Karácsonyra hangolva

Karácsonyra hangolva

Ez – mint ahogy a lelki egészségről szóló írásom – sem szakmai írás, ezért is nem a blogbejegyzések rovatba került. De igazából nem is egy névtelen igaz történet. Inkább egy valós tapasztalatokon alapú elmélkedés, szárnybontogatás. A keddi blogcikkünk folytatása, némi gondolatébresztő célzattal.

Írta: Bala Beáta

„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”
Wass Albert, erdélyi magyar író és költő

Mai világunkban túlságosan felgyorsult minden, bár egyre többet beszélünk a belső értékekről, a lelki egészségünk fontosságáról, a szeretet erejéről, de valójában kevesen vannak, akik a mindennapokban is odafigyelve, cselekedettel is képesek ezen elveket a saját életükben támogatni. Nem ítélkezem, hiszen saját tapasztalatból tudom, hogy a lelkünk karbantartása, nem könnyű feladat, sokszor igényel következetességet, önmagunkra való odafigyelést, és tudatosságot is. Jól megfigyelhető, hogy nagyon is képesek vagyunk önáltatással védeni magunkat, és sokszor torz tükrön keresztül nézi önmagunkat és a világot… Mert hát védjük magunkat a fájdalomtól, pedig érzelmeink elnyomása, elbagatellizálása, keményebben fogalmazva elhazudozása sokkal több energiát követel tőlünk, mintha megélnénk és felvállalnánk azokat… Sokan élnek úgy, hogy csak ellavíroznak az élet tengerén, túlélésért küzdenek, nincsenek jól, de elfogadják, hogy ez már csak így van, ilyen az élet… A változástól félnek és vágyakozni sem mernek igazán… Az ünnepek közeledtét is keserűséggel veszik tudomásul, vagy pedig a külső csillogásokban elmerülve próbálják megélni azt. Legyen ragyogóan tiszta és feldíszített a környezet, legyen tökéletes az ünnepi menü, legyen drága az ajándék… Végül pedig fáradtság és hiányérzet marad az ünnepek után…

Kérdés, hogy akkor mégis miért fontos mindez!? Mert egy – egy jelesebb ünnep környékén minden ellenállásunk ellenére is élesedik az a tükörkép. Mert bármennyire is próbálunk kitérni az önismeret sokszor fájdalmas felismerései elől, valójában úgy hiszem, mégis vágyunk rá! Vágyunk arra, hogy képesek legyünk felismerni, megélni, megérteni az érzéseinket, vágyunk arra, hogy szerethessünk, és szeressenek bennünket, vágyunk az elfogadásra, vágyunk a csodára, amit az ünnepek szellemisége sugall nekünk… Arra, hogy kiléphessünk a mindennapok szürkeségéből, a szüntelen versengésből, feszültségből, megfelelési kényszerből, amelyet részben a mai világ támaszt felénk, de valójában sokkal jobban mi magunk állítunk fel önmagunknak. Pedig pont ezzel a megfelelési kényszerrel, a tökéletességre törekvéssel, ezzel a túlzott küzdelemmel öljük ki magunkból az önfeledt öröm és izgalmakkal teli várakozás, az ünnepi varázslat megélésének képességét. Sőt, a mindennapok szépségének észrevételét is!
Azt hiszem, az emberek többsége nosztalgiával gondol a gyermekkori karácsonyokra, az édes illatokra, a várakozás izgalmára és a családi hagyományokra. Azokra a szokásokra, amelyek emléke melegséggel, a hála magasztos érzésével tölti el a szívünket. A hit, a remény, a szeretet és az összetartozás értékére emlékeztetnek bennünket, az együttlét örömére, ami ünnepé varázsol bármilyen alkalmat, legyen az karácsony, vagy más, számunkra kedves esemény…
Az ünnepi készülődés közepette sokszor vagyunk feszültek, fáradtak, elégedetlenek, szeretjük, vagy éppen nem szeretjük a hagyományokat, amelyek ünnepeinkhez kapcsolódnak, de lássuk be, szükség van rájuk! Lehet tiszteletben tartva őrizni őket, lehet csiszolni rajtuk és kicsit személyesebbre szabni, az a fontos, hogy a hozzájuk kapcsolódó gondolati és érzelmi szálakat is ápoljuk, ébren tartsuk! Ezekkel kapcsolódhatunk másokhoz, közösségeket teremthetünk és tarthatunk össze! Ezen ünnepek alatt megélt emelkedett pillantok azok, amelyek egész életünkre képesek bevésődni lelkünkbe, amelyekből táplálkozhatunk az egyhangú, nehézségekkel tarkított hétköznapjainkon.

„Az ünnepi díszletek, külsőségek felvonultatása lehet eszköz az előkészületek idején, de nem jó, ha céllá válik. Ugyanis vannak, akik ennyivel beérik, számukra ez jelenti az ünnepet. Meg akarják spórolni azt az utat, amit az ünnepvárás jelent, úgy érzik, a gyertyagyújtással, a különböző programokon való részvétellel, az ajándékok beszerzésével teljesítették az ünnepi elvárásokat. Nem gondolnak a belső előkészületekre, ezért, ahogy lehet akciós ajándékot és fenyőfát is kapni, szeretnének “akciósan” jutni az ünnephez is. De leértékelt karácsony nincs, a belső ünnepváráson nem lehet spórolni, mert akkor nem érezzük meg a karácsony lényegét.”
Fekete Károly püspök, teológus és egyetemi tanár

Tehát a várakozás, az ünnepi készülődés igen is fontos és jó dolog, de csak akkor, ha a lelkünket is ápoljuk, feldíszítjük. Amit a gyermekkorunkból hoztunk, az éveken át ismétlődő hagyományok, és az ehhez kapcsolódó érzések, élmények, emlékek erősítik bennünk a karácsony szépségét, amelyek később, már felnőttként segítik a családi és baráti kötelékeket, az összetartozás élményét!
Az ünnepek közeledtével pedig érdemes teret engednünk a befele fordulásnak, a belső tisztulásnak… Persze valójában mindig lehet dolgozni önmagunkon, sőt érdemes is, hiszen ez lehet egy tartalmasabb, minőségi élet záloga! Pontosan azért, hogy az év 365 napján képesek legyünk megélni, kimutatni az érzéseinket, hogy az ünnepek értéke ne fakuljon el, hogy ne tudjanak hatalmukba keríteni a külső elvárások, a felszínes sémák, amelyeket a fogyasztói társadalom próbál ránk erőltetni….

A befelé nézés, önmagunk és vágyaink ismerete segíthet abban is, hogy másokkal is jobban, kedvesebben bánjunk!
Ne csak az ünnepekkor segítsünk másokon, és ne csak azért, hogy például a megunt holmijainktól megszabaduljunk! Figyeljünk a valós szükségleteire azoknak, akiknek segíteni szeretnénk, és a lehetőségeinkhez mérten úgy segítsünk, hogy az önmagunk számára és a másik fél számára is igazán örömöt és jó érzést nyújtson! Ugyanez elmondható az ajándékozásról is! Hiszen önmagában egy szívből jövő ajándékkal nincs semmi baj, de ne azért mert illik, vagy mert kötelesség! Ne csak elvárásokból, kényszerből, mert kellene valamit adni, hanem belső indíttatásból adjunk, őszinte szeretettel, és szintén lehetőségeinkhez mérten, de figyelve a másik igényeire, ízlésére, örömére… Nem az anyagi értéke a fontos, hanem, hogy találó legyen az az ajándék, hogy érződjön általa a másikra való igazi odafigyelés…. Mindezt elmondhatjuk az ünnepi bevásárlásról is, érdemes megnézni, hogy mire van igazán szükségünk, mi az, amivel igazán örömet okozhatunk önmagunknak és a környezetünknek… Mutassunk jó példát másoknak és a gyermekeknek egyaránt, így teremtsünk értéket és így őrizzük a hagyományainkat!
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy mindannyian mások vagyunk, máshol tartunk a fejlődési szakaszainkban és mindenki annyit ért meg belőlünk is, ahol ő maga is tart az életében, a lelki fejlődésében! Ne ítélkezzünk és ne véleményezzük mások szokásait, hagyományait. Legyünk nyitottak és elfogadóak, de legalábbis tartsuk tiszteletben mások tradícióit! Kritizálás helyett inkább nézzünk más szempontból egy-egy helyzetre, gyakoroljunk megértést, toleranciát, empátiát és elfogadást először is önmagunkkal szemben, így másokkal szemben is könnyebben megy majd! Kis lépésekben haladva mindezt életszemléletté tehetjük, és hiszem, hogy ezáltal békésebb világot teremthetünk önmagunknak és szeretteinknek egyaránt! Olyan értékeket és olyan lelkiséget képviselhetünk ezáltal, ami beragyogja ünnepeinket, de elkísér, és mint egy ősi erő támogat minket a mindennapjainkban. Végezetül pedig ne felejtsük el, hogy bár az ünnepnapok elmúlnak, ami a legfontosabb üzenetük, a szeretet, az önmagunkra és az egymásra való odafigyelésnek nem kell elmúlnia! A szilveszteri fogadalmak idején, majd gondoljanak csak bele: rajtunk múlik, hogy miként állunk önmagunkhoz és másokhoz, hogy keressük-e családtagjainkat, barátainkat, hogy szánunk-e időt egymásra, hogy igazán figyelünk-e másokra… Ne ebbe a pár napba és drága ajándékokba akarjuk belesűríteni az egész év szeretetteljes pillanatait! Ezt érdemes megszívlelni, és legalább egy kicsit betartani…

“Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, az a karácsonyainkon is tükröződik. Ilyenkor mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valójában nem a karácsony kopott meg, ez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki, és a karácsony sajátos tükröt tart elé. Az ünnepen keresztül csak látványossá válnak ezek a hiányok, problémák. A karácsony üzenetét az tudja jól érzékelni, aki ezt az ünnepet egész évben magában hordozza.”
Pál Ferenc katolikus pap és mentálhigiénés szakember

Legyen békés, áldott, szép ünnepe Mindenkinek!

Bala Beáta

A blogcikket munkacsoportunk 
kreatív munkatársa és többek közt a zárt beszélgetős Facebook csoportunk vezetője,
Bala Beáta írta.