Intimitás a párkapcsolatban
Gyakran előfordul, hogy egy párkapcsolatból kikopik a bensőségesség. Az évek előrehaladtával a szerelmesek nem csak csókolózni ‘felejtenek el’, hanem természetessé válik az, hogy kevésbé figyelnek oda egymásra. Például, ha beszélgetnek is, nem néznek egymásra. A hétköznapi feszültségek okozói és fenntartói is lehetnek a férfi és nő közti kommunikációs zavarnak. A kedvesükkel kapcsolatos sérelmeik miatt sokan elzárkóznak a kommunikációtól. Gyanús, ha a pár közti beszélgetés leginkább csak a gyerekek ügyeire korlátozódik. Érdemes tudni, hogy ebbe nem kell beletörődnünk, hiszen a legtöbbször vissza lehet csempészni a szenvedélyt a leginkább ellaposodott kapcsolatba is!
A távolság tartás a harag kezelési módja is lehet. A kommunikációs zavarok és a kimondatlan feszültségek azonban rendszerint a szexuális életünkre is kihatnak. Elvégre a legtöbb nőnek nincs kedve szeretkezni, ha éppen bánkódik valami miatt, vagy dúl-fúl mérgében. Nagyon sokszor az anyaszerep és a felszaporodó családi teendők vonják el az energiákat a szexualitásról. Ettől mindkét fél frusztrált lehet. Férfiként szorongással teli érzés megélni, hogy a párunk nem keresi, vagy akár egyenesen elutasítja a közeledésünket. Akár indulattal is reagálhatunk erre. A legtöbbször ez a párkapcsolat működési zavarát jelzi, hiszen akár mennyi is az otthoni feladat, egyenlőbb felosztással a helyzet orvosolható volna. Párterápiás tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az együttműködés szándéka bár a legtöbb esetben megvan, az aktuális helyzetben megélt intenzív érzelmek sokszor megakadályozzák a probléma megoldását. Például, ha elutasítottnak éreztük magunkat gyermekként, párunk szexuális elérhetetlensége olyan heves érzéseket kelthet bennünk, ami eltorzítja a látásmódunkat, nem engedi meg, hogy a helyzet orvoslására fókuszáljunk. A vélt vagy valós elutasításra, például ha még kevesebb gyengédséggel válaszolunk, a helyzet könnyen eszkalálódhat. Hiába várjuk ugyanis, hogy a partner kezdeményezzen, végül mindketten magányosnak és cserben hagyottnak érezhetjük magunkat.
Hogyan hozható vissza az intimitás a párkapcsolatba?
Lényeges, hogy ne a külső körülményeket okoljuk a feszültségek miatt, hanem figyeljük meg a saját érzéseinket, és ha a másik megbánt minket (ez bármikor, bárkivel akaratlanul is előfordulhat) tegyük azt szóvá. Fontos, hogy ezt ne számonkérő, vagy vádaskodó hangnemben tegyük, hanem a saját rossz érzéseinkről beszéljünk. Megfogalmazhatjuk a vágyainkat is: szeretnénk többet együtt lenni. Ha a másik fél is sértődött, gyakran kevésnek bizonyul ez a megoldás, ilyenkor érdemes lehet önismereti munkába kezdeni. Ha például a hölgy úgy érzi, korábban többször kihasználták, hajlamos lehet a fentebb leírt kapcsolati dinamikát magára venni, és elutasítással reagálni rá. Esetleg indulatosan a másik fejéhez vágja, milyen fáradt, mennyi a dolga ahelyett, hogy a házimunka vagy a családi teendők újraosztását kezdeményezné.
Ha a helyzetet sikerül megbeszélnünk, akkor is érdemes odafigyelni rá, hogy a szex egy több éves párkapcsolatban (főleg, ha gyerekeink is vannak) korántsem olyan spontán és egyértelmű, mint amilyen a megismerkedésünkkor volt. Ahogy az évek során mi és a kapcsolatunk, úgy a szexualitásunk is változik. Energiát kell belefektetnünk, hogy megteremtsük az intim együttlét feltételeit. Legyenek közös rítusaink, például beszélgessünk este az ágyban lefekvés előtt. Vagy vacsorázzunk kettesben, romantikus gyertyafényben, ami kedvet csinálhat az erotikához is. Válasszunk olyan tevékenységet, ami mindkettőnk kedvére való. Idővel létre kell hoznunk az erotikus sóvárgást, mert ha a társunk minden nap elérhető, törvényszerű, hogy idővel megkopik bennünk a vágy. Ne vegyük azt sem egyértelműnek, hogy tudjuk, mire vágyik kedvesünk a szexben. Érdemes erről időről időre (akár minden együttlét után) őszintén beszélgetnünk. Nem kell kitalálnunk, hogy a másik mitől boldog, mert szerencsére megkérdezhetjük tőle (nehezebb eset, ha nem tudja nekünk megmondani). Ilyenkor is mindenkinek a saját érdeke a saját öröme, ezért ne a másiktól várjuk a megoldást, fedezzük fel, mi okoz a számunkra megelégedést. Ha rájöttünk, akkor ne szégyelljük ezt, hanem mondjuk vagy mutassuk meg a partnerünknek is! Az sem baj, ha nem kívánjuk egyformán az együttlétet. Fontos viszont hogy bármikor lehessen meggondolni magunkat és leállítani a folyamatot. Ne akarjuk csak azért szexelni, hogy a kedvesünk kedvére tegyünk. Legyen fontos a saját érzésünk, örömünk is! Ha végképp nem találjuk az örömünket, akkor ne küszködjünk magunk, keressük segítséggel a miérteket.
Fontos, hogy legyenek bensőséges rítusaink párként (például a fentebb említett közös vacsora) de ennek ne a szex legyen a kizárólagos célja. Próbáljuk meg tartalmasan eltölteni az együtt töltött időt, élvezetet találni ebben is (ha csak az aktusra fókuszálunk, az félelmet, vagy ellenállást okozhat a partnerünkben). Gondoskodjunk a körülményekről, hogy ha jön a vágy, akkor legyen lehetősége beteljesedni. A szexuális incselkedés is jó hatású. Ha elfogadjuk a saját testünket, a másoktól is könnyebb elfogadnunk az örömszerzést. Ha bensőséges a viszonyunk, kezdeményezni vagy viszonozni is tudjuk azt. Ne feszengjünk az esetleges kellemetlen érzéseink miatt, mondjuk ki őket bátran! A legtöbbször már ettől enyhülni szoktak. Ha vannak különleges szexuális fantáziáink, osszuk meg azt is a partnerünkkel. Nem kell feltétlenül tettekbe fordítani ezeket ahhoz, hogy mindkettőnk számára izgalmas legyen.
Amennyiben negatív érzéseinket nem tudunk egymagunk megérteni, vagy ezek túl hevesek, érdemes önismereti munkát kezdeni, melyben az OnlinePszichológus.net pszichológusokból és családterapeutákból álló csapata szívesen segít.
Felhasznált irodalom:
Besenyei Gy., Agárdi F., Borkó I., Domonkos F., Duray Zs., Kovács A., Grögné Vadas E., Mató Sz., Mezei J., Mezei N.: Érzelem, érzékiség és szexualitás az érett párkapcsolatban című előadása a Magyar Családterápiás Egyesület XXXII. vándorgyűlésén, Szegeden, 2017. április 14-én
