Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy az előfordulhat e,hogy gyermekkori szexuális bántalmazásom emlékei nem valósak?Az emlékek tinédzser koromban törtek felszínre,de kb óvodás koromban történtek. A családom a mai napig nem hisz nekem,legalábbis úgy tesznek,mintha nem lenne valós a dolog ,ezért már én magam is megkérdőjelezem a saját épelméjűségemet!Velük nem is tudok beszélni a történtekről,szőnyeg alá lett söpörve már 20 éve,ami mindig is nagyon bántott!
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!
Üdvözlettel:
Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével. Azt javaslom,hogy keressen fel személyesen pszichoterapeutát ahol kiadhatja magából a 20 éve felgyűlt fájdalmat, valamint feloldható a trauma és a bántalmazás következményeivel is tudnak foglalkozni. Javaslom az alábbi cikket elolvasásra, ez is segíthet.
Üdvözlettel,
Jó napot! Kétszeres nagypapa lettem 2 és fél éve,a két lányom megajándékozott 2 fiú unokával, akik 2 hónap különbséggel születtek.Abban szeretnék öntől segítséget kérni,hogy mi lehet az oka annak,hogy az egyik unokám,aki még velünk lakik a lányomékkal,egyszerüen nem bír elviselni,ha szólok hozzá vagy viccelek vele egyszerűen sikoltozik és jelzi hogy távolodjak tőle,mindenki mást szeret és elfogad,de engem nem.Pedig semmit nem tettem,és ez van már 4 hónapja,nagyon fáj nekem ez és lelkileg teljesen megvisel,hogy bárki a családból ölelgetheti,puszilhatja,én pedig rá sem nézhetek.Kérem adjon valami tanácsot,mert teljesen kivagyok borulva,várom válaszát,tisztelettel:István.
Kedves István!
Gratulálok a kétszeres nagypapasághoz. Sajnálom, hogy ilyen rosszul éli meg a kisunokája “elutasítását”, de megértem, hiszen biztosan szeretne minél több önfeledt időt vele tölteni. Ebben az életkorban még nagyon érzékenyek a gyerekek és a kisgyerek reakciója nem annak szól feltétlenül, hogy az adott felnőtt számukra szerethető vagy nem. Sok kisgyerek akár attól is megijed ha az adott felnőttnek vastagabb a hangja vagy szúr a szakálla például, de ez a tartózkodás az idő múlásával megoldódik, Ugyanakkor minden gyerek másképp működik, így az is érthető ha a másik unoka másképp viszonyul Önhöz.
Én arra biztatnám, hogy továbbra is maradjon szeretetteljes és figyelmes az unokájával. Legyen kitartó és hagyja meg számára azt a határt, hogy ő közeledjen amikor úgy érzi.
Üdvözlettel,
Szép napot! A kérdés rendkívül kényes. A minap a 7éves kislányom elmesélte hogy apa (nevelő apa) a kezébe adta a nemi szervét és huzogatatta majd kis idő múlva pisi szerű fehér folyadék jött ki ( mindketten tudjuk mi) a párom tagadja hogy megtörtént illetve hogy a kislány kérte hogy megfoghassa mert kíváncsi és megígérte hogy többet bem fordul elő! Persze én egyből albérleteket kezdem nézni egyenlőre sajnos anyagilag nem tudom meglépni viszont féltem a kislányom! Ezelőtt sosem történt ilyen pedig neki is volt egy kislánya (ő már felnőtt) elhihetem addig is hogy nem történik meg újra?! Lehet ez tényleg egyszeri alkalom!! Megfélelmitva nincs a kislány úgy látom mert ugyanúgy ragaszkodik (apukához) Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett eset valóban rendkívül sok kérdést, kétséget vethet fel. Lehetséges, hogy kislánya jelenleg nem mutatja pszichés károsodás jeleit, viszont a későbbiekben, akár évek elteltével is megmutatkozhatnak traumatizáció jelei a pszichoszexuális fejlődésében. Javaslom, hogy mielőbb keressék fel a területileg illetékes családsegítő-és gyermekjóléti szolgálat intézményét, kérjenek segítséget.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológus!
Szeretnék segítséget kérni a gyászom feldolgozásában. Édesapukám hirtelenséggel öngyilkos lett. A tehetetlenség érzete mardos, mert nem láttam rajta semmi erre utaló jelet, még aznap is szokványosan viselkedett. Egyedül érzem magam és rengeteg megválaszolatlan kérdés van bennem, amire talán sosem kapok választ. Legfőbb kérdés a ‘miért’… Érzelmi vihar dúl bennem, mert egyrészről szeretem és nagyon hiányzik, másrészről meg düht és csalódottságot érzek, hogy csak így egyik pillanatról a másikra itt hagyott. Próbálom visszafejtegetni a történteket, hogy vajon mi nyomaszthatta ennyire belülről és, hogy miért nem beszélt róla. Semmi káros szenvedélye nem volt. Érthetetlenül állok és most úgy érzem, hogy csak sodor magával az élet. Egyenlőre nem tudom visszaidézni a szép emlékeket, olyan mintha nem emlékeznék.
Ön szerint mi az, amit én magam megtudok tenni a gyógyulásom érdekében?
Előre is köszönöm szépen a válaszát.
Kedves Fanni!
A legtöbb öngyilkosságot elkövető hozzátartozójánál gyakori, hogy bűntudatot érez. Ott van az az érzés, hogy talán lehetett volna tenni valamit a történtek megakadályozására. Fontos lenne elfogadnunk, hogy semmilyen mértékben nem vagyunk felelősek hozzátartozóként az öngyilkosságáért. Teljesen normális, hogy válaszokat keresünk a “miértekre”, azonban fel kell készülnünk arra, nem biztos, hogy valaha találunk is válaszokat.
A gyászfolyamat gyakori része a harag érzése, hiszen a másik itt hagyott minket. Ez az öngyilkosság esetében még inkább így van. A harag megélése sokszor félelmetes lehet, azonban ha felismerjük, elfogadjuk és kifejezzük ezeket az érzéseket, utána megnyugodhatunk.
Az öngyilkosságot elkövető tettét racionálisan sokszor nem lehet megérteni. Az illető olyan állapotban kerül tette elkövetésekor, amelyben számára az öngyilkosság az egyetlen megoldása annak, hogy véget vessen a fájdalomnak és szenvedésnek. Előfordulhat, hogy nehéz örömteli pillanatokat felidézni az elhunytról, mert az öngyilkosság rátelepszik egész személyére, és még a szép emlékek is megkérdőjeleződnek.
Üdvözlettel,
Szép Napot Kívánok!
37 évesen volt egy stroke-m,azóta olyan alvaszavarom van,hogy egy hétig sem tudok aludni,egy percet sem,ha tudok aludni,akkor is max 3 órát2+1 órát,azt is megszakítva!Most először vettem be Lendormint,aminek mellékhatása az amnézia! Az a kérdésem ,honnan tudom eldönteni hogy aludtam,vagy csak nem emlékszem hogy ébren voltam ,és emiatt hihetem azt ,hogy aludtam!Ilyen erős alvászavar mellett nagyon fontos az,hogy tényleg alszok!Nincs senki mellettem itthon a szobában,aki tudná ,hogy mit mikor csinálok ,mikor alszok és mikor nem ,ha amnézia áll fent a gyógyszer mellékhatása miatt! Ebben szeretném a segítségét,válaszát kérni,hogy hogyan bizonyosodjak meg arról ,hogy aludtam- e,vagy csak emlékezetkiesés miatt kiesik az idő,de ébren vagyok ,amire azt hihetem hogy alszok!
Köszönöm a választ!
Kedves Petra!
Sajnálom a történteteket, nagyon nehéz lehet Önnek. Mindenképp azt javaslom, hogy konzultáljon az orvosával, pszichiáterével. Javasolt lenne akár alvásdiagnosztikai terápiás központ felkeresése is.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
Dominik vagyok, 21 éves.
Még szűz vagyok, nem voltam lánnyal semmilyen szinten, de nagyon vágyok egy rendes kapcsolatra.
Tudom, hogy ezen nincs szégyellni való, meg majd el jön az idő, de nagyon kipróbálnám magam a szex terén.
Arra lennék kíváncsi, hogy mit tanácsol, ha el szeretném veszíteni a szüzességem?
Úgy érzem már csak megtapasztalni is jó lenne..
(Egyébként már 1.5 éve online társkeresőzök is, de nem sok sikerrel)
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Dominik!
Az első szexuális élmény és – akár az alkalmi párkapcsolat- meghatározó a szexuális életünk folyamán. Az ideális az lenne, ha tartós párkapcsolatban veszítené el a szüzességét, egymásra hangolódva, feloldódva partnerével. A kísérletezés és sietés nem teljesen “előrevivő”, azt tanácsolom hogy legyen türelmes és ne csak a társkereső oldalakon kössön ismerettséget. Tudom a mai világban egyik csatornán sem könnyű az ismerkedés, de- véleményem szerint- saját érdekében érdemes megpróbálnia.
Üdvözlettel, Lengyel Katalin
Jó napot!
Kérdésem a következő: gyerekkorom édesapám alkoholizmusa, szüleim állandó veszekedése, versengése és nem szólunk egymáshoz viselkedése köré rendeződött. Sosem voltam párkapcsolatban, azonban ismétlődő minta, hogy egy adott férfi rajong utánam, hónapokig keres, napi szinten kapcsolatban vagyunk de én bár vágyom rá, hogy kapcsolatban legyünk, minden próbálkozásást visszautasítom, és ahogy már nem érdeklem, nem keres más fele kacsintgat azonnal érdekelni kezd és csalódást érzek, hogy elszalasztottam az esélyemet. Mi erre a magyarázat ?
Köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
Sok minden állhat az Ön által leírt mintázat hátterében, sajnos nehéz ennyi információ alapján egyértelmű választ adni. Úgy gondolom, jó helyen keresgél, amikor gyermekkori élményein gondolkozik, hiszen ezek határozzák meg, hogy milyen kötődési mintáink alakulnak ki. A kötődési mintáink pedig meghatározzák, hogy felnőttként miként tudunk kapcsolódni másokhoz, párkapcsolatot kialakítani. Nagyon gyakori, hogy alkoholista szülők gyermekei és/vagy egymással sokat veszekdő szülők gyermekei érzelmi/fizikai elhanyagolást, bántalmazást élnek meg. Ez oda vezet, hogy azt tanulják meg, hogy a szeretetkapcsolatokban, a másik fél nem elérhető, hangsúlyossá válik a vágyakozás, az elérhetőség szétválik a szeretettől, a kötődéstől. A minta amit leírt, ebbe a keretbe talán beilleszthető: amíg elérhető egy potenciális partnerjelölt, addig nincs Önben kötődési vágy, de amint elérhetetlenné válik, a gyermekkori minta feléled, vágyottá válik a másik személy. Az is elképzelhető, hogy amennyiben az ember azt tanulja meg, hogy a szeretetkapcsolatok fájdalmasak, “veszélyesek”, akkor később az intim kapcsolatokat kerülni fogja, annak ellenére, hogy valójában vágyik rájuk. Ezen minták lderítésében az önismereti munka sokat segíthet.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
18 éves leszek és sajnos azt tapasztalom, hogy nincsenek barátaim. Az osztályzataimmal nem jövök ki jól, kevés ember van akikkel beszélek, összesen 3. Amikor szeretnék valahová elmenni velük akkor sosem érnek rá ,vagyis nem akarnak szerintem. Sportoltam, kézilabdáztam , de ott sem találtam a helyemet ezért teniszezni kezdtem, de ott is csak az edzőm van. Magányosnak érzem magamat, és nem tudom, hogy tudnék barátokat szerezni.
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy nehézségeket tapasztal a kortárs kapcsolatok, barátságok kialakítása terén. Fontos lehet elgondolkodni azon, hogy ez a probléma korábban is fennállt-e, vagy csak jelenlegi közösségeiben tapasztalja mindezt. Amennyiben mélyebben szeretné megismerni az Ön által tapasztalt problémák hátterét, és emellett közösségi élményt is szeretne átélni, javaslom lehetőség szerint az önismereti csoportokon való részvételt. Elérhetők kifejezetten fiatal felnőttek, illetve serdülőkorúak részére szervezett, szociális kapcsolatok kialakítását, fenntartását célzó, tematikus csoportok személyes és online formában is.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Orsolya!
Felismertem, hogy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedek. Tételezzük fel, hogy noha nem szakorvos állította fel, a diagnózisom helyes. Pozitív visszacsatolás hiánya okozta depresszió, illetve társas kapcsolatok megszűnése miatt miatt ismertem fel. Tizenéves gyerekeim rettenetesen szenvednek tőlem, és komoly sebeket viselnek. Mit tehetek értük, azon túl, hogy terápiába megyek?
Köszönöm válaszát!
Kedves Piroska!
A legtöbb amit tehet az az, hogy terápiába kezd és a terápia során megbeszélteket alkalmazza a mindennapi kapcsolataiban és a gyerekekkel való kapcsolatban is. Ez a legnagyobb segítség, amit tehet.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő,
A feleségemmel az elmúlt időszakban más lett a szexuális mennyiségi igényünk. Nagyon szeretjük egymást, elmondása szerint én megfojtom őt a szeretetemmel. Nagyon szeretem Őt, 19 éve alkotunk egy párt, 3 gyermekünk van. A szexuális együttléteink, amikor ő is jó passzban van, akkor kiválóak, de ritkán ő a kezdeményező fél. Nagyon szeretnék változtatni, hogy ne legyen ez közöttünk feszültség forrás. Kívánom a feleségem, csinos fiatal nő, 35 éves. Igyekszem minden nap udvarolni, kedveskedni neki. Szerinte nekem szükségem van egy szakemberre, aki segít nekem elfogadni az ő igényeit. Azt mondja, hogy nagyon nyomulok és rá akarom erőltetni a szexet. Nem mindig tudok parancsolni az érzeseimnek. Van, amikor pár napig sikerül, de utána már nem tudom visszafogni magam és jelzem, hogy én már nagyon szeretnék vele együtt lenni. Nagyon szeretném, ha ez a probléma megoldódna és nem okozna nekünk további konfliktusokat.
Köszönettel
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, mennyire szereti és fontos Önnek a felesége. Kapcsolatuk hosszú ideje tart és ugyan nem írt róla, de úgy tűnik sokáig kielégítő, és harmónikus volt mindkettejük számára. Úgy fogalmaz, hogy az elmúlt időszakban lett más a szexuális igényük mennyiség tekintetében. Érdemes feltenniük maguknak a kérdést, hogy mi történt akkor, amikor az igényeik elkezdtek távolodni egymástól? Illetve nem ír arról, hogy az Ön igényei változtak, vagy párjáé, vagy esetleg mindkettejüké. Az élet természetes velejárója, hogy a szexuális igényeink változnak, elképzelhető, hogy akár egy nehezebb élethelyzet, időszak, vagy belső változások a szexualitásban is változást hoznak, de akár valamilyen biológiai ok is állhat a háttérben. Nem ír arról, hogy mi történik amikor nem tud magának parancsolni, de fontos tiszteletben tartaniuk egymás határait. Én első körben egyrészt a biológiai okok felderítését (háziorvos és megfelelő szakrendelés felkeresésével), illetve ezzel párhuzamosan párterápiát javasolnék. Hiszen ez egy kettejük között feszülő konfliktus forrásban, melyben mindkettejüknek fontos szerepe van, a megéléseiknek, élményeiknek, érzéseiknek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot kívánok! Ákos vagyok 18 éves és zenész pályára készülök. Úgy gondolom hogy az élet sok terén megnehezíti az életemet az önbizalom hiány, és ez talán a családra vezethető vissza. Sok mindentől félek és sok problémám akad ebből is. A céljaim hogy fejlesszem a személyiségemet és hogy jobban ki tudjam fejezni magam az emberekkel való kommunikációban. Régóta gondolkodom pszichológuson, de nem tudom kell e és ha igen akkor milyet keressek.
Válaszukat előre is köszönöm!
Kedves Ákos!
Köszönjük a levelét!
Önbizalomhiány mögött sok ok fellelhető, többek között a család is, melyet Ön is említett. A többféle ok/okozó miatt mindenképp érdemes azonosítani, hogy az önbizalomhiány mögött milyen gondolatok, sémák vannak, melyek megváltoztatatásával, átírásával lehet az önmagával kapcsolatos szorongásokat oldani. Ehhez azonban mindenképp ajánlok Önnek szakember felkeresését. Szakember választásban pedig ajánlom Önnek, hogy nézzen utána több szakembernek is, aki elérhet az Ön számára, kit talál szimpatikusnak, kivel dolgozna szívesen.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
A párom 4 hónapja a ex barárjával él és akkárhányszor megkérem hogy tegye túl magát raja . Mindig a kapcsolat végével fenyeget mert neki időre van szüksége. E miatt sokszor veszekszünk és alvás zavarjaim vannak és sokszor érzem magam semminek és néha előjöm a halálvágy is. Az idegtől alig tudok enni . Szinte minden nap elfog a sirás és úgy érzem hogy én vagyok a hibás ezért. Ha ez fog tovább menni abba belle örülök. Volt egy lehetőség hogy velem költözön el és találtunk is házát le is foglaltuk de a költözés napján vissza lépet
Nekem az lenne a kérdésem hogy én gondolom túl ezeket és ténlyeg idővel jobb lesz?
Kedves Dominik!
A terhelt párkapcsolat okozta szorongás, alvászavar, esetleges dühkitörés, – főként, ha kezeletlen-, nagyon megterhelő. Éppen ezért megértem önt, milyen nehéz lehet most ez a helyzet. Viszont, ha- az ön szavaival élve- halálvágy gyötri, érdemes lenne mielőbb szakember segítségét kérnie! Annál is inkább, hogy- elmondása szerint- a napjait rendszeresen visszatérő kontrollálhattalan sírógörcsök kísérik, valamint az étvágytalansága, önhibáztatása folyamatosan fennáll. Az idő több mindenre gyógyír, de sajnos nem minden esetben “siet” a segítségünkre. Javaslom, hogy pszichiáter kollégát a közeljövőben mindenképpen keressen fel, a tüneteinek enyhítése, kezelése céljából.
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Móra KatalinMit tegyek ha a úgy érzem rá erőltetem a barátomra a szexet ?? Hiába mondja hogy nem erőltetem rá pedig érzem és nem tudom mit csináljak
!!!¡!!!!!!!!!!!!!!????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!??!?!?!????????
Kedves Antónia!
Szükséges lenne a probléma részletesebb ismeretére lenne szükség ahhoz, hogy konkrét tanácsot tudjunk Önnek adni. Emellett fontos lenne a párjával is beszélni erről, hogy mi az oka annak, hogy Ön így érzi.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Egy kétpetéjű ikerpár (fiú és lány, 2 évesek) boldog nagyija vagyok. A kérdésem az lenne, okoz-e bármilyen lelki sérülést vagy hátrányt az, ha nem együtt nyaralnak a nagyiknál? Szabad-e őket külön választani?
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy megtisztelt kérdésével.
Levelében nem írja, hogy milyen inditékkal nyaralnak külön az ikrek a nagyiknál, de fontos, hogy ez ne büntetésből történjen vagy mert így könnyebb a családnak. Azt is fontosnak találom, hogy a gyerekek is tájékoztatva legyenek erről illetve az okokról is, ne hirtelen, mindenféle magyarázat nélkül legyenek szétválasztva. Tekintve,hogy az ikrek kötődése különlegesebb, javasolnám,hogy ne legyen rendeszeres a külön nyaralás.
Üdvözlettel,
Tisztelt cím
A fent megnevezett személy a gyermekem.
Olyan dolgot vettem észre, hogy van mikor elkezd felfelé jobbra balra nézegetni. Ilyenkor ha rászólok abbahagyja de van hogy utána egyből ugyanezt csinálja. Van úgy hogy a fejét is rázza közben.
Félek hogy valami agyi probléma amit mielőbb ki kell vizsgáltatnom
Szeretnék választ kérni illetve ha lehet javaslatot.
Köszönöm mielőbbi válaszukat
Attila
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett, gyermekével kapcsolatos viselkedés pontos megismerése érdekében érdemes lehet először a házi gyermekorvoshoz fordulni. Először otthon fontos lehet megfigyelni, dokumentálni a jelenség előfordulási gyakoriságát, előzményeit, a gyermek egyéb reakcióit. Amennyiben esetleg további kivizsgálásra lenne szükség, a házi gyermekorvos kezdeményezni fogja a további lépéseket, szakorvos általi kivizsgálást.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
