Mióta világ a világ, a kötődés kérdése foglalkoztatja az embereket. A kötődési mintázatunk attól függően alakul ki, hogy gyermekként a gondozóinkkal, ideális esetben a szüleinkkel milyen volt a kapcsolatunk. Ez meg fogja határozni, hogy később, a felnőtt kapcsolatainkban miként tudunk kötődni, kapcsolódni másokhoz. A kötődés jelentősége A kötődés jelensége és jelentősége az 1960-as években került

Cikksorozatunk korábbi részeiben volt szó róla, hogyan alakul ki a fogantatástól kezdve a gyermek stressztűrő képessége. Jelen írásunkban – mely a sorozat befejező része -, arra térünk ki, hogyan ismétlődnek stresszhelyzetben (mint amilyen a serdülőkor is) a korábbi kötődési minták és a stressz-viselkedések. Milyen lehetőségek vannak a korrekcióra kötődési sérülések esetén. A korai kötődés hatása

“A nő, aki a boldogságot hordozza magában” így nevezték a várandós anyákat. / Ősi kínai közmondás / Hosszú és nehéz út mindannyiunk számára, mire eljutunk a felnőtté válásig, és ebben kezdettől fogva társakra van szükségünk. Létünk forrása, feltétele, szükséglete és katalizátora a társkapcsolat. Hatásai az emberi személyiség biológiai, pszichés és szociális szintjeinek a kialakulásában, egységgé integrálódásában

Mai videónk témája a kötődési stílusok kölcsönhatásai a párkapcsolatban. Ahol emberi kapcsolatok vannak, ott kötődés is van. Gondolhatunk családi, baráti kapcsolatokra, akár munkahelyi kapcsolatokra, de talán a kötődés legfontosabb színtere a párkapcsolat. Maróti Eszter pszichológusunk előadásából megtudhatja, hogy milyen jellemző konfliktusok jellennek meg a különböző kötődési stílust képviselők esetén egy kapcsolatban. A videó fókuszában a:

A felnőtté válás és az autonóm személyiség kialakulásának egyik alapfeltétele a szülőkről (elsődleges gondozó személyről) való érzelmi leválás. De mit is jelent ez a sokszor félreértett fogalom? Az emberi lények számára a kötődés elsődleges fontosságú pszichés szükséglet az egész életen át. A kötődési szükséglet evolúciós gyökerekkel rendelkezik, tehát a környezethez való sikeres alkalmazkodást és túlélést

A társfüggőséget, mint fogalmat a hétköznapokban azokra a személyekre szoktuk használni, akik a párjukhoz függő módon kötődnek. Tágabb értelemben azonban a szakma bármely kapcsolatra használja, ahol a személy – addiktív kötődésben – szinte belefonódik a másik személyébe, így saját énképe, személyisége és problémái háttérbe szorulnak. Lehet például ez a kapcsolat egy szülő-gyermek kötődés is. A