Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot kívánok. Ez a gond nem is igazán tudom melyik kategóriába tartozik. Vagy a párkapcsolati vagy a szexuális zavarokhoz. Van egy párkapcsolatom. 1 éve vagyunk együtt a párommal. 2 hónapja megkérte a kezem. A kapcsolatunk nagyon boldog, jól érzem magam vele. De van egy kis gond. Nem jó szex a mostanában. Csak misszionárius pózban akarja csinálni. Ami kkezd unalmassá válni számomra. Nem tudom hogy beszélem meg vele. Nagyon szeretem őt. De nem tudom mit tegyek. Ha ajánlok neki egy másik pózt akkor azt nem akarja vagy nagy nehezen rá tudom venni. Régen jobb volt a szex köztünk. De szeretném ha jobb lenne.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne feltárni az okát annak, hogy a párja csak ezt a pózt gyakorolja (pl. félelem vagy fájdalom átélése másik pózban, kellemetlen gondolatok előjövetele). Amennyiben egymás között nem tudják átbeszélni ennek az okát, javasolt lenne szexuálpszichológus szakember segítségét kérniük.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv!
Transznemű vagyok (igaz pszichológus nem igazolta viszont ezt érzem évek óta) viszont még csak 18éves vagyok és nem tudja ezt az egészet még senki se a közeli hozzámtartozóim közül. Nagyon szorongok mert csak 160cm vagyok és ez miatt nem merek bele vágni semmilyen hormon kezelésbe, szakvéleményekbe mert hát nevetség tárgya lennék így mint egy 160cm-es pasi. Jelenleg meg állapítható rólam hogy nő nemű vagyok viszont ez rettenetesen zavar. A hosszú hajamtól egyenesen rosszul vagyok viszont azt mondják a barátaim hogy a hosszú haj jobban áll mint a rövid… Nem tudom hogy most mit csináljak mert szívem szerint bele vágnék az egészbe ha magasabb lennék de így a magasságom engem nagyon vissza tart ebben.. ön szerint most mit kéne tennem vagy hogy tudnám ezt feldolgozni hogy nem vagyok masabb sok lánynál se..?
Tisztelt Kérdező!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne belevágnia egy egyéni pszichoterápiába, ahol ezek a félelmei helyet kapnak, tartalmazásra kerülnek, egy empatikus, megértő környezetben. Ehhez érdemes direkt LMBTQ-friendly kollégát keresni, illetve aki jártas az LMBTQ pszichológia alapjaiban. Számos képzés fut jelenleg is a pszichológusoknak, így biztos vagyok benne, hogy talál megfelelő, erre érzékeny kollégát. Esetleg érdemes lehet LMBTQ fórumokon közösségben érdeklődni a tapasztalatok iránt-akár alacsony tranzicionált emberrel beszélgetnie, ugyanis ez erősíthetné a nem vagyok egyedül érzését is-, vagy felvennie a kapcsolatot a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójával, hogy mit / kit tudnak ajánlani önnek. Azt gondolom, hogy a magasság mindkét nemnél okozhat frusztrációt pro-és kontra is, így elképzelhetőnek tartom, hogy a magasság-probléma lehet akár egy szűrője vagy gátja az előbújásának, önazonosságnak is. Mindenesetre egy terápiás folyamatban tartanám megfelelően kezelhetőnek az önbizalom és önazonosság kérdéskörét. Várni nem érdemes, de jó és szimpatikus kollégát keresnie mindenképpen.
Üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem! Az emberek, akikkel kapcsolatba kerülök, mind közelebbi viszonyt szeretnének kialakítani velem, mint én velük. Mindenkivel ugyanúgy kommunikálok, kedvességgel szeretek az emberekhez állni. Egy pont után azonban nekem ‘sok’ kezd lenni a másik fél, de ilyenkor ő már azt hiszi, legjobb barátok vagyunk, és folyton keres. Nem szeretek megnyílni sem. Ezt a helyzetet rosszul kezelem: üzenetváltáskor hetekig nem válaszolok, nem veszem fel a telefont, mondvacsinált indokokat állítok fel. Persze a másik fél értetlenül áll ezelőtt. Kellemetlen nekem a helyzet. Két közeli barátom van, velük jól érzem magam, és elég is számomra.
Min változtassak, hogy ne kerüljek ilyen helyzetbe? Ha mégis, hogyan kezeljem egészségesen? Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Evelin!
Köszönöm levelét!
Ha jól értem, több olyan ember van a környezetében, aki mélyebben szeretne kapcsolódni Önhöz, mint ahogy Ön igényelné. Azt nem értettem meg a leveléből, hogy mennyi a “sok”.
Érdemes feltenni magának az alábbi kérdéseket:
Mi történik amikor bezárkózik lelkileg, lehet ez egy védekezési mechanizmus?Mitől védi ilyenkor magát?Miért nehéz az igényeit jelezni az érintetteknek?
Miért nehéz az én-határait felállítani?
Ismerős az valahonnan, hogy sok valakinek/valakiknek a közelsége?
Remélem segítenek ezek a kérdések, minden jót kívánok,
Kedves Dóra!
A problémám az,hogy úgy érzem a barátaimnak csak egy pótlék vagyok,akkor keresnek,amikor más nem ér rá. Többször előfordult már,hogy kiderült ők találkoztak,engem nem hívtak. Régen mindig egyeztettünk közösen időpontot,hogy mindenkinek jó legyen, mostanában ha nagy ritkán hívnak és nekem nem jó az időpont,akkor figyelmen kívül hagyják. Többször volt,hogy javasoltam egy programot az egyik barátomnak,aki mondta,hogy ő nem akar menni, nem érdekli, aztán pár hónap múlva boldogan mondta,hogy elmentek egy másik barátjával és milyen jól érezték magukat. Engem persze nem hívtak.
Mit csinálhatok rosszul? Hogyan lehetne elérni,hogy engem is hívjanak, az én véleményem is számítson? Köszönöm a válaszát!
Kedves Zsófi!
Köszönjük a kérdését!
Egy ilyen esetben, amikor egy vagy több kapcsolat megromlik, akkor érdemes végig gondolni, hogy mi változhatott. Lehet, hogy Ön is változott, lehet, hogy ők is, de nem feltétlenül hibást kell keresni. Lehet, hogy a korábbi érdeklődési kör, ami összekötötte Önöket, az már nem létezik, hiszen azóta idősödtek, változtak. Lehet, hogy egy konfliktus mentén távolodtak el, de az is előfordul, hogy mint egy szerelem esetén, elmúlik. Ha úgy érzi, akkor esetleg érdemes beszélni erről a barátokkal, ha azonban ők erre nem partnerek, akkor érdemes végig gondolnia, hogy vajon valóban szüksége van-e olyan emberekre, akik csak pótlékként használják. Újra kell gondolnia és értékelni a kapcsolódásait, és ha arra jut, hogy már nem érzi jól magát bennük, akkor felmerül a kilépés és az új kapcsolatok keresésének lehetősége is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm
A helyzet kissé kusza. Egy új kollégámmal megegyeztünk egy laza “kapcsolatban” csak szex, szórakozás. Ebben egyet értettünk működött a kémia. Én vagyok a nő,30 éves, ő a férfi, 38 éves. Két alkalommal találkoztunk, szex is volt, volt merevedése, sőt végig nagyon kemény volt. A két alkalomból ő egyszer sem élvezett el. Volt több póz, kéz, száj..de sehogy nem tudtam segíteni. Kérdeztem mi a gond, azt mondta nincs szexuális vonzalom a részéről, de barátok lehetünk. Ezután nem keresett egy hétig, de az üzenetekre válaszolt. Pár nap múlva elhívott kávézni magához, beszélgettünk,megdícsérte a hajam.
Másnap elmentünk ebédelni, kirándulni, kocsikázni. Nevettünk, beszélgettünk.
Tervben van újabb kirándulás. Mit akarhat tőlem? Létezhet barátság férfi és nő között? Ha nem kívánt, hogy volt végig kemény szex alatt? De ha kívánt miért nem élvezett el? Miért pocsékol rám időt? Mindketten szinglik vagyunk.
Előre is köszönöm. Kira
Tisztelt Kérdező!
Azt javaslom, hogy kezdeményezzen egy őszinte beszélgetést, amelyben mindezeket elmondja a munkatársának. Ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást gondolatait elképzeléseit, és ez esetben félelmeit egy kapcsolatról, vagy arról, hogy pontosan miről is szól ez a kapcsolat önök között, ez elengedhetetetlen lenne ahhoz, hogy ön, az önbizalma, és a nőiességébe vetett hite ne sérüljön ebben a helyzetben. Mindegy hogy mi a “megállapodás” önök között, attól még egy laza kapcsolatnak is, főleg egy barátságnak jó volna ha őszinteségen és kölcsönösségen alapulna. A bizalom és főleg az őszinteség közös munkával visszaállítható, ha mindketten motiváltak rá. Fontos lenne átbeszélni, kinek mit jelent a kötődés, mennyire szorosan érzi jól magát egy kapcsolatban, kinek mit jelent az intimitás, a szexről szól vagy másról? Sokat segíthetne egy őszinte beszélgetés, hogy ismét egy hullámhosszra kerüljenek a kölcsönös megértés és bizalom terén, amely nélkül sem barátság, sem párkapcsolat nem működik kielégítően.
A szexualitás terén tapasztalt problémáit el tudom képzelni, hogy a partnere valamilyen bűntudata, vagy korábbi kudarcának aktiválódása, esetleg egyéb egyéni problémája, lefagyása aktiválhatta, de a választ leginkább ő tudná megadni -amennyiben tisztában van vele-, minden egyéb csak találgatás.
Amennyiben úgy érzi szeretne ezzel a férfival szorosabb kapcsolatban maradni, érdemes feltenni a kérdést, miért van egy olyan kapcsolatban amelyben hiányérzete van, esetleg rosszul érzi magát, vagy sérül a nőiessége? Ha mindezekről nincs szó, akkor is érdemes megbeszélni, hogy magát rosszul érintette a szexuális kudarc.
A szerelemnek egyébként több típusa van, aszerint lehet meghatározni, hogy az intimitás a szenvedély és az elköteleződés milyen mértékben van jelen a kapcsolatban. Kicsivel bővebben itt olvashat róla:
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_szerelem_h%C3%A1romsz%C3%B6gelm%C3%A9lete
üdvözlettel:
Szép estét! Annyi lenne a kérdésem, hogy van egy barátnőm és ő most nagyon rosszul érzi magát lelkileg, mivel sok a családi baj. Én nem vagyok elég segítség neki, de pszhiologushoz nem akar menni. Mit tehetek én, hogy segítsek neki? Köszönöm előre is!
Kedves Márk!
Köszönjük a levelét!
Egy bajban lévő embernek sokszor az is nagy segítség, ha csak jelen vagyunk és biztosítjuk őt arról, hogy bármi történik, kérhet tőlünk segítséget és biztonságos bázist nyújtunk. Érdemes megkérdeznie a barátnőjétől, hogy mire van most szüksége ebben a helyzetben és tiszteletben tartani azt, ha ő úgy dönt, hogy nem szeretne pszichológussal dolgozni. Lehet még nem tart ott, hogy elfogadjon külső segítséget.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
32 éves egyedülálló nő vagyok és teljesen össze vagyok zavarodva. Kb. két hete tapasztalom ezt a jelenséget. Egy- két napig azon idegeskedem, hogy örökre társ nélkül maradok és soha nem lesz gyerekem (annyira, hogy enni is alig tudok). A következő nap pedig örülök, hogy egyedül és gyermektelen vagyok, úgy érzem, hogy ha lenne is párom valószínűleg szakítanék vele. Ez a két véglet váltakozik bennem.
Soha nem volt semmilyen mentális betegségem. Van munkahelyem, szerető családban jó körülmények közt nőttem fel és élek (még a szüleimmel). Nem tudom, hogy el fog valaha is múlni ez az érzés? Eljön az idő amikor tudni fogom, hogy mit is akarok az élettől?
Kedves Enikő!
Köszönjük a kérdését!
Életkorából adódóan felmerülhetnek hasonló kérdések, hiszen a huszas évek vége, a harmincas évek eleje sok változást hozhat életünkben és sok kérdés és válaszút elé állít minket. Például család vagy karrier, mit szeretnék csinálni, mihet értek, ki vagyok én, stb.? A kérdések és az eddigi énkép miatt természetesnek mondható, hogyez gyakran hullámzik, viszont hosszú távon ez a bizonytalanság felörlő lehet. Emiatt mindenképp ajánlanám Önnek szakember felkeresését, akinek a segítségével kigubancolhatók lennének ezek a szálak, s megválaszolásra kerülhetnének az Önmagával kapcsolatban feltett kérdések.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szeretném ha segítenének legyőzni félelmemet,2 napja fulladok de nem tudom mitől van mert szorító érzés van torkomban amióta van Oroszország háború, tudom rettentően tartok egésztől nehogy esténként ugy fekszem le hogy nyugtalan vagyok erre gondolok ez okozhatja. Milyen tanácsot tudnának adni? Tudom itt még nincsen semmmi Magyarországon egyenlőre de ez sajnos nem jó hogy ezek jönnek elő nálam.
Üdvözlettel:
Kövér Erika
Kedves Erika!
Köszönjük a levelét!
Sajnos a háború okozta félelmek sokszor bizonytalanságból és a személyes kontroll hiányából fakadnak, ezért nehéz velük mit kezdeni. Fontos, hogy a mindennapi életünkön tudjon maradni a fókusz, ellásuk feladatainkat, kikapcsolódjunk. Emellett fontos a megbízható forrásból való tájékozódás, de ennek is a mérséklése (pl. esti órákban már ne olvassunk/hallgassunk/nézzünk híreket, mert akkor elalvásunk nehezedik). Koncentráljunk arra, amink van, amit megtehetünk, hiszen egy ilyen helyzetben a már meglévő dolgaink felértékelődhetnek, legyen az egy emberi kapcsolat, egy tárgy, egy viselkedés, egy tevékenység, bármi. Negatív érzéseink csökkentésére és valamiféle kontroll visszanyerésére alkalmas lehet, hogy segít a háború elől menekülteknek valamilyen formában, amire lehetősége van, az érzelmi kontroll és az önmegnyugtatás részében pedig relaxáció és meditáció is sokat segíthet. Erről bővebben oldalunkon is tájékozódhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
Feleségemmel 7,5 éve vagyunk együtt, én 28, ő 27. Már a kapcsolat elején aktív szexuális életet kezdtünk élni, majd ez idővel alább hagyott. Azóta átlagosan kb 1 vagy néha 3 havonta egyszer ha van köztünk valami. Egy időben rászoktam a pornó nézésére (heti több óra) de emellett virtuális flörtökbe is keveredtem (teljesen névtelen chat, webcam). Úgy gondoltam, ez ugyanaz, mint a pornó. Pár hónapja döbbentem rá (olvasgatás következtében), hogy ez valójában szimpla megcsalás, most rettenetesen bűnösnek érzem magam. Nagyon szeretem a feleségem, csak a szexuális igényeim eléggé magasak. A feleségem nem tud a virtuális dolgokról, nem is sejti, mert nem hanyagoltam el emiatt. Ön szerint most rossz ember lettem? Van esélyem arra, hogy normálisan folytassam ezt a kapcsolatot? Elmondjam neki? (én úgy gondolom, nem kellene, mert ő most boldog) Mit tegyek, hogy elmúljon a folyamatos bűntudat? Hogyan hozhatnám helyre a hibámat? Inkább lemondok a szexről csak neki legyen jó.
Tisztelt Kérdező!
Javaslom, hogy érdemes lenne amennyiben mindketten motiváltak rá, párterápiás segítséget kérniük. Fontos lehet moderált, nyugodt körülmények között az eltérő szexuális igények – és úgy általában az igények- átbeszélése. Talán önben is felmerült, hogy esetleg „kommunikációs problémáik vannak”, így ennek megoldását, kibeszélését elkerülték, és talán bizonyos szempontból elkezdtek távolodni egymástól, pl. az igények szintjén. A párkonzultáción, vagy párterápián ezekre a rosszul működő kommunikációs helyzetekre, negatív ciklusokra és ezek forrására láthatnának rá kölcsönösen. Abban kaphatnának segítséget, hogy megértsék, saját élettörténetükből hogyan következik mindez, és megtanulják, hogyan indíthatnak olyan másféle közeledési módokat, beszélgetéseket, amelyek a közeledést és egymás megértését teszik lehetővé, illetve abban, hogy átbeszélhető legyen egy semleges, empatikus közegben ez a kényes téma. Fontos lenne átbeszálni, kinek mit jelent a kötődés, mennyire szorosan érzi jól magát egy kapcsolatban, kinek mit jelent az intimitás. Párterápiás konzultációs lehetőség online is elérhető. Sokat segíthetne, hogy ismét egy hullámhosszra kerüljenek a kölcsönös megértés terén. A bizalom és főleg az őszinteség közös munkával visszaállítható, ha mindketten motiváltak rá.
üdvözlettel:
Jó napot kívánok!
A problémám a 11 éves fiammal kapcsolatos. Egyre több panaszt kapok a fiam viselkedésével kapcsolatban, tiszteletlen, bunkó, erőszakos, hangos, hazudik, verbálisan bántja a barátait, midnenkit irányítani akar, felnőttekkel szemben is tiszteletlen, nyers, legtöbbször gondolkodás nélkül cselekszik, sajnos nekünk szülőknek is simán a szemünbe hazudik, pedig sosem szidtuk le ha elmondta mi történt ellentetben azzal ha hazugságon kaptuk. Már rongyosra jártattam a számat, sokat beszelgetünk is, igyekszem következetes lenni, vannak szabályok, dícsérjük is, páromtól és Tőlem sem ezt a példát látja, kicsiként is egy nagyon udvarias, kedves gyerek volt, most olyan mint aki tanyán “nevelkedett”.Elfordulnak tőle a barátai, kapja a beírásokat. Amúgy nagyon okos, intelligens agya mint a szivacs, kicsi kora óta nagyon eleven, elég nyughatatlan. Van egy öccse is biztos van testvérféltekenység is. Szeretnék kérni néhány tanácsot ami közelebb vihet a javuláshoz. Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A serdülőkori időszakban, prepubertás korban a gyermekek számos esetben tiltakoznak a korábban elfogadott normákkal szemben, szülőkkel, tekintélyszemélyekkel konfliktusaik gyakorivá válhatnak. Ez a folyamat sok estben a fejlődés normatív útját jelenti. Amennyiben gyermeke viselkedése önmagát és környezetének funkcionálását súlyosan károsítja, érdemes lehet szakember segítségét kérnie. Fontos lehet az iskolában megnyilvánuló problémák megoldására iskolapszichológiai ellátást kezdeményezni, hogy az osztályban felmerülő konfliktusokat, kortárskapcsolatokat felmérjék. Érdemes lehete elgondolkodni rajta, hogy az elmúlt fél-egy évben történt-e a gyermek életében valamilyen változás (válás, költözés, iskolaváltás, veszteségélmények), számos esetben ezek az élethelyzeti módosulások is negatívan hatnak a gyermek pszichés egyensúlyára, viselkedésére.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves pszichologus!Regota huzodohelyzetben vagyok.A fonokno eltoleralja a nem dolgozo munkast.Az illeto folyton log,hagy munkat,javitani valot,takaritani valot maga utan.Nem kompetens a feladatok elvegzesere.Itt nem az igyekezet es a tudas van ertekelve.Tobbszor szova tettem a fonokno vagy hallgatott olyankor,vagy kihuzta magat,ugy tett mint aki nem erti a kerdest vagy nehanyszor visszadobta a labdat akkor nagyon arrogansan es manipulativan beszelt.Hogy bizzam ezt ra tudja mit csinal meg mar mondta mindenkinek latszik a fizetesen mennyit dolgozik.Ez nem igaz,hazudott,meglattam az elszamolast,duhos lettem amivel magyarazta az is hazusgag volt es mondtam nem szeretem ha a szemembe hazudnak.Teljesen elveszitettem a bizalmat iranta szamomra o nem tekintely.Palyaztam masik munkat,varom a visszajelzest.Ameddig nem lesz mas milyen megkuzdesi modokat ajanl ebben a helyzetben? Akaratlanul is feszult vagyok es folyamatos rossz erzesek vannak bennem ha ott vagyok,lenyomva erzem magam.
Tisztelt Kérdező!
Ha nem sikerül tiszta vizet öntenie a pohárba főnökével kapcsolatban, és eszkalálódik a helyzet, érdemes lenne a TB alapon elérhető a területileg illetékes mentálhigiénés gondozó pszichológusi szolgáltatását felkeresnie, ahol beszélhetne a nehéz helyzetéről, kibeszélhetné magát, személyre szabott tanácsokat is kaphatna.
Az átmeneti időben javasolom stresszoldással kapcsolatos videóinkat:
Krízisben, vagy ha beszélgetni szeretne lelki problémáiról, hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is vannak az oldalon) itt online élőben azonnal tud segítséget kapni, képzett segítőktől. A telefonos elérhetőségek is ingyenesen hívhatóak.
Bővebben itt https://onlinepszichologus.net/app/uploads/telefonos-lelkisegely.pdf talál még lelki elsősegély céljából ingyenesen és azonnal elérhető szolgáltatásokat.
üdvözlettel, minden jót kívánok:
Tisztelt Cím!
3,5 éves kisfiam magatartásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni.Az elmúlt másfél évben elég sok változáson mentünk keresztül.Kisifam bölcsibe ment,én visszamentem dolgozni,majd várandós lettem,melynek közepe felé kisfiamat fokozatosan leszoktattam a szoptatásról.Tavaly augusztusban megszületett a kistesója,majd rá egy hónapra elkezdte az ovit.Az ovi azonos épületben van a bölcsivel és a csoportban 8-9 kisgyerek már a bölcsiben is csoporttársa volt.A gondom az lenne,hogy a kisfiam verekszik.Sokszor az óvónő úgy fogalmaz, hogy olyan,mint a tornádó.Néha mindenkinek odacsap,vannak napok,amikor csak enyhébb lökdösődések vannak.Azonban van egy kislány, akit már a bölcsi óta bánt.Itt harapástól kezdve volt már minden.Beszéltem már két pszichológussal, vettem olyan könyveket, amikben konfliktusok vannak és beszélünk róla, hogyan lehet ezeket megoldani.Elméletben mindig elmondja, hogy bántani tilos,de gyakorlatban már nem tudja alkalmazni.
Bármilyen tanácsnak örülnék!
Kedves Kérdező!
Az Ön által részletezett probléma több kérdést is felvethet. Érdemes végiggondolni, hogy pontosan mikor kezdődött a kisfiú esetében a verekedés. Már az óvodába lépés elején, beszoktatás során is előfordult? Mikor kezd el verekedni a gyermek? Például attól frusztrálódik-e, amikor elveszik a játékait, vagy lerombolják az építményeit, vagy különösebb kiváltó ok nélkül is ő maga keresi a konfliktust. Fontos lehet figyelembe venni a családi körülményeket is. Ön említést tesz róla, hogy van egy kistestvér is. Számos esetben a testvérféltékenység kapcsán is megjelenhetnek agresszív tendenciák, melyen sokszor az otthonon kívüli környezetben nyilvánulnak meg (ez estben lehetséges, hogy az óvodában). Amennyiben csak beszélgetnek a konfliktusokról, és nem történik meg a problémás viselkedés tudatosulása a gyermekben, érdemes lehet jutalomtáblázatot bevezetni. Egy parafa táblán a hét minden napján kövesse nyomon gyermeke viselkedését (akár az óvodapedagógusok bevonásával, tájékoztatásuk által is), amennyiben nem történik verekedés, fizikai agresszió, vagy valamilyen kérést teljesít, szabálykövető magatartást mutat, kapjon a táblára egy jutalmat (lehet ez piros pont, matrica, piros csillag stb), ha nem kívánt viselkedést mutat (verekedés, szabályszegések), egy jutalompontot elveszít. Minden hét végén a jutalompontokat lehet beváltani valamilyen ajándékra (közös kirándulás, apró játék, édesség). A nevelési gyakorlat legyen következetes, amennyiben Ön nemet mond, vagy megtilt valamit, tartsa magát az elmondottakhoz.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szeretettel üdvözlöm!
20 éves fiú vagyok, és van egy olyan esemény, amely iránt túlzott gyászt érzek. Ez a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások. Bár akkor még csak édesanyám méhében éltem, de már néhány éve, amikor évfordulója van, szinte depresszióba esek. Tavaly, a 20 éves évforduló óta nem akar elmúlni ez a folytonos gyász, töprengés és mélységes együttérzés. Majdnem 3000 ártatlan ember halt meg. És én nem csupán őket gyászolom. Gyászolom azt az Amerikát, amely előtte létezett, gyászolom New York azelőtti látképét, hiszen most már nem is az igazi. Gyászolom az azelőtti világot, a 90-es évek voltak a békeidők akár idehaza, akár Amerikában. Nagyon a szívemen viselem mind a tragédiát, mind az előző és a mostani világot, mert hát Amerika külpolitikája és közhangulata ezután változott meg gyökeresen. Gyászolom azt a világot, ami abban az időben volt… még nem volt minden olyan gyors és modern, mint manapság.
Remélem, a Tisztelt Címzett kezd valamit ezzel a nagyon mély “dologgal”.
Tisztelt Kérdező!
Valóban nagyon mély amit ír. Pontosan emiatt gondolom, hogy egyéni önismeretben, terápiában lenne érdemes átbeszélni, feldolgozni ezt az érzést, az átélt gyászát. Feltételezem, hogy számos egyéb érzelem, esetleg transzgenerációs történetek is árnyalhatják az ön helyzetét, amely ebben az ön által leírt állapotban tör felszínre, nyilvánul meg. A levele alapján rendszerszemléletű egyéni terápiát javasolnék első sorban.
TB alapon elérhető a területileg illetékes mentálhigiénés gondozó pszichológusi szakszolgáltatása is.
Krízisben, vagy ha beszélgetni szeretne lelki problémáiról, hívja a lelki elsősegély telefonszámok valamelyikét https://sos116-123.hu/ (külföldi és skypeos elérhetőségek is vannak az oldalon) itt online élőben azonnal tud segítséget kapni, képzett segítőktől. A telefonos elérhetőségek is ingyenesen hívhatóak.
Bővebben itt https://onlinepszichologus.net/app/uploads/telefonos-lelkisegely.pdf talál még lelki elsősegély céljából ingyenesen és azonnal elérhető szolgáltatásokat.
Üdvözlettel:
Úgy érzem megfogom bánni, ha nem tanulok tovább a pszichológián..
Eddig folyton halogattam, mert nehéz időket éltem, anyagilag és lelkileg is össze kellett szednem magam,
Illetve mivel sokmindenen mentem keresztül
maradtak még lelki sebeim, emiatt is sokat vacillálok, hogy érdemes belevágni ennek ellenére is,
Helyre tudok jönni annyira , hogy pszichológus lehessek?
Szorongásos problémáim voltak, amiket egyre jobban sikerült leküzdenem,
Még az önértékelésemen kell gyúrnom,
Részben azt gondolom, hogy ha ennyi mindent leküzdöttem, akkor ez már semmi,
De még nem értem a fejlődési utam végére, ezért még bizonytalan vagyok, hogy ilyen múlttal ez nekem való pálya e,
Visszatérnek e majd később a korábbi sérelmeim, ha pont egy hasonló problémával küzdővel dolgozom majd? Vagy erre ne is gondoljak még? Csak vágjakbele?
A másik, hogy elszaladtak az évek,
Nem lenne túl égő, ha 27-28 évesen mennék egyetemre,és az első pár félévet nappalin tenném le?
Üdv: Virág
Tisztelt Kérdező!
Ha vágyik rá, egy próbát megérhet, hogy belevágjon, főleg, hogy később ne vesse a saját szemére, hogy “meg sem próbáltam” Fel kell azonban készülni rá, hogy nem biztos, hogy azt kapja a képzés során, akár az első években, amire vágyik, vagyis nem biztos, hogy az önismeret, önismereti fejlődést, hanem kezdetben elméleti tudnivalók sokaságát. A kora miatt biztosan nem lenne égő képzésben részt vennie.
Elképzelhetőnek tartom, hogy valóban aktiválódhatnak olyan minták, (korábbi sérelmek), ha pont egy hasonló problémával küzdővel dolgozik majd, ez a legtöbb segítőnél így van, de kellő önismereti gyakorlattal, szupervízióval ezek az esetek is biztonsággal vihetőek. Ráadásul önállóan biztonsággal kliensekkel dolgozni az alapképzés után még nem ajánlott, mesterképzés után is biztosabb szakképzésben részt vevőként, vagy legalább egy módszerspecifikus képzettségben, és önismereti terápiában való részvétel, jártasság után, szupervízió mellett. A pszichológia az elméleti alapokat adja, a gyakorlatot eközben, vagy ezután tudja még megszerezni, tehát maga a képzés nem feltétlenül áll meg 5 év után, sőt.
Amit tanácsolnék esetleg, ha olyan az alapvégzettsége, érdemes lenne a mentálhigiénés tanácsadó/szakértő képzésen is elgondolkodnia, mely rövidebb és gyakorlatiasabb képzés, vagy akár egy módszerspecifikus képzésben elmélyülni, amelyben maga is gyógyul és tanul egyszerre pl. pszichodráma , ahol nem szükséges pszichológiai alapképzettség sem, mégis akár p.dráma asszisztens végzettséget is lehet szerezni, és csoportot is vezetni, nem mellesleg a 150 órás önismeretet is meg lehet szerezni, amely sok módszertan alapfeltétele is.
üdvözlettel:
Iskolai bántalmazásnál miért az áldozatot hibáztatják?
Engem 4 éven keresztül verbálisan bántalmaztak.
Még a pszichológus is engem hibaztatott. Hogy nem tudtam kiállni magamért. Még hogy nem tudtam beilleszkedni, igen mivel már az elején kinézték maguknak az osztálytársak. Egyáltalán mit jelent kiállni magamért, ha kinéznek mert nem tekintenek teljes értékű embernek valós vagy vélt fogyatékosság miatt ha visszaszóltam csak kiröhögtek.
Kedves Kérdező!
Bizonyára nagyfokú kiszolgáltatottságot élt meg iskolai bántalmazás áldozataként, mely sok esetben traumatikus élményként hosszú évekig végigkísérheti a bántalmazott személyt. Sajnálatos módon az áldozathibáztatás gyakran fordul elő társas közösségekben, iskolákban is. A bántalmazás tényének tagadása, az áldozat hibáztatása csökkentheti a veszélyérzetet, fenntarthatja a látszatot, hogy az adott közösségben minden harmonikusan működik, nem a rendszer hibája a bántalmazás. Ez a tagadó nézet sok esetben az áldozat bűntudatát erősíti, önhibáztatáshoz vezethet. Szerencsére napjainkban számos fórumon elérhetők cikkek, előadások, könyvek az áldozathibáztatásról, a bántalmazás tényének tagadásáról, melyek segíthetnek helyesen cselekedni, felelősséget vállalni. Javaslom olvasásra Jan Guillou: Könyörtelenek című könyvét, illetve Wéber Anikó: Az osztály vesztese című művét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
