Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó estét kívánok!
Igazából nem tudom hol is kezdjem, mindig is szorongó típusnak tartottam magam és az utóbbi időben egy külső szemmel nevetséges dolgon szorongok. Volt egy kis probléma az első fogammal, be is tömték ami szinte alig látszik, de én látom igazából. És folyton ez a dolog kattog a fejemben még éjszaka is hogy látszik, esetleg kiesik vagy ne adj isten fogatlan lennék. Tudom hogy nevetséges de borzasztó szorongás ez nekem. Néha furcsa érzésem is van hogy esetleg valami nincs rendben, folyton ezen van a fókuszom. Ott jár a nyelvem stb. Az élet különböző területein is így vagyok dolgokkal de ez az utóbbi nem tudom mit tehetnék. Ráadásul legutóbbi látogatásom a fogorvosnál nem túl jó élményt hagyott bennem. Flegam is volt és közölte előbb utóbb tok kell a fogamra. Annyira megijesztett én nem akarom hogy ez történjen 24 éves vagyok rettegek hogy ez lesz. Tanácsoljon nekem kérem valamit.
Kedves Kérdező!
Bizonyára nagyon nehéz lehet Önnek szembesülni egy jelentős, szorongást keltő fogászati problémával. A kívülállóként apróságnak titulált problémák számos esetben jelentős feszültséget, diszkomfort-érzetet keltenek az érintett személyben. Levelében említi, hogy a fogászati beavatkozás folyamata és eredménye negatívan érintette Önt, fokozott figyelmet fordít foga állapotára, félelmet él meg a beavatkozás következményeivel kapcsolatban. Fogaink mindenki számára láthatók, külső megfigyelés tárgyai, egészségünkről, személyes higiénénkről is árulkodhatnak, sok esetben kapcsolatba hozzák az ápolt megjelenéssel is. Lehetséges, hogy Ön kellemetlen élményekkel, bizonytalansággal szembesült a fogászati kezelés során, a szakorvos viselkedése és a beavatkozás ténye egyaránt maradandó negatív hatással maradtak meg Önben. Amennyiben szorongása nem enyhül, illetve hatással lesz életének számos területére, akadályozza a megfelelő funkcionálást, érdemes szakember segítségét keresnie.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
(Szexuális zavar,koncentrációs nehézségek, kommunikációs problémák, lehangoltság levertség, internet függőség, evészavarok, önbizalom hiány)
Emese a nevem és 19 éves vagyok. Igazából nagyon sok mindent mondhatnék de az nem férne bele 1000 karakterbe. Igazából csak szeretnék szakértő véleményt hallani és egy állandó embert találni akive beszélgethetek.
Így előlegesen a világszemléletemről: egy- istenhívő vagyok. És azt gondolom hogy az emberek egyenlők egy vödörrel különböző színben/formában és amennyire tele vagyunk annyi gondunk van és hogyha elmondjuk más embereknek akkor átöntjük a gondjainkat. Velem folyton ez van. Mindenki mindent nekem mond el. Pedig nincs is sok barátom meg úgy alapvetően az embereket is utálom. Amúgy én nem tudok beszélni az érzéseimről senkinek, nem azért mert nem bízom bennük hanem mert kicsit ilyen zárkózott vagyok.
Kedves Emese!
Köszönjük, hogy megosztotta velünk a problémáját. Fontos lenne, hogy találjon egy állandó embert, akivel megbeszélhető a problémákat, erre azonban ez a rovat nem nyújt megfelelő teret. Érdemes lenne felkeresni egy pszichológus kollégát, akinek részletesen elmondhatja azokat, amit itt nagy vonalakban leírt. Fontos lenne kibontani, hogy ezek pontosan mit jelentenek, de ezeknek a problémáknak a felgöngyölítéséhez mindenképpen személyes kommunikáció szükséges. Magán ellátás keretében vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozókban pszichológusi segítséget is igénybe tud venni.
Üdvözlettel,
1.
5 éves kisfiam elleste tőlem a kézropogtatást, de míg én néha ropogtatom, ő megszállottan, és legfőképp az arcán. Hogyan segítsek neki leszokni?Már nagyon zavarja ha szólok neki, vagy elhúzom az arcától a kezét.Szeretet, feddés?Semmi sem használ.Lassan piros foltos lesz ahhol az arcához ér..(sport közben alig csinálja, és alvás közben sem.Ha izgatott fokozottan csinálja).
2.
Megismerte a számítógépes játékokat, és mese világát, és nem, vagy csak nagyon nehezen tud tőle megválni. Közösen kitaláltuk hogy napi 20perc mese, 20 perc számítógépes játék, és 20 perc lefekvés előtti mese itthoni szabályát.Ha nem figyelünk órákig nézni tudja, és minden nap többet, és többet akar belőle! Viselkedése izgatott, felpörgő, eufórikus lesz tőle. Szerepjátékainkban a Minecraftot játszuk, mikor a fiammal játszom.Féltem,ha felnő függő lesz, és szenvedélybeteg. Hogyan tudnám erősíteni az önkontrolját?
Legszívesedbben kihúznám a dugót..
Kedves Kérdező!
Bizonyára aggódhat gyermeke felvett szokásai miatt, melyeket szülőként olykor nagyon nehéz keretezni, határok meghúzásával kordában tartani. Említi, hogy gyermeke a kezeinek tördelését főként izgatott állapotban végzi. Érdemes megfigyelni, hogy milyen tényezők idézik elő ezt az állapotot, inkább pozitív vagy negatív érzelmi töltésű-e ez az állapot, szorongásra, frusztrációra vagy eufóriára hasonlít-e. Érdemes a gyermek nyelvén, egyszerű szavakkal megfogalmazni, visszatükrözni érzelmi állapotát, segíteni neki értelmezni a kialakult helyzetet. Saját arcának károsítása helyett érdemes a kézmozdulatokat átvezetni olyan feszültségcsökkentő tevékenységre, mellyel nem árt magának. Sok esetben hasznos lehet ilyenkor egy stresszlabda, vagy a napjainkban népszerű pop-it játék, vagy a fidget spinner pörgettyűs játék. Ezek forgatása, nyomkodása segíthet a stressz, frusztrált állapot csökkentésében.
A számítógépes játék és a mesenézés időtartamának szabályozása minden esetben a szülő feladata. Akár a jutalmazás-jutalommegvonás technikáját is lehet alkalmazni az elvárt viselkedés teljesítése érdekében. Semmiképp nem javaslom lefekvés előtt közvetlenül a mesenézést, mivel az idegrendszer felfokozott állapotba kerül a gyors változásokkal teli képi információ befogadása során, az elalvás, nyugalmi állapot elérése nehezítetté válhat. Alvás előtt 2-3 órával ajánlott beiktatni a rövid mesenézést. Ezen kívül érdemes számára sok offline programot, minőségi közös időtöltést biztosítani, legyen az akár egy játszótéri látogatás, kirándulás, labdajáték vagy bármely, a gyermeket érdeklő szabadidős tevékenység. Fontos lehet szülőként is példát mutatni, a gyermek jelenlétében minél kevesebb mobiltelefon/tablet/számítógép-használattal élni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot. A következő problémára szeretnék megoldást találni. Van két 6 éven aluli gyermekem, háztartásbeli vagyok. Egy éve küszködők fizikai tünetekkel, mint például fejfájás, mellkasi fájdalom, magas és alacsony vernyomás gyors változása, zsibbadás, lassú pulzusszam, szorongás és halálfelelem. 3 havonta járok családorvoshoz, mindig az a válasz hogy nincs semmilyen szervi problémám. Írt fel növényi eredetű nyugtatót, de sajnos nem nagyon használ. A tünetek váltakoznak. Mostanában az alacsony pulzus, gyengeség és lehangoltság jellemzi a napjaimat.
Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek, higy jobb legyen? Életmódot váltottam 1 hónapja és csak rosszabb lett.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Noémi!
Először mindenképpen érdemes lenne egy alaposabb szomatikus kivizsgálás: pajzsmirigy, vércukor (inzulinrezisztencia), kardiológia/neurológia. Hiszen a tünetek, amiket leírt számos betegség hátterében állhatnak. Ha ezek esetleg voltak, vagy lesznek és negatív eredményt mutatnak, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy pszichiátert, és vele párhuzamosan pszichoterápiát is elkezdeni. De ilyen esetekben mindenképpen elsődleges, hogy a szomatikus betegség megléte alaposabb kivizsgálással kizárásra kerüljön.
Üdvözlettel,
Köszönöm a lehetőséget!
Nagyszülő vagyok. 6 éves kisfiú unokámat születése óta napi rendszerességgel adta felügyeletünkbe az édesanyja (fiam párja -egy gyermek van). Ha csak lehet, kezdettől fogva átadja, s most már nincs beszélő viszonyban a család egyik tagjával sem. A gyermek ellátását fiamon keresztül intézi velünk. A gyermekkel állandó viharos ütközésben van, aki egyre riasztóbb indulatkezelési helyzeteket produkál. Bármennyire igyekszünk nagypapájával együtt szeretettel, programokkal “korrigálni” érzelmi elhanyagoltságát, sok helyzetet nem tudunk kezelni. Az apa tisztában van az anya személyiségproblémájával, a gyermek és az anya kapcsolati hiányosságaival. Megbeszélni nincs esély, viszont szakember segítségére szükség van a kettős nevelés elkerülése miatt, a gyermek érzelmi biztonsága miatt, önbizalma miatt. Nagyszülőként mi a helyes lépés? Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nagyszülőként nagyon nehéz helyzetben lehet, szeretné a kisfiú egészséges testi-lelki fejlődését biztosítani. Említi, hogy a gyermek édesanyja rendszeresen az Önök felügyeletébe adja a kisfiút, aki valószínűleg kevésbé tudja értelmezni a kialakult helyzetet. Sok kisgyermek ilyenkor önmagát hibáztatja, akár tudattalan szinten is. Dühöt, kiszolgáltatottságot, bizonytalanságot élhet meg, melyet jelen esetben a környezetére vetít, agresszív viselkedésekben fejeződik ki frusztrációja. Levelében említést tesz az édesanya személyiségproblémáiról. Amennyiben pszichés problémáról van szó, érdemes segítséget kérnie, saját állapotának változása érdekében szakemberhez fordulnia, egyeztethet háziorvosával a területileg illetékes ellátó intézmények adta lehetőségekről. Nevelési elvekkel, nevelési gyakorlattal kapcsolatban segítséget kérhetnek az illetékes pedagógiai szakszolgálatnál vagy a családsegítő-és gyermekjóléti intézményben, ahol szülőkonzultációs lehetőséget is igénybe vehetnek.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
kiskoromtól kezdve zárkózott vagyok kerülöm az emberek társaságát valamint depresszió ès szorongás van rajtam urrá kèzremegès is előfordul de volt olyan hogy öngyilkos akartam lenni ès sokszor èrzem azt hogy nem vagyok jó senkinek nen èrek semmit
Kedves Károly!
Érdemes lenne a fenti tünetekkel kapcsolatban mindenképpen felkeresni egy pszichiáter szakorvost, illetve pszichoterápiás folyamatba kezdeni.
Ha öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, akkor mindenképp kérjen segítséget! Éjjel-nappal ingyen hívható a 116-123 lelkielsősegély-szolgálat. A telefonos lelkisegély szolgálatok azért jöttek létre, hogy ezekben a beszűkült helyzetekben segítsenek. Sokszor egyetlen beszélgetés is elég, hogy elinduljon valaki felfelé a gödör aljáról.
Üdvözlettel,
Tisztelt Címzett!
Röviden és érthetően próbálom leírni a történetem. 2019-ban “lebuktam” a férjem előtt egy Nem általam létrehozott facebookkal. Ezt a facebookot nem arra használtam, hogy én valakivel beszéljek, szimplán ott volt, beléptem, lapozgattam, ingatlanos oldalr kerestem fel. De semmi más nem törtent. En 2 éve próbálom bebizonyítani, hogy senkivel nem beszélgettem, nem jelentett számomra semmit. Azt is megértem, hogy félreérhető volt, és tudom, hogy hibát követtem el. De egy félreértés miatt nem szeretném, ha a családom rámenne. És azt mondta a párom, akkor bocsájt meg, ha elárulom kivel beszélgettem. De ezt nem fogom tudni neki megtenni, mert senkivel nem beszéltem. Mindig hüseges voltam. Nem tudom, hogyan tudnám bebizonyítani neki h semmi nem volt. Felajánlottam, hogy hazugságvizsgáló alá vetem magam, de nem hisz benne, azt is hogy keressünk fel szakembert, de a válasz, ha elárulom kivel beszéltem. Mi tévő legyek? Hogyan bizonyítsam be azt, ami nem történt meg? Köszönöm!
Kedves Ágnes!
Próbáljanak meg leülni ketten, és beszélni erről a helyzetről. Kérdezze meg tőle, hogy mi az oka annak, hogy nem fogadja el azt válaszként, amit Ön mond, vagy mit adna neki, ha tudna egy nevet. Mire lenne szüksége ahhoz, hogy higgyen Önnek vagy rendezni tudják a helyzetet.
A probléma megoldásához mindenképpen érdemes lenne szakemberhez fordulni!
Üdvözlettel,
Az lenne a problémám hogy a párom, akivel már 10 hónapja élek együtt. A családom is szereti. És engem is szeret. Nagyon boldogok vagyunk. Édesapám kint dolgozik Németországba. És anyámnak van egy szeretője. Akit a párom kinem állhat. De úgy hogy látszik is rajta. És ha próbálok a párommal beszélni akkor csak veszekszik ez ügyben. Édesanyám is észrevette. És azt kéri beszéljek vele vagy különben kifogja utálni a párom. De én már nem tudom mit csináljak mert tudom ha megpróbálnák vele beszélni csak vita lenne. Nem akarom hogy a család kiutálja vagyis édesanyám mert eddig nagyon jól megvoltunk. Nem tudom mit tegyek. És édesanyám áll se tudok nagyon erről beszélni
Kedves Aranyhal!
Köszönjük a kérdését!
Érezhető leveléből, hogy emiatt a konfliktus miatt elég negatív a légkör, s ez legtöbbször Önön csapódhat, aki nem is résztvevője a helyzetnek. Érdemes lenne a párjával arról beszélnie, hogy próbáljanak a saját kapcsolatukra, dolgaikra koncenrálni, s ne a szülei kapcsolatát próbálják orvosolni, hiszen ez az Önön számára megoldhatatlan, amíg a szülei ezt nem szeretnék megoldani. Emellett ez az Önök kapcsolatára is negatív hatással lehet. Másrészt érdemes lenne édesanyjával is beszélnie arról, hogy Önöknek mit jelent ez a teher, amit az ő titka miatt hordoznak, és hogy ez milyen konfliktust okoz önmagukban és a párjával való kapcsolatában is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
2ève kezdődött az egèsz amikor spontan elvetèltem, onnantól kezdve fáj az alhasam több vizsgalaton keresztül mentem eddig nem talaltak semmi elváltozást azóta cisztasodok is babát is nehèz igy újra vállalni.Viszont nem kèpzelem be mert mai napig előjön ès látszik is mikor jobb oldalt kipuklisodik az alhasam,aztan a fajdalomtol ès hogy nem talaltak az okat sokszor rèmísztő volt hogy mitől lehet,a szorongastol és az aggódastol valoszínű az emèsztèssel is lettek gondok mert annyira fajtak a beleim hogy nem nagyon tudtam enni ezáltal lefogytam,-17kg jelenleg 42 kg vagyok.Mára már tudok enni csak olyan adaggal nem tudom megterhelni és nehéz a hízás is.Sok bántást kapok hogy vèkony lettem,csaladban többen szekálnak hogy egyek, mikor-mennyit ez mèg inkább stresszel hogy nem hadjak hogy annyit egyek amennyi jol esik szorongok emiatt. Nem tudom hogy lehetne elengedni ès a lelkemet egyensulyba hozni mert tudom hogy amiatt sem hízom barmennyit fogok enni.
Válaszukat köszönöm!
Kedves Orsolya!
Köszönjük a levelét!
Orvosi szempontból mindenképp különös eset, amit érdemes részletes vizsgálatokkal megnézni. Írta, hogy több vizsgálaton is volt már, de nem tudom, hogy teljes körű nőgyógyászati, endokrinológiai és gasztroenterológiai szempontból is megvizsgálták-e. Továbbá a spontán vetélés oka is kérdéses, melyre érdemes lehet választ találni. A tünetei miatt megjelenő étkezési problémák és az étkezéstől való félelem tekinthető természetes reakciónak, viszont az egészségügyi állapotára mindenképp negatív hatással van. Emiatt ajánlanám mindenképp pszichológus felkeresését, akivel közösen dolgozhatnának a félelmein, az étkezésen és az esetleges gyászon. Módszerek tekintetében hipnoterapeuta felkeresését javasolnám.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm.
Van egy 7 éves lányom akinek külön szobája lett. Nehezen alszik egyedül, nagyon kötődünk egymáshoz ,most próbáljuk szoktatni. Van egy dolog ami idegesít engem. A plüss játékokat megfordîtsa , fal felé árvák ,hogy ne nézzék őt, mert csúnyán néznek rá. Szeretném megkérdezni, hogy ez normális? Köszönöm szépen a válaszát. Erika
Kedves Erika!
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy aggasztja kislánya megnyilvánulása.
Azt írja levelében, hogy erős a kötődésük és ha jól értem, most vannak a közös alvásról való leszoktatás folyamatban. Úgy gondolom ez szorongással tölti el a kislányát és ezért érzi, hogy csúnyán néznek rá a plüssállatok. Érdemes lenne beszélgetnie vele arról, ő hogyan éli meg a külön szobába való “átköltözést”, milyen félelmei, gondolatai vannak elalvás előtt, sőt, ha igényli, ki is lehet pakolni (átmenetileg) a plüssállatokat. Hatékony lenne ha felszínre jönnének ilyen módon a negatív érzései.
Arról is beszélhetnek, hogy mi a pozitív abban, hogy külön szobában alszik már. Ha igényli legyen mellette elalváskor, ugyanakkor érezze azt, hogy bármikor szólíthatja anyut/aput és erre van reakció, megnyugtatás. Kereshetnek egy olyan kedvenc alvótársat, kedvenc párnát ami egy átmeneti tárgyként pótolhatja az Ön közelségét és ami megnyugtató számára.
Ezek által kialakítható, hogy biztonságban érezze magát a kislánya akkor is ha Ön nincs közvetlenül mellette.
Ha nem enyhülnek a szorongások, keressék fel az iskolapszichológust ahol négyszemközt beszélhetnek a problémáról.
Kitartást kívánok Önöknek, üdvözlettel,
Tisztelt Pszichológus! 24 éves nő vagyok, a párom 23, két éve vagyunk együtt, 1 éve együtt élünk.Mindketten két egyetemre is járunk, és dolgozunk is. Az utóbbi időben (11 napja) a párom nem kívánja a szeretkezést, ami kezd kétségbe ejteni, mert korábban mindennapos volt. Ha kérdezem, csak azt mondja, hogy stresszes, és majd megoldja. Számomra nagyon furcsa, hogy elzárkózik, mert egyébként mindig ő kezdeményezi a problémák megbeszélését és nem szereti a kimondatlan dolgokat. Tény, hogy sokat dolgozik, mégsem érzem teljesen indokoltnak, hogy ennyire megviseli. Gondoltam, hogy esetleg 3. Személy van a dologban, de ezt nem tartom valószínűnek, mert azt mondaná (nagyon őszinte). Segítséget szeretnék kérni, hogy hogyan viselkedjek vele. Távolodjak, hátha a elkezdek hiányozni neki, vagy támogassam, hátha tényleg stresszes vagy erőltessem a kommunikációt.Utóbbi esetében mindig bezárkózik és kerülni akarja a témát, így félek, hogy csak még több nyomást helyezek rá, és csak nehezítem a dolgot.
Kedves Kérdező,
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párját támogatni abban, hogy szakemberhez forduljon, ha a problémáiról nem szeretne Önnel beszélni. Egy idegen szakembernek valószínűleg könnyebben megnyílna.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!58 évesen teljesen céltalan az életem!Egyedül élek!Az első férjemtől elváltam,mert gyűlöltem,de már meghalt,2006-ban és még mindig gyűlölöm,vele álmodok rengeteg rosszat!!A második férjem 10 éve halt meg,Édesanyám 6 éve! A lányommal nem az igazi a kapcsolatunk,egy évben 2-3-szor találkozunk,az ő részéről muszájból!Meg akarok halni,mert egész nap csak céltalanul ülök a gép előtt!Mindennap,megcsinálok mindent amit egy tanyán szükséges,a házban,rend és tisztaság van,hogyha megölöm magam akkor ne szóljon meg senki!Eddig csak az tartott vissza,az öngyilkosságtól.hogy a lányom így is szégyell engem,mert régóta le vagyok százalékolva és nem dolgozom,és szégyen teljes lesz a számára az is ha az anyja öngyilkos lesz!Kapok gyógyszereket már 20 éve,járok pszichiáterhez,de ott nem történik semmi,csak a gyógyszerek ellenőrzése!Senki nem mondja meg rólam,hogy ilyen mélyen depressziós vagyok,mert nagy az önuralmam és kifelé ezt megpróbálom nem mutatni!Nem akarok tovább élni,értelmetlen!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a pszichiáter kezelőorvosával felvennie a kapcsolatot, s elmondania, hogy jelenleg milyen állapotban van, milyen gondolatai vannak. A gyógyszeres terápia állításában tudna ő segíteni, illetve pszichoterápiás ellátásba is tudná tovább Önt küldeni pszichológushoz.
Amennyiben otthon Önre törnének az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy úgy érzi lelki krízisben van, az alábbi linket található telefonszámokat tudja hívni:
https://onlinepszichologus.net/app/uploads/telefonos-lelkisegely.pdf
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok
Azért írok Önnek mert sajnos stresszes életbe élek.Remeg a gyomrom van úgy hogy zsibbad a fejem.Bármi történik összerándul a gyomrom.Van amikor remegek alig kapok levegöt
Érdekkörnél hogy mit javasol?
Elöre is köszönöm Tisztelettel Zsuzsanna
Kedves Zsuzsanna,
Köszönjük levelét!
Levele és az abban leírt tünetei alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol részlete első interjú felvétele után tudnának Önnek terápiás javaslatot adni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő/Doktor Ùr!
Az én problémám azt hiszem nem egy nagyon komoly dolog, mégis zavar egy jò ideje.
Az életem nagyjából rendben van, párommal és kutyákkal élünk harmóniában; szeretetteljes kapcsolatban.
A munkámmal jelenleg nem vagyok elégedett, sokszor eszembe jut, hogy ennél talán többre lennék hivatott. Tudom, hogy ezen valtoztatnom kell és fogok is.
A problémám a szabadidőm eltöltése és egy állandó görcs és feszültség, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bármit teszek, bármibe fogok bele, aminek a kikapcsolódás lenne a célja, azt érzem, hogy valami egészen mást kellene csinálnom…mintha minden csak haszontalan időtöltés lenne.
Pár hónappal ezelőtt vègbèlrepedèssel mentem orvoshoz, ez azóta is tart. Fizikálisan minden rendezett, nem kellene ennek a repedésnek fent maradnia… attól tartok, hogy ez az állandó görcs ami bennem van, ez nem engedi gyógyulni.
A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e ezzel esetleg valamilyen terápiára járnom?
Előre is köszönöm tanácsukat!
Kedves Kérdező!
Frusztráló lehet, hogy éppen amikor kikapcsolódna, akkor nem tudja elengedni magát. Nagyon fontos feszültségszabályozás szempontjából, hogy megtalálja azokat a tevékenységeket, amelyek ki tudják kapcsolni, oldani tudják a stresszt és pihenni tud közben akár aktívan, akár passzív módon. A munkájával és a szabadidő “hasznos” eltöltésével kapcsolatos megjegyzéséből úgy tűnik, hangsúlyos az életében a teljesítmény, a hasznosság szerepe. Terápiás munka során ezzel érdemes lehet dolgozni, hogy vajon miért ilyes fontosak ezek, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a teljesítménnyel való intenzív foglalkozás.
A testi panaszokkal kapcsolatban azt írja, hogy a fizikai kivizsgálás megtörtént. Amennyiben orvos által megerősített, hogy fizikai okok nem állnak a panaszok hátterében, a terápiás munka során a lelki állapot és a testi panaszok alakulásának összefüggéseit érdemes elsőként megvizsgálni, elképzelhető, hogy a stressz, szorongás összefügghet velük.
Úgy gondolom pszicohlógiai konzultáció segíthet Önnek kibontani a fenti témákat.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdv!
Nekem volt egy kapcsolatom még 4 hónapja ami 10 hónapig tartott. Ebben a kapcsolatban voltam életemben a legboldogabb és itt éreztem igazán hogy baromi szerelmes vagyok. Nekem ez volt a 3. Kapcsolatom de ehhez foghatót nem éreztem soha. Nagyon nehezen léptem túl rajta sőt még most ott tartok hogy csak 99%ban vagyok túl ezen. Exem még mindig életem része mert ugyan azokban a körökben mozgunk és szinte mindig össze futunk de jóban is vagyunk. Most jelenleg jött 1 hónapja az életembe egy ember aki rettenetesen szeret és tényleg ki is mutatja de én egyszerűen alig érzek bármi fajta érzelmet is mióta exem szakított velem. És egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal hogy van egy ember aki rettentően szeret de én nem tudom ezt olyan szinten viszonozni pedig nagyon szeretném. Nem tudom hogy most mit tegyek mert fájna ha elveszíteném ezt az embert viszont rossz hogy nem érzek iránta akkora szerelmet mint amikor exemmel voltam együtt. Ön szerint most mit kéne tennem vagy mit csináljak?
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik 3. kapcsolatában megélhette azt, ami Önnek fontos és jó egy párkapcsolatban. Ahogy elmondja, nagyon intenzív, erős érzések kötötték volt párjához. A szakítás egy veszteségélmény, amelyet nem könnyű feldolgozni, főként úgy, hogy jelenleg is töltenek együtt időt. A szakításuk okairól, mikéntjéről nem írt, de a feldolgozásban sokat számít, hogy ki kezdeményezte a szakítást, mennyire volt érthető, elfogadható a szakítása oka, kapott-e negatív visszajelzést, mi volt az ok. Ezek tudatában lehet a kérdésen dolgozni, ebben akár pszicohlógus is segíthet. Ezen információk hiányában az alábbi alternatívák jutnak eszembe a felvázolt probléma kapcsán:
- A szakítás ténye nincs megfelelően megdolgozva, mely akadályozza az új párkapcsolat kiteljesedését.
- A szakítás során olyan lelki sebeket szerzett, elutasítást élt meg, amely miatt akár tudatosan, akár tudatalatt nem szeretné kitenni magát egy újabb csalódásnak. kvázi önvédő funkcióként gátlódnak le az elmélyült érzelmek, a viszonzott szerelem.
- Az előző kapcsolat idealizálása, melynek fényében az új kapcsolat nem tűnik megfelelőnek – a két kapcsolat összehasonlításával akár irreális elvárások vetülnek az új párkapcsolatra.
Levelében az előző párkapcsolat fénéyben vizsgálja az új kapcsolatát, azonban javaslom, hogy korábbi tapasztalatát félretéve is vizsgálja meg a jelenlegi párkapcsolatát. Néhány gondolatébresztő kérdés:
- Mivel vagyok elégedett a párkapcsolatomban?
- Mi az ami hiányzik?
- Mit szeretek a páromban?
- Mi idegesít a páromban?
- Mit várok egy párkapcsolattól?
- Mitől vagyok boldog párkapcsolatban?
- Milyen párra vágyom?
Ezek végiggondolása segíthet abban, hogy tisztábban lásson. Amennyiben úgy érzi egyedül nem jut előrébb, javaslom keressen fel pszicohlógust egyéni kozultáció keretein belül!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
