Mit érdemes tudni mielőtt terápiába kezdene?

Korábbi bejegyzésünkben leírtuk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között. Most azt részletezzük, hogy kik nyújthatnak alap-pszichoterápiás, s kik szakpszichoterápiás ellátást, kiknek lehet pszichoterapeutai végzettsége. Milyen téves elképzelések élhetnek a terápiáról az emberekben? Mi mindenben kell tájékoztatást kérni, ha terápiát kezdenek egy szakemberrel? Miben kell megállapodni?

Mi is a pszichoterápia? Kik végezhetik Magyarországon?

A pszichoterápia a lelki problémák vagy pszichés betegségek kezelésének tudományosan megalapozott, szakszerű módja, mely pszichológiai módszerekre épülő, gyógyító eljárásokat foglal magában. Alapja egy speciális emberi kapcsolat a szakember s kliense között, amelyben a pszichoterapeuta sajátos kommunikációs- és kapcsolati eszközökkel dolgozik egy hosszabb folyamat keretén belül, ezekkel egyedi változásokat hoz létre a kliens élményszerveződésében, magatartásában.

Pszichoterápiás képzettség fokozatai szerint úgynevezett alap-pszichoterápiás tevékenységet pszichiáterek, gyermekpszichiáterek és klinikai szakpszichológusok végezhetnek. Szakpszichoterápiát pszichoterapeutai szakvégzettséggel lehet folytatni. Ez egy plusz ráképzettséget jelent, amely a meglévő végzettség függvényében 2 vagy 3 éves tanfolyam elvégzése során szerezhető. A pszichoterapeutai végzettség elnyeréséhez ezen felül egy a Pszichoterápiás Tanács Szövetsége által elfogadott módszerspecifikus terápiában is jártasnak kell lenni a szakértőnek (pl. családterápia, kognitív-viselkedésterápia), s erről oklevéllel kell rendelkeznie.

Alap pszichoterápiás ellátások közé tartozik :

• pszichoterápiás krízis intervenció (pszichés tekintetben veszélyeztető állapotban lévő személy(ek) célzott vizsgálata és kezelése, amelynek célja a veszélyeztető állapot megszüntetése), 
• pszichoterápiás konzultáció (egy adott probléma vagy tünet rövid távú megszüntetése pszichoterápiás eszközök felhasználásával),
• szupportív terápia (pszichoterápiás szemlélettel vezetett célzott beszélgetések, melyek a kliens problémáinak felismerését, életvezetési nehézségeinek megoldását, egyéb kezeléseinek segítését és kiegészítését szolgálják),
• autogén tréning (testi működések tudatosítása és harmonizálása meghatározott gyakorlatsorozat alkalmazásával, amely során feltételes reflexek épülnek ki).

Szakpszichoterápiás beavatkozás a kezelő adott módszerspecifikus terápiás végzettségétől függ (pl.viselkedésterápia, pszichoanalitikus rövidterápia, személyközpontú pszichoterápia, stb.).

Pszichoterapeuták bármely alap szakképesítéssel, vagy szakfogorvos szakképesítéssel rendelkező orvosok lehetnek. A képzést az orvosok közül nemcsak a pszichiáterek, hanem nőgyógyászok, kardiológusok vagy egyéb szakorvosok, illetve szakfogorvosok is elvégezhetik.

Pszichológusok közül az alábbi szakvizsgával rendelkező szakpszichológusok lehetnek pszichoterapeuták:

• felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
• gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
• neuropszichológiai szakpszichológus
• alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus.

A klinikai szakpszichológusoknak 2 éves, a neuropszichológiai és alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológusoknak 3 éves a pszichoterapeutai képzés. A pszichiátereknek 2 éves, egyéb szakorvosi és szakfogorvosi végzettséggel 3 éves a képzés.

Milyen illúziókkal vághatnak bele az emberek a terápiába?

Ha klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta végzettségű szakembert szeretne felkeresni, javasolt utána járnia, hogy mit is várhat a kezeléstől.

Sokan abban a hiszemben keresnek szakembert, hogy ő majd megmondja, hogy mit is kellene tenni, vagy mit kellene mondani a konfliktusok során, vagy egy adott helyzetben, hogy a tünetek véglegesen elmúljanak. A másik véglet az amikor a szakembert hallgatóságnak gondolják, aki csak a figyelmével követi nyomon a kliens gondjait. Olyan téves elképzelés is lehet, hogy a szaktekintély látnoki, vagy gondolatolvasó képességekkel rendelkezik, azaz bele lát az emberbe, s nem kell emiatt részletezni a személyben zajló folyamatokat.

Azt is képzelhetik megannyian, hogy egy alkalom elég ahhoz, hogy megoldást találjanak a problémákra, a szakember meg fogja mondani az első találkozás alkalmával, hogy mit kellene tenni pontosan. Ez azonban nem így történik, a szakember nem receptszerűen ad instrukciókat, úgy, mint az orvosok (például ha ebből a gyógyszerből naponta bevesz két szemet, akkor elmúlnak a tünetei). Egy feltáró, közös munka során segít megérteni a tünetek gyökereit, a személy saját magáról és másokról való gondolkodását segíti fejleszti, ami által érthetőbbek lesznek a személyen belüli és a személyek közötti konfliktusok, az ok-okozat kapcsolata, illetve saját és mások érzelmi állapotának, viselkedésének a helyes felismerését, a többi emberhez való viszonyulást is formálja.

Rengeteg személy a gyógyulás szó alatt is mást gondol, mint amit jelent valójában: a felépülés nem azt fejezi ki, hogy az életben már soha nem jönnek elő a tünetek. A problémamegoldó, stresszkezelő viselkedés javul ebben az értelmezésben, azaz jobban, és könnyebben viseli el a személy a stresszes helyzeteket, s ilyen formában a tünetek enyhülhetnek, vagy időszakosan elmúlhatnak. Azonban egy nehezebb élethelyzet, vagy egy tragikus életesemény során ismét szükség lehet a segítségre, azaz újra aktiválódhat a tünetképzés. A kezelés során előfordulhat átmeneti tünetrosszabbodás is, mivel az elfojtott problémákra, a belső konfliktusokra a lélektani rendszer fokozott feszültséggel, szorongással, s egyéb tünetfokozódással reagálhat. Megeshet, hogy átmenetileg szorongáscsökkentő gyógyszerre is szükség lehet. A gondolkodás fejlesztéséhez idő kell, s egy hosszabb folyamat során sikerül eredményeket elérni. A szakembernek időre van szüksége, mire megérti mi is a kliense problémája, s információkat gyűjt ennek alátámasztására. A változás ennek ellenére nem jósolható meg előre biztosan, mivel mindenki máshogy reagál a kezelésre, más motivációval érkezik a terápiába, s megrettenthet ha tünetfokozódást észlel, azaz a terápia befejezését kérheti.

A közös munka sikerében a kliens motivációja nagy szerepet játszik, például általában aki valamelyik családtag nyomására jön terápiába kevésbé motivált. A „beküldő” családtag azt remélheti, hogy a terápia során megneveli, vagy megfegyelmezi a felnőtt hozzátartozóját a szakember. A „beküldött” kliens pedig hiheti azt, hogy a terapeuta be fog számolni a terápiás kapcsolatban történtekről ennek a családtagnak. Felnőtt terápia esetén azonban titoktartási kötelezettsége van a terapeutának, hozzátartozónak vagy más laikus érdeklődőnek nem adhat ki a információt arról, hogy jár-e hozzá az adott személy, milyen betegségben szenved, milyen elakadásai vannak, milyen titkokra derült fény a közös munkában, vagy hol tart a terápiás folyamatban. Ami a pszichoterápiában történik az bizalmas ügy, kizárólag ön-vagy közveszély megléte, vagy feltételezése során értesítheti a szakember a megjelölt hozzátartozót a veszély meglétéről vagy feltételezéséről.

A terápia sikere nagyban múlik a kliens saját motivációján, csak akkor érdemes belefogni egy terápiás folyamatba, ha kellően motivált valaki, s készen áll erre. Sokszor az aktuális stresszhelyzet elmúlása után már csillapszik a lelkesedés, s le akarja zárni a terápiát a kliens. Ilyen esetekben a tünet egy ismételt stresszhelyzet során aktiválódhat.

Olyan hiszemben is lehetnek egyesek, hogy a szakértővel baráti viszonyt kell kialakítani. A terápiás kapcsolat viszont egy aszimmetrikus kapcsolat, egy közös munkáról szól, ahol a kliens élete, problémái állnak a fókuszban. A terapeuta magánjellegű problémáit nem tárja fel, mert az szerepcserét eredményezne.

Mi mindent érdemes a terápia elején megkérdezni?

Amikor szakembert választ valaki, joga van tudni, hogy a szakértő milyen végzettségekkel rendelkezik, képzés alatt áll-e, jár-e szupervízióba, azaz hol tart a képzési folyamatban. Továbbá az is fontos, hogy mennyi a szakember óradíja. Az óradíj annak is a jelképe, hogy a terápiás kapcsolat nem rokoni vagy baráti viszony. Motivációról ad bizonyságot, ha áldozatot tud hozni a kliens anyagilag is. Az ingyen terápia pedig azt az üzenetet is közvetítheti mások felé, hogy nincs sok értéke a terápiás órának. Vannak, akik alkudozni akarnak az óradíjból, miközben más dolgokra sokkal több pénzt fordítanak. A terapeutának rossz érzést okozhat, ha alacsonyabb óradíjjal kell dolgoznia, ami a munkájára is kihathat. Persze vannak olyan szakemberek, akik befizetési csomagokat is kínálnak, azaz például ha 5 alkalmat egybe fizet be valaki előre, akkor kap kedvezményt.

Érdemes tisztázni, hogy milyen időpontokban rendel a szakember, azaz tudnak-e találni közösen megfelelő időpontot az ülésekre. Vannak, akik csak munkaidő után tudnak időt szakítani a terápiára, s vannak, akik váltott műszakban dolgoznak, így nem tudnak minden alkalmat ugyanarra az időpontra tenni. Jó tudni, hogy mennyi ideig szokott szabadságon lenni a terapeuta, s milyen gyakran. Hallani olyan szakértőkről, akik nyáron akár 2 egybefüggő hónapot is szabadsággal töltenek rendelés nélkül. Nagyon lényeges információ az is, hogy megszakítja/félbeszakítja-e a rendelését rövid időn belül a szaktekintély (például költözés, gyermekvállalás miatt). Javasolt megtudakolni, hogy hány perces a terápiás ülés (45-50 vagy 60), mennyivel lehet előtte lemondani az üléseket (legkésőbb 24 vagy 48 órával), mi lesz az elmaradt ülésekkel és a meg nem jelent (az előre megbeszélt, de le nem mondott) ülésekkel (általában ezeket ki kell fizetnie a kliensnek). Egyeztetni kell a terápiás célt, az ülések gyakoriságát is (milyen gyakran tudnak találkozni, milyen gyakorisággal tud a terapeuta időpontot adni, a kliensnek mi az igénye, s anyagi lehetősége).

Végül meg kellene említeni, hogy számlát milyen formában kap a befizetésekről a befizető (elektronikus számla, vagy kézi számla), s milyen úton jut el a számla a terapeutától hozzá (pl. postai úton, emailben, vagy a helyszínen lesz kiállítva).

Mi történik ha a rendelőn kívül véletlenül találkozik a terapeuta-kliense?

Amennyiben egy adott szakember mellett dönt a kliens (szimpátia, és a fent említett átbeszélt pontok alapján), hogy közösen dolgoznának a panaszain, előfordulhat olyan helyzet, amikor a rendelőn kívül egymásban botlik a szaktekintély és kliense (például vásárlás során, vagy étteremben). Nyilvános helyen nem fejezheti ki a terapeuta, hogy ismeri a klienst, hacsak a kliens nem teszi meg az első lépést köszönéssel, vagy intéssel. Vannak olyan kliensek, akik igyekeznek a terápiát teljesen titokban tartani, s nem akarják ezt felfedni mások társaságában, vagy olyan helyen, ahol lehetséges, hogy találkoznának más ismerősökkel. Ilyen esetekben a terapeuta nem mutatkozhat ismerősének.

Felhasznált szakirodalom:

22/2012. (IX. 14.) EMMI rendelet az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200022.emm (Letöltés dátuma: 2021. január 10.)

Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2017) Pszichoterápia-egyéni tanácsadás; családterápia-családi tanácsadás: hasonlóságok és különbözőségek. Alkalmazott Pszichológia 2017, 17(4):67–86.

Pszichoterápiás Módszerek Protokollja https://docplayer.hu/670321-Pszichoterapias-modszerek-protokollja.html (Letöltés dátuma: 2021. január 10.)

Urbán Éva (2017) Betegjogi és adatvédelmi kézikönyv klinikai szakpszichológusoknak és pszichoterapeutáknak. Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány, Budapest.

Amennyiben problémájára ismer, s szeretné önismeretét növelni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.