Hogyan küzdhető le a féltékenység?

Szerző: Szabó Lili | ápr 10,2018 | Blog | féltékenység, konfliktusok, önbizalom, párkapcsolat

A féltékenység: normális dolog vagy őrültség? című cikkünkben részleteztük, hogy mi is a féltékenység, milyen formában nyilvánul meg, milyen tényezők állhatnak mögötte, s milyen esetekben beszélhetünk túlzott féltékenységről. E témát tovább tárgyalva, a mai blog bejegyzésünkben arra keressük a választ, hogy milyen okra vezethető vissza a féltékenység, milyen pozitív oldala van, s milyen típusú terápiákkal lehet kezelni. Vajon tényleges megcsalás esetén mit tehetünk?

A féltékenység egyéni okairól

A kora gyermekkori emlékek, traumák, veszteségek –többnyire tudattalanul- erőteljesen befolyásolják, milyennek éli meg valaki a világot, hogyan reagál rá. A gyermekkori élményeknek ezeken keresztül nagy hatással vannak a társválasztásra is. A legtöbb ember olyan társat választ, aki leginkább betölti a gyermekkorban betöltetlen érzelmi hiányokat, azaz olyan partnert választ, akinek az énje valamely elfojtott részét hordozza magában. Például az a férfi, akinek el kellett fojtania érzelmeit, érzelmes feleséget választ, akinek hasonló okokból viszont logikusságát kellett magában zárnia.

A partnerek közt idővel adódó különböző konfliktusok – így a féltékenység is – belső konfliktusok újrateremtéséből származhatnak. Egyéni terápiában a terapeuta hozzásegíti a féltékenységben szenvedő pacienst féltékenysége rejtett okainak a megismeréséhez, ha megvilágítja, hogy hogyan függnek össze a múltban átéltek a jelen gondokkal. Amint megértik az emberek, miben gyökerezik féltékenységük, valamint azt, hogy mit kapnak attól, ha ragaszkodnak hozzá, máris a gyógyulás útjára lépnek.

A féltékenységi krízisben lévő embernek számos kérdést kell végiggondolnia: Pontosan mi tesz féltékennyé? Mi van valójában a féltékenység mélyén? Irigység a vetélytársra vagy félelem a partner elvesztésétől? Miért ilyen intenzív a féltékenységnek ez az összetevője? Összefügghet-e egy régebbi élménnyel? Amennyiben valaki végiggondolta, mi az ő saját szerepe a féltékenységben, számba veheti, hogyan reagáljon rá. Képes ezek után azt is végiggondolni, hogyan reagál majd partnere ezekre a megoldásokra, s hogy neki mi a célja velük.

A célok tisztázása után új alapokra lehet a kapcsolatot építeni, ahol a múltból eredő saját félelmek egyre kevésbé zökkentik ki az egyént a lelki egyensúlyából. Egyéni terápiában ez egy több alkalmas beszélgetés sorozat eredménye, mire ezeken a szakaszon végig tud menni a kliens.

A pár kezelése lehet a megoldás a féltékenységre?

A rendszerszemléleti megközelítéssel dolgozók szerint a féltékenység az adott kapcsolaton belül működő dinamizmus, s nem kizárólag az adott egyén múltjában történt események eredménye, ezért a pár mindkét tagját érintő kérdésként kell kezelni a féltékenységet. Számítanak azok az erők is, amelyek a féltékenységet előhívják és életben tartják.

A rendszerelvű terapeuta azt kérdezi, hogy: mi a szerepe a féltékenységnek a kapcsolatban?, Milyen szerepet játszik külön-külön mindkét fél a féltékenység kialakulásában?, Milyen folyamatok tartják fenn s teszik állandóvá a féltékenységet?, Mit lehet tenni, hogy ez megváltozzon?

Ahhoz, hogy a féltékenység megváltozzon, a házasság rendszerének kell megváltozni. Fontos, hogy a féltékenységet előidéző s az együttműködést romboló viselkedésmintázatokat tudják azonosítani s kiküszöbölni a terápia során, amely által pozitív irányú változást lehet elérni. Sokszor konkrét javaslatokat is ad a rendszerszemléletű terapeuta, megpróbálja először megtalálni azt a pontot, amelyen a legkönnyebb változtatni. A kezelés középpontjában az áll, hogy kiküszöbölje mindkét félben azt a magatartást, amely a féltékenységet előidézi. Az egyik fél reagálása a másik fél mozgatórugója, s ha a reagálás elmarad, az is jelentős üzenetet hordoz a partner számára. Ennek hatására a berögzült viselkedésmódok lassan megváltoznak.

Most nézzünk néhány olyan technikát, amelyet használnak a rendszerszemléletű terapeuták féltékenységgel küszködő pároknál:
1. Pályacsere: visszavágás az ellenfél eszközeivel. Ennél a módszernél a nem féltékeny partnernek azt a feladatot adják, hogy játssza el a féltékeny társa szerepét. A rá irányuló figyelem s érdeklődés felfedezése következtében a féltékeny partner visszanyeri az elveszett önbizalmát, a másik fél pedig újra felfedezi társában pozitív tulajdonságait.
2. Aggályos őszinteség. A nem féltékeny felet utasítják, hogy rendíthetetlen őszinteséggel számoljon be a nap legapróbb részleteiről is. Az elárasztó közlésözön eloszlatja a féltékeny partner félelmét, nem érzi kirekesztettnek magát, s nem gyanakszik tovább a feltételezése szerint eltitkolt események miatt.

Ha mindketten vállalják, hogy tudatosan figyelik, mivel okoznak féltékenységet, vagy mivel fokozzák, esélyük van rá, hogy kitörjenek a véget nem érő körből. Arra van szükség, hogy valamelyik fél ne menjen bele a maga előírt szerepébe, s az ördögi kör megtörik. A párterápia célja, hogy találjanak más cselekményt, amely tudatosítja bennük, hogy az életük fölött ők rendelkeznek, s nem kiszolgáltatott szereplői a féltékenység forgatókönyvében lejátszódó cselekménynek.

Amikor a rémálom valóra válik… azaz megcsalás esetén mi a teendő?

Sokszor hallunk arra példát, hogy a féltékenység mögött valóban ott áll egy harmadik fél.

A házasságtörés felfedezése mindkét fél számára sokszor fájdalmas, s olyan válságot idéz elő, amely súlyosan károsítja a házaspár napi együttélését. A házasságtörés nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik a hűtlen féllel, hanem mindkét partner részvételével, s mindkettőjükkel történik. A viszony sok esetben menekülés egy adott kapcsolat problémái vagy a személyes fájdalmak elől.

Mivel az emberek gyakran a házasságon kívüli viszonyt megbocsáthatatlannak tartják, fontos, hogy mindkét fél tágabb megközelítésben, a házasság nagyobb rendszerén belül lássa azt. Ha ezt a szemléltet képesek elfogadni, úgy a párterápia lehet a megoldás, ahol mindkét fél részvételével lehet újraépíteni a kapcsolatot.

Egyes terapeuták a hűtlenség kezelésében az alábbi három célon dolgoznak közösen a párral:

felszínre kell hozni, hogy a házastársak külön-külön milyen szerepet játszottak a folyamatban,
meg kell változtatni mindkét házastárs magatartását,
helyre kell állítani a házasságban a megrendült bizalmat.

Ez is egy hosszabb folyamat, amely elköteleződést követel a pár mindkét tagjától, ám az alkalmak során nemcsak a másik félről, hanem saját maga működéséről is többet tudhat meg mindkét fél.

Lehet-e a féltékenységnek pozitív hozadéka?

Érdemes más szemszögből is megközelíteni a féltékenységet, hiszen sokat lehet belőle tanulni: a féltékenység sokszor arra készteti az embert, hogy átgondolja a kapcsolatát, holott más esetben ezt nem tenné meg. Újra s újra végig kell gondolni, hogy mik azok a szabályok, amik valamiért nem működnek. Az efféle vizsgálódás akkor a leghasznosabb, ha további kérdések is követik: „Ilyen kapcsolatban akarok-e élni?”, amennyiben a válasz nem, akkor el kell gondolkodni azon, hogy mit lehetne tenni, hogy a kapcsolat megváltozzon.

A féltékenység továbbá fel is pezsdítheti az elszürkült kapcsolatot, hiszen a féltékenységi válság közepén az unalom az egyetlen dolog, ami az emberek nem jut az eszébe. Ha két ember egymást biztosnak véli, s a kapcsolatukat elkoptatja a megszokás, a féltékenység visszaállítja számukra a kapcsolat elsőrendű fontosságát.

A féltékenység ezen felül a kapcsolatot féltő, védelmező magatartásforma is, amely megtanítja a párokat arra, hogy ne tekintsék egymást garantáltnak, továbbra is becsüljék egymást, s ezt ki is fejezzék egymás felé a mindennapi életükben. Eszköz is az elkötelezettség vállalására, s intenzívebbé teszi az érzelmeket.