Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Udvozlom!
Van egy kozepes mentalis retardacioval rendelkezo testverem aki most 32 eves. Az edesanyank elhunyt tavaly, azota velem el . Arra szeretnek valaszt kapni hogy mi az amit egyedul is kepes lenne megcsinalni es mi az amit nem kellene eroltetnem.
Fizikailag nincsen vele semmi problema, dolgozott gyarban es kozmunkan is. Ellatja magat de hivatalos ugyeket nem tud intezni .
Amerikaban elunk igy online tudnank bejelentkezni nehany ora erejeig. Ha tudnak segiteni nekem ebben akkor minnel hamarabb szeretnem elkezdeni.
Udvozlettel,
Budai Beatrix
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy személyes megfigyelésre, vizsgálatra és tanácsadásra lenne szükség ahhoz, hogy a testvéréről pontos képet lehessen kapni, hogy mit tudhat önállóan végezni s mit nem. Különbség van két ugyanilyen diagnózissal rendelkező személy között is, hogy pontosan miben milyen szintű elmaradása van az illetőnek (pl.szociális készségek), miben nyújt jobb teljesítményt. Gyakori, hogy készségeik színvonala egyenetlen, bizonyos területeken jobban teljesítenek, míg más területeken súlyosabb a lemaradás.Fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok segítségét kellene kint kérnie, hogy felmérhessék, s pontos leírást tudjanak adni Önnek a testvére készségeit illetően.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Segítséget szeretnék kérni. Még soha nem kértem semilyen fajta segítséget se online se személyesen de most úgy érzem hogy kell.
Szóval röviden.
Van egy 2 éves és egy 5 hónapos fiam.
A gondok a 2 évessel lennének.
Azt vettem észre hogy fel tőlem.
Reggel 5-től este 7-ig hármasban vagyunk és sajnos mostanában többször előfordult hogy kiabáltam vele. ha a kistestvére sír befogja a fülét és ő próbálja megnyugtatni mert fél hogy kiabálni fogok 🙁 nagyon nagyon szeretem őket és nagyon rossz azt érezni hogy fél tőlem. Mindig bocsánatot kérek tőle de azt vettem észre hogy lelkileg nagyon megbantottam.
Jóvá tudom még ezt tenni hogy ne sérüljön a kicsim lelkel? 🙁
Nagyon szomorú vagyok
Köszönöm a válaszukat.
Kedves Mária!
Nagyon nehéz az élet két pici gyerekkel! Érthető, hogy időnként feszült. Leírja, hogy többször kiabált vele. Amikor az ember feszült, indulatos, igyekszik valahogyan levezetni, kiadni mindezt magából. Nem a legszerencsésebb, ha kiabál, de előfordul, hogy az ember nem úgy adja ki magából a feszültségét, ahogyan szeretné. Törekedni kell persze arra, hogy ez a lehető legritkábban forduljon elő. Jól teszi viszont, hogy beszél erről a nagyobb fiával, és bocsánatot kér tőle, ha ilyesmi történik.
Egy kistestvér születése mindig megterhelő a család egészének és a testvérnek. A pici érkezéséig a nagybb fia egyedüli gyermek volt. Minden figyelem és szeretet felé fordult, aztán jött a kistesó, és egyrészt felbolydult a mindennapi élet, másrészt osztoznia kell mindenen és mindenkin a kistesóval. Még anyán is! Ráadásul az első időszakban ez az osztozkodás nem túl igazságos, hiszen egy csecsemő több és másfajta figyelmet igényelhet, mint a nagyobb gyermek. Nem biztos, hogy a nagyobb fia fél Öntől. Az viszont biztos, hogy a saját bőrén érzi a változást. És ezt meg kell szoknia, alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy ez most már így van. Az alkalmazkodás nem megy egyik napról a másikra. Sem nála, sem Önnél – hiszen az Ön élete is alaposan megváltozott. Adjon időt maguknak.
Próbáljon közben figyelni arra, hogy a nagy fiú kapjon Önnel egy pici időt kettesben – például amikor a kicsi alszik. Nem kell ennek hosszú időnek lennie – lehet ez anny is akár, hogy könyvet nézegetnek, vagy együtt csinálnak valamit. A fontos, hogy a nagyobb gyermek is kapjon egy pici, csak neki szóló figyelmet.
Emellett az is jó lenne, ha Ön tudna eleget pihenni. Lehet, hogy azért is feszült, és indulatos gyakran, mert nem kipihent. Próbáljon időt szakítani a saját regenerálódására is. Ha van esetleg külső segítség, érdemes élni vele. Reggeltől estig a gyerekekkel lenni nagyon megterhelő.
Üdvözlettel;
Tisztelt Doktornő!
Elég görcsös vagyok magammal szemben egy kapcsolatban.Mindig arra gondolok mennyire nem szeretnék semmit elszúrni mert nem akarom, hogy társam elveszítse a bizalmát irántam vagy csak szimplán törést okozzak benne.Pont emiatt más férfiakkal zárkózott vagyok.Nem szeretek mással beszélni, nem szeretem, ha közelednek meg mutogatni sem igazán szeretem magam.Tegnap délután elmentünk a párommal egy sörözőbe szórakozni.4 vodka-narancs egy picit sok volt úgy érzem.Tudatában voltam önmagammal, de éreztem, hogy lazábban veszem a dolgokat sokkal.Barátom véletlen feljebb húzta a pólóm úgy, hogy picit távolabb ültünk a pulttól, de nem annyira, hogy ne lássanak ránk.Jó esetben odakaptam volna ijedten, de akkor éppen ezt nem tettem, hanem végigfutott az agyamon a gondolat, hogy az a srác a pultban nem baj, ha látja.Borzasztóan szeretem a párom és egyből észbe kaptam és amint nem látta senki bőgtem mert nem akarom elveszíteni. Ugye ezzel nem tettem rosszat?Bűntudatot, hogy oldjam?
Kedves Nóra!
Azt gondolom, hogy nem tett semmi rosszat. Attól, hogy Ön párkapcsolatban él, jólesik, ha a párján kívül más is vonzónak találja – talán ez is benne lehetett a felhúzva hagyott pólóban. Talán ettől Ön is vonzóbbnak látja saját magát?
Érdemes elgondolkodnia azon, hogy mit is jelent az, hogy görcsös magával szemben egy kapcsolatban? Nem meri “önmagát adni”? Igyekszik megfelelni annak a képnek, ami Ön szerint a párjában él Önről? Milyennek látja magát ebben a kapcsolatban? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása talán segíthet abban, hogy a görcsössége oldódjon.
Ahogy írja, ez a dolog azért eshetett meg, mert ivott előtte. Nyilván utólag érdemes elgondolkodnia azon, hogy ha tapasztalja, hogy az ivás milyen hatással van Önre, akkor jól húzza-e meg a határokat az ivással kapcsolatban.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm!39 éve élek házasságban.3gyermekünk van akik már fel nőttek.Sajnos a férjemnek alkohol problémái vannak.Sajnos a hosszú évek során teljesen uralkodóvá vált.Korábban tettlegességig fajultak a vitáink.Ma már a szóbani bántás a mindennapos.Már legtöbbször nem válaszolok csak csendben hallgatom .Gyakran a sírás kerülget.Nincs bátorságom itt hagyni .Sajnos még mindig tud hatni az érzéseimre.Sokszor az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejemben.A gyermekeimnek és unokáimnak nem okozhatok fájdalmat. Félek hogy az elkeseredésem erősebb lessz egyszer.Várom válaszát.
Kedves Judit!
Együttérzek Önnel! Nehéz lehet egy olyan kapcsolatban lenni, ahol nem fogadják el, kritizálják, bántják az embert, és Ön mégis kötődik hozzá, és fontos az Ön számára.
Ugyanakkor ki kell mondani, hogy Ön egy bántalmazó kapcsolatban él. Jellemző, hogy az ilyen kapcsolatban élő embereknek az önbizalma erősen lecsökken – nem bíznak saját magukban, nem hiszik el, hogy bármi változhat az életükben, és sokszor azt gondolhatják, biztosan jó oka van a másiknak arra, hogy bántsa őt. Emiatt mellette maradnak a bántások – a testi és lelki fájdalom ellenére. A bántások újra és újra ismétlődnek. A bántalmazott pedig elhiszi, hogy ő ennyit ér, neki ez jár…
Ez egy negatív spirál, amiből nagyon nehéz kitörni. Mivel régóta él már bántalmazó kapcsolatban, ezek a minták valószínűleg már nagyon megszilárdultak. Épp ezért javaslom, mindenképp kérjen segítséget – akár egyéni terápia formájában, akár egy olyan közösségtől, ahol sorstársak vannak.
Javaslom, hogy látogassa meg az alábbi honlapot, itt sok információt talál a problémájával kapcsolatban , és ők egy ingyenesen hívható segélyvonalat is üzemeltetnek: www.nane.hu
Munkatársainkhoz is foglalhat időpontot egyéni konzultációra.
Üdvözlettel;
31 éves vagyok, 3 éve nincs párkapcsolatom. 18-tol 28 éves koromig éltem élettársi kapcsolatbsn. Egy este 2020 júniusában annyira elkeseredtem,hogy azt isnetelgettem magamban hogy amíg élek nem fogok szexuális izgalomba kerülni és rá pár napra ez meg is történt. Arra ébredtem hogy huvelyem száraz, a hajam és a bőröm is cserzik a szarazsagtol. Pár hónapra rá nőgyógyászhoz fordultam, aki nagyon alacsony progeszteron szintet állapított meg. Szedem a hormonpotlast de mai napig nem tért vissza a szexuális érdeklődésem. Úgy érzem, hogy 3 konfliktus is zajlik bennem, ha megismerkedem valakivel úgy érzem hogy nem méltó hozzám, unalmas akivel továbbra is egyedül érzem magam (az én életem mindig különc volt, Ausztriában élek, nagyon jó anyagi helyzetben, 4 nyelven beszélek, regényeket írok) úgy érzem senki nem tud megérteni vagy én nem tartom méltónak magam valakihez. Illetve úgy érzem csak beleeroltetem magam a randevukba,mert nagyon vágyom egy gyerekre, hogy ne legyek egyedül a világban.
Kedves Lili!
Nagyon összetett a probléma, amit leírt. Fontos lenne tudni, hogy mi volt az oka annak, hogy az járt a fejében, hogy nem fog többször szexuális izgalomba kerülni? Mi az oka annak, hogy hormonpótlást kell alkalmazni Önnél? Emellett arról, hogy milyen elképzelései, igényei, elvárásai vannak a párválasztás területén?
Fontos lenne ezt egy szakemberrel közösön megbeszélni, és terápiás keretek között választ találni ezekre a kérdésekre.
Üdvözletel,
Üdv. 20 éves fiú vagyok, heteronak vallottam magam egész életembe, érdekeltek a lányok tetszettek, szerelmes is voltam egy párba. De egyik pillantról a másikra elkezdtem aggodni, hogy meleg vagyok, egy videó hatására amibe szó volt róluk. Kiprobáltam, hogy meleg pornót nézek de behánytam töle nagyon nem tetszett a látvány. Azóta szorongok ezmiatt, hogy lehet hogy meleg vagyok. Pedig soha semmilyen hajlam nem volt a fiúk felé. Azóta is volt nálam lány és ez idö alatt elmúlt, erekció volt felé ès minden ami normális.3 lányért is nagyon oda voltam az elmúlt 4-5 évben, ez az egész most 20évesen kezdödött, de nem tudom miért.Hogy tudnám lenyugyatni magam hogy 100%-ig hetero vagyok?
Elöre is köszönöm.
Kedves Tamás!
A fantáziák, az kíváncsiság megjelenése egy teljesen természetes folyamat. Ha ez egy egyszeri alkalom volt, valószínűleg a kíváncsiságról szólt.
Ha mégis úgy érezné, hogy ez megnehezíti a mindennapjait, akkor érdemes lenne részletesen megbeszélni ezt egy szakemberrel.
Üdvözlettel,
Tisztelt Móra Katalin!
Kisfiam Zétény 3 éves, tavaly kezdtük az óvodát. Kezdetben minden szépen ment nem volt sírás, szeretett járni és az első hét után bent is aludt. Aztán kezdődtek a reggeli sírások volt olyan is amikor annyira stresszel hogy hányásig is fajul a helyzet. Sokat probálok beszélgetni vele, annyit mondott hogy az egyik kisfiú bántotta és fél tőle ezért nem akar járni.
Most az utóbbi 2 hónapba rosszabb lett a helyzet. Már a reggeli ébredéstől kezdve sír, és olyan is előfordulás hogy úgy veszik ki a nyakamból. Remegés; has fájás és néha még a hányás is előfordul a sírás mellett.
Az óvonők azt mondták hogy könnyen megnyugszik és a nap további részében nem szokott sírni.
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnák segíteni neki hogy könnyebben menjen az óvodába indulás. És nem legyen benne ekkora stressz.
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdvözlettel : Fehérné Fazekas Csilla
Kedves Fehérné Fazekas Csilla!
Leveléből érződik, hogy Ön szeretné, ha Zétény óvodába indulásakor tapasztalt szorongása csökkenne. Sok esetben a gyermekek az óvodakezdéskor még nem is értik, hogy az közösségi intézményben való tartózkodás a jövőben állandó lesz, az óvoda nem csak egy játszóház, ahová esetenként elmegyünk és jól érezzük magunkat. Lehetséges, hogy a kisfiú beszoktatása kezdetben ezért volt zökkenőmentes, mert a helyzet állandóságával kapcsolatosan nem volt még rálátása. Érdemes vele megbeszélni, hogy miért fontos neki óvodába járnia, miért kell a szülőknek dolgozni, hogyan zajlanak a hétköznapok, mennyiben másak a hétvégék. A reggeli ébredést, reggeli elindulást említette nehezebbnek, ekkor jelennek meg fokozottan a szorongásos tünetek. Érdemes lehet a reggelekbe valami örömteli tevékenységet beiktatni, például legyen a reggeli rutin része, hogy amíg a szülő kávézik/teázik, a kisfiú is elfogyasztja innivalóját, és közben megtervezik a délutánt, hogy óvoda után mit fognak csinálni. Fontos lehet több időt hagyni a készülődésre, hogy ne legyen rohanás, kapkodás. A kisfiú óvodai kapcsolatainak, az ott zajló események megértése végett jó ötlet lehet “óvodásat játszani”, szituációs játékokat modellezni akár kis játékfigurák segítségével, a szülő bekapcsolódásával. Törekedni érdemes arra, hogy megértse, mitől fél a kisfiú, mi neki a legnehezebb, mi okoz neki örömöt az óvodában. Amennyiben problémái nem csökkennek, javaslom pszichológus szakember felkeresését, akár óvodapszichológus vagy szülőkonzultáció formájában.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
Van egy 4,5 éves kislányom szeptemberben kezdte az ovit,eleinte nagyon szeretett menni. Van egy csoportortársa aki nagyon gonoszan viselkedik a többi gyerekkel(bántja őket,csufolja)a kislányommal még rosszabb.Ovónénik szerint rá féltékeny mert a barátnője az én kislányom barátnője is.Azt mondta a lányomnak,hogy amaddig ő oviban van én és az apukája megfogunk halni,hogy nem szeretjük őt azért hagyjuk az oviban.Akkor a kislányom nagyon kivolt borulva,nem akart enni,aludni.Beszéltünk az óvónőkkel próbálták megoldani.Minden reggel remegve és zokogva ment oviba.Egy kicsit jobb lett a helyzet,de még mindig sírva megy reggel.Azóta borzasztó anyás lett,nem mehetek sehova nem marad senkivel.Ma volt egy eset amikor időpomtra kellett mennem,és pont úgy jött ki,hogy már otthon volt.Zokogott és szorította a nyakamat,nem bírtam ott hagyni és elhoztam magammal.Ez lehet rossz döntés volt. Ön szerint ilyenkor mit kellene tennem? Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy Ön komolyan aggódhat kislányáért. A gyermeke jelenleg szorongást élhet meg minden olyan helyzetben, amikor Öntől szeparációt él meg, legyen az akár egy rövidebb ideig tartó ügyintézés, vagy egy hosszabb időtartamú óvodában tartózkodás. Ebben az állapotban a regresszív tendenciák gyakran előfordulhatnak, gyermeke olyan magatartást mutathat, ami korábbi életkorokra jellemző, amiket már “kinőtt”, túlhaladott. Például fokozottan igényli a szülő közelségét, éjszakai elalvásnál csak a szülő mellett érzi magát biztonságban, esetenként éjszakai vizelet-és széklettartási problémák is jelentkezhetnek. Érdemes gyermeke igényeire figyelni, hangsúlyozni számára, hogy szülei akkor is szeretik őt, ha ő épp óvodában van, akkor is sokat gondolnak rá, amikor nem látják, nincsenek fizikailag elérhető közelségben. Fontos lehet elmondani a kislánynak, hogy hogyan vértezze fel magát a szociális közösségben történő verbális bántásokkal, érzelmi abúzussal szemben. Védelmezze saját nézőpontját, verbalizálja, öntse szavakba, ha valamivel nem ért egyet, ha más a véleménye, említse meg, hogy milyen érzést okozott neki a csoporttársa reakciója. Akár otthon is, szituációs játék formájában lehet gyakorolni ezeket a kritikus helyzeteket (bábokkal, plüssfigurákkal, lego figurákkal), modellezni lehet az óvodás közösséget, és a szülő is bekapcsolódhat a játékfolyamatba. Amennyiben a helyzet nem változik, továbbra is szorong a gyermek, szükséges megfontolni pszichológus szakember bevonását, akár óvodapszichológiai ellátás keretében is.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözletem. Édesanyám agyi trombózis an lebénult.Én 55 éves vagyok, anyu él én ápoltam most otthonba megy.. Ez kB 25 éve volt Ittasan jött Előtte kB 20 perccel veszekedtünk és nyakon legyintettem egy műselyem ruhával. Elég csettintősen de nem mélyen kicsit meg is húztam. Azóta, azt kutatom mennyiben vagyok én hibás, hiába mondja mindenki, orvosok stb hogy semmi köze ehhez, de mert a nyakban volt vmi fali trombús, hogy azt biztos én indítottam el, a csapásommal és bújom az anatómia oldalakat stb Szerintem ez már beteges. Depressziós vagyok lehet ez is közrejátszik, gyógyszert kapok. 2 hónapja szedem. Köszönöm a, választ.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyfokú bűntudat gyötörheti Önt édesanyja állapotával kapcsolatban. Érdemes lenne erről szakemberrel beszélnie, javaslom, hogy jelezze kezelőorvosánál, hogy pszichoterápiás kezelési segítséget is szeretne igénybe venni (utalja pszichológushoz is).
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Doktor Nő!
32 éves vagyok 2 gyermek édesanyja. Tavaly januárban be íratkoztam egy autós iskolába, jogosítvány szerzés céljából. Sikeres kressz illetve eü vizsgát is tettem elsőre. Július 5-én kezdetem el vezetni, 30. Órán oktatót váltottam. A régivel valahogy már nem volt meg az összhang, úgy gondoltam jobb lesz váltani, amiben az iskola vezetője is meg erősített. Így is történt 2 hét várakozás után megkaptam egy végtelen türelmes oktatót.3 és fél hónap kihagyással kezdtem megint újra márciusban. Jelenleg a 64 órámnál járok, egy nagy városban tanulok Csongrád Megyében. Még mindig nem érzem azt hogy valaha nekem jogsim lesz. A legutolsó 2 alkalmon már sírtam. És azt érzem most abban a nagy érzelmi gödörben vagyok.Az oktatóm is látta hogy ki vagyok lelkileg. Először én mondtam neki egy hét kihagyást, heti 2x megyek 2 órát vezerni.Majd mondta hogy próbájuk meg a heti egyet. Hátha az is segít. Hogyan tudok ki mászni ebből az érzelmi gödörből?
Tisztelettel :Márti
Kedves Márti,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológus segítségét kérnie, hogy a félelmeit le tudja küzdeni vezetés közben. Továbbá érdemes lenne az oktatójával is beszélnie, hogy esetleg az automata jogosítvány megszerzése jobb opció lenne-e Önnek, kevesebb feszültséggel járna-e.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztel doktor ur/nő
Kèt hete jelentkeztek a panaszaim bal oldali kargyengesèg fura èrzès a karban .koncentráció csökkenès munkahelyen szètszórtság.egy hete már a bal lábban is gyengesèget èrzek mióta figyelem magam.sajnos pànikbeteg ès hipohonder vagyok.egy hónapja nagyon magas stressznek vagyok kitève munkahelyen.az a kèrdèsem hogy ezek a bal oldali gyengesèg tünetek lehetnek e a stressztől vagy pont most jön ki egy neurológiai betegsèg nálam èpp….SM vagy wgyfaganat….stb.nem tudom mire gondoljak teljesen kikèszît ès ha figyelem a bal kezem meg rágörcsölök mèg rosszabb az egèsz.Főkènt a munkahelyen jelentkezik de most èjjel ugy el is zsibbadt hogy nem tudtam percekig mozgatni amîtől bepánikoltam.mi okozhatja ezt?köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne neurológiai kivizsgálásra mennie, ahol el tudnák dönteni, hogy van-e neurológiai betegség a tünetek hátterében, vagy kizárhatóak-e (utóbbi esetén lehetne pszichológus segítségét kérnie).
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot!
Olyan problémával küzdünk, hogy a párom egy jóideje (még a terhességem előtt) nem annyira szeretne velem testi kapcsolatot. Tudom, és mondja is, hogy kíván engem, de folyton pihen helyette, vagy valami más elfoglaltsága van. Általában a munkára, a stresszre és a pénzügyi helyzetünkre hivatkozik, amit mind megértek, mert engem is frusztrál. 7 hete szültem, szabad a testi érintkezés már (orvos állapította meg), de 1 alkalomra került sor eddig. Nekem ez kevés, és mint mondtam, már 1-2 éve ez van. Pedig nagyon jó szexuális életünk volt, külföldön dolgozott több évig, minden napos volt. Volt, hogy kint voltam vele, volt, mikor 2-4-6 hetente járt. Nem tudom mi lehet az oka, elkeseredettségembe magam hibáztatom, főleg a terhesség óta. Nem tudom mit gondoljak vagy mit csináljak, próbáltam egy ideig feldobni a dolgot, hátha jobban kedvet kap hozzá, de hiába. Ennek ellenére mikor ritkán van szex, jó szokott lenni, szóval sosem egyhangú. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy megvonjam magamtól.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párjával beszélnie arról, hogy mi minden járulhatott ahhoz, hogy a szexuális érdeklődése csökkent (munkahelyi problémák, kapcsolati problémák, vagy esetleg a terhesség okozhatott nála valami eltávolodást félelmek alakultak-e ki nála). Szükség esetén szexuálpszichológust lenne érdemes felkeresnie a párjának.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom figyelmébe:
Üdvözlettel:
Szabó LiliA párommal 1 éve vagyunk együtt,nála nem megy a kommunikáció nálam pedig a bizalom nehézkes felé,sokat veszekedtünk,rengeteg dolog történt és egyszer csak megszakadt valami,pont összeköltöztünk,egy szép albérletbe,szereztem neki munkát jónfizetésért a legjobb barátomnál,én is elhelyezkedtem,az életünk csodás lehetne,de nem!!Azt mondja nem meri már magát elengedni mert fél hogy újra vita lesz,nem mutatja az érzéseit,nem keres nem udvarol,nem szeretkezünk,vagy ha igen az is teljesen más.Én elkezdtem vàltoztatni a felfogásomon,a hozzáállásomon de egyre rosszabb lett,kezdek én is befordulni,boldogtalanok vagyunk,hiába próbálom megbeszélni vele,csak hárítja a felelősséget,azt mondja szeret és ezt tudja se mégsem tesz értem semmit,szeretném helyrehozni mert ennél sokkal több can bennünk,2 nevetős,éjszakákat átbeszélgetős,szerelmes fiatal,mi lehet a baj?Hogyan tudnék ezen segíteni?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápián belül beszélni ezekről a problémákról, helyzetekről a párjával közösen. Javaslom, hogy a párjának vesse fel ezt a lehetőséget, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb kapcsolatban tudjanak élni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot kívánok!
Én egy olyan kérdéssel fordulnék Önökhöz, hogy édesanyám elutasított mikor kisgyermek voltam, nekem az érintés a szeretetnyelvem viszont teljesen hideg érzelmi légkörben neveltek fel és ha odamentem anyámhoz elküldött hogy ‘’ne érjék hozzá’’. Ez miatt magamban kerestem a hibát és úgy érzem ez problémát okoz nekem most a párkeresésben. Ha megérintenek jól esik de le blokkolok és nemtudok mit kezdeni a helyzettel. Ilyen problémával érdemes terápiára járnom vagy nincs akkora probléma? Segítség nélkül meg tudom ezt oldani egyedül?
Kedves Nikolett!
Nagyon jól felismerte, hogy hogyan reagál a teste és a lelke az érintésre, és abban is igaza van, hogy a rideg, hideg érzelmi családi közeg, és az édesanyja elutasítása hatást gyakorolnak az Ön életére felnőttkorban is. Például a párkapcsolatok területén.
Az anyához való kötődés alapul szolgál többféle kapcsolódáshoz, kapcsolati mintához mind gyerek-, mind felnőttkorban. A párkapcsolaton kívül arra is hatást gyakorolhat, hogy Ön a saját anyaságát hogyan fogja majd megélni, hogyan fog kötődni a gyermekéhez.
Arra a kérdésre nem tudok pontos választ adni, hogy mekkora a baj. Nem is így érdemes ezt a helyzetet megközelítenie. Azt mondanám, hogy mivel már most nehézségeket él át a párkapcsolatok terén, és olyan életszakaszok állnak Ön előtt, amelyekben valószínűleg visszatérően szembesülni fog a múltjában gyökerező nehézségekkel, mindenképp érdemes szakemberhez fordulnia.
Üdvözlettel:
Tisztelt doktornő. Olyan problémával állok szemben, hogy a párom megcsalt a kolléganőjével és én rájöttem így lebuktak. Elmondása szerint szexuális kapcsolatig nem jutottak csak csók és simogatás volt. De sajnos azóta,hogy ez kiderűlt már nem tudunk úgy együtt lenni ahogy azélött. Mindent átbeszéltünk én mindent megteszek,hogy ne legyen téma a megcsalás de sajnos nem tudom öt kellő képpen felizgatni. Leültünk és mondtam neki,hogy beszélje ki magából az esetet még akkor is ha engem megbánt vele. Így elmondta,hogy aznap este amikor lebukott sokkot kapott és hiába kíván engem mégsem lesz igazi kemény merevedése. Probáltam neki mondani,hogy lépjen túl rajta mert én megbocsájtottam és ha akar beszéljen velem róla hátha akkor nem lesz ilyen probléma, de sajnos tegnap este sem sikerűlt együtt lenni mert nem állt rendessen. Így megint mint minden alkalommal orálisn kellett csinálnom. Kérem tanácsoljon nekem valami megoldást. Nagyon köszönöm a segítséget. Tisztelettel Janik Mónika.
Kedves Mónika!
Érdemes lenne egy párterapeuta segítségét kérni a kérdésben, akivel irányítottan tudnak beszélni a megcsalással kapcsolatos érzésekről. Ki-mit érez, gondol ezzel kapcsolatban, illetve az ezek után kialakult szexuális problémákról.
Üdvözlettel,
