Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Pszichológus,
A probléma igazából a válásommal kezdődött. A volt feleségem 2020 novembere óta él külön tőlem, együtt a közös gyerekeimmel.
A láthatást (2 heti hétvége, és minden szerdán nálam alszanak) az anya azóta biztosítja, viszont az utóbbi 3 hétben a kisebb (8 éves) fiam nem akar hozzám jönni (a nagyobb, 9 éves pedig akkor nem akar, ha az öccse sem – ez 4-5 hónapja fordítva volt). De ha az anyja “rábeszéli”, és végül eljönnek hozzánk, utána már jól érzi magát. Az új páromat is kedvelik, az ő állítása szerint sem igaz, amit a gyerekek otthon mondanak, miszerint bántalmazom őket (ez az egyetlen “értelmes”, ám szerintem is valótlan állítás, ami miatt a kicsi nem akar jönni).
Amikor tudunk biciklizünk, társasozunk, moziba megyünk, vagy itthon néznek filmet, túrázunk, gyerekprogramokon veszünk részt, legóznak, néha számítógéppel játszanak.
Ennyi részlet után a kérdés: mi lehet a baj? Miért nem akar a kisebb fiam hozzánk jönni?
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy a válással kezdődhetett a jelenleg is fennálló probléma. A szülők válása valóban rendkívül megterhelő lehet a gyermekek számára is, nehezebb lehet az alkalmazkodás az új helyzethez, esetleg egy új élettárs elfogadásához, bizonyos esetekben a szülők közötti viszony konfliktusokkal volt teli a válás előtt, és a neheztelés a másik féllel szemben fennmaradhat a külön költözés és új élethelyzetre való berendezkedés után is. Ezekben az esetekben a gyerek gyakran hol az egyik, hol a másik szülő mellé állnak, szövetséget alkotnak vele, ilyenkor szélsőséges viselkedést mutathatnak (dühkitörések fordulhatnak elő, konfabulált, valóságtól elrugaszkodott állításokat hangoztathatnak, vagy éppen magukba zárkóznak, és hanyagolják a szülőkkel való kapcsolódást). Az Ön által említett esetben érdemes lehet megkérdezni a gyermekeket, hogy ők pontosan mit éltek meg váltásnak, bántalmazásnak, mikor, milyen helyzetben történt ez. Előfordulhat, hogy az ottalvással, hétvégi tartózkodással is nehézségük van, nehéz lehet alkalmazkodniuk. Ebben az esetben a fokozatosság elve sokat segíthet. Például, ha olyan programokat szerveznek, amik közel vannak a gyermekek állandó lakóhelyéhez, és biztonságban érezhetik magukat, oldottabbá válhat a hangulatuk. Amennyiben nem tapasztal változást, érdemes lehet szülők inzultálós segítséget igénybe venni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szép napot kívánok,az a problémám hogy a férjem a Facebookon más nők kihivóbb fotóit lajkolgassa,újabban pedig két olyan oldalba is csatlakozott ami kifejezetten férfiaknak van hiányos öltözetű lányok vannak fent..Az meg mégnagyobb baj, hogy van 1 híresség magyar hölgy akit rengetegszer lájkol ,és legtöbbször hiányos öltözetben,pl bikinis,vagy fitnesztermes fotóit,vagy ahol kint van a dekoltázsa..Azelőtt nem csinált ilyesmit,és amikor rajtakaptam még ő volt megsértődve,meg azt mondta hogy eltúlzom ,pedig nem,azért se ,mert az én képeimet meg sokszor csak úgy lájkolja le ha szólok neki,míg a szóban forgó hölgy képeit több százat is lelájkolt.Szeretném megkérdezni, hogy ennek mi lehet az oka,ő nem válaszol sőt elöszőr azt hazudta ,hogy nem ő volt ,hogy feltörték a Facebook fiókját,ráadásul vissza támadott azzal hogy biztosan nekem van valakim azért támadom őt.Megtisztelő válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy párja és Ön között ez a konfliktus valamit jelez. Mások fényképeinke like-olása, és képeinek nézegetése valamit jelent Önnek és valamit jelent az Ön számára is. Javaslom gondolja végig, hogy Önben milyen érzések, gondolatok jelennek meg, amikor észreveszi, hogy párja ezt teszi. Ez segíthet megtalálni, hogy milyen érzelmi szükséglete sérül. Esetleg tart attól, hogy nem érezheti magát biztonságban párja mellett? Vagy úgy érzi ez tiszteletlen viselkedés? Vagy úgy érzi Önnel nem foglalkozik eleget a párja? A jelentés megfogalmazása segíthet abban, hogy kommunikálja párja felé, miért zavarja viselkedése. Érdemes lehet arórl is beszélniük, hogy párja miért teszi amit tesz? Esetleg az intimitás hiánya felmerül Önök között? Számára ennke érzelmi töltete is van? Esetleg feszültséglevezetés a funkciója? Ha ezt meg tudják ragadni, ennek megfelelően tudják egymáshoz közelíteni a nézőpontjaikat.
Amennyiben úgy érzi egyedül nem tudnak megbirkózni a problémával, érdemes párterapeutát felkeresniük.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Párom életében a második helyet foglaltam el.Tokeletesen müködött több mint 200 km távolságból is.ez igy megfelelt. Szerettem de ő jobban engem. Egy alkalommal nem értem rá munka miatt. Később kiderült, jogy pont azon a napon kozolte volna velem, hogy beadta a válását. De mivel nem értem rá lelkibeteg lett, és a békéltetőn visszalépett a válástól emiatt.Igazságtalannal érzem, hogy engem okol emiatt,most még jobban ragaszkodik hozzám mint anno.Haragszom rá, hogy engem okol mindezért,és,hogy elvette a lehetőséget az együttélésre,még akkor is, ha én másképp rendezkedtem be.nem tudok neki megbocsájtani emiatt.Dühös vagyok, mérges, csalodott, hogy ilyen meggondolatlanul intézte a dolgokat.Közben meg azt szeretné, hogy ne vegyek tudomást semmiről és folytassuk ott ahol abbahagytuk.Össze vagyok zavarodva.Legszivesebben elküldeném emiatt. Nem ad időt nekem,hogy megfogalmazodjon bennem a gondolat, hogy hogyan továb . Hajt űz folyamatosan.Ugy érzem nem tudok megbocsájtani neki. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Úgy tűnik komplex a helyzet, amivel szembenéz. De tulajdonképpen saját maga fogalmazta meg, hogy mire lenne szüksége. Időre vágyna, hogy megfogalmazódjon Önben a gondolat, hogy hogyan tovább. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ebben a szituációban legyen lehetősége saját magában végiggondolnia, hogy mit vár ettől a kapcsolattól, milyen érzések és gondolatok fogalmazódnak meg Önben, ha arra gondol, hogy együtt folytatják és ha arra gondol, hogy véget vet a kapcsolatnak. Fontos tisztáznia, hogy Ön hogy érez párja iránt és függetlenül, párja egyértelmű állásfoglalásától, Ön mit szeretne. Ezt követően tud6tudnak elkezdeni gondolkozni azon, hogy milyen megoldási opciók állnak a rendelkezésükre.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Kb. 1-2 hónapja figyeltem fel a férjem felém irányuló megváltozott viselkedésére.
Én 48, a férjem 64 éves. Azelőtt mindig dícsért,figyelt rám,most szinte nem is érdeklem. Észrevettem, hogy folyton a huszonéves lányokat bámulja a jelenlétemben és ha szóvá teszem letagadja vagy ingerültté válik, ill. rögeszmésnek és bolondnak titulál Egy helyen dolgozunk és a 28 éves kolléganőnkkel flörtölt, sőt folyamatosan védi. Azt mondta nekem, hogy én irigy vagyok rá, mert ő fiatalabb. A szexuális kapcsolatunk isegváltozott azóta. Hozzáteszem,164 cm és 49 kiló vagyok, rendszeresen sportolok, nem vagyok sem löttyedt, sem elhagyaholt. Többször kapok dícséretet másoktól, hogy milyen csinos vagyok.
Nem tudom vele megbeszélni a problémát, mert azt állítja hogy vele nincsen probléma, csak velem, mert betegesen feltékeny vagyok. Szeretnék tanácsot kérni Öntől, hogyan kezeljem ezt a problémát, mert jelen pillanatban elég nehezen tudom megemészteni a történéseket. Köszönöm szépen!
Kedves Beatrix!
Köszönjük a levelét!
Levele alapján azt érzékelem, hogy ez a probléma alapvető egy nem régóta húzódó dolog, azonban érdemes lehet azt is megfigyelni, hogy történt-e valami a kapcsolatukban, vagy egyéni életútjukban, ami esetleg ezt a változást hozhatta a kapcsolódásukban. Úgy tűnik, hogy a férje a nyílt és őszinte kommunikációra nem vevő, sőt sokszor inkább támadóan reagál, emiatt mindenképp ajánlanám párterapeuta felkeresését, ahol a konfliktusok nyílttá tehetőek, s megvitathatóak, mindamellett, hogy ezek okára is fény derülhetne.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
Párommal kapcsolatosan(ő 26 éves)szeretnék segítséget kérni. Együtt éltünk, januárban elköltözött otthonról párkapcsolati problémáink miatt, de eredetileg csak ideiglenes, esetleges megoldàsként gondolta. Szeretjük egymást. Ez időszak alatt egyre jobban elkeztünk távolodni egymástól, elkezdett egyre jobban magába zárkózni, végül most jutott el oda, hogy ő is belátta hogy segítségre szorul és elment pszichológushoz, aki megerősített minket abban hogy depresszióban szenved, illetve önértékelési problémái vannak. Emiatt döntésképtelenné vált, se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk, mert hazaköltözni se akar, de szakítani sem(már kétszer is kimondtuk, mégis visszalépett). Kérdésem az lenne hogy hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet? Nem bírok már így élni, de azt is tudom hogy nem önmaga és mellette szeretnék állni. Merre lépjek? Ha nem költözik vissza, ez csak egyre rosszabb, de nem lép semmit annak érdekében hogy bármi is rendeződjön.
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
Egy párkapcsolatban megjelenő mentális probléma minden esetben nagyon nehéz helyzet elé állítja a párt, s a megoldásában mindkettejüknek dolgozniuk kell. A párja depressziója miatt érhető az egy helyben való megragadás, azonban az is teljesen reális, hogy ebben Ön nem érzi jól magát. Ilyen esetben érdemes egy határ szabni önmagának, hogy meddig tud ebben a helyzetben részt venni és segíteni őt, és mi az az állapot, ami az Ön számára is már akkora teher, mely nem viselhető. Ha ennek a megítélése nehéz, akkor ajánlom Önnek is az egyéni terápia elkezdését, illetve bennem a párterápia lehetősége is felmerült, ahol együtt tudnának dolgozni a fennálló helyzeten.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm.
Tanácsát szeretném kérni.Kamasz gyermekem (15) már évek óta szeret olvasni, eleinte ennek örültünk is a mai világban nem az internet és közösségi oldalak foglalják le…Mára viszont nagyon magába forduló, zárkózott, nem beszélős, mint akit mindig bánt valami,amit nemis tud megfogalmazni…önbizalomhiánnyal küzd, pedig gyönyörű és okos….Lehetséges ,hogy a könyvek okozzak ezt? Vannak baratai, de kerüli a suli utani szórakozásokat…Kezdek aggódni érte!
Számtalanszor felajánlottuk, hogy mondja el mi a gond, mi az ami bántja és nem tudja megválaszolni csak könnyezik…egy alkalommal megkarcolta idegességében a karját is…én nagyon csalódtam magamban ,mint szülő pedig úgy érzem az édesapjával mindent megtettünk és kiegyensúlyozott családi életet élünk.Hogyan tudnék neki segiteni?A szép szónak már nincs hatása, most elvettem a könyveket és szeretném bizonyos időintervallum közé tenni az olvasási időt.
Köszönöm megtisztelő válaszát!
További erőt a munkájához!
G.
Kedves Kérdező!
Levelét olvasva érződik, mennyire aggódhat kamasz lányáért és féltheti őt a pszichés problémáktól. A serdülőkor normatív viselkedésformái közé tartozik, hogy a kamasz elvonul, szeparált egyedüllétre vágyik. A könyvek olvasása segíthet azonosulni a mű szereplőivel, fantáziatevékenység által a kamaszkori problémák elől sokan filmekben, könyvekben, számítógépes játékokban keresnek megnyugvást. Azonban az önsértő magatartás (amikor megkarcolta a kezét), valamint, hogy nem keresi aktívan barátai társaságát, és nehezére esik megosztania a vele történt eseményeket, indokolja, hogy pszichológiai ellátást keressenek számára. Személyes ellátást a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál nevelési tanácsadás keretében tudnak igényelni. Amennyiben az önsértő magatartás mögött öngyilkossági szándékot is feltételeznek a szakemberek, szoros kontrollra, rendszeres ellátásra lesz szükség. Javaslom, hogy mielőbb keressenek pszichológiai segítséget a fiatal számára.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
- Hello!A gyerekeknél viselkedési problémák vannak,tavasszal bezárkózott,megkésett a beszéde.9hónapja óvis,tavasszal átment a másik csoportba,ahol sarokba tesznek,visit,ha ellenkezésbe kerül az akarata.Télen az óvónő szólt,hogy nem figyel oda,szemkontaktus hiány,irányíthatalan.Lelki oka,időnként agresszív,durva vagyok.Abortusz miatt összekapok a szüleimmel.A férjem alig vesz részt a nevelésben,kiborulok.Volt kapcsolata,de elvált tőle.Kihez forduljunk
Kedves Kérdező!
Bizonyára nehéz lehet hallani a az óvodapedagógusoktól a gyermekével kapcsolatos visszajelzéseket. Említi, hogy a gyermek esetében megkésett beszédfejlődés, szemkontaktus felvételenek nehézségei, közösségben alkalmazkodási gondok fordultak elő. Javaslom, hogy a nevelési intézmény óvodapedagógusainak egyetértésével kezdeményezze a gyermek szakértői bizottság általi kivizsgálását a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Dr. Nő Dr. Úr!
A panaszom a következő.
Szinte egèsz nap azon aggódok, hogy a párom meg fog halni. Annyira eluralkodik rajtam ez az èrzès, hogy sírok is nèha ès azt kívánom, hogy bárcsak meghalnèk, hogy ne kelljen azt a fájdalmat majd elviselnem amikor ő elmegy. A párom 53 èves èn 31.Sajnos a cukorszintje ès a koleszterinje magas. Rettegek amikor elkezd enni valami zsírosat. Szívem szerint inkább semmit sem adnèk neki enni, hogy ne legyen semmi baja. Úgy èrzem, hogy ha mást veszítenèk el akkor azt kibírnám mert ő mellettem van, de ha őt veszítem el akkor azt sehogy sem fogom tudni elviselni. Mit tudnèk ez ellen tenni, hogy ne mindíg ez járjon a fejemben? Sajnos vannak pánikrohamaim is már èvek óta ès azok is csak akkor csillapodnak ha ő átölel. Nagyon nagyon fèlek hogy egyszer elalszik ès nem èbred fel.
Köszönöm a válaszát előre is.
Kedves Kérdező!
Ijesztő lehet arra gondolni, hogy az Ön biztonságos pontját, támaszát elveszíti. Ráadásul úgy tűnik pánikrohamai esetén is ő az a megnyugtató személy, akihez a rohamok elcsitulását kapcsolja, a szorongása enyhülését hozzá köti. Javaslom keresse fel háziorvosát, hiszem pánikrohamok esetén fontos az endokrinológiai kivizsgálás. Amennyiben ennek eredménye negatív javaslom, hogy egyéni konzultáció keretein belül forduljon klinikai szakpszichológushoz. Fontos lenne olyan egyéni megküzdési módokat elsajátítania, melyek a pánikkal való megküzdésben tudják segíteni (pl.: légzés technikák, relaxáció stb), illetve a párja elvesztésétől való félelemmel való foglalkozás is kiemelkedő fontosságú lehet.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktor úr/hölgy!
Kérdésem az lenne,hogy ha egy 19 évig tartó kapcsolatban 18 évig minden hétvégét a barátaival töltött a párom és én otthon ültem.Lehetséges-e ,hogy ez tönkretett engem?
2,5 éve elköltöztem tőle,azóta is találkoztatok,beszélünk.Nem tudom lezárniés benne vagyok eg se veled se nélküled állapotban.Nem bízom benne,hogy változik ha visszamegyek,félek ettől nagyon.De mégsem tudok pontot tenni a végére.
Pszichiáter által felírt gyógyszereket szedem,pszichológus is kezel.
De minden percben csak marcangolom magam,belső feszültségem nem oldódik.Nagyon le vagyok fogyva, a családom úgy látja,hogy ebbe bele fogok halni. Azt mondják ha visszamegyek azért,ha maradok azért.
Miért nem tudom vagy lezárni vagy folytatni? Sajnálom őt is végleg magára hagyni.Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy döntsek okosan?
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik, hogy egy belső konflitkussal küzd, miszerint szeretné lezárni végleg párkapcsolatát, de mégsem tudja. Keveset ír belős világáról, hogy mit érez párja iránt, milyen érzések, gondolatok fűződnek az együtt léthez és a különbáláshoz, de a feltett kérdései jó kiindulási alapot biztosíthatnak az előrelépéshez: “Miért nem tudom vagy lezárni vagy folytatni?” “Mit lehet ilyenkor tenni?” “Lehetséges, hogy ez tönkretett engem?”
Először is érdmees lehet végiggondolni, hogy az együt töltött 19 év alatt, mi az amivel elégedett és mi az amivel elégedetlen volt a kapcsolatuk során? Mik azok a tényezők, amelyek párja mellett tartották.
Ezt követően az elköltözéshez vezető tényezőket vizsgálja meg. Mi vezetett oda, hogy ki akart lépni az addigi helyzetből?
Végül érdemes arra is időt szánni, hogy milyen érzések, gondolatok kapcsolódnak a kapcsolat folytatásához és milyenek a végleges szakításhoz. Melyiknek milyene lőnyei, hátrányaai vannak.
Emelett szuper, hogy kért segítséget és pszichiáter és pszichológus is tudja támogatni ebben a nehéz helyzetben. Javaslom, hogy feszültségét, kérdéseit, gondolatait és érzelmeit vigye be az egyéni terápiájába, hiszen akkor tudnak ezekkel dolgozni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot!
Engem szerelmi csalódàs èrt, màr 7 hete, de még mindig nem sikerült feldolgoznom, ès folyton az okokat kutatom…Azt szeretném kérdezni,hogy van-e olyan, hogy valaki súlyos önértékelési zavar miatt szakít a másikkal, vagy azèrt mert úgy èrzi, nem adhatja meg azt, amire a másik félnek szüksége lenne, túl jó hozzà az illető? Vagy, aki ilyen indokkal/kifogàssal èl,valójában sohasem voltak èrzèsei a másik fèl iránt? Lehet ezzel együttèlni, amennyiben mègis èrzett irànta valamit, vagy egyszer összeomlik ennek a súlya alatt? Olyan személyről van szó, aki sok elfolytàssal èli az életèt, ès nehèz időszakon is megy keresztül, munkahely szempontjából leginkább (kevés szabadidő). Tudom, hogy ezt így nehéz lehet megmondani, de mennyi idő alatt döbbenhet erre rà valaki?
Előre is köszönöm, ès elnézést a nagyon elméleti kèrdès miatt.
Kedves Kérdező!
Egy szerelmi csalódást követően teljesen érthető és természetes, hogy keresi az okokat és a miérteket. Emberi természetünk része, hogy úgy tudjuk narratívába helyezni a velünk történt eseményeket, ha értjük, hogy miért történt, ki tudjuk alakítani az adott helyzettel kapcsolatos megértésünket.
Az önértékelési zavar egy komplex problémakör, ami a szociális kapcsolatok – akár párkapcsolatok, baráti és családi kapcsolatok károsodását is okozhatják. Ez nem jelenti azt, hogy az önértékelési zavarral küzdő személy érzései a másik felé nem lennének valódiak, de sajnos ilyen esetekben gyakran egy negatív szűrőn keresztül látja az ember a világot. Az élet történéseit, az emberi kapcsolatokat, a konfliktusokat mind a negatív énkép szűrőjén keresztül értelmezi az önértékelési zavvarral küzdő személy. Ez jelentős torzításokat hozhat létre a valóság értelmezésében, és gyakran vezet ahhoz, hogy egy kívülálló számára nem logikusnak tűnő, nehezen megérthető döntést hoz az adott személy.
Arra kérdésre, hogy mennyi idő alatt döbbenhet rá erre valaki, nehéz megmondani. Személyiségtől, élethelyzettől, érzelmi terhelhetőségtől is függ. Az egyéni terápia segíthet abban, hogy megfelelő terhelés mellett nézzen szembe az ember nehézségeivel, azonban ehhez önreflexió és belső motiváció, belátás szükséges.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichológus!
16.-án egy éve lesz, hogy elköltöztem otthonról és kiléptem egy majd 30 éves kapcsolatból. Ennek oka, hogy az utolsó kb. fél év alatt FK csak saját magát tette előtérbe (kapuzárási pánik), szavakkal, tettekkel bántott ki miatt már nem szerettem haza járni. Az önbecsülésem már a béka segge alatt volt.
Aztán jött a költözés és a válaszok: elegem van a túlaggódásból (fiam 2013-ban beteg lett), hogy mindent túlpörögsz, már nem szeretlek és a legfontosabb, hogy a betegséged miatt hagytalak el, mikor kb. 1 hónap alatt raktam össze, hogy fiam legjobb gyerekkori barátnőjébe szeretett.
Nehéz volt az ügyvédi írásos lezárás, mert 9 hónapon keresztül egyetlen egy ügyvédi megkeresésre sem reagált csak miután a bíróság felkérését említettem meg neki.
Fiam is kiköltözött a házból.
Szeretnék választ kapni mi történt és mi történik még a mai napig is, hogy a szívembe tovább dobálózik “késsel”. Miért bánt?
Válaszát várva szép éjszakát kívánok,
Sarolta
Kedves Sarolta!
Köszönöm a megtisztelő bizalmát.
Javaslom, hogy lehetőség szerint keressen fel egy szakembert akivel részletesen át tudják beszélni a magában a helyzettel kapcsolatban felmerülő rengeteg kérdést, érzést és gondolatot. A továbblépéshez valószínűleg elengedhetetlen a korábbi sérelmek feldolgozása.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem!
Olyan problémám volna, hogy két évet töltöttem el sajnos egy nagyon egészségtelen közegű csapatban és egy nagyon arrogáns, nárcisztikus főnök mellett. Abban az évben mikor felmondtam, egyéb változásokat is meg kellett élnem sajnos.Válás,költözés, új kapcsolat.Az új kapcsolatból mára nagy szerelem és együttélés lett, de a munkahelyen való felmondás óta (1,5 éve) nem találom a helyem.Mindig van egy új elképzelés és indok arra hogy miért nem jó már 1 héten belül egy új munkahely.Igaz volt hogy 4-5 hónapot is itthon voltam, majd 2 hónapot, ami annyira jó érzéssel tölt el, nyugodt vagyok,nem unatkozom, örömet okoz a saját,,életünkkel ” való foglalkozás,ugyanakkor tudom azt is hogy bevételt kellene generálnom.Járok sok interjúra.Sok helyre felvesznek de ahogy elértem a tökéletesnek vélt munkahelyet,már az első nap úgy érzem,hogy én ezt nem is akarom,nem tetszik és nem bírok minden nap bejárni és egész nap ott lenni.Ha el is vállalom,felmondok hamar.Mi lehet a baj velem?
Kedves Hajni!
Konkrét tanácshoz érdemes lenne több információt tudni a korábbi egészségtelen közegű munkahelyről, a válásról, költözésről. Az új kapcsolat és az otthon lét valószínűleg hozott egy megnyugvást/biztonságot az életében. Az új munkahelyek ezt a “biztonság érzést” fenyegethetik, és a biztonságos helytől való távollétet, az “idill” megzavarását. Így a tökéletes munkahely sem lehet tökéletes, hiszen visszahozhat emlékeket, érzéseket a korábbi bizonytalan és mérgező helyzettel kapcsolatban.
Javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert, akivel alaposan átbeszélek a mostani és a korábbi élethelyzetét.
Üdvözlettel,
4.éve vagyok ezen a munkahelyen takarítóként! Munkatársammal, jól megvoltunk,és egy ellentmondás után megromlott a kapcsolat!A fönökeink,úgy csinálnak,mindha semmi sem történt volna!Csak már azon a ponton vagyok ,hogy felmondok,mert nemtudom a beszolasait,elviselni!Nemtudom a gondomat senkivel megbeszélni! Ezért kérem a segítségét!A fizetés emelésnél ő 6 órára többet kapott mind én a 8 órára, mondván nekem még ott a rokkant nyugdíjam!Mi tévő legyek! Futamodjak meg hagyják rájuk mindent?
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne leülni a főnökével nyíltan beszélni a problémáról. Elmondani őszintén, hogy mi a gond és hogy Ön hogy látja a saját helyzetét. Ezt követően hárman is érdemes lenne a problémáról beszélni és valamilyen stratégiát kidolgozni arra, hogy tudjanak közösen együtt dolgozni.
Üdvözlettel,
Udvozlom!2016-ban mento vitt a korhazba latoter kieses miatt.Mint kiderult extrem magas vernyomasom volt. Szervi okokat kizartak, maradt diagnoziskent a tulzott energiaital fogyasztas.Ezt kovetoen par honappal panikrohamok gyotortek.
Pszichiater azt allapitotta meg hogy epizodikus panik szindromam van szorongassal.Ekkor kezdtem elmelyulni Dr Googleban..Barmit olvastam az interneten figyeltem magamon a valtozatos tuneteket..
Mindenfele rak betegseg, stroke stb. Sajnos most mar elkezdtem figyelni a gondolataimat is..rakerestem mindenfele pszichiatriai korkepekre SAJNOS.. Szinte mar minden volt.. tudathasadas,OCD remiszto agressziv kenyszergondolatok..alighogy ezeken tultettem magam utana jott a skizofrenia.. nagyon felek hogy az vagyok.. legujabb tunetem a derealizacio..mintha nem lennek az adott pillanatban mintha robot lennek.Attol felek elvesztem a kontrollt es dilihazba kerulok.Kornyezetem szerint semmi nem valtozott rajtam. (nem dolgozom,itthon vagyok sok idom van gondolkozni)
Kedves Roxi!
Köszönöm megtisztelő bizalmát!
A levelében megfogalmazott probléma kapcsán javaslom, hogy keresse fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót. A probléma vélhetően gyógyszeres terápiát igényel, emellett pedig indokolt lenne minél hamarabb pszichoterápiás folyamat elkezdése is.
Üdvözlettel:
Jo napot kivanok!
Mar egy eve nem dolgozom. Elegge magamba cuhantam. Jartam pszichologushoz kb 15 alkalmat aztan nem tudtam menni. Utana meg mar nem akartam mert meg akartam oldani egyedul a tanultak segitsegevel. Sokat sirtam , keves az onbizalmam a mai napig. Dolgozni nem merek felek ettol attol.
Most vegre raszantam magam ,hogy ujra megprobalnam de a regi munkahelyemet ahonnan eleg mergesen jottem el. Azonnali felmondassal. Elbucsuztam a fonokomtol o is tolem minden jot kivantunk egymasnak es kesz. Elmondtam mibol volt elegem.(se penz se megertes)
De felek visszafogadnak e, felek tudunk e egyutt dolgozni.
Gondolom ezek a felelmek termeszetesek. Megis ket kerdesem lenne.
Mit lehet tenni e felelem ellen? Helyesen dontok e hogy visszamegyek egy regihez?.
Sose tettem ilyet,tanacstalan vagyok.
Koszonom a segitseget elore is.
Udvozlettel
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm a megtisztelő bizalmát!
Valószínűleg érdemes lenne visszatérni a terápiás folyamathoz, akár a régi terapeutájával, akár egy teljesen új folyamatba. Az Ön által feltett kérdések rendkívüli összetettek, melyhez ismerni kellene a korábbi döntési folyamatot (miért hagyta ott és lépett ki hirtelen), illetve, hogy hogyan érezte magát a korábbi munkahelyén, munkahelyi közösségében. Illetve, hogy milyen félelmei vannak a munkával kapcsolatban. Illetve, hogy hogyan érezné esetlegesen magát abban a közegben, ahonnan már egyszer hirtelen távozott. Mik szólnak a régi munkahely mellett, és mik azok az érvek, amik esetleg egy új munkahely keresése mellett szólnak. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához lenne szükséges egy szakember segítsége.
Üdvözlettel,
