Enyhe borderline személyiségzavar -mit jelent, hogyan ismerhető fel, és mit lehet vele kezdeni?

A borderline személyiségzavar sokak számára ijesztően hangzó diagnózis, pedig valójában egy olyan pszichés állapotról van szó, amely különböző súlyosságú formákban jelenhet meg, és megfelelő támogatással jól kezelhető.

A köznyelvben gyakran „enyhe borderline”-ról is beszélnek, bár ez nem hivatalos diagnosztikai kategória, inkább a tünetek intenzitására utaló kifejezés. Olyankor haszánljuk, amikor a tünetek kevésbé intenzívek, vagy az életvezetést kevésbé súlyosan akadályozzák.

A borderline személyiségzavart hivatalosan az Borderline personality disorder kategóriába sorolják, amelyet elsősorban az érzelmek szabályozásának nehézsége, az intenzív kapcsolati mintázatok és az önkép ingadozása jellemez.

Először is tisztázzuk: Mi az, hogy személyiségzavar?

Személyiségzavarról akkor beszélhetünk, amikor az érintett személy viselkedése, belső élményvilága jelentősen eltér a kulturálisan elvárttól, rontja az életminőségét, valamint nagy mértékű szenvedést okoz számára.

Szintén fontos jellemző, hogy a viselkedésben és belső világ szerveződésében megfigyelhető mintázatok meglehetősen rugalmatlanok, tapasztalatok hatására is nehezen változnak. Fennálló személyiségzavar esetén, sokszor tapasztalható az érzések és gondolatok megfogalmazásának nehézsége, a tünetek és panaszok sokfélesége, nehezen megragadhatósága.

A személyiségzavarok modern megközelítése

A modern pszichiátriában és pszichológiában a merev kategóriákban való gondolkodás egyre inkább háttérbe kerül, és sokkal nagyobb teret kap a dimenzionális megközelítés. Ez azt jelenti, hogy nem azt mondjuk, hogy valaki „személyiségzavaros”, vagy „nem személyiségzavaros”, hanem az egyéni jellemzőkre, nehézségekre, azok intenzitására fordítjuk a figyelmünket.

Ez a megközelítés azért nagyon hasznos, mert így elkerülhetjük a stigmatizációt, lehetőségünk van az egyéni igényekhez és működésekhez szabni a segítség nyújtást is akár a gyógyszeres, akár a pszichológiai beavatkozások tekintetében.

A borderline személyiségzavar

A borderline személyiségzavar az egyik legnagyobb gyakorisággal előforduló személyiségzavar a világon, melyet az identitáshoz kapcsolódó nehézségek, kötődési problémák, viselkedés és érzelemszabályozási nehézségek, valamint ingadozó hangulat jellemez. Központi élménye az elhagyatástól való félelem.

Borderline személyiségzavar esetén, a felmerülő panaszok, tünetek sokfélék lehetnek:

• Kétségbeesett erőfeszítés valódi vagy vélt elhagyatás elkerülésére
• Intenzív, instabil kapcsolatok, melyekben a másik idealizálása és leértékelése váltakozik
• Zavaros, instabil énkép
• Impulzív, önkárosító magatartás (pl.: szerfogyasztás)
• Öngyilkossági kísérletek, fenyegetőzés, öncsonkítás
• Érzelmi labilitás, hangulatingadozás
• Krónikus üresség érzés
• Helyzethez nem illő, intenzív düh vagy képtelenség az indulatok kontrolljára
• Stressz okozta átmeneti gyanakvás, disszociáció

A modern szemléletnek megfelelően, a borderline személyiségzavarra is tekinthetünk spektrumként: a fenti tünetek van, akinél erősebben jelentkeznek, de vannak, akiknél enyhébb formában, vagy akár hullámzó intenzitással. Mindig fontos, hogy az érintett nem írható le csupán egy diagnózissal, a legfontosabb, hogy megismerjük és megértsük, hogy:

• milyen mértékű az érzelmi instabilitás,
• mennyire sérülékeny az önkép,
• milyen erősek a kapcsolati nehézségek,
• és ezek mennyire okoznak problémákat és szenvedést a mindennapokban.

Ez a megértés lesz az, ami lehetővé teszi, hogy a terápia, az önismereti munka, a belső fejlődés minél inkább személyre szabott legyen.

Enyhe borderline személyiségzavar

Ennek a rugalmasabb, dimenzionális megközelítésnek hála, a köznyelvben megjelent egy leíró kifejezés, az „enyhe borderline személyiségzavar”, ami ugyan nem hivatalos diagnosztikus kategória, mégis jól szemlélteti, hogy a személyiségzavarok, így a borderline személyiség zavar sem „igen-nem” módon működnek.

Egyes esetekben a tünetek látványosabbak, vagy csak bizonyos helyzetekben erősödnek fel, vagy éppen időszakosan vannak jelen. Lehetséges, hogy az érintett teljes életet él, dolgozik, fenntartja kapcsolatait, de belül intenzív érzelmi hullámzást él át.

Előfordulhat, hogy…

• erősebben reagál érzelmileg bizonyos helyzetekre,
• az átlagosnál nehezebben viseli az elutasítást vagy kritikát,
• kapcsolataiban időnként intenzív, majd visszahúzódó,
• gyorsan változó hangulati állapotokat él meg,
• időnként bizonytalan önmagában vagy az értékeiben,
• önértékelése bizonytalan,
• „minden vagy semmi” módon gondolkodik bizonyos helyzetekben.

Fontos azonban, hogy ezek a jegyek önmagukban nem jelentik azt, hogy valakinek borderline személyiségzavara van. Biztos vagyok benne, hogy végig olvasva a fenti listát, mindenki talál olyat a felsoroltak között, amiben magára ismer. Személyiségzavarról akkor beszélünk, ha ezek a mintázatok tartósak, több életterületen megjelennek, és jelentős nehézséget okoznak a mindennapi működésben.

A mindennapokban az enyhe borderline személyiségzavar

Enyhébb formában a borderline működés sokszor nem látványos vagy drámai, akár „láthatatlan” is lehet kívülről. Sokkal inkább finomabb, visszatérő mintázatokban jelenik meg.

1. Érzelmi ingadozás, de nem extrém módon

• Gyorsan változó hangulat pl. reggel még minden rendben, de délután már levert vagy szorongó.
• Az érzelmek intenzívebbek lehetnek az átlagnál, de nem fékezhetetlen erejűek.
• Érzékenység, könnyebb megbántódás akár apróságok miatt is.

2. Kapcsolatokban bizonytalanság

• Erős vágy a közelségre és közben félelem az elutasítástól.
• Érzékenység a másik fél „távolodására”.

3. Önkép ingadozása

• Időnként bizonytalan abban, hogy „ki is vagyok valójában”.
• Változó, hullámzó önértékelés.
• Külső visszajelzések erősen befolyásolják.

4. Impulzivitás enyhébb formában

• hirtelen döntések.
• impulzusvásárlások
• érzelmi evés vagy halogatás.

5. Elhagyástól való félelem – nem feltétlen kimondva, inkább:

• sok gondolkodás azon, hogy „haragszik-e rám a másik?”
• biztosíték keresése, hogy minden rendben („minden oké köztünk?”)

Kezelési lehetőségek és támogatás

A borderline személyiségzavar kezelésében, a cél nem „megszüntetni a személyiséget”, hanem, hogy az érintett megtanulja jobban szabályozni az érzelmeit és stabilabb belső egyensúlyt alakítson ki.

Hatékony terápiás megközelítések:

• a dialektikus viselkedésterápia (DBT),
• a sématerápia,
• valamint a mentalizáció-alapú terápiák (MBT).

Ezek segítenek:

• az érzelmek felismerésében és szabályozásában,
• a kapcsolati mintázatok megértésében,
• az önértékelés stabilizálásában,
• valamint a krízisek kezelésében.

Tehát…

Az „enyhe borderline személyiségzavar” inkább egy leíró kifejezés, mint hivatalos diagnózis. A borderline működés, akár enyhébb formában is, egy tanulható és kezelhető érzelmi szabályozási nehézség, amely megfelelő támogatással jelentősen javítható.

Ha olvasás közben többször is az volt az érzése, hogy „ez rólam szól”, érdemes lehet közelebb lépnie ehhez a témához – biztonságos, megtartó keretek között. Az érzelmi hullámzások, a kapcsolati bizonytalanság vagy az önértékelés ingadozása nem kell, hogy egyedül cipelt terhek maradjanak.

Felhasznált szakirodalom

• DSM-5, American Psychiatric Pub., 2013.
• Hopwood, C. J., Kotov, R., Krueger, R. F., Watson, D., Widiger, T. A., Althoff, R. R., … & Zimmermann, J. (2018). The time has come for dimensional personality disorder diagnosis. Personality and mental health, 12(1), 82-86.
• Hummelen, B., Braeken, J., Buer Christensen, T., Nysaeter, T. E., Germans Selvik, S., Walther, K., … & Paap, M. C. (2021). A psychometric analysis of the structured clinical interview for the DSM-5 alternative model for personality disorders module I (SCID-5-AMPD-I): Level of personality functioning scale. Assessment, 28(5), 1320-1333.
• Marsha M. Linehan (1993). Cognitive-Behavioral Treatment of Borderline Personality Disorder. New York: Guilford Press.
• Bateman Anthony W., & Fonagy Peter (2004). Psychotherapy for Borderline Personality Disorder: Mentalization-Based Treatment. Oxford University Press.

Az online pszichoterápia lehetőséget ad arra, hogy jobban megértse saját működését, és olyan eszközöket sajátítson el, amelyekkel kiegyensúlyozottabbá válhatnak a mindennapjai.

Ha úgy érzi, készen áll a változásra, és szeretne egy elfogadó, szakmai támogatást nyújtó térben dolgozni önmagán, bátran foglaljon időpontot cikkünk írójához, Maróti Eszter klinikai szakpszichológushoz. Az első lépés gyakran a legnehezebb – de egyben a legfontosabb is.