákból, bénázásból adódó kudarcot. Az oktató esetleges cinikus megjegyzéseit, volt már dolgom arrogáns oktatóval.
Eléggé magam alatt vagyok mert magam alatt vágom a fát úgy hogy néha fel se tűnik.
Nem látom a döntéseim következményeit.
Fejben oké így csinálom és rendben lesz. De nem csinálom úgy.
Már 3 éve ezt a mókuskereket járom.
Ez a probléma első ránézésre mi lehet?
Kapunyitási pánik? Vagy komoly személyiségzavar?
Mert problémám az is hogy nyissak az emberek felé.

Tisztelt Doktornő!
Szeretném megkérdezni, hogy mit tehetek, ha egy Klinikán súlyos sérelem ért, megaláztak, visszaéltek a hatalmukkal? Megmásították a Zárójelentés adatait? Epilepsziás vagyok, műtéti beavatkozásra szántam el magam, de nem sikerült. Az osztályra kikerülésem után 6 napig voltam “megfigyelésen”, ahol a semmilyen problémát nem okoztam. Így is van leírva a Zárójelentésbe pontosan: “A megfigyelésünk teljes ideje alatt rohammentes volt, együttműködő, térben és időben orientált, további kórházi kezelésre nincs szükség”.
De: az utolsó esti gyógyszerek között -számomra- ismeretlen tabletta is volt. Érdeklődésemre -válasz helyett- az ápolóval hátracsavartatták a kezemet és a számbatömték. Éjfél körül a mosdóba mentem volna, de az ápoló a folyosón meglátott, felkapott, letépte rólam az alsóneműmet, körbetekert pelenkával és az ágyamhoz kötözött. (Közben káromkodott és nagyon csúnyán beszélt, tegezett…stb.) Így feküdtem hajnali fél 1-től reggel fél 7-ig. 10 órakor pedig a fent leírt tartalmú Zárójelentéssel a kezemben, mint gyógyult: hazamehettem! Panaszlevelemre először nem reagáltak. A Pécsi Klinika vezetője közölte, hogy mindent “JÓL” csináltak.
Többszöri kérdésemre egyszer -nagyon flegmán- válaszolt. Kijelentette, hogy minden beavatkozás az orvosi előírásoknak megfelelően történt, és a részéről befejezettnek tekinti az ügyemet!
De én nem tudok beletörődni az igazságtalanságba. Ha nem volt rohamom, nem voltam rosszul, miért kötöttek az ágyhoz, ha rohamom volt és ilyen embertelen beavatkozást kellett alkalmazni, az miért nincs benne a Zárójelentésbe? A betegjogi képviselő is jogosnak találta a panaszomat és (gondolom), a megkeresésének a hatására a Klinika adjunktusa bocsánatkérő levelet írt! Ezt én úgy ítélem meg, hogy elismerték, hogy hibáztak.
A megkapott dokumentáció újabb meglepetést tartogatott. Az iratok között találtam egy “kézzel írkált lapot, ahol orvos utasítására, önveszélyes állapot miatt” kellett a rögzítést alkalmazni. Úgy fogalmazott, hogy este a sötétben az ágyam mellet találtak, majd mászkáltam. De az iratok között az egyik olyan bejegyzést tartalmaz, hogy csak bottal tudok járni! Szerencsére még soha életemben nem volt bot a kezemben. A Házirendet is aláírták helyettem azzal a megjegyzéssel, hogy a “beteg aláírásra alkalmatlan állapotban van”. Ez egy visszadátumozhatott irat lehet. Ugyanis sehol, se a lázlapon, se a a napi -ápolónők által vezetett- iratokon semmilyen utalás nincs a beavatkozás jogosságára! Hogy lehet ilyen elképesztő viselkedést tolerálni?
Beszéltem a pszichológusommal is, aki megerősítette az állításomat és aláírásával igazolta, hogy nálam ilyen probléma nem volt. Azt is leírta, hogy orvosi hiba epilepsziás beteget rögzíteni!
Tisztelt Doktornő! Szeretném kérni a véleményét, hová lehet fordulni, az elszenvedett sérelmeimre hogyan keressek vigaszt?
Bár az igazsághoz tartozik, hogy ma írtam újra Dr. Sebestyén Andornak és kértem az ügy újravizsgálását. Az illetékesek felelősségre vonását. Nem tudom mi lesz a válasza, már csak azért sem, mert megírtam Neki, hogy a Klinika nagyon felelőtlenül gondolkodik! Milyen alapon találtam meg a dokumentumaim között egy olyan iratot, ahol a velem együtt ott feküdt minden beteg nevét és problémáját tartalmazza? Ez -szerintem- kimeríti az orvosi titoktartás fogalmát! Szeretnék küzdeni, hogy kiderüljön az igazság, nem adom fel. Jó lenne, ha elérném, hogy ezentúl soha ilyen ne fordulhasson elő más beteggel! A Klinika ne bánhasson így a rászoruló emberekkel! Mert a betegeknek jogaik is vannak, aminek a betartásáért a Klinika felelős! Nagyon megköszönöm a válaszát!
Tisztelettel! Júlia

Mitol van az h a parom icipici fajdalmakat ugy el meg mintha oriasi fajdalmat okoznek neki. Pl. Neki faj ha jeghideg testtel melle bujok, faj a csipes a harapas vagy a pockoles. Ezeket ha szeretetbol teszem is, mindig ramformed. Gondolom vmi gyerekkorbol hozott dolog lehet.

Kedves Dr.Nő!
Gyerekkorom óta (15eve)vagyok együtt párommal,van két kislanyunk is egy 10eves és egy 17honapos.A második Babát párom szerette volna nagyon már persze én is igy be váltuk.
Párom második terhességem alatt el kezdett dolgozni egy munkahelyen,rá pár hónapra kezdődtek a problémák terhességem vége fele.
Furcsaltam,hogy párom nem szeretne testi együttlétet velem,közben észre vettem,hogy szoros kapcsoltatot alakított ki egyik kolleganojevel(mindent elmondott neki az eletunkrol,napi többször beszéltek munkahelyen kívül is).Ereztem,hogy valami nem stimmel.Meg született a kislanyunk én itthol voltam vele,új helyzetben azt sem tudtam mit csináljak ezzel az egésszel … egesznap ki sem mozdultam a szobabol,nem ettem aminek az eredménye az lett,hogy le fogytam majd 20kg. Párom egész nap a munkahelyen volt.
Nem volt köztünk már szinte testi kapcsolat.
Felmondott ,elment más munkahelyre de akkor az volt hogy együtt vannak ott mivel az említett no is felmondott a közös munkahelyükön .Jottek a “furcsa” egybeesek.Hazudott párom a munkahelyéről stb.
Ez történt lassan másfél éve.eddig tagadta,hogy barmi történt is köztük.
De többször kaptam interneten üzenetet,hogy azóta is folyamatosan tart köztük a kapcsolat és meg két gyermeket is vetettt tőle a no.ezt kaptam tavaly novemberben .. a párom tagadott mindent akkor is.
A napokban kapott a párom is egy üzenetet,higy kap 24 órát hogy válasszon köztem és közte.a párom meg akkor sem mondott semmit.Le telt a 24 óra és kaptam is én üzenetet fotókkal ,higy meg mindig tart köztük a kapcsolat.Akkor a párom be valotta hogy meg történt köztük az aktus de egyszeri alkalom volt nem tartós és nagyon meg bánta nem akar elveszíteni ,szeret stb.
Én beszéltem a novel aki ugyan azt mondta mint a parom(érdekes módon)
A tegnapi nap kiderült hogy higy azon az éjszakán több aktus is történt köztük .Parom azt mondja hogy el hanyagoltnak érezte magát ,el hideg ültem tőle akkor és ezért történt ez meg akkor köztük. Ott voltam egy 1-másfél hónapos gyerekkel teljesen tanácstalanul egyedül éreztem magam mivel párom reggeltől estig nem volt itrhol. Nem éreztem higy törődnek velem,terhességem egyedül kellett végig csinaljam,utána aposommal mentem vizsgálatra is mert a párom ott volt . Bejott hozzam a kórházba látogatni szülés után és volt hogy ott hagyott azzal a szóval hog vissza kell menjen dolgozni.Plusz a no hireszteli hogy köztem és párom közt megy a veszekedés ,nem jól vagyunk … és hogy o szereti a párom ,ahogy a párom is öt szereti .
Nem tudom hogy hogy tudnám magam túl tenni ezen,nagy fájdalmat érzek belül.akarhanyazor le hunyom a szemem előttem van a fotó kettejükrol(amin ölelik egymást fekudve és csokolja a no a párom).
Este próbálkozott a párom egyutlettel, ami meg is történt kettőnk között (bíztam benne hogy a szerelem,szeretet erősebb bennem,hogy túl tudom magam tenni ezen ).de együttlét közben is azon jart az eszem hogy vele össze feküdt ,lehet vele is így volt stb…alig vártam “mossam le” magamról ezt az egészet ..
mocskosnak érzem magam.nagyon nagy fájdalmat érzek,becsapott hulyenek nezett .
Kedves dr.no!
Kérem segitsen nekem,hogy hogy tudnám magam túl tenni ezen az egészen ? Vagy mit és hogy kellene csináljak hogy konnyebb legyen?! Nem tudom magam túl tenni ezen az egészen !
Válaszát előre is koszonom !
Tisztelettel Varga Rita

Jó napot kívánok.
Elég érdekes problémám van.
Kb 3 éve van jogosítványom de összesen nem vezettem 3 órát. Rettegek tőle. Nagyon félek. 2-1/2 órára van az óvi iskola de inkább gyalog megyünk mithogy vezessek. Az a baj hogy mindíg olyanok jutnak eszembe hogy elütök alakit vagy összetöröm az autót. A férjem csak azt mondja hogy addíg míg nem vezetek addíg nem fog változni az érzés. Megjegyzem neki 25 éve van jogosítványa. Félek a sávváltástól. Félek hogy lefullad az autó. Hogy tudnám ezeket a félelmeket leküzdeni a nélkül hogy nem vezetek??? Köszönöm válaszát előre is!

Üdvözlöm! Azért írok Önnek, mert bár általában mindenre megtalálom a megoldást és a választ ebben azt hiszem egy kis segítségre van szükségem! 26 éves vagyok, eddig 5 “hosszú távú” kapcsolatom volt (1-2 év) mindig tőlem idősebbek pár évvel, most viszont fél éve összejöttem egy velem egy korú férfival aki külföldön dolgozik és korához képest hála istennek elég érett gondolkodása van.. Felmerült az ötlet, hogy kiköltözzek hozzá és valamiért ettől nagyon félek! Laktam már külföldön egyedül, nem ez a gond.. Éltem már együtt barátommal nem is ez a gond. Nagyon szeretem őt, úgyhogy nem értem hogy most mi a gond! Ha arra gondolok hogy együtt éljünk, örülök mert nagyon hiányzik, de rettegek hogy esetleg nem menne nekünk az együtt élés pedig nem értem mert most is egyedül élek, ha hazajön nálam van és nincs gond most mégis félek és ilyenre még nem volt példa! Válaszát, tanácsát előre is köszönöm!

Tisztelt Hölgyem/ Uram!
Egy olyan problémám van,hogy 2 hónapja vagyok együtt a párommal,akivel lelkileg teljesen egymásra vagyunk hangolódva,viszont már 3x próbáltunk szexuális együttlétet megkezdeni,de mindig befuccsolt..nagyon kellemetlenül érzi magát emiatt,nem érti miért van ez,hogy nem tud teljesíteni,mert nagyon kíván és szexinek tart oda és vissza van értem.Azt mondja eddig soha nem volt ilyen,akkor sem,ha érzelmek nélkül volt valakivel..igaz,3 év után én vagyok az első barátnője,ez idő alatt nem is volt komolyabb kapcsolata.Nem szeretném ha emiatt lennének nézeteltérések köztünk.Kérem,segítsen hogy tudnék ezen segíteni! Üdvözlettel!

Üdvözletem. Hunor vagyok 18 éves fiatal. Problémám egészen visszanyúlik az elmúlt 3 hónapra. Filozofikus tipus vagyok ugyhogy rengeteget gondolkodtam a dolgokon. 2 éves kapcsolatomat ünnepelem ápriliaban. Sajnos már 3 honapja gyomorideggel küzdök. Nem tudom mit akarok. Szeretem e őt vagy akarom e. Jelzem semmilyen mostani gondom nincsen vele. Felmérült a hogya élem ki magam 18 évesen magam. Csajozzak vagy maradjak a barátnőmmel. A lelkem azt mondta menj Hunor es baratkozz másokkal. De az eszem azt hogy egy jól felepitett kapcsolatot ne hadj ott. A kapcsolatunkban voltak gondok megcsaltam 2 alkalommal. ( az egyik alkalommal egy buliba volt egy csók egy lánnyal másik alkalmam pedig tapizás volt.) ennek már 5 hónapja. Elmondtam neki es atbeszeltuk. Jelenleg azon filozofalom hogy akkor miért tettem es nekem valojaban mire is van szuksegem. Ennek mar 3 honapja. És egyszerűen a lelkem azt mondta hagyd ott a kapcsolatot a szerető barátnőd es menj a többi lanyhoz. De a fejem pedig azt hogy maradj mert ennek vam jövője. (UI XI. Osztályos diák vagyok)
Előre is köszönöm a választ. (barátnőmmel is beszéltem erről es o türelmesen var rám hogy döntsek. Csak fogy a turelme is)

Tisztelt Cím!

Tavaly október végén ismerkedtem meg egy társkereső oldalon, egy korban hozzám illő férfival. Nagyon jól indult már az első találkozásunk is egyből szimpatikusak voltunk egymásnak. Utána egy rövidebb inkább beszélgetősebb randi volt, de egy kicsit kocsikáztunk is és láttam nagyon jól vezet, és biztonságban éreztem magam mellette. Következő alkalommal én menten el hozzá, akkor is egy csodálatos napot töltöttünk el egymás társaságában. Közben leveleztünk is és néha telefonon is beszélgettünk, de mindig nagyon örültünk egymásnak. Egyszer azt írta nekem, hogy látni engem mosolyogni, megölelni, beszélgetni velem ez az amire neki is nagy szüksége lenne, ezt akkor írta ha valamiért nem tudtunk telefonon beszélgetni vagy levelezni egymással. Azt kell mondanom, hogy mindketten éreztük, hogy valami különleges dolog van kialakulóban kettőnk között. Mindig odafigyeltünk egymásra, sokat nevetgéltünk, minden témában megértettük egymást és a zenei ízlésünk is szinte ugyanaz. Semmi rosszat nem tudok, mondani rá, mindig odafigyelt rám és néha még aggódott is értem, mindenhol jól éreztem magam a társaságában, sokat beszélgettünk ezáltal sok mindent megtudtunk egymásról. Ő azaz férfi akinek egyetlen mosolya elég, hogy szebbé tegye egy napomat és hogy a szívem is mosolyogjon tőle. Ha valamikor nem tudtunk beszélgetni, akkor mindig bocsánatot kért és elmondta, hogy miért nem ért rá. Sokszor hallottam a hangján és mondta is, hogy nagyon szeret velem együtt lenni, beszélgetni, nevetgélni és nagyon sokszor szokott rám gondolni is és akkor is amikor nem tud írni vagy üzenni. Ha sokáig nem találkoztunk vagy nem leveleztünk, akkor ahogy ráért még munka közben is üzent, hogy este vagy ő hív vagy én hívjam. Mindketten tavaly váltunk el, és ezt is megtudtunk már egymás között beszélni. Mindkettőnknek van gyereke is. Nekem kettő, neki egy. Már szinte a legelső pillanattól kezdve közös jövőt tervezet velem és a gyerekeimmel. Már sikerült az én gyerekeimmel találkoznia is és kölcsönösen jól érezték magukat egymás társaságában. Mindig azt mondta, hogy velem a kapcsolatot komolyan gondolja és hogy örül, hogy ilyen jó véleménnyel vannak az én gyerekeim a kettőnk kapcsolatáról és hogy akkor később is jobb hangulatban telhetnek ezek az úgymond családi kirándulások. Én az ő lányával sajnos nem tudtam találkozni, pedig ő nagyon szerette volna, csak nem jött össze. Az ő lánya már szinte felnőtt, de még sokszor besegít neki, engem ez nem zavar. Az én gyerekeim közül az egyik most érettségizik, a másik egyetemista. Én sajnos még a volt férjemmel egy lakásban élek, mert ezt még nem sikerült rendeznünk. Ezzel ő tisztában volt mindig is és megbízik bennem. Még tavaly december végén úgy döntött, hogy idén január végén kimegy Németországba dolgozni, ezt csak levélben tudtuk megbeszélni, mert találkozni nem tudtunk. Ő tavaly szeptemberben jött haza Németországból úgy volt, hogy itthon marad, de az nem jött össze és (akkor azt mondta, hogy én miattam itthon maradt volna, ha nem a volt férjemmel laknék még együtt) ezért döntött úgy, hogy visszamegy oda ahol már meg volt a helye és azért is akart menni, mert ott jól keresett, igaz többet is kell érte dolgoznia. Akkor még azt is mondta, hogy tudnom kell, hogy ő nem szakítani akar csak dolgozni és élni akar kimenni. Én mondtam, hogy támogatom abban ha kiszeretne menni külföldre dolgozni, és azt csinálhassa, amit szeret ez a buszvezetés. Megköszönte a hozzáállásomat és megértésemet is levélben. Utána még egyszer találkoztunk személyesen és akkor ismerkedett meg a gyerekeimmel és adtam neki egy kis szívecskét. Akkor rövid ideig tartott a találkozó és kettőnkre nem is jutott sok idő. Azt mondta, hogy mielőtt kimegy még találkozzunk egymással, csak sajnos ő beteg lett és utána mikor meggyógyult, hamarabb kellett kimennie, mert már másnap munkába kellett állnia. Így nem tudtunk találkozni. De mikor kiment üzente, hogy megengedem-e neki, hogy felhívjon amikor indul kifele és mikor odaér, mondtam, persze nagyon szívesen és örülni fogok neki. Másnap elküldte a munkabeosztását, hogy fog dolgozni és megbeszéltük, hogy amikor tud vagy hív telefonon vagy beszélgettünk messengeren. Volt, hogy nem tudott hívni olyankor mindig bocsánatot kért, hogy ne haragudjak, de ezért vagy azért nem tud hívni. Eleinte a főnökénél lakott, de onnan el kellett költöznie, így kénytelen volt a volt nejéhez költöznie (nem titkolta el, egyből elmondta, hogy ott kénytelen lakni), ez kényszer megoldás volt. Én száz százalékosan próbálok megbízni benne és tudom, hogy miért váltak el és nem hiszem, hogy közeledni szeretne hozzá, mondtam neki azért legyen résen, mert ő benne igaz, hogy megbízom, de a volt nejében nem, egyébként nem vagyok féltékeny rá. Úgy dolgom, hogy a kölcsönös bizalom fontos egy kapcsolatba. Mert ha nem bízok meg benne, akkor fabatkát sem ér az egész. Megbeszéltük, hogy ha még se így lenne, akkor én leszek az első akinek elmondja. Február 24-én még együtt nevettünk és megbeszéltük, hogy rá következő szerdán úgy volt, hogy beszélünk, de az már nem jött össze, mert más dolga volt. A volt neje az nem ott, mert február 24-én délután két-hétre hazament a családjához, tehát nem ő miatta változott meg. Kényszerpihenőt kellet tartania és akkor volt ideje gondolkoznia, és akkor gondolta ki, hogy hogyan legyen tovább és mikor jelentkezett telefonon, akkor nagyon szomorú volt és azt mondta, hogy tudja, hogy én még nem tudok kimenni hozzá, mert nekem itt a két gyerek és nem hagyhatom itt őket, de ő azt szerette volna ha együtt tudnánk élni kint. Erre mondtam, hogy szakítani akar? Arra nem adott egyértelmű választ. Pár nap múlva azt mondtam, hogy lenne egy ötletem, hogy folytassuk tovább így, ahogy most és amikor tud ő jöjjön haza és ha azt szeretné én is ki tudok menni hozza nyáron egy hétre. Erre azt mondta, hogy arra még nincs pénze, hogy béreljen egy lakást, de most még nem tudna hol fogadni, meg hogy az azért nem jó mert ő akkor dolgozik és egész nap egyedül lennék és ő nem azt akarja, hanem azt, hogy együtt tudjuk tölteni azt időt. Azt is mondta, hogy ő vágyik egy olyan családra, ahol a gyerekek tőle kérnek tanácsot és megköszönik neki, és hogy segítségükre lehessen, ha szükségük van rá. Ezt ugyan még nem mondtam neki, de az én gyerekeimnek pont őrá lenne szüksége. Most abban maradtunk, hogy áprilisban mikor hazajön, akkor megbeszéljük ezt a dolgot. Maga szerint lehet belőle még egy kapcsolat? Igaz lehet, hogy csak távkapcsolat, de még nem tudom elképzelni nélküle az életemet.
Úgy érzem, azért ő is ragaszkodik még hozzám, mert mi minden téren jól meg voltunk egymással. Igaz még nagyon az elején járunk, mert még nem volt köztünk semmi testi kapcsolat sem, de én úgy gondolom, és mondtam is neki, hogy próbáljuk meg együtt, adjunk neki egy esélyt, ha mégse működne, akkor legalább elmondhassuk, mindent megpróbáltunk, de nem sikerült. Most itt tartunk. Várom, hogy április legyen és végre találkozzunk és megbeszéljük ezt a dolgot kettőnk között. Most úgy érzem és ezt kettőnk nevében mondhatom, hogy úgy néz ki, hogy mi sajnos rosszkor találkoztunk egymással.
Kérem, adjon valami tanácsot, hogy reménykedhettek még, hogy összejöhet valami vagy az a találkozás után, próbáljak azon lenni, hogy mielőbb elfelejtsem őt.
Várom, mielőbbi válaszát.

Kedves Doktornő. Gaodi Alexandra vagyok 28 eves . Segitségét szeretném kerni tanacstalan vagyok . 7honapja lakom a parommal es az anyukajaval egy lakasban . Az anyukajanak van egy lanya aki eber komaban van es szinten velunk el , otthon gondozza. Sajnos az elejetol kezdve nem jo a kapcsolatom az anyosommal , probaltam alkalmazkodni de ennek ellenere nagyon sok a vita koztunk . Fel ver lany vagyok es sokszor a szarmazasomat is hozzam vagja valamint nagyon csunya szavakkal illet . Eljarok havonta pszihiatriai rendelesre de az orvosom azt tudta tanacsolni hogy koltozzunk kulon a parommal ami jelenleg esélytelen nem engedhetjuk meg magunknak , parom dolgozik en tanulok az elejen mikor ide koltoztem az volt a baj h semmit nem csinalok most mar 1 honapja sulizom de meg mindig akadnak problemak amiket nem ertek es ezekbol kifolyolag vitakat general . Sokszor probalt a baratom beszelni az anyukajaval meg sokszor ultunk le megbeszelni a dolgokat h legyen vegre beke de sajnos nincs eredmenye hosszu tavon . Szeretnem az on tanacsat kerni mert terveztem mar azt is h hugomhoz koltoznek egy idore mig helyre nem allok de parom semmi kepp sem szeretne tavkapcsolatot oszinten szolva en sem mert nagyon szeretjuk egymast . Nem tudom mit evo legyek , folyamatosan szedem az nyugtatot suliba mar figyelni sem tudok mert nagyon zavarnak a dolgok . Szeretek suliba járni de mikor haza megyek gorcsbe randul a gyomrom . Elore felek m8kor mibe kot bele vagy eppen hogyan nez ram mert nagy gonoszsagot utalatot latok benne irányomban. Szeretnek tanacsot kerni mit evo legyek mert nem szeretnek igy elni . A parommal terveink vannak ez itt igy nem mehet tovabb. Varom szives valaszat . Tovabbi szep napot .

Tisztelt Doktor Úr / Hölgy
Gyermekem néhány hete múlt 5 éves, mely dátumtól fogva nyugtalanul alszik.
Szinte visszatérően minden éjjel a lefekvés idejétől függetlenül 00:30 óra körül (szinte pontosan mindig ekkor) “felnyög”, forgolódik, dobálja magát 2-3 percig, majd visszaalszik, és ezt követően 2 megismétli ugyanezt, nagyjából 04:00 óráig.
Több alkalommal mikor átmegyünk , megkérdezzük mi a baj, fáj e valami, ekkor vagy nem válaszol, vagy ha megpróbálom felkelteni látszik rajta “nincsen képben”. Tartós egészségügyi problémája, illetve mentális gondjai eddig nem merültek fel, oviban nem jeleztek semmit. A szobában elektromos párologtatója van, illetve éjjeli fény, melyet Ő kér legyen bekapcsolva. Családi problémáink nincsenek, viszont néhány hete beszéltünk neki esetleg el fogunk költözni, meg is néztük együtt hová, itt mely az elmúlt hetekben került szóba.

Nem tudjuk mire vélni a néhány hete tartó ha mondhatjuk alvás zavarait, ebben várnám válaszát, lehet –e a beharangozott költözés vagy más oka az alvás zavarainak, esetleg ez előjele egy betegségnek, vagy más problémának?
Súlyra, termetre, képességre nem marad el a többiektől, sem a család sem az óvoda nem jelezett semmit, hogy esetleg felmerülne vele valami gond, probléma.

Tamás

Jó napot!

Az elmúlt hónapokban annyi csalódás és pofáraesés ért, hogy teljesen elbizonytalanodtam az életemmel kapcsolatban, és nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Az igazat bevallva, elég szorongó embertípus vagyok, aki nagyon nehez nyíilik meg idegenek előtt, és nehezen is tudok velük kommunikálni. A személyes kommunikáció olyan stresszhelyzetbe hoz, hogy teljesen leblokkolok, és zavartan beszélek. És nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám leküzdeni.
A szeptemberemet egy pesti egyetemen kezdtem a tanulmányaimat, teljesen új reményekkel, amelyek egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan azt én gondoltam. Sőt… a legroszabbak jöttek, amik velem eddig megtörténhettek. Vannak céljaim, amelyeket el szeretnék érni, és megismertem egy olyan személyt, aki hasonló dolgokat ért el, amit én is el szeretnék érni az életben. Példaképként tekintettem rá, és az elején olyan jókat beszélgettünk, hogy elég sok mindenben el kezdett ösztönözni, hogy én is hasonló szeretnék lenni. De sajnos a gyerekhitem miatt túlzottan is elhittem, hogy egy új barátot/havert találtam, ami nem úgy lett. És ez teljesen lepadlózott.
A másik meg lenne, hogy egy igaz barátnak hitt emberben (akit már több, mint 2 éve ismertem) megbíztam, és mindent megbeszéltünk egymással, amit csak lehetett. És az utóbbi hónapokban hátbatámadt úgy, hogy más emberek előtt teljesen leírt és hamis állításokat közölt velük, ami által el is veszítettem néhány ember érdeklődését.