Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves doktornő!Lassan 1hónapja már,hogy elfenekeltem a 2ès fèl èves kisfiamat.Örjöngtem,ordítotoztam vele,teljesen kifordultam magamból.Egy rossz időszakunk volt,ennyi.Nem tett rosszat,egyszerűen csak nem akart aludni.Azóta nagyon megváltozott.Az apját nem bírja elviselni ès velem sem ugyanolyan,mint azelőtt.Mi össze voltunk nőve.Bizonyára hatalmasat csalódott bennem.Azóta türelmes vagyok vele ès megteszek mindent,h elfeledtessem vele,ami történt.Ő most nem önmaga,indulatos, mindenből problémát csinál.Hisztizik a semmièrt.Ami eddig mindennapos volt,most problémát csinál belőle.Ellent mond szinte mindenben.Ès ami igazán nagyon fáj az az,hogy a mamával viselkedik úgy,ahogy velem szokott.Látom,hogy benne bízik ès mintha vele a règi Ö lenne.Nagyon szeretnènk visszakapni a kisfiúnkat.Minden erőnkkel azon vagyunk,hogy a kedvèben járjunk ès èreztessük vele,hogy mennyire szeretjük.Mit tehetnènk mèg,hogy mihamarabb újra ugyanolyan legyen a kapcsolatunk vele? Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Andrea!
Érdemes egy ekkora gyermeknek is elmondani, hogy sajnálja, hogy csúnyán viselkedett. Lehet, hogy a pici már nem emlékszik teljesen a történtekre, de az érzés, hogy nem akarta bántani és az erről való kommunikáció fontosabb. Fontos, hogy azok a problémák, amik miatt idegesebb volt megoldódjanak, hogy ne forduljon elő többé verekedés.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt pszichológus!
33 éves vagyok! Hosszú évek óta magányos vagyok! Nem találom a helyem a világba. Nagyon önbizalom hiányos vagyok. Szeretnék egy barátnőt de félek oda menni ismerkedni,gyakorlatilag nem nem is tudom hogy kell ismerkedni. Nagyon félek az ilyen helyzetektől. Úgy érzem senkinek se lennék jó. Ez ki készít teljesen! Kezdem azt hinni hogy nekem a boldogtalanság a sorsom. Minden nap rossz kedvem van. Egyedül nem tudok boldog lenni. Felesleges embernek érzem magam. Próbáltam pozítivan gondolkodni, de nem megy nekem. Munkatársaimon kívül nem nagyon beszélgetek senkivel. Nincsen senkim. Szüleim már nem élnek. Olyan mintha egyedül lennék a világba.Mit tudok tenni?Nagyon elvagyok keseredve.Egyre nehezebben bírok így élni. Nagyon szenvedek.
Kedves Zsolt!
Köszönjük levelét.
Megértem az elkeseredettségét és örülök, hogy foglalkoztatja hogyan működhetne másképp, ami már egy jó kezdet a változtatáshoz.
Fontos lenne arra rálátni, miért nem magabiztosabb, honnan ered a zárkózottsága, miért érzi magát feleslegesnek. Biztos vagyok benne, hogy megvannak az emberi értékei és találhatna olyan embereket akik által szerethetőnek, érdekesnek érezheti magát. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust egyéni beszélgetésre. Segítségével megtalálhatja az említett elakadásokból a kiutat.
Minden jót kívánok, üdv,
Tisztelt Doktor nő!Szeretném ki kérni a tanácsát azzal kapcsolatban hogy a barátomnak el mondjam hogy, régóta nem élek szexuális életet kb(4 éve vesztetem el a szüzesegem és csak egyszeri alkalom volt tapasztalatlan vagyok nagyon szégyellem magam hogy mit szolna hozzá szerinte cél szerű lenne el mondani?
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelt kérdésével.
Úgy gondolom,hogy ha egy stabil, bizalmi kapcsolatban van, semmi akadálya nincsen az őszinteségének. 20 évesen sem szégyen ha nem élt rendszeres szexuális életet, merjen nyitott és magabiztos lenni.
Ajánlom az alábbi cikk elolvasását:
Üdvözlettel,
Jó napot.vam egy 5 éves kislányom aki sajnos mostanában nagyon hisztis, akaratos.
Született egy testvére januárban…
Nem akar felöltözni reggelente oviba menet, állandóan valogat, van 2 kedvenc ruháját és mindig abba menne…
Ha piszkos a ruha ki akarja venni a szennyesbol, persze én nem engedem neki. Akkor kitör a hiszti,sír őrjöng.
Kérem a segítséget, min kellene változtatni hogy minden a régi legyen?
Mostanában olyan unott, alig mosolyog, oviba is van hogy sir, hogy haza akar velem jönni….nagyon anyás.jelkulem nem akar sehova menni.
Kedves Netty!
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy aggasztónak találja a kislánya viselkedését. A testvérféltékenység egy teljesen természetes reakció, talán segít az alábbi cikk elolvasása ennek megértésében.
Nyugodtan hagyhatja, hogy ugyanazokat a kedvenc ruhadarabokat hordja a kislánya, valószínűleg ez számára biztonságot és stabilitást biztosít. Próbáljon minél több időt vele tölteni, ha van lehetőség akkor akár csak kettesben is valamennyit.
Ha rövid időn belül nincs pozitív változás a viselkedésében akkor javaslom, hogy keressenek fel gyerekpszichológust, hogy feltárhassák az egyéb lehetséges, háttérben meghúzódó okokat.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő/Úr!
Két kislányom van, a nagyobbik 9,5 éves, a kicsi 5.
A nagyobbal nehézkes a kapcsolatom, úgy érzem, “elvesztettük egymást” az évek során, és nem találunk vissza egymáshoz.
Nagyon kicsi kora óta nem tud (nem szeret?) beszélgetni, elmesélni a napját stb. Mostanra már nayon keveset tudok róla: hogy hogyan telnek a mindennapjai, mi foglalkoztatja éppen stb.
Azt azonban tudom, hogy nagyon jó fantáziája van, a humán tantárgyakból kitűnő tanuló (emellett is jó eszű gyerek, mindenből ötösei vannak).
A minap véletlenül felfedeztem egy pársoros kis írását (szokott történeteket kitalálni), amit egyértelműen nem az én szemeimnek szánt. Ez egy horrortörténet volt, aminek a végén egy késsel megöl engem.
Nagyon megijedtem/elkeseredtem ezen. Kérem, írják meg, mennyire vegyem ezt komolyan, illetve ezek után hogyan viszonyuljak hozzá? Hogyan tudnánk rendezni a helyzetet és ami benne/bennem van.
Szíves válaszukat előre is nagyon köszönöm!
Kedves Judit!
Érthető, hogy aggódik, ami miatt úgy érzi, egyre kevesebb dolgot mesél el Önnek a gyermeke. A rajz miatt szükségtelen aggódnia, mert mindig jó hatású, ha egy gyermekművészi eszközök segítségével kiadja magából a feszültséget. Arra azonban én is szeretném biztatni, hogy próbálja meg felvenni vele újra a kapcsolatot, beszélgessenek érzésekről. Akár arról, haragszik-e Önre valami miatt. Sokszor segít, ha valamilyen közös programot csinálnak kettesben, esetleg valamilyen közösen végzett házimunka közben kezd el csevegni vele. Vannak olyan gyermekek, akik könnyebben megnyílnak, hogyha közben valamilyen tevékenységet végezhetnek, s nem “csak” beszélniük kell.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem ismerek magamra. Régen nagyon szótlan voltam,mostanában olyan dolgokat is kimondok,amiket régen nem mondtam volna. Zavaromban néha sokat beszélek, néha lefagyok és egy szó sem jön ki a torkomon. Gyakran vagyok nagyon fáradt, nehezen figyelek, sokat hibázom. Zavarnak ezek a dolgok,mert azt érzem, hogy megváltozik a személyiségem, félek, hogy nem vagyok így szerethető. Mostanában bátrabban beszélek és teszek dolgokat, mint régen. Rettegek a kudarctól,a kiközösítéstől. Azt érzem sokszor, mintha nem is én cselekednék. Mi lehet a bajom? Mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam?
Kedves Zsófi!
Köszönjük a levelét!
Személyiségünk folyamatosan formálódhat, de a magja a tinédzser korral, az identitás szilárdulásával kialakul. Nagyobb változás érzékelése esetén érdemes az okokat feltárni, megérteni és azokkal dolgozni. Az Ön esetében is több ok is lehet a háttérben, melyek okozhatják az érzékelt változásokat, például szorongás, új személy az életében, vagy akár egy meghatározó kapcsolódás megszakadása, stb., s ezek feltárása érdekében mindenképp ajánlanám Önnek pszichológus felkeresését.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Eszter,
Annak kapcsán kérném segítségét, hogy mitől lehet az, hogy ami másnál akár szakításhoz vezetne egy kapcsolatban az engem nem visel meg mélyebben. Előfordul, hogy párom agresszív viselkedést tanúsít velem szemben, megtép, kezet emel rám vagy bármi egyéb. Úgy érzem ezeknek nem tulajdonítok akkora jelentőséget amekkorát kellene, amilyen súlya az ilyen dolgoknak valóban van. Volt, hogy ilyen helyzet után még szinte én könyörögtem vissza magam páromhoz, de ha nem így van még akkor sem érzem a súlyát, úgy tudok róla beszélni, mintha összeszólalkoztunk volna 1kg kenyéren. Mindemellett sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lenne ha esetleg gyerekünk születne és vele viselkedne így vagy épp velem, az ő szeme láttára…
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Dorottya, köszönöm, hogy megtisztelt levelével.
Ahogyan írja, feltűnt Önnek, természetesen nekem is, hogy másként reagál a párja agresszív vielkedésére, mint ahogy azt várná saját magától, és mint ahogy azt látja a környezetében más emberek viselkedése megfigyelésekor.
Több dolgot is kellene/lehetne tenni, – ha lehet, minél előbb annál jobb -;
nem jó, hogy párja “megtépi, kezet emel” önre. Ezeknek nem szabadna megtörténnie egy párkapcsolatban, rendszeresen pedig ha megjelenik, akkor egy bántalmazó kapcsolatról lehet beszélni. Ez nagyon rossz hatással van a pár mindkét tagjára. Jobb ezt a negatív spirált minél előbb lezárni, abbahagyni. Ha csak úgy lehetséges, hogy a kapcsolatot (együttélést, találkozókat) megszakítják egymással, akkor azt kell választani.
Második lépésben szívesen ajánlom, hogy olvassa el néhány cikkünket itt a honlapon; pár-konzultációról, együttérzésről önmagunkkal, társfüggőségről szóló cikkeket.
Akár az egyéni, önismereti pszichológiai konzultációs lehetőség megfontolását is ajánlanám.
Üdvözlöm
Azt szeretném megtudni ,hogy a dührohamaimat lehetséges kezelni?Általában apróságokon akadok ki és ordítok, közben pedig érzem hogy ez nem helyes (mintha nem én lennék) aztán elkap a sírás ,hogy miért tettem ezt. Most még rosszabb,mivel van egy 1 éves kislányom és vele is néha ordítok.A nővérem hasonló karakter néha látom őt magamban.A férjem ismer mellettem áll,hogy keressek segítséget . Mi lehetne a megoldás ,hogyan tudnék változtatni? Nagyon jó lenne,ha nem idegeskednék ennyit,ha tudnék változtatni.. 🙏🏻
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Katalin!
Nagy valószínűséggel lehet kezelni/lehet változtatni a “dührohamokon”. Valószínűleg érdemes lenne valamilyen terápiás folyamatot elkezdeni, amiben részletesen tudnak beszélni ezekről a problémákról. Fontos átbeszélni, hogy mikor kezdődtek? Milyen helyzetekben jelentkeznek, mi váltja ki őket? Mitől tudnak csendesedni. Ezek részletes ismerete tud közelebb vinni a megoldáshoz.
Üdvözlettel,
Üdv,
Azt szeretném kérdezni, hogy pszichodráma csoportba veszélyes-e járni traumákkal olyan helyre ahol mentálhigiénés szakemberek dolgoznak, nem pedig klinikai szakpszichológus állna rendelkezésre.
Attól félek, hogy nem elég képzettek traumát kezelni és ha felszínre jön a csoportban már megtörténhet valami baj mielőtt egyéni terápiára jutna sor.
Kedves Imre!
Semmiképpen nem veszélyes traumákkal pszichodráma csoportba járni. A kollégáknak tisztában kell lennie a kompetenciahatárokkal így olyan mélységbe nem mennek bele, ahol “baj” lehet, egy képzett vezető sosem hagyja magára a páciens. Ha a traumákkal szeretne dolgozni, akkor valószínűleg érdemesebb egyéni terápiás folyamatba kezdeni.
Üdvözlettel,
Tisztelt Dr. Nő-Úr!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz,hogy a feleségem (43) én (52)- évesek vagyunk 6-éve házasodtunk.Az a problémám,hogy a feleségem szinte csak a munkájáról, az ott történt napi sémiségekről és a munkatársairól tud csak szinte mindig beszélni ami már nagyon idegesítő!!1:mi az oka
2- mi a megoldás rá, hogy ne sértődjön meg és lehessen vele másról is pl: rollal vagy kettőnkről is beszélgetni vagy bármi másról csak ne arról,hogy ( éppen milyen hangulata volt a főnökének stb.)
Nagyon megtisztelne,ha segítéget adna mit tehetek és mi ennek a szerintem nem egyedi problémának az oka és a megoldása?
Tisztelettel: Pisti
Kedves Pisti!
Nagyon fontos, hogy merjenek beszélni arról, amit zavarónak éreznek a másik viselkedésében. Amennyiben a párja számára fokozottan megterhelő a saját munkája, érdemes lehet elgondolkodni a munkahelyváltáson, vagy pszichológus felkeresését megfontolni, hogy a problémák megoldódjanak. Lényeges, hogy ezt támogató módon javasolja neki, hogy azt érezze, Ön megérti őt. Természetes igény, hogy kettejükről is szeretne beszélgetni. Amennyiben ebben szeretne segítséget kapni, s a párja is elfogadja, párterápiás munkát érdemes elkezdeni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Dr. Nő
Kicsit tanácstalan vagyok ebben szeretném a segítségét kérni.
Megismerkedtem egy lánnyal aki akkor kapcsolatban volt, amiben már nem érezte jól magát. Nagyon jól éreztük magunkat rengeteget beszéltünk, minden este telefonon is. Az első randin elmondta hogy mostmár többet tudunk találkozni mert szakított a jelenlegi párjával. Mivel egy városban dolgozunk így mikor ő végzett szinte minden nap bejött hozzám. A második randink is nagyon jól sikerült. Aznap este fent is aludtam nálam de megbeszéltük hogy semmi komoly nem fog történni mert nem szeretne egyik kapcsolatból a másikba ugrani. Rengeteget beszéltünk aznap éjszaka és ő megcsókolt, ennyi történt. Viszont másnap reggel miután eljöttem minden megváltozott alig írt vissza illetve 2nap múlva kaptam egy üzenetet hogy neki még idő kell így szüneteltessük a dolgot. Ez 3hete volt. Azóta nem beszéltünk.
Érdemes lenne ilyen helyzetben harcolnom vagy várjak amíg ő jelentkezik?
Előre is köszönöm a véleményét.
Szép napot.
Kedves György!
Feltételezhetően a lányt összezavarta a magával való ismerkedése és még nem zárta le az előző kapcsolatát. Ezt bizonyítja az is, amit a lány üzenetben írt, hogy időre és tisztánlátásra van szüksége. Hogy harcolni szeretne vagy inkább türelmesen várni, azt magának kell eldöntenie az alapján, amit a lány iránt érez és amit a szíve súg. Erre a hangra érdemes figyelnie, hogy rájöjjön, mire vágyik valójában, milyen gondolatok ismétlődnek a fejében.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – pszichológus
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nem tudom elviselni, ha nem én vagyok a középpontban. Ezt úgy értem, hogy nagyon zavar, ha a baráti társaságomban mások szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint velem, vagy külön programot szerveznek nélkülem. Betegesen félek attól, hogy kibeszélnek a hátam mögött. A történethez hozzá tartozik, hogy mindig is jó tanuló voltam, jó eredményekkel és úgy éreztem, hogy a barátaim féltékenyek rám (lehet, hogy alaptalanul), illetve hogy nem rég érkezett a baráti társaságunkban egy új tag, aki úgy érzem, hogy elvette tőlem a legjobb barátomat. Ha én is ott vagyok, gyakran levegőnek néznek, elkezdtek nélkülem közös programokat szervezni.
Úgy érzem, hogy az én koromban ez nagyon gyerekes felfogás és hogy baj van a gondolkodásommal, de ezek az erzések a barátaimmal kapcsolatban kisgyermek korom óta fennálnak és nem sikerült azóta sem kinőnöm.
Kedves Andrea!
Köszönjük a levelét!
A féltékenység problematikájával, illetve az ehhez tartozó negatív gondolatokkal úgy gondolom, hogy érdemes lenne mindenképpen pszichológushoz fordulnia, ahol nem csak a féltékenység enyhítésével, hanem a gyökereinek feltárásával is foglalkozni lehet. Emellett pedig fontosnak tartanám a nyílt kommunikációt. Például a barátoknak vissza lehet jelezni, hogy Önt zavarja, hogy kihagyják programokból, illetve a legjobb barátjával is lehet beszélni a félelmeiről, hogy esetlegesen elveszítheti őt.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni.
Több mint fél éve voltunk együtt a párommal,minden rendben volt köztünk. Szerettük nagyon egymást.Viszont mostanában előfordult picit rosszabb napjaim voltak,viszont a páromon is lehetett érezni hogy valami nincsen rendben. Szerdán még semmi baj nem volt,azt mondta szeret és minden rendben van. Másnap reggel volt köztünk egy kis nézett eltérés,én aznap hazajöttem. És írtam neki,hogy ne haragudjon rám.Én pedig válaszul azt kaptam holnapra megnyugszik és minden rendben lesz,és hogy nem fog szakítani. Követkető nap viszont eljött,és azt mondta vége. Én megkértem hogy hallgasson meg,de nem akart.Viszont azt mondta szeret és fontos vagyok neki.Oda adta a cuccaim és elment. Én azóta írtam neki,de választ nem kaptam. Azóta is fent vannak közös képeink és hogy kapcsolatban vagyunk egymással. Érthetetlen számomra az egész.
Kedves Bianka!
A levele alapján úgy tűnik számomra hogy valami elromlott a kapcsolatukban, amit egyikőjük sem mondott ki, de talán volt valami sejtésük róla, hogy mi lehet az. Ha most felteszi magának azt a kérdést, hogy mi lehetett a gond? Mi lehet a bizalmatlanság oka? Igazat mondtak egymásnak? Tényleg minden rendben van/volt? Mi volt a nézeteltérés oka? Ha ezekre a kérdésekre őszinte válaszokat ad, amiket akár le is írhat magának, és később azokat visszaolvasva megértheti a történteket. Persze a legjobb az lenne, ha a párjával együtt tudnának a kapcsolatukról őszintén beszélgetni, mert az is lehet, hogy valami fontosat hiányoltak a kapcsolatról, amit soha nem mondtak ki egymásnak.
Kívánom hogy megtalálja a kérdéseire a válaszokat és magyarázatokat találjon a történtekre.
Üdvözlettel: Kovács Gábor
Maróti EszterJó estèt àllandóan fèlek aggodok most pl a fèrjem telefonjàba talàltam iràst egy lelki baràtnővel irogat aki munkazàrsa is ès konfiktus van hogy nem bizok benne meg àllandoan azon agyalok hogy biztos közük van egymàshoz ha ithon felhozom a fèrjem ordit nem èrti meg hogy nem tudom tultenni magam ezen a dolgon sokszor èrzem hogy italhoz fogok nyulni vagy hogy jobb lenne meghalni ès szokszor kilàtàstalannak tartok mindent levert szomorú vagyok sokat sirok vàlaszukat elöre is köszönöm
Kedves Levélíró!
Köszönjük a levelét!
Írásából érzékelhető, hogy ez a párkapcsolati konfliktus már egy ideje feloldhatatlan Önök között, s emiatt megjelenhetnek negatív érzések, szorongások. Ezeknek nem megfelelő és célravezető kezelési próbálkozása az alkohol, vagy az önkárosítás egyéb formái. Ezek helyett mindenképp ajánlanám Önnek szakember, pszichológus, pszichiáter felkeresését, ahol lehetősége lenne beszélni a problémákról, s ezek megoldásán is közösen dolgozhatnának.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdv!
A családom mindennapjait megkeserítik a veszekedések, amik anyukám viselkedéséből fakadnak. Anyukám teljesen elvesztette a fejét az elmúlt egy évben, mostanában pedig lesüllyedt a mélypontra, olyanokat feltételez, amikben semmi logika nincsen, és elhiszi hogy ezek a beteg gondolatok igazak is. Például azt állítja, hogy a nevelő apukám megcsalja őt velem (a lányával), amikor soha ilyenhez még csak hasonló sem történt, a saját lányaként tekint rám kiskorom óta. Rólam azt hiszi drogozok, iszok, és pasizok, pedig még egy buliban sem voltam, és az első csókom sem volt meg (Úgyszintén anyukám miatt, mivel amikor haza akartam hozni a távol élő barátomat hogy bemutassam neki, anyukám olyanokat mondott, hogy ha ide merem hozni megöli/megveri őt, és féltem őt, hiszen nagyon rendes fiú). Fogalmam sincs hogy mit tehetnék, anyu egy időben járt pszichológushoz, de mivel meg van győződve róla hogy neki van igaza, nem őszinte az orvosához. Fogalmam sincs mit tehetnék.. Kérem segítsen..
Kedves Kriszta!
Köszönjük a levelét!
Az édesanyja viselkedése valóban nagyon nehéz lehet a mindennapokban Önöknek, emiatt mindenképp érdemes beavatkozni. Kérdés azonban az, hogy Önnek is be kell-e, vagy ezt inkább a család felnőtt tagjaira bízni. Érzéseiről és a történésekről mindenképp érdemes lenne beszélnie a nevelőapukájával és esetleg nagyszülőkkel, vagy rokonokkal, akikkel közel állnak egymással és segítséget kérni tőlük. Ha édesanyja ebbe az állapotban került az elmúlt évben, akkor ez Önökre és rá nézve is veszélyes lehet, emiatt pszichiáter felkeresése, vagy pszichiátriai osztályra való bevitele indokolt lehet, de ebben az Ön körül élő felnőtteknek kell intézkednie.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
