Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot. Barátom 24 éves. 1 hónapja vagyunk csak együtt én vagyok az 1. Barátnője. A minap azt mondta hogy szex közben ő nem érez semmit csak ugye a vége felé. Valamint hogy nem tudja szereti-e a csókot meg ezeket vagy sem. Eddig a viselkedéséből/nézéséből nekem nem ezek jöttek le. Azt szeretném megkérdezni mitől lehetnek ezek. Lehet hirtelen ugrottunk bele a dolgokba (csók, szex) és nem volt ideje ülepedni ezeknek? Mivel lehetne megoldani ezeket a problémákat. Szeretni szeret azzal nincs probléma. Előre is köszönöm a segítséget.
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne beszélni a szexualitásról és hogy kinek hogyan jó, ki mit szeret, milyen korábbi tapasztalatai vannak. Fontos hangsúlyozni az előjáték és a ráhangolódás szerepét, valamit a megfelelő környezet megteremtését.
Üdvözlettel,
Mi lehet a problèma, ha egy ismerősömnek szó szerint kiesnek dolgok amiket tett, èrtem itt, hogy beregisztált társkereső oldalakra, ès nem emlèkszik rá, sőt arra sem, hogy mindezt mièrt tette. De van olyan is, hogy nem emlékszik arra, hogy egy közel 10 kmes útszakaszt hogyan tesz meg. Már csak arra eszmèl, hogy ott van a találkozó helyen?
Válaszát köszönöm.
Kedves Katalin!
Köszönjük a levelét!
Az emlékek kiesése mögött sokféle ok lehet, akár pszichés, akár szomatikus tényezők is, emiatt mindenképp ajánlanám minél előbb háziorvos felkeresését, aki elkezdhetné a megfelelő kivizsgálások kezdeményezését. Ha a szomatikus kivizsgálás negatív eredménnyel zárul, akkor pedig pszichiáter és pszichológus felkeresése ajánlott, hiszen ez egy veszélyeztető állapot is lehet, például a vezetési példáját nézve.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szia, már mondhatni 2-3 éve(kb ekkor kerültem középsuliba) kezdődött velem, hogy elkezdtem megváltozni, de nem egy normális úton. Arra gondoltam ez a negatív változás csak azért van mert kamasz vagyok meg mondjuk a hormonok miatt. Bíztam benne hogy elmúlik 1 éven belül, de csak rosszabb lett. egy üresség jár át, már valahogy semmi sem érdekel úgy mint előtte, mindig szomorú vagyok és rideg. Lelassultam annyira, hogy már barátok is kérdezik miért van ez. Elméletileg a kezem is feltűnően remeg ez nekem még nem tűnt fel annyira de rendszeresen kapok rá megjegyzést. A folyamatos rosszhangulat mellett azt érzem nem tudom már úgy élvezni az életet mint előtte. Tehát egy-egy örömteli pillanatban képtelen vagyok a boldogságra. Arcomra fagyott semleges arc kifejezés mellett a hangsúly nélküli beszédem is jellemző. Magányosnak érzem magam és néhanapján elkap a sírhatnék is estelente, pedig normális életem van, semmi rossz nem történt. Félek hogy ez valami kamaszkori depresszió lehet.
Kedves Ákos!
Az Ön által leírt tünetek tényleg lehetnek a depresszió jelei, hiszen a tartós rossz hangulat, magányosság érzés és üresség nagyon fontos jelei annak, hogy valami nincs rendben, vagyis valami hiányzik. És engem ténylegesen az érdekelne, hogy mi hiányzik. Ha velem szemben ülne, feltenném a kérdést: Mi hiányzik Önnek? Mi veszett el? Mi váltotta ki ezt a rossz hangulatot? Merthogy úgy fogalmazott kétszer is, hogy “semmi nem érdekli úgy mint előtte” és “nem élvezi az életet úgy, mint előtte”, amiből arra következtetek, hogy történt valami vízválasztó, ami előtt jobban érezte magát. Tényleg, előtte mi érdekelte? Előtte mit tudott élvezni? Lehetséges hogy ez a valami az iskolaváltás volt, vagyis a középsuliba kerülés. Magam is gimnáziumban dolgozok, és a 9. évfolyamba kerülő diákok egyre nagyobb százaléka él át hasonló érzéseket, szorongást, magányt, mintha nem találnák magukat ebben a megváltozott közegben. A szülőknek is fontos szerepe lehet a segítségnyújtásban, ezért javaslom hogy próbáljon meg beszélni a szüleivel is ezekről az érzésekről.
Javaslom még, hogy ha jobban meg akarja érteni az érzéseit, kiutat találni ebből az ürességből, akkor van kiút, de ehhez szükség lehet egy “kísérőre”, egy olyan felnőttre, aki képes magát kísérni ezen az úton. Ez lehet valamelyik szülője, vagy az iskolapszichológus is, akit keressen fel bátran. Ha pedig úgy érzi, hogy online is beszélgetne egy szakemberrel, akkor keresse fel valamelyik kollégámat a honlapról és kérjen időpontot.
Kitartást kívánok ezen a rögös úton!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Móra Katalin
Kedves doktornő, most költöztünk új házba, ahol a szomszéd nem olyan mint gondoltuk, hogy lesz, egy évig azért szeretném megpróbálni hogy itt élünk hátha valami lesz vagy megszeretem, vajon van erre esély? Lelkileg teljesen kivagyok egyébként nagyon labilisnak érzem magam, az agyam csak kattog és kattog.
Kedves Letti!
Köszönöm,hogy megtisztelt bizalmával.
Megértem, hogy nehéz most Önnek,hiszen az új házba való költözés nem örömöt és lelkesedést hozott. Azonban érdemes végiggondolni azt is, hogy kizárólag a szomszéddal való rossz kapcsolat váltja ki a labilitást vagy egyéb is lehet a háttérben.
Az alábbi blogcikk elolvasását ajánlom:
Ha úgy érzi,hogy egyedül nehéz,keressen fel pszichológust négyszemközti beszélgetésre ahol részleteiben át tudják beszélni a problémáját.
Minden jót,
Szép napot!
Azért írok önnek, mert nagyon kétségbe vagyok esve, és nem tudom mi tévő legyek.
A történet ott kezdődik, hogy nekem volt egy 3 éves kapcsolatom, ami 1 éve véget ért. Nagyon toxikus kapcsolattá vált a végére, szóban bántalmazott többször, ebben az időszakban nagyon sokat sírtam, de kilépni sem tudtam a kapcsolatból mert nagyon szerettem a személyt,kötődtem hozzá. Az lett a vége, hogy elhagyott egy másik lányért.
Nagyon beleroskadtam,lelkileg nagyon megérintett, mai napig fájnak azok a sebek, amiket ő okozott nekem, és nem tudom, hogyan tudok túllépni ezen az egészen.
Azóta alvászavaraim vannak, szorongok, illetve hiába nyitok más ember felé, valamiért hamar elvesztem az érdeklődést iránta, és ez a folytonos bizonytalanság veszi át a napjaim egészét, ami már szinte kínoz. A folyamatos bizonytalanság kezd felemészteni és nem tudom mit kezdjek vele.
Előre is köszönöm a választ és a segítséget!
(Kérem ha az oldalon megjelenik a probléma, a nevem ne szerepeljen benne)
Kedves Kérdező,
Köszönöm a levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy nem sikerülhetett még feldolgoznia a sok bántást, s a kapcsolat megszakadásának módját sem. Érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie részletesebben a kapcsolatot, az Ön sérelmeit, a kapcsolat pozitív oldalát, a megcsalást, s a korábbi csalódásait is.
Érdemes lenne az alábbi blogbejegyzésünket elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliAbban szeretnék tanácsot kérni mi okozza azt vagy hogy lehet abban segíteni hogy lassan 3 éves gyermekem nem akar elválni tőlem.Nem rég kezdtük újra a bölcsödét.Már néhány hónapja próbálkoztunk vele de egyszerűen minden nap sírt, hányt nem akart beszokni. Akkor úgy gondoltuk szűneteltetjük a dolgot. De most már muszáj lenne mennie. Elkezdtük újra egy másik bölcsibe azt hittük most már könnyebben fog menni. Mert egyébként barátkozó kislány. De úgyan az van most ís sírás, hányás. Már este hányik hogy mennie kell. Reggel szintén. Fél, szorong.Oda érünk megint hányás sírás de nagyon. Éjszaka is már nyugtalan.Mellettem alszik. Állandóan a hajam fogja. Wcre is elkisér még éjszaka is.Többször van nála az is, hogy síró rohamot kap és nehezen nyugszik meg. Mit lehet tenni ilyenkor? Köszönöm válaszát.
Kedves Violetta!
Nehéz helyzet ez mindenkinek – a gyermeknek és a családnak egyaránt.
Fontos, hogy először tisztázza a saját érzéseit a bölcsivel kapcsolatban. Sokszor ugyanis a szülő aggodalmai, félelmei miatt nem történik meg a leválás és a beszokás a bölcsibe. Ha a szülő aggodalmakkal van teli és lelkifurdalása van amiatt, hogy bölcsibe adja a gyermekét és nem ő van vele, akkor a gyermek átveheti ezeket a bizonytalanságokat és ellenállással viszonyulhat ehhez a helyzethez. Ha a szülő biztos magában és bizonyos abban, hogy jó döntést hoz, akkor úgy tudja kezelni az elválást a gyermektől, hogy a gyermek biztonságérzete nem inog meg.
A bölcsi az az élettér és intézmény, ahol a kisgyermek többnyire először éli meg az eltávolodást az anyától, és a napi eltávolodás és közeledés váltakozását. Fontos, hogy ez biztonságos és elfogadó környezetben történjen. Érdemes tehát nagy gondot fordítani a beszoktatásra és a gondozónénik megismerésére. Ebben a folyamatban nagyon fontos a fokozatosság és a bizalom.
Az hogy a gyermeke jelenleg erős szorongásos tüneteket produkál, amikor Ön eltávolodik tőle (pl. wc-re megy), nagy aggodalmakat kelthet Önben. Lényeges, hogy ebben a bizonytalan állapotban a gyermek érezze, hogy Ön ott van, amikor vigaszra, ölelésre, megértésre, szeretetre van szüksége. Tehát igyekezzenek minél több minőségi időt együtt tölteni nyugodtan, egymásra hangolódva. Ugyanakkor a beszoktatás ne szakadjon meg. Ez egy folyamat, ami a gyerekek egy részénél nagyon rövid idő alatt (néhány nap) megtörténik, de sok gyermeknél heteket vesz igénybe. És ez alatt az időszak alatt a gyermek érzékenyebb, nyűgösebb lehet, akár bizonyos szokásai is változhatnak átmenetileg. A türelem, kitartás és higgadtság a szülő részéről megkönnyítheti ennek az átmenetnek a terheit.
Üdvözlettel;
A párommal 3 hónapja vagyunk együtt. Szerintem nagyon féltékeny, de ezt így sosem ismerné be. Egyáltalán nem bízik bennem, pedig nem adtam rá okot. Sokszor elmondom neki mennyire szeretem, és nem kell senki más. Pénzzel és nökkel kompenzált eddig, de fogalma sincs róla, hogy ez az. Máskor viszont azt hangoztatja mennyire magabiztos. Konfliktusoknál nagyon nehéz vele, azonnal otthagyna, ideges lesz, nem együttműködő. Többször mondta, menjek máshoz,legyek mással. Szeretném ha javulna ez a helyzet. Én hogyan tudnék rajta segíteni?
Tisztelt Kérdező!
Javaslom, hogy érdemes lenne amennyiben mindketten motiváltak rá, párterápiás segítséget, mediációt kérniük. Írásából úgy látom, hogy önök között olyan rossz körök, negatív ciklusok alakultak ki, amelyekben szinte lehetetlenné válik a ennek a konrét helyzetnek a megoldása, kibeszélése, és elkezdtek távolodni egymástól. Talán önben is felmerült, hogy esetleg „kommunikációs problémáik vannak”. A párkonzultáción, vagy párterápián ezekre a rosszul működő kommunikációs helyzetekre, negatív ciklusokra és ezek forrására láthatnának rá kölcsönösen. Abban kaphatnának segítséget, hogy megértsék, saját élettörténetükből hogyan következik mindez, és megtanulják, hogyan indíthatnak olyan másféle beszélgetéseket, amelyek a közeledést és egymás megértését teszik lehetővé, illetve abban, hogy átbeszélhető legyen egy semleges, empatikus közegben a párja indulatossága, párja “kifelé kacsintgatása” kifelé fordulása a párkapcsolatukból. Fontos lenne átbeszélni, kinek mit jelent a kötődés, mennyire szorosan érzi jól magát egy kapcsolatban, kinek mit jelent az intimitás. Párterápiás konzultációs lehetőség online is elérhető. Sokat segíthetne, hogy ismét egy hullámhosszra kerüljenek a kölcsönös megértés terén. A bizalom közös munkával érhető el, ha mindketten motiváltak rá. Egy szakember segítségével és jelenlétében tisztázhatóak lennének a problémáik, mérséklődhetnek a veszekedések. Az önök közti őszinte, higgadt kommunikáció is nagyon fontos lenne, egy semleges, érzelmileg higgadt helyzetben, esetleg nem otthoni környezetben beszélgetni a problémáikról. Ajánlom szíves figyelmébe még a párterápiáról írt és az oldalon megjelent cikkeket is.
üdvözlettel:
Kedves Dóra!
Egy korábbi párkapcsolatom az ami befolyásolja az életem. Azt érzem, hogy elveszítettem a bizonyos nagy Ő-t. Sajnos erre későn jöttem rá, talán már túlságosan is. Nem tudom mit tehetnék. Mostanra érzem úgy, hogy képes lennék bármit megtenni annak érdekében hogy helyrehozzam a régen történteket. Félek attól, hogy a másik fél hogyan reagálna. Voltak kommunikációs problémáink is, de ezt leszámítva nem tudom miért romlott meg ez a párkapcsolat. Szeretném rendbe hozni. A kérdésem az lenne, hogy hogyan tehetném ezt meg?
Kedves Kitti!
Köszönjük a levelét!
A “hogyan tehetné ezt meg” kérdésére sajnos nem fogok tudni válaszolni, hiszen erre talán csak egy hosszabb terápiás folyamat közben lehetne közösen választ találni. Fontos, hogy felismerte az érzéseit, gondolatait és egyben hibáit is, s fel tudott Önmagának tenni kérdéseket mindezekkel kapcsolatban. Ha úgy érzi, hogy van lehetősége beszélnie a volt párjával, akkor érdemes számára ezeket kifejezni, kérdéseit feltenni, s megpróbálni az eddigi kommunikációs hibákat kiküszöbölni. Ez természetesen nem garancia arra, hogy újra tudják majd kezdeni a kapcsolatot és szeretnék is, azonban sok kérdést tisztázhat Önben, s a tanulságok levonása a jövőre vonatkozóan is fontos lehet.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Beteg vagyok, bár az okát még nem tudjuk. Nagyon lesovanyodtam, és emésztési gondjaim vannak. Mivel a családban előfordult már vastagbelrakos, (nagypapám 70evesen), ezert nagyon aggódom, hogy engem is ez ért utol. 31 éves nő vagyok. Sok tünetem passzol rá. A félelmeim megosztottam a párommal, akit nagyon rosszul érintenek ezek az információk. Félek, ha kiderül a gyanúm, összeomlik. Viszont én vagyok a beteg, nekem kellene az érzelmi támogatás, amire az ilyen viselkedéséből úgy érzem nem nagyon számíthatok. Próbáltam kommunikálni felé ezt, de úgy érzem süket fülekre találtam. Magányosnak érzem magam.
Mi ez a viselkedés részèről? Mi ez az előfordulás? Bennem ez bűntudatot kelt, hogy fájdalmat okozok. Szörnyű érzés, főként a halalfelelem mellett. Nem tudom a megoldást. Hogy legyek pozitív?
Köszönöm válaszát.
Kedves Barbara!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával.
Elsősorban az lenne fontos, hogy minél hamarabb kiderüljön a pontos diagnózis, javaslom, hogy forduljon orvoshoz. A fogyásnak több egyéb oka is lehet, nem kizárólag a daganatos megbetegedés. Ezzel párhuzamosan fontos lenne alaposan átbeszélni a párjával, hogy miben és milyen módon számíthatnak egymásra akár a mindennapokban, akar krízishelyzetben. Kinek milyen félelmei, elakadásai vannak?
Segíthet az alábbi blogcikk is:
https://onlinepszichologus.net/blog/tarsas-magany-mi-az-es-mit-tehetunk-ellene/
Ha egyedül nem sikerül megoldani a problémát, akkor keressen fel pszichológust négyszemközti beszélgetésre.
Üdv,
Jó estet kívánok nem is hol kezdjem úgy érzem minden miattam van minden róosz és már ezt már nem nagyon tudom kezelni ideges vagyok úgy érzem magam mint egy fekete bárány
Azért mondom sok rossz történt velem
Tisztelt Kérdező!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben van, és ilyen rossz érzések györtik.
Javasolom, hogy hívja a lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol ingyenes szakszerű segítséghez, krízisoldáshoz juthat pl. 116-123
https://sos116-123.hu/ Ezen a honlapon akár ha beszélgetni szeretne valakivel a nehéz érzéseiről skypeon ingyenesen is tud segítséghez jutni: hétfőtől péntekig: 17-01 óráig hívhatja munkatársukat.
Akut krízis, öngyilkossági gondolatok esetén kérem keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai ügyeletet, ambulanciát.
Üdvözlettel:
Hello! Nagyon hosszú ideje van ez már velem, biztosan több év és ha őszinte akarok lenni, olyan, mintha csak most realizáltam volna, hogy ez lehet, hogy nem okés és hogy, vajon miért csinálom ezt. Arról van szó, hogy, ha éppen mondjuk nem vagyok a toppon, nem érzem jól magam, folyamatosan a fejembe elkezdek ‘elképzelni’ egy szituációt, ahol pl osztálytársaim, tanáraim vannak akikkel nem is vagyok feltétlenül jóban és ‘beállítom’ magam a középpontba, az éppen aktuális problémámról van ‘szó’, és hát kb sajnáltatom magam, hogy ‘jaj igen ez történt velem, nehéz, de ez van’ stb. Egészen idáig öntudatlanul csináltam ezt és most jutottam el oda, hogy nem tudom, hogy ez normális-e. Senkinek sem beszéltem erről és nem is akarok. A kérdésem az lenne, hogy normális ez?
Kedves Lili!
Ez normális jelenség, ne aggódjon!
Amikor az ember azt éli meg, hogy nem kap annyi figyelmet, törődést, elfogadást, mint amennyire szüksége lenne, belekezdhet egy ilyen “fantáziajátékba”. Ennek segítségével jobban átélheti azt az állapotot, amire vágyik. A képzelete segítségével megélheti azt, amire vágyik.
Ugyanakkor érdemes elgondolkodnia azon, hogy a valós kapcsolatai milyenek. Vannak-e olyan emberek Ön körül, akik kimutatják a szeretetüket, akik érdeklődnek a mindennapi dolgai felől, vagy akikhez tud fordulni, ha valamilyen nehézsége van. Gondolkodjon azon, hogy kitől szeretné megkapni ezeket az érzéseket; az együttérzést, az elfogadást, a figyelmet.
Ha esetleg azt gondolja, hogy a valóságban kevés olyan kapcsolata van, amibe ezek a dolgok beleférnek, akkor érdemes abba az irányba is továbbvinni a gondolkodását, hogy Ön milyen ezekben a kapcsolatokban, tud-e valamit tenni annak érdekében hogy kapcsolatai mélyüljenek, vagy több emberrel legyen kapcsolata. Érdemes azon is gondolkodnia, hogy vajon a környezete milyennek látja Önt.
Üdvözlettel;
Tisztelt Cím!
Normálisnak mondható-e, egy egészséges emberi kapcsolatban (házasságban) az, hogy számonkéri a másik fél(aki nem dolgozik), miért keres ilyen kevés pénzt?
Válaszukat előre is köszönöm, maradok tisztelettel
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Ha jól értelmeztem írását, akkor a munkanélküli fél kéri számon a dolgozó másikat, hogy kevés pénzt keres. Úgy gondolom, hogy ebben a felállásban ez nem elvárható, hiszen a felelősség nem kell, hogy csak egy személyen legyen. Az érem másik oldalát is érdemes végiggondolni, hogy ez egy egyesség, hogy csak egy kereső fél legyen, vagy van-e valamilyen hallgatólagos megállapodás, hogy a másiknak miért nem kell pénzt keresnie.
Az alábbi bejegyzéseinket érdemes lenne megtekintenie:
@onlinepszichologusteam 4️⃣jel, hogy leértékel a párod #onlinepszichológus #párkapcsolat #kapcsolat #nekedbele #önismeret #menjenfy #parkapcsolatitippek #szerelem #fyhun
@onlinepszichologusteam Kommunikációs hibák, amiket ne kövess el!😌 #onlinepszichológus #pszichológus #pszichológia #kommunikáció #kapcsolatok #nekedbeszeretnemlatni
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok! Azért írok,mert úgy érzem édesanyám halálat nem tudom feldolgozni. Elengedni őt. Ami miatt nem tudok ápolói munkakört ellátni,pedig munkahely váltás miatt ez volna a célom. A halál való szembenézés problémát jelent nekem.Mit tegyek? Köszönöm szépen
Tisztelt Kérdező!
Először is fogadja őszinte részvétem!
Érdemes lenne gyásztanácsadóval konzultálnia, vagy rákeresni, indul-e az ön lakókörnyezetében gyászcsoport? Egy ilyen gyászcsoporton való részvétellel fájdalmas érzéseit megoszthatja másokkal, akik hasonló cipőben járnak, és társas támogatásra találhat, feldolgozhatóvá válnak a nehéz érzések, és a halál.
Az, hogy mi módon zajlik le a gyászfolyamat, hogyan, mikor és miként ér véget, sok tényezőtől függ. Ezt befolyásolja például, hogy a veszteséget átéltnek milyenek a belső erőforrásai, milyen támogatásokat kap, miként értelmezi a veszteséget, az életkortól (a veszteséget átélttől és az elvesztett személyétől is egyaránt), a halál lefolyásától, az elhunyttal való kapcsolatától. Ezt a támogatást tudja megkapni egy gyásztanácsadás, vagy csoport során, ami egyfajta rituálét is nyújt, keretet ad a búcsúzásnak, és azt az érzést, hogy nincs egyedül a gyászoló a fájdalmával, osztozik benne másokkal. Az együttérzéséből, empátiából pedig kölcsönösen erőt tudnak meríteni .
Ha problémája akut, javasolom, hogy hívja a lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol ingyenes szakszerű segítséghez, krízisoldáshoz juthat pl. 116-123
https://sos116-123.hu/
Akut krízis, öngyilkossági gondolatok esetén kérem keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai ügyeletet, ambulanciát.
Üdvözlettel:
Szép napot.Sajnos válás közepén vagyok nehéz az egész helyzet probálom magam tultenni az egészen van mikor könnyebb van mikor nehezebb.Közössegi oldalakon elég aktiv lettem majd felfigyeltem,hogy egy hölgy folyamatosan lajkol barmit amit kiteszek majd ráirva nap mint nap beszelgetünk szinte egész nap,próbalom sokszor távolsagot tartani hiszen a hölgy is férjnèl van de amint nem jelentjezem ugymond Ő ir kerdezi a napom , kerdi mit csinálok vagy csak egyszerűen a beszélgetesünkben lajkol amit irtam amit én ugy reagaltam,hogy beszelgetni akar.Ezt műveli napi szinten jelez ha jön a városba ahol èn lakom ha egy nap többször is jön mindig szól.Megkerdeztem,hogy nem akar e egy kavét vagy valamit inni velem de leráz,hogy ő nem olyan meg nem.lehet nem is akar elvállni pedig a házassaga nem mindig boldog ..vajon csak játszadozik vagy mégis mi ez az érdeklődes szinte minden nap felém,lehet hogy csak nem akarja,hogy szomorkodjak de igy nem lesz jó.Köszönöm a választ
Tisztelt Kérdező!
Érdemes lenne tiszta vizet önteni a pohárba, és rákérdezni a hölgynél, miről szól neki ez a folyamat? Emellett őszintén elmondani neki, hogy ön mit él át ettől, hogyan érzi magát. Elképzelhető, hogy az ön által írt kedves szavak, gesztusok számára egyfajta pótlékot, figyelmet jelentenek, amit a férjétől nem kap meg, ha tényleg nem akar válni, sem ismerkedni, személyesen találkozni önnel. Mivel úgy érzem, ön most egy különösen érzékeny helyzetben van, ahol sok múlik az ön lélekjelenlétén hosszú távon is, beszéljen őszintén a hölggyel, akár üzenetben is. Ön is megérdemel egy tiszta, őszinte, bonyodalommentes kapcsolatot, amiben feloldódhat, és ahol a leendő párja sem csak játszadozik, flörtölget önnel, hanem őszintén nyitott a maga érzéseire, gondolataira.
Üdvözlettel:
Jó napot!
Szeptember 25 meg halt pàrom utolsó percig melete voltam,köztünk nagyon erős volt szerelmi kapcsolat.Mai napig sírok egyedül érzem magam.
Napközben el vagyok dolgozok de ahogy haza érek minden elő jön amiken keresztül mentünk.
Köszönöm szépen.
Tisztelt Kérdező!
Először is fogadja őszinte, legmélyebb részvétem!
Javasolom, hogy hívja a lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét, ahol ingyenes szakszerű segítséghez, krízisoldáshoz juthat pl. 116-123
https://sos116-123.hu/
Ezen kívül, érdemes rákeresni, indul-e az ön lakókörnyezetében gyászcsoport? Egy ilyen gyászcsoporton való részvétellel fájdalmas érzéseit megoszthatja másokkal, akik hasonló cipőben járnak, és társas támogatásra találhat.
Akut krízis, öngyilkossági gondolatok esetén kérem keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai ügyeletet, ambulanciát.
Üdvözlettel:
