Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Hölgyem/Uram!
20 éves, egyetemista lány vagyok.Párommal lassan 7 éve alkotunk egy párt és két éve élünk együtt. Azért írok Önnek, mert tanácstalan vagyok. A páromat a szüleim nem fogadják el, míg gyerek voltam, addig nem engedték, hogy találkozzunk, hogy egymásnál legyünk. 18 évesen meg kellett hoznom a döntést, hogy a családom mellett maradok vagy elköltözöm és a párommal élek együtt. Elköltöztem, szüleim nem álltak velem szóba,folyamatos harcok és veszekedések mentek.Körülbelül egy éve kezdtem el ismét beszélni szüleimmel,továbbra sem fogadják el a páromat,szeretnék,ha hazaköltöznék,mert akkor mindent megkapnék,amire vágyom,de így nem. Folyamatos lelkistressz és önhibázatatás,amin kresztül megyek,mert bár az én hibám is volt,hogy úgy döntöttem,hogy költözöm,fájdalmat okozva nekik,de választanom kellett. Szüleim hogyha szóba kerülnek, veszekszünk.Költözési helyzetek elé vagyok állítva mindkét részről,válasszam az egyiket,de a kettő együtt nem jár. Utálják egymást a párommal.
Kedves Anna!
A családjában kialakult helyzet, amit ismertetett egy lojalitáskonfliktus, aminek igazából ebben a formájában nincs jó és elfogadható megoldása. Nem tud az ember nyugodt lelkiismerettel a párja és a szülei között választani, vagy/vagy kérdés nem megválaszolható.
Ennek a helyzetnek a feloldása, is/is helyzet kialakítása ami jó lelkiismerettel, hosszútávon is fenntartható megoldás felé vinné.
Amennyiben a kialakult helyzet átdolgozása, feloldása, megszelídítése mellett döntene, úgy várjuk jelentkezését az onlinepszichologus.net honlapon. Pszichoterápiás munka során ezen a családi helyzeten, az Ön szerepén ebben a konfliktusban stb. tudnának a terapeutával közösen dolgozni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm!
Három gyerekes anya vagyok kettő unokával. Férjemmel és fiammal, aki a legifjabb hármójuk közül élünk egy háztartásban. A problémám hogy amikor hétvégén a lányom meglátogat minket az unokákkal és férjével ez nagyon zavarja a fiamat. Azt mondja hogy nem tud pihenni a zajban. Mérnökként dolgozik, stresszes a munkája, ezt megértem . Egyenlőre még nem engedheti meg magának a saját háztartást, de keresi a lehetőségeket rá. Nagyon barátságtalan, a köszönésüket sem viszonozza, bezárkózik a szobájába és az unoka öccse köszönését is figyelmen kívül hagyja. Azt szeretném kérdezni hogy mit tehetnék, mit mondhatnék neki, hogy ne idegenedjenek el egymástól teljesen.. esetleg jogos lenne az igénye hogy a tesvérei ne járjanak haza mert zavarák???
Kedves Annamária!
Tiszteletreméltó, hogy ennyire gondoskodik a családjáról, fontos az Ön számára a családi béke!
A levele alapján nagyon kevés információ áll rendelkezésre a családi dinamika elemzésére, ami viszont elengedhetetlen lenne a helyzet, a kialakult feszültség minél optimálisabb kezelésének az átbeszéléséhez.
Amennyiben szeretne jobban, tisztábban rálátni a családban, családtagok közötti kapcsolati rendszerre, kérjük, jelentkezzen be és kérjen időpontot valamelyik kollégánknál. A legideálisabb egy családterápia lenne, ahol az összes érintett felnőtt családtag részt vesz, és el tudja mondani, hogy személy szerint ő hogyan éli meg ezeket a közös hétvégeket, találkozásokat. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy Ön is ezt a helyzetet át tudja beszélni valamelyik terapeutával, ami Önnek nyújthat segítséget a jobb és hatékonyabb helyzetkezelésben.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Pszichológus!
Apukámmal sokat küzdök. Sokat szokott cukkolni számára vicces dolgokkal, de nem veszi észre, hogy számomra rosszul esik. Ha egy kicsit is megsértődöm és a tudtára adom ezt, mindig azt mondja, hogy én nem értem a viccet. Ha próbál kedves és figyelmes lenni velem, utána mindig tesz egy olyan megjegyzést, amivel képes elrontani mindent. Ha magamtól szeretnék vele beszélni nem figyel rám, mindig akkor kérdez utánam, ha nem szólok hozzá egy darabig. Ha elszakad a cérna nálam és szembesítem ezekkel dolgokkal, akkor mindig úgy hozza ki a beszélgetést, hogy én gondolkodjak el, és bennem kelti a lelkiismeretfurdalást, hogy ő már mennyi mindent megtett értem és, hogy az ő gyerekkorában ennyi figyelmet nem kapott mint én. Illetve, ha elront valamit, általában rám vagy anyukámra hárítja, hogy nekünk is eszünkbe juthatott volna (amit ő felejtett el megcsinálni).
Ön szerint mit tehetnék, hogy megértsük egymást?
Kedves Kolett!
Nehéz helyzet lehet ez az Ön számára!
Érdemes lenne többször is jeleznie édesapja felé, hogy mi az, ami Önnek rosszul esik, problémát okoz. Levelében leírta, hogy amikor ezt megteszi, akkor az édesapja lelkiismeretfurdalást kelt Önben. Ez nyilván rossz érzés, és emiatt esetleg Önn igyekszik elkerülni ezeket a helyzeteket. Ugyanakkor jó döntés ezt megtennie.
Azon érdemes gondolkodni, hogy milyen módon fejezi ki az édesapja felé, ha Önnek nem tetszik egy reakció az édesapja részéről. Sokan indualtossá válnak ilyen helyzetben, és a kommunikációjukat is az indulatok színezik és torzítják. Érdemes ilyen helyzetben próbálni higgadtan elmondani, hogy az édesapja adott viselkedése milyen érzéseket váltott ki Önben. Például; “Amikor azt mondtad, hogy ez az én hibám, tehetetlennek éreztem magam”, vagy “próbálok megbeszélni veled egy számomra fontos dolgot, és rosszul esik, hogy nem hallgatsz meg”. Próbálja a kommunikációját felé minél inkább indulatmentessé tenni. Az indulat többnyire a másikból is indulatokat, ellenállást, heves érzelmeket vált ki, amik az adott helyzetben nem segítik a kommunikációt.
Érdemes azon elgondolkodnia, hogy vajon miért olyan fontos az Ön számára az édesapja reakciója? Vannak az édesapjának olyan kimondott vagy kimondatlan elvárásai Ön felé, amelyekről azt érzi, hogy nem tud megfelelni nekik?
Ön fiatal felnőttként abban az életszakaszban jár, amikor az ember érzelmileg egyre függetlenebbé válik a szüleitől; ez egy hosszú és rögös út, amelyen járva az ember sokszor elbizonytalanodik saját magáról gondolkodva. Ön hogyan gondolkodik saját magáról, az életéről, a személyiségéről? Sokszor azért is lehetnek zavaróak a környezetből jövő visszajelzések, mert a saját magunkról alkotott képünk bizonytalanságaira erősítenek rá.
Remélem, sikerül rendeznie az édesapjával való kapcsolatát.
Üdvözlettel;
Az van hogy anyukám el hagyott és van egy mostoha anyam akki nem megfelelően bánik velem apukammal néha néha szoktam beszélgetni és általában mindig büntetésben vagyok nem azért mer olyan rossz lennék csak nem szeret elengedni csavarogni és ezért minden kis apró hibákra add büntetést általában 2honaponta megyek el 1-2szer és mindig veszekednek velem és soha se tudnak meg érteni
Kedves Emma! Átérzem nehéz helyzetét és biztosan nem lehet könnyű ez a családi helyzet. Nehéz a mozaik családokban a gyermeknek (is), szükséges időt hagyni és türelmesen kivárni, hogy rendeződjenek a viszonyok, akár maguktól is. Fontos és nagyon dicséretre méltó, hogy “néha beszélgetnek” hisz a nyílt, őszinte , kommunikáció előre mozdítja a folyamatokat. Bátran mondja el aggályait/ félelmeit a családtagoknak, és próbáljon meg kompromisszum felé hajlani mind a jutalmazás-büntetés, mind a “szabadidő megfelelő kihasználása” témában.
Elakadása, megrekedése esetén szívesen állunk rendelkezésre, üdvözlettel: Lengyel Katalin
Maróti EszterJó estét!Kiskoromba kezdődött a szorongásom.Képtelen voltam megszólalni,mindig rejtőzködtem,mai napig ez nem változott,nem bírok közösségbe menni és barátokat szerezni.Rossz jegyeket kapok az iskolába mert félek kiállni az osztály elé,az iskolában mindig bántottak lelkileg éveken át,tanáraim is kritizáltak,nem tudom mit tegyek.Szüleim 18 év után szétmentek,abortuszom volt amit nem dolgoztam még fel,volt egy legjobb barátnőm7évig,mindent vele csináltam és nem feszengtem ezen,most van egy kapcsolatom,boldognak érzem magam,de ellököm magamtól a féltékenykedéssel,ha meglátom hogy egy lánnyal beszél,elkezdek sírni,nem tudom mi volt hatással ennyire az életemre hogy már kiskorom óta ezek történnek,de változtatni szeretnék rajta.jártam már pszichologusnál egy darabig.Minden nap zenét hallgatok és letört vagyok és véletlenszerűen elkezdek sírni és ennyi,megint elkezdtem tikkelni,én csak úgy érzem hogy nincs értelme az életemnek,egyedül vagyok a nagyvilágba,szüleim sem törődnek velem
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján egyértelműen érezhető, hogy nehéz élethelyzetben van, sok minden történt Önnel az elmúlt időszakban, melyek egyenként is megterhelők lennének, de így összességében nehezen bírhatók. Ha úgy érzi, hogy a szülei nem elérhetők, akkor próbáljon találni olyan felnőttet, akiben úgy érzi, hogy megbízhat, aki törődik Önnel, legyen ez akár egy nagyszülő, egyéb családtag, stb., illetve érdemesnek találom felkeresni a korábbi pszichológust vagy új szakembert keresni, aki segíthetne Önnek a nehézségei feldolgozásban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kiskoromban, mint sok gyereknek nekem is azt mondták jobb és okosabb vagyok mint az átlag, amit el is hittem úgy kb 16-18 éves koromig, amikor világossá vált, hogy legjobb esetben is átlagos vagyok midnen tekintetben. Nem mertem menni egyetemre, nem végeztem el semmilyen felnőtt képzést, mert nem éreztem magam elégnek, és ez tart azóta is. Van egy munkám amihez nem kell nagy szaktudás, de szeretm csinálni, a magányon kívűl nincs is nagy problémám az életben, de mégis folytonos rumináció, inszomnia és levertség gyötör. Ha látok valakit aki velem egykorú, vagy fiatalabb és pl. valamilyen egyetemet elvégzett, vagy nagy presztízsű munkája van, képtelen vagyok örülni a sikerének és csak az jár a fejemben, hogy mennyire kevés vagyok hozzá képest és jön a szorongás, levertség. Tudom ezen már nem lehet változatni , a napok meg csak telnek, és napról napra egyre üresebb és kilátástalanabbnak tűník az élet.
Kedves Máté!
A levele alapján szélsőségesen negatívan ítélve meg önmagát ami a szülei visszajelzéséhez képest a másik véglet. Valószínű, hogy nem alakult ki reális énkép önmagáról, folyamatosan a jó/rossz, normális/nem-normális, elég/nem-elég kategóriákban gondolkodik, ami természetesen folyamatos összehasonlítgatást és ítélkezést eredményez.
Amennyiben szeretné önmagát a realitásnak megfelelően megismerni mint egy egyedi ember, kategóriák és ítélkezésektől mentesen viszonyulni önmagához, és nem külső elvárások hanem belső vágyak megvalósítása felé menni, akkor várjuk jelentkezését az onlinepszzichologus.net honlapon!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaA kisfiam 3 éves…elég össze tett a történetünk majd nem 2 éves volt mikor az apukájához jöttünk Amerikába. Azelőtt már mondott pár szót és teljesen normálisan fejlődött mindenben. Szüleimmel éltünk 3 gyerek is volt a családba és mindig foglalkozott vele valaki. Mikor eljöttünk Magyar országról eltűnt az a pár db szó amit eddig mondott és jó pár hónapra jött egy furcsa kézmozdulat amit nem tudok hova tenni ..a mozdulatokon kívül általában toll engem abba az irányba ahol van valami amit szeretne meg kapni, még nem beszél csak pár szót mond mikor ő szeretne legtöbbet de hibásan ejti ki viszont mindig megfelelő dologra vagy helyzetben mondja a szót. 50%-ban reagál vissza ha beszélünk neki viszont a nevére és egyszerű kérésemre mindig figyel és tudja/csinálja amit mondok neki. Ez a kézmozdulat úgy nézz ki hogy álltalában hirtelen vagy az egyik kezét vagy mind kettőt az arca elé teszi és és mit ha számot muttatna a kezén aztán mozgása a kis ujjait ez pár másod perc. A költözés miatt lehet?
Kedves Anetta!
Egy kisgyermek számára a költözés hatalmas változás, pláne egy másik országba. A megszokott és számára biztonságos tárgyak, helyek és emberek egyszerre eltűnnek az életéből, és ismeretlen helyek, tárgyak, emberek (részben) veszik körül. Ez gyakran okoz a kisgyerekeknél átmenetileg egyfajta visszalépést vagy megakadást a fejlődésben. Ennek a hatása idővel oldódik; a gyerekek általánosságban egész könnyen alkalmazkodnak nagy változásokhoz is.
Arról nem ír, hogy esetleg az édesapa magyar anyanyelvű-e, magyarul beszél-e a gyermekhez. Sok esetben tapasztalható beszédfejlődésbeli késés olyan gyermekeknél, akik kétnyelvű családban élnek. Ezt a lemaradást később behozzák.
A furcsa kézmozdulatot figyelje a továbbiakban; milyen helyzetekben, kivel szemben hogyan használja ezt a gyermeke? Továbbá érdemes figyelni azt is, hogy van-e egyéb furcsának, bizarrnak mondható viselkedése, mozgásformája vagy esetleg hangadása. Ha tapasztal ilyesmit, érdemes a gyermeket szakemberhez vinni, mert felmerülhet valamilyen fejlődési zavar gyanúja.
Javaslom továbbá, hogy szülői konzultáció keretében online vagy személyes formában keressen meg egy szakembert, hogy részletesebben át tudják beszélni a jelenlegi helyzetet.
Üdvözlettel;
Tisztelt Címzett! Kislányom 3.5 éves és nagyon kötődik hozzám. Velem alszik és még mindig szopizik, amiről már szeretném leszoktatni de nem megy. Az apját sokszor elutasítja, higy csak anyát akarja, pl már alvásnál is. Bár hozzá teszem, hogy az apja mindig csak hajnalban fekszik le és van hogy nem velünk alszik. Megfigyeltem a kislányomnál, hogy ha valami rosszat csinál és rászólunk megijed és sírni kezd. Ha megkérdezzük miért cainálta azt mondja nem tudja. Ez normális viselkedés? Kicsit félek, hogy valamit elrontottam. Sokszor vagyok feszült, mert a férjem nem mindenben segít és nem szeretném ha emiatt a gyermekem sérülne. Köszönöm szépen a segítséget.Üdvözlettel.
Kedves Kérdező,
Egy 3,5 éves kislány még nem tudja szabályozni az érzéseit, sokszor sírással tudja kifejezni leginkább negatív érzelmeit. Így az önnyugtatásra sem képes, ennek a mintáját a szüleitől tudja eltanulni. Érdemes ilyen helyzetekben lehajolni hozzá, átölelni vagy csak ott lenni vele és közben igyekezni megőrizni a nyugalmát. Türelem és higgadtság az, ami célravezető. Az Ön higgadtsága segít majd kislányának is megnyugodni, így tanulja meg lépésről lépésre lenyugtatni saját magát. Mindenekelőtt a legfontosabbnak azt gondolom, hogy a saját határok érzékelése, az anyai szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos, mint a gyermek igényeinek kielégítése. Sőt, az előbbi feltétele az utóbbinak.
Ha úgy érzi támogatásra lenne ebben szüksége oldalunkon több kollégát is talál, akik közül kiválaszthatja az Ön számára leginkább szimpatikus szakembert.
Üdvözlettel,
Jó Napot!
Feleségem 3 éve elhunyt.Most álmodtam először vele.A következők voltak:-Egy étterembe bejött ahol ültem. Elment mellettem ,mintha nem is ismert volna.Odamentem hozzá és mondtam hogy a férje vagyok.Nem hitte el,mondván hogy nem is ismer.Erre elővettem a telefonom és mutattam neki esküvői,családi képeket.Láttam rajta hogy kezdte elhinni.
Aztán ébresztő órára felébredtem.Kérdésem az lenne hogy ez az álom mit jelenthet ?
Köszönöm
Kedves József!
Az analitikus, ezen belül a jungi álomanalízis nem ugyanaz mint a Krúdy Gyula: Álmoskönyv.
Freud és Jung is az álmot a tudattalanhoz vezető királyi útnak tekintette. De ezekben az analitikus terápiák során egy analitikus folyamat része az álom és az álom elemzése. Mivel az álom tudatelőttes szinten működik, így annak analízise is szimbolikus, nem szó szerinti értelmezést igényel.
Amennyiben valóban érdekli mélyebb szinten is akár ennek az álomnak az elemzése, az Önben végbemenő pszichés folyamatokra szeretne rálátni, megérteni, úgy buzdítanám, hogy az onlinepszichologus.net oldalon jelentkezzen be az egyik kollégához és kezdjenek el egy mélylélektani pszichoterápiás munkát.
Jakabos HadassaTisztelt Dr Nő!
Sajnos évek óta küzdök bulímiával. Nagy mennyiségű étel elfogyasztása után hánytatással szabadultam meg tőle. Szerencsére gyógyszerekhez nem nyúltam.
Rájöttem a kialvatlanság és a stressz könnyen előhozza.
2 kislányom született a betegségem alatt. Terhesség során is többször előjött és nem is híztam szinte semmit.
A második szülésem óta ( 5 hónapja) nagyon lefogytam és már szinte csont és bőr vagyok, de rettegek a hízástól.
Évekkel ezelőtt 24kg-al voltam több. Rengeteget bántottak, köztük a saját osztályfőnököm is. Majd belekerültem egy olyan kapcsolatba, ahol az akkori párom minden súly többlettel rendelkező embert gúnyolt, ez indította el nálam a lavinát.
Megfogadtam, ha január 1 után előjön segítséget kérek, ami meg is történt, de az itteni pszichológus azt mondta ezzel ő nem foglalkozik. Sikerült 3 hétig visszaszorítanom a betegséget, máig. Ha cukros dolgot eszem egyből jön a bűntudat.
Köszönettel : P. Tünde
Kedves Tünde!
Köszönjük a levelét!
Az étkezési zavarok mindegyike esetében ajánlott minél hamarabb szakembert felkeresni, mert súlyos egészségkárosító hatásai is lehetnek, s akár életveszélyes állapotba is kerülhet emiatt (purgálás következményeként, vagy a túlzott hízás vagy fogyás eredményeként). Első körben pszichiáterhez érdemes fordulni, aki megítéli, hogy van-e szükség farmakoterápiára, utána pedig terapeuta segítségével érdemes dolgozni az étellel kapcsolatos viszonyán, az érzelemszabályozáson, a testképen, önértékelésen és az ezekkel kapcsolatos sérelmekkel.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Nincs energiám semmihez, 3 hónap alatt 4 probáltam ongyilkos lenni, segitsegre van szuksegem, azt szeretném hogy valaki tanácsot adjon hogy mit kezdjek az életmmel mert sokáig nem fogom birni. Magànyosnak érzem magam mert mindenki elhagyott, a papám öngyilkos lett lassan 6 éve es magamat okolom..senki nem ért meg es senkivel nem tudok normálisan beszélgetni, azt szeretnèm ha végre valaki elbeszèlgetne velem mert úgy érzem nagyon sok trauma ért ès ha sikerülne is egyszer öngyilkos lennék..szeretném ha valaki tanácsot adna hogyan szerezzek olyan embereket akik szeretni fognak és nem hasznàlnak ki. Kissebb koromban nagyon sok trauma ért amit sokan nem tudnak ès kezdem azt érezni hogy magamba fordulok ettől..úgy érzem a napok csak ismétlődnek és senki nincs aki színesebbé tenné őket..és ez nagyon bánt. Én tényleg nagyon magyon nem vagyok jól és ezen senki nem segít. Kérem segítsen nekem hogy végre egyszer meg tudjam próbálni normálisan élni az életemet gonoszságok nélkül.🤍
Kedves Fanni!
Köszönjük a levelét!
Az által leírt állapot bőven kimeríti az online, írásos formában történő tanácsadás kereteit, emiatt mindenképp ajánlom Önnek akut pszichiátriai kezelés igénybe vételét! Emellett az ingyenesen hívható telefonos lelki segély szolgálatok kollégái az éjszakák folyamán tudnak segíteni a krízisben lévőknek. Az alábbi weboldalon ezek elérhetőségét találja: https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/lelkisegely-szolgalatok.html
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!
16éve vagyunk házasok,pár éve nagyon sokat veszekszünk mindenen,beszélgetni sem tudunk. Hiányzik a kedvesség,figyelmesség, türelem,folyton kiabál, csak akkor kedves,figyelmes ha szexet akar,ha éppen valamiért nem kapja meg akkor már nem is foglalkozik velem, hozzám sem ér. Nem régen volt szívműtétem azt hittem megváltozik ő meg azt hitte én fogok megváltozni,nem becsül,nem tisztel,titkolódzik. Én mindent megteszek ami tőlem telik,állítólag ő szeret,de közben nekem azt mondja elviselhetetlen vagyok. Ha megkérem,hogy segítsen fel van háborodva, csapkod,kiabál.Szeretnék vidám lenni,boldog akivel lehet beszélgetni. Nem szeret járni sehova 10 éve lassan hogy nem voltunk kettesben,amikor csak egymással foglalkozunk, nem csak mindig szex és kész.Se szülinapomra, se névnapomra, se karácsonyra,se semikor nem kapok semmit én meg teljesen elkényesztettem és a végén mindig én vagyok a rossz,az elviselhetetlen.
Kedves Levélíró!
Úgy tűnik sok Önben a feszültség párja irányában, illetve ez fordítva is igaz. Nagyon nehéz lehet így tölteni a mindennapjaikat. Látszik, hogy sokat gondolkozott kettejük kapcsolatán, illetve azon, hogy mire lenne szüksége is mi hiányzik Önnek a kapcsolatukból. Leveléből úgy tűnik, próbált már párjával beszélni, de valahogy nem találkozott egymással a mondani valójuk. Ezért javaslom, hogy család- és párterápiás segítséget kérjenek az elmélyült konfliktusok feloldásához.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Eléggé szeretethiányosnak érzem magam az elmúlt fél évben. Komoly kapcsolatom sajnos még nem volt, sose jöttek össze a dolgok. Alkalmi egy estés együttlétem volt már pár de egyik sem sikerült valami jól. Semmit se éreztem amikor a partnerem orálisan vagy éppen kézzel kényeztetett. Legtöbb esetben, amikor magára az aktusra került a sor cserbenhagyott a férfiasságom is. Legjobban azt a részt élveztem amikor összebujtunk, csókoloztunk illetve én kényeztethettem a partnerem. Ekkor kapott erőre a férfiasságom is, de sajnos csak kis időre.
Szeretnék tanácsot kérni, hogy ez esetleg egy szerelmi komolyabb kapcsolat esetén megoldodhatna? Illetve a pornó fogyasztása mennyire okoz gondot? (itt már lehet picit extrémebb dolgok izgatóak számomra) Érdemes lehetne leszokni?
Illetve a szeretethiányt lehet valahogy enyhíteni?
Tartok tőle, ha összejönne egy kapcsolat akkor is így alakulnának a dolgok. Önbizalmamnak se tesz valami jót.
Kedves Gábor!
A témával kapcsolat több aktuális ismertető videót talál Tik-tok oldalunkon. Keresse fel az Onlinepszichologus.net csatorját, ahol kolléganőnk az Ön által is leírt problémákról beszél.
A pornó fogyasztása mélyítheti ezt a problémát, főleg abban az esetben, ha itt extrémebb dolgok azok, amik felkeltik az Ön érdeklődését, és olyan fantáziák jelenhetnek meg, aminek az átvitele a valódi szexuális együttlétekbe nehezen átvihető.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm! Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, illetve hoztam saját magam. Kisfiam 4 éves, és bizonyos dolognak nehezen “ kűzd” meg. (Nehezen engedte el a kakilást a pelusbol, de az evésben is nehézséget okoznak bizonyos állatok, ízek, gyümölcsök, zöldségek, de pl oviban sem tud elaludni, mert nem otthonos neki ott az alvás). Viszont egy rendkívül okos, kedves, jóledvü, érzékeny kisgyermekről van szó.
Minden jól megy egyébként az életünkben, de most 2 ominózus alkalom után nagyon erősen visszatért a kaka visszatartási problémánk. Sajnos mindkét alkalommal kúpot adtam neki, mert 3.napja nem kakilt, és szúrt is neki. Ezzel nem lett volna talán gond, de a 2.alkalommal annyira nem akart kakilni, hogy mérgemben kiabáltam rá és érezhetően mérges és ideges voltam a dologtól. Sajnos az első ilyen körünk is majd 1 évig húzódott, úgy érzem elfogyott a türelmem. Azóta viszont minden még rosszabb, mert retteg, pedig mindent igyekszem megtenni. Hogyan tovàbb? Nagyon szégyellem magam és bánt a dolog.
Kedves Eszter!
Megértem aggodalmát, ez egy nagyon nehéz helyzet. Mégis, a legfontosabb az lenne, hogy a szégyenérzetét és a bűntudatát, amit amiatt érez, mert rákiabált a gyermekére, elengedje. Anyaként nyilván a legjobbat akarja a gyermekének. Előfordul időnként, hogy a szülő “legjobbat akarása” nem a tökéletes döntések irányába viszi az embert. Az aggodalmai, és félelmei nehezíthetik ilyen esetben a döntését. Minden szülővel előfordul időnként, hogy egy helyzetben nem jól dönt, vagy úgy érzi, hogy nem jól dönt. Persze sokszor az sem világos, mi is a legjobb döntés egy adott helyzetben.
Viszont az ilyen esetek akár segíthetnek abban, hogy legközelebb másképp reagáljon.
Kúp helyett érdemesebb valamilyen cseppet adni a gyermeknek (pl. Dulcolax), azt folyadékba téve észrevétlenül is be tudja venni. A kúp általában megviseli a gyermekeket; fájdalmat okozhat nekik, szégyenérzettel töltheti el őket.
Írja, hogy az elalvás és az étkezés terén is vannak nehézségek. Leveléből nem világos számomra, hogy ezek az óvodához kötődnek, és egy esetleges beilleszkedési nehézségről van szó, vagy pedig otthon is megfigyelhetőek, és esetleg valamiféle fejlődésbeli elakadást jeleznek. Ezen felül az indulati élet fejlődésével is összefügghetnek.
Azt javaslom, szülőkonzultáció keretében keresse fel az óvodapszichológust vagy a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat pszichológusát. Akár online konzultációt is kérhet az onlinepszichologus.net egyes munkatársainál.
Üdvözlettel;
Nem kértem az életem, bármikor eldobnám, ha nem lennénk gyáva. Viszont a belső nyugtalanság ami gyerekkorom óta velem van nem hagy…nem a saját életemet élem, csak túl élem a napokat nem megélem. Boldogtalan vagyok mióta az eszemet tudom. Én nem kértem, hogy megszülethessek, nem akarok itt lenni, minden napom egy küzdelem. Küzdök magammal. Magányos vagyok. Mintha az életemet külső szemmel nézném. Várom mikor pihenhetek meg végre. Semmi nem okoz örömöt. Folyton álarcot viselek. Senki nem tudja milyen gondolatok cikáznak nap mint nap a fejemben. Az életem eddigi összes traumája naponta elönt. A jelenlegi életem hiába jó, ha lehetne eutanáziát választanám azonnal gondolkodás nélkül.
Jártam pszichiáternél, tesztet írtam, beszéltünk, gyógyszert szedtem. Több pszihológusnál is megfordultam. Végül befejeztem, mert nem segített. Miért nem segít a “kibeszélés”? Mi tudna ebből az apátiából kizökkenteni?
Kedves Kori!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával. Nagyon nehéz lehet az a helyzet, amiben jelenleg van.
Ha krízisben érzi magát, akkor hívja az éjjel-nappal elérhető 116-123-a ingyenesen hívható lelkisegély szolgálatot.
Emellett pedig megoldáshoz csak az tud vezetni, ha sürgős pszichiátriai ellátást vesz igénybe. Mindenhol elérhető sürgősségi ellátás, lehetőség van kórházi felvételre is. Egy hosszabb folyamatos pszichiátrai ellátás lenne szükséges, annak érdekében, hogy folyamatos felügyelet mellett a gyógyszereket megfelelően beállítsák és elinduljon egy pszichológiai kezelés. A gyógyszerek hatásához is szükséges néhány hét, illetve a megfelelő dózis beállítása is időbe telik. Ezért is lenne javasolt egy felügyelt kezelés.
Üdvözlettel,
