Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Hello! Nagyon hosszú ideje van ez már velem, biztosan több év és ha őszinte akarok lenni, olyan, mintha csak most realizáltam volna, hogy ez lehet, hogy nem okés és hogy, vajon miért csinálom ezt. Arról van szó, hogy, ha éppen mondjuk nem vagyok a toppon, nem érzem jól magam, folyamatosan a fejembe elkezdek ‘elképzelni’ egy szituációt, ahol pl osztálytársaim, tanáraim vannak akikkel nem is vagyok feltétlenül jóban és ‘beállítom’ magam a középpontba, az éppen aktuális problémámról van ‘szó’, és hát kb sajnáltatom magam, hogy ‘jaj igen ez történt velem, nehéz, de ez van’ stb. Egészen idáig öntudatlanul csináltam ezt és most jutottam el oda, hogy nem tudom, hogy ez normális-e. Senkinek sem beszéltem erről és nem is akarok. A kérdésem az lenne, hogy normális ez?
Kedves Lili!
Ez normális jelenség, ne aggódjon!
Amikor az ember azt éli meg, hogy nem kap annyi figyelmet, törődést, elfogadást, mint amennyire szüksége lenne, belekezdhet egy ilyen “fantáziajátékba”. Ennek segítségével jobban átélheti azt az állapotot, amire vágyik. A képzelete segítségével megélheti azt, amire vágyik.
Ugyanakkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy a valós kapcsolatai milyenek. Vannak-e olyan emberek Ön körül, akik kimutatják a szeretetüket, akik érdeklődnek a mindennapi dolgai felől, vagy akikhez tud fordulni, ha valamilyen nehézsége van. Gondolkodjon azon, hogy kitől szeretné megkapni ezeket az érzéseket; az együttérzést, az elfogadást, a figyelmet.
Ha esetleg azt gondolja, hogy a valóságban kevés olyan kapcsolata van, amibe ezek a dolgok beleférnek, akkor érdemes abba az irányba is továbbvinni a gondolkodását, hogy Ön milyen ezekben a kapcsolatokban, tud-e valamit tenni annak érdekében hogy kapcsolatai mélyüljenek, vagy több emberrel legyen kapcsolata. Érdemes azon is gondolkodnia, hogy vajon a környezete milyennek látja Önt.
Üdvözlettel;
Tisztelt Cím!
Normálisnak mondható-e, egy egészséges emberi kapcsolatban (házasságban) az, hogy számonkéri a másik fél(aki nem dolgozik), miért keres ilyen kevés pénzt?
Válaszukat előre is köszönöm, maradok tisztelettel
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Ha jól értelmeztem írását, akkor a munkanélküli fél kéri számon a dolgozó másikat, hogy kevés pénzt keres. Úgy gondolom, hogy ebben a felállásban ez nem elvárható, hiszen a felelősség nem kell, hogy csak egy személyen legyen. Az érem másik oldalát is érdemes végiggondolni, hogy ez egy egyesség, hogy csak egy kereső fél legyen, vagy van-e valamilyen hallgatólagos megállapodás, hogy a másiknak miért nem kell pénzt keresnie.
Az alábbi bejegyzéseinket érdemes lenne megtekintenie:
@onlinepszichologusteam 4️⃣jel, hogy leértékel a párod #onlinepszichológus #párkapcsolat #kapcsolat #nekedbele #önismeret #menjenfy #parkapcsolatitippek #szerelem #fyhun
@onlinepszichologusteam Kommunikációs hibák, amiket ne kövess el!😌 #onlinepszichológus #pszichológus #pszichológia #kommunikáció #kapcsolatok #nekedbeszeretnemlatni
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok! Azért írok,mert úgy érzem édesanyám halálat nem tudom feldolgozni. Elengedni őt. Ami miatt nem tudok ápolói munkakört ellátni,pedig munkahely váltás miatt ez volna a célom. A halál való szembenézés problémát jelent nekem.Mit tegyek? Köszönöm szépen
Tisztelt Kérdező!
Először is fogadja őszinte részvétem!
Érdemes lenne gyásztanácsadóval konzultálnia, vagy rákeresni, indul-e az ön lakókörnyezetében gyászcsoport? Egy ilyen gyászcsoporton való részvétellel fájdalmas érzéseit megoszthatja másokkal, akik hasonló cipőben járnak, és társas támogatásra találhat, feldolgozhatóvá válnak a nehéz érzések, és a halál.
Az, hogy mi módon zajlik le a gyászfolyamat, hogyan, mikor és miként ér véget, sok tényezőtől függ. Ezt befolyásolja például, hogy a veszteséget átéltnek milyenek a belső erőforrásai, milyen támogatásokat kap, miként értelmezi a veszteséget, az életkortól (a veszteséget átélttől és az elvesztett személyétől is egyaránt), a halál lefolyásától, az elhunyttal való kapcsolatától. Ezt a támogatást tudja megkapni egy gyásztanácsadás, vagy csoport során, ami egyfajta rituálét is nyújt, keretet ad a búcsúzásnak, és azt az érzést, hogy nincs egyedül a gyászoló a fájdalmával, osztozik benne másokkal. Az együttérzéséből, empátiából pedig kölcsönösen erőt tudnak meríteni .
Ha problémája akut, javasolom, hogy hívja a lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol ingyenes szakszerű segítséghez, krízisoldáshoz juthat pl. 116-123
https://sos116-123.hu/
Akut krízis, öngyilkossági gondolatok esetén kérem keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai ügyeletet, ambulanciát.
Üdvözlettel:
Szép napot.Sajnos válás közepén vagyok nehéz az egész helyzet probálom magam tultenni az egészen van mikor könnyebb van mikor nehezebb.Közössegi oldalakon elég aktiv lettem majd felfigyeltem,hogy egy hölgy folyamatosan lajkol barmit amit kiteszek majd ráirva nap mint nap beszelgetünk szinte egész nap,próbalom sokszor távolsagot tartani hiszen a hölgy is férjnèl van de amint nem jelentjezem ugymond Ő ir kerdezi a napom , kerdi mit csinálok vagy csak egyszerűen a beszélgetesünkben lajkol amit irtam amit én ugy reagaltam,hogy beszelgetni akar.Ezt műveli napi szinten jelez ha jön a városba ahol èn lakom ha egy nap többször is jön mindig szól.Megkerdeztem,hogy nem akar e egy kavét vagy valamit inni velem de leráz,hogy ő nem olyan meg nem.lehet nem is akar elvállni pedig a házassaga nem mindig boldog ..vajon csak játszadozik vagy mégis mi ez az érdeklődes szinte minden nap felém,lehet hogy csak nem akarja,hogy szomorkodjak de igy nem lesz jó.Köszönöm a választ
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne tiszta vizet önteni a pohárba, és rákérdezni a hölgynél, miről szól neki ez a folyamat? Emellett őszintén elmondani neki, hogy ön mit él át ettől, hogyan érzi magát. Elképzelhető, hogy az ön által írt kedves szavak, gesztusok számára egyfajta pótlékot, figyelmet jelentenek, amit a férjétől nem kap meg, ha tényleg nem akar válni, sem ismerkedni, személyesen találkozni önnel. Mivel úgy érzem, ön most egy különösen érzékeny helyzetben van, ahol sok múlik az ön lélekjelenlétén hosszú távon is, beszéljen őszintén a hölggyel, akár üzenetben is. Ön is megérdemel egy tiszta, őszinte, bonyodalommentes kapcsolatot, amiben feloldódhat, és ahol a leendő párja sem csak játszadozik, flörtölget önnel, hanem őszintén nyitott a maga érzéseire, gondolataira.
Üdvözlettel:
Jó napot!
Szeptember 25 meg halt pàrom utolsó percig melete voltam,köztünk nagyon erős volt szerelmi kapcsolat.Mai napig sírok egyedül érzem magam.
Napközben el vagyok dolgozok de ahogy haza érek minden elő jön amiken keresztül mentünk.
Köszönöm szépen.
Tisztelt Kérdező!
Először is fogadja őszinte, legmélyebb részvétem!
Javasolom, hogy hívja a lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol ingyenes szakszerű segítséghez, krízisoldáshoz juthat pl. 116-123
https://sos116-123.hu/
Ezen kívül, érdemes rákeresni, indul-e az ön lakókörnyezetében gyászcsoport? Egy ilyen gyászcsoporton való részvétellel fájdalmas érzéseit megoszthatja másokkal, akik hasonló cipőben járnak, és társas támogatásra találhat.
Akut krízis, öngyilkossági gondolatok esetén kérem keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai ügyeletet, ambulanciát.
Üdvözlettel:
Jó napot
Van egy 7 éves kisfiam, aki mind értelmi, mind testi fejlettségben nagyon fejlett,az édesanyjával 2 éve nem vagyunk együtt, a viszonyunk nagyon jó,mindkettőnk új párja nagyon szereti a kisfiúnkat.Otthon szófogadó, heti 5x sportol ott is többnyire, viszont most kezdtük az iskolát, és ott magatartásbeli problémákkal küzd.Bántja az osztálytársait, figyelmetlen, nem lehet padtársa, mert nem hagyja figyelni órán, vagy beszélget vele, vagy piszkálja,és ha szól a tanárnő vissza felesel.Ez szülőként picit érthetetlen számomra, mivel, mindenhol segítőkész vagyok, illedelmes, udvarias,és ha együtt vagyunk ő is az. Látom rajta, hogy nagyon bántja, hogy nincs barátja, próbálkozik odahúzni, áthívni a gyerekeket mikor megyünk érte.Jó körülmények között él, mindig van valami program, kreativkodás, közös játék mindkét szülői oldalról,az lenne a kérdésem milyen úton induljunk el , hogy megváltozzon, mi lenne a helyes a szakember szemével? Válaszukat előre is köszönöm
Kedves Tibor!
Aggasztó lehet látni, hogy gyermeke számára problémát jelent a beilleszkedés az iskolában, és hogy gondok vannak a viselkedésével. Viszont nagyon jó, hogy stabil, szerető, odafigyelő család veszi körül mindkét oldalról.
Az óvoda-iskola átmenet nagyon megterhelő minden gyerek életében. Sokszor pont azokon a gyerekeken vehető észre leginkább ennek a helyzetnek a nehézsége, akik az óvodában, vagy felnőttek társaságában kiegyensúlyozottan viselkedtek, és ne volt semmi probléma velük.
Ez egy hatalmas változás sok szempontból; más tárgyi és emberi környezet, más a napi rutin, mások a keretek, a szabályok, az elvárások. Vannak gyerekek, akik szinte rögtön alkalmazkodnak ezekhez a változásokhoz, és vannak olyanok, akiknek több időre van szükségük ehhez. Lehet, hogy az Ön gyermeke is ebbe a csoportba tartozik. Még csak 6 hete kezdődött el az iskola, ami nem túl hosszú idő, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi minden változott az életében. Az óvoda biztonsága is ismertsége után még túl sok lehet a bizonytalanság és az ismeretlen az iskola működésében, és az osztályon belül, a gyermeki kapcsolatokban.
Tehát érdemes még egy pici időt adni, hogy a helyzet rendeződjön. Ugyanakkor jó néhány dolgot megtehetnek most is. Először is, minden nap beszélgessenek minél többet arról, hogy mi volt az iskolában. Viszont a gyerekek erről nem mesélnek mindig szívesen, és azt sem tudják, mire kiváncsi a szülő, úgy ha nehéz mesélnie a napjáról, akkor konkrét kérdéseket tegyenek fel. pl. KIvel játszott a szünetben? Mit játszottak? Mit csináltak tornaórán? Ki ült mellette ebédnél? Mi volt jó a mai napjában?
Biztassák arra, hogy az érzéseit is mondja el az iskolával kapcsolatban. Ebben segíthetik is. pl. Örültél, amikor kimentetek az udvarra? Szomorú voltál, hogy nem téged szólított a tanítónéni? Az iskolai történéseket akár lego figurákkal is eljátszhatják, vagy le is rajzolhatják, ami a gyermekhez közelebb áll.
Amennyire a lehetőségek engedik, kommunikáljanak a pedagógusokkal. Ők olyan helyzetben látják egész nap a gyermeküket, amilyenben Önök nem. Emiatt különösen értékes információkat tudnak kapni tőlük. A gyerekek kortársközösségben, teljesítményhelyzetben másképp viselkednek, mint otthon.
Amennyiben a nehézségek nem csökkennek egy-két hónapon belül, érdemes szakemberhez fordulni – vagy a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál, vagy magánúton tehetik ezt meg.
Üdvözlettel;
Üdvözletem! Kérdezni szeretném, h Ön szerint ha 33 év házasság után úgy érzem, h nem szeretem már a férjem és szinte minden, amit csinál idegesít, akkor van még értelme elmennem pszichológushoz egyénileg vagy párterápiára együtt? Otthon már nem tudunk kommunikálni, ha a problémáinkról beszélünk nem tudunk indulatok nélkül társalogni. Megváltozhatnak még az érzéseim? Köszönöm a választ!
Kedves Ildikó!
Köszönöm kérdését. Megértem, hogy nehéznek éli meg a helyzetet, a párkapcsolati konfliktusokat.
Minden párkapcsolat különböző szakaszokon megy keresztül az évek során és valószínű 33 év házasság után már abban a fázisban vannak amit az újraközeledés, szabad együttműködés szakaszának nevezünk. Itt nem ritka az, hogy a házasság kiüresedését tapasztalják meg a házastársak amin nagyon szépen lehet dolgozni a párterápiás ülések során. Ezért mindenképp azt javaslom, hogy keressenek fel közösen párterapeutát.
Hogy milyen jótékony hatásai vannak a párterápiának, arról az alábbi cikkben olvashat.
Üdv,
Jó napot!
Azzal a gonddal fordulnék önökhöz, hogy 21 éves vagyok, 16 éves korom óta vagyok együtt a párommal, aki most 33 éves. 4 éve együtt élünk. Nekem ő az első parkapcsolatom, sosem volt semmilyen fizikai kapcsolatom mással. És mostanában nagyon sokat agyalok azon, hogy én nem szeretném leelni az életemet úgy, hogy nem tapasztaltam meg, milyen mással lenni, nincs viszonyítási képességem semmilyen téren. Ezért nem is tudhatom eldonteni, hogy ez a kapcsolat mennyire ideális számomra. Most vagyok fiatal, úgy érzem, hogy lemaradok valamiről, mintha be lennék zárva és lemaradnék a lehetőségekről, amik körül vesznek. De szeretem a páromat. Vele szeretnék maradni, amit felépítettünk, nem szeretném elveszíteni. Az ideális az lenne, ha együtt maradnánk, de mégsem érezném magam bezarva és mellette megtapasztalhatnék egyéb dolgokat. Szóval nem akarom elveszíteni őt, mert szeretem. De nem is akarom úgy leelni az életem, hogy azt érzem lemaradok valamiről és soha nem voltam mással.
Mit tegyek?
Tisztelt Kérdező!
A megfogalmazott kérdései teljesen érthető, jogos kérdések, amely mind a környezeti lehetőségek, esetleges nyomás, mind a korán “elkezdett” és komollyá váló párkapcsolat adottságai miatt előjöhetnek. Teljesen normális, hogy ezek a kérdések megfordulnak a fejében, és nincs is egyedül ezekkel a gondolatokkal. A párkapcsolatnak ugyanúgy vannak fejlődési fázisai, mint a személyes érésnek. Én úgy gondolom, hogy a mélyebb elköteleződéshez érkezhettek, amely elbizonytalaníthatja önt, tekintve, hogy milyen fiatal, és valóban felmerülhet önben, mit tartogathat még az élet? Azonban azt is érdemes átgondolni, hogyha 4 éve együtt élnek, és praktikusan ön önálló háztartást is vezet, ugyanezt önerőből is fenn tudná -e tartani jelenleg? Merre menne tovább az életben? Mi hiányzik pontosan jelenleg? Vannak-e olyan érzelmi szükségletei, amelyek továbbra is kielégítésre várnak?
Mivel sem a kapcsolat teljes alakulását, sem a maga életének részeleteit nem ismerem pontosan se pro, se kontra nem tudok konkrét tanácsot adni, kizárólag a szituációt tekintve. Amit javasolni tudok, hogy egy pár alkalmas egyéni pszichológiai konzultáció során feltárhatóak lennének szakember segítségével azok a körülmények, amelyek közel tudnák önt hozni a saját, kiérlelt döntéséhez. A másik pedig, beszélgessenek őszintén a párjával, lehet, hogy neki is vannak, vagy voltak “hasonló gondolatai” (tehát, lemaradunk-e valamiről, ha csak együtt vagyunk, vagy épp előnyünkre válik? ), és esetleg kölcsönösen látva a másik érzéseit, mélyebb megértést tapasztalhat a párjától.
Minden jót kívánok, üdvözlettel:
Szép napot
Nem is igazán tudom hogy irjam ezt le nehéz
Ez a folyamatos ingerlékenység idegesség egyszerűen mindentől ideg leszek
Nem birom az emberek társaságát elviselni
Ha 2nél több ember van körülöttem szédülök feszült leszek.
Eddig magam sem mertem ezt beismeri de sajnos egyedül hiába probálom egyáltalán nem javul a helyzet
Kedves Edit!
Köszönjük a levelét!
A beismerés és probléma felvállalása mindig az elsődleges lépés a megoldás útján! Az Ön által leírt tünetek, mások társaságában megjelenő szorongás, idegesség, feszültség, szédülés sok okra vezethetők vissza, így ennek feltárásához mindenképp ajánlom Önnek pszichológus kolléga felkeresését, aki ezután segíthet Önnek abban is, hogy ezek a helyzetek kezelhetők, és kevésbé szorongatók legyenek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktorúr/Hölgy
Nem is tudom van e bármilyen konkrét kérdésem, igazából mégis keresem a választ a gondjaimra.
Pánik beteg vagyok ami depresszióval párosul szedek is rá antidepresszánst. Az utóbbi időben mégis úgy érzem valami nincs rendben lelkileg.. elég sok dolog ért az életem során, szerencsére semmilyen halál eset, inkább csak csalódások sorozata, mégis nagyon fáj azt hiszem. Nehezen tudok túllépni dolgokon, ezzel is tisztában vagyok. 25 éves koromra eljutottam odáig, hogy nincs olyan ember körülöttem akit kifejezetten a barátomnak nevezhetnék, szóval nincs akivel őszintén mindenről beszélhetek. Van párom, aki amennyire képes meghallgat, de a vele való problémákat is kibeszelném egy baráttal. Bizonytalan vagyok, merre induljak, mit tegyek? Vajon mindent megtettem már? Velem van a hiba? Én vagyok kevés, és gyenge? Tényleg az én fejemmel van a baj?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy szüksége lehet Önnek egy igaz barátra, akivel őszintén megoszthatná a problémáit. Mivel még csak 25 éves, a jövőben szert tehet több ilyen társra is. Érdemes lenne átgondolnia, hogy hol lehetne ilyen emberekkel találkoznia, milyen érdeklődési köre van, ahol hasonló gondolkodású társakra találna, vagy esetleg van-e jelenleg is olyan személy, akit nem ismer még teljesen, de potenciális barát lehetne?
Az alábbi bejegyzésünket ajánlom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Jó napot!Tanácstalan vagyok,hogy mitévő legyek.Feleségemmel rossz kapcsolatot ápolunk.Szerinte ugyan minden rendben van de ez közel sincsen így …Én simán elhagynám de mivel van egy 7 éves kislányom,akit nem akarok elveszíteni,így ez a megoldás nem opció.Sokat gondolkozok öngyilkosságon is de ezzel is a kislányomnak okoznék fájdalmat.Tanácstalan vagyok,hogy tudnám megoldani ezt a helyzetet.Számomra csak az a fontos,hogy a kislányom semmilyen formában nem sérüljön,nekem már igazából csak ő van….
Kedves Tamás!
Krízishelyzetben fontos, hogy azt érezze, nincs egyedül a problémájával. Ha azt érzi, hogy az öngyilkossági gondolat kezd erősödni Önben, bármikor hívhatja a 116-123-as számot, ami a Magyar Lelkisegély Szolgáltatók Szövetségének segélyvonalát.
Vannak lehetőségei, tud változtatni az életén, tud másképp dönteni, mint ahogyan most mennek a dolgok. Nem írta le , hogy miért nem jó a párkapcsolatuk, de talán lehet ezen változtatni. Azt írja, hogy a párja szerint minden rendben, de ezt Ön nem így látja. Kezdjenek el beszélni arról, ami Ön szerint nincs rendben. Beszéljen a párjának az érzéseiről, még akkor is, ha ezek fájó, nehéz érzések.
Nem lehet és nem kell minden kapcsolatot megmenteni, még akkor sem, ha a kapcsolatból van egy közös gyermekük. Egy gyermek számára könnyebb lehet sokszor a szülei különválásának feldolgozása, és az új heéyzethez való alkalmazkodás, mint hosszú távon rossz légkörben, szeretetlenségben élni.
Gondolja át a lehetőségeit és tegyen, lépjen. Higgye el, hogy tud változtatni, létezik kiút a jelenlegi helyzetből.
Üdvözlettel;
Tisztelt Pszichológus!
Mostanában szinte rettegek enni, mert félek, hogy megfulladok. Voltam ultrahangon is, a pajhsmirigyem megnagyobbodott, mondták, az okozhat ilyet. Le is fogytam rendesen. A vércukorszintem is alacsony Lett, volt, hogy majdnem elájultam, sajnos azóta egyfolytában az orvosi oldalakat bújom. Tegnapi napon szinte csak pár falat ment le a torkomon, inni is alig ittam. Régen se voltam nagy darab (48 kg), de most 40-re lefogytam. Sajnos az elmúlt időszakban sokminden történt, ami ezt kiválthatta. Eléggé rossz állapotban vannak a fogaim is, az már gyerekkorom óta. Utóbbi időben, ha ettem, le is tört, elől már koronám van. Már több fogamat ki kellett húzni. Most mesterképzésen vagyok egyetemen, de úgy érzem, passziváltatnom kéne, de anyukám és nagymamám nem engedik. Voltam mellkas röntgenen, minden negatív lett. De ez az állandó fóbiám…lassan megőrjít. Mit tudnék ellene tenni?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy tünetei már elég nyomasztóak lehetnek az Ön számára, a testsúlyából is jelentősen vesztett, s nem tud rájuk egyedül megoldást találni. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol egy részletesebb kikérdezés után tudnának kezelési lehetőségeket ajánlani Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliLányom egy 38 éves férfival írogat , beszélget nyár óta. Titokban nemrég találkoztak. Utána elmondta nekem a lányom. Azt mondja, hogy csak beszélgetnek és, hogy a pasi tudja a következményeket, 2 kislánya van, elvált.
Lányom egyébként most jó kedvű, jól alakulnak a dolgok az iskolában, van barátnője. Jár szeptember óta cheerleading tanfolyamra heti kétszer. Azonkívül folyamatosan telefonon beszélnek.
Kérdésem mit tegyek? Valaki azt javasolja, hogy vegyem el a telefont, tiltsam el tőle. Ezt én nem gondolom jó megoldásnak. Most elmeséli lányom nyíltan, persze biztos amit úgy gondol azt nem. De nem zárkózott.
Mit tegyek?
Kedves Zsuzsa!
Bár nem említette, de feltételezem hogy a lánya még kiskorú, aki egy felnőtt férfival kezdett viszonyt, tehát joggal félti őt és védeni próbálja, feltehetően korlátokat szabna neki. Ebben az esetben a legfontosabbnak azt gondolom, hogy a maguk közötti bizalmat továbbra is megőrizzék, hogy a lánya bármilyen probléma esetén tudjon magához fordulni és merjen segítséget kérni, ha szükséges. Azt javasolnám, hogy üljenek le beszélgetni egy nyugodt helyen, próbáljon őszintén és nyitottan felé fordulni, tegyen fel kérdéseket a férfiról, a kapcsolatukról: miért beszélgetnek, miért fontos neki ez a férfi, mit kap tőle és fejezze ki támogatását felé. Persze ha ellenzi ezt a kapcsolatot, azt is mondja el neki, de indokolja is meg, hogy miért és fejezze ki az érzéseit mindezekkel kapcsolatban.
Az is motoszkál a fejemben, hogy a lánya talán egy apa-pótlékot keres a férfiban, és ha ez igaz, akkor megvizsgálhatja, hogy a lánya milyen kapcsolatban van az édesapjával, hogyan éreznek egymás iránt, mennyi gondoskodást és szeretetet kap tőle.
Remélem sikerül majd leülniük és őszintén elbeszélgetni egymással, kifejezve a felé érzett gondoskodást és támaszt.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Kedves Pszichológus!
Annyi minden kavarog bennem, ami miatt nem is tudtam, hogy minek címkézzem a levelemet.
Feltételezem, hogy sok megoldatlan, önismereti problémám van.
Több megrázó dolog is történt az életemben, ami miatt kialakulhattak bizonyos dolgok bennem.
13-14 voltam, amikor a szüleim elváltak. 18 amikor anyu öngyilkos lett. 22 amikor a kiadott lakásomban meghalt a 31éves lakóm.
A párommal nem sokkal anyu halála előtt jöttem össze. Mindenben támogat, de közben folyton fel is hánytorgatja. Nem akarok hálátlannak tűnni, de ki is szeretnék magamért állni. Amikor konfliktusunk támad, mindig elmondom neki, hogy bár ő biztosítja az anyagiak nagy részét, de e miatt ne maradjon, én nem az ő felelőssége vagyok. Ez szerintem bántja de nem szeretem amikor áldozatnak állítja be magát.
A pandémiás óta nem vagyok elég aktív, sokszor az időmet nem osztom be.
Tudom, hogy ez sok különböző dolog, de rosszul érzem magamat, amiért lusta vagyok, és hiába igyekszem, soha nem kapok dicséretet.
Kedves Dorina!
Ezek a halálesetek tényleg megrázó és nehezen feldolgozható események, amik vissza-visszatérhetnek a gondolataiba, együttérzek ezekkel.
A párkapcsolati nézeteltéréseik mögött feltehetően sok különböző ki nem elégített szükséglet bújhat meg: például a párjának az elismerés és közös felelősségvállalás iránti szükséglete, vagy az Ön vágya a dícséretre, a támogatásra, amit a párjától vár. Ezeket a szükségleteket nagyon fontos, hogy kimondják egymásnak, másrészt elismerjék a másik szükségletét is, ami ugyanolyan fontos a kapcsolatban, mint a sajátjuk. Javaslom, hogy szakítsanak időt egymásra és mondják el, mire vágynak és amit a másik őszintén szívből kér, azt próbálják megadni neki, hiszen a párkapcsolat akkor fog fejlődni, ha minél többször igyekeznek megadni a másiknak azt, amire vágyik.
Ha egy szakemberrel beszélné meg ezeket a kérdéseket, írjon valamelyik pszichológusunknak és egyeztessen vele időpontot.
Kívánom hogy egymást meghallgatva és meghallva tudnak majd beszélgetni a vágyaikról, szükségleteikről!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Helló, szeretnék megbeszélni egy pár problémáim valakivel aki ebbe tud segíteni. Iskolával kapcsolatosak. Stresszelek, fáj a gyomrom ezektől a problémáktól szóval megoldást akarok keresni, kérem segítsenek.
Kedves iskolás!
Érdemes lenne érdeklődni, hogy az iskolában rendel-e pszichológus (iskolapszichológus), akivel lehetne beszélni a problémáidról. Ha nincs, akkor az osztályfőnöktől is kérhetsz segítséget, hogy kihez, hova lehetne fordulni. Sajnos az oldalunkon nincsen ingyenes beszélgetési lehetőség.
Szabó Lili
