A szorongásos zavarok gyermek és serdülő korban

Szerző: OnlinePszichologus.net csapata | nov 14,2017 | Blog | gyermeknevelés, kamaszkor, óvodás kor, szorongás

Egyetlen szülő sem akarja a gyermekét boldogtalannak látni, azonban mégis előfordulhat, hogy vannak helyzetek, amiben a gyermek valamilyen okból kifolyólag nem tud úgy alkalmazkodni, ahogy az számára megfelelő lenne. A gyermekek és serdülők számára a legjobb, ha olyan segítséget kapnak a felnőttektől, ami az adott élethelyzethez, nehézség megoldásához szükséges megküzdési lehetőségeiket bővíti és nem a helyzetek elkerülésével, kiiktatásával próbálják a szorongásukat oldani. Fontos, hogy bátorítsuk a gyerekeket, serdülőket az érzelmeik kifejezésében, hiszen ehhez joguk van. Egészséges dolog néha félni, dühösnek lenni, szeretni és örülni, ugyanakkor kerüljük ezen érzelmek eltúlzását és a bagatellizálást is.

Mi okoz stresszt a gyermeknek?

Korábbi blog cikkünkben már volt szó arról, hogy azok az életesemények, akár negatív, akár pozitív történések, amelyek váratlan, intenzív érzelmi hatást idéznek elő a gyermek életében és jelentős vagy tartós alkalmazkodást igényelnek stresszként hatnak. Általánosságban elmondható, hogy tartós vagy krónikus stressz hatására kialakulhat érzelmi zavar a gyerekek életében. A tartós kontrollvesztés szorongást, depressziót okoz a gyerekek számára. Minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban él át kontrollvesztést, tehetetlenség érzetet. Alapvetően szükséges igény a gyermekek számára is a helyzet feletti kontroll megtartása vagy átengedése, amit kompetencia igénynek neveznek a pszichológusok. A kisgyermekek számára a szülő, a nevelő a kompetens személy, az ő jelenléte adja meg a biztonságérzetet.

A szorongás megnyilvánulása lehet tüneti formájú, ilyenkor valamilyen átmeneti tünetben nyilvánul meg a gyerekek életében, mint pl. óvodai alkalmazkodási nehézségek. A szorongás betegség formájában is kifejeződhet, amikor tartós, jelentős szenvedés és funkcióromlás tapasztalható pl. szeparációs szorongás. Erről a problémáról a későbbiekben még részletesen is szólunk.

Minden életkorban érintheti a szorongás az alapvető élettani funkciókat, tehát az evés, emésztés, alvás ilyenkor megváltozhatnak. Például szorongás miatti alvászavarok előfordulhatnak csecsemőkorban is a gyakori felsírások formájában, kisdedkorban lidércálom megjelenésével, óvodáskorban éjjeli felriadások fordulhatnak elő, míg iskolás korban fogcsikorgatás lehet egy jellemző tünet.

Csecsemőkortól serdülőkorig más-más tünet utalhat ugyanarra a lelki nehézségre gyermekünk életében, aminek megoldásához felnőtt segítségére van szüksége.

Milyen tünetek utalhatnak a gyermek szorongására?

Csecsemőkorban az általános nyugtalanság, étvágytalanság, testi fejlődésben való elmaradás, kólika (hasfájás), az alvás során gyakori felsírások, napközbeni hosszas alvás éjszakai ébrenlét mellett utalhat szorongásra.
Kisdedkorban dackorszak intenzívebb tünetei mellett a mozgásfejlődésben való elakadás, vagy visszaesés, túlmozgások, finom motoros koordináció ügyetlensége, a beszéd vontatott fejlődése, vagy elakadása, késlekedő szoba- és ágytisztaság, lidérces álom zavar és étkezési zavarok („Harc” az anyával, szervi ok nélküli étvágytalanság) lehetnek intő jelek gyermekünk szorongására.
Óvodáskorban ősi félelmek, szeparációs szorongás, mutizmus (amikor a gyermek egyáltalán, vagy valamilyen speciális helyzetben nem beszél), ujjszopás, körömrágás, bepisilés (5 év felett), bekakilás (4 év felett), tartós dadogás (5 év felett), a beszédfejlődés elakadása, lassulása jelezheti a szakember bevonásának szükségességét.
Iskolás korban iskolafóbia (szeparációs szorongás), feleléstől való félelem, személyközi kapcsolatokban való sikertelenség, gyakori hasfájás, fejfájás, szomatoform vegetatív zavarok (hányás, hasmenés), gyakori légúti fertőzések, viselkedés zavarok: ellenállás a szülőkkel vagy nevelőkkel szemben, indulatosság, éjjeli megriadások, alvászavarok, étkezési zavarok: pszichogén (lelki eredetű) soványság, vagy elhízás miatt szokták a pszichológusokat megkeresni a szülők.
Serdülőkorban fejfájások, alhasi panaszok, különböző étkezési zavarok, amelyek szorongásra utalnak.

Ha a fenti tünetek közül akár csak egyet is észreveszünk gyermekünknél, az tartósan (néhány héten keresztül) fennáll, érdemes gyermekpszichológust felkeresni, nevelési tanácsot kérni, hiszen előkordulhat, hogy ez azt jelzi, a gyermekünknek támogatásra van szüksége a sikeres alkalmazkodáshoz.

A kutatások és a szakmai ajánlások szerint gyermek-és serdülőkorban a szorongásos kórképek kezelésekor elsődleges és kizárólagosan alkalmazható az egyéni vagy csoportos pszichoterápia, melynek hatására a gyermekek szorongása csökken, oldódik, az önértékelésük, önbizalmuk, énképük minősége javul. Ajánlott terápiás módszerek: kognitív viselkedés terápia, játékterápia, relaxációs és szuggesztív terápiák, pszichodráma, önismereti csoport, művészetterápia, családterápia. A gyermekek terápiáját szerencsés kiegészíteni szülői konzultációkkal és/vagy a szülő(k) egyéni terápiájával, hiszen sok esetben a szülő-gyermek kapcsolat bonyodalmai, a szülő egyéni vagy párkapcsolati nehézségeinek megoldásával a gyermek lelki közérzete is javulhat.

Felhasznált irodalom:

BNO-10 zsebkönyv – DSM-IV-TR meghatározásokkal Animula Kft. Kiadás éve: 2004.

Székely Judit a Semmelweis Orvostudoméóányi Egyetem klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus képzésének keretében elhangzott ‘Életkor specifikus szorongásos kórképek’ című előadása