Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Lili!
2 éve vagyunk házasok a férjemmel, azóra megszületett els közös kisfiúnk.Sajnos a várandósságom nem alakult éppen zökennőmentesen, sok komplikáció volt. A baba jóval előbb érkezett, sokat beteg gyakran vagyunk vele orvosnál
Próbáltam a férjemmel ezekről a dolgokról beszélni, de valahogy “nem érem el őt.” Sajnos nagyon sok a konfliktus közöttünk és nem tudjuk rendezni őket. Amint megpróbálnánk beszélni róluk, azzal jön, hogy “én ilyen és olyan vagyok”. És különben is dolgozzam már fel. Úgy érzem, hogy sokszor mintha minden az én hibám lenne. Kiforgatja a gondokat. Nem tudom, hogy ezt így én meddig fogom tudni folytatni vele.A munkahelyi gondjait is haza hozza. A legjobban az bánt, hogy fülhallgató van a fülében és podvasteket hallgat meg videot néz.
Nem tudom mi tévő legyek nem lehet vele beszélni. Minden nehézség az én nyakamba zúdul.
Előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Szilvia
dv
Kedves Szilvia,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férje valamiért nem elég nyitott arra, hogy átbeszéljék az Önt foglalkoztató problémákat. Fel lehetne vetni nála, hogy a kommunikációjuk javítása érdekében párterápiába menjenek. Ehhez kérhetné a többi családtagok segítségét is, hogy ők is támogassák Önöket ebben (pl.a kicsire vigyázzon valaki addig). Javasolt lenne Önnek továbbá olyan csoportokat keresnie, ahol más koraszülött szülők tudják megosztani tapasztalataikat, kérdéseiket.
Az alábbi blogbejegyzéseinket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Móra Katalin!
A következő problémám áll fenn. Kamaszfiam közel 17 éves. Én nevelem 1,5 éves kora óta. Az utóbbi 2 évben nem hallgat rám, a saját útját járja. Iskolán kívül nem érdekli semmi egyéb csak a haverok, bulizás és a barátnője /akit sokáig eltitkolt előttem, nem volt hozzám őszinte/. Hazudott, becsapott már sokszor! Tudom, hogy ezzel jár a kamaszkor, de akkor sem kellene ilyen hálátlannak lennie hozzám, mint édesanyjához! Még nagyon fiatal ahhoz, hogy mély szerelmi kapcsolata legyen. Gyakran tölt 1-2 napot a barátnőjével, aki 16 éves és a szüleivel él. Külön házban alszanak, nincs testi kapcsolat /a fiam elmondása szerint, de már sokszor becsapott/! Félek, hogy nem lesz jó vége ennek a korai, mély szerelmi kapcsolatnak! Segít a tanulásban a barátnője és még ki tudja mit csinálnak, amiről nem tudok! Többek között nem illik egy család nyakára járni még akkor sem, ha szeretik és szívesen fogadják! Gyakran és sokáig beszélgetek vele, hiába! Kérem segítsen! Üdv. Barbara
Kedves Barbara!
Nehéz lehet megélnie, hogy eltávolódtak egymástól a fiával. Leveléből az derül ki, hogy nehézségei közt nagy hangsúlyt kap a fia szerelmi kapcsolata. Azonban ha ezt feltárja előtte, azt az érzést keltheti a fiában, hogy Ön nem helyesli a választását, nem kedveli a lányt, vagy nem fogadja el a kapcsolatukat. Ez vélhetően nagy ellenállást, ellenkezést váltana ki fiából. Vajon miért titkolta el a fia egy ideig Ön előtt ezt a kapcsolatot? Valószínűleg erre az elutasításra számított.
Talán érdemes lenne megismernie a fia barátnőjét. Ha Önökhöz is mehetnének, talán nem töltenének annyi időt a barátnő szüleinél. Ha Ön többet találkozna velük, akkor megismerhetné a fiának egy olyan oldalát, amiből eddig keveset látott.
Átérzem, hogy a fia hazugságai miatt nem könnyű bíznia benne és nem könnyű nyitnia, közelednie felé. Ám érdemes lenne mégis megtenni, különben még inkább eltávolodhatnak egymástól. Próbáljon egyszerűen csak vele lenni, beszélgetni vele, arról ami neki tetszik, arról, ami őt bántja. Ne formáljon ítéletet, csak legyen ott mellette, hallgassa meg.
Ön biztosan jól ismeri a fiát, így ki tudja találni, hogy mik azok a témák és tevékenységek, amik érdeklik őt, mi az, amin keresztül lehet kapcsolódni hozzá, hogy legyen közös jó élményük egymásról, egymással. Fontos lenne, hogy a távolodás érzelmi újraközeledéssé alakuljon át.
Üdvözlettel;
Szép napot!
Röviden összefoglalva, generálom a konfliktusokat szándékosan, és nem tudok ellene tenni. Nem szeretek nagyon emberek között lenni, mert tudom, hogy lesz valami amivel úgysem értek egyet, és szándékosan azt csinálom amit nem szabad, vagy tudom, hogy következménye lehet, így sok vitába kevereked bárkivel. Nem igazán riadok vissza semmitől, akár rendőrség stb. (Persze azt a határt nem lépem át, hogy szabadságvesztés legyen, mivel nem bírnám ki, hogy emberek mondjanak ítéletet felettem akik nem látnak tisztán) de apró dolgoktól kezdve a nagyobbakig tudom generálni. Valahogy jobban élvezem, ha az emberek nem szeretnek, hanem megvetnek vagy utálnak. Gyűlölök többnyire minden szabályt mert felesleges, és nem szeretem magam ezekbe besorolni.
Nem vágyom figyelemre, sok hobbim van szeretek tanulni, de semmi sem érdekel hosszútávon. Kellene segítség? ez normális és majd változik? Mit gondol miért lehet ez?
Kedves Levélíró!
Levelésből úgy tűnik, hogy nehezése esik az önkontroll, az öngátlás, a külső keretekhez, szabályokhoz, másokhoz való alkalmazkodás. Kérdéseire nehéz válaszolni, ugyanis kevés infomráció fér ebbe a levélbe. Nem ír arról, hogy mióta tapasztalja a fent említetteket, gyermekként is így volt-e, vannak olyan emberek akikkel ez nem érvényes. Arról sem beszél, hogy mennyire nehezíti meg a mindennapjait, Önt zavarja-e? Amennyiben úgy érzi zavaró, javaslom, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust, hogy utána járhassanak, hogy mi állhat a probléma hátterében, illetve milyen lehetőségeik vannak arra, hogy változzon a helyzet.
Üdvözlettel,
Maróti Ezster
Zavar, ha néznek az utcán. Gyakran érzem,látom azt hogy bámulnak az emberek az utcán. Előfordult hogy össze is súgtak és mereven néztek. Sugdolóznak valamit rólam a haverjával, vagy a pasijával, és rám bámulnak. Szerintem ez olyan neveletlen dolog. Olyan szintű agressziót és sértődöttséget érzek olyankor, érzem a fejemben az ideget, hogy neki mennék és bele verném a fejét a betonba, főleg ha nő csinálja. Szerintem azért néznek, mert csúnya vagyok. És az emberek idióták,a másikkal vannak elfoglalva. Biztos azt súgja a másiknak, hogy nézd már milyen feje van annak a gyereknek.
Eddig csak azt csináltam hogy bemutattam az illetőknek és még nekik állt feljebb, vagy csak “mit nézel bamba birka”, vagy én is elkezdtem merészen bámulni és fura pofákat vágni neki. Kinyújtom rá a nyelvem és hasonlók.
Mostanában én is mindig bámulni embereket,ha elmegyek mellette rá nézek és vissza néz, Vagy fordítva
Régen sokat csúfoltak az iskolában és hasonló dolgok voltak ott is.
Kedves Kérdező!
Frusztráló lehet azt érezni, hogy rosszindulatúan figyelik. Azonban sokszor esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk tudjuk mások mit miért és milyen szándékkal tesznek, azt gondoljuk, tudjuk mire gondolnak. Azonban ez a meggyőződés könnyen lehet téves. Gyakori, hogy ha gyermekként sokat csúfolták az embert, később hajlamossá válik rossz, hátsó széndékot tulajdonítani másik semleges, vagy akár pozitív viselkedésének. Érdemes lenne klinikai szakpszichológus segítségét kérnie, hogy feltárják a problémát, illetve javaslom, hogy sématerápiás segítséget keressen.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Eszter, remélem válaszol erre a leirasomra.
Baratommal másfél éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, régen úgy éreztem h meghalnek nélküle, viszont a nyáron mind ketten elmentunk dolgozni, en mindig délelőttös voltam o pedig volt hogy délutános, es akkor nem mindig birtunk sokat beszélgetni. Nemtudom hogy ez a munka ennyire kihat ott e ránk, de mostanaba olyanokra gondolok hogy mivan ha mar nem szeretem?, másik percbe meg odáig vagyok érte, utanna ez elmulik, majd rá 2 hónapra kb ugyanez jelentkezik, de most borzalmas. Olyanokat gondolok hogy: idegesit minden kis dolog amit csinál, a másik percben pedig nem/mivan ha mar nem szeretem és szakitanom kéne vele? /nem akarok vele szakítani mert ő megbecsül és szeret/néha sirni tudnék h ilyenekre gondolok, amikor ugyerzem hogy szeretem. A gondolataim irányítják már lassan az életemet, es ez miatt már lassan bele betegszem:(
Belul tudom hogy nagyon szeretem, de mostanaba nemtudom mit érzek.
Remélem válaszol a kérdésemre köszönöm
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik érzései kettősek. Nagyon erős kötődés és szeretet van Önben párja iránt, de fel-fel merülnek Önben kétségek. Azt írja párkapcsolatuk 1,5 éve tart, ami hosszú idő. Teljesen normális, hogy a kezdeti intenzív lángolás alábbhagyott, ráadásul élethetlyzetük is sokat változott. Minden kapcsolat kezdetén egy nagyon intenzív, szoros, szinte szimbiotikus időszak, az úgynevezett limerencia jelenik meg , “rózsaszín ködnek” is szoktuk hívni. Azonban ahogy telik az idő, a párkapcsolat a következő fejlődési szakaszba lép, amely az úgynevezett: differenciálódás, eltávolodás szakasza. Ekkor a “mi” mellett ismét hangsúlyosabbá válik az “én”. Ennek normális velejárója, hogy a saját igények, szükségeletek újra hangsúlyosabbá válnak, például idegesítőbbek lehetnek olyna apróságok, melyek korábban nem voltak azok. Ebben a szakaszban a pár tagjai tulajdonképpen a kapcsolat közös szabályait, alkudozással, vitákkal, kompromisszumokal alakítják ki.
Javaslom, hogy beszéljen barátjával félelemeiről, hiszem a kommunikáció az amely segíthet Önöknek a további fejlődésben párként.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy 7 és egy 9 éves kislányom.. Mostanában mindig arra gondolok, hogy mi van ha valami rossz dolog történik velük.. Pl:Este alig tudok elaludni, mi van ha elrabolják őket és rosszat csinalnak velük… Ehhez hasonló dolgok.. Nagyon félek.. És nem tudom mitől van ez.. Mióta meg vannak mindentől jobban félek. Még kocsival is félek utazni, mert mi van ha baj történik.. Igaz ezt nekik nem mutatom.. Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Ijesztő és nehéz lehet arra gondolni, hogy valami történik a kislányaival. Amikor az embernek gyermeke születik, természetes, hogy bizonyos mértékű készenlét, féltés, aggódás megjlenik a mindennapokban. Azonban a levele alapján úgy tűnik, mostanában változás állt be aggódása intenzitásában, az alvását is megnehezítik az ijesztő gondolatok. Érdemes lehet végiggondolni, hogy mikor kezdődtek a változások, történt-e valami, ami kiválthatta ezt a fokozott félelmet – akár a családban történt valami, akár a világ eseményei is kiválthatták. Javaslom, hogy amikor eszébe jutnak ezek a félelmek, kérdőjelezze meg őket. Vizsgálja meg, hogy mi támasztja alá és mi szól a félelme ellen? Ebben akár társa, barátai segítségét is kérheti! Mindenképpen azt javaslom, hogy a mostanában ijesztőnek tűnő hétköznapi helyzeteket ne kezdje el kerülni, ugyanis az konzerválhatja szorongását pl.: Attól fél, hogy ha autóznak baleset történik –> ezért nem autóznak –> azt tanulja meg, hogy akkor nem történik baj, ha nem autózik. Amennyiben a félelemkeltő gondolatok megkérdőjelezése nem enyhíti panaszait, javaslom, hogy keressen fel pszichológust, egyéni konzultáció keretein belül!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot
Tanácsát szeretném kérni mit tegyek ha szorongok ha pánikolok a kis lányom kapcsolatban.felelmeim vannak ha a kis lányom sír félek hogy nem tudom még nyugtatni és órákat fog sírni mert képtelen leszek még nyugtatni.felek hogy valami baja lehet melletem hogy lélegzik e nincs e valami baja .az etetéstől is félek mert a kis lányom néha sír az ételen (tápszer) kérem segítsen nekem mi lehet a baj
Kedves Alexandra!
Nem tudom, pontosan mennyi idős babáról van szó. Azonban az üzenetét olvasva az az érzésem, hogy még nem teljesen hangolódtak össze, nem teljesen szoktak össze. A babák időnként sírnak, sőt előfordul, hogy gyakran sírnak, és az a szülő, akinek még nincs túl sok tapasztalata az anyasággal kapcsolatban, ettől megijedhet, és azt gondolhatja, valami nagy baj van. Próbáljon nyugodt maradni, amikor a baba sír. A babák megérzik, ha az anya ideges, feszült, és ők is átveszik ezt az érzést, hiszen mindent az anyán keresztül élnek meg. Ezért az Ön nyugodtsága a legfontosabb. Ha sír a baba, vegye fel, simogassa, tartsa a karjában, legyen minél több testi érintkezés Önök között, mert a baba számára ez megnyugtató. És az anya számára is megnyugtató a gyermek érintése és a testi közelsége.
Kezdje el figyelni a baba sírását; mindig ugyanúgy sír, vagy van a sírások közt különbség? A sírás egy babánál nem feltétlenül jelent rosszat, sokszor a kommunikáció eszköze. Ezért figyelje a sírások közti különbséget. A legtöbb baba másképp sír, amikor éhes, és másképp, amikor fáradt. A sírással fejezi ki az igényeit, hogy mire van szüksége. Tehát nagyon fontos, hogy a sírás nem mindig problémát jelez; sokszor inkább egy igény, egy szükséglet kifejezése.
A babáért való folyamatos aggódás része lehet az anyai szerepbe való beletanulásnak. Ugyanakkor hatalmas megterhelést jelenthet, ha az anya minden egyes pillanatban azon aggódik, hogy a gyermeke, rendben van-e lélegzik-e, jól van-e. nehéz ezt a terhet egyedül cipelni, és nem is kell egyedül cipelnie! Kérjen segítséget. Nagyon jól tette, hogy erre a fórumra üzenetet írt. Ezen kívül kérhet segítséget a védőnőtől, gyermekorvostól/háziorvostól. És természetesen megoszthatja félelemeit aggodalmait a gyermeke édesapjával, a családjával, barátokkal, ismerősökkel. Fontos, hogy ne maradjon egyedül a problémáival az aggodalmaival. Merjen beszélni, beszélgetni ezekről és ha túl fáradtnak érzi magát, vagy azt érzi, hogy valamit nem tud egyedül megoldani, mindenképp kérjen segítséget.
Sok kismama azért is válik feszültté, mert keveset tud pihenni, aludni, ami hosszútávon nagy megterhelés a testnek és a léleknek egyaránt. Ebben is kérheti környezete segítségét. Egy pihentető alvás nagyon nagy segítség lehet ebben a helyzetben.
És ne feledje, ezek a nehézségek átmenetiek, ez a helyzet nem lesz mindig így!
Nyugodt, kiegyensúlyozott napokat kívánok Önöknek.
Üdvözlettel;
Tisztelt pszichológus!
Azért írok önnek hogy tanácsot kérjek öntől hogy …. A kislányom óvodába jár de nem szereti nem szokta meg nagy csoportos de ezt hosszú lenne le írni a lényeg hogy nem szokta meg szorong izzad a tenyere ha emberek között van
Itthon düh kitörési vannak
Ha bármiért rá szólunk és nem tetszik neki akkor kiabál verekszik dobálozik
Van amikor magától rosszalkodik és ha olyan dolgot csinál amit nem szabad akkor azért is ideges ha rá szólunk
Voltunk neurológia vizsgálaton mert júniusban kimeredt azt hittük epilepsziás de azt mondta az orvos hogy nem az valószínűleg pszichésen így jött ki nála
Azóta nem volt neki
De nagyon hamar ideges lesz
Most halolajat szed hogy nyugtassa az idegeit
Az lenne a kérdésem hogy hogyan is kezeljük amikor rá jön a düh kitörés?
Kedves Vivien!
A gyermek dühkitörései mindig nagy érzelmi terhet jelentenek a családban. Hiszen az ő csillapíthatatlan indulatossága könnyen felidegesíti, feszültté teszi a családtagjait is.
Nagyon fontos, hogy ne indulatokkal reagáljanak az ő indulatosságára. Kerüljék el a kiabálást, a fenyegetőzést, a szidást, mert ez még idegesebbé teszi a gyermeket. Maradjanak nyugodtak. Próbálják ilyenkor testi kontaktussal, érintéssel lecsillapítani. Ha megölelik, megsimogatják, az mindenképp azt sugallja számára, hogy megértik őt és biztonságban van. Nem biztos, hogy ettől azonnal megnyugszik, de érdemes megpróbálni és várni egy picit. Ha csillapíthatatlannak tűnik, és nem engedi, hogy megöleljék, akkor nyugodt szavakkal próbálják lecsillapítani. Mondják el neki higgadt hangon, hogy látják, hogy ő most nagyon ideges, és szeretnének segíteni rajta. Kérjék meg, hogy nyugodjon le és meséljen arról, mi bántja. Ha ez sem működik, és a gyermek továbbra is nagyon indulatos, akkor néhány percre el lehet őt különíteni. Mondják el neki, hogy beviszik egy másik szobába, ahol meg tud nyugodni és tud gondolkodni. Ha megnyugodott, bármikor kijöhet. Ha kijön, de nem nyugodt, vissza lehet őt kísérni. Ennél a módszernél nagyon fontos, hogy a gyermek azt érezze, hogy azért kísérik másik szobába, mert ez egy hely, egy lehetőség arra, hogy megnyugodjon és neki jobb legyen. Ez nem büntetés, hanem eszköz, lehetőség. És a gyermeknek tudnia kell, hogy ő most nem büntetést kap, hanem segítséget.
Üdvözlettel;
Tisztelt Segítő!
3 gyerekes családapaként a párom édesapjával 6-an élünk egy háztartásban.Elég jók a körülményeink 3 szintes családi házban élünk. Kisállatot (cica) mindig tartottunk.Az elmúlt 1-2 évben azonban megszaporodtak ami most már zavarja az életminőségemet.Már aludni sem tudok rendesen, rengeteg kárt csinálnak,ami engem már nagyon zavar, a párom édesapja részben megért próbált is beszélni a lányával, de Páromat nem zavarja ezért Ő tudomást sem vesz róla, hogy lassan lehetetlen ennyi állat között nyugodtan élni. Más jellegű károkon túl tudtam lépni,pl: gyerekek kis korban összerajzolták a falat és hasonlók.Ez gondolom sok helyen előfordul és szép lassan a gyerekek megtanulják mit szabad és mit nem. Ennyi macska jelenleg 17, viszont már nem nevelhető, már a szobatisztaságuk is nagy kihívás. Emiatt van bennem egy elfojtott düh ami miatt a közérzetem egyre rosszabb.Régebben voltak mentális problémáim. (Pánikbetegség) Lehet hogy emiatt zavar ez engem a többieknél jobban ?
Kedves Uram!
Nem valószínű, hogy a korábbi mentális problémái és a jelenlegi helyzet zavaró jellege közt kapcsolat van. A legtöbb ember számára az otthon a kényelemről, a biztonságról, a rendezettségről (mentális és fizikai értelemben is) szól. Az otthon ad egyfajta biztos hátteret az embernek a mindennapokban. Épp ezért jogosak azok az igényei, hogy szeretné, ha az állatok miatt nem romlana az életminősége. Megemlíti levelében, hogy párja édesapja próbált már beszélni erről a lányával. Arról azonban nem ír, hogy Ön próbált-e beszélni vele. Ez nagyon fontos lenne. Lehet, hogy van valamilyen kompromisszumos megoldás erre a nehéz helyzetre. Ám ahhoz az kell, hogy mindkét fél ismerje a másik álláspontját és ne ragaszkodjon mindenáron a saját igazához. Lehet, hogy van olyan megoldás erre a problémára, ami a felesége számára és Önnek is elfogadható? Arról is érdemes lenne beszélgetni, hogy a párja számára mit jelent ez a sok állat? Kezdjenek beszélgetni erről a helyzetről, próbálják kölcsönösen megérteni egymás nézőpontját.
Üdvözlettel;
Jó estét! Kérdésem a következő lenne. 12 évig éltem egy hazassagban,amiből van egy 11 éves kisfiam. Októberben elvalltunk,mivel apuka drogfüggő lett. Februárban kialakult egy új kapcsolat,ennek hallatán a volt párom kétszer az életemre tört,kessel,gázspray el próbált megtámadni,de halistennek nem tudta betörni az ajtót,ezért csak ajtón kívül fenyegetett. A problémám az,hogy jelenlegi párommal,ha vitatkozunk azonnal felek pedig O soha nem bántott,de én félek tőle,szeretem,de ez az érzés megőrjít. Szorongok,hogy kialakul egy vita esetleg.O elég nagydarab és küzdősport oktató,nem tudom hogy esetleg ez befolyásolhatja e a félelmemet.
Üdvözlettel
Kedves Barbara!
A félelmei vélhetően nem a mostani párjával kapcsolatosak. A múltban, a volt férjével kapcsolatban többször megélte azt az érzést, hogy félnie kell, rettegnie kell, akár tesz, vagy mond valamit, akár nem. Ez a helyzet arra “tanította” Önt, hogy Ön tehetetlen a férje bántásaival szemben. Az is lehet, hogy Ön saját magában kereste egy-egy ilyen esetben az okot; azon gondolkodott, hogy Ön mit rontott el. Ezek a rossz emlékek, és gondolatok, ezek a félelmek lépnek Önben működésbe akkor, amikor van egy vita. Ne féljen a vitától. Egy jól működő párkapcsolatban a vita nem a másik bántásáról szól, hanem egy egyet nem értés megbeszéléséről. Viszont a félelem egy nagy alapvető érzelmi reakció, amit nehéz befolyásolni, megváltoztatni. Nyilvan nem könnyű meggyőznie magát, hogy ne féljen. Azt javaslom, hogy beszélgessenek arról a jelenlegi párjával, hogy vannak Önben félelmek; nyugodtan mondja ki ezeket. Az ő támogatása nagyon fontos ebben a helyzetben. Ne tartsa magában a múltból eredő félelemeket és rossz érzéseket. Alapvető fontosságú, hogy Ön ebben a kapcsolatban azt érezze, hogy biztonságban van.
Üdvözlettel;
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr!
Olyan problémám lenne hogy a párom nem nagyon kivanja a szexet vagyis elmondasa szerint kíván engem de nem akar szeretkezni.En többször szeretném nő létemre mint Ő férfiként, és ez nagyon megkeseriti a kapcsulatunkat. Eléggé szorong és lehet hogy a szorongás kihat erre is? Esetleg valami ötlet hogy hogy lehetne ezen segíteni.Nem akarom leélni az életem egy szexmentes kapcsolatban.12 éve vagyunk együtt.koszonom válaszát
Tisztelt Kérdező!
Párterápiás keretek között feltárhatóak és kibeszélhetőek lennének a problémáik, amennyiben motiváltak rá. A szorongás, a kudarcok a jelenben is kihatással lehetnek a párkapcsolatra, a szexuális teljesítményre egyaránt, mert rombolják az önbizalmat.
Az őszinte kommunikáció és kölcsönös bizalom minden párkapcsolatban nagyon fontos, és a kapcsolat biztos alapját adja, amire építkezni lehet. Javaslom, hogy fogalmazza meg őszintén a félelmeit a párjának, beszélgessenek róla. Elképzelhető, hogy neki maga tényleg tökéletes, és tulajdonképpen magának nincs is oka ebben kételkedni, mert mondjuk a párjának a kapcsolati elégedettségét más határozza meg mint önnek (vagyis nem a szexuális együttlétek száma) Beszélgessenek arról mitől érzik jónak vagy rossznak a kapcsolatukat, kölcsönösen fogalmazzák meg egymásnak, mire van igényük egymástól. Ha az élet más egyéb területein kompromisszumokat tudnak kötni, akkor előfordulhat, hogy a szexuális életük is javulhat. Emellett érdemes lenne megfontolni párteraputa, vagy szexuálterapeuta segítségének igénybevételét is.
A témához kapcsolódóan ajánlom az alábbi cikkeinket, akár együtt is elolvashatják.
Üdvözlettel:
üdvözlettel:
Szép napot.
Azért írok mert eléggé bonyolódásba keveredett a kapcsolatom. Már nagyon sok nehézségen mentünk keresztül és azért jó pár dologgal szembe néztünk. De sajnos megingott a kapcsolatunk és a szülei ezt kihasználták és jobban meggyengítették ami közöttünk van. Sajnos már egy 1-1,5 hónapja zajlik közöttünk a se veled se nélküled kapcsolat. És azt mondta jobb ha vége de ha meg eljutunk oda.. és akkor mondom hogy rendben legyen így akkor meg már nem akarja… és ugyan úgy ölel mint eddig. És tegnap megcsókoltuk egymást és mondta hogy nem gyengíthetem így meg. Igazából én azt érzem hogy van amit ki mond és van az amit valóban érez és szerintem amit ő valójában érez azt elnyomja és próbálja leplezni hazugsággal. Mindig azt mondja hogy ha egymásnak valóak vagyunk úgyis találkozunk újra, de én őt most szeretnék. Szeretném helyre hozni és megoldani, de hogyan tudnám elérni azt hogy ezt lássa és ő is így akarja!?
Tisztelt Kérdező!
Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz érzelmi helyzetbe került, kerültek!
Jó lenne ha nyugodt körülmények között őszintén tudnának a párjával beszélni erről a helyzetről, és hogy önt mi bántja, átbeszélni, hogy mennyi mindenen keresztül mentek együtt, ez maga adhat erőt a folytatáshoz. Ehhez kérhetnek párterápiás segítséget, konzultációt is, akár online is. Az elkülönülés a származási családtól óhatatlanul szükséges folyamat nemcsak ahhoz, hogy valaki elkülönült független személy legyen, de azért is, hogy a párkapcsolatában maradéktalanul el tudjon köteleződni. Megtörtént-e ez a párja esetében?
Fontos lenne onnan is megközelíteni lenne a kérdése, hogy a párja mit tud azért megtenni (még), hogy ez a folyamat végbemenjen? Kíván-e tenni érte? Van -e benne motiváció és szándék hogy tegyen az önök kapcsolatáért? Ez csak kölcsönösséggel fog működni.
Érdemes lenne átbeszélniük, mire lenne kölcsönösen szükségük ahhoz, hogy a kapcsolat mindkettejük igényeit maximálisan ki tudja elégíteni. Valóban csak az anyósáék nehezítik a helyzetet, vagy lehet esetleg harmadik fél is? Fontos, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, mind az együttmaradáshoz, mind ahhoz, hogy mindketten tovább tudjanak lépni. Ha ön érzelmileg benne marad egy volt kapcsolatban, akkor egy leendő újban sem tud majd feloldódni, elköteleződni. ” hogy ha egymásnak valóak vagyunk úgyis találkozunk újra” -mondata a párjának pont erre erősít rá, nem hagyja önt továbblépni sem, sőt el is bizonytalanítja. Azok alapján amit írt, feltételezem, hogy sok ki nem mondott dolog van még önök között. Ha a párja tiszteli magát, tiszteletből ezeket jó volna őszintén átbeszélni.
Kívánom hogy mielőbb megnyugtatóan rendeződjön a probléma.
Üdvözlettel:
Jó napot!
Az lenne a problémám,hogy úgy érzem elveszem a páromat(2 éve vagyunk együtt) a szüleitől,végképp az anyukájától.Lehetséges hogy hatással volt rám a nagymamám aki kiskorom óta nem szereti anyukámat és apukámat gyerekként kezeli.Barátom most lesz 19 éves,és jó kapcsolatot az anyukájával,azonban nem egészségtelen,de az anyukája mindig azt híreszteli,dícséri magát hogy ő mindent tud a kapcsolatunkról,a fiáról és hogy mindent IS megbeszélnek,ami nem teljesen igaz.A fiát sajnos szerintem gyerekként kezeli,nem néz ki sok mindent ki belőle és szóvá is teszi,azonban ami neki nem tetszik anyukámnak mondja nem a fiának.Kedvelem őt,ős is engem,csak zavar hogy a rokonai folyton azzal jönnek,hogy nem tud elszakadni az anyjától és nélküle meg sem lenne. Tudom nem tartunk még ott,de ha oda kerülünk esetleg félek hogy olyan helyzetbe kerülünk mint apukám és az anyukája.Én egy olyan párt szeretnék akire fel tudok nézni,és nem egy anyuci kicsi fiát.Nem tudom mit csináljak ezzel az érzéssel.
Tisztelt Kérdező!
Jó lenne ha nyugodt körülmények között őszintén tudnának a párjával beszélni erről a helyzetről, és hogy önt mi bántja. Ehhez kérhetnek párterápiás segítséget, konzultációt is, akár online is. Egy szülő feladata, hogy “elengedje” a gyerekét, de a gyerek feladata elérni, kivívni ezt, lehetőleg inkább asszertíven, mint bántóan. Az elkülönülés a származási családtól óhatatlanul szükséges folyamat nemcsak ahhoz, hogy valaki elkülönült független személy legyen (: azaz, hogy csak az egyén felelős mind a saját érzelmi, mind az anyagi ügyeiért stb.) de azért is, hogy a párkapcsolatában maradéktalanul el tudjon köteleződni. A szeparáció elfogadása, mind a szülők, mind az utódok részéről fontos és szükséges ehhez. Tehát onnan is megközelíthető lenne a kérdése, hogy a párja mit tud azért megtenni (még), hogy ez a folyamat végbemenjen? Kíván-e tenni érte? Azt gondolom talán önben azért jöttek elő ezek az érzések (és a keserű családi tapasztalatok) mert a párja lehetséges hogy még nem kész a saját leválási folyamatában (ez hosszabb időt is igénybe vehet), esetleg lavírozik, egyensúlyozik az édesanyjának való megfelelés/kedvezés – és a párkapcsolatban való elmélyülés, vagy az ön felé való lojalitás között. Ezért érdemes lenne “visszaadni” ezt a feladatot a párjának, rendezze ő ezt a helyzetet, önök beszéljék át, mire lenne kölcsönösen szükségük ahhoz, hogy a kapcsolat mindkettejük igényeit maximálisan ki tudja elégíteni. Ha ez működik, spontán szorosabb lesz önök között, és egészségesebben távoli anyósa és párja között a viszony. Mellékelek egy idevágó cikket is.
Kívánom hogy mielőbb megnyugtatóan rendeződjön a probléma.
Üdvözlettel:
Tisztelt Szakértő! Párommal 3éve élünk együtt.Már az elején kiderült,hogy nem stimmel vele valami szexuálisan.Szeret női ruhákban lenni,kisminkelni magát.Nagyon összezavarodtam mikor ez kiderült,mert ugyanis nem ő mondta el,hanem magamtól jöttem rá.Ahogy ő elmondta pár évvel ezelőtt volt együtt férfiakkal is(nőként).De kell neki speed is ilyenkor,hogy ki tudjon “teljesedni”.Nem tudom egyszerűen hova tenni ezt a dolgot.Váltig állítja,hogy ő hetero férfi.Mikor ez ki szeretne jönni belőle,akkor távolságtartó velem.És szinte minden ilyen alkalommal ki is elégíti magát análisan.Van neki női facebook profilja,instagram profilja ahol beszélgetett férfiakkal is.Általában az a kifogás,hogy sok a problémája és ezért csinálja.Kérem segítsen megérteni,hogy mi lehet ez a páromnál,mert nagyon kihat a kapcsolatunkra.Válaszát előre is köszönöm
Tisztelt Kérdező!
Javasolnám, hogy keressenek fel egy pár-és családterapeutát, ahol párterápiás keretek között ez a probléma át- és feldolgozható lenne az önök kapcsolatában. Illetve az is egy fontos szempont és kérdés, hogy önöknek kölcsönösen mit nyújt ez a kapcsolat, ami miatt érdemes együtt maradni, és benne maradni hosszútávon? Mennyire áll fenn függőség a párjánál (speed, egyéb?) vagy inkább a nemi identitással kapcsolatos állapot dominál? Egy segítő terápiás kapcsolatban, amennyiben motiváltak, ezekre a kérdésekre moderált körülmények között akár pár ülés során fényt lehet deríteni, és tiszta vizet önteni a pohárba.
üdvözlettel:
Lassan három éves gyerek 2 hónapja szobatiszta magának törli pisi kaki után felöltözik ügyesen. Pár napja kezdte este hogy lefekvés után 10x kimentünk pisilni de nem mindig produkált, másnap már hajnalban szintén így 2 óra hosszat, majd másnap már délután tegnap pedig már egész nap és ma is le sem akar szállni a bilirol, azt mondja hogy csöpögni akar vagy kakilni akarok a bilit is alig lehet alóla kivenni hogy kiürítsük. Éjszaka mire mély álomba merül akkor tudom ágyba tenni. Felfazás kizárva küldtünk be vizelet mintát semmit nem találtak. A kedvenc játekaival csokival nagyszülőkkel szeretett programokkal sem tudjuk lecsabitani róla. Nagyon tanácstalan vagyok. Mikor még nem volt probléma párszor azért sikerült bepisilni neki és akkor nagyon sírt de soha nem dorgaltuk meg érte, semmi baj megmosakszunk atöltözünk. Egyszer álmából felebredve 2x is mondta hogy bepisltem de nem volt nedves a nadrágja harmadszor szólt hogy pisilni kell elvégezte dolgát és aludt tovább. Mi lehet a probléma?
Kedves Dominika!
Aggasztó lehet azt látni, hogy a jól kialakított szobatisztaság hirtelen meginog, és a gyermeke elbizonytalanodik, szorongást él át. Jól tették, hogy kizárták a laborvizsgálatokkal a gyulladás lehetőségét.
Természetes folyamat, hogy amikor egy szokás kialakul egy kisgyermeknél, de meg nem válik a viselkedése teljesen automatikussá, akkor vannak megingások, elbizonytalanodások, “balesetek”. A gyermek “nagyon jól szeretné csinálni” a szobatisztaságot, ezért nagy energiákat fektet abba, hogy tudatosan odafigyelve végezze a dolgát. Ez azzal járhat, hogy folyamatosan azt érzi, pisilnie kell. Ha a helyzet lehetővé teszi, akkor ilyenkor meg kell engedni, hogy ráüljön a bilire, akár órákra is. Ugyanakkor azt is folyamatosan tudatosítani kell benne, hogy van olyan, amikor az ember azt érzi pisilnie kell, de valójában nem. Beszélgessenek sokat erről a helyzetről és jól teszik, ha azt éreztetik vele, hogy nem baj, ha baleset történik. Ez semmi rosszat nem jelent.
Ha ez a helyzet tartósan, 1-2 hónapig fennmaradna, akkor érdemes pszichológushoz fordulni. Azonban fontos tudni, hogy a szobatisztaság kialakulása és rögzülése egy hosszú folyamat is lehet, ami nem feltétlenül akkor ér véget, amikor a kisgyermek már nem a pelusba pisil, és ezt belefeér az egészséges keretek közé. A stabil szobatisztaságnak az élettani és lelki fejlődést figyelembe véve 5-6 éves korra kell kialakulni, tehát nincsenek semmivel elkésve.
Üdvözlettel;
