Az erőszak rejtett formái a párkapcsolatban

A bántalmazás megnyilvánulási formáját több típusba sorolhatjuk, ilyen például a testi erőszak, társadalmi-gazdasági erőszak, s a szóbeli erőszak. Testi erőszaknak a személy fizikai ki- vagy bezárásától a lefogáson, lökdösődésen, harapáson át egészen az ütlegelésig, rugdosásig valamint a szexuális bántalmazásig terjedő tevékenységeket nevezzük.  Társadalmi-gazdasági erőszak alatt a partner viselkedésének szóbeli (pl. milyen ruhát vehet fel, kivel találkozhat, mire költhet) vagy virtuális terének kontrollálását (pl. telefon vagy levelezés ellenőrzése) értjük. Mai blogbejegyzésünkben a szóbeli bántalmazásról fogunk részletesebben írni.

Mit értünk szóbeli erőszak alatt?

Szóbeli bántalmazás alatt olyan támadó vagy sértő szavakat értünk, amelyek valótlant állítanak az emberről, s lerombolják az ember önértékelését. A szóbeli erőszak során a bántalmazó az áldozat természetét s képességeit támadja, amihez az áldozat hozzászokik, s alkalmazkodik viselkedésével az idő folyamán.  A szóbeli bántalmazás a másik feletti hatalomgyakorlás eszköze. Hatalmi játszmák egy párkapcsolaton belül is bekövetkezhetnek, ennek egyik módja ez, ami által az egyik fél manipulálja és ellenőrzés alatt tartja az áldozatát.

Milyen fajtái vannak? 

Az alábbi kategóriákat különítették el a szakemberek, melyeket példákkal szemléltetünk:

• titkolózás: a bántalmazó nem hajlandó magáról beszélni, partnerével hallgatag, kérdéseire nem válaszol, távolságtartó, s közönyös, akár éveken keresztül is „Nincs miről beszélnünk! Mit akarsz, mit mondjak?” 
• ellenkezés: a bántalmazó az áldozat véleményével, észleléseivel, élményeivel vitába száll „Ha nem tudnád, létezik objektív valóság is.”

• leszólás: a bántalmazó tagadja az áldozat valóságról szerzett tapasztalatát, értéktelennek állítja be ezeket „Csak képzelődsz!, Nem érted a viccet!,Túl érzékeny vagy!,Mindent kiforgatsz!” 
• viccnek álcázott szóbeli erőszak: az áldozat legérzékenyebb pontjait célozza meg viccnek álcázva, miközben a bántalmazó győztesként kerül ki a helyzetből. „Mi mást lehet várni egy nőtől?” 
• a beszélgetés akadályozása és a mellébeszélés: a bántalmazó szabja meg, hogy miről lehet beszélni, vagy visszatart információt, amivel gyakorlatilag lehetetlenné teszi a konfliktus megoldását): „Most én beszélek!, Ez a beszélgetés nem vezet sehová, részemről befejeztem!, Ne hisztériázz! Ez neked túl bonyolult, úgyse értenéd meg!” 
• vádaskodás és hibáztatás: a bántalmazó rosszasággal vagy a kapcsolat alapegyezségének megszegésével vádolja partnerét, őt okolja saját ingerültségéért „ Már megint csak vitatkozni akarsz!, Te támadsz engem!” 
• ítélkezés és kritizálás: a bántalmazó ítéletének kritikai észrevételek formájában ad hangot „Pocsék győztes vagy!, Ostoba vagy!, Nincs kitartásod semmihez!” 
• bagatellizálás: a bagatellizálás üzenete az, hogy amit az ember amit mondott, vagy tett, valójában jelentéktelen „ Ez semmi, bezzeg, amikor én…” 
• aláásás: nemcsak érzelmi támogatást vonja meg az áldozattól, hanem annak önbizalmát és elszántságát is felőrli „Senki sem kíváncsi a véleményedre!, Ez neked magas!, Sosem leszel képes rá!” 
• fenyegetés: az áldozat legmélyebb félelmeit emeli ki „Elhagylak!, Szeretőt fogok tartani!, Nagyon dühös leszek!” 
• elfelejtés és tagadás: ígéreteit elfelejti” Nem tudom, hogy ezt honnan szedted!, Én nem állapodtam meg semmi ilyesmiben! Én sohasem mondtam ilyet!” 
• parancsolgatás: a parancsolgatás tagadja az áldozat egyenlőségét és autonómiáját): „ Erről nem beszélünk!, Most ezt csináljuk s kész!” 
• bántalmazó dühkitörés: a bántalmazó az áldozaton tölti ki fékezhetetlen, irracionális dühét.

Milyen a bántalmazó és a bántalmazott párkapcsolata?

A bántalmazó kapcsolatban nincs egyenlőség, a bántalmazó uralkodni akar, s nem hajlandó társát egyenlő partnerként elfogadni. Megkérdőjelezi, elbizonytalanítja az áldozat valóság élményét. A feleknek itt általában nem szokása együtt tervezgetni, mivel ez kölcsönösséget s egyenlőséget feltételezne (ezt azonban az álmodozásra hajlamos fél nem mindig veszi észre).

Milyenek a tipikus áldozat szerepben lévő személyek?

A szóbeli bántalmazást az áldozatnak fel kellene ismernie, azonban nem könnyű ezt azonosítania, mivel gyermekkorában arra nevelték, hogy kételkedjen érzéseiben. Miért is van ez? Több kutatás alapján arra következtettek a szakemberek, hogy a tipikus áldozat a saját családjában gyerekként olyan világban élt, amelyben a felnőttek rosszul használták a gyerek fölötti hatalmukat, a gyermek érzéseinek jó részét környezete sem megerősíteni, sem elfogadni nem tudta. A kutatásokban megkérdezettek nők apja sokszor közömbös volt, nem volt jelen a család életében, esetleg maga is dühöngésre hajlamos férfi volt. Az áldozatok többsége gyerekként nem látott modellt egy egészséges párkapcsolatra s jó kommunikációra, valamennyiüknél szóbeli bántalmazás előfordult gyermekkorban.  A gyerekkori élményeknek azonban volt együtt érző tanúja (pl. egyik nagymama, idősebb testvér), aki által kialakult az a tudás, hogy valami nincs itt rendben, s saját maga szenvedést él át. Mivel az áldozatgyerek szemében a hatalommal bíró felnőttekben nem lehetett hiba, így az a vélekedés alakulhatott ki a gyerekáldozatban, hogy vele van a baj (pl. az önkifejezése módjával, vagy az érzéseivel, esetleg a világról szerzett tapasztalataival). Gyerekkorában arra nevelték, hogy ne értse meg az érzéseit, s ne ismerje fel igazságot (pl. mi a bántás). Így nem elég erős önértékeléssel, önbizalommal rendelkezett a későbbiek folyamán felnőttként sem. Nem helyesen mérte fel az emberi kapcsolatokban, hogy mi is a szenvedésének az oka. Könnyen elhitte társának, hogy akaratlanul olyat mondott vagy tett, ami társának éppúgy fáj, mint ahogy neki fájt társa viselkedése.
Mivel az áldozat elhiszi a bántalmazó tagadását, így a megoldás keresése még jobban összezavarodottá s frusztrálttá teszi. Ilyenkor a gyerekkori kétségek felerősödnek benne, s minden olyan ingerre figyel, amiből kiderülhetne, hogy mi a baj („vele”) s mi miatt szenved. Egy egészséges önbecsülés (ami sajnos ezeknél az embereknél nem, vagy nem teljesen alakult ki) szükséges lenne annak felismerésére, hogy a valódi probléma az, ha valaki lebecsül minket.
Az áldozat nemcsak a társa dühéért érezheti magát felelősnek, hanem a boldogságáért is, a burkolt kényszerítés hatására az áldozat mindinkább úgy érzi, szerelme bizonyításául meg kell tennie, amit társa akar. Az áldozat továbbá attól is félhet, hogy elvesztheti a szerelemet és a biztonságot, amiről azt hiszi, hogy jelen van a kapcsolatukban. Az áldozatnak általában nincsenek ismeretei a szóbeli erőszakról, azt hiszi, hogy mindegyik férfi olyan, mint a társa, azaz így működik egy férfi egy kapcsolatban, s sokáig reménykedik, hogy a párkapcsolata idővel javulni fog. Az áldozat akkor kezdheti társát valóban megérteni, amikor felismeri, hogy a társa nem akarja őt megérteni.

Milyen egy tipikus bántalmazó?

A tipikus bántalmazó szintén egy olyan világban nőtt fel, ahol ugyanúgy a mások feletti hatalom és a szóbeli erőszak volt az uralkodó elv. Őt sem értették meg gyermekkorban, s nem fogadták el az érzéseit.  Az áldozattól eltérően azonban élményeinek nem volt együttérző tanúja, így arra a következtetésre juthatott, hogy semmi gond sincs azzal, ami vele történik, s ezáltal az ő fájdalmas érzéseinek sem szabad létezniük (azaz ezek elnyomás alá kerültek az elméjében).
Az ember önmaga feletti uralma az ember valódi érzéseinek ismeretéből fakad. Mivel a bántalmazó ezzel nem rendelkezik, folytonosan a másik feletti uralkodást keresi. Ha bánthatja partnerét erősnek, fontosnak, s felsőbbrendűnek hiheti magát. A versengés része a bántalmazó világképének, mivel fenyegetésnek vagy versenyhelyzetnek éli meg, ha bármilyen eredményt ér el partnere, mivel személyes jólléte a másik felett aratott győzelem érzéséből ered. Nem fogadja el őt egyenlő félként, mert partnere egyenlőségét saját alsóbbrendűségeként élné meg. A bántalmazó ellenfélnek tekinti a partnerét. Ha partnere másképp látja a dolgokat, a bántalmazó úgy érzi, hogy elvesztette fölötte az uralmát, tehát azt választja, hogy vitába száll az ő gondolataival, észleléseivel és élményeivel. A bántalmazó ellenséges lehet nyíltan és rejtetten egyaránt, azaz szabad utat engedhet dühének, vagy dühét nem mutatja ki, hanem manipulálja partnerét.
A bántalmazó a partnerét önmaga kiterjesztésének észleli, őt látva eszébe jutnak régi emlékei, azaz azok az érzések, amelyeknek nem szabadna létezniük, így a partnere az ellenőrzés alatt tartandó, s az elnyomás alá helyezendő tárggyá válik. Minden bántalmazó epizód egy-egy védekező kísérlet arra, hogy a bántalmazó megvédje önmagát a benne élő gyerek dühétől és rettegésétől (tehát az elnyomott érzéseitől), valamint a felelősségvállalástól.

Milyen segítséget kérhetünk ha (szóbeli) bántalmazó kapcsolatban élünk?

Az áldozatnak mindenképpen érdemes egy olyan pszichológus szakembert felkeresnie, akivel biztonságban érezheti magát, így egyéni önismereti munka keretein belül a gyermekkori traumák feldolgozásra kerülhetnek, önbizalma megerősödhet, illetve a stresszkezelő- és problémamegoldó stratégiái is fejlődhetnek. Támogató csoportok is léteznek (pl. bántalmazott nőkkel foglalkozó szervezeteknél), amelyek felkeresése sokat segíthet a szóbeli erőszak hatásaiból való kigyógyulásban. Amennyiben társa hajlandó valamennyire együttműködni, érdemes szakemberhez irányítani őt is, hogy az ő gyermekkori traumái is átdolgozásra kerülhessenek. Érdemes tudni, hogy az erőszak nem múlik el magától  a párkapcsolatból, sőt, idővel felerősödhet. Ezért ha kapcsolatunkat megjavítani akarjuk, párterápiás munka megkezdése javasolt.

A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.

Felhasznált irodalom:

Evans, P.(2012) Szavakkal verve. Háttér Kiadó. Budapest.