Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot!
Úgy érzem segítségre van szükségem. Amióta az eszemet tudom, zárkózott, félős ember vagyok.Gyerekként a boltba, vagy a postára sem mentem, mert féltem hogy elrontok valamit, vagy az utcán is izgultam nehogy valaki leszólítson.Most pedig egy újabb mérföldkőhöz jutottam.A kisebbik lányom is ovis lett,dolgozni szeretnék, de nem merem felhívni a kiszemelt munkaadót,egy E-mailt is nagyon stresszesen, félve küldök el. Ami nehezíti a dolgot,hogy Ausztriában élünk a családommal,és németül kellene mindezt.Tanulom a nyelvet online,mert kurzusra se megyek szívesen mert már a gondolattól is remeg a gyomrom,hogy idegenek közé kell mennem,szóval tudnék szerintem beszélni,de nem merek,hisz félek hogy nem menne.Szeretnék dolgozni de stresszelek hogy elrontok valamit, hülyét csinálok magamból,és vagy hogy barátságtalanok lesznek velem.Az utamban állok,azért sem mentem eddig orvoshoz,mert amiatt is Szorongok.Hogy javulhatna a helyzetem?Gyógyszeres segítségre van szükségem?Köszönöm válaszát
Kedves Szabina!
Levelétből látszik, hogy a problémája már régebb óta húzódik és sok nehézséget okoz a mindennapjaiban. Emiatt mindenképp ajánlanám klinikai szakpszichológus felkeresését, akivel a közös munka során a tünetek csillapítása mellett az okok feltárása is lehetővé válhatna. A gyógyszeres kérdést pár sor alapján nehéz megítélni, ehhez mindenképp mélyebb problémafeltárásra van szükség, de lehetséges, hogy az elején sok segítséget adhatna a tünetei kezelésében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó estét kívánok! Olyan problémával fordulok önhöz hogy hónapok óta(kevés szünettel) minden napi rossz érzésem van, negatív gondolataim ami azt jelenti hogy akármilyen jóra gondolok ugyse leszek jobb kedvű, folyton csak rosszra gondolok, hogy mi lesz jövőbe, mi lesz x év múlva,hogy egész életébe mit fogok csinalni, annyira felörli a napjaimat, hogy semmihez nincs kedvem, ez mellett folyamatos mellkasi rossz érzésem van, ami szintén egész napos. Ezt minek lehet nevezni szorongásnak? És hogyan tudnám magam meggyógyítani? Köszönöm szépen a választ!
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a hónapok óta tartó állapotban. Említette, hogy jövőbeli eseményekkel kapcsolatos aggodalmak, mellkasi fájdalmak/diszkomfort-érzés kíséri mindennapjait, és semmihez nincs kedve. Mindez valószínűsíthetően kihathat a mindennapi életére, funkcionálására is, munkájának ellátása és emberi kapcsolatainak ápolása nehezebbé válhat az említett panaszai miatt. Az Ön által említett szorongás mellett lehetséges, hogy hangulati érintettség is fennáll az Ön esetében. Érdemes mielőbb szakember segítségét kérnie. A probléma diagnosztizálása, súlyosságának megállapítása érdekében javaslom, hogy először háziorvosához forduljon, aki tovább tudja Önt irányítani a megfelelő szakemberhez.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
milyen pszichológiai okai vannak annak ha mindenkit a néven szólítok meg?
pl: Emma gyere ide! ahelyett hogy Gyere ide!
ez milyen lelki háttere utal ha mindig megszolitom az illetőt?
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett kérdéskör hátterében többféle tényező állhat. Lehetséges, hogy nyomatékosan szeretné kifejezni igényét, kérését, és azt a személyt konkrétan felszólítani, utasítást intézni hozzá, irányítani az adott szituációt. Az is előfordulhat, hogy a félreértéseket szeretné tisztázni ezzel, másokkal is szeretné tudatni, hogy melyik személynek szól kérése, nem szeretné, hogy valaki más is magára vonatkozólag értelmezze az Ön által intézett közlést, utasítást, kérést. Érdemes lehet elgondolkoznia azon is, hogy milyen esetekben fordul ez elő leginkább (például családi körben, baráti találkozókon, más közegben), illetve milyen érzésekkel tölti el Önt az a megnyilvánulás, hogy a nevén szólíthat valakit, zavarja-e Önt, vagy éppen megnyugvást ad, kontrollérzetet kelt.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Doktornő!
Mi a baj velem? Nincsenek konkrét céljaim, terveim, de sosem voltak. Mindig csak haladtam az árral, és belevágtam ebbe-abba, hogy mégis csináljak valamit. Nem voltak megvalósításra váró álmaim, amibe tudnék kapaszkodni, és jelenleg sincsenek kivitelezhetők.
Érettségi után OKJ-ra mentem, mert épp az volt kéznél, majd akadt egy munka, ahol az egyik hobbimmal foglalkozhatok, de évek óta ott vagyok, és már nagyon unom, nem fejlődtem ez idő alatt szinte semmit, nem is akarok, mert nem tudom, mit akarok. Lustának, motiválatlannak érzem magamat.
Sokmindent szeretek egy kicsit, sok hobbim van, de semmi nem köt le hosszútávon, főleg, ha azt parancsra kell végezni, nem azért, mert én épp akkor azt akarom csinálni, de mégis azt érzem, kéne valaki, aki megmondja, mit tegyek, mert ötletem sincs.
Párom elég nehezen viseli, hogy ennyire céltalanul élek, és belátom, hogy számomra sem jelent biztos jövőt ez a hozzáállás.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne karrier tanácsadásra/pályaválasztási tanácsadásra elmennie, hogy jobban körvonalazódhasson milyen irányban érdemes gondolkodnia.
Az alábbi blogbejegyzést javaslom a figyelmébe, amelyben ezt a témát fejtjük ki:
A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
Kialakult a bizalmi kapcsolat a pszichológusommal. De néha hibázok. Ha alkoholt iszom, bátrabb leszek, sms-t írok neki.Olyat írok, amiről amúgy nem merek beszélni.Következő találkozónkkor pedig emlékeztet, hogy ezt nem lehet, az üléseinkken kell elmondanom az érzéseimet, sms-ben csak időpontot egyeztetünk.Most is ilyen találkozónk lesz, szeretnék szembe nézni a “lecseszéssel”, ugyanakkor szeretném is elmondani neki, hogy már változom,már nem várok választ az smsre, csak “őszinteségi roham” az alkohol miatt. Félek,hogy nem fogja elhinni ezt a vâltozâst.Hogy azt hiszimentegetőzöm. Mindig kedves velem és jóindulatú. De félek hogy mikor mondja azt, hogy elege van a “hatârátlépésemből”, az smsből. Nem akarom feszegetni a határokat,tisztelem őt mint embert és szakembert. Szeretném, ha ezt tudná, de nem tudom milyen szavakkal fejezzem ki magam előtte. Egyféle “beszéddel” szeretném kezdeni a találkozónkat, de nem tudom nem-e fogja magyarázkodâsnak venni.
Kedves Kitti,
Úgy gondolom, hogy az őszinteség mindenképpen fontos lenne a pszichológusával való kapcsolatban. Amiket említ levelében, elmondhatja neki is, hiszem természetes, hogy “hibázik”, ha határtartási problémával küzd.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves szakértő!
Úgy érzem hogy kapcsolatfüggőségben szenvedek már évek óta és nem tudok ebből kitörni de nem tudom hogy mi ennek az oka. Nem szeretek egyedül lenni muszáj hogy legyen mellettem egy társ az egyedüllét gondolata is megrémíszt. Nem volt eddig sok komoly kapcsolatom de mindig mindegyik páromhoz ragaszkodtam még akkor is ha nem voltam boldog mellettük. Most jelenleg is már több mint másfél éve benne vagyok egy olyan kapcsolatban ami nem tesz boldoggá a párommal nagyon sok a probléma amit nem tudok kezelni. Ő egy hirtelen ember aki hamar felhúzza magát mindenen idegbeteg indulatkezelési problémái vannak. Nem tudja magát kordában tartani nem tudja ezt kezelni. Szed nyugtatókat hogy elbírja viselni az embereket maga körül. Engem meg csak mérgez a viselkedésével és nem jó ez így nekem de mégsem tudom elhagyni inkább szenvedek és kínozzuk egymást. Ő más mint én neki pl hiányzik a dohányzás én meg gyűlölöm nem tud mit tehetnék. Boldog akarok lenni de nem megy 🙁
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberhez fordulni akár egyéni, akár párterápiába. Amennyiben úgy gondolja, hogy párja is motivált a változtatásban, érdemes lenne vele beszélni a párterápiás lehetőségről.
A társfüggőségről ajánlom figyelmébe az alábbi blogbejegyzésünket, sok hasznos információt talál benne:
Üdvözlettel:
Szabó Lili59 évea elvált nő vagyok. A lakásomban élek egyedül. Néha sírok, beveszek 1 nyugtatót. Anyukámat vesztettem el nyáron, a fiamat 16 évesen 13 éve. Nem dolgozom ezért néha céltalannak érzem az életem. Amúgy szeretem az életem, nem vagyok mindig szomorú. Sajnos beteg vagyok, évek óta járok pszichiáterhez, pszichológushoz. Ezért nincs párom. Nem is javasolják, hogy keressek. De néha beszélgetnem kell akkor is, mikor nincs alkalmam. Ezért is írok most. Ezért szeretem az írásbeli módját a kapcsolattartásnak. Voltam már sajnos kórházban is. Most örülök, hogy jól vagyok így estefele. Szívesen olvasok a mobilon a pczihés tünetekről. Az olvasás leköt. Meg a házimunka. Sétálás, vásárlás, de sajnos se a kötés, varrás ilyesmi nem. Örülnék, ha ajánlana valami olvasnivalót. Párt nem keresek, mert az exférjemmel is már rég különélünk. És orvosaim a betegségeim miatt nem ajánlják. Köszönöm, ha elolvasta, most ennyi jutott eszembe. Várom válaszát. Üdv. Éva
Kedves Éva,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a gyászfeldolgozását segíteni szakkönyvekkel. Az alábbi könyveket ajánlom ebben a témában:
Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban.
Singer Magdolna: Gyászkísérés- Együtt a bánat és a feldolgozás útján.
Singer Magdolna: Veszteségek ajándéka.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Dr Nő!
Zsófi vagyok 25 éves és cukràsztanuló. Egy összetett probléma miatt kerestem meg Önt. A probléma hol jelen van hol nincs. Hajnalban amikor felébredek, hogy kimenjek a mosdóba, akkor semmi bajom nincs, de amikor visszafekszem az àgyba, akkor olyan ideges vagyok, hogy nem tudok nyugodtan aludni, ha nagy nehezen sikerült elaludnom, akkor meg rémàlmaim vannak, ha félàlomba vagyok akkor fàzom, összeszorítom a fogam és izzadok is, meg a kezem tördelem, de nem tudom mitől vagyok ideges. Van egy 4 éves keverék kutyusunk akinél grade 2-es besorolàsú csontdaganatot állapítottak meg idén màjusban, sajnos nem lehet műteni, de gyógyszereket azt kap. Nagyon szeretem azt a kutyàt,kb mindent együtt csinàlunk, de nagyon félek, hogy egyik reggel holtan talàlom az àgyamba. Ön szerint lehet ez a probléma forràsa?
Köszönöm a vàlaszàt
Tisztelettel
Zsófi
Kedves Zsófi,
Köszönöm levelét!
Levele alapján elképzelhető, hogy a kiskutyája betegsége okoz Önben ilyen fokú stresszt, amely alvászavarok formájában jelenik meg. Érdemes lenne pszichológust felkeresnie a tüneteivel.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
13 éves voltam mikor elváltak a szüleim. Akkor még talán nem is fogtam fel igazán a helyzetet mert jókedvű voltam az iskolában, otthon törött el párszor a mécses emiatt, de a mostani lelkiállapotomhoz képest semmi gond nem volt akkor.
Most vagyok 18 éves. Ott tartok, hogy három éve pánikrohamok gyötörnek szeretteim elvesztésétől és rákos betegségtől való félelem miatt. Valamint nagyon zavar, hogy a szüleim még csak beszélgető viszonyban sincsenek, sem apukámmal sem a nagymamámmal sem pedig az unokatestvéremmel nem tartom a kapcsolatot, ez pedig főleg a téli időszakban karácsonyi készülődés közeledtével jobban kijön rajtam. Pánikrohamokra kis mennyiségben Frontint szedek egy éve, viszont a rossz kedélyállapotom miatt nagyon sokat fogytam, a vérnyomásommal semmi gond nem volt régen, most mindig alacsony. Arra gondoltam, hogy biztos a gyógyszer miatt, de nem szedtem az utóbbi két-három hétben mégis alacsony továbbra is.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet megélni, hogy szülei nem beszélnek egymással, sőt Ön sem tartja édesapjával, mamájával és az unokatestvérével a kapcsolatot, érthető, hogy hiányérzete van és megviseli a helyzet. Ha frontint szed, érdemes a kezelőorvosával egyeztetni, aki frontint felírta, ő tud tájékoztatást adni az esetleges mellékhatásokról, és szükségesetén módosítani tud a gyógyszerelésén. A gyógyszeren és a leki tényezőkön kívül számos dolog okozhat alacsony vérnyomást, ezért ezt mindenképpen először fizikai szinten ki kellene vizsgáltatni. Először a háziorvosát kellene felkeresni, aki a további vizsgálatokkal kapcsolatban tud segítséget nyújtani. Szorongásai és negatív hangulata úgy tűnik megnehezíti a mindennapjait és jelentős szenvedést okoz Önnek. Javaslom, hogy keressen fel klinikai szakpszichológust egyéni konzultáció formájában. Életkorából fakadóan elképzelhető, hogy még iskolába jár, ott lehetősége van az iskolapszichológust felkeresni, vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud segítséget kérni. Utóbbi esetén pszichiáter és pszichológus kollégák is elérhetőek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
1 éve leszünk együtt a párommal. Előtte, voltak párkapcsolataim, ahogyan neki is. Nem tudja elfogadni, hogy pont előtte is volt egy. Ő már akkor reménykedett, hogy lesz valami. Én nem akartam akkor tőle még semmit. Viszont, ahogy telt az idő, megszerettem, és összejöttünk. 5. Hónap után, kezdte felhozni nekem a multam, hogy én akkor mit tettem. Mára már annyira betegesen zavarja, hogy saját történetet alakít ki a fejében, és azokat vágja hozzám, hogy az biztos úgy volt. Elmondtam neki, mihogy történt, és hogy én azt mennyire megbántam. Mára már rá megy a szexuláis életünk, sőtt a kapcsolatunk is. Segítséget szeretnék, kérni hogy mit kéne tennünk, semmi más baj nincs köztünk, ha az nem történik meg, csodálatos lenne a kapcsolatunk.
Kedves Levélíró!
Nehéz lehet ilyen hosszú időn át a múlt béli eseményekkel foglalkozni. Fontos lenne rájönni, hogy párját miért zavarja ennyire a múltja: talán valamilyen rossz tapasztalata van, nehezére esik megbízni másokban? Azt is érdemes megvizsgálni, hogy úgy fogalmaz, hogy párját betegesen zavarja, saját történetet alakí ki a fejében a történtekről. Ez sok mindent jelenthet, akár a nem megfelelő kommunikációt, nagyon erős szorongást, de akár súlyosabb probléma jelenlétére is utalhat pl paranoid személyiségzavar, pszichotikus állapot kialakulása, amikor valamilyen téveszme jelenik meg. Emiatt érdemes lehet párjának pszichológus segítségét kérnie.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Maróti Eszter!
Alvászavarból, emésztési problémákból gyógyultam belgyógyász segítségével (vitaminok, pre-és probiotikumok szedésével); ill. egészségtudatos életmód bevezetésével.
A szorongás, félelem a betegségektől szinte mindig meghatározta életem, ami a Covid-helyzetben csúcsosodott ki. (Tanár vagyok, maximalista beállítottsággal.)
Emellett (még általános) orvos fiammal is megszűnt az eddigi szoros kapcsolatunk, mióta barátnője ellenünk fordította. (Tudom, erről valószínűleg férjemmel mi is tehetünk, de nem tudjuk kezelni a helyzetet; próbálkozunk, de falakba ütközünk.)
Mindezek együtt erős szorongásos tüneteket okoztak.
Most azért fordultam pszichiáter szakorvoshoz, hogy – bár most jól vagyok – elémenjünk a komolyabb problémáknak, s megoldódjanak a meglévők.
A diagnózis:gen.szorongás. Felírta a Sertralin Sandoz 50 mg-os tablettát.
A problémám az, hogy gyógyszer nélkül szeretnék gyógyulni; ebben kérném segíségüket.
Pszichológus is segíhet?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Leveléből látszik, hogy nagy körültekintéssel és alapossággal körbejárta szorongásos problémáját, és szuper, hogy ilyes sok lépést foganasított.
Generalizált szorongás esetén a gyógyszer tud segítséget nyújtani, de a pszichológusi segítséget is elengedhetetlennek tartom. A gyógyszeres kezelést ebben az esetben az alábbimódon tudnám szemléltetni:
Amikor eltöri az ember a karját, begipszelik. A gipsz stabilizálja, megtartja, amíg a csont szépen összeforr, és meg tud gyógyulni. Generalizált szorongás esetén a gyógyszer olyan, mint a gipsz. Enyhíti a szorongásos panaszokat, a szenvedést, és a legjobb ha mellette párhuzamosan történik a terápiás munka, amikor a lelki folyamatok a helyükre kerülnek. A generalizált szorongás terápiás kezeléséről az alább linkelt cikkünkben olvashat.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
3 éve vagyok együtt a párommal. A megsimerkedésünk idején mindkettőnknek komoly kapcsolata volt.Én elhagytam az akkori párom, ő viszont hónapokig húzta a dolgot, ami nekem már akkor is nagyon rosszul esett. Végül pár hónap után szakított az akkori párjával, legalábbis nekem azt mondta.Sajnos másfél év után derült ki, hogy kettős életet élt,párhuzamosan vitte a 2 kapcsolatot annak reményében, hogy majd dönt,azonban ez nem történt meg. Amikor lebukott teljesen összetörtem és azóta se (1,5 év) jöttem rendbe. A lebukás után egy időre szétmentünk, majd újra belesodródtam a kapcsolatba, amit akkor nem is akartam igazán folytatni, mégsem tudtam tőle elszakadni.Azóta együtt élünk, ő mindent megtesz, hogy a kapcsolat jó legyen, hogy újra bízni tudjak benne.Én azonban képtelen vagyok túllépni a sérelmeken.Minden pillanatomat a múlton való kesergés tölti ki,intenzív fájdalmat érzek, látom magam előtt ahogy vele volt sexuálisan és máshogy is. Miért nem tudok a jelenre koncentrálni?
Kedves Anita!
Köszönjük a levelét!
Egy párkapcsolati csalódás vagy szakítás felfogható egy klasszikus gyászfolyamatként is, ahol ugyan azokban a fázisokban találjuk magunkat, mint egy haláleset kapcsán (tagadás-düh-alkudozás-depresszió-elfogadás). Írása alapján leginkább az alkudozás fázisában látom Önt, ahol tudja, hogy nem feltétlen érzi jól és biztonságosan magát ebben a kapcsolatban, mégis szeretné megvalósítani a férfival és a kapcsolatukkal kapcsolatos illúziót. Felmerül továbbá, hogy a jelenlegi állapothoz képest mennyire lenne nehéz a végleges szakítás és az ezzel járó depresszió fázisa. A kérdése, hogy vajon mi lehet a jó megoldás, miért nem tud a jelenre válaszolni, valószínűleg a bizalmatlanságából táplálkozik, melyre nem lehet stabil kapcsolatot építeni, hiszen nem lehet biztos abban, ha a párja ezt már megtette Önnel, akkor nem fogja újra és újra megtenni. Érdemes ebben a helyzetben az érzéseire hallgatni, s megfigyelni hogyan érzi magát a férfi társaságában, a saját bőrében, mikor vele van. A témával kapcsolatban ajánlom figyelmébe Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés című könyvét.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves szakértő!
Amióta az eszem tudom én mindig is egy balszerencsés ember voltam akinek soha nem sikerült semmi az életében. Kisebb örömök voltak de nem tartottak sokáig. Inkább csak nehézségekbe ütköztem mindig minden téren. Gyerekként is szorongó alkat voltam aki magának való. Barátaim nincsenek. Sajnos már a szüleim sem élnek édesanyám volt az egyetlen ember az életemben aki szeretett engem és törődött velem. És mióta ő nincs velem az életem egy pokol. Depressziós vagyok pánikbeteg nagyon ki vagyok égve. Boldogtalan vagyok céltalan az életem. Nincs kedvem élni elegem van a sok szenvedésből. A párkapcsolatom sem működik munkahelyem sincs jelenleg. A munkában is csak nehézségekbe ütközök. Utálom az embereket akik körbe vesznek mindenkibe csak az ellenséget látom úgy érzem hogy csak bántani akarnak még jobban belém rugni. A testvéreim sem szeretnek nem törődnek velem. Nagyon magam alatt vagyok. Mi a megoldás erre?
Kedves Marika!
Köszönjük a levelét!
Sok rossz dologről és történésről ír, melyek megtörténtek Önnel, és melyek miatt érezheti magát balszerencsésnek. Emiatt a gondolkodás miatt azonban további negatív dolgok is történhetnek, hiszen egy negatív szemüvegen keresztül szemléli a világot és formálja a mindennapokat. Egy másik nézőpontból azonban érdemes lenne megfigyelnie, hogy ezek a nehézségek vajon mit tanítottak Önnek, mit köszönhet nekik, mit adtak, melytől más ember lett. Ez sokkal inkább már egy pozitív, optimista szemüveg, ami a balszerencse helyett a lehetőségekre koncentrál. Ennek a gondolkodásnak az elérése nehéz és sok önmagunkkal való munkát igényel, melyhez lehet, hogy az elején érdemes szakember segítségét kérni, melyet megtehet TB támogatott módon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy magánrendelés keretében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Hölgyem!
Két kérdésben szeretném a segítségüket kérni.
1. Úgy érzem, nem tudom, hogy ki vagyok és hogy mit akarok. Továbbá amit tudok, hogy szeretném, abban viszont úgy érzem, saját magamat gátolom, szabotálom. Pl. tudom, hogy szeretnék gyereket, családot, mégis mondhatni az ellenkező irányba halad az életem. Mit tehetnék azért, hogy meg tudjam határozni a valódi vágyaimat, céljaimat? Milyen eszközökhöz nyúlhatnék?
2. Rengetegszer érzem magam magányosnak, és rettegek attól, hogy egyedül kell időt töltenem, olyankor borzalmas űr van bennem. Eddig kapcsolatban voltam, aminek most vége lett, és most is rám szakadt a magány érzése.
Magamról annyit, hogy kb. 2 és fél éve már foglalkozom önismerettel, sok felismerésem volt, tudom, hogy honnan hozom a sok negatívumot (gyerekkorból), így a problémáimra már tudatos vagyok, de a megoldást nem találom, nem tudom, hogy tudnék kilépni a negatív körforgásból és más életet teremteni.
Köszönöm szépen a segítségüket.
Üdv.
F. Olívia
Kedves Olívia!
Köszönjük a levelét!
Az írása alapján flemerülő kérdések mindegyike főként önismereti kérdés, melyek megválaszolásában mindenképp szoktunk pszichológussal való munkát ajánlani. Arról nem írt, hogy milyen módon foglalkozik önismerettel – ha nem pszichológussal, akkor érdemes mindenképp ilyen iránya indulni, ha igen, akkor pedig esetleg más módszereket is kipróbálni (pl. pszichodráma, hipnózis).
A változás modelljében érdemes abban is gondolkodni, hogy vajon mennyire áll készen egy-egy nagyobb változásra, illetve mennyire megterhelő a jelenlegi helyzet, hiszen akkor tudunk könnyen változtatni, dönteni, ha elegendő mértékű a szenvedésnyomásunk és elég vonzó a cél, mely motiválhat minket. Ehhez hozzáadódhat az is, hogy egy rossz helyzetben gyakran érezhetjük magukat ketrecbe zárva, ezért mindenféle módszerrel próbálunk kitörni, megszökni, kimászni, de azt elfelejtjük, hogy a legtöbbször a kulcs a zsebünkben lapul, tehát mi vagyunk az életünk legnagyobb alakítói. Ehhez kapcsolódóan 3 könyvet is ajánlanék Önnek: Edit Eva Eger: A döntés, Edith Eva Eger: Az ajándék, Viktor Frankl: Az élet értelméről.
Üdvözletel:
Gór Dóra
Egy tanítványom fél éve vesztette el az édesanyját váratlanul. Mindig kereste a társaságomat, de azóta még inkább. Napi kapcsolatban vagyunk. Úgy alakult, hogy közben az apukát is meghallgattam, aki a gyász mellett a felesége kettős életét is fel kell dolgozza, ami a haláleset után jutott tudomására. Közben egymásba szerettünk. De a két lányát féltjük. Jelenleg rengeteg közös programot csinálunk ahol mindkettőnk gyerekei jelen vannak. Nagyon szeretik és leginkább a gyerekek kérik ezeket a programokat. Mi ilyenkor úgy teszünk, mintha nem lenne köztünk szerelem, de persze ezt nem lehet tudjuk. Lányai 9 és 12 évesek, fiaim 9 és 14. Ő 20 éves házasság után állítja, hogy élete nagy szerelme vagyok. Nem szeretnénk hibázni, de én a titkolózásban sem hiszek. Utálok hazudni! De fogalmam sincs mi lenne a jó, mert féltem a lányokat! Mit tanácsol? Hogyan tovább?
Kedves Judit!
Köszönjük levelét!
Öröm olvasni, hogy érzelmileg jelen tud lenni az édesanyjukat elvesztő kislányok mellett, nehéz periódus lehet ez az egész család számára. Ugyanakkor egyetértek, megterhelő lehet hazugságban élni.
Azonban érdemes lenne elsődlegesen arra rálátni, hogy a gyerekek mennyire dolgozták fel az édesanyjuk halálát, hiszen még kevés idő telt el. A gyászév minimum egy év és ebben a periódusban nagyon fontos, hogy a gyászfolyamat valamennyi fázisát meg tudják élni: a negatív érzéseket, a fájdalmat, a hiányt.Ez az édesapjuk esetében is fontos lenne.
Javasolnám, hogy keressék fel az iskolapszichológust vagy családterapeutát, úgy lehetőség lenne rálátni, hogy melyik családtag hogyan van a saját gyászával.
Üdv,
