Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt doktornő
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy édesanyámat mint nagyszülőt nem tudom hogyan kezeljem. Borderline szindrómás, amiből a dühkitörések és az öngyilkos hajlam/fenyegetés kb. 10 éve megszűnt, emellett nárcisztikus és passzív-agresszív is. Jellemző volt ránk a parentifikáció is mind lelki mind fizikai értelemben. Én ezt pszichológusi segítséggel is és önfejlesztéssel is feldolgoztam/elfogadtam. Mai napig is fejlesztem magam és rengeteget olvasok a témában. Viszont azóta lett 2 gyermekem, és bizonytalan vagyok a határok meghúzásában. Mint nagyszülő jogot formál az unokájával való kettesben történő időtöltésekre, amit én nem szeretnék engedni. Nem feltétlen a mi rossz kapcsolatunk miatt, hanem mert mindent jobban tud nálam és ebből kimarad a gyerekem személyisége. Pl. kértem hogy fogja a kezét ha kint vagyunk az utcán, mert elszalad, mondván minek mi is tudtunk sétálni mellette, elengedte. Szaladt is a kocsi elé. Jogos a félelmem vagy túl szigorú lennék? Köszönöm!!
Kedves Dia!
Köszönjük a levelét!
A gyermek nevelésének felelőssége és ennek kereteinek meghatározása minden esetben a szülők feladata! Önnek és a párjának kell eldönteniük azt, hogy milyen módon szeretnék nevelni gyermeküket, kikre számíthatnak ebben és ki az, aki rossz hatással van a normál fejlődési folyamatra. Ha úgy érzi, hogy az édesanyja ennek nem tud megfelelni, nem tartja be az Ön kéréseit és a családi szabályokat, akkor meg kell húzni a határokat, ahogy Ön is mondta. Édesanyja formálhat jogot, ezt azonban, ha Önök úgy érzik, hogy veszélyeztető a gyerekekre nézve, akkor megtagadhatják, s nemet mondhatnak a gyermekek és a családi rendszer védelme érdekében.
Az édesanyja diagnózisával kapcsolatban érdemes azt figyelembe vennie, hogy a személyiségzavar nem gyógyul, csak a kezelések hatására az az idő előrehaladtával csitulhat, mérséklődhet, azonban az alap működés, a gyökerek megmaradnak.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szép estét!
Megismerkedtem egy fiúval körülbelül két hónapja, Nagyon jól elvagyunk bár a fiú egy három éves kapcsolatból most lépett ki és azon szerintem még nincs túl teljesen, és minden rendben van, mégis folyamatosan szorongok, görcsbe van a gyomrom, és rosszul vagyok.
Akkor sem vagyok teljesen felszabadult és boldog ha vele vagyok, mikor találkozunk azaz a találkozó előtt görcsbe van állandóan a gyomrom, nem bízom alapvetően az emberekben, benne viszont bízom, de nem az a jó érzés kerít a hatalmába amit szerintem ilyenkor érezni kellene.
Voltam már szerelmes tuti ,hogy nem ilyen volt.
Állandó rettegésbe érzem magam, gondolkozok, és görcsbe van a gyomrom, enni is alig tudok néha.
Mi lehet a probléma gyökere? Hogy tudnék ellene tenni bármit is ,hogy ne érezzem magam így?
Kedves Csenge!
Köszönjük a levelét!
A szorongás és a szorongás okozta szomatikus tünetek hátterében sok probléma és ok állhat, emiatt érdemes lenne feltárni ennek okát. Próbálja megfigyelni, hogy milyen helyzetekben jelentkezik, milyen ingerek hatására aktiválódik, ez a fiú mindig aktiválja, vagy csak bizonyos helyzetekben. Illetve felmerült bennem kérdésként, hogy lehetne-e ezzel a fiúval beszélni erről, az érzéseiről, gondolatairól, félelmeiről, bizalmi problémákról. Az erről való kommunikáció és nyitottság oldhatóvá tehetné a tüneteket.
Ha azonban a szorongásos tünetek olyan szintig fokozódnak, melyek már a mindennapi működést is akadályozzák, akkor mindenképp ajánlom pszichológus felkeresését!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktor Úr/Nő! Az utolsó hosszú távú kapcsolatom kb. 2 évvel ezelőtt ért véget. Az elkövetkező években magamra koncentráltam, karriert építettem, iskolát végeztem. Aztán megérkezett az életembe egy olyan férfi, akit még az akkori párkapcsolatom után ismertem meg, de a kapcsolatot csak ezen az éven vettük fel egymással. Pár találkozás után sajnos ő úgy döntött, hogy nem szeretne még kapcsolatot. A munkája sokszor külföldre szólítja, mellette pedig egyetemen tanul. Azonban a közösségi médiában ismerősök maradtunk, és nyár vége óta folyamatosan jelez minden aktivitásomra, de kapcsolatba nem lép velem. Próbáltam továbblépni, mással kapcsolatot kialakítani,de nem jön össze, valamiért mindenben őt látom és keresem, úgymond egy kihívást jelentett számomra.Tanácsot szeretnék kérni, hogy felvegyem-e vele újra a kapcsolatot vagy pedig mi lenne a legjobb megoldás, módszer, annak érdekében, hogy végre másokkal is kedvem legyen találkozni. Válaszát előre is köszönöm! Üdv: Anita
Kedves Anita!
Köszönjük a levelét!
A közösségi média felületek lehetővé tesznek alternatív kapcsolattartási módokat, melyek adott esetben nehezíthetik az elengedést. Elengedés kapcsán fontos, hogy egy ismerkedési fázis után is megjelenhetnek gyásszal kapcsolatos érzések, gyászfolyamat, melyen végig kell haladni ahhoz, hogy túl tudjon lépni ezen a férfin. A kapcsolat ismételt felvétele lehet, hogy hátráltathatná Önt ebben, hiszen ő kifejezte, hogy most nem szeretne párkapcsolatot. Próbáljon időt adni magának, hogy megélhesse az elengedéssel kapcsolatos negatív érzéseket. Ebben a témában ajánlom Önnek Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés c. könyvét.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok! Olyan problémám van hogy mindig az van bennem hogy meghalok,sajnos nem kellene eszembe jusson mert egeszseges vagyok de sajat magam felemlitem ezzel hogy meghalok,semmilyen eletcelom nincs mar. Sajnos az egesz ott kezdodott hogy interneten utanna olvastam ilyeneknek es annyira meg maradt bennem hogy azota is csak erre gondolok mert nem tudok másra. Hogy kuzdjem le? Segitseget elore is koszonom! Hogy tudnám a gondolatom teljesen szabályozni? Hogy kapcsoljam ki? Semmilyen lelki problémám nincs a hattérben csak ez.😞
Kedves Szabina!
Köszönjük levelét!
Kérdésére az alábbi blogcikket ajánlom:
Ha a halálfélelme továbbra is jelen van, forduljon pszichológushoz négyszemközti beszélgetésre, hogy közösen tárják fel a probléma gyökerét.
Üdv,
Körülbelül 2 éve kezdődött az az időszakom, hogy semmihez nincs kedvem, semmi jónak nem tudok igazán örülni, semmi sem vidit fel igazán, konkrétan úgy érzem hogy elment az életkedvem.
Általában fáradtnak érzem magam egész nap és mikor csak tehetem az időm nagy részét ágyban töltöm pihenèssel, mert nincs kedvem semmit se csinálni. Olyan apró dolgok is nagy erőfeszitèsnek tűnnek, mint például a haj mosás vagy csak elmenni egy boltba vásárolni.
Nem tudom mit kellene tennem hogy újra legyen kedvem, újra vidám legyek és energiával teli.
Kedves Brigitta!
A hosszú időn át fennálló motiválatlanság, lehangolt kedélyállapot, kedvtelenség, a mindennapos tevékenységekkel kapcsolatban érzett nehézségek akár depresszióra is utalhatnak.
Aggasztó, hogy ilyen régóta fennáll ez a helyzet. Azt javaslom, minél előbb kérje szakember segítségét – forduljon pszichiáterhez. Ahogy Ön is megfogalmazza, fontos lenne, hogy ismét azt érezhesse, hogy vidám és energiával teli.
Üdvözlettel;
Tisztelt doktor úr/nő!
Szeretném a házasságunk megmenteni! Tudom, hogy a férjem évek óta “megcsal” és kurvázik. Vezetés oktató, így munkája révén igen sok nővel találkozik. Ezt az alá-fölé rendelt helyzetet használja ki. Sajnos, szexfüggő. Nem elég neki ami otthon van. Szereti az izgalmat a játékot a nők gyors, könnyű levadászását és megszerzését 1 numerára. Aztán dobja is és jöhet a következő. Ellenkező esetben, ideges, feszült. Azt hiszem nárcisztikus is. De hiába szeretem, mindent elnézek neki. Nemtudnám elhagyni, hiszen a tenyerén hordoz, mindent megkapok tőle. Igen, a kitartotja vagyok. Hogy tudnám rábeszélni, hogy pszichológushoz forduljon a problémáival, hogy ne legyen kényszeres szüksége más nőkre? Kérem segítsen!
Kedves Csilla!
Köszönjük a levelét!
Egy személy probléma esetén csak abban az esetben szokott segítséget kérni, ha elég nagy a szenvedés nyomása, s azt érzi, hogy az adott problémával már nem tud tovább élni. A férje esetében leveléből az érezhető, egy a férjének ez nem szenvedés, sőt, sokkal inkább élvezet. Emiatt elég nehéz lenne őt rábírni arra, hogy változtasson ezen és kérjen segítséget. Ebben a helyzetben Ön tud úgy dönteni, hogy változtat, kifejezi azt, hogy ez az Ön számára bántó, rosszul esik, s nem szeretne ebben a helyzetben lenni. Ezekben a témákban ajánlom figyelmébe az alábbi bogcikkeinket:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
A problémám az, hogy rettegek attól, hogy mindenki elhagy. Ez tudom miből fakad, elhagyott az édesanyám, apukámat soha nem is ismertem így egész életemben csak magamra számíthattam. Sokat voltam kiszolgáltatott helyzetben, ezeket a helyzeteket mindig megpróbáltam pozitívan megoldani és mostanra talán túl pozitív is lettem, ami viszont másoknak sok. Konkrétan ezzel ártottam egy számomra nagyon fontos embernek, és emiatt is veszítettem őt el, már nem akart többet a közelemben lenni. Emiatt azt érzem, senkinek sem vagyok elég jó, valami baj van velem, és csak bántom azokat akiket szeretek. A túlzott pozitivitásom megszűnt (szerencsére) viszont egyre inkább depressziósabb vagyok, nem tudom mit rontok el. Talán túl sok vagyok, túl kevés? Fogalmam sincs. De nyilván látom én is, hogy velem van a baj, hiszen ha 10 emberből 10 eltűnik mellőlem, akkor bizonyára én ülök fordítva azon a lovon. Nem tudom mit tegyek, el vagyok keseredve.
Kedves Hanna!
Köszönjük a levelét!
Az önismeret folyamatában nagyon fontos dolog, hogy felismerjük, hogy valamivel problémánk van és annak okát is meg tudjuk fejteni, de gyakran a megoldás folyamatában akadunk el. Ön is próbálta megoldani ezt a helyzetet, túlzott pozitivitással, esetleg túlzó kötődéssel, melyre mások nem reagáltak úgy, ahogy azt Ön szerette volna. Emiatt lehet, hogy más megoldási módokra lenne szükség, melyet ha nem tud egyedül megtalálni, akkor mindenképp érdemes pszichológust felkeresnie, aki segítené Önt ezen az úton. Ezt erősíti az Ön által leírt depressziós érzés, ami szintén szakemberi kompetencia.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok.
Arra szzeretnék választ kapni,hogy milyen probléma állhat az mögött ha ok nélkül vagyok sokszor ideges és zavart,nem tudom sosem megfogalmazni,hogy miért igazából ez csak belülről jön. Nagyon nagyon idegesít minden kis zaj értem itt a rágás,nyelés,kis zajok amelyeket más ad ki.Próbáltam erre figyelni,bírni és egyszerüen kizárni is viszont nem megy. Ilyenkor amit tünetként megtudok említeni az a nyugtalanság,heves szívverés és idegesség. Nagyon szeretném kontrollálni magam de egyszerüen azt érzem nem megy. Nem tudom mi lehet az oka vagy hol találjam meg az utat ami segítene.
köszönöm szépen a fáradságot és a majdani válaszát.
Tisztelettel: Albert Szidónia
Kedves Szidónia!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján először pánik tünetek jutottak eszembe, persze kevés információ hiányában diagnózis ez alapján nem állítható fel. Érdemes lenne mindenképp pszichológust felkeresnie, hogy érzékenységének és irritabilitásának okát meg lehessen találni és lehessen közösen dolgozni azért, hogy a tünetek ne forduljanak elő, vagy ha mégis, akkor könnyebben kezelhetők lehessenek. Pszichológusi segítséget TB támogatott és magán ellátásban is találhat a lakhelyén vagy akár online formában is, érdemes ezeknek a lehetőségeknek utána néznie.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni.
Szóval arról lenne szó, hogy van egy férjem akit nagyon szeretek. A családja is úgy ahogy szeret vagyis próbálnak hisz tudjuk a mondást “menyem nem lányom”. KÜLFÖLDÖN élünk, az én szüleim, családom otthol élnek Magyarországon. A gond az főképp, hogy akármikor bejelentik hogy be ugranak hozzánk egyszerűen görcsbe áll a gyomrom. Szeretem én is őket de nem tudom megmagyarazni ezt az érzést. Főképp anyós és sógornőm irányába érzem ezt. A másik ami még zavar engem az hogy a sógornőm és anyósom iszonyatosan ragaszkodnak a ferjemhez és tudom több mint valószínű velem van a gond, de néha már zavar ez a fajta ragaszkodás. A férjemet se akarom mindig ezzel zaklatni, mert csak a családja, és úgyis csak a gond van belőle állandóan. Mi a baj velem? Mit tegyek?
Üdvözlettel 25 éves/L
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
Írásából érezhető, hogy van valamilyen rejtett konfliktus, esetleg rivalizáció a férje családjának női tagjaival. Érdemes lenne mindenképp választ találnia, hogy vajon ez miért jelenhet meg, esetleg Önből indul, vagy a másik oldal “provokálja”, például azzal, hogy nem fogadják el Önt, vagy gyermek szerepbe teszik a férjével együtt. Érdemes lenne erről a férjével is beszélni, megkérdezni az ő álláspontját, hogy mit lát, mit érzékel ebből a helyzetből. Ha olyan a kapcsolódás, akkor esetleg a hölgyekkel is lehet erről kommunikálni és közösen feloldani ezt a feszültséget.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Csendes vagyok és zárkózott idegen társaságba nem igazan tudok még nyilvanulni ha valakivel beszélgetek nincs egy konkrét téma amiről tudnék beszélgetni.enek vajon mi lehet az oka?párkapcsolati téren is nulla vagyok felek alanyoktol nem tudom mitmongyak .társaságba se nagyon járok vajon ez lehet azokat változtatni kéne?
Kedves György!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével.
Zárkózottsága hátterében valószínűleg a csökkentértékűség séma áll, minek következtében szorongással éli meg a társas kapcsolatokat. Ezért érzi azt, hogy biztosabb ha keveset jár társaságba-mintha így védené meg magát attól a csalódástól, hogy esetleg nem elég sikeres vagy népszerű.
Javaslom, hogy:
-próbáljon olyan helyzetekben, baráti kapcsolatokban megnyilvánulni ahol magabiztosnak érezheti magát, ugyanis a kommunikációs készség fejleszthető
-gondolja végig, kik számára fontos, kinek a társaságában érzi azt, hogy önmaga lehet, megnyílhat, el van fogadva és szeretve van
-gondolja végig, mire büszke saját magával kapcsolatosan, akár a belső, akár a külső értékeit illetően
-próbáljon felidézni olyan visszajelzéseket, megerősítéseket amit másoktól kapott a készségeit, képességeit illetően
Ha úgy érzi egyedül nem képes erre, akkor keressen fel egy pszichológust négyszemközti beszélgetésre ahol alaposabban végigbeszélhetik a problémáját.
Üdvözlettel,
10 évnyi, 2012-2022 MKUltra agresszió túlélője vagyok. Hogy lehet az ilyesmi ellen védekezni? Megvédeni az emberi jogokat, alkotmányos jogokat és törvényes jogokat, munkaképességet, izomhúst, géneket? Mikor lesz vége a mikrohullámozásnak a magyar ajkú területeken Ön szerint?
Kedves Kérdező!
Köszönöm levelét!
Nem értem pontosan a kérdését, úgy gondolom, a levelében megfogalmazott probléma meghaladja e rovat kereteit. Ha úgy érzi, túl nagy a teher és most azonnal szeretne valakivel beszélni, nyugodtan hívja az alábbi telefonszámot! Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes) 116-123 Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm!
23 éves korom óta vagyok pánikbeteg. Mostanában rosszabbak lettek a tüneteim. Sokszor maga a munkába járás is gondot okoz, vagy hogy elmenjek egy színházba vagy moziba, mert úgy érzem mintha onnan (főleg a munkahely) nem lenne menekülőút, ha rosszul vagyok. És pont emiatt a gondolkodás miatt menetrendszerűen jön is a rosszullét. Milyen tanácsot tud adni, hogy ezt elkerüljem?
Tisztelettel: Léderer Adrienn
Kedves Adrienn!
Köszönjük a levelét!
Életkora és levele alapján látható, hogy régóta küzd ezzel a problémával, de arról nem ír, hogy voltak-e esetleg megoldási, gyógyulási próbálkozások. Pánikbetegség esetén mindenképp ajánlom Önnek pszichológus felkeresését ahelyett, hogy a helyzetek elkerülése mellett döntene, melyek a pánikot kiválthatják. Pánik mögött gyakran valamilyen mélyen lakozó konfliktus, elfojtott gondolat, érzés állhat, melyek feltárásával a tünetek is kezelhetők, megszüntethetők, és ebben tudna Önnek segíteni egy szakember.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kb egy éve vagyok együtt a párommal, ő az első barátom. Jól megvagyunk,azonban nekem nagyobb a szex iránti igényem. A kapcsolatunk elején ezzel nem volt probléma, mindig akart, kezdeményezett. Ez azonban már teljesen elmúlt. Én vagyok a kezdeményező, de próbálkozásaim kudarcba fulladnak, elutasít, mondván fáradt vagy inkább aludna, meg biztonságban érzi magát. Többször beszéltünk már erről, mondta, hogy görcsösen akarom, nincs spontaneitás, teljesítménykényszere van. Ezek után vannak jobb időszakok, de aztán ha kudarcba fullad egy kísérletem,összezuhanok. Beszéltünk róla,mivel tudnám felizgatni, de hiába azok se működnek. Ezt is mondtam már neki, nem mondta, hogy nincs igazam. Egyszerűen, mintha eszébe se jutna a szex. Próbálok várni ilyenkor, hasztalan. Ha poénkodok a szexről, kínosan elhallgat. Mondott már olyat, hogy ebben én hordom a nadrágot. Hogyan tudnék ezen toztatni?
Kedves Rebeka!
Köszönjük a levelét!
Levele alapján érezhető, hogy nagyon foglalkoztatja és egyben bántja is a szexualitás témája a párkapcsolatukban. Érdemes lehet felfedni, hogy a párjának mi miatt változhatott az igénye, esetleg kötődik-e hozzá rossz élmény, szorongás, stb. De ennek a megoldásában a párjának is motiváltnak kell lennie, hiszen a vágyának megváltozásában neki is van dolga, s csak Ön nem tudja megoldani különböző technikákkal. Érdemes felvetnie a párjának a terápia lehetőségét, melyet ő is elkezdhet, de párban is foglalkozhatnak ezzel a témával.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Elég instabil vagyok érzelmileg. Jelenleg van egy jónak induló kapcsolatom, de valami miatt elfogott egy szorongó érzés mikor kezdett komolyodni a kapcsolat. Gyomorideg, folyamatos túl gondolás, álmatlanság. Főleg azután történt mindez, miután a család megkérdőjelezte a döntésemet, persze nem közvetlenül. Mostmár a család imádja, de nem szűnt az érzés. S nem tudom, hogy ez az előző kapcsolat csalódottsága miatt van-e ez, mert nem tudtam túllépni rajta, vagy félek, hogy ugyanaz megtörténik vagy igazából nem is akarom?! S ez a szorongó érzés nem hagy, hogy önfeledt legyek, pedig kezdetben semmi probléma nem volt. Lassan úgy érzem ez az érzés visszaránt érzelmileg, pedig nem akarom elveszíteni az illetőt. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Az elköteleződéstől való félelem, illetve az előző kapcsolat lezárása és elgyászolása kérdőjeleződik meg a levele alapján. Érdemes ezeket a témákat átgondolnia, ezekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszolnia. Ha úgy érzi, hogy ez egyedül nehéz, nem lehetséges, vagy elakadást tapasztal, akkor pedig mindképp érdemes pszichológust felkeresni, aki tud Önnek segíteni ebben a folyamatban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!Férjemmel 6 éve vagyunk házasok, előtte ő a szüleivel mezőgazdaságban dolgozott és a mai napig is.Miután mi összeházasodtunk ő nem vált ki tőlük továbbra is ugyan úgy ment minden csak ő neki adnak egy minimál bért ami meg befolyik a gazdaságból apósomék kezelik akikkel az egyik sógornöm is együtt él. Ők már nagyon idősek, férjem dolgozik reggeltől estig akár 16 órát is, sokszor szombat,vasárnap.Mondtam neki ez így nem helyes, próbáltam megbeszélni van egy gyerekünk,már nekünk kellene iparkodnia nem oda keresnie a pénzt, de szerinte eleget adnak ez így van jól.A ház amiben élünk még az apósomék szüleié volt az lett felújítva amit persze nem adtak a nevére. Tehát semmi közösünk nincs ebben a házasságban, csak amit esetleg bele vettünk.Nekem is volt és van is munkám.A szüleitől kizsákmányolás hogy ennyit dolgozik és nem hagyták hogy külön a saját lábára álljon. Minden anyósoméknál van gépek, kocsik amit nekünk úgy kell elkérni ha vhova menni akarunk.Gondolkodom elválok tőle.
Kedves Hölgyem!
Nehéz helyzetben vanna, ez nagyon megterhelő lehet a mindennapokban. Úgy tűnik, hogy a férje nem vált még le a saját szüleiről. Mindig nehéz felállás, amikor a családtagok együtt dolgoznak egy családi vállalkozásban, amiben alá- fölérendeltségi viszonyok is vannak – akár anyagilag, akár pozíció szempontjából.
A család egy olyan érzelmi, és gazdasági egység is, amely biztonságot nyújt testi, lelki szempontból is a családtagoknak. Úgy tűnik, hogy az Önök családja (Ön a férje és a gyermekük) nem egy elkülönült egység, hanem a nagycsalád részeként működik. Így viszont kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, és akár Ön, akár a gyermekük is azt érezheti, hogy ez így nem jó, nincs meg az érzelmi biztonság.
Ezt fontos lenne a férjének megértenie, belátnia. Elképzelhető azonban, hogy az olyan beszélgetések kettejük közt, amelyek arról szólnak, hogy neki másképp kellene viszonyulnia a szüleihez és a vállalkozáshoz, érzelmileg nagyon megterhelőek, vagy akár konfliktust szítanak Önök közt. És emiatt nem biztos, hogy sikeresek, elindítanak a férjében valami változást, sokkal inkább ellenállást válthatnak ki benne.
Bizotsan nehéz a férje számára is ez a helyzet, lehet, hogy tehetlennek érzi magát, vagy nem lát megoldást a helyzet rendezésére.
Arra biztatom, hogy a férjét abban segítse, hogy kérjen segítséget ezzel a problémával kapcsolatban.
Lehet, hogy már sok beszélgetésen túl vannak, ha Ön a válást fontolgatja, de talán érdemes még egyszer átgondolni, hogy lehet-e a férjét abban segíteni, hogy kicsit másképp, más szemszögből is átgondolja ezt a helyzetet.
Üdvözlettel;
